Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-05-13 / 20. szám

2. oldal 2001. MÁJUS 13.

Evangélikus Élet

/---------------VASÁ

RNAP

UJ NAP - UJ KEGYELEM

„És bocsásd meg a mi bűneinket ” Lk 11,4 (Jsir 1,18; Mt 11,25- 30; Zsolt 45,1-18) Megbocsátani a legnehezebb dolog az ember számára, mert mindannyian bűnös emberek vagyunk. Sokszor tele gyűlölettel, haraggal és megvetéssel mások iránt. Jézus életével azonban példát mutat nekünk megbocsátásból és önfeláldozásból, mert O tud megbocsátani az ellene vétkezőknek. Ezért őszinte szívvel járuljunk elé bűneink terhével.

# fi j

„A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a Gödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn. Ez# 40,15” (Jel 11,17; Jak 1,17-25,(26-27); ApCsel 1,15-26) Mindig elcsodálkozom Isten nagyságán és hatalmán és sokszor parányinak és villanásszerűnek tűnik egy-egy emberi élet. Látom a csodálatosan megteremtett világot és benne, az embert és Isten nagysága alázatosságra int. Alázatosságra a kívánságok, a vágyak és a mai világ életmódja terén.

f m f

KEDD Csendesedjetek el, és tudjátok meg. hogy én vagyok az Isten Zsolt 46,11a" (IThessz 4,11; I Sám I6»14-23; ApCsel 2,1-13) Az Isten csendességre int bennünket rohanó zajos világunk hétköznapján. Amikor annyi stressz- forrás érhet bennünket, amikor nincs csend körülöttünk. Egy percnyi megállásra hív, amikor feltekintünk az égre, vagy ajelkünk mélyére nézünk és megérezzük ott abban a pillanatban Isten jelenlétét és nagyságát. Amikor rácsodálkozhatunk terem- tettségünkre és Alkotónk fantáziájának gazdagságára.

SZERDA

dig át nem léphető korlátok pillanat alatt megnyílnak. Teljesíthetetlennek tűnő feladatok megoldódnak. A bűnös önvád kínjai már nem marcangolóak, mert az az ember tudja: Krisztus neki is bűnbocsánatot szerzett a kereszten.

CSÜTÖRTÖK --"-Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap Mt 13,43a" (Péld ll,19;lKor 14,6-9,15-19; ApCsel 2,29- 36) Vajon búzakalászok, vagy konkolyok vagyunk? Mert, ha konkolyok, akkor pusztulás és kárhozat vár ránk, de ha igaz embereknek bizonyulunk életünk folyamán, Isten országának örökösei lehetünk. Vágyunk-e igaznak lenni? Vágyunk-e fényleni, ragyogni, fürdeni Isten szereteden?

PÉNTEK -Jézus Krisztus mondja# Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok és nem lesz kárhoz tatásotok Lk 6,37” (Ézs 3,13; Jel 5,6-14; ApCsel 2, 37-41) Sokszor felejtjük ott mi is azt a bizonyos gerendát a szemünkben és sokszor, sőt még annál is többször látjuk a szálkát másokéban. Pedig a rossz még rosszabbat szül. Figyeljünk tehát Inkább önmagunkra először és lássuk meg: az ítélet az Isten kezében van, aki el is végzi munkáját a kellő időben.

SZOMBAT

„Ahol az Úr lelke, ott a szabadság 2Kor 3,17" (Zsolt 31,9; Róm 15,14-21; ApCsel 2,14-28) Mert az Úr lelke megelevenít. Aki megtapasztalja Jézus szeretetét és átéli a Krisztushoz való tartozást, annak számára az ad„A győzelem! amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az , aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? ” 1 Jn 5,4-5 (Zsolt 20,8; Jn 6,(60*62) 63-69; ApCsel 2,42-47) Jézus Krisztus az én Uram és Megváltóm, akire szeretettel és hálával gondolok, mert életét áldozta értem és minden emberért. Tudom, hpgy áldozata és halála nem hiábavaló volt, mert győzelmet aratott. Az Őgyőzelmeta mi győzelmünk is, akik hiszünk benne. De ez a győzelem csak az Isten szerefetével teljes.

Szarka Éva

HUSVET ÜNNEPE UTÁN 4. VASARNAP

Az angyalok éneke

Jel 15,3-4

Már születésünk óta, a bölcsőnk mellett eldalolt altatóktól kezdve, életünket szüntelenül végigkísérik az énekek. A zene azután a kicsi, egyszerű gyermekdalokon át, amelyeket játék közben dú- dolgatunk, elvezet bennünket kórusművek és szépen megkomponált többhangszeres szimfóniák hallgatásához. Az erre kiválasztott tehetségek számára megadatik a muzsikálás öröme, a több szólam, hangszer, együttes megszólaltatása is. A gyermekdaloknak, a dallamos slágereknek; vagy akár a hangszeres muzsikának van egy közös tulajdonsága: kiragadnak, felemelnek minket a hétköznapok monoton zajából. A dallamokban elmondott szövegek, történetek, segítenek feldolgozni nyomorúságainkat, enyhítik bánatunkat, de elkísérnek örömteli utainkon is. A boldogságunk megfelelő kifejezője lesz, amikor munkánk közben hirtelen csak úgy belső indíttatásból dúdolgatni kezdünk egy kedves dalt.

A mai vasárnapon ez az emelkedettség áll a figyelmünk középpontjában, amikor az Istent dicsérő mennyei kar énekét hallgatjuk. A mai napra szóló igénk szintén egy kórusmű, melynek gyönyörű szövegére többszörösen igaz iménti állításunk: kiemel a hétköznapok érzésvilágából, sőt ezen is túl a földi szintet elhagyva, egészen az egekbe helyez. Isten udvartartásának közelébe, ahol az angyalok seregében ott áll a győztes hívők megszámlálhatatlan sokasága, akik hálaadó éneket énekelnek. Méltót és helyhez illőt az ott megjelentnek.

Ez a kórusmű zárótétele annak a

szimfóniának, melynek nyitánya a hangolás káosza után Isten LEGYEN szavával kezdődött el. Ebben az énekben már nincs egyetlen hamis hang sem. Senki sem önmagát akarja kifejezni, megszűnik az önérvényesítés kényszere. Egy a közösség, egy a szív, egy a lélek, tökéletes a harmónia.

Minderre figyelve, hálát adok az Istennek ezért a mennyei összhangzatért, mert a mi földi énekléseinkbe folyton folyvást disszonáns hangok vegyülnek.

Jó látni ezt a mennyei harmóniát, és tudni azt, hogy egykor helyünk lehet ebben a tökéletes egységben. Kimondhatatlanul boldogító érzés ugyanis abban a tudatban élni, hogy a zárótételt már együtt énekelhetjük a szentek közösségében.

Nem várakozhatunk azonban erre a találkozóra úgy, mintha nem tudnánk a nagy fellépéseket megelőző próbákról, vagy a gyakorlás sokszor nehéz és fárasztó időszakairól.

Mindezeket szemlélve, őszintén be kell vallanom fogyatékosságaim egyikét. Zenei képességeim területén megmaradtam a kedves kis gyerekdalok, a slágerszámba számító dalok dúdolgatásánál. Jókedvem vagy szomorúságom során dúdolt énekek gyakran váltanak ki mosolygást vagy éppen ijedtséget zeneértő családtagjaim körében. Nem baj, számomra a legfontosabb az, hogy szeressem a zenét, azon a műkedvelő szinten, amelyen vagyok, tudva azt, hogy e földön semmi sem tökéletes. Főleg akkor nem, ha a mennyei harmóniára nézünk. Istenhez viszonyítva életünket, még a

s

AZ EVANGELIUM SZÍNHÁZ FELHÍVÁSA

Az Evangélikus Egyház által hathatósan támogatott magyar protestáns ökumenikus színház, az EVANGÉLIUM SZÍNFIÁZ a tavaszi évad utolsó estjén, június 3-án, - Pünkösd vasárnap - este 7 órakor, ünnepi evangélikus telt házzal kívánja előadni G. B. Shaw „Szent Johanna” című drámáját Budapesten, a Duna Palotában. Kéijük, hogy a telt-ház akció keretében testvéreink segítsék elő ennek megvalósulását.

Udvaros Béla, művészeti vezető

Jegyárusítás: hétfő, szerda, péntek délután 14.00-18.00 óra között a Duna Palota (Budapest V. Zrínyi u. 5.) portáján (Tel.: 317-2790).

legszentebb dolgaink is esetlegesek. Imádságaink például. Ezért fohászkodik talán Pilinszky, a költő, kérések nélküli imádságért, vagy csak csendességért, amelyben nincs önző mondat vagy mozdulat. Ott térdel együtt Isten előtt az egész teremtett világ! De a Mennyei győztesek a csendnél is szebben, Mózes énekét zengik. Hálaadó zsoltárokat énekelnek, mint egykor a választott nép a Vörös tenger partján.

A köszönet hangján rezdülő dallamokba azután egy másik ének vegyül, a „bárány Éneke”, Krisztus, az Isten báránya. Olyan ének ez, amely reménnyel bíztat. Ez az ének Isten szeretetét meséli el. Mindazt, amire húsvét előtt sor került Jézus alázatos engedelmességében. A

kereszt fájdalmába és kiszolgáltatottságába rejtőzködő hatalmas isteni tettet dicsőíti.

Biztató hívogatás ez számomra, mert azt beszéli, hogy nemcsak szemlélője, műkedvelő élvezője lehetek e történetnek, hanem minden esendőségem ellenére, akinek életében annyi a fals hang, érzés és tett, Jézus tettét méltatva köszönetét mondhatok szabadításáért. Mégis oda tartózhatom az Isten megváltottál közé.

Jó ezért már most hálát adni neki szabadításáért. Énekelni kellene talán, mert kimondhatatlanul boldog érzés abban a tudatban élni, hogy egyedül Jézus áldozata miatt majd a szentekkel együtt énekelhetjük a záró akkordokat.

Szarka István

ISTENTISZTELETI

REND

Budapesten, 2001. május 13.

1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 4. szeretetven- dégség); du. 6. dr. Bálint Zoltán; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Magassy Katalin; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás megy er,

111., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor;, Óbuda. III.,.Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de.

10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zay Balázs; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. (szeretetvendégség) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) ; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6...(ze- nés áhítat) dr. Muntag Andorné; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Kinczler Irén; IX., Thaly Kálmán u. 28. de.

11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Kinczler Irén; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Boeskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. fél 10. (családi); de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Joób Máté-Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., KékÍ

;olyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. él 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás) Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Joób Máté; Rákospalota, XV., Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Szél] Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefly Géza; Biatorbágy, de. fél 9. Endrefly Géza.

HÚSVjÉT UTÁNI 4. (KANTATE) VASÁR- NAPJAN a liturgikus szín: fehér. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 21,14-17; epistolája (igehirdetési alapige): Jel 15,3-4. HETI ENEKEK: 233, 318.

Összeállította: tszm.

# «f

3

£

5

6 3 H

□

$

#

SAROK

& # # &

Százmilliókért együtt imádkozunk - egyetemes könyörgés

Az istentiszteleten a gyülekezet és Ura párbeszédben áll egymással. Megszólítjuk Istent és ő válaszol igéjében, áldásában és a szentségekben. Ugyanakkor ő is megszólít minket és válaszra vár ünnepélyes hitvallásunkban és mindennapi életünkben. Minden istentisztelet „tétje” tehát abban rejlik, hogy létrejön-e a párbeszéd és meghalljuk-e Isten minket megszólító igéjét?

A gyülekezetben - túl az egyéni és személyes megszólítás komolyan vételén - az ember gyülekezeti közösségben áll Isten előtt. Miközben könyörgünk, éneklünk, hallgatjuk az igehirdetést, megvalljuk hitünket, gyónunk, majd úrvacsorát veszünk, összeér a vállunk és „egyházzá épülünk”. Sőt, a múlt, jelen és jövő is összeforr, így közösségre léphetünk kétezer év egykor és ma élő keresztényeivel. Százmilliókkal együtt százmilliókért könyörgünk. Az egyetemes könyörgésekben a keresztény ember egész világot átfogó imaközösségét élhetjük át.

Az egyetemes könyörgésnek már az őskeresztények korában is híd szerepe volt, amely összekötötte az istentiszteleten az igeliturgiát az úrvacsorái résszel. Híd, amelyre mi hívők ráléphetünk és a teljes horizont tárul fel előttünk. Az egyház tagja a gyülekezetben imádkozik az egyházért, a püspökért, a lelkészekért és minden egyházi szolgálatért, a misszió ügyéért. A gyülekezet ugyanakkor imádkozik a világi rendért, vagyis a hazáért, az ország vezetőiért. A világi rendet Isten megszentelő irgalmába és szeretetébe ajánljuk. Az imádságunkban helyet kap a szenvedés, kereszthordozás, gyász és a nyomorúságban élő testvéreinkért való közbenjárás, de megszólal az öröm és hála hangja is.

A fentiek alapján is láthatjuk, hogy az egyetemes könyörgés összeállítása az istentiszteleten szolgálóktól komoly előkészületet kíván. Nagy a veszély és kísértés, hogy mindig ugyanazt mondjuk, és az általánosságok között elveszik a személyes átélés lehetősége. Az imádságban átélhetővé kell, hogy váljon a hívő embernek a világ életével való szerves kapcsolata. A teljes gyülekezet az emberiségnek és benne a magunk világának minden ínségét és örömét Isten előtt hordozza. A közös imádkozásnak így drága ígérete van, hisz nemcsak négy- szemközt beszélhetünk Istennel, hanem másokkal együtt

kiálthatunk és sóhajthatunk. „A könyörgő ember tehát belép a világba, belefonódik életébe, mint felelős munkatárs” (Vajta Vilmos)

A lutheránus istentisztelet teológiájában nagy hangsúlyt kap „a másokkal együtt az Úr színe előtt” közösségének átélése. A lelkész, vagy aki éppen imádkozik, mindnyájunk nevében hangosan könyörög helyettünk, de mégis velünk együtt, és az ima csendjéből újra és újra feltör az ősi „...Urunk hallgass meg minket” fohásza.

Az egyetemes imával az egyház imádkozik, de arra kell törekednünk, hogy az általános és személyes hang együtt csendüljön fel, mert az egyén kis világa és a nép egész élete, a természet sóvárgása mind a gyülekezet liturgiájába tartozik. A túlzott általánosság éppen úgy elveszi az élét az imádságnak, mint a parttalan szabad imádkozás kísértése. Mindkét esetben kiesünk az isten- tisztelet ünnepélyesen személyes ritmusából.

E cikket most kedves olvasóimnak néhány bíztató tanáccsal zárom le, hogy még jobban átélhessük saját gyülekezetünkben az egyetemes könyörgések ünnepi, de mégis hozzánk közel álló tartalmát.

Jó, ha tudjuk, hogy az egyetemes imádság olvasása a liturgiában nem a lelkész előjoga. Gyülekezeti tagként minél többen vállaljunk aktív szerepet a közös imádkozás szent szolgálatából. A gyülekezet többi tagja pedig az elhangzott imádságra fennhangon válaszolja az ősi fohászt.

Talán szintén követendő példaként hívhatom fel a figyelmet a szombathelyi gyülekezetben éppen bevezetés alatt lévő gyakorlatra. A gyülekezet tagjait kérjük rendszeresen, hogy otthon elmondott imáikat, kéréseiket miután papírra vetették, egy a templom előterében elhelyezett ládába helyezzék el, ahonnan összegyűjtve, a lelkész az imádságokat beleszövi a következő vasárnapok egyetemes könyörgésébe. így a közös ima megélhetővé és nagy bátorítássá lehet az imádkozó gyülekezeti tag számára, hisz az egész gyülekezet viszi az ö könyörgését Isten színe elé.

Fedezzük fel a százmilliók imádságának kincsét és erejét, hogy a kötelékek egyre erősebbek legyenek!

Gregersen-Labossa György