Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-04-22 / 17. szám

2. oldal 2001. ÁPRILIS 22. Evangélikus Elet Áldott, ami Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá­szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő re­ménységre. (I. Pt. 1.3.) VASÁRNAP Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus a™a™WiB Krisztustól. 2Thessz. 1,2. (Ézs 54,10. ; Jn 20:19-29; Zsolt 116.1-9.) Lehet, hogy másra vágynál. Vagy talán nem is tudod, mi l</ne fontos az életed tel­jességéhez. Az isten azzal „kínál” meg, amire valóban szü&ségünk van. Ez csak Tő­le jöhet. A világ máshonnan nem ismeri a kegyelmet é#a békességet. S ez a mon­dat nem egyszerűen csak apostoli köszöntés, soka töhp: a jó forrását feltáró SZÓ. MjL.^ Isten útja tökéletes! Zsolt 18.31. (Fii Ju2.14; Ézs 42.10-16. Kol 1.21- 23.) A tél elhasználta, az árvíz elm$&ta, az idő kikezdte az útjainkat. Ezért zötyögünk, akadozik az előrejutás, az éjét megannyi területén,’Amelyen ő jön, számára nem volt akadály, s amerre Ő v/et nincs forgalmi dugó. A célba ve­zető csak az lehet, ha teljesen ráhagyatkozoiá. Mert nélküle minden csak yomlik. Az Úr parancsolata világos, rjhgyogóvá teszi a szemet!Zsolt 19.9.b. (1 Jn 3.23.; Jób 42,7-17; Kol 1/4-29.) Rám nézett valaki - s a tekintetétől mégíW^lm. Félelmetes volt. Rá laki és a tekintetétől erőre kaptam. Bátorító volt. Most már tudoS ség. S azt is tudom kire kell néznem, hogy a tekintetem is Istenhez vonzó legyenT” SZERDA Néma maradok, nem nyitom ki a számat, hiszen te munkálkodsz! Zsolt 39.10. (Rm 9,20a. l.Pt. 1,22-25. Kol 2,1-7.) Mennyit beszéltél ma? Sok mondani valód volt? Feladatokat adtál, utasítottál, kiosztottál, elmeséltél, elmagyaráztál, kifecsegtél, megbeszéltél sok mindent. De van-e csended, el tudsz- e hallgatni? Tudsz-e hallgatni? Tudsz- e Rá figyelni, aki Istenedként mindent meg­tett érted.— Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. I.Jn 4,19. (5. Móz 6,5; Jn 17,9-19; Kol 2,8-15.) Lassú vagyok, megelőztek. O mindig gyorsabb, nem tudom lekörözni. A legna­gyobb igyekezettel sem tudok nélküle bármi jót is adni. Csak az O szeretetének adagja sokszorozódhat bennem, továbbsíífgározhatóan. Új nevet adnak neked, Mnelyet maga az ÚR határoz meg. Ézs 62.2.b (I.Kor 6,11; Jel 7,13-1'’. Kol 1,16-19.) A Lenin körút - Szent István körút lett, hogy feledjük a lezárt kort. s örüljünk az újnak. Jákobból Izráel lett, Sa­ulból Pál, mert a régi elmúlt és új jött létre. S téged hogy hívnak: szolga vagy gyer­mek? Ő azt szeretné, hogy gyermekének neveztessél, s az is légy! Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz, és azokban laksz, ak­kor ne fuvaíkodjék fel a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úr­ról! 5Móz 8,12-14. (Lk 12/0-21; Jn 12,44-50. Kol 2,20-23.) Nem azzal van a baj, ami Van, s amit megszerezhetünk, hanem a feledékeny szi­li okoz gondot, Metfa hiányaink között tudjuk, kihez kell kiáltani, s akkor, Jen megvan, akkor elfelejtünk hálát adni. Ez a feledékeny szív! Há­lás szívét'lvériünk azfrstentől! Mert többet kapunk tőle, mint amit megérdemel­nénk. .. Bence Imre HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP „Az élet él és élni akar"- írja Ady Intés az őrzőkhöz c. versében. S mégis, a születés pillanatától hordozza az em­ber a halált. A születés pillanatától a múló idő megállíthatatlan rohanása vi­szi. Veszélyek, betegségek ezrei lesel­kednek rá. Kész csoda, hogy vagyunk, hogy élünk. Ennek ellenére az ember az örökre, az el nem múlóra vágyik szün­telen. Élete során az ember folyamato­san változik. Megváltozik mérete, alak­ja, vonásai. Folyamatosan múlik benne, rajta valami és folyamatosan újjászüle­tik. Meghalunk és újjászületünk. Az al­vás is regenerálja az embert. Egy jó al­vás, pihenés után az ember újjászületik. De az alvás a maga öntudatlanságával, az életfunkciók lelassulásával egy „pici halál”. Tehát minden felfrissülés, meg­újulás egyfajta „kis halállal” is jár. Ha az ember az otthonát újítja föl, szép új környezet születik, de a régiből eltűnik, meghal valami. Élet és halál, születés és elmúlás ké­zen fogva járnak. Jézus Krisztus, az örök Isten, vál­lalta ezt az ellentmondást a saját testé­ben, lényében. Ő azonban továbblé­pett: élet - halál - élet. Ez az újjászü­letés nem a mi emberi dimenzióink Újjászületetten 2Kor 4,10-14 szerint ment végbe. Nem egy pici újjá­születés, amibe mégis ott lappang a halál. Teljes, totális újjászületés. Ab­szolút győzelem a halál fölött. Ez az ajándék a miénk is. Pál e néhány verset megelőzően cse­répedényekről beszél, cserépedény-mi- voltunkra utal. A törékeny, múlandó cserépedény, s a benne lévő kincs ellen­tétére mutat rá. Krisztus halála és feltá­madása töltötte meg a mi cserépedény életünket tartalommal. Az Ő keresztfá­ra szegzett keze helyezett belénk új éle­tet. Az ő halála szült újjá minket, mint most született csecsemőket - üzeni a vasárnap címadó Zsoltára. így újjászü­letve lehet táplálékunk az Ige tiszta te­je. Ebben a világban, ahol annyi a meg­hamisított, fölvizezett, adalékanyagok­kal földúsított, tartalom nélküli táplá­lék, fizikai és szellemi, lelki értelemben egyaránt. Ebben a világban, itt kínálja nekünk a hamisítatlan, tiszta Igét Jézus. Ma oly sokan szeretnének megtisztulni a táplálkozás, az egészséges táplálko­zás révén. Jézus igazi tisztulást ajándé­koz, már itt, most. Nem a testünk fiata­lodik meg, nem a ráncaink tűnnek el, nem az izmaink lesznek feszesebbek, rugalmasabbak. De a lelkünk fiatalo­dik. Mert szűnik bennünk a keserűség, a kilátástalanság. Meghal bennünk a re­ménytelenség. Aki pedig derűs, bizako­dó, aki hinni tud, az fiatalodik. Simul­nak kapcsolataink gyűrődései. Meghal ugyanis bennünk a haragtartás, az ítél­kezés, önmagunk mindenki fölé helye­zése. S mégis, rugalmasabb lesz a tes­tünk is, mert a hit indít cselekvésre, se­gíteni. Meghal bennünk az önsajnálat, az önmagunk óvása, kímélése. Adni tu­dok, magamból adni. Áldozni magam­ból, áldozatot hozni másokért. így lesz már e földön rajtunk látható Krisztus halála és feltámadása. S ebben az újjá- születési folyamatban kevésbé látszik a halál, hogy tudniillik meghal bennünk az önzés, az én. De láthatóvá válik, s főleg átélhetővé mások számára, hogy megszületett, életre kelt az áldozatvál­lalás. Ugyanígy Krisztus halála és feltá­madása tekintetében is Krisztus feltá­madása felől nézve kap hangsúlyt min­den. Az Ő feltámadása garantálja , hogy az itt mindig megújuló, mindennap megtérő, Krisztus által mindennap újjá­szült életünk után testünk is megújul majd. Ámen. Bencéné Szabó Mára PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége az Országos Pres­bitérium határozata alapján pályáza­tot hirdet az alábbi tábori lelkészi ál­lásokra: • Tábori Püspökség Hivatalvezető - Budapest • Szombathely - tábori lelkész (főhad­nagy, v. százados - kortól függően) • Győr - tábori lelkész (főhadnagy, v. százados - kortól függően) • Szentes - tábori lelkész (főhadnagy, v. százados - kortól függően) A 45. életévüket be nem töltött evangélikus lelkészek nyújthatják be pályázatukat. A szolgálathoz szolgá­lati lakás jár, amely bérlakásként ve­hető igénybe. A szolgálat átvétele legkésőbb 2001. szeptember 1-én tör­ténik. Angol vagy/és német nyelvben való jártasság a pályázat elbírálásánál előnyt jelent. Fizetés a lelkészi átlag- fizetés felett, katonai rendfokozatnak megfelelően. A tábori lelkészi és az egyházi szolgálat között az átjárható­ságot az egyház biztosítja. A pályázatot legkésőbb május 15-ig kell eljuttatni a Magyarorszá- gis Evangélikus Egyház Országos Irodájához 1085 Budapest, Üllői út 24. „Pályázat” felirattal. A pályázat­hoz mellékelni kell egy kézzel írt önéletrajzot. Dr. FrenkI Róbert D. Szebik Imre országos felügyelő elnök püspök ISTENTISZTELETI MEND_______________ Budapesten, 2001. április 22. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Bence Imre; du. 6. (zenés áhítat) Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Mo­dort u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél II. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; du. 4. (vecsemye) Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városli­geti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbá­nya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X„ Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Dechertné Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Dechertné Ferenczy Erzsébet; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII. , Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII. , Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Temp­lom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalo­ta, XV., Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 9. (konfirmáció, úrv.) Kósa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX. , Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győ­ri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Já­ték u. 16. de. Í0. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; HÚSVÉT UTÁNI 1. (QUASI MODO GENITI) VASÁRNAPON a liturgikus szín: fehér. A vasárnap evangéliuma (oltá- ri ige): Jn 5,24-25; epistolája (igehirdetési alapige): 2Kor 4,10-14. HETI ENEKEK: 388,214. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. áp­rilis 23-án, ■ hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korátok. Összeállította: t.sz.m. .........— " - ' - -N DR . NAGY GYULA: Az egyház mai tanítása Evangélikus dogmatika I. rész Az ezredfordulóra megjelent - közel 400 oldalon - az új magyar evangé­likus dogmatika első kötete. Áttekintést ad a kétezer éves keresztyénség, a re­formáció és a 20. század teológiája válaszairól, hitünk legfontosabb mai kér­déseire. A most megjelent első kötet az egész teológia alapkérdéseiről és az első hit­ágazatról szól: a Szentháromság Isten titkáról, a földi világról, az emberről, a te­remtésről, Isten gondvise­léséről és világkormányzá­sáról. Lelkészek, hitoktatók, teológiai hallgatók számá­ra állandó segítség szolgá­latukban; gyülekezeti ve­zetőknek, munkatársaknak és gyülekezeteink felnőtt tagjainak pedig eligazítás hitünk mai kérdéseiben. A könyv ára: 1.500 Ft. Megvásárolható vagy megrendelhető: az Evangélikus Könyves­boltban (1085 Budapest, Üllői út 24.), a Huszár Gál Evangéli­kus Könyvesboltban (1052 Budapest, Deák tér 4.), valamint a gyülekezeti irat­terjesztésekben. • • • • (n * 5 2 3 3 # $ & » & & 9 * SJ1ROK ................................. Minden va sárnap húsvét... Húsvét vasárnap rovom e sorokat. Hajnal van, lassan fel kel a nap. Mindjárt előbújnak az első sugarak, hogy belekiáltsák a világba: Krisztus világosságunk! Mert hisz’ a földet, az élővilágot éltető nap csak jele az IGAZInak, a világ világossága Krisztusnak. Páratlan ünnep, nincs hozzá fogható sem természet­ben, sem a vallástörténetben, sem a civil életben. Akik húsvétról írtak, többnyire képekkel fogalmaztak, hogy kifejezzék a kifejezhetetlent, az élet örök győzelmét, az örök élet győzelmét. Krisztus feltámadt, s mint még em­ber soha, már múlt időben beszél a halálról: „halott vol­tam, de íme élek örökkön örökké ’’! A keresztény élet titka ez: Feltámadt Urunk van, aki Úr mindenek felett, akinek húsvéti győzelme beragyogja nem csak a tavaszi nagy ünnepet, nagyhét koronáját, a szent három nap csúcspontját, hanem az egész évet, sőt minden napunkat. Sok mindenről szól a kereszténység, sokféle témát tart napirenden az egyház, az élet számta­lan területén van mondanivalója, szavának küldetése, de a legfontosabb, a soha ki nem hagyható a húsvéti hír: Krisztus feltámadt. A liturgia húsvét ünnepén különösen gazdag kincset kínál zsoltárokban, énekekben, „ige­kompozíciókban”, himnuszokban, hallelújákban... S ez a gazdagság nem korlátozódik egyetlen napra, vagy egy kétnapos ünnepre. így bíztat az egyik kedves húsvéti énekünk: „ úgy ébredj minden reggelen, hogy életed hús­vét legyen ” (EK 225). Minden keresztény istentisztelet húsvéti karakterű! A húsvéti éppúgy, mint a nagypénteki (!), az adventi mint a karácsonyi, a megszürkülő Szentháromság ünnepe utáni 26. vasárnap, a böjtiek, a temetési, az esküvői vagy ke­resztelői. A húsvéti hír, amely mögött ott ragyog a ke­reszt fényessége (ez a fény rejtett, csak a hit szemével látható) érvényes minden vasárnapra, a liturgikus év minden ünnepére. Amikor még a húsvét sem volt általánosan elteijedt ünnep (nemhogy a karácsony, aminek kialakulása több évszázaddal későbbre tehető), már természetes volt a ke­resztények számára, hogy a megszokott zsinagógái szom­bat helyett, a vasárnapot ünnepeljék. Mert a vasárnap je­lentette az igazi „keresztény specialitást”. A teremtést és a Teremtőt ünneplő sabbát után az új teremtés, az újjá te­remtő Istent, s a halált legyőző Krisztust ünnepelték az el­ső keresztények. Húsvét fényében éltek vasámapról-va- sámapra. Az igében a feltámadott Krisztus szólalt meg, az Úrvacsorában a győztes Bárány közeledett, a feltámadott Úr adta önmagát, az élő Krisztus találkozott tanítványai­val. Ez volt az istentisztelet, a liturgia lényege. Ez ma is! Nem szabad kisebb igénnyel belépni a templomba, nem szabad más elvárással ünnepelni a va­sárnapot, csak így: a feltámadott Krisztussal szeretnénk találkozni. A vágy nem megalapozatlan, az igény nem il­lúzió. Ahogyan a húsvéti történet többféle leírásában Jé­zus szembejön a tanítványokkal, úgy jön szembe ma is velünk az élet országútján: az életből halálba tartókkal szembejön a halálból életbe tartó és vezető Úr. Az isten­tiszteleten - minden vasárnap - ez valósul meg. Ahogy az emmausi tanítványok átélték, megtapasztalhatjuk mi is, hogy mellénk szegődik a Feltámadott. Azért teszi, hogy találkozásaink ne megszokott vallásos összejövetelek le­gyenek, hanem igazi ünnepek: együttlét az élet Urával. Vajon így zajlanak-e az istentiszteleteink? A kérdés vá­laszra vár, a gyakorlat pedig megújulásra... HK. * i I * A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom