Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-01-01 / 1. szám
66. ÉVFOLYAM 1.SZÁM 2001. JANUÁR 1. ÚJÉV ÁRA: 65 Ft A 2001. esztendő igéje: „Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kői 2,3) „Szabadságra vagytok elhíva...” Új kezdet, - vagy minden marad a régiben? Újévi üzenet Az új esztendő, egy évszázad és egy évezred küszöbén sokat jelent számunkra az apostoli intés: „...ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva"... (Galata 5.13). Napjaink, éveink gyors rohanása miatt észre sem vesszük talán, mekkora ajándék, milyen csoda, hogy kereken egy évtizede szabadságban élhetünk. Ki gondolta volna még 10-15 évvel ezelőtt, hogy megváltozhat körülöttünk Európa és az un. „második világ”, a szocialista országok szabadságot, függetlenséget kaptak. Ki merte volna gondolni akkor nálunk, hogy magyarországi egyházaink visszakapják állami erőszakkal egykor elkobzott intézményeiket, iskoláikat. Mindezt pedig háború és vérontás nélkül, békében élhettük meg! Bizony kérésünkön felül hallgatott meg és ajándékozott meg minket az Úristen! Az apostoli intés folytatódik is: ,,Szabadságra vagy tok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeleteiben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: »Szeresd felebarátodat, mint magadat! Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást!« ” Felelősen élni szabadságunkkal mások javára, ezt adja meg egyházunknak, az ökumené közösségének, magyar népünknek és az egész világnak 2001-ben az Úristen! Boldog Újesztendőt kíván az Isten ajándékozta szabadságban D. dr. Harmati Béla püspök (Déli Egyházkerület) Verseghy (1757-1822) Uj Ferenc esztendő napjára való ének* Egész eggy hosszú esztendőnek elfolytak ismét napjai; 's éltünknek, mint a' gyors üdőnek nagyobbra nyíltak sírjai. Közelget ránk a' végítélet melly vétkeinket bünteti. Hajnallik a' dücső ígéret, melly érdeminket fizeti. Köszönnyük, Isten! mély hálával ránk hintett sok malasztidot; nagy jóvoltodnak szent karjával lenyújtott bő áldásidőt. Ah! hogy most Téged'jó Atyánknak tapasztalásbúi ösmerünk; vaksága végett sok hibánknak melly szívepesztő szígyenünk! Teremts új lelket mellyeinkben, szolgálatodhoz új tüzet. A' régi ember szíveinkben ne lellyen többé lakhelyet. Újítsd meg bennünK szent nevedhez a' hódolásnak repteit, embertársunkhoz, mint képedhez, a' szeretetnek kegyeit. Jer, bárki vagy, ki ellenségnek tartottad eddig szívemet, vess czélt a' régi gyülölségnek, szorítsd mellyedhez mellyemet! 'S te is barátom! szent frigyünknek adgy új erőt, új életet! Áldozzunk eggyütt Istenünknek mindnyájan újúlt szíveket. (1819.) * Az eredeti írásmód meghagyásával Akárhogy akartam is, nem tudtam szabadulni tőle, pedig számtalan kísérletet tettem rá. De újra és újra visszafúrta magát gondolataimba, s ami még meghökkentőbb,- a szívembe is. Pedig elhessegettem, és másfelé futni késztettem volna gondolataimat. Nem sikerült. így hát nincs mit tennem, ezt kell elmondanom Testvéreimnek, mint újévi, új századi, új évezredi üzenetet. (Mert eddig még csak vitatkozhattunk, hogy mikor is kezdődik az új évezred, most már mindenrszámítás szerint is tény lesz, hogy 2001. január 1 -jén átlépjük az új évezred határát. Ha csak Jézus Urunk addig még valóra nem váltja, ami ígéreteiből hátra van, - bár csak tenné már!) Mi ez a szívembe magát befészkelő mondat, útravaló? Mindössze ez: Térjetek meg, mert múlik a kegyelem ideje! És bár vált ezredévet ezredév, és mintha minden úgy menne tovább (valóban megy úgy?), mint az atyák idejében (2Pt 3,4), mégis tudnunk kell, hogy a múló időben, tűnő boldogságunk száguldó perceiben, szenvedéseink ólomlábú óráiban, rohanó éveinkben is egyre közelebb kerülünk időnk és szívünk Urához, Jézus Krisztushoz. Jézus Urunk, majd lánglelkű reformátorunk is ezzel a programmal lépett a nyilvánosság elé. Megújulásra szoruló egyházunkban, mai helyzetünkben nem ezt az örök-új programot, a megtérésre hívó szó programját kell-e újra meghirdetnünk? Hogy lehessen az élő egy igaz Isten egyedüli Úr a mi életünkben is, hogy feje tetejére állított értékpiramisunk végre talpára zökkenhessen, hogy ne a régi kép köré fabrikáljunk új, talán tetszetősebb keretet, hanem a kép, a tartalom, a lényeg lehessen új. Ez nem emberek által kitalált program, hanem ez Isten örök programja népe számára. De most az ezredév-váltás meghitt, szívszorító idején talán fogékonyabbak vagyunk rá, és talán az engedelmességre is készségesebbek.- Vagy pedig minden marad a régiben... Ittzés János püspök (Nyugati /Dunántúli/ Egyházkerület) Egy letűnt évezred, az elmúlt évszázad után az idő Ura, mennyei Gazdánk a harmadik évezredbe vezetett át bennünket. Kérdezhetjük, mit kell a feledés távába ejtenünk és mit érdemes átmentenünk a 21. évszázadba? Tudom, sokféle választ lehet adni a felvetett kérdésre, és én sem kívánom felvállalni a teljesség igényét. A Léthe vizébe kell dobnunk az elmúlt század félelmetes erőszakot, szörnyű szenvedést kiváltó embertelenségét. Világháborúk pusztító tüze, megalázó deportálások, tömeges népirtás, Auschwitz és Gulag soha ne ismétlődjenek. Keresztények háttérbe szorításának, kemény üldözésének fájdalmas emléke árnyékként vetítődik a történelemmé vált 20. századra. Lehetne folytatni a sort a meg nem született életek kioltásával, a másikat áruba bocsátó morál széleskörű elfogadásával (munkaerő kereskedelem, élsportolók adás-vétele, szexturizmus, a reklámok féligazságainak megtévesztő hatása). Mit érdemes magunkkal hozni új évszázadunkba? Semmi sem erősíti jobban az embert, mint az iránta megnyilvánuló bizalom - írja Adolf Hamack, a 150 éve született teológus. Istenünk bizalmát fejezte ki irántunk. Övéi lehetünk, s Ő hozzánk akar tartozni. Nem ajöfténelem véletlennek hitt eseményei irányítják sorsunkat, nem is a vakszerencse kiszolgáltatottjaiként vergődünk. Isten az események irányítója. Az Ő kezében összpontosul a végső szándék. Ebben minket is mozgósít, fontos, hogy engedelmeskedjünk akaratának. Nem kell romlott természetünk fogságában megkötözöttségünk béklyóit hordoznunk. Van Szabadítónk! Ha Isten bízik bennünk, szabad-e mást tennünk, mint hogy mi is bizalommal ajándékozzuk meg egymást. Teréz anya mondotta: Ne nyugodj bele, hogy ha valakivel találkozol, utána ne legyen boldogabb! Környezetünket boldogító új esztendőt kívánok a kedves Olvasónak! D. Szebik Imre elnök-püspök (Északi Egyházkerület) Korszakzárás - korszaknyitás Ülésezett a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlése Országos presbiterek eskütétele Régen elkezdődött, tavasz óta zajlik, most a végéhez ért. December közepén országos szinten is megtörtént az általános választás. Egyházunk megújulást segítő struktúraváltása régi-új emberekkel, régi-új munkacsoportokkal (bizottságokkal), újfajta feladat- megosztással, minden szinten közösségi döntést kívánó munkamódszerrel indít az új munkába, az előttünk álló évekbe. Sokak számára szokatlan volt - de akik elolvasták egyházunk törvényeit, azok így készülhettek rá hogy jelentősen kisebb létszámú, ezért hatékonyabb munkát végezni tudó közgyűlés ült össze december 15-én a Fasori Evangélikus gimnázium dísztermében. A 36 szavazati joggal rendelkező tagok egy része hivatalból volt jelen (püspökök, felügyelők, rektor, iroda-igazgató stb...) más részüket arányosan az egyes egyházkerületek delegálták. Ezentúl az iskolákat és a diakóni- ai intézményeket is egy-egy megválasztott küldött képviseli a közgyűlésen. (Folytatás a 3. oldalon.) I