Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-08-20 / 34. szám

4. oldal 2000. AUGUSZTUS 20. Evangélikus Élet Isten kegyelmének és megtartó szeretetének jele Az első tanfolyamot még Győri Gábor szervezte meg Orosházán, 1990-ben. Azóta rendszeresen minden nyáron volt kéthetes kántorkép­ző. Sokszor említettük már, hogy minden egyes tanfolyam létrejötte is­teni csoda, hiszen mindig vannak nehéz megpróbáltatások egy-egy tanfolyam megszervezésénél. Idén jubileumi” tanfolyamot tartottunk, s a szervezéshez, megrendezéshez „jubileumhoz méltó” gondok is já­rultak. A nyitó istentisztelet és az egész tanfolyam vezértémája a 2Tim 1,8 volt: „Ne szégyellő a mi Urunk bizonyságtételét!" Az istentiszteleten Győri Gábor hirdetett igét. Egyúttal ő volt az első hét lelkésze is. Az esti áhítatokon a Timóteushoz írott 2. levelet vettük végig. A vezérté­mához híven, gyakoroltuk a bizonyságtevés szolgálatát is. Minden es­te egy-két hallgató vagy előadó tett bizonyságot Jézus Krisztusba ve­tett hitéről. Idén is voltak bibliakörök, melyeken János evangéliumát elemezték a résztvevők. Az első héten több este kamarazenében is gyönyörködhettünk. Volt két trombitásunk, egy csellistánk, egy fuvo- listánk, és persze voltak orgonistáink is. Következő müvek hangzottak el: Krebs: Wachet auf...; Durandus: Halleluja; J. S. Bach: Nun danket alle Gott; Händel: a-moll fuvolaszonáta. Minden páratlan napon beszélgetés és imaközösség volt. A beszélge­tés témája az imádság volt. Úgy gondoljuk, gyülekezeteinkben mosto­ha téma az imaközösség, és alig használjuk ki ezt a csodálatos eszközt és lehetőséget, amit Istentől kaptunk. Imádkoztunk esőért is. Oroshá­zán akkor már 3 hónapja semmi sem esett. Isten meghallgatott bennün­ket, vasárnaptól hűvösebb lett és nem múlt el nap vagy éjszaka csapa­dék nélkül. Minden páros nap pedig szeminárium volt, melynek témája a Szent­lélek munkája és a kegyelmi ajándékok volt. Vasárnap természetesen szolgáltunk a délelőtti istentiszteleten. A második héten az esti soroza­tot Nagy Ervin helyi segédlelkész folytatta, a többi alkalmon Mikó Dá­niel, Skorka Katalin és Nagy Ervinné szolgált. Még az orgona is elromlott... Hétfőn a hagyományokhoz híven Finta Gergely orgonahangverse­nyét hallhattuk, aki J. S. Bach műveiből orgonáit. Ezen a tanfolyamon minden összejött, mert az utolsó előtti műsorszámban a pedálban lera­gadt egy hang. Amíg a hibát próbálták elhárítani, addig a gyülekezet­tel közösen és a kántorképző kórusával felváltva énekléssel töltöttük az időt. Végül az orgonaest záró számát az a-moll Prelúdium és Fúgát a Győry-teremben a Johannus orgonán hallgattuk meg. Majdnem 100- an voltunk együtt. Amit a hangzásban veszített a hallgatóság, azt nyer­te „látványban”. Sokak számára élményt nyújtott, hogy láthatták is az előadóművész játékát. Sűrűsödnek a gondok - bezár az Alföld étterem A második héten esténként humoros dolgokra is kerítettünk alkal­mat. Szükség van erre a fajta felfrissülésre is, a megfeszített munka enyhítésére. Azonban gondok is akadtak. Például anyagi természetű­ek. Nem várt kiadások is merültek fel és más gondok. Szerda délben pedig az egyik pincér, miközben a levest ettük éppen, behívott az étte­rem vezetőjéhez, aki közölte velem, hogy a KÖJÁL, bezáratta az étter­met, holnaptól nem tudnak kiszolgálni bennünket. Délutánom azzal telt, hogy kerestem egy másik éttermet, ahová mehetnénk, ám nem ta­láltam. Délután még más gondokról is tudomást szereztem. Ekkor az egész tanfolyam súlya rámnehezedett. Rámnehezedett minden, ami előtte, alatta és utána gond vagy teher. így gonddal megterhelten vet­tem részt az esti áhítaton. Az esti áhítat után felálltam és elmondtam a gondok egy részét a hall­gatók, előadók és a gyülekezet jelenlévő tagjai előtt. Elmondtam, hogy nincs ebédünk, hogy mi történt a matracokkal és azt, hogy úgy érzem, erőm felettiek a tanfolyammal kapcsolatos nehézségek. Ezért kértem a résztvevőket, maradjunk együtt és vigyük Isten elé imádságban az orosházi kántorképzés ügyét. Senki sem ment el és csodálatos imakö­zösséget alkottunk. Másnap reggel az Útmutató két kiírt igéje a következő volt: „A lisztesfazék nem ürült ki. az olajoskorsó sem fogyott ki, az Úr ígérete szerint" (1 Kir 17,16) és „Miután mind ettek és jól is laktak, összeszed­ték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral" (Mk 6,42-43). Jöttek adományok és asszonyok, akik az iskola konyhájában főztek számunk­ra igazán finom ebédet. Néhányan azt is megjegyezték, hogy kár, hogy nem előbb zárt be az étterem. Az előadók pedig lemondtak útiköltsé­gük térítési díjáról, valamint a szokásos jelképes tiszteletdíjról. Szombaton tíz órakor volt a záró úrvacsorái istentisztelet, melyen Skorka Katalin hirdette az igét. Az istentiszteletet hangszeres bemuta­A rábcakapi gyülekezet volt parókiája a Győr-Soproni Egy­házmegye ifjúsági centruma. Nyáridőben egymást váltják itt a különböző programok, tábo­rok. Legutóbb a MEVISZ győ­ri Bárka szakosztálya vette bir­tokba egy hétre, hogy ott fo­gyatékos fiatalokkal foglalkoz­zanak és számukra felejthetet­lenül szép napokat szerezze­nek. Körmendi Máté szakosz­tályvezető elmondta, hogy a táborba most hat kerekesszé­kes és négy járó fogyatékos fi­atallal jöttek. Rendszerint töb­ben vannak, de ebben a nyári időszakban más karitatív szer­vezetek is szerveztek hasonló táborokat, így többen máshová mentek. Délelőtt és délután foglalko­zások vannak, tartanak jelmez­bált és lesz Bárka diszkó is. Az * Kiss G>örg>i egyik napot kirándulásra szánják. A Mosonmagyaróvárhoz közeli Krisztinaberekbe mennek, ahol jó levegő és horgásztó váija a segítő­ket és ápoltakat. A reggeli és esti áhítatok fontos helyet foglalnak el a programok sorában. A tapasztalat az, hogy ezek a sérült fiatalok nyi- tottabbak Isten felé, mint egészséges társaik. A visszajelzések azt bi­zonyítják, hogy sokat jelent számukra ez az egy heres együttlét. Lélek­ben erősödnek és ez segít nekik abban, hogy könnyebben elfogadják azt az állapotot, amiben vannak. A leghitelesebb ezeknek a fiataloknak az, ha egy sorstársuk szájából hallják a bizonyságtételt. A Bárka állandó résztvevője Kiss Györgyi, aki maga is mozgássérült. - Egy kisszövetkezet műszaki ügyintézője­tó és beszámoló követte, majd pedig a tanfolyamot, szintén a gyüleke­zet tagjai által készített ebéd, a híres orosházi bográcsos marhapörkölt zárta. Beszámolómat hadd fejezzem be a tanfolyam utolsó teljes napjára eső egyik igével: „Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte ben­netek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára" (Fii 1,6). Szeret­ném kérni azokat a testvéreket, akik ezt a beszámolót olvasták, hogy imádságban hordozzák az orosházi kántorképzés ügyét. Kérjük továb­bá azokat, akiket Isten Szentlelke arra indít, hogy anyagilag is támo­gassák szolgálatunkat, hiszen fiatalok felé közvetítjük az evangéliu­mot, s célunk az, hogy megerősödjenek gyülekezeteink. Ez a gyüleke­zeti tagok megerősödése által lehetséges. Alapítványunk a Korái Ala­pítvány számlaszáma: 18377288-1-04. Köszönjük továbbá azoknak, akik Canto'e vasárnapi offertóriummal vagy más módon támogatásu­kat feje; ki irányunkban. Isten áldása legyen azokkal, akik az Ő ügyéért áldozatot hoznak! Sz. É. ként dolgoztam, amikor még egészséges voltam. Negyven éves fejjel lettem katolikus hitoktató. Egy évet tanítottam is, de súlyos baleset kö­vetkeztében lábaim megbénultak. Akkor nagyon mélyre kerültem, ahonnan nagyon nehéz volt visszajönni. A Jóisten kegyelméből és az emberek segítségével tudtam odáig eljutni, hogy újra embernek érez- zem magamat. Már mozgáskorlátozottként találkoztam a Bárkásokkal, akiknek sodró, fiatalos lendülete engem is magával ragadott. Bekap­csolódtam munkájukba és azóta minden eseményükön részt veszek. Remélem, hogy a többi­ek hitelesnek tartják és el­fogadják bi­zonyságtéte­lemet. Bal­esetem óta sok szárazlel- kü emberrel találkoztam, akiknek szol­gálatommal, remélem, se­gíteni tudtam. Ápoltak és segítőik _ jy most majd arról fogok beszélni, hogyan élhet az az ember hívőként, akivel nem történik gyógyulási csoda. Jób könyvéhez nyúlok vissza, mert az ő példája arra tanít, hogy edzi az ember hitét az, ha Isten kérését nem, vagy nem most teljesíti. Én sem a csodára kiszemeltek közé tartozom. Isten szeretete mégis erősíti lelkemet. Ezt akkor is így éreztem, ami­kőt'balesetem után el voltam keseredve. Isten akkor adott mellém olyanokat, akikben támaszra leltem. Ezt a kegyelmet azóta is, ma is ér­zem és hiszem, hogy saját fizikai kiszolgáltatottságomat Isten szolgáJ latába tudom állítani azzal, hogy a magam példájával sorstársaimat is erősítem. Kiss Miklós „Isten szeretete erősíti a lelkemet” A második találkozás H azánknak két találkozása volt a keresztyénséggel: az első az ál­lamalapítás idején - erről hetilapunkban már megemlékeztünk (Ev. Élet 1999. 08. 24/ 4.), és a reformációban - most erről lesz szó, a millennium kapcsán. * A reformáció hazai terjedésének a wormsi birodalmi gyűlés évéből, 1521- ből vannak biztos jelei. A főpapok és a vezető világiak ekkor már a szervezett ellenállást sürgették. Werbőczi István Wormsba utazása közben, Bécsben adta ki Catharinus Ambrus dominikánus szerzetes Luther ellen írt Apológiáját, amelynek előszavában határozottan fel­hívta a királyt a lutheránusok kiirtására. Szatmári György esztergomi prímás szintén 1521 -ben a templomi szószékről hirdettette ki a Luther és követői ellen ki­adott átokbullát, és a hazai ferenceseket is ekkor utasította a rend generálisa arra, hogy mindennapi imádsággal és az ige­hirdetés fegyverével küzdjenek a „luthe­ránus pestis” ellen. A hazai reformációnak a mohácsi csata előtt Buda, Sopron és Nagyszeben volt a három jelentősebb központja; ezek mel­lett pedig több határszéli, különösen né­metajkú kereskedő- és bányavárosban voltak már követői a reformációnak. Budán, II. Lajos király közvetlen kör­nyezetében is rokonszenveztek a refor­mációval, így pl. György brandenburgi őrgróf, a király unokabátyja és gyámja, Budán és Németországban egyaránt a re­formáció buzgó pártfogója volt. Maga Mária, a humanista királyné is közéjük tartozott. Luther vigasztaló levelet és négy zsoltárfordítást küldött neki. Éne­két (Bár hitemért szenvednem kell...,, - Kér. Ékv. 364.) a protestáns templomok­ban már gyakran énekelték. A király nem értette meg a reformáció jelentőségét. Környezete és a politikai helyzet alakulása miatt engedékenyebb, majd pedig szigorúbb volt a magatartása. Udvarában gyakran fordultak meg Lu­ther hívei, akikre viszont tekintettel kel­lett lennie. Néhány ezek közül: Albert, György testvére, a német lovagrend nagymestere, és a német követek, a ma­gyarok közül pedig Thurzó Elek kincs­tárnok, Nádasdy Tamás királyi titkár, Pemflinger Márk, a budai bíró fia, vője: Enyingi Török Bálint, és leánya, Pemflinger Katalin, a királyné udvarhöl­gye. Ez a környezet adott okot arra a vé­lekedésre, hogy ”az egész királyi udvar lutheránus,,. A reformáció híve volt a vagyonos és művelt budai polgárság is, amely a luthe­ri szellemben prédikáló lelkészeket hall­gatta, és az 1525. jubileumi évben már csak nagyon kevés adományt juttatott a pápának. Két budai ifjú pedig már a wit­tenbergi egyetemen tanult. A tanítók és a lelkészek között Budán működött Grynaeus Simon és Winsheim Vitus, a két főiskolai tanár, akiknek 1523-ban hitük miatt kellett távozniuk az országból. Speratus Pált csak meghívta a budai polgárság lelkészének, de állását nem foglalhatta el. Cordatus Komádnak, a királyné papjának a rendek erélyes fel­lépése miatt kellett távoznia, és amikor 1525-ben visszatért, a másik budai pap­pal, Kreisling Jánossal együtt fogságot is szenvedett hitéért. Henkel János, Mária kedvelt udvari papja erazmista volt. Sopronban már 1522-ben ismertek vol­tak Luther iratai, amelyeket nemcsak a családi otthonokban, hanem nyilvánosan - így a bormérésekben - is olvastak és megvitattak. Egy Kristóf nevű ferences barát a pápai, hatalom, a szentek és Mária tisztelete, a fülbegyónás és a papok uzso­ráskodása ellen prédikált. A rend provin­ciálisa, mint királyi biztos, a város pia­cán hóhér által égettette el Luther köny­veit. Vizsgálóbizottság járt 1526-ban Po­zsonyban is. A felvidéki bányavárosok is már korán megismerték a reformációt (Selmecbá­nya, Körmöcbánya). Besztercebányán a Budáról elűzött Cordatus és Kreisling járt. A Fugger-család telepített oda né­met bányászokat, és a munkabérük miatt 1526-ban kitört zendülést a hatóság a lu- theranizmusnak tulajdonította. Lőcsén, valamint Kassán Henkel János lelkész és Cox Lénárd tanító lutheri szellemben működött. Bártfára két szigorú rendeletet küldött a király az „új tant” követők el­len, már 1525-ben. Nagyszebenben, az egyház zilált viszo­nyai miatt elkeseredett, vagyonos és mü­veit szászok nagy örömmel olvasták Lu­ther iratait. Sem a király, sem pedig a prí­más rendeletéi nem tudták őket megfé­lemlíteni. Nagyszebenben Sziléziai Amb­rus és Weich Komád már 1521 óta hir­dette az evangéliumot. A városi tanács örökös perben állt a papsággal, amelyet éles hangú gúnyiratokkal támadtak egyes tanítók és polgárok. György barát, egy kilépett dominikánus a városi plébá­nos nagy bosszúságára, magánházaknál tartott egészen egyszerű istentiszteletet, német nyelvű egyházi énekkel és prédi­kációval. A világiak közül Hech? János állt a mozgalom élén: házát is felajánlotta templomnak. Luther hívei különösen Pemflinger Márkban, a szászok grófjá­ban nyertek lelkes pártfogót. Őt magát a király a reformáció iránti ragaszkodásért 1526-ban hivatal- és jószágvesztéssel is megfenyegette. A reformáció terjedését elszigetelt, egyedi intézkedésekkel meggátolni nem lehetett. Nemcsak a németajkú városok­ban és vonzáskörzetükben, hanem a szlo­vákok és a magyarok között is terjedt. A főpapság a legszigorúbb eszközök alkal­mazását, és a törvényhozás útján történő intézkedést is szükségesnek látta. Az 1523/ 54 te. megalkotásával a budai országgyűlés elrendelte, hogy „... őfel­sége, mint katolikus fejedelem vala­mennyi lutheránust, azoknak pártfogóit és párthíveit, mint nyilvános eretnekeket, és a szentséges Szűz Mária ellenségeit, fejvétellel és jószágvesztéssel büntesse. " Ez a törvény szigorúbb volt, mint a 2 év­vel korábbi, wormsi edictum. Az 1525/ 4. te. megalkotásával a rákosi országgyűlés ismét kísérletet tett a luthe­ránusok kiirtására. Eszerint: „... az or­szágból minden lutheránus kiirtassék, és bárhol találtatnak, nemcsak egyháziak, hanem világiak által is, szabadon elfo- gattassanak és megégettessenek. ”• Pél­dátlanul kegyetlen, és meggondolatlan törvény ez, amely nemcsak a királyt, ha­nem már bárkit felhatalmazott arra, hogy bíráskodjék, ítéljen és öljön. Ezután a brandenburgi őrgróf és társai elhagyták az országot. A reformációnak már a mohácsi csata előtt is voltak mártírjai. Néhány ezek kö­zül: egy Jánosjnevű szolgát, aki Corda- tusnak könyveket hozott Németország­ból, 1524-ben Budán könyveivel együtt megégették. Hasonló sorsra jutott az or­szág nyugati szélén két német könyvárus is; ők Luther iratait terjesztették. Szerémi tudósítása szerint Báthory Ist­ván nádor 3, Werbőczi István pedig 8 lu­theránust égettetett meg birtokain. * A mohácsi csata következményei egy­házi téren a következők voltak. (a) A reformáció terjedésének megaka­dása. Budán és más városokban, a ked­vező előjelek után már lutheránus gyüle­kezetek alakulása volt várható, de a mohácsi csata következményei meggá­tolták ezt a folyamatot. Mária királyné elhagyta Budát, majd pedig az országot is. Buda sorsa megpecsételődött. (b) A katolikus egyház veszteségei. Ezeket gyakran eltúlzottan emlegetik. Igaz, hogy 2 érsek és 5 püspök elesett Mohácsnál, de utódaikat rövidesen kine­vezték és lelki vezetőkben nem szenved­tek hiányt. Egyes főpapi jövedelmeknek az ország védelmére fordítását a rendkí­vüli helyzet és azt tette lehetővé, hogy az egyházi javak állami eredetűek voltak. Azt a hagyományos ellenvetést, hogy egyes főurak a nekik adományozott egy­házi javakért pártoltak át a reformáció­hoz, mint alaptalant vissza kell utasíta­nunk. (Pl. Perényi Péter, Enyingi Török Bálint és Nádasdy Tamás az adományo­zás után jóval később csatlakoztak a re­formációhoz. (c) A valláserkölcsi hatás. Ez határo­zottan a reformációra nézve volt kedve­ző. A lakosság új erőforrást keresett, amelyet az evangéliumban, az Isten bűn­bocsátó és felemelő kegyelmét hirdető reformációban találta meg. A Bibliából Vett példák hitet és reménységet ébresz­tettek. Ehhez járult a „pallérozott, míves” anyanyelv használata, az első reformáto­rok magas fokú műveltsége, buzgósága és bátorsága. így a korán jelentkezett ne­hézségeket csak legyőzni lehetett! (d) Az ország politikai megosztottsága. A két ellenpárti király a protestáns fő­urakra tekintettel, nem mert erélyeseb­ben fellépni a reformáció ellen. A külön­vált erdélyi fejedelemség pedig egyértel­műen pártolta a reformáció ügyét. A hó­doltságban a török egyaránt megvetett minden keresztyént, felekezeti különb­ség nélkül. Neki a „hitetlen gyaur” csak „adóalany” volt. .Ugyanakkor a protes­táns lelkészek és gyülekezetek is sokat szenvedtek a töröktől. * Hazánknak a keresztyénséggel történt második találkozása sem volt eredmény­telen! Ható értékei beépültek hazánk éle­tébe! B.B. j, * j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom