Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-12-24 / 52. szám
Evangélikus Élet 2000. DECEMBER 24. 3. oldal Közös megjelenési formák során kellene megmutatni egységünket Az augusztus 20-i millenniumi ünnepségek alkalmával első alkalommal volt a magyar keresztény egyházak és államunk hivatalos vendége I. Bartholo- maios egyetemes patriarcha Konstantinápolyból. Az ünnepségek során jelentette be, hogy az Orthodox Zsinat kanonizálta, szentté fogadta a kereszténység két magyarországi elkezdőjét, Hierotheos első püspököt és Szent István királyunkat. Történelmi esemény volt ez a bejelentés, mert a katolikus és az orthodox egyház közösen magáénak tudja e két szentéletű embert. A Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátusnak Budapesten van Exarchátusa. Mihail Ausztriai Metropolita az exarchá- ja, a fővárosban Kalota József érseki vikárius a Vezetője a Magyarországi Exarchátusnak. Őt kértem, hogy beszélgessünk a megtörténtekről, tájékoztassa olvasóinkat egyházáról. Mit jelent ez a kettős kanonizálás? Orthodox oldalról nem volt meglepetés a kanonizáció. A magyar orthodox köztudatban kezdetektől fogva minkét szent tiszteletnek örvendett, csak mostanra, a magyar államiság millenniumára volt időzítve a kihirdetése. Számos kérdést fog felvetni ez az esemény, valószínűleg Szent Hierotheos, Magyarország első püspöke kihatása lesz mind a közéletre, mind az egyházi életre. Milyen hatásokra gondol? Örülünk, hogy történelmünk oly fontos dolgai kerültek felszínre, melyek még az egységes egyházat, az 1054-es szakadás előtti állapotot tükrözik, amikor még nem lehetett keleti és nyugati egyházról beszélni. A 10-11. században Európában még fontos volt keresztény civilizációról beszélni. Most is erre törekszünk Európában. Mi örülünk annak, hogy most egymásra talált a keleti és a nyugati fele az egyháznak és ennek fókuszában éppen Magyarország áll, a Szent István-napi ünnep végén. A legfelsőbb szinten történt meg a deklarálás: a pápa legátusa eljött Sodano bíboros személyében és I. Bartholomaios patriarcha a keleti egyház feje. Beteljesedett egy álom, mely 1054-ben még valóság volt. Akkor az egyház egysége még jnegvolt, és a politikai egységen kellett fáradozni. Ma a helyzet bonyolultabb, mert nem csupán Európai politikai egységért kell fáradozni. Amikor az Európa-házat emlegetjük, egységes „egyház-házról” is kellene szólni, mert nagyon szétszóródott az egyház, - még itt nálunk az orthodox egyház is. Miből ered az orthodox egyház szétsza- kadozottsága? Talán az egyes egyházak, nemzeti egyházak önállóságából (autokefalitás) ? Nem. Az autokefalitás is az egység jele. Mert a leányegyházaknak közvetlen kapcsolata van azzal az anyaegyházzal, amelyik útjára engedte. Ez az anyaegyház esetünkben a Konstantinápolyi Patriarchátus. Egyetemes zsinati kánonok dokumentálják Magyarország iurisdik- cióját. Kanonikus rend van, nem anarchia, kánoni kapcsolatok, de a belügyek- be nem szólnak bele. Konstantinápolynak világméretű iuris- dikciója van, a tiszteletbeli elsőség megilleti. Milyen következményei lesznek ennek az ünnepélyes bejelentésnek? Az egységről való bizonyságtevés nagy küldetésünk. Erről szólt a pátriarcha a Szilágyi Dezső téri közös evangélikus-református millenniumi istentiszteleten: „Az egység helyenkénti és a népek közötti sikeres megvalósításának és a különféle vallási felekezetek és nézetek közötti együttműködésnek ezért példaértékű és nagy jelentősége van. Ennek sikeres prototípusa Magyarország, az Egyesült Európa és a mi találkozásunk is. E helyről kívánjuk, hogy a példa követésre találjon. ” Hogyan néz az orthodoxia a reformáció egyházaira? Szükségszerű volt a reformáció? 1054-ben Róma elszakadt és lassú távolodás állt be. A reformáció egyházaival az orthodoxoknak sohasem volt konfliktusa. Az orthodoxiának az iszlám miatt nem volt könnyű a helyzete. Napjainkban a katolicizmus és a protestantizmus igyekszik rendezni ökumenikus kapcsolatait. De az Egyházak Világtanácsában kezdettől fogva jelen van Konstantinápoly is. Az evangéliumi egyházakkal nagy a szimpátia, attól függetlenül, hogy a tanításban nagy távolságok vannak, de partnerek vagyunk a szeretet dialógusában. A katolikusok a 2. Vatikáni Zsinatra már meghívták egyházunk megfigyelőit. Ez mind inspirálta a mi egyházunkat is. A különböző, önálló orthodox egyházak között milyen a viszony, a kapcsolat? Szent István, Magyarország királya Nincs egymás között harag. A Konstantinápolyi Pátriarchát a saját, helyi egyházai választják, nincs szükség a többiek megerősítésére. Szívélyes a hivatalos kapcsolat Alexij pátriarchával is. Bár a régi szovjet terület felszabadult egyházai közül pl. Észtország 90 %-ban Konstantinápolyi választotta. A régi sorrend is mutatja az orthodoxok elrendeződését: Konstantinápoly - Alexandria - Antiochia - Jeruzsálem - Róma volt az öt patriarchátus. Ebből vált ki Róma 1054-ben. A szláv orthodox egyházak közül primátusa van az Orosz Orthodox Egyháznak és a számosság között a két utolsó (legfiatalabb) a cseh és a szlovák egyház elismertsége. Mi az orthodoxia üzenete az ezredforduló idején a mai kereszténységhez? Gyakorlati egység megmutatására kellene törekednünk. Közös istentiszteletek, megjelenési formák során megmutatni egységünket. Ez segítheti az egységes Európában való gondolkodásunkat is. Most a millenniumi ünnepségeken az egyetemes örömöt lehetett látni. Ez több volt, mint protokoll. A nép leikéhez szólt. Ezt Isten rendelte így. Köszönöm a beszélgetést-s -y EGYHÁZUNK PÜSPÖKEI ÉS FELÜGYELŐI szeretettel kívánnak minden gyülekezetünknek, intézményeinknek Istentől áldott karácsonyt és új esztendőt. „ ...meglátogat minket a felkelő fény a magasságból: hogy világítson azoknak, akik a sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazitsa lábunkat a békesség útjára. " Lk 1, 78-79 dr. Frenkl Róbert országos felügyelő D. dr. Harmati Béla püspök-elnök dr. Sólyom Jenő felügyelő Ittzés János püspök dr. Weltler János felügyelő D. Szebik Imre püspök Benczúr László felügyelő Indulj és hirdesd... Beiktatták dr. Sólyom Jenőt a Déli Egyházkerület felügyelői tisztébe December második napján a fasori templomban gyűlt össze a Déli Egyház- kerület közgyűlése, hogy beiktassák tisztébe dr. Sólyom Jenő akadémikust, akit harmadszor választottak meg vezetőjüknek a kerület gyülekezetei. Az iktató istentisztelet igehirdetője a beiktató dr. Harmati Béla püspök volt, akinek Káposzta Lajos püspökhelyettes és Szirmai Zoltán pesti esperes segédkezett. Az Útmutató aznapi igéje jó útravalót tartalmazott az elinduláshoz. „Indulj és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! ” (Jer 1,17). 10-12 év eredményei után újra indulni kell. Isten színe előtt és keresve akaratát. Indulj Isten felé és az emberek felé. Útközben él az egyház! Az indulás mozgással jár, ez azt is jelenti. A felügyelő felmér, számot ad, figyelmeztet, élettel és példával prédikál. Amit én parancsolok, ez Jézusban lett testté. Nem vagy egyedül, a gyülekezetek, a többi egyházkerület, az ökumenikus környezet, mind itt van. De a fő, hogy az Ő szava legyen közöttünk. A felügyelői beköszöntőben Sólyom Jenő először elemezte előző két vállalásának történetét és azt a vivódást, hogy vállalhatja-e még tovább tisztének betöltését. Időt kért a helyzet újragondolására. „Bár az országos elnökségben folytatott beszélgetés után is megmaradtak fenntartásaim azzal kapcsolatban, vajon a kialakuló egyházvezetési rendről, a felügyelői szolgálatról vallott felfogásom, habitusom, olykor nyers véleménynyilvánításom, türelmetlenségek nem okoz-e túlzott feszültséget, végül is meghajoltam az egyházkerületből jövő kérés előtt, hogy ne lépjek véglegesen vissza.” A kerület helyzetét így vázolta fel: a Déli Egyházkerület 5 egyházmegyéből áll, az eddigi 110 helyett mindössze 64 egyházközség maradt meg, ez egész egyházunknak éppen a negyede. A legutóbbi felmérés adatai szerint a kerület télek- száma 36.368, ami az egész egyház 20 %-a. Utalt a jövő év elején tartandó állami népszámlálásra. Ennek adatai arra nem lesznek használhatók, hogy „egy- egy település evangélikusainak listája összeálljon. Arra viszont használható lesz, s komoly elemzést érdemel majd, vajon az ország különböző részein hányán vallják magukat evangélikusnak, s hogy viszonylik ez a szám eddigi becslésekhez.” Beszéde végén a kerület előtt álló feladatokat így összegezte: A megfeszített Jézus Krisztusról szóló beszéd, az igeszolgálat jó rendje és ennek biztosítása az első rendű feladat. Minden egyház- községben legyen választott lelkész és megfelelő számú munkatárs. Át kell tekinteni az anyagi kérdést: mennyire képesek önmaguk ellátására, hogy támogathatják az erősebb gyülekezetek a gyengébbeket. Szólt a választói névjegyzékek évenkénti pontos összeállításáról, a gyülekezetek demográfiai viszonyainak szemmel kíséréséről, az építkezési és oktatási tervezésekre kihatóan is. „Végül még egy kérdésről kell szólnom. Azzal, hogy a cezúra és kontinuitás sokat vitatott dilemmájában egyházunk végül is inkább a kontinuitást választotta, mint a cezúrát, a most induló ciklus bizonyos értelemben még mindig az átmenet időszaka... Jó lenne, ha a most következő éveket ki lehetne használni arra, hogy ezt a felemásra sikerült egyházszervezeti reformot újra gondoljuk, hogy azután évtizedekig ne kelljen azzal foglalkozni s egyházunk igazi hivatásának élhessen. Isten adjon ehhez kellő bölcsességet és egymás iránti bizalmat.” Szép gesztus volt, hogy a beiktatott felügyelőt valamennyi társa, az országos és a másik két kerület felügyelője köszöntötte eddigi munkáját is értékelő szavakkal. A kerület nevében a házigazda, Szirmai Zoltán pesti esperes és Kéry Lajos pesti egyházmegyei felügyelő mondott üdvözlő szavakat. (A felügyelői beköszöntő beszéd teljes terjedelemében az Evangélikus Közlöny 2001/1. számában lesz olvasható.) T. Meglátogat minket az Isten... Lk 1, 78 Távolság A címünkben idézett ádventi, karácsonyi örömhír Isten várható látogatásáról valójában egy zord tényt takar: elszakadtunk, távolra, messzire sodródtunk mennyei Atyánktól, Teremtőnktől. Saját erőnkből még esélyünk sincsen, hogy áthidaljuk a szakadékot és újra találkozzunk Vele. Ezt a kudarcot jól illusztrálja az őstörténet záróeseménye, a bábeli toronyépítés csődje. Ezután már csak Isten hozhatja helyre az ember által jóvátehetetlen törést: Ábrahám kiválasztásával elindul az üdvtörténet, mely éppen karácsony éjszakáján érkezik el a célegyenesbe. Istentől való távolságunkat szomorúan illusztrálja az a fonák nyelvhasználat, melyben valami rosszat, valami csapást sejtet, ha valakit „meglátogat az Isten”... Pedig Isten első sorban nem betegséggel, nem próbákkal akar minket „meglátogatni”, hanem Jézus Krisztus által kopogtat életünk, szívünk oly nehezen kitáruló ajtaján. Nem protokollvizit Talán nem véletlen, hogy éppen karácsonykor mi magunk is, többnyire sokfelé ellátogatunk. Fizikai vagy lelki értelemben messzire került rokonainkat, szeretteinket keressük fel, hogy az ünnepekben valamit legalább megmentsünk emberi kapcsolatainkból, melyeket a hétköznapok lélekölő rohanása lepusztított. De ha őszinték vagyunk, ezek az ünnepi látogatások többnyire csak meglehetősen felszínes, protokoll beszélgetésekben merülnek ki. Elosszú hónapok elmaradt kommunikációját, aligha lehet „behozni” néhány óra alatt. Isten karácsonyi látogatása nem ilyen formális, udvariassági vizit. Célja az Isten és ember közötti kommunikációs zavar orvoslása, a szakadék tartós áthidalása. Isten nem tűri a mellébeszélést, a felszínes tiszteletköröket, Ő rögtön a tárgyra, a lényegre tér, nem keni el, nem kozmetikázza valós helyzetünket, ahogyan ez igénk folytatásából kitűnik: sötétségben, a halál árnyékában lakozunk... (Lk 1,79) Áldott feszültség Mi éppen az ünnepekben irtózunk leginkább a feszültségektől. Megpróbálunk lehetőleg mindent szőnyeg alá söpörni, ami megzavarhatná a „csendes éj” idilli hangulatát Igyekszünk mindenkivel legalább néhány órára tűzszünetet kötni. De Isten karácsonyi látogatása nem ilyen átmeneti kampányfogás, ideiglenes fegyverszüneti ajánlat. Születése feszültséget teremt, mert megtöri a sötétség egyeduralmát. Nem véletlenül fuj pánikszerű riadót a sötétség egyik vezéralakja Heródes. Érzi, hogy vége a hamis, hazug álbékességnek, megszűnt hatalmi monopóliuma, napjai meg vannak számlálva... Az esztendő leghosszabb, legsötétebb éjszakáján meglátogatott minket a „Naptámadat”, ahogy a régi Károli fordításban olvashatjuk. S ez a látogatás, valóban sorsdöntő „támadás” a sötétség erőivel szemben. Nemcsak ünnepi vendég Még asztali áldásként gyakran használt imádságunk is arról árulkodik, hogy Jézust csak vendégként hívjuk és várjuk életünkbe. Pedig Ő nemcsak gyorsan tűnő, ünnepi élménynek, futó kalandnak tekinti meglátogatásunkat. Hosszú távú, egész életre szóló közösséget, szövetséget kínál mindazoknak, akik nemcsak ünnepi dekorációnak tekintik Őt, hanem valóban készek befogadni szívükbe a betlehemi gyermek ej. S ami legalább ilyen fontos: engedjük felnőni magunkban az isteni Gyermeket, felismerve Keresztelő János ma is aktuális életprogramját: „Neki növekednie kell, ne- kenj pedig kisebbé lennem”! (Jn 3,30) Gáncs Péter Cigányok karácsonya „Jöjj népek Megváltója" - énekeljük évről-évre szép ádventi énekünket. Talán nem is gondolunk rá, milyen nagy szükség van a népek Megváltója hívására, mennyire rászorul minden nép a Szabadító érkezésére. A mi falunktól, Sárszentlőrinctől kb. 7 km távolságra volt a 60-as évek közepéig a cigánytelep, amit Sasosnak hívtak. Itt élt közel 50 család a század elejétől fogva.- Milyen volt a karácsony a sasosi időkben? - kérdeztem cigányasszonyo- kat, akik ma már szeretteikkel együtt bent élnek a faluban. „Jaj, Erzsi, ne is kérdezze!”- hangzott a válasz. - „Még emlékezni is szörnyű rá. Féltünk, rettegtünk. Hiába sütöttük a kalácsot, főztük a húsos káposztát, feldíszítettük dióval, szaloncukorra, vásári bábokkal a karácsonyfát, nem tudtunk örülni az ünnepnek. Számunkra az ünnepi napok rémületet hoztak. A férfiak már hajnali 4-kor indultak ünnepköszöntőre, minden családhoz bementek, elénekelték a szép beáscigány karácsonyi éneket, ami magyarul így hangzik: Ez az este olyan este, Ez a szép karácsony este, Megszületett a kisfiú Az ökröknek jászolában. Az ökrök szarvukra vették, A nagy égbe fölemelték, A nagy égbe fölemelték, Jó szülei elé tették. Vajon mit csinál a Jóisten? Szép virágos az ő háza, A kakasok őt éltetik, A harangok dicsőítik. Jószándékkal indultak, szivük-lelkük jókívánságokkal volt tele, de mert mindenhol borral kínálták őket, az ital megártott nekik, összeszólalkoztak, összeverekedtek, fejszével kergették egymást. Nem volt nyugalom, béke a cigánytelepen, vér folyt, orvosra volt szükség, alig vártuk, hogy elmúljon az ünnep. Most itt a faluban már több örömet hoz a karácsony, mert nem járunk házról- házra, csak a családtagok, rokonok köszöntik egymást, kis ajándékokat viszünk egymásnak. ” A cigánytelepen rémület? A városok forgatagában vásárlási láz? Mivé silá- nyodhat, hogyan torzulhat el vagy szegényedhet meg ennyire az Isten kimondhatatlan szeretetét hirdető legdrágább ünnepünk? De hiszen éppen ezért jött Jézus Krisztus! Ezért kell hívnunk évről-évre az ősi gregorián himnusszal Urunkat! Bizony rászorulunk mindnyájan szaba- dítására. Ahogy folytatódik az ének: „Jöjj, lelkünk drága fénye, Szívünk édes reménye. ”- Mit jelent számodra a karácsony? - kérdeztem a 21 éves fiatalasszonyt, aki itt született már bent a faluban, s az elsők között volt „aki már alsó tagozatos kisgyermekként megállított az utcán, és így kérlelt:- Erzsi néni, én is szeretnék konfertál- ni! Hittanra hívtam, Bibliát, énekeskönyvet vásárolt. Testvéreinek, mint a család legnagyobbja, szorgalmasan olvasta estéről-estére a bibliai történeteket, énekelte az énekeket. Nagylányként részt vett piliscsabai konferencián, a cigányok bibliaórájának elmaradhatatlan tagja. Az ünnep számára már megfénye- sedett. így vall: „A karácsonyt mindig nagy izgalommal várom. Valami olyan érzés, amit nem igazán lehet leírni. E nap számomra a végtelen szeretetet és békét jelenti. Örülök annak, hogy az emberek legalább e napon örülnek és szeretik egymást. Nekem a karácsony Jézus szeretetét, békéjét, örömét jelenti. Nem is kell más. ” Bárcsak így találnánk meg mindnyájan Jézus születése ünnepében az örömöt, békét, szeretetet, s találkoznánk - maradandóan - az örök Szeretettel! Cigányok, magyarok, bármely nép tagjai életében valósulhat az ének záró kérése: „A sötétség elmúljon, a hit fénye ragyogjon!” Kari Jánosné Csepregi Erzsébet i I I l
