Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-08-20 / 34. szám

Evangélikus Élet 2000. AUGUSZTUS 20. 5. oldal :pS Kedves Gyerekek! ,, Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek." (Fii. 4,4) Furcsa kérése van Pál apostolnak: azt kéri tőlünk, örüljünk. És milyen igaza van! Hiszen gondoljatok arra, milyen jó érzés nevetni! Mennyivel szebb egy mosolygós arc, mint a durcás. Mindennek lehet örülni! Az Isten olyan sok szépet, jót és vidámat teremtett, igazán nem nehéz olyat találni, ami megvidámítja a szívünket! De Pál apostol hozzátesz még egy szót a kéréshez: mindenkor örüljetek! Ez már egy kicsit nehezebb. Ugyanis nem mindig könnyű örülni, mikor bánat ér minket, betegség vagy gyász van a családban. Nehéz mosolyogva válaszolni, ha megsértenek minket. De a mondat így hangzik: Örüljetek az Úrban mindenkor. Itt a titok nyitja is: az Istennel minden könnyű. Az öröm játéka. Egy kislány volt az, aki misszionárius édesapjától tanulta ezt a játékot és egy egész várost megtanított rá. Ez tette elviselhetővé az ágyban fekvő beteg számára a betegséget, a meggömyedt öregembernek a hát görbeségét, a neve miatt panaszkodó cselédlánynak a neve hangzását. Ha nem olvastátok még, ajánlom figyelmetekbe Eleanor H. Porter: Az élet játé­ka című könyvét, melyet a Szent István Társulat adott ki. Nemcsak gyerekeknek szól ez a könyv, hanem mindenkinek, aki néha nehéznek talál­ja a mosolyogva elviselni a bosszúságokat. Hogy mi a jókedv gyümölcse, elolvashatjátok, ha a számmal ellátott négyzetek betűit helyes sorrendben összeolvassá­tok! r « Jó munkát kívánok O CL) O \ szeretettel: Pötty bohóc ’OCDOO roooo@' roooooooo> oooo 0.0© 0 oo ©oo 1. Jákob egyik felesége 2. Nagyhét előtti időszak 3. Góliát ellenfele 4. fa termése 5. római uralkodói rang 6. Mária és Lázár testvére 7. a feltámadt fiú városa FIATALOKNAK PEPSI Sziget 2000 „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól. ” (Jn. 17, 15) Ömlik a tömeg. Hömpölyög. Le a HÉVről, át az úton. Be a hídon. Aztán intenek a szekuritisek, férfiak erre, nők arra: motozás, kezeket a magasba, mi van a zsebedben?... - végre bent vagy. Por, kavalkád, hangzavar, emberek, emberek, sátrak, zene. Benyomások. Valaki ül a járda szélén. Jobbról chips-szel kínál­nak, balról sodornak tovább. Telefonfülkék, óriás reklámok: „Bármeddig elmehetsz”. Egy fiú meglök: „boooocs!” mosolyogja, aztán dülöngél tovább. Egy ember fekszik a fa alatt, úgy alszik, mintha egy hete nem aludt volna. Közben valaki ugrik a magasból, 30 métert zuhan, kalimpál a keze a levegőben - adrenalin felszalad, levegő bentszakad -, aztán csak himbálódzik ide-oda. Dobog a szíved a füledben... A színpadon metálbanda, a következő sátorban dörömböl a hangfal, mellette countryt ját­szik néhány gyerek, de csak halkan: idehallatszik a Nagyszínpad dübörgése - hangzavar, lárma, pörgés. Mozgó wc-k mellett sorban állnak az emberek - meg a csapoknál, akiknek már nincs pénzük másra. Méter múlva ökör forog a parázs felett. Ehetsz giroszt, gulyást, krisnás kókuszgolyót, .ingyen lencsefőzeléket vagy 60 forintért darab uborkát. Ihatsz - amennyit akarsz, ameddig a pénzed futja. Minden van... - a kereslet kitermeli a kínálatot. Ha akarod, összeadnak szigeti feleségeddel - 24 perc múlva, mikor megnyílik a válósátor, felbontható a frigy. Mászkálhatsz labirintusban, játszhatsz malmot ősi kínai asztalijátékon, énekelhetsz karaoke-t (utánozva a legnagyobbakat, hát­térzenére fújva a dallamot), hogy megnyerd a nagyszerű robogót, rugózva ugrálhatsz a magasba, 500 forintért legurul­hatsz a dombról óriási labdába burkolva, focizhatsz vízben, lövöldözhetsz a másikra festékkel. Közben szól a zene: cintányérok zaja és „hare, hare”. Mellettük nagyszakállú zsidó fiúk boldog mulatozása: sömá Iszraél! Valahol szól a halleluja... Talpmasszőr gyúrja páciense lábát, és energiát adnak rövid 30 másodperc alatt. Drog megelőzők, óvszert osztogatok, az atomenergiáért küzdők egy sorban az eszperantó sátorral - a kortárs lelkisegély is magát kínálja. Eldobott müanyagflakonokon, cigarettásdobozokon járkálsz, sátrak sátrak hátán: mindenki itt van, az újságok, Tv csatornák. Szépen körbeborotvált fejű srác jön feléd, a kakas­taréj a feje tetején pirosán mered az égnek, turbános néger asszony fonja egy fehér lány haját, kairói hastáncoslány énekel brüsszeli fiúkkal. Emberek jönnek, mennek, áramlik a tömeg. Mindig és megállás nélkül. Éjjel háromkor épp úgy, mint délután 5-kor. Talán csak délelőtt nyugszik meg kissé a forgatag. Az Egyház is itt van a Szigeten. Szerényen, elbújva a többi sátor között, mégis rátalál naponta 3-400 ember. Áhítatot tar­tani, igét hirdetni nem lehet, lehet viszont beszélgetni, rajzolni, keresztyénként itt lenni a nagy kavalkádban. Óriási feladat és nagyszerű lehetőség - hiszen olyan emberek, fiatalok szólíthatok meg így, akik egyébként talán messze kerülik a templomokat. Itt a keresztyén sátorban megjelennek, leülnek egy teára, beszélgetni, mesélni. És lerajzolják, megjelenítik, mit is jelent nekik a bűn, a halál, vagy az élet - gyönyörű alkotások is születnek, teljes mintavételként a mai társadalom­ból: „Tessék, ilyen az élet, ilyennek látom! Erre mondjál valamit!” Nemcsak a programok tartanak hajnalig, a beszél­getések is. Az Ökumenikus Ifjúsági Iroda munkatársai maroknyi kis csapata, lassan már egy hete küzdenek odakint. Katolikusok, reformátusok és evangélikusok vegyesen, példázzák az egyház feladatát: a világba vagyunk küldve, azokhoz, akik keresnek, üresek, nem találják életük értelmét! Ott lenni a Szigeten és alternatívát mutatni a nihilista önkontrollvesztés mellett, ez az igazi kihívás. A sátor várakozáson felüli sikere bizonyítja mekkora szükség van az egyház jelenlétére. Segítségére és a problémákra adott hiteles válaszaira. Azokra az igazi és átgon­dolt válaszokra, melyekkel meg tudjuk szólítani az embereket, akik politikát, üres formákat, felesleges szabályokat sejtenek az egyház fogalma mögött. A Szigeten koncentráltan jelenik meg a kívánságokból, vágyakból összegyúrt kutató ember, aki keresi boldogságának lehetséges forrásait. Ott lenni és valamit megmutatni saját magunk, az egyház krisztusi lényegéből igazi, missziói feladat. Jézus sem tenne másképp. Buday Barnabás Aki indiai levelezőtársat szeretne, küldje el bemutatkozó levelét, lehetőleg angolul, a következő címre: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. ‘ Ezeket a leveleket továbbítjuk Joó Angelikának és Andrásnak, akik Indiában fogják levelezőpartnereiteknek odaadni. Barátok, hittan­csoportok közösen is írhattok!!! Az indiai gyerekek nagyon várják!!! „Itt vagyok, engem küldj!” - hirdette az idei, sorrendben harmadik Szélró­zsa, Országos Evangélikus Ifjúsági Ta­lálkozó jelmondata július 26. és 29. kö­zött a Debrecen melletti Dorcas Cen­terben. Az ézsaiási felszólitás az ország vala­mennyi tájáról érkezett fiatalban a külde­tésünk megerősítését, a szolgálatba indu­lás elhatározását akarta erősíteni. A há­rom napon át tartó könnyű- és komoly­Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. (Mt 5,9) Harcolunk az életünk majdnem minden pillanatában. S most nem azokra a csele­kedetekre kell elsősorban gondolni, amit háborúban tesz meg az ember, bár mi­lyen szomorú, hogy vannak olyan embe­rek, akik ezeket a borzalmakat megis­merték, talán nem is olyan rég. Most ezt felejtsük el, és gondoljunk mindennapi kis magán csatározásainkra. Tülekszünk a buszon, néha egy ülő­helyért, vagy a közértben, hogy előbb kerüljünk a pénztárhoz, s sorolhatná mindenki maga tovább még nagyon so­káig. Türelmetlenek és feszültek va­gyunk, s az sem ritka dolog, hogy össze­veszünk azokkal az emberekkel, akik na­gyon közel állnak hozzánk. Minden egyes ilyen dolognál végérvényesen megpattan valami belső dolog. Olyasmit teszünk, amit már nem változtathatunk meg, nem lehet ugyanolyanra megjavíta­ni. Persze, akkor és ott nem is érezzük a Van békességed? dolog lényegét, csak azt vesszük észre, hogy kezdenek talán elmaradozni mellő­lünk emberek, vagy aki ezt nem teheti meg, az csak akkor és annyit fog velünk beszélni, a-mennyit nagyon muszáj. Érezzük ennek az utolsó szónak a nyo­masztó voltát? Ha igen, talán egyszerűbb a dolog, hisz viszonylag gyorsan elju­tunk majd a felismerésre, hogy most ne­künk kell változtatni a dolgokon, s erre az első lépés, hogy korrigáljuk a meg­romlott dolgokat. Mindaddig, amíg ez nem megy, addig ott fog szívünkben élni a lelkiismeret-fúrdalás, aminél rosszab­bat elképzelni sem tudunk. A felismerést a bocsánatkérés követi, majd elkezdhet­jük ezután rendbe hozni mindazt, ami el­romlott. Ugyanolyan már nem lesz, mint azelőtt, mert ugyan megbocsátanak ne­künk, vagy mi bocsátunk meg, de még nagyon hosszú ideig bennünk lesz egy seb, ami már elkezdett begyógyulni, de a folyamat még tart. Sokkal nagyobb ak­kor a baj, ha valaki nem képes felismer­ni a saját hibáit, ballépéseit. Sokan azt tartják, hogy ezeknek az embereknek kell alaposan beolvasni, s az majd meg­old mindent. Én ezzel nem értek egyet, a legtöbb, amit ezekért az ismerőseinkért, barátainkért tehetünk, hogy imádkozunk értük, miattuk. Tudom, talán első hallás­ra nagyon kevésnek tűnik ez, de Isten ha­talmát és munkásságát nem vonhatjuk kétségbe! Ő talán lassabban, mint aho­gyan mi szeretnénk, de biztos kézzel irá­nyítja embertársunk életét, lelkét. Gondoljunk hát bele, milyen könnyen tudunk akarva vagy éppenséggel akarat­lanul is viszályt szítani. S talán azt is érezzük, hogy mennyire nehéz ezeket az elrontott dolgainkat rendbe hozni. S így majd talán jobban megértjük, hogy miért is mondja Jézus ebben a versben, hogy akik békét teremtenek, azok boldogok, sőt ott az ígéret is, azokat Isten fiainak nevezik. Hát ezért az ígéretért érdemes mindent megtenni! Jéckel Gábor Műsorajánló Közszolgálati televíziók műsoraiból WF fel m li'l augusztus 21. hétfő 17.35 hétfőtől péntekig minden reggel 5.42­augusztus 24. csütörtök 16.05 Szentföldi szent helyek üzenete (A Damaszkuszi úton - Saul-ból Pál.) augusztus 23. szerda 16.30 Szentföldi zarándoklat (A műsor bemutatja a klasszikus szent­földi zarándokutat.) augusztus 27. vasárnap 10.55 Kánon (Vallás és kultúra. Gyümölcs- és virág­szimbólumok a keresztény művészet­ben.) kor az ml műsorán is! Hajnali gondolatok (Reggeli elcsendesedés három percben.) augusztus 25. péntek 20.30 Századunk (1938-1946 közötti - Magyarországot érintő - időszakról beszél az egykori pá­pai nuncius közvetlen munkatársa Gennaro Verolino.) augusztus 26. szombat 22.00 Csöndes vizeken (Rácz István portré, aki 1956-ban felesé­ge szülőhazájába, Finnországba költö­zött, és 1980-ban magyarra fordította a finn nép hősi eposzát, a Kalevalát.) Hazatérés? (Az Európai Protestáns Magyar Szabad- egyetem tavalyi Akadémiai Napjainak témája a hazatérés volt.) augusztus 25. péntek 12.50 Minoritates Mundi (Helyszín a hajdani Bizánc központja, Konstantinápoly - azaz Isztambul. Té­ma: mi az, ami az egykori birodalmi ke­resztény szellemiségből megmaradt?) augusztus 27. vasárnap 12.30 Ha ketten vagy hárman (Egy templomi közösség radikálisan át­alakítja Ali László és családja életét.) Szélrózsa '2000 Ezer keresztyén fiatal találkozott zenei rendezvényeken, filmvetítéseken, előadásokon és fórumbeszélgetéseken mintegy ezer keresztyén fiatal vett részt. Közülük néhányan az Evangélikus Élet olvasóinak így vallottak élményeikről: Deák Emese, Zugló: Az első evangélikus táborom tavaly nyáron, Révfülöpön volt, így most elő­ször vagyok a Szélrózsán. Jó a társaság, hiszen hasonlóan gondolkodó kereszté­nyek vagyunk, a művészet és tudomány iránt érdeklődők... Rendkívül gazdag a program, mégis lehet személyre szabott: zenei vagy sportos, egyéni vagy társasá­gi, könnyedebb vagy elmélyülést adó is. Engem a fórumok vonzottak, úgy érzem, hogy a legkompetensebb előadókat hív­ták meg, a témák változatosak voltak. Tetszett az az előadás, amelyen egy srác arról beszélt, nagyon őszintén és hitele­sen, hogy hogyan tért át a buddhizmus­ból a kereszténységre. Érdekel a pszi­chológia, ezért örültem a kereszténység, pszichológia, pszichiátria összefüggésé­ről, teológiai és tudományos alapjairól szóló előadásnak és beszélgetésnek. Itt volt Geszti Péter is, a „showman”, de én többet vártam tőle, emberileg átlagosnak bizonyult, semmi különös... Homoki Olga, Budafok: Most először vagyok a Szélrózsán, és a kíváncsiság mellett azért jöttem, mert ol­vastam, hogy „gyermekmegőrzőket” ke­resnek, és mint óvónő jelentkeztem. Egyébként minden nagyobb evangélikus ifjúsági rendezvényen ott vagyok, ha nem kell mérlegelnem más elfoglaltság, mint például a fúvóstábor miatt, ami idén is ütközött ezzel a találkozóval. El­sősorban a komolyzenei programokon és fórumokon vettem részt. A legjobban mégis egy könnyűzenei fellépés tetszett, a Csemeték, olyan kicsi gyerekek, akik mai, gyermeki nyelven énekeltek és ked­vesen táncoltak a színpadon... Olyan sok program van itt, hogy nem tudok mind­egyiken jelen lenni, amin szeretnék, de ez jó is, mert sok helyre el lehet menni és az azonos érdeklődésűek kisebb körben együtt lehetnek. így aztán kialakulhat­nak barátságok. Petz Tamás, Medgyesegyháza: Az első Szélrózsám volt ez, de nem az utolsó. Legközelebb is jövök. Nekem itt három napig megállt az idő, csodálato­san éreztem magam, kár, hogy nem ma­radhatunk még, nem egyhetes a tábor. Főleg a sport programokon vettem részt, bár nem vagyok ügyes a pingpongban, a társaság varázsa és a játék öröme kárpó­tolt. Megdöbbentő és megrendítő filme­ket láttam a filmsátorban, amit még szí­vesen látogattam. Nagy hatással volt rám egy leukémiás kislányról szóló film; és annak az embernek a története, aki Ku­bában kínzásokat vállalt a hitéért, és nem tört meg. Kedves volt a Contini című film, egy olyan vidám együttesről, amely templomokban tartja koncertjeit, min­denféle zenét játszanak... Legközelebb is jövök a Szélrózsára. Konti Boglárka, Szombathely: Tízen jöttünk Szombathelyről, majd öt­száz kilométert utazva ide Debrecen mellé. Nem voltam még Szélrózsán, és azért jöttem el, mert azt hallottam, hogy ez teljesen más, mint a többi tábor. Sok ember van, és sok program. Mindenki megtalálhatja, amit keres. Van lehetőség találkozásokra, új ismeretségekre, a régi­ek megújítására... A könnyűzenei prog­ramok tetszettek, a Promis és a You and I fellépése volt a legnagyobb élmény ne­kem. Nem számítottam ilyen színvona­las találkozóra, még Finnországból is ér­keztek fellépők. Tetszett a táncház is... Az áhítatok viszont furcsák nekem, a családiasabbakhoz szoktam, a mikrofon idegenül hat... Bár sokan vagyunk, sok­félül, mégis mintha mindenkit ismernék, mert valamennyien ugyanazért jöttünk, gondolkodásunkban is hasonlóak va­gyunk. Emiatt családias a hangulat. Egy­szer kell kipróbálni, és tudjuk: a követ­kezőn is ott a helyünk. Bencze András székesfehérvéri lel­kész: Főleg a fórumokon vettem részt, és na­gyon tetszett például a politikai fórum. Úgy tűnt, hogy őszintén beszélnek a meghívottak. Sülé Ferenc pszichiáter új megvilágításban beszélt a keresztény gondolkodás, imádság, meditáció témá­járól. A zenei programokból Gryllus Dá­niel fellépése tetszett és a Mandák kórus. Nagyszerű volt az utolsó esti zenés áhí­tat, ha csak az lett volna, már megérte, hogy itt vagyunk... Mi tizenketten- ti­zenhármán jöttünk, közöttünk egy olyan fiatallal, aki az utcán a plakátot meglátva csatlakozott hozzánk, és jól érzi magát. Látom, hogy régi ismeretségek eleve­nednek fel, de az egyedül jöttek is barát­ságokat kötnek... Sok a program, de sze­rintem egy felnőtt embernek tudnia kell válogatni, és el kell tudnia viselni, hogy nem lehet ott mindenhol. Talán a korosz­tály túl fiatal itt, úgy érzem, hogy a Szél­rózsának a 16 év fölötti korosztályt kel­lene megcéloznia... Ott voltam mindhá­rom eddigi Szélrózsa Találkozón, de nem szívesen rangsorolnék. Talán első után lehetett fejlődésről beszélni, a szer­vezők ott gyűjtöttek a tapasztalatokat. A mostani szervezőgárdának mindenkép­pen köszönettel tartozunk. lejegyezte: Szegfű Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom