Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-01-02 / 1. szám

2. oldal 2000. JANUÁR 2.

Evangélikus Élet

ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM

„Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” Kol 3,17

H „A prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg. ” IThessz 5,20-21 (4Móz 11,29b; Jak 4, 13- 15; Zsolt 98, 1-9) „Egyetlen nap lehet drágagyöngy is, és száz esztendő is lehet értéktelen.” (G. Keller) Drágagyöngy az a nap, amikor Urunktól jót kapunk és szívünk megtelik jóságával. Legyen a 2000. esztendő minden napja drága gyöngyszem. Erről szóljon a száj szüntelen.

/ ■

VASÁRNAP ••Segíts meg minket, szabadító Istenünk ments meg és gyújts össze a népek közül, hogy hálát adhatunk szent nevednek IKrón ló,35(Mt 11,28; ÍJn 5,11-13; Zsolt 138,1-8) „^tzál Krisztusban őszintén. Akkor hiába tombol a vihar: te állni fogsz.” (Stephan Neiel) Köszönöm Uram, hogy mindig nyújtod segítő kezed, hálát adóik szabadosodért.

í: .,Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok císak, úgysem sikerül, mert velünk az I.Jén!" Ézs 8,10 (2Kor,2,14;/ Ézs 43,16-19; Mk 1,1-13) „Nehezebb egyetlen púpot teljesen Isten gyermekeként leélni, mint szárnyaló terveket szőni egész/vre.” (Christian Morgefisteiti) Fárasztó terveket szőni, agyongondolkodni níagunkat éjjel-nappal. Csak bele kell tenni Isten kezébe az életünket. Kell? Szabad! '

„Isten nincs messzire egyikünktől sem.” ApCsel 17,27 (Zsolt 139,4; Fii 4,10-20; Mk 1,21-28) „A mennyországgal nincs közvetlen postai összeköttetés. Ha Istennek akarsz írni, emberhez címezd, mert őbenne lakik az Isten.” (Wesenfried von Straaten) Közel az Isten. Csak egy karnyújtásra. Még annyira se. Egy ölelésben.

CSÜTÖRTÖK ^ lrJa Filemonnak: Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a /jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk. ” Filem 4,6 (Zsolt 18,33; Ef 3,2-6; Mk 1,29-39) „Az ima az a fegyver, amelyet mindig magunknál hordhatunk, hogy a veszély óráján védekezhessek.” (Bosco János) Pál a börtönből is tud vigasztaló szavakat küldeni, mert a láthatatlan fegyver: az ima.

PÉNTEK varázslók megcsalmk látomásaikkal, haszontalan álmokat beszélnek el, és amivel vigasztalnak, mit sem ér." Zak 10,2a (2Tim 4,2-3; Jn 1,15-18, Mk 1,40*5) „Ha valaki őszintén keres, mindig rátalál a követendő útra. Ám ahol út ván, még nem okvetlenül vár rá autó!” (Jakab Koch) Nem tud teljes vigaszt nyújtani, csak a szeretet szava. Ne tégy le róla, ha küzdened kell érte! ; : jf

SZOMBAT

i/rnn „Legyen bennetek só, és bekessegbfnefß ... . ■ na (Hag 2,9; 5Móz 33,26-29; Mk 1,14-20) „A víz igazi JC

tagban fedezi fel az ember.” (Zsidó közmondás) A békességet csak akkor érezzük, ha teljes a megbocsátás. Veszekedés közepette nincs íze a békének. Békesség Néked!

„ Eljön a sokpép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Ür hegyére, Jmób Istenének házához! Tanítson minket utaira, Mk 9.30b hogy az ő ösvényein járjunk." Ézs 2,3 (Jel 21,24; Zak 8,20-23; Mk 2,1-12) Kérd munkádra az Isten áldását, de azt ne kívánd, hogy munkádat ő végezze el helyetted, (Karl Heinrich Waggere) Isten megmutatja az utat, megtanít járni, de a lábad neked telúfölgnelni. Bal. Jobb. Bal...

Börönte Márta

OE VESTE

Szorongás és reménység a nagy küszöbnél

Mt 9,14-17

ISTENTISZTELETI

REND

Budapesten, 1999. december 31.

I., Bécsi kapu tér de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; du. 6. Bence Imre; éjfél Balicza Iván; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. 6. Fodor Viktor; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. du. 4. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér du. 6. Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Leibstück M. u.

36-38. du. 6. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. du. 6. (úrv.) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. du. 6. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Karácsony S. u. 31-33. du. 6. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. du. 4, Wiszkidenszky András; IX., Thaly Kálmán u. 28. du. 6. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. du. 5. Wiszkidenszky András; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. du. 5. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. du. 6. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V u. 11. du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 5. Holecska Anikó; XIV, Lőcsei út 32. du. 6. (úrv.) Szabó Lászlóné; Pestújhely, XV, Templom tér du. 5. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (Kistemplom) du. 6. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVL, Hősök tere 11. du. 6. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. du. 5. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. du. 5. Szabó János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 6. Kósa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. du. 4. Kósa László; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. du. 4. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6- tól éjfélig Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. du. 6. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér du. 2. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. Solymár Gábor;

Jó ideje már, hogy valaki megkérdezte tőlem: „Félsz-e a 2000-től”? Emlékszem, hogy hitemet tudatosan vállalva azonnal rávágtam: „Dehogy félek”. Keresztyén ember vagyok, tudom, hogy életem Isten kezében van. Ha vége is lesz e világnak, bármily félelmetes jelenségek kisérik is majd, engem egy hőn óhajtott boldog találkozáshoz visz közelebb: Jézussal, az én Urammal és szeretteimmel. Ahogyan a haláltól sem rettegek, úgy az esetleges „világ végét” is mennyei Atyám szeretetének ismeretében élném át. Bármi történik is, nem Isten nélkül fog történni - számomra ez megnyugvást jelent. Ezért nem félek 2000-től sem.

Szorongás azonban mégis lakik bennem. Mégha sokan legyintenek is erre a különleges évszámváltásra, azt be kell látnunk, hogy az emberiség egy olyan lélektani küszöbhöz érkezett, amilyet még soha nem élt át. Különösen érdekes ez, ha a technikai-tudományos fejlődés egyre gyorsuló ütemére

ÚJÉV

%

Ahhoz, hogy jobban megértsük ezt a jézusi példázatot, fontos tudnunk, hogy milyen homokról van benne szó. Hiszen épülnek házak a sivatagban is, ahol semmi egyéb nincs, csak homok, és mégis stabilan állnak. Itt azonban nem egyszerű homokról beszél Jézus, hanem arról a hordalékról, amit egy folyó visz magával, majd letesz, s így buckák, homokdűnék keletkeznek. A forró, száraz éghajlatú Palesztinában előfordul, hogy egyes folyók az év bizonyos időszakában teljesen kiszáradnak. De mikor megkezdődnek az esőzések, a medrük újra megtelik vízzel. Az áradatként robogó hullámok ilyenkor könnyen átszakíthatják, elsodorhatják a parton hordalékból épült buckákat. S ha ezekre valaki időközben házat épített, az ár azt is magával ragadja. Ezért az ott élők számára magától értődő volt az a tapasztalát, hogy inkább a köves dombokon érdemes építkezni, nem sajnálva a fáradságot, amit a sziklán való alapozás jelent. Megéri, hisz az épület így állhat biztos helyen.

Ezzel a háttérismerettel a jelenlevők

gondolunk. Az utolsó száz év olyan változásokat hozott a közlekedésben, számítástechnikában, kommunikációban, hogy lassan alig leszünk képesek értelmünkkel feldolgozni. Aki ebben a rohanásban lemarad, a saját világában érzi egyre idegenebbnek magát. Veszélyesen önállósuló gondolkodó és szervező^ gépi rendszerek nőnek félénk, és vesznek át egyre több tevékenységet. Elképzelni is rossz, mi lesz egy esetleges globális meghibásodás során. E tekintetben nem vagyok szakember, így könnyen lehet, hogy szorongásaim is alaptalanok.

Nem is ettől tartok igazán. Sokkal egyszerűbb, közelebbi és profánabb valóság aggaszt. Az, hogy az emberi együttélésben, a század végére kialakult emberi életstílusban nem fog változni semmi. Ha őszintén meggondoljuk, az egyes ember, a világ, az egész gondolkodási és gyakorlati életrend vajmi kevés jelét mutatja annak, hogy a Föld lakói megbánták volna történelmük utolsó két évezredének bűneit, tévedéseit és e küszöböt átlépve tiszta lappal akarnának elindulni a jövő felé.

Mikor e sorokat írom, még csak ád- vent 2. vasárnapja van, még nem tudom, mi minden fog történni szilveszterkor, de sejtem, hogy nejn akármilyen ünnep lesz. Aki csak tudja, meg fogja adni a módját az ünneplésnek. Sokan fogják még a szokottnál is féktelenebből végigtombolni az évszámváltás éjszakáját, mások baráti, családi körben, szórakozó, vagy csendesen beszélgető társaságban lépnek át a küszöbön. Amikor pedig mindenki kialudta magát, minden folytatódik ott, ahol abbamaradt. Ez az én félelmem. Keresztyén emberként is ez okoz aggodalmat. Az, hogy a készülődés, az ezredváltás körüli nagy hűhó nem egy boldogabb, igazságosabb, büntelenebb és békésebb jövendőért való áldozat- vállalásból táplálkozik, hanem csak a szórakozás tárgyának különlegességéből.

Félek attól, hogy ezen a nem jelentéktelen határon mi magunk és közösJézussal - okosabban!

Mt 7,24-27

bizonyára elképedve hallgatták Jézus szavait. „Micsoda ostobaság!” - gondolhatták. Ilyen ember nem is létezik, aki olyan együgyü, hogy bár tudja, hogy egy folyómeder homokja az, ahol épít, mégis erőt, pénzt, fáradságot öl bele egy ilyen ostoba és fölösleges építkezésbe! Ez ellen szól a tapasztalat, a tudás, a józan ész.

De Jézus számít erre a megdöbbent fogadtatásra. Hisz példázatainak csattanója épp ott keresendő, ahol a hallgatóság megdöbben, olykor egyenesen megütközik. így van ez ebben az esetben is. Mert mi is olyan hihetetlen ebben a példázatban? Az, hogy létezhet olyan ember, akinek a tettei nem állnak összhangban a józan ész diktálta ismeretekkel. Aki, noha tudja, mi volna a jó, a helyes, a követendő, mégis olyasmit tesz, ami ennek a tudásnak homlokegyenest az ellenkezője, a bibliai „bolond ember” az, aki hallja és helyesli is, hogy mi lenne a jó, de amikor a cselekvésre kerül a sor, már nem követi azt, amivel elméletben egyetértett.

De valóban olyan elképzelhetetlen, olyan ritka ez a helyzet? Aligha hinném. Hisz talán nincs is olyan ember, aki ne küzdene ezzel a problémával: Tudom, mi a jó, tudom, mi lenne a helyénvaló, csak épp amikor a cselekvés pillanata jön el, valahogy egészen más vezérel, mint amit az eszemmel és a szivemmel jónak mondok. Elragadnak az indulatok, a vágyálmok, a kíváncsiság, megbénít a lustaság, mígnem elhessegetve az aggályokat, hiábavalóságok egész „sorházait” építjük fel a folyómeder homokján, nem kímélve időt, pénzt, egészséget, egymást és önmagunkat. Bizony, nem is olyan ritkaság ez a Jézus által idézett bolondság.

Jézus tanítványainak nemcsak tanítást, megtanulandó ismereteket adott, de olyan utat, amelyen járni kell. A tőle kapott ismeretek hatalmát is igazán ott érezhetjük meg, ahol ez a tudás tetteket, életeket formáló valóság-tényezővé válik. Ahol nemcsak hirdetjük, idézzük, de éljük az Igét. Anélkül, hogy az új esztendő küszöbén felelőtlen fogadkozásba kezdenénk, azt azért mégis jó volna komolyan eltökélnünk: a jövőben jobban igyekszünk majd figyelni arra, hogy ne legyen akkora

ségeink éppúgy, mint egyházaink, nemzeteink és az egész emberiség továbbcipel egy sereg olyan lelki kölöncöt, amit nyugodtan hagyhatnánk magunk mögött, véglegesen a megbánandó és sok tekintetben szégyenteljes múltnak ítélve.

Az Úr Jézus szerint az újat nem lehet félmegoldásokkal, önáltatással elkezdeni. Értelmetlen az új bort régi tömlőbe tölteni, és a szakadozott régi ruhát új foltokkal javítgatni. Új év csak akkor lesz valóban új, ha a régivel múlni hagyjuk mindazt, ami eltorzította Isten szépnek és jónak teremtett világát és benne a boldog együttélést. Hálát kell adnunk Atyánknak, hogy ma ilyen nyomatékosan figyelmeztet bennünket az újrakezdés szükségességére. Szorongásaimnál sokkal erősebb a reménységem, hogy Jézus Krisztus az előttünk lévő úton is az Egyetlen, aki földi vándorlásunknak értelmet, örömöt és célt ad. Vezess Jézusunk! Ámen.

Ziign Tamás

szakadék a Jézustól hallott és megszívlelt dolgok, és a mindennapi cselekedeteink között! Ha kérjük, meg is kapjuk ehhez az Ő segítségét!

Ifj. Cselovszky Ferenc

ÓÉV ESTE a liturgikus szín: fehér. Az ünnep epistolája (oltári ige): 2Kor 5,9-10; evangéliuma (igehirdetési alapige): Mt 9,14-17. ÉNEKEK: 397, 146.

Vándorlásunk esztendei Gyorsan jönnek, fogynak,

Mint megannyi új jelei,

Atyánk jóvoltodnak.

Most is egy év határánál Áhítattal állunk,

Hálaadás oltáránál Hozzád száll fohászunk.

Alázatos, hálás szívvel Dicsér téged ajkunk,

Mert áldásod este-reggel Megújult mirajtunk.

Te voltál, ki küzdelmünkben Adtál segítséget Bánatunkban, örömünkben Kezed áldott, védett.

Vezérelted a te nyájad Éjszakán, napfényben. Hála ezért méltán fakad Híveid szívében.

Míg nappal van, munkálkodjunk Szeretetben, hitben!

S jövőnk felöl ne aggódjunk,

Mert velünk az Isten.

Evangélikus énekeskönyv 175. sz.

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 2000. január 1.

L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) “T" Bence Imre; de. 10. (német)

é Dietrich Tiggemann; de. 11.

(úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Sztojanovics _______ András; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda. III., Dévai Biró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31- 33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Áipád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Bolla Árpád; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Ferenczy Erzsébet; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Ferenczy Erzsébet; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fas

o

r 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Korányi András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere

11. de. 10. (úrv.) dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. 11. Blatniczky János; Mátyásföld XVI. Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kósa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Szabó János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kósa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Szabó János; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza;

ÚJÉV NAPJÁN a liturgikus szín: fehér. Az ünnep epistolája (oltári ige): Ef 2,8-10; evangéliuma (igehirdetési alapige): Mt 7,24-27. ÉNEKEK: 182, 349.

>

É