Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-04-09 / 15. szám

Evangélikus Élet 2000. ÁPRILIS 9. 5. oldal mSAMŰM s Kedves Gyerekek! A Biblia üzenete a képernyőn Biztos, sokaknak közületek sok könyve van. Akad köztük olyan, amit gyakran szívesen kezetekbe vesz­tek, beleolvasgattok, megnézegetitek a képeket, esetleg megpróbáljátok lerajzolni. Van egy könyv, amit minden nap elő kell venni, amiből minden nap olvasni kell. Ez a Biblia. Biztos, sokaknak közületek van saját Bibliája. A mai alkalommal egy naplóba olvashatunk bele, amit képzeletben egy Biblia írt. Olvas­sátok csak figyelmesen! Egy Biblia naplójából Január 15. Jó hétig nyugodtan pihentem. Újév napja után néhány estén tulajdonosom rendszeresen olvasott belőlem, de már egészen elfelejtett. Február 2. Nagytakarítás. Letörölték rólam a port, mint a többi tárgyról, azután visszatettek ré­gi helyemre. Március 7. Nagytakarítás. Portörlés és újból visszatettek szokásos helyemre. A bibliaórai ki­rándulásom óta az előszobában van a helyem. Április 2. Nagy lótás-futás. Tulajdonosom konferenciára vitt, ahol egy verset keresett belőlem. Nagyon nehezen találta meg, pedig ott volt az egész idő alatt. Május 1. Az egész estét a nagymama ölében töltöttem. Itt vendégeskedik. Szeméből kihullt egy könnycsepp. Május 6. Minden este a nagymama ölében. Jó itt. Hol olvas, hol meg beszélget. Május 10. Elment a nagymama. Mikor elbúcsúzott, megsi­mogatott. Megint a régi helyemen vagyok. Június 3. Beraktak egy utazótáskába ruhák és egyéb felsze­relések közé. Valószínűleg nyaralni megyünk. Július 7. Még mindig a táskában vagyok. Július 10. Még mindig a táskában vagyok, jólle­het már mindent kivettek onnan. Július 15. Ismét otthon a régi helyemen. Hosszú út volt, de még mindig nem értem, hogy miért kel­lett odamennem, amikor nem volt szükség rám. Augusztus 1. A szokásos kánikula és forróság! Két újság van rajtam, egy regény és egy ócska ka­lap. Legalább levennék ezeket rólam! Szeptember 5. Nagytakarítás. Letörlik rólam a port és visz- szatesznek régi helyemre. Szeptember 10. Mária néhány percre igénybe vett. Egy ba­rátnőjének írt, akinek születésnapja volt és alkalmas mondatot keresett levele számára. Szeptember 30. Ismét nagytakarítás. Október 8. Tulajdonosom az ebéd után néhány percre a ke­zébe vett, hogy néhány verset elolvasson. Bibliaórára mentem. Milyen naplót írna a te Bibliád? A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. A Protestáns Média Alapítvány (PROMÉD) 1996-ban jött létre. Alapítói: magyar részről Barátossy Jenő egyetemi tanár, amerikai részről dr. Larry Ward, több nemzetközi kitüntetés és tiszteletbe­li doktori cím birtokosa, akit Reagen amerikai elnök „az Egyesült Államok tiszteletbeli nagykövete az éhező világ­nak” címmel ruházott fel, nemzetközi se­gélyszervezetek vezetőjeként eltöltött 25 éves munkájának elismeréseként. Az alapítvány kuratóriumában a Ma­gyarországi Református, Evangélikus és Baptista Egyház képviselői mellett az amerikai Hungarian Ministries International küldöttei foglalnak helyet. Az alapítvány célja a Biblia üzeneté­nek tolmácsolása a magyarul beszélő emberek számára a modem kommuniká­ciós eszközök felhasználásával. Ennek érdekében saját műsorkészítés mellett biztosítani kívánjuk a szakmai és tárgyi feltételeket a protestáns egyházak, szer­vezetek számára feladatuk betöltéséhez. Az elektronikus média lehetőséget nyújt arra, hogy a Biblia üzenetét akadálytala­nul minden otthonba elvigyük. A sok mindenből kiábrándult és az elnyomás éveiben lelkében tudatosan meggyötört nemzet számára az evangéliumi öröm­üzenet közvetítése lélekmentés, vagy ha úgy tetszik... országépítés. Alapítvá­nyunk ebben kíván segítséget nyújtani. Közös célunk: a keresztyén értékrend megismertetése és köztudatba átvitele. Akik a mai magyar társadalmat vizs­gálták, elemzésük alapján szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a társa­dalmunk leginkább egy beteg emberhez hasonlítható. Mi úgy véljük, hogy tu­dunk valamit tenni a magyar nép érdeké­ben. Van fülünk a beteg panaszainak meghallására, van szemünk a testi-lelki bajok felismerésére, és keresztyén nevel­tetésünk, bibliaismeretünk, szakmai tu­dásunk és személyes tapasztalataink fel­készítettek arra, hogy szavakba öntsük, elmondjuk, filmjeinkben bemutassuk a betegség megkeseredettségéből kivezető utat. Általános emberi értékítéletben nem­zet- és felekezet- fölöttien keresztyének kívánunk lenni, de azon belül a minden­napok talaján, történelmi és földrajzi meghatározottságban magyar reformátu­sok, evangélikusok, baptisták, metodis­ták, akik tekintetbe veszik és hordozzák hovatartozásuk tudatát, kulturális értéke­it és hagyományait. A Zákeus Média Centrummal együtt­működve készítjük televíziós adásokban bemutatásra kerülő műsorainkat. Együtt­működünk hasonló célú hazai és külföl­di szervezetekkel. Nemzetközi kapcsola­taink közül megemlíthetjük az amerikai Christian Broadcasting Network (CBN), valamint a Focus on the Family szerve­zettel és a kanadai Crossroads Family Ministries-el kialakult gyümölcsöző együttműködést. Kántor képző Intézet - Fót Örömmel tájékoztatjuk az Olvasókat, hogy az 1999-2000. évi „téli” Kántor­képző tanfolyam vizsgáját 2000. április 15-én - szombaton -fél 11-kor tartjuk a fóti Mandák Otthonban (Fót, Berda J. u. 3.) Szeretettel hívjuk minden - a kán­torképzés iránt érdeklődő - testvérünket erre az alkalomra. Emlékeztető: A nyári tanfolyamok jelentkezési határideje: április 30. A 10 éves r ! Szereplők: hélium , ^ ünnepi seregszemléje '* Cf y a közelmúlt sikeres előadásaiból ^ Duna Palota, Budapest V. Zrínyi u. 5. Április 16-án és 17-én este 7 órakor Kovács Aladár: Téli Zsoltár Drámai játék 3 felvonásban Pieter van der Maet Aletta Apáczai Cseri János Klaas van Droéten Kát Peleiné Bora Az öreg Keresztúri Bese András II. Rákóczi György fejedelem Basirius professzor ifjú Bethlen Miklós Sikóné Janika Bitskey Tibor (Jászai-díjas és Kossuth díjas érdemes művész) Forgács Szilvia O. Szabó István Bicskei Kiss László Szennyai Mária Téren Gizella Canjavec Judit Horváth Ferenc Gyurin Zsolt Sárosi Gábor Valkay Pál Nagy Zoltán Szoboszlai Éva Bárány Péter Galgóczy Imre A fejedelemasszony követe Történik a XVII. században, Hollandiában és Erdélyben Díszlet- és jelmeztervező: Húros Anna Mária. Rendező: Udvaros Béla. Jegyek válthatók a Duna Palota jegypénztárában (317-1377) és a Színházak Központi Jegyirodájában (312-0000). Helyárak: 1000-800-500Ft. Kerékpáros tábor Egyhetes táborozásra hívunk minden, a kerékpársport, kerékpár túrázás, a ter­mészet és a meditativ jellegű elcsendesedés iránt érdeklődő fiatalt. A tábor helye - túrák kiinduló pontja - Nógrád megyében a Börzsöny és a Cserhát találkozásá­nál elhelyezkedő Felsőpetény. Ideje: 2000. július 2-8. Tervezett programjaink: természetesen sok túra a környéken, előadások az ifjú- ságot általában foglalkoztató kérdések, illetve a természetvédelem, ember és ter­mészet kapcsolatának területéről, beszélgetések, napi programjaikba beépített meditativ útkeresés - egyéni és közös - egy harmonikus élet felé (én - a másik ember - természet — Isten) Részvételi díj: 5000 Ft, amely a szállásdíjat és a napi háromszori étkezést fede­zi. Szervezők: Németh Zoltán lelkész, Bánk Percze Sándor lelkész, Nemescsó Tuska Tibor lelkész, Tótkomlós Bővebb felvilágosítás és jelentkezés: Németh Zoltán, 2653 Bánk, Hösök tere 12. Tel.: 35/342-103 A jelentkezést behatárolja a férőhelyek száma, illetve együttlétünk jellegét tör­heti meg a túlságosan magas létszám, ezért a résztvevők számát harminc főben határoztuk meg. Táborunk mégis országos hirdetésű, mert szeretnénk felmérni a kezdeményezé­sünk iránti érdeklődést, annak fogadtatását a fiatalok körében. Szeretettel várjuk jelentkezéseiteket, illetve kérdéseiteket: . a szervezők FIAIA LJOAUáA K Mosoly-fény prédikáció Egy mozgássérült imája Uram! Kicsattanó egészségről álmo­doztam, hogy táncolva dicsőítselek Té­ged. Te bénasággal, tolókocsihoz kötött­séggel ajándékoztál meg, hogy tenyere­den kuporogva csak Tőled kérjem áldá­saidat. Nincs más eszközöm, csak a mo­solyom, a szelídségem és a türelmem, amely naponta a Te erődből táplálkozik. Úr Jézus! Te tudod, hogy balett-táncos szerettem volna lenni, de életemben soha egy lépést sem tehettem. Ölben vittek szüleim. Olyan jó volt hozzájuk bújni, beszippantani testük melegét. Úr Jézus! Olyan sokszor megbámulnak az utcán. Ne hidd, hogy zavar vagy ide­gesít. Megszoktam. Naponta kérdezik édesanyjuk szoknyáját rángató ovisok és bölcsisek: „Anya, ennek a kislánynak nincs lába?” Úgy sajnálom az édesanyá­kat. Irulnak-pirulnak, hebegnek-habog- nak, de nem adnak egyenes választ. Tu­dom, huncut vagyok, de néha mosolygok zavarukon. Általában a gyerekek oda­bújnak tolókocsim mellé, s akkor elmon­dom az ő kis értelmi szintjükön: „Nézzé­tek, van lábam, de úgy kényelmesebb ül­ni, ha 'összekulcsolom' a lábaimat.” Bi­zony nagyon vékonyak már, elsorvadtak. Izomsorvadás. Distrophia Musculorum Progressiva. Kegyetlen prognózis. Med­dig élhetek? Szüleimnek azt mondták a Heim Pál kórházban az orvosok, hogy az egyéves születésnapomat sem érem meg. Ma is élek. Tévedtek. Milyen jó, hogy én tudhatom, minden új napot Neked kö­szönhetek, Úr Jézus. Mindennek tudok örülni. A napsütésnek, a szüleimnek, a testvéreimnek, az angoltanulásnak, az egyházmegyei gyenesdiási tábornak, a barátságoknak, a MEVISZ Bárka tábo­roknak, a sátras családi nyaralásoknak, a finnországi útjainknak, különösen Péter­nek, ikertestvéremnek, aki az én kezem és lábam. Szeretem a templomot. Olyan kár, hogy a szüleim, mivel lelkészek, vasár­nap rohannak a szórványba. Kitaláltam, hogy amíg ők úton vannak, imádkozom értük. Mielőtt beindítják az autót, a ko­csiból utánuk kiabálok: „Ne izguljatok, sikerülni fog a prédikáció, mert imádko­zom értetek!” • Nagyon szeretek angolul tanulni, mióta megismertem Juhanit, a varkausi testvér­gyülekezet főkántorát. Olyan aranyos az a hívő, Pozsonyból áttelepült tanár néni, aki hozzám jár. Minden órára tervez ne­kem egy angol nyelvű társasjátékot. Ő több mint nyolcvan éves, de igazi barát­nők lettünk. Megosztja velem verseit, versfordításait. Nagyon szeretek levelet kapni. írni már nem annyira, gyengék a kezeim. Édes­anyámnak diktálom gépbe, de duzzog, amikor összetorlódnak a levelek, és egyetlen napon nyolc-kilencre is vála­szolnia kell. Szerinte túlzásba viszem a barátkozást. Ő nem értheti, hogy nekem rövid idő alatt kell nagyon sok embert a szívemre ölelni. A Bárka táborban a sorstársaim igazi lelki testvérek. Uram, úgy érzem, szeret­nek, Tücsöknek becéznek. 1998. március 30. Ma ünnepeltük a 18. születésnapunkat. Úr Jézus, egyedül Neked köszönöm, hogy megérhettem ezt a csodálatos na­pot. 18 szál vörös rózsát kaptam, finom­ra sikerült a közös torta, rajta virított a 18 szál gyertya. Milyen jó lenne, ha ma az orvosok, akik egy évet jósoltak, bekukkanthatná­nak a szobámba. 1998. október 28. Úr Jézus! Kórházban fekszem. Sokad­szor. Már úgy megszoktam a vakítóan fehér falakat, a nővérek barátaim. A morc adjunktusnő, akit senki sem ked­vel, olyan szeretettel adta rám az oxigén­maszkot. Alig kapok levegőt. Anyu gyakran bejön, lefürdet, jókat beszélge­tünk. Az az igazi mégis, amikor apu este bejön. Tudod, Uram, mindig apás vol­tam. Anyu csak sirdogál, apuval a közel­gő halálról is lehet beszélgetni. Nyáron, amikor Finnországban egy pillanatra le­állt a szívem, és forróság futott át a teste­men, tudtam, hogy közeledik az elválás pillanata. Bevallom, Varkausban még ‘•vacogtam a halálfélelemtől. Egész éjjel égett a villany. Zsuzsával, nővéremmel,- aki magyar-finn szakos az ELTE-n - hajnalokig beszélgettünk. Finnből medi­tációkat fordított, Bibliát olvastunk és imádkoztunk. Nincs már, Úr Jézus, a szívemben sem­mi félelem. Elpárolgott. Mennyei béke, szeretet öleli körül szívemet. Csákváron csendben elbúcsúztam mozgássérült ba­rátaimtól. Mondta az orvos, hogy napja­im vannak hátra, de én, mozgássérült- különvagont rendeltem, utolsó erőmmel- nővéremmel - elmentem. Uram! Nem értem, felnőtt, házas barátaim is gyakran kértek tőlem tanácsot. Utoljára Bérces Edit, számviteli főiskolán tanító bará­tom jött be hozzám a kórházba, indul- jon-e Budapest-Bécs maratoni futóver­senyen. Nemzetközi. Tavaly ő nyerte meg, egy Opel Corsa-t kapott. Moso­lyommal próbáltam alátámasztani, nem a győzelem a fontos, hanem az, hogy becsülettel, kitartóan végigfussuk a tá­vot. Talán mosolygott ő is magában, hogy éppen én beszélek futásról ziháló, elsorvadó testemmel. A tolókocsimra nézett, és ezt mondta: „Sérült vagyok, injekcióznak, de benevezek, elindulok. Érted futok, a te gyógyulásodért.” Má­sodik lett, pedig súlyos gerincsérülés­sel, akupunktúrás tűkkel a fülében fu­totta végig a távot. Lassan elfogy az erőm, nincs erőm a fejem tartani. 1998. október 31. szombat délután Készülök a nagy útra, Jézus. „Levetem ezt a gyarló testet.” Tudom, hogy ölelő karjaiddal vársz. Ott majd én is táncolha­tok, hiszen „tökéletességre” támadunk fel. Soha nem született keserűség a szí­vemben, amiért nem járhatok, szaladha­tok. Te semmit nem teszel véletlenül, „potyára”. Hiszem, hogy lelkészszüleim mellett én is a te papod lehettem. Toló­kocsis mosoly-fény prédikátor. Akik to­lókocsimhoz jöttek leverten, szomorúan, mindig vidáman és feltöltekezve mehet­tek haza, a Te szereteteddel, a Te áldá­soddal. Balogh Krisztina A nyári konferenciák időpontjai és kódjai IHrínnnt knrnc7fálv Vo-ioíA Helyszín Kód Időpont Korosztály Vezető Gyenesdiás G1 2000. augusztus 21-26. „Öregedő ifjak” Szeverényi János Piliscsaba Pl 2000. július 16-22. Középiskolások Bárdossy Tibor Révfülöp RÍ 2000. július 9-15. Frissen konfirmáltak Kendeh K. Péter és Krámer György Révfülöp R2 2000. július 16-22. Középiskolások Koczor György és Mesterházy Balázs Révfülöp R3 2000. augusztus 6-12. Középiskolások Baranyay Csaba Révfülöp R4 2000. augusztus 13-19. Felnőtt ifjúság Pángyánszky Ágnes és Lénáit Viktor Révfülöp R5 2000. augusztus 20-26. Felnőtt ifjúság Nagy Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom