Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-09-10 / 37. szám
Evangélikus Élet 2000. SZEPTEMBER 10. 5. oldal Kedves Gyerekek! A* Éhrt JL\ A mai alkalomtól egy új sorozat indul itt a Gyermeksarokban: sorra vesszük a közlekedési táblákat. Ennek több oka is van: szeretném, ha biztonságosabban közlekednétek. Ezen kívül bármerre megyünk, mindenhol ott állnak az út mentén ezek a táblák, információt küldve felénk arról, hogy mit tehetünk és mit nem. Természetesen ezek a táblák csak akkor vonatkoznak ránk, amikor kilépünk az utcára. Ekkor azonban, ha «JE? nem tartjuk be a szabályokat, amelyeket jelentenek, komoly balesetet okozhatunk. Az Isten is állít a keresztyén életünkben „közlekedési szabályokat”, amiket be kell tartanunk. Ezek között, ugyanúgy, mint a KRESZ- táblák esetében, vannak tiltó táblák, de nagyon sok megengedő és tájékoztató tábla is található. A mai alkalommal a „Kötelező haladási irány” tábláról fogunk beszélgetni. Amikor egy útkereszteződéshez érünk és ezt a táblát látjuk, akkor csakis azt az irányt választhatjuk a továbbhaladáshoz, amerre a táblán levő nyíl mutat. Akkor is ezt az irányt kell választanunk, ha a másik utca rövidebb utat jelentene számunkra, vagy egyszerűbben tudnánk megközelíteni a célunkat. Ha mégis megpróbálnánk megszegni a szabályt, biztosan egy olyan akadályba ütköznénk, ami nemcsak minket veszélyeztetne, hanem másoknak is gondot okozna. Noé életében is volt egy ilyen „Kötelező haladási irány” tábla, amikor az Isten elrendelte a bárka megépítését. Megszabta neki az irányt. És Noé követte azt: nem akart bekanyarodni - jelképesen szólva- egy másik utcába azzal, hogy abbahagyta az ácsolást, amikor mások gúnyolták. Amikor forrón tűzött a nap és még felhő sem volt az égen. Haladt, amerre az isteni tábla mutatott. Ez volt a módja, hogy túlélte az özönvizet. O hiába figyelmeztette a gúnyolódókat, hogy ők is tartsák be a közlekedési szabályokat, ne vétkezzenek többet. Nem hallgattak rá- bekanyarodtak egy olyan utcába, ahova nem mutatott a nyíl. Ezért nekünk is nagyon figyelnünk kell, az Isten mikor tesz az életünk útján ilyen „Kötelező haladási irány” táblát, nehogy rátévedjünk olyan útra, ami veszélyt jelenthet. Minden szónak keressétek meg a párját Noé történetével kapcsolatban! Jó munkát kívánok szeretettel: Pötty bohóc GALAMB BÁRKA SZIVÁRVÁNY ARARÁT ÖZÖNVÍZ PARANCS GÚNYOLÓDÁS BŰN ÁLLATOK OLAJÁG KÖVETÉS MEGFENEKLÉS A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Ülök a pádon, kortyolgatom a teát és nézem az embereket. Hömpölyög a tömeg, visz magával. Csak mennek és mennek, ide-oda betérnek, nézegetnek, leülnek, beszélgetnek. Van, aki egyedül bóklászik, vagy vár valaki(k)re. Vannak akik egy csapatban, bandában járják a Szigetet. Sokan évről évre visszajárnak, egyértelmű számukra a Társadalmi Szervezetek utcája. Ebben a Fő utcában kapott helyet az Adventista Egyház és az ELTE TFK sátra között a „Közös Pont”: a Történelmi Egyházak sátra. Kis félelemmel tarkított kíváncsiság! Hát így jöttem én a Pepsi Szigetre. Hihetetlenül színes, egyben kemény. Szó szoros értelemben kemény, amit vallasz, amit hiszel, itt ki kell mondanod. Nem holnap, nem máskor, hanem most és itt. Akik betértek a „Közös Pont” sátorba, valamit akartak. Lehet, hogy csak feste- getni, de az is lehet, hogy beszélgetni és sokan voltak így! Mivel Keresztyén sátor, ebből következőleg minden kérdés válaszra talál - gondolhatták - s volt, aki ki is mondta. Le kellett vetkőzni az előítéleteket. Ha nyitott vagy - márpedig ez elengedhetetlen volt - maradandó beszélgetés kereked(het)ett. Egy hétig együtt voltunk evangélikus, református és katolikus fiatalok. Lehet, első nap még nem is sejtettük, hogy mire vállalkoztunk. A bizakodó arcok, a biztatásra váró tekintetek, a több száz festmény vagy rajz, mind megmaradnak. Minden napnak volt témája: Bűn, Halál, Isten, Élet, Lélek, Szeretet - melyek senkit nem hagynak hidegen. Mindenkit - akár hívő, akár nem - foglalkoztat: volt, aki csak egy színnel; Soproni füzetek ’99 Nem szeretek adós maradni. Most adó- ságot törlesztek. Még az év elején kaptam meg Sopronból barátomtól a könyvet, mely a fenti címet viseli. Azután múlt az idő, mindig jött valami más, amit „gyorsan” kellett a lap számára megírni. De eljött a nyár is, a pihenés ideje. És az aktív pihenéshez kellenek a jó könyvek, így került szabadságom idejére ennek a műnek a megismerése és ajánlása. Sopron irodalmi élete mindig gazdag volt. Már teológus koromban megismertük azokat, akiknek szívügye volt a magyar kultúra, irodalom és néprajz kutatása, feltárása és közreadása. A teológusok között is akadtak olyanok, akik lelkes művelői voltak ezek valamelyikének. Amikor most ezt a könyvet kezembe vettem, örömmel üdvözöltem diákkorom két barátjának írásait, verseit. Jánossy István a költő, műfordító, a klasszikus irodalom külföldi termékeinek magyar nyelvre átültetője, aki múlt évben töltötte be nyolcvanadik életévét. A kötet elején Drescher J. Attila köszönti „szubjektív képeslapon” a költőt, majd Zentai László versben. Ezután a költő gazdag terméséből néhány verssel láthatunk bele tág határú életművébe, melyben „sop- roniságától” teológus mivoltáig sok minden feltárul. A másik barát, aki megszólal e könyv elején, Dér Endre, aki a teológiára érkezve „atyám volt” és mindjárt a kezdetnél szorossá fűződött kapcsolatunk, mely mai napig is tart - hála Istennek - és annyira eleven, hogy egy-egy könyve bemutatójára meg is hív és el is megyek Szegedre. A kötetben megjelent műve az az írás, melyet ez évi kalendáriumunkban is hoztunk, mely emléket állít egykori kedves professzorunknak, Kamer Károlynak. Becht Rezső hadifogságának átélt eseményeit a kortársak érdeklődésével és együttérzésével olvashatjuk. Hozzánk nagyon közel áll a kötetben szereplő „Pályám emlékezete” című írás Szimon János, most nyugdíjba ment soproni lelkészünktől, akit lapunk hasábjairól is jól ismerünk, és sokak szeretetét vívta ki életrajzi közléseivel. Gazdag a soproni irodalmi élet. Ezt bizonyítja sok vers és novella, melyeket Baán Tibor, Bősze Balázs, Czethoffer Csaba, Drescher J. Attila, Fecske Csaba, Huszár László, Jászberényi Sándor, Kovács András, Kövesi György, Szokolay Károly, Zentai László és még sokak tollából közölnek a könyvben. A város kulturális életéből vett írások nemcsak az írók munkásságáról vallanak, de egyben tudomást szerzünk a város kiállításokban gazdag életéről, irodalmi estekről és művészi bemutatkozásokról. Számon tartják azokat is, akik a város építésében tevékenykedtek (Jánossy György) vagy akik kulturális életében nagy szerepet vittek (Horváth József és Dessewffy Izabella), de már nem élnek. A könyvet nem csupán a Sopront szeretőknek ajánlhatom, de mindazoknak, akik hazánk irodalmi, művészeti életét a régiókban is értékelik és figyelemmel kísérik. T. Műsorajánló Közszolgálati televíziók műsoraiból ma m szeptember 11. hétfő 17.35 Idegenek szent helyei a Szentföldön (A Nabateusok.) szeptember 13. szerda 16.30 Regősúton (Külföldi magyar cserkészek körútja Magyar- országon.) szeptember 14. csütörtök 20.45 Egerszegi 2/1. (2. rész vasárnap ml 17.30) (Egerszegi Krisztina világbajnok úszónő sikerének legendája.) hétfőtől péntekig minden reggel 5.42- kor az ml műsorán is! Hajnali gondolatok (Reggeli elcsendesedés három percben. Szeptember 13-án, szerdán igét hirdet Veperdi Zoltán rákospalotai lelkész.) szeptember 11. hétfő 11.00 A jövő Magyarországa (Reklámkultúra Magyarországon. Milyen kezdeményezések születnek reklámkultúránk megreformálására?) szeptember 17. vasárnap 15.55 Örömhír - az Evangélikus Egyház műsora (ism.) szeptember 12. kedd 9.10 Millenniumi krónika (A Londonban élő magyar kolónia tagjai fogalmazzák meg gondolataikat arról, hogy mit jelent az ünnep számukra távol a hazától.) szeptember 15. péntek 14.15 Az aranyláz (Amerikai dokumentumfilm. A század elején százezrek utaztak Klondike-ba, hogy szerencsét próbáljanak.) szeptember 17. vasárnap 12.40 Figyelj!!! (Fiatalok műsora. A Római Jubileumi Ifjúsági Találkozó eseményei.) FIATALOKNAK Sziget 2000. volt, aki 1 -2 órás aprólékosan kidolgozott rajzzal; volt, aki egy verssel, ami épp akkor és épp ott született; volt, aki üres lappal, csak ült fölötte 10- 20 percet elmerült gondolataiban; volt, aki reggel elkezdte müvét, majd délután folytatta - sokféleképpen fejezték ki mindazt, amire asszociáltak a napi téma kapcsán. Eleinte csikorogtak a fogaskerekek, aztán beindult. Minden délelőtt 11 körül nyitott a sátor s hajnali 2-3-ig (volt, mikor tovább is) rendelkezésre állt. A megfestett vagy lerajzolt téma elindította a társalgást. Az egyéni beszélgetések mellett lehetőség nyílt „kerékasztal” beszélgetésekre meghívott előadókkal, lelkészekkel. Késő délutánonként együttesek, zenészek színesítették a zenei kavalkádot. Este 8-tól a teaházban - az elmaradhatatlan gyertya, tea és zsíros kenyér mellett - folytatódhatott a délelőtti eszmecsere. Nagy érdeklődéssel, izgalommal vártuk a péntek és szombat esti Láthatatlan Színház visszhangját. Este 10 óra körül egyre többen jöttek, sorakozva várták, kíváncsian, egy kicsit szorongva a színházat, mely a hagyományossal ellentétben láthatatlan. A hatás nem maradt el, döbbenetes volt látni az emberek arcát, volt, aki mosolygott és rögtön biztosította helyét a következő napra is - mpndván, hoz másokat is -, volt, aki csak nézett maga elé s volt, aki sírt, egy kis idő elteltével közölte „Jó volt”. Az első nap úgy éreztem, hogy csodabogaraknak néznek minket. Mit keres az Egyház a Szigeten? És a teológusok? Amikor sajnálkozó arcokkal találkoztam - mondanom sem kell - nem tudtam mire vélni, aztán kifejtették, hogy elég fura lehet nekem, hogy nem lehet családom és egész életem egy cellában kell leélnem. Nagyon sok dolgunk volt, a tisztázatlan kérdéseket helyre kellett raknunk. Szintén az első nap olyan beszélgetésbe kapcsolódtam bele, melytől borsódzott a hátam, naivan azt gondoltam, hogy én ilyen szituációba, beszélgetésbe - ha csak tehetem - az életben nem keveredek, hát tessék, ott ült velem szemben valaki, aki teljesen kivesézett, izekre szedett s volt, hogy kinevetett azért, amit vallók. Volt minden: por, meleg, zene, sor- banállás, gyertyafény, zsíros kenyér, színek, arcok, a felejthetetlen „Gerappa”; megválaszolt és megválaszolatlan kérdések; az Angol Kisasszonyokkal együtt zenélő punkok; a végtelennek tűnő Hare Krisna; a hajnalig zenélő Rock Sátor. A „Közös Pont” sátor egy sziget volt. Egy sziget mely nem elszigetelődve s nem elszigetesedve működött a Szigeten. Álarcok, melyek egy idő után lehullottak, vagy legalábbis eltétettek egy 'dugi' helyre. Egy hét, együtt, egy szigeten. Ismételten megtapasztaltam, hogy „ha minél többet adsz, annál többet kapsz!” Csoszánszky Márta Karitatív tanács tagja lett a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat 2000. augusztus 4-én megalakult a Szociális és Családügyi Minisztérium mellett működő Karitativ Tanács, amely a büntető- és szabálysértési eljárás során elkobzott áruk közérdekű felhasználását szervezi a jövőben. A tanács tagjai a négy legnagyobb magyarországi karitatív szervezet képviselői, elnöke pedig Harrach Péter, a szociális és családügyi miniszter. Megbízólevelüket ünnepélyes keretek között Harrach Péter miniszter adta át a frissen létrejött Karitatív Tanács tagjainak, a Magyar Karitász Alapítvány, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Vöröskereszt és a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat vezetőinek. Az Ökumenikus Szeretetszolgálatot Lehel László lelkész, a Szeretetszolgálat igazgatója és Keveházi Klára képviselte. A tanács mellett egy 16 szervezetből állót tanácsadó testület is működik majd, amely javaslatot tehet a tanács tagjainak az elkobzott áruk felhasználására, amelyek többek között élelmiszerek, ruhák, tisztálkodáshoz, takarításhoz, iskoláztatáshoz, vagy művelődéshez szükséges eszközök lehetnek. Az árukat csak a jogaiban sértett cég engedélyével lehet felhasználni. Az elkobzott áruk tárolása, megsemmisítése, amely eddig évente 200 millió forintba került, megszűnik, a tanács létrejöttével végre közvetlenül eljuthatnak a rászorulókhoz. Mi van a te szívedben? Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent! (Mt 5,8) Egy felmérésben olvastam, hogy egy átlag magyar ember egy évben másfél hónapot ül a tévé előtt. Na persze nem egyfolytában, hanem ha összeadogatjuk azokat az időket, amikor nem teszünk semmi mást, csak bámuljuk a képernyőt. De miért is tesszük mindezt? Részben azért, hogy bizonyos információk eljussanak gyorsabban hozzánk, s ne maradjunk le a világban történt eseményekről. De néha csak azért telepszünk készülékünk elé, hogy megnézzünk egy filmet, hogy ne kelljen gondolkoznunk, hogy önfeledten szórakozhassunk. Észre sem vesszük, s lassan a szenvedélyünkké válik a televízió, olyan lesz, mint egy drog, ami nélkül nem tudunk meglenni, vagy nagyon nehezen. Vannak olyan ismerőseim, akiknek lelki traumát okoz, ha nem látnak egy részt az aktuálisan abban a negyedévben menő sorozatból. Talán elfogadott dolgok ezek, de normálisak is? Mert életünk bizonyos hiányzó részeit nem töltheti ki a tömegtájékoztatás e formája! Mert ha igen, akkor pont a leglényegesebb elől vesszük el az időt. Ez pedig a magunkba nézés. Mert hiszem, hogy minden embernek fontos, hogy megvizsgálja önmagát. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha önmagunkba nézünk. Ilyen alkalmakkor lehet meglátnunk a bennünk rejlő hibákat, sérüléseket. S ekkor van lehetőségünk változtatni mindazon, ami minket, vagy éppen környezetünket zavarja! Mindent látni akarunk, érzékelni, s ha lehetőség van rá, akkor még kézzel is tapintani, sokan azért járnak templomba, gyülekezeti alkalmakra, mert szeretnék meglátni, megérezni az Istent. Még Mózesnek sem adatott meg, hogy megpillanthassa az Urat, csak hátulról láthatta a dicsőségét. S ha elgondoljuk mindezt, akkor végképp értetlenül állunk Jézus szava előtt. Mert ha a szemünkkel nem láthatjuk meg Őt, akkor hogyan pillanthatnánk meg a szívünkkel. Talán éppen úgy, ha elszakadnánk minden felesleges pótcselekvéstől. Ha minden erőnkkel magunkba tudnánk nézni, s egy kis időre kizárni a külvilág zaját. Tudom, nem könnyű olyan lehetőséget találni, amikor is teljesen magunk lehetünk, amikor nem zavar meg senki, hogy egy lelki tükör segítségével elmélkedhessünk Isten üzenetén. Pedig erre szükségünk van, mert ha nem töltekezünk, akkor egy idő után mi magunk sem tudunk majd másokat, vagy éppen magunkat feltölteni. Szükségünk, szükséged van a csendre és a töltődésre, hogy szívedben megláthasd, meghallhasd az Isten üzenetét. S hadd kérdezzem meg tőled: van időd a rohanásban megállni, és Istenre figyelni? Ha magadba tekintesz, mit látsz a szívedben? Jéckel Gábor *
