Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-02-20 / 8. szám

4. oldal 2000. FEBRUÁR 20. Evangélikus Élet Minden bizonnyal van jelképes üzene­te is annak, hogy a negyven évi pusztai vándorlás során a harmatszerüen hulló, kenyérpótló mannát minden áldott reg­gel (a hetedik nap kivételével) frissen kellett fölszedegetni, s raktározni nem lehetett, mint 2Móz 16-ban olvassuk. Ez lelki életünkben olyasmit jelenthet, hogy a tegnapi mannából nem lehet megélni, naponta újnak kell lennie a lelki kenyér­nek. Ez a legközvetlenebbül az istentisz­teletre, a naponkénti imádkozásra és bib­liaolvasásra vonatkozhat - ne gondoljuk, hogy ha egy különleges alkalommal spi­rituálisán jól „feltankoltunk”, az szinte bármeddig elég. Felépítendő házhoz ha­sonlítható ez, amelynek ha egy helyisé­gét már úgy-ahogy lakhatóvá tettük, nem állunk le hónapokig ünnepelni az ered­ményt. Rendkívül fontos a minőségi növeke­dés: nem szívderítő, ha valaki hitének ér- lelődésében megreked, mondjuk, tizen­éves fokon, miközben foglalkozásában- hivatásában eredményesen igyekezett jobb színvonalat érni el. Egyrészt hitünk gyakorlatában fejlődhetünk, napró 1-nap- ra mind jobban rátalálva arra az ösvény­re, amely személy szerint nekünk rendel­Mannamúzeum? tetett. „Mutasd meg nekem a Te utadat”, hangzik egy zsoltár-fohász, vagyis nem X vagy Y útját, hanem a rám szabottat. Tanulhatunk másoktól, de szolgai má­solatai se akarjunk lenni valakinek. Per­sze a túlzott egyénieskedés sem kívána­tos. Nem egy közösségnél viszont nagy kísértés, netalán rögzült gyakorlat, hogy a vezető - egy s más tekintetben - ho­zott egy „szent kaptafát”, s aki nem ah­hoz tartja magát, az elmarasztaló, neta­lán manipulativ bánásmóddal számol­hat. Elrémítő példáit láttam annak, hogy az uniformizálás hogyan tud beszűkíte­ni és megnyomorítani okos embereket is. Növekedéshez segíteni csak akkor tudunk mást, ha tiszteletben tartjuk a személyiségét. Különösképpen úgy 35-ön túl nagyon időszerű elköszönnünk minden merev sémától, netalán kegyességi megkövült- ségektől; ha pedig ezeket tiszteletremél­tó emberek jóakaratúan akarták ránk tes­tálni, akkor elismerésünk fenntartásával is csak a jót fogadjuk el, s nem az erőlte­tett és kétes túlzást. Főként mai vilá­gunkban egyre nélkülözhetetlenebb a sokrétű, differenciált látás. Vaksi s oly könnyen elfogult szemléletmódunk, ön­hittségünk megnehezítheti elképzelnünk azt, hogy akadhatnak nálunk, sőt jeles vezérünknél is messzebbre s mélyebbre látók. A végtelen és hatalmas Isten felfo­gására úgyis képtelen gyarló ember min­denképpen túl parányi ahhoz, hogy az is­teni dolgokról végérvényeset és tökélete­set jelenthetne ki. Hittudományunk is za­rándokok teológiája: örülhetünk, ha út­közben gazdagodik, s így többet segíthet a nyílt szívűeknek. Csak ne felejtsük, hogy „töredékes az ismeretünk”! (lKor 13,12) Az egykori mannából mintegy két liter­nyit gondosan tároltak a későbbi nemze­dékeknek, megtekintésre (2Móz 16,33), s természetesen nem megkóstolásra. Mannamúzeum azonban nincs. Jézus vi­szont többek között így szólt övéihez bú­csúzóul: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjá­tok elviselni” (Jn 16,12). A mindenkori friss mannát-igét pedig ki lehet könyö­rögni az Ég Urától. Illik és ajánlatos is ez. Földi életünkben aligha van nagyobb esemény, mint ha belénk hatol Gazdánk megelevenítő, mindenkor újat teremtő világossága és ereje. Dr. Bodrog Miklós Reménység a gyermekáldás Az Egészségügyi Minisztérium illeté­kes államtitkára bejelentette, hogy előre­láthatólag február végéig elkészül az úgynevezett abortusztörvénynek az Al­kotmánybíróság által megkívánt módosí­tása. Ismeretes, hogy a bírói testület az 1993-ban elfogadott törvénnyel szembe­ni kifogások közül helyt adott annak, mi­szerint az abortusz engedélyezését indok- ló „súlyos válsághelyzet”-e a terhességet megszakítani kívánó nőnek, nem (kellő­en) pontos meghatározás finomításra szorul, ami egyébként lehetőséget nyújt, az elmúlt évek tapasztalatai alapján, eset­leges egyéb módosításokra is. Legutóbb az egyházi vezetőknek a mi­niszterelnökkel és munkatársaival tartott megbeszélésén is előkerült az abortusz­ügy. A miniszterelnök nem hagyott két­séget afelől, hogy igen lényeges teendő­nek tartja a csökkenő számú, de még mindig jelentős mértékű művi terhesség­megszakítások visszaszorítását. Ugyan­akkor kifejtette, hogy a jelenlegi gyakor­lat jelentős szigorítására törekvés, bár­mennyire korrekt indítékú, figyelem- bevéve a társadalom megosztottságát, nem lehet sikeres. Az eddig ismert infor­mációk alapján ez a józan szemlélet ér­vényesül az egészségügyi tárca törvény- előkészítő munkájában is. A közelmúltban egy országos napilap­ban írtam a problémáról, „Váljék értékké a gyermekáldás” címen. A téma időszerűségét mutatja, hogy a szokásosnál lényegesen több közvetlen reflexiót kaptam. Egyházi körökből is. Többségük támogatta felfogásomat, kri­tika inkább az összefüggésekből kira­gadva idézett egy-egy mondatot ért. Álláspontom lényege röviden kifejez­ve, egyfelől a teljes abortusz-ellenesség, másfelől viszont ennek megvalósításá­ban nem tartom járható, célra vezető út­nak a törvényi tiltást. Mit jelent ez közelebbről? Azon gon­dolkodás elutasítását, amely a terhes nő abortuszhoz fűződő jogáról beszél, en­nek alátámasztására kétségbe vonja, hogy a magzat a fogantatástól kezdve élőlény, illetve megkérdőjelezi jogké­pességét. Továbbmenőleg a művi terhes­ség-megszakítás végrehajtása szociális okból az orvos számára is etikai gondot jelent, hiszen esküje alapján csak gyó­gyító célú beavatkozást végezhetne. Fi­gyelembe kell venni, hogy fél évszázad alatt jelentősen megváltozott a helyzet,— sajnos ez nem járt együtt az egészségkul­túra fejlődésével - amennyiben a nem kívánt terhesség megelőzésének több módja is lehetséges. Mindebből azonban nem következhet az eljárás törvényi tiltása, mert ez még több kárt, bűnt, szenvedést idézne elő. Másrészt, mert bármennyire tiltakozunk az eljárás ellen, végső soron a döntés a legszemélyesebb szférába, felelősségi körbe tartozik. A téma sajátos egyházi érzékenységét mutatja, hogy míg a világban a szociális indokból végzett abortusz körüli vita osztja meg a társadalmakat, az egyhá­zakban vannak csoportok, amelyek az orvosi indikációjú beavatkozást is eluta­sítják. Azaz a „pacem in utero”, békét a méhben felfogást sem ismerik el, amely akkor tartja megengedhetőnek a beavat­kozást, ha a terhesség az anya életét ve­szélyezteti, ha biztosan beteg magzat születne és ha a terhesség erőszakból származik. Utóbbival kapcsolatban em­lékezetes a szerb martalócok által meg­erőszakolt és teherbe esett boszniai apá­cák abortusz iránti kérelme, melyet Ró­ma elutasított. Találkoztam egyházunk­ban is olyan vélekedéssel, mely egyetér­tett a pápai döntéssel, úgy látva, hogy a bűn következményét tüntette volna el az abortusz. Lehet, de nehéz elfogadni, hogy egy más életformát választott nő­nek kell az erőszak következményét egy életen át ártatlanul vállalnia. Más kérdés, ha valaki vállalta ezt, de akkor nyilván nem is kért engedélyt az abortuszra. Bioetikai kérdésnek tartom az abor­tuszt, de ha egyházi oldalról a „ne ölj!” parancsolat alapján a dogmatika területé­re utalják is, akkor sem következik ebből az, hogy az egyháznak a törvényi tiltást kell igényelnie. Állam és egyház szétvá­lasztása annyiban is új gondolkodást kí­ván, hogy felfogásunkat elsősorban saját magunkra kell önkéntesen érvényesíteni, és nem mások életébe beavatkozni pró­bálni a törvény erejével. Mit tehetünk akkor egyáltalán? Vélem, nagyon sokat, lényegesen többet, mint eddig, és remélem, hogy ezt a törvény- módosítás betűje és szelleme is elősegíti majd. Aktivitásunk egyrészt önmagunk­ra, gyülekezeteinkre, ifjúságunkra kell irányuljon, másrészt e téren is érvényes felelős együttműködésünk a kormány­zattal, az állammal, a társadalom érdeké­ben. Nehezen elviselhető, hogy miközben elvi vitát folytatunk az abortuszról, ez megjelenik evangélikus családok, fiata­lok életében is. Nincsenek ilyenirányú statisztikák, csak reméljük, hogy az egy­házhoz kötődő társadalmi csoportokban, nem jellemző, kisebb mérvű az abortusz előfordulása, de létezése sajnos bizo­nyosra vehető. Többet kell foglalkoz­nunk gyülekezetekben, konferenciákon, sajtóban a bioetikai kérdésekkel. Az új törvény megszületése után, eset­leg még most az előkészítési szakaszban mérlegelni kellene, hogyan vehetne részt egyházunk az abortusz visszaszorítását célzó erőfeszítésekben. Működtethet­nénk, együttműködve az állami szervek­kel, egyházi tanácsadó szolgálatokat, el­sősorban a nagyobb evangélikus centru­mokban. A cél kettős. Elsősorban az egészség- ügyi kultúra fejlesztése, ami hozzájárul­hat a nem kívánt terhességek megelőzé­séhez. Ezt elsősorban az ifjúsági munká­ban lehet feladatnak meghatározni. Őszintén, segítőkészen közelítve a fiata­lok gondjaihoz. Nehéz változtatni a rossz beidegződéseken. De lehet az egészsé­ges életmód egészében pozitív üzenete­ket tolmácsolni, mely tartalmaz szüksé­ges korlátokat is, de nem egyszerűsödik le tilalomfák erdejére. A nem kívánt terhesség bekövetkezte­kor pedig a legfontosabb, hogy a terhes nő ne maradjon magára. Vagy jobb eset­ben a kérdéssel vívódó emberpár ne le­gyen egyedül. Épüljön ki ne csak a ta­nácsadó rendszer, hanem legyen védelmi háló, egyházi közreműködéssel is, amely egyrészt esélyt ad a magányos nőnek, vagy az emberpárnak a pozitív döntésre, másrészt esélyt ad a magzatnak akkor is, ha az anya nem akarja, nem tudja vállal­ni gondozását. Sokat tehetünk a közgondolkodás meg­változtatásáért, befolyásolásáért, a gyer­mekpárti, családpárti társadalomért. Az­zal a biztos meggyőződéssel, hogy akik­nek segítettünk, akik a gyermek megtar­tása mellett döntöttek, évek múlva öröm­mel fogják visszaigazolni segítségünket. Sok a teendő. Elsősorban a születendő gyermekért, azután az újszülöttek minő­ségi életéért. Különböző elvi felfogások talaján is juthatunk közös nevezőre a fel­adatok terén, ez lenne a szolgálatot ser­kentő minimum. Mert a szeretet itt is fontosabb az „igazságnál”. Frenkl Róbert De nekünk...?! „Isten a ti Atyátok, tudja mire van szükségetek... ” (Mt 7,7) Pereg a videofilm. Az első képso­rok finn testvérvárosunk szakkép­ző iskolájának extramodem épüle­tét mutatják. Impozáns bejárat, széles folyósok, hibátlan járófelü­let, kellemes színű oldalfalak... De nekünk...?! Tágas tantermek, ergonómiailag tökéletes, pasztell bútorok, oktatás- technikai eszközök egész sora... De nekünk... ?! Rendezett, jól tervezett irodák, telefonok, faxok, számítógépek sokasága... De nekünk...?! Világos raktárak, mennyezetig érő áttekinthető polcrendszer meg­rakva szemléltető és gyakorlóesz­közök tucatjaival... De nekünk... ?! Iskolai étkező. Végeláthatatlan pultok, higiénikusan lefedett, az előírásoknak megfelelően melegen, illet­ve hidegen tartott ételek. Széles válasz­ték. Csillogóan tiszta, gondosan elhelye­zett tálalóedények... De nekünk...?! Jól karbantartott tágas tornacsarnok. Kondicionálóterem, erősítő és alakfor­máló gépek, eszközök zavarbaejtő sokasága... De nekünk...?! Iskolai uszoda. Dekoratív mintájú csempézett falak, nagy medence, csábí­tóan tiszta, feszített víztükör... De nekünk...?! Az összehasonlítás önkéntelen. Kerü­löm diákjaim tekintetét. De nekünk? DE NEKÜNK ILYEN TA­NÁRAINK VANNAK! Hangzik el. A többiek helyeselnek. ... és ILYEN DIÁKJAINK! Született a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészség- ügyi Szakközépiskola finn vendégei ál­tal készített bemutatkozó videofilm kö­zös megtekintése után. Balikóné Németh Márta J Tessedik-emlékülést tartottak Békéscsabán január 22-én a Békéscsabai Városvédő és Városszépitő Egyesület, a Csabai Szlovákok Szervezete és a Békéscsabai Evangélikus Egyház rendezésében. Az emlékezést az idősebb Tessedik Sámuel, a békéscsabai lelkész halálának 250 éves évfordulója adta. A Kistemplomban Fevér Sándor mezőberényi lelkész énekszólója után Aradi András Péter igazgatólelkész köszöntötte a megjelenteket, méltatta az emlékülés jelentőségét, majd hősik Mihály, a Szlovák Szervezet elnöke koszorút helyezett el Tessediknek a templom falán lévő emléktáblája alá. Ezután a gyülekezeti teremben folytatódott a program. Dr. Cserei Pál, a Város­védő Egyesület elnöke és Lásik Mihály, a Szlovák Szervezet elnöke köszöntői'^ után az előadók tágabb összefüggésben mutattak rá a Tessedik-család életére és*' annak jelentőségére a békési régióban. Betegsége miatt csak előadását küldhette meg dr. Milán Krankus pozsonyi kandidátus, amelyből az ülést levezető elnök is­mertetett részleteket. Dr. Szabó Ferenc történész a Tessedik-család Békés megyei munkásságának világi jelentőségéről szólt. Kovács Pál ny. evangélikus lelkész id. Tessedik Sámuel egyházi szolgálatát ismertette, Demján Sándor szarvasi gyü­lekezeti munkatárs az ifjabb Tessedik Sámuel tevékenységéről beszélt, és igye­kezett vázolni a Tessedik-család szellemi öröksége gondozásának lehetőségeit. A hagyomány, a lelki-szellemi örökség felelevenítése ösztönzőleg hathat ma is lelki értékeink megbecsülésére és megélésére, hogy gazdagítsák a további nem­zedékek életét is. K.P. X X Felvétel az Evangélikus Hittudományi Egyetemre a 2000/2001-es tanévre Egyházunk lelkészeinek és hittantanárainak képzése az Evangélikus Hittudományi Egyetemen folyik. Várjuk azok jelentkezését, akik Jézus Krisztusban hisznek és elhívást éreznek, hogy az evangélikus egyház­ban szolgáljanak. AZ EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEMEN A KÉPZÉS LEHETŐSÉGEI A KÖVETKEZŐK: A. Nappali tagozaton a lelkészi szolgálatra felkészítő teológiai tanulmányok A tanulmányi idő hat év (öt év teológiai és egy év gyakorlati képzés) A felvétel - melynek alapfeltétele a középiskolai érettségi - alkal­massági, valamint írásbeli és szóbeli vizsga alapján történik. A felvehető hallgatók száma: 25 fő B. Nappali hittantanárképzés olyan jelentkezők részére, akik valamely más felsőoktatási intézmény tanári szakára is felvételt nyer­nek, illetve ilyen szakot végeznek, s ezt igazolni tudják. A tanulmá­nyi idő öt év. A felvétel alkalmassági, valamint írásbeli és szóbeli fel­vételi vizsga alapján történik. Felvehető hallgatók száma: 6 fő C. A levelező tagozaton folyó hitoktató képzésről hamarosan külön tájékoztatót adunk közre. Az EHE rektori hivatalában beszerezhető jelentkezési laphoz a követ­kező okmányokat kell mellékelni: 1. születési anyagkönyvi kivonat 2. érettségi bizonyítvány (érettségi előtt állóknak az iskola által a kö­zépiskolából hozott pontok kiszámításához kitöltött betétlap a H18-as változat szerint, azaz magyar nyelv és irodalom, történelem, matema­tika vagy fizika, idegen nyelv, valamint két választott tárgy III. osztály év végi és IV. osztály félévi jegyeivel) 3. felsőfokú iskolai végzettséget igazoló bizonyítvány, ha van 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező felsőfokú tanulmányokra alkalmas 5. keresztelési bizonyítvány 6. legalább két évvel korábbi konfirmációt igazoló bizonyítvány 7. kézzel írott részletes önéletrajz, mely feltárja a jelentkező családi és szociális körülményeit, kapcsolatát gyülekezetével, valamint a je­lentkezés indítékait 8. az elmúlt két évben végzett egyházi szolgálatairól (az illető gyüle­kezet lelkésze által) kiállított bizonyítvány 9. az esetleges állami (vagy azzal egyenértékű) nyelvvizsga bizonyít­ványa 10. a jelentkező nevére megcímzett normál méretű boríték. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hite­les másolatban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra” megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesíthető. A felvételhez szükséges annak a lelkésznek az ajánlása a jelentkező alkalmasságáról, aki az illetőnek az utóbbi időben lelkipásztora volt. Az ajánlást a lelkész a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levél­ben közvetlenül az EHE rektorának címezve. A fentiek szerinti mellékletekkel ellátott és az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem Felvételi Bizottságához címzett kérvényeknek, vala­mint a piros postautalványon feladott 2.000 Ft felvételi vizsgadíjnak 2000. március 1-jéig kell az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rek­tori Hivatalába beérkeznie. (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel: 3636-451, 3834-537) Az EHE nappali tagozatos hallgatói - amennyiben ez csak lehetséges - lakói a Teológus Otthonnak, ahol szállást és ellátást kapnak. A jó ta­nulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók szerény ösztöndíjban részesülhetnek. A felvételi vizsgát alkalmassági vizsga előzi meg, amelyre április 25-én kerül sor. Az alkalmassági vizsga területe: beszéd-, ének és kom­munikációs készség. A felvételi vizsga írásbeli és szóbeli részére egymást követő napokon kerül sor, ennek (várhatóan június végi) időpontjáról a jelentkezők ér­tesítést kapnak. Az időpont módosítására nincs lehetőség. A felvételi vizsga anyaga: 1. magyar nyelv 2. az Evangélikus Énekeskönyv páratlan számú énekverses rend­jében (1,3,5,7,9,11) található énekversek éneklése könyv nélkül 3. általános bibliaismeret (az iskolai hittankönyvek alapján) 4. Luther: Kiskáté 5. Prőhle Károly: Az evangélium igazsága c. és 6. Sólyom Jenő: Hazai egyháztörténet c. könyve Az említett kiadványok beszerezhetők a lelkészi hivatalokban és az Evangélikus Sajtóosztályon (1085 Budapest, Üllői út 24. Tel: 3175-478, 3171-108). A felvételi kérelmek elbírálásánál figyelembe vesszük a közép- ül. felsőfokú állami nyelvvizsgát. Budapest, 2000. január 7. Dr. Szabó Lajos rektor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom