Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-04-23 / 17. szám

4. oldal 2000. ÁPRILIS 23. Evangélikus Élet Két ünnep Nyugat-Dunántúlon Az egyik ünnep böjt 3. vasár­napján a büki gyülekezethez tartozó kis falu kis evangélikus gyülekezetében, Góron volt. Ötven évvel ezelőtt, már az erőszakhatalom kibontakozása idején, bátor góri evangéliku­sok templomot építettek. Nem­csak megépítették, de „lakták” is. Balogh Kálmán gondnokék hűségesen gondozták, és most az alig 30 lelkes (!!!) gyüleke­zet renoválási hálaadó megem­lékezésre készült. Drága kincsről szólt D. Szebik Imre püspök igehirde­tésében. „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is! ” (Mt 6, 21) Isten sok és sokféle kinc­csel ajándékoz meg minket. Ez az a hajlék, ahol a hit drága, el A góri templom nem múló kincse hirdettetik. A szív az egész embert jelöli. Ahol a kincsed van, ott leszel te magad is! Az ige drága kincsének foglalata ez a kis kívül-belül megújított templom. Az ősök lelki, hitbeli hagyaté­ka nyomán sok szeretettel és munkával készült és tartották fenn hűséges egyháztagok ezt a kis ékszer­dobozt. Az istentisztelet végén 16 soproni lícista diák ha­rangkórusa Róth Márton ének-zenetanár-kántor ve­zetésével zengve-csengve-csilingelve egyházi énekdallamaink közül adott elő néhányat. Új volt... szép volt ez a muzsika! A közgyűlésen Savanyó Istvánná köszöntötte a templomi és a templomon kívül rekedt gyülekeze­tei. Emlékezett arra az időre, amikor még házaknál gyűltek össze lelki kincsért a hívek. Fatalin Helga, a gyülekezet lelkésze, évszázadok­ra tekintett vissza. Régi családok áldozatos szeretet­tel őrizték a hit lángját, a büki gyülekezet volt lelké­sze, Fülöp Dezső szivében hordta a templomépítés tervét, Turóczy Zoltán püspök pedig felszentelte. „A kicsi tüzek melegítenek!" - vallotta Fatalin Hel­ga lelkész. Bizonyára ő is sokszor érezte a kis góri tűz melegét! Üdvözölte a gyülekezetei dr. Nagy János egyház- megyei felügyelő, aki mint orvos, volt kapcsolatban góri híveinkkel. Örömmel köszöntötte a gyülekeze­tei Vető István esperes és dr. Lampérth Gyula, a sop­roni Líceum igazgatója. Hangsúlyozvá evangélikus iskoláink roppant fontosságát. Nélkülözhetetlen számunkra a jövőbe vetett reménység, hogy az ősi evangélikus tájak gyermekei soproni Líceumunk­ban növekedjenek testben és lélekben, Isten és em­berek előtt való kedvességben. Végül elhangzott a kis gyülekezet részére az apos­toli kérés is: „ Vigyázzatok! Álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben történjen! ” (1 Kor 16,13-14) A másik ünnep az anyagyülekezetben, Bükön volt. Illő és méltó módon emlékezett meg a gyüle­kezet 75 évvel ezelőtt meghalt Gyurátz Ferenc püs­pökről, a gyülekezet szülöttjéről. A valamikori szü­lőház lebontása után az emléktábla a templomba került. Az egyházi és társadalmi szervek itt helyez­ték el koszorúikat. Gyurátz Ferenc püspök éneke szólt a templom udvarán: „ ...Őseink drága példá­ja/Gyújtsa hűségünk új lángra... ” „...Mi is szeres­sük hazánkat /Itt ránk szent áldásod árad... ” (éne­keskönyvünk 486. éneke). Imádság után megáldva távoztak a templomból a megemlékezők. A bensőséges ünnepély a szülőfalu gyülekezeté­nek házában folytatódott. Fel­csendült itt is a soproni lícisták harangkórusa. Eztán D. Szebik Imre püspök méltó, egyháztörténelmi értékelést nyújtott Gyurátz Ferenc püs­pök életéről és szolgálatáról. Nemcsak mint kiváló püspö­köt, de mint embert is közel hozta a reá emlékezők szívé­hez. Koczor György lelkész, a ké­sei pápai lelkészutód néhány pápai fiatallal, érdekes életraj­zi szemelvényeket adott elő Gyurátz püspök élettörténeté­ből. A mélyhitü és nagy tudá­sú szerény és fázós püspök emléke megelevenedett szülő­falujában. Az értékes és gazdag püspö­ki életről szóló megemlékezés sem lehet kevés és igénytelen. Az emlékezést még gazdagította a szombathelyi gyülekezet énekkarának szép előadá­Koszorúzás Gyurátz Ferenc püspök emléktáblájánál sa. Méltó volt ezt a büki emlékünnephez! Vető Ist­ván esperes egy emlékkiállítást nyitott meg. Tár­gyai, emlékei még érzékelhetőbbé tették a 75 éve meghalt püspök-pásztort szívünkben. Itt is igaz a Biblia szava: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek éle­tük végére és kövessétek hitüket!" (Zsid 13,7) Sümeghy József Néhány gondolat a húsvét hajnali istentiszteletekről „Hányszor szegeztek keresztre, Istenem! hányszor tétettek feltörhetetlen lakat gyanánt csitító ujjat ajkam igét formáló csobogása elé! hányszor lezárták már a síromat, hányszor hirdettek végítéletet lecsukló fejem felett! és hányszor hengeritetted el szívemről a sziklát, hányszor ragadtál magadhoz újra bizonyosságot adván a feltámadásban!" (Mezei Balázs: Naplórészlet) Nemrég olvastam egy tanulmányt, melyből meg­tudhattam, hogy a húsvéttal kapcsolatban a IV. szá­zadtól kezdve vált általánossá a történeti sorrendnek megfelelően a több napon át tartó megemlékezés, melynek 3. része nagyszombat estétől vasárnap es­tig tart, virrasztással kezdődik és „dicsőséges hús­véti ujjongással” zárul. A húsvéti ünnepkörnek ma is megvannak a maga hagyományai, mint például a húsvét hajnali istentisz­telet, melyet néhány gyülekezetünkben már évek óta megtartanak. Mindenütt jellemző az igeolvasás, az ének, a gyertyagyújtás, és - lehetőség szerint - az is­tentiszteleti alkalom utáni közös reggeli is. Amint azt Balicza Iván lelkésztől megtudtam, a budavári gyülekezet közösségében 1994-ben tartot­tak először húsvéf hajnali istentiszteletet, azok után, hogy a gyülekezet fiataljai az előző évben a nürn­bergi testvérgyülekezet St. Sebald templomában részt vettek egy ilyen alkalmon - és mivel ez az is­tentiszteleti forma mindnyájuknak nagyon megtet­szett, elhatározták, hogy itthon is meghonosítják. (A liturgiát lásd a Lelkipásztor 1997/2 számának hús­véti mellékletében, Hafenscher Károly: Húsvét: éj­szakából a nappalba, halálból az életbe című írásá­ban, az 5-7. oldalon.) Ezeknek a húsvét hajnali is­tentiszteleteknek a népszerűségét mutatja az is, hogy a résztvevők száma általában 150 fő, és közü­lük is legalább százan vesznek úrvacsorát. Lénárt Viktor egyetemi lelkész elmondta, hogy a budavári gyülekezetben megélt tapasztalatait vitte to­vább az óbudai, majd az egyetemi gyülekezetbe is. A kőbányai gyülekezetben szintén németországi mintát vettek át. (A húsvét hajnali istentisztelet le­hetséges rendjét - dr. Fabiny Tamás lelkész jóvoltá­ból - szintén közölte a Lelkipásztor 1997-es húsvé­ti melléklete, a 8-10. oldalon.) A lelkész örömmel számolt be ennek az alkalomnak gyülekezetépítő jellegéről is. Az évek előrehaladtával ugyanis a ko­rai kezdés (a napfelkeltéhez igazodva 4.30. vagy 5 A Déli Egyházkerület 2000. április 7-én Budapesten tartott Presbiteri ülése és Közgyűlése határozatai: 1. A Déli Egyházkerület Presbitériuma és Közgyűlése úgy ítéli meg, hogy a Zsinat 2000. március 31- én tartott legutóbbi ülésszakán az egyházkerületek területi beosztásával kapcsolatos törvénymódosítás végszavazásának eredményét a levezető elnök tévesen hirdette ki. Az Ügyrendi Bizottságnak a benyúj­tott óvást elutasító állásfoglalása is a törvény téves értelmezésén alapszik. A Közgyűlés ezért felhatal­mazza az Egyházkerület Elnökségét, hogy az országos ügyészhez forduljon, tőle kérve állásfoglalást az eredmény kihirdetésének törvényességét illetően. 2. A Déli Egyházkerület Presbitériuma és Közgyűlése értetlenül áll a Zsinat Elnökségének a Dél-Pesti megyei Egyházmegye elnökségéhez írt, 2000. március 17-én kelt levelével kapcsolatban. Aggályosnak érzi, hogy a törvényalkotó zsinat elnöksége ilyen módon közvetlenül beavatkozik az egyházi adminiszt­rációt illető kérdésekbe, egy elindult választási folyamatba. A Presbitérium és Közgyűlés felhatalmazza az Egyházkerület Elnökségét, hogy az Országos Egyház közgyűléséhez és az Országos Egyházi Elnök­séghez fordulva kérje az ügy kivizsgálását. Budapest, 2000. április 7. Húsvéti gyertya mintája (Floridsdorf) óra) ellenére is egyre nőtt a résztvevők száma, és a hívek előre megszervezték egymás között, hogy ki kit hoz el autóval az istentiszteletre. Kőbányai tapasztalatait alapul véve Krska Mária lelkésznő a Diósgyőr-Vasgyár-i gyülekezetben tar­tott húsvét hajnali istentiszteletet, még 1998-ban. A fasori gyülekezetben Nagy Zoltán lelkész honosí­totta meg a húsvét hajnali istentiszteleti alkalmakat. Neki köszönhető az is, hogy mára már a gyülekezet ifjúságának szóló nagycsütörtök esti páskavacsora, illetve az ifjúsági tagok által előadott nagyszombat esti passiójáték is hagyománnyá vált. (3 jelenet ifjú­ságnak cimü írása is a Lelkipásztor '97-es húsvéti mellékletében olvasható, a 16-22. oldalon.) A hévízgyörki gyülekezet több szempontból is kivé­telesnek számít. Egyrészt azért, mert itt ez az alkalom nem csak az evangélikus gyülekezet tagjainak szól, hanem minden felekezet számára nyitott, ökumeni­kus jellegű. János Zsuzsanna lelkésznő elmondta, hogy 1997 óta tartanak húsvét hajnali istentisztelete­ket. Náluk az is eltérés a korábban említett gyüleke­zetekhez képest, hogy a különböző felekezetből érke­zett fiatalok végzik a szolgálatokat, a lelkész csak se­gítőként van jelen, nem tart igehirdetést. Ennek oka az, hogy a jelenlévők közül az evangélikusok a húsvét hajnali alkalom után is együtt maradnak, és közösen vesznek részt a húsvét vasárnap délelőtti is­tentiszteleten. Ez azért is nagyon jó, mert közös reg­gelire sajnos nincs lehetőség. (A más felekezethez tartozók a saját templomukban ünnepelnek.) A húsvét hajnali istentiszteletekkel kapcsolatos kutatásaim során Vető András floridsdorfi lelkésztől (Ausztria) megtudhattam azt is, hogy Seewalchen- ben az a szokás, hogy hajnalban a gyülekezeti teme­tő kápolnájában gyűlnek össze. Az istentisztelet vé­gén a közös ima és az áldás után ki-ki ellátogat sze­rettei sírjához és ott emlékszik meg Krisztus feltá­madásáról. Floridsdorfnak nincs saját temetője, így a hívek a templomban gyűlnek össze. A magyarországi gya­korlattól eltérően az istentiszteletet nagyszombat éj­jel tartják (22 órai kezdéssel.). A templomban teljes sötétség uralkodik, az istentisztelet kezdeteként hoz­za be a húsvéti gyertyát annak készítője és egy pár szóban elmondja gondolatait a gyertyán látható szim­bólumokkal kapcsolatban. Ezt a gyertyát azután az év minden istentiszteleti alkalmán meggyújtják majd. Gazdag Zsuzsanna Én Uram és én Istenem B öjti estéken kereshettük a választ a mindig időszerű, az újra időszerű kérdésre, kicsoda nekem Jézus, vállalva az általánosított kérdésfelte­vést: kicsoda Jézus? Fontos volt ez a kérdés az első keresztyén gyüle­kezetekben, az üldöztetés és az eszkatológikus vá­rakozás időszakában. Talán elhalványult a hosszú, lényegében a 20. századig tartó Nagy Konstantinus-i korszakban, amikor a keresztyén- ség a világ jelentős részében államvallás, a hata­lom részese, gyakorlója volt. A korszak lezárásá­nak egyik legdrámaibb, ugyanakkor ősi, kegyessé- gi megnyilvánulása volt II. János Pál pápa imája, bocsánatkérése azokért a szörnyűségekért, amelye­ket a hatalomgyakorló egyház követett el, vagy az egyház nevében követték el. Nem véletlen, hogy azok, akik siratják az egyház földi hatalmának csökkentését, nem értettek egyet a Jézust követő pápai bűnbánattal. Kicsoda Jézus? Ma, amikor a tudomány haladá­sának köszönhetően hosszabbá, könnyebbé, értel­mesebbé válhat az emberi élet, egyidejűleg ugyan­csak a tudomány fejlődése realitást ad az önmagát elpusztító világ víziójának, új megvilágításba kerül a kérdés: kicsoda Jézus? Olyan valaki-e, akire ma is szükség van, aki ma is példát mutathat, aki ma is meghatározhatja az ember életét? A választ keresve a böjti estéken, ha nem is az egyedüli, de egyik legcélravezetőbb utat követtük. Együtt jártuk az ember Jézussal, az evangéliumok segítségével, Galilea vidékeit. Kezdtük a kísértés történetével, mely arról üzent, ha Jézussal akarunk haladni, az ő értékrendjét kell elfogadnunk, mely többre becsüli az eszmeiségét, az Igét, mint az anyagi javakat jelképező, egyéb­ként értékhordozó kenyeret. Van ember, aki hatal­mat akar, hogy pénzhez jusson, van, aki pénzt akar, hogy hatalomhoz jusson. Ezek a sátán által felkí­nált értékek kormányozzák a világot. De lehet az értékeknek más hierarchiája is. Erről üzen a jézusi életút. Az első este a karizmatikus Jézusról szólt, aki megváltoztatta azok életét, akik találkoztak vele. Ezt az igényt támasztja tanítványaival szemben is. Véghez kell vigyük a csodát, az életújulást, a hitre jutást mások életében. Az volt a csoda, hogy embe­rek találkoztak Jézussal, és ezért gyógyulhattak meg testi és lelki bajaikból. Nem zárható ki a ter­mészetfölötti elem némely történetből, de a csodá­latos gyógyítások többségét értelmezni tudjuk a mai orvostudomány ismeretében, akár Lázár feltá­masztását, de mindez nem kisebbíti, kiemeli a ka­rizmatikus Jézus küldetését. Akár a társadalmi cso­dák, az ötezer ember megvendégelése, amelynek egyik lehetséges magyarázata, hogy az önző soka­ságból élő közösség lett Jézus szavai nyomán. A sorban a talán legmegrázóbb történet Zákeusé, aki­nek már nem volt esélye, a társadalom peremére került, vagyona mit sem ért számára, amikor talál­kozott Jézussal. Megtörtént a csoda. Már ekkor elő­revetítve az egyetlen igazi csodát, a feltámadást. Második este a politikus Jézussal találkoztunk, aki e téren is mintát adott, túl a sokat emlegetett igén, az adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az istené. Ez ugyanis nem a politi­kus, hanem a diplomata szava. A politikus Jézus kilépett kora kontextusaiból, nem volt lázadó zélota, nem volt kollaboráns Heródes-párti, nem csatlakozott a főpapokhoz, a farizeusokhoz, vagy a szadduceusokhoz, nem szegült ellene a törvények­nek, de felismerve a törvény korlátáit, új parancso­latot hirdetett. A két kőtáblát, a Tízparancsolatot két nagy parancsolatban összegezte. Az Isten irán­ti szeretet és a másik emberre irányuló szeretet pa­rancsaiba. E két parancsolat határozta még politikáját, mely a legdemokratikusabb, legbefogadóbb, minden ki­rekesztéstől mentes gondolkodás. Krisztusban nincs többé sem zsidó, sem görög, nincs sem szol­ga, sem szabad, sem férfi, sem nő... - írja Pál apostol. Mai ésszel fel sem tudjuk mérni, mit jelen­tett ez akkor, hiszen például a rabszolgaság még több mint egy évezredig fennállt az úgynevezett keresztyén világban is. Jézusban valóban egyek vagyunk, nincs ennél nagyobb demokrácia. Ki­sebbségi politikáját - úgymond - a samáriai asz- szony mutatja talán a legszebben. Önmagunkat, hitünket, etikai magatartásunkat szegényítjük, bizonytalanítjuk el, ha nem figye­lünk eléggé az ember Jézusra, az életútra, ha bele­merülünk az Isten fia, az Istenember oldalba, eleve felmentve magunkat a jézusi példa követésének feladata, lehetősége alól. Ha úgy véljük, könnyű volt Jézusnak, ő tudta, hogy van kiútja. Mennyire téves ez a megközelítés, ezzel szembe­sültünk a harmadik estén, a szenvedő emberre fi­gyelve. Jézus ember volt. Többször előre jelezte szenvedését, tisztában volt küldetésével, de nem akarta ezt. A szenvedés a bűn következménye, el kell viselni, de rajongás akarni. Jézus nem volt ra­jongó. Magára maradt a Golgotán. Teljessé vált a testi-lelki szenvedés, a fizikai megkínzatás, a teljes magány, úgy bántak vele, mint egy bűnözővel. Ha lehet, múljék el tőlem a pohár - imádkozta még előző este. Nem lehetett. Meg kellett halnia, az Is­ten a földre jött és megváltoztatta a történelem és az egyes ember életének a menetét. A Fiú szenvedése az Atya szenvedésével kezdő­dött. A kettő egy. Ez a titok. Az Isten Ábrahámnak megkegyelmezett, nem kellett feláldozza a fiát, Izsákot, de Ő odaadta Jézust. Mikszáth Kálmán írta: nem tudja mi a szenvedés, akinél nem volt kiskoporsó a házban. Nincs na­gyobb szomorúság, mint elveszteni a gyermeket. Kicsoda nekem Jézus? Végig tudom-e járni Nagypénteken a három lépcsőt, a részvét, a csodá­lat és a hit lépcsőjét. A részvétet, látva a szenvedő embert, a csodálatét, mert ártatlanul szenved, de el- jutok-e a hit lépcsőjére, átélve, hogy értem szenved ártatlanul. A böjti esték végén kinek-kinek válaszolni kellett a kérdésekre:- van-e olyan igényed, hogy megváltoztasd, se­gítsd mások életét?- vállalod-e nyilvánosan is, családban, barátok közt, a közéletben, hogy tanítvány vagy?- hiszel-e a feltámadott Úrban? Krisztus olykor messze elengedi az embert élete útján. Nagy pillanat, amikor visszafogad. így járt Tamás is, aki azt mondta, hogy hiszem, ha látom. És amikor találkozott Jézussal, amikor az Úr visz- szafogadta, csak annyit tudott mondani: „Én Uram és én Istenem!” Van-e húsvétunk, találkoztunk-e a feltámadott Úrral, tudjuk-e mondani: „Én Uram és én Istenem!” Frenkl Róbert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom