Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-04-23 / 17. szám

2. oldal 2000. ÁPRILIS 23. Evangélikus Élet----------- ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM N ISTENTISZTELETI REND Krisztus mondja: „Halott voltam, de íme, élek örökkön örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” Jel 1,18 „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdeté­sünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. " IKor 15,14.20 (IKor 15,1-11; Mk 16,1,8; Zsolt 5,12a) Sok „ha” van az életünkben, melyek befolyásolják cseleke­deteinket. irányítják választásainkat, fontos vagy annak tűnő kérdésekben. Ez a „ha”, életünk legfontosabb kérdésére ad választ. Van életed?#Van jövőd? - Mind­ez a feltámadt Krisztusnak köszönhető! Ez a „ha”, mindéi napunkat meg kell hogy határozza: Krisztussal együtt, a mi hitünknek is újsól és újból fel kell tá­madnia, meg kell újulnia! „Aznap, amikor beesteledett, a hét elsöfnapján, ott ahol összegűi­tek a tanítványok, bár az ajtók zárva vpltak, eljött Jézus, megállt kö­zépen, és így szólt hozzájuk: Békesség néktek! ” in 20,19 (Zsolt 57,2b; Lk 24,26; IKor 15,12-20; Mk 16,9-20) Félelmeink, kéjlegeink, bizalmatlansagaitjJf - a „mai” világ - bennünket is „zárt ajtók” möge kényszerítenek. Kidolgózzúíc vé­dekező stratégiánkat, kialakítjuk saját kis vüagunkat, és ott éldegéljük csöndben, meghúzódva. „Békesség néktek!” Ezzel köszönt, ezzel szabadít tó bennünket is Urunk! Ha Ő velünk, nincs mitől félnünk! Szabadokká válunk, mert ö vezet, se­gít, irányít mindannyiunkat. KEDD - Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr. ” Zsolt 111,4 (IKor 10,16; IKor 5,7-8; lPt 1,1-12) Az Isten hatalmas tetteire, csodás cselekedeteire, szabadításaira való emlékezés régen és ma is fontos, mél­tó, alapvető teendőnk! Az Úr irgalmáról, kegyelméről soha nem emlékezhetünk meg eléggé! Az ünnepek, az alkalomszerű megemlékezések nem elegendőek. Szívünkben, naponként kell hálát adnunk Istennek minden jótéteményéért. SZERDA ”Krisztus megváltott minket a törvény átkától, azért, hogy Abra- hám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lé­lek ígéretét hit által megkapjuk.” Gál 3,13.14 (lMóz 12,2; Jn 20,1-10; lPt 1,13-16) A törvény követése nem teszi igazzá az embert, Isten előtt, hanem an­nak átka alá taszítja, hiszen senki sem képes betölteni azt. Krisztus, keresztha- lála által, megtörte ezt az átkot, sőt magára vette ezt az átkot, és szabaddá tet­te az utat az Ábráhájnnak megígért áldás érvényesülése előtt. Az áldás, az élet hit által a miénk. ftWg \ í - ú •• >*, „Az Úr angyala pri áll az istenfélők mellett, és megmenti őket." Zsolt 34,8 (Ap%el 5,18-19; IKor 15,19-28; 1 Pt 1,17- 21) E zsoltár szerzője, saját példáján feltó/dulva. személyes élményből fakadó­an arra buzdít minden istenfélőt, hogyjfizzon az Úrban, hívja segítségül nevét, mert megsegít minden nyomorúságban. A segítségre szoruló hagyatkozzék Isten jóságára, mert Nála nincs nagyobb, nincs erősebb hatalom. „A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amikép­pen részestársak \mgytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigaszta­lásban is. " 2Kor 1,7 (Zsolt 146.”; IKor 15,35-49; lPt 1,22-2,3) Isten megvigasztal mindenjp:, aki próbatételt, nyomorúságot szenved. Pál apostol ennek a bizonyosságnak ad hangot levele elején. Ő tudja, ő megta­pasztalta ezt. Mások hitejinások élete, példája nekünk is erőt ad, ha nem zár- el -e „híradásom -e példák elől. Járjunk nyitott szemmel és szívvel V. CTOMCAT „Benned bíztak őseink, bíztak és megmentetted őket. ” Zsolt 22,5 bZOMBAI (Zsjd 10 23b. ,Kor 15)50_58. 1Pt 2,4-10) Ismét a példa: Tudjuk, mi is így élünk, ha másnak sikerült, nekünk is sikerülhet! Kollerné Loós Zsuzsanna HÚSVÉT ÜNNEPE „Halálon győzött az élet” Jn 20,1-10 Néhány évvel ezelőtt húsvét ünnepén a szórványba indultam kora reggel. A városi kórház mellett kellett elmen­nem, s eszembe jutott valaki, akit a nagyhét sok szolgálata között látogat­tam meg. Súlyos, gyógyíthatatlan be­tegsége miatt már az orvosok is meg­mondták a rokonoknak, mire kell szá­mítani. Ő is tudta! Erről is beszéltünk, meg a folytatásról. - Ezen a reggelen azzal a jó hírrel mentem be hozzá: Jé­zus feltámadt! Sokan értetlenül néztek rám a kórteremben, de ő értette. Neki szólt, s az egyik utolsó üzenet volt szá­mára Istentől. Húsvét örömhírét ünnepeljük az egész világon. Isten cselekedett. Mindannyian érezzük, bármilyen helyzetben va­gyunk, itt valami új kezdődött. Ettől a pillanattól kezdve nem a halálé az utol­só szó, hanem a feltámasztott Úré, aki életet és üdvösséget hoz. Szokatlan, megdöbbentő volt a hír ak­kor, de ma sincs másképpen. János evangéliuma három ember viszonyulá­sát mutatja be, akik hatással lehettek egymásra is. Magdalai Mária, aki felfe­dezi a tényt, aki logikusan következtet, a sír nyitott - elvitték az Urat. A hírt ka­pott Péter és János közelebb megy a helyszínhez. Azért, hogy lássanak, s ez­zel bizonyítékot nyerjenek. Az eset nem rekonstruálható arra vonatkozóan, hogy mi és hogyan törtéht. János látott és hitt! Talán mert sokat volt Jézus mellett, szerette - ezért érez­te meg, hogy él? - Találgatások helyett így olvasható: Nem értették az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. Meg­döbbentő, talán csak hír értékű ez a kü­lönleges történet, ami ráadásul úgy feje­ződik be, hogy a tanítványok hazamen­nek! - Mintha semmi sem történt vol­na? S vajon ma nem így vagyunk Isten felfoghatatlan kegyelmének csodájá­val? Mi már a sírig sem tudunk elmen­ni, sőt az esemény mélységét is méltat­lannak tartjuk arra, hogy elgondolkod­junk rajta és elinduljunk az igazság ke­resésére, nem látásban, hanem hitben. Nincs megdöbbentőbb annál, amikor egy temetésen látom, hogy milyen so­kan mosolyognak, vagy közömbösen tekintenek maguk elé, amikor a feltá­madás és az örök élet bizonyságtétele hangzik el. Még ott is, amikor csak egy út van az elbúcsúzó előtt, de valóságo­san előttünk is. A halál emberi realitása, vagy az ingyen kegyelemből felkínált örök élet reménysége. Hans Küng sze­rint a hívő ember tudja, hogy a halál át­menet Istenhez, betérés Isten oltalmába. Merjük-e elhinni, hogy Krisztus az övéiért támadt fel? így lesz érthetővé Isten akarata, aki ezt a tényt a vele va­ló találkozás útján hitelesíti. A valósá­gos esemény akkor lesz realitás, ami­kor Jézus megjelenik közöttük, s vál­lalja velük a félelmeikben és a kételke­déseik közepette is a közösséget. Elő hitet ébreszt bennük, hogy megváltoz­zanak, s el tudják hinni a hihetetlent, ami mindennél csodálatosabb. Az üres sír kevés volt, mert ebből nem követ­kezik az az életfolytatás, az a szolgálat, ami az első keresztyének életét jelle­mezte. Ma sincs másképpen. Nem tud­hatunk többet húsvét leírt titkaiból. Keresnünk kell az élő Jézust, aki - mert feltámadt - megtalálható, s meg­ismerhető, mert szeretett. Csak a szere­tet akarja az életet. Zelk Zoltán írja: „Aki szeretett a földön, akit szerettek a földön, annak nincs -halála. ” A feltámadott élő Jézus ma is végzi szolgálatát, ma is erre a hitre akar elve­zetni igéjén keresztül, amely személyes üzenetté válik, mert az élet beszéde. Is­ten „újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre. ” (lPt 1,3) Jézus él! - Nekünk kell továbbvinni ezt az örömhírt személyes életünkben, családunkban, gyülekezetünkben, a vi­lágban. Mert ahol Isten halott, ott az ember is meghal, de ahol Krisztus feltámad, ott élet és üdvösség drága ajándéka termi maradandó gyümölcseit. Kis János Budapesten, 2000. április 23. I„ Bécsi kapu tér hajnali 5. (Feltámadási liturgia) Balicza Iván-Bence Imre; de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 11. (úrv.) Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. (úrv.) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; de. 11. (gyermek) Zászkaliczky Péter; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. hajnali 5. Gazdag Zsuzsanna; de. fél 10. (úrv.) dr. Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. dr. Muntag Andomé; VIII. , Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; Vili., Vaj­da P. u. 33. de. fél 10. (úrv.) Bolla Árpád; IX. , Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) Sza­bó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (gyer­mek) Ferenczy Erzsébet; du. 6. (ifj.) Orosz Gábor Viktor; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; du. 6. Ferenczy Er­zsébet; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24, de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. dr. Széchey Béla; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. (úrv.) ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út 73. (Nagy­templom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rá­kosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kósa László; Rákos­csaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Sza­bó János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kósa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Szabó Já­nos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII. , Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX. , Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, De­ák tér de. fél 11. (úrv.) Lehoczky Endre; Bu­dafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Soly­már Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Törökbálint, (ref. templom) du. 3. (úrv.) Endreffy Géza; HÚSVÉT ÜNNEPÉN a liturgikus szín: fe­hér. A vasárnap epistolája (oltári ige): Jel 1,9-18; evangéliuma (igehirdetési alapige): Jn 20,1-10. ENEKEK: 215, 216. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2000. április 20. HÚSVÉT 2. NAPJA Ünnep második napján tovább vezet minket Isten igéje. Azért, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz és a feltámadás ténye is személyes ügyünkké legyen. Sokszor éreztem, hogy Isten úgy tesz velünk, ahogyan a szülő a járni tanuló gyermekével. Egy picit mindig hátra­lép, hogy mi többet merjünk felé lépni saját lábon, hittel. Húsvét feltámadáshí­re után egy megtörtént esemény leírásá­val akarja szemléltetni, mit is jelent a hit, a teljes igazság felismerése. Lehető­ségként és nem ránk kényszerített mó­don. Lázár meghalt, Jézus későn ért oda ta­nítványaival. Mit lehet itt még tenni? Együtt érezni a gyászolókkal, mert a sze­retet kötelékei, emlékeink működnek. Vádként hangzik a testvér megjegyzése: Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. - Tudtak arról, hogy Jézus tud gyógyítani, betegségektől megszabadíta­ni. A földön élő valóságos ember Jézus még nem lehetett ott mindenhol, - Isten küldetése akkor ezt nem tette lehetővé. Ma már e vád sem hangozhat el egy szív­ből sem. Mindig ott van, ahol szükség van rá, ahol hívják és várják! Mentő, életre vezető cselekedeteinek akadálya azonban sokszor a mi kishitűségünk, ké­Hiszed-e? Jn 11,17-32 telkedésünk. Akármit kérünk az Ő nevé­ben, megadja nékünk. Fantasztikus ígé­rete ma is fennáll mindannyiunk számá­ra, s minden helyzetre. Annyi ismeret, tapasztalat, megélt cso­da után Jézus szóbeli ígérete, hogy „fel­támad a te testvéred” - mégis üresen csengő szóvá lesz, mert mi is azt vár­nánk, amit Márta, hogy Jézus azonnal cselekedjen. Hogy mit, azt elképzelni sem lehet, túl sok idő telt el a haláleset óta. Ne felejtsük el, hogy húsvét előtt történnek ezek az események! Márta hisz a feltámadásban, mert tudja a megtanulhatót, de ez a távoli jövő bi­zonytalanságába homályosodik. Elég ez a jelenben? Koporsók mellett mi is sok­szor megállunk, nekünk is vannak előre­ment szeretteink. Hogyan gondolunk rá­juk és arra a Jézusra, aki az egyedüli megoldás titkát bízta ránk? Elkerülhetet­len a szembesülés ezekkel a problémák­kal. Albert Einstein jegyzi meg: „Nincs csodálatosabb a titokzatosnál. Aki nem ismeri, aki nem tud csodálkozni és nem érez meglepetést, az olyan, mint a halott, akinek lezáródott a szeme. " Jézus ezzel szemben az életről, mint elmúlhatatlan- ról, mint örökké tartóról szól, amikor a legnagyobb igazságot bízza ránk: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él!" - Hiszed-e ezt? A válasz ma sem, most sem kerülhe­tő meg. Jézus vezeti hitvallásra Mártát, egyre mélyebbre a hit útján. „Hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” - Ennél többet, de kevesebbet sem lehet mondani Jézusnak. Ebben ott van a feltámadás jelenbeli valósága, hiszen a Vele való közösség egy új élet kezdete. Úgy érzem, itt billen át a holtponton az asszony élete. Holtpont: változó irányú mozgásban az a pont, ahol a sebesség egy pillanatra nulla, és a mozgás irányt vált, a fizikában. A feltámadáshit szüle­tésének lehetünk tanúi ebben a történet­ben, egy csodálatos irányváltásnak. Lázár még nem támadt fel, de a folyamat elkezdődött. Márta hazamegy és szól Máriának, aki Jézushoz megy, hogy újra kezdődjön egy élet mentése, folytatód­jon a hitre vezetés szolgálata. Jézus minket is kérdez, hív, s vezetni akar. Ezen az ünnepen húsvét titkát tárja fel értelmünk, szívünk és majd szemünk előtt is. Ez a történet a feltámadás csodájával fejeződik be, Lázár új életet kapott. Adja meg nekünk is feltámadott Urunk! Kis János L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bozóky Éva; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. dr. Muntag An­dor; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andomé; du. 6. Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kál­mán u. 28. de. II. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Bencze Imre; de. 11. (úrv.) Bencze Imre; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly (ifj.); de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly (ifj.); XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Holecska Anikó; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákos­palota, XV., Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI. , Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágos­ton; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kósa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Szabó János; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Kósa László; Pestszent­lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi, de. fél 9. Bácskai Károly. HÚSVÉT 2. NAPJÁN a liturgikus szín: fe­hér. Az ünnep epistolája (oltári ige): IKor 15,21-23; evangéliuma (Igehirdetési alap­ige): Jn 11,17-32. ÉNEKEK: 221, 259. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán április 24-én, húsvéthétfőn de. 10.04 órakor Surdról az evangélikus templomból. Igét hirdet Smidéliuszné Drobina Erzsébet lelkész. * ♦ * < 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom