Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-03-26 / 13. szám
2. oldal 2000. MÁRCIUS 26. Evangélikus Élet r I I KP/lVPI cm %$ lm mm- \3I 1 mm Km» Km» (wl ^ ISTENTISZTELETI REND „Szemem állandóan az Úrra néz.” Zsolt 25,15 „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lk 9,62 VASÁRNAP' ”^z ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az Úr." Péld 17,3 (lPt 1,6-7; Ef 5, l-8a; Zsolt 127,1-5) A nemes fémek tisztítását használja a Biblia hasonlatként a hitélet vizsga^ latához, hogy valódi-e, és ahhoz, hogy Isten népének tagjait tisztogassa. Az olvasz- / tás beprogramozottságával szemben viszont nekünk élő, érző - együttérző Urunk; van. UÉTCA ..Azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünkJ Ilttll.llfW iegyünk őbenne." 2Kor 5,21 (Ézs 53,5a; II hogy mi Isten igazsága 19,1-13; Jn 14,27-3í) Hatalmas titok, nagy misztérium. Mi is történt? Hogyan történt? A teológusok csaknem 2000 éve tudakolják, boncolgatják ezeket a kérdéseket. Jó, ha a;lényeget látjuk meg itt is. A lényeg: az Isten szeretet. Szeretettől tett és tesz mindént, kiértünk. Kezdettől a végig - sőt hitünk szerint még aaön is túl. KP DÉÉÜ ’• Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erőiek!" ** —* 1 Kor 16,13 (Dán 6,24; Lk 9,51 -56; A 15,1 -8) Ebben a levélben {^ apostol nagyon sok fontos tanítást, buzdítást ad a<Úorinthusban élő testvéreknek' Levele végén, mintegy búcsúzóul inti őket a hitb/n való megállásra. Azért, hogy az a sok szép és* fontos tanítás megmaradjon és jói w látszott." lKir 19,11-12 (ÍJn 4,8; Ez 13,17-23; Jn 15,9-17) Erős szél, földrengés, tűz: természeti katasztrófák. Ilyenekről hallva, sokan azt mondják: Isten cselekszik, azért, hogy fölébressze az embereket. Hogy megtorolja „az égbekiáltó bűnöket”. Vehetjük valóban figyelmeztető jelnek, de semmiképpen a haragvó Isten bosszújának. Hitem szerint - ahogyan Útmutatónk mai másik igéje is mondja: Isten szeretet (ÍJn 4,8). Ez a „teológia dióhéjban” - ahogyan Jn 3,16 az „evangélium dióhéjban”. CSÜTÖRTÖK: ” Allsten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynekpe- */ * csétje ezy Ismeri az Úr az övéit." 2Tim 2,19 (Jób 16,19; Jer 20,7-13; Jn 15,18-21) Nem mindig jó az, ha egy embert túlságosan ismerünk. Sok keserves csalódást okozott már az, árúikor valakinek a „háttér-életét” megismertük. Elárulja ezt a szólás is: „Ismerem a jómadarat!” - Isten ismer minket („az övéit”!) - ennek ellenére, mégis szeret! Ez a mégij^zeretet jellemzi Istent, és ez kell(ene), hogy jellemezzen minket is. „Amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta cNwgygkel és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szeT után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hal„Hála az Istennek; aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ezért legyeim szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban!" lKor 15,57-58 (lMój3,19; Lk 12,49-53; Jn 15,22-16,4a) A diadal a halálból való feltámadásra vonatkozik. Ezt készíti nekünk az Isten, Jézus Krisztus által! Ezért ne tétlenkedjünk, rprt fáradozásunk nem hiábavaló. Lehet, hogy hétköznapjainkban sok a hiábavafpiság. De ígéretünk van a diadalra! 87fü>RáT „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!" Zsolt , 56j2 (2TiÉh 2,1; Mk 8,10-21, Jn 16,4b-15) Istennek egy különlettbere,mondta: Istenei én mindig többségben vagyok. El tudjuk-e mi is ezt Görög Zoltán OCULI VASÁRNAPJA „A Bárány hordja csendesen...” Jn 1,29-30 Az ókori görög mitológia szerint Atlasznak büntetésképpen kellett magára vennie az égboltozatot. A titánokkal együtt harcolt az istenek ellen, s ez lett a veszte. Egyszer egy rövid időre megszabadult a fárasztó súly alól. Terhét átvette a hatalmas erejű Héraklész, cserébe ő a Hesperidák kertjéből elhozta az aranyalmát. Atlasz a megbízatásból visszatérve, nem akarta a terhet visszavenni. Héraklész csellel szabadult. Megkérte Atlaszt, hogy csak addig vegye vállára az égboltozatot, amíg ő a teher tartásához a vállára igazítja a párnát. Atlasz nem vette észre a cselt, csak egy pillanatra vállalta a terhet, de végleg rajta maradt. Tanulságos történet. A görög mitológia nagy alakjai versengenek, szabadok akarnak lenni a tehertől. Önkéntes vállalásról szó sincs, öröm ha valaki a tehertől szabadon élhet. Mindent „bedobnak”, csak ne roskadozzanak az égboltozat terhe alatt. Keresztelő János a Jordán partján meglátta Jézus Krisztusban az Isten Bárányát, aki teljesen önként vette magára, és hordozza a világ bűnét. Nem kívánt semmiféle könnyebbséget, vagy ideiglenes fölmentést a roppant súly alól. Egyszerre vette azt fel a maga egészében. Keresztelő János bizonyságtételét megelőzi egy mellékesnek látszó megjegyzés: „... látta Jézust, amint jön felé.” János evangélistánál különösen fontosak ezek az apró részletek. Nem Keresztelő találta meg Jézust hosszas keresés után, hanem Jézus jön őfelé. Jézus jön az örökkévaló isteni dicsőségből, a mennyei világ tökéletességéből a földre, hogy átvegye és hordja a számunkra elhordozhatatlan bűnt. A 21. század küszöbén is az a helyes Krisztus-ismeret alapja, hogy Ő jön, érkezik felénk, megkeresi a hozzánk vezető utat. De hová is jön Jézus? Akkor a Jordán folyó partjára ment. Ott voltak a bűnbánó emberek. Keresztelő János igehirdetése ráébresztette őket arra, hogy ez így nem mehet tovább. A régi életvitel, gondolkodás és beidegződés tarthatatlan, teljességgel kárhozatba dönt. Az ige megtette szolgálatát: felnyitotta a halásos sebet. Enélkül nem lett volna érdemes hazatérniük sem. Jézus a legjobbkor érkezett. Keresztelő János Isten mutatóujjaként Jézusra irányítja a figyelmet: „íme, az Isten Báránya". A bűnre megoldást kereső embereknek megjelent a Krisztus. Idejemúltnak tekinthető a Jordán parti jelenet? Szükséges manapság a bűnről szólni? Vajon nem unják még tíz emberek? Nem riasztjuk el őket ezzel? Különös korban élünk, az tény. Ha a bűnről van szó, nagyon fölszabadult a mai ember. Dicsekszik azzal, amit szégyellnie kellene. Látható azonban már az is, hogy a gátlások felszabadítása nem hozza meg a pozitív eredményt. Tönkrement emberi életek sokasága mutatja, hogy komolyan kell venni a bűn életpusztító hatalmát, és a számunkra Jézusban felkínált szabadulást. A bűnről beszélni sokszor éppen azért nehéz, mert már annyira mélyre merültünk benne. Megromlott minden, nem látunk tiszta felületet, amihez viszonyítani lehetne. Mégis van egy fix pont: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13, 8). Az Ő változatlansága lehet az egyetlen kapaszkodónk, amikor a bűnről szólunk és a szabadulásról teszünk bizonyságot. Rá nézve már van tájékozódási pontunk. A bűnt nevezzük bűnnek az egyházban is, Krisztus akarata ez. Ne féljünk, hanem örüljünk annak, ha Isten szívünkben igéje által Szentleikével igaz bűnbánatot ébreszt. Mert ekkor kezdünk fölszabadulni az Isten Báránya számára. A bűn, pokol és halál uralma alól szabadulva, új tartalommal telik meg az életünk. Már tudhatom: „Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban ” (Zsolt 73, 25). Nemrég valaki ügyvéd barátját ajánlotta, úgymond nehéz esetekre. Csodálkozott, amikor a mennyei ügyvédről szóltam neki, aki ráadásul még a büntetésünket is vállalta. „Rossz csere” - mondta az ismerősöm. Nem, a legcsodálatosabb! Az Isten Báránya vállalta értünk ezt a cserét, áldott legyen az Ö neve! Szabó András Budapesten, 2000. március 26. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Balicza Iván; 11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV„ Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Károly; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (orgonazenés) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé; du. 6. (ifi.) Gazdag Zsuzsanna; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Molnár Iván; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. (ifi.) Thuránszky István; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; du. 6. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. D. Szebik Imre; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Széchey Béla; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Szirmai Zoltán; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Flolecska Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos utca 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI. , Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Szabó János; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepei, XXL, Deák tér de. fél II. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; OCULI VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap epistolája (oltári ige): 1 Pt 1,17-21; evangéliuma (igehirdetési alapige): Jn 1,29-30. HETI ÉNEKEK: 188,416. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán március 26-án, vasárnap de. 10.04 órakor Miskolcról az evangélikus templomból. Igét hirdet Sándor Frigyes lelkész. ÖRÖMHÍR címmel evangélikus műsort közvetít a MTV 1. csatornája 2000. március 26-án, 15.25-kor. A műsort megismétlik az MTV 2. csatornáján április 2-án vasárnap reggel 7.40-kor. Oculi Zsolt 25, 15-16 Kedves, rám-örökített igehirdetés gyűjteményben tallózva, találtam a következő történetet. A szerző barátja beszélte el: Egyszer sikerült eljutnia a híres martonvásári Beethoven-hang- versenyre (A fiatal zeneszerző valaha két ízben is ott vendégeskedett, a Brunszvick család birtokán). A szabad ég alatt hallgatta Beethoven hegedűversenyét, szonátáit. Számára azonban ez csak egyik része volt az „élménynek”. Koncert közben végig keserves fájdalom szaggatta vállát és karjait. Ebben a kettőségben ült ott: hallgatta a csodaszép muzsikát és igencsak sajgott a válla. Közben észrevette: ha a zenére összpontosít, elcsendesedik a fájdalom. Amikor azonban a fájdalomra figyel, elhallgat számára a muzsika. Elgondolkodtató lehetősége ez az embernek: akármilyen erősen fáj valami, ha oda tudunk fordulni valami (valaki?) más felé - egy magasabb szintű érték, élmény felé, ami megragad -, elcsitul a fájdalom. Születése pillanatában az ember elhagyja a jótékony „burkot” és belekerül a túlélés-elmúlás kényszerhelyzetébe, feszültségébe. Ez a feszültség ösztönzi, szólongatja énünket, hogy hova koncentráljon. Döntenünk kell. Ezen a hangversenyen is - de sokan lehettek, akiknek valahol fájt az élet és nagyon nagy szükség volt Beethoven muzsikájára. Talán a karmesternek is, a zenésznek is, nem csak a közönségnek. Itt a fájdalom - amott a muzsika. A soha meg nem hálálható lehetőség az, hogy koncentrálhatunk. Ha valaki nagyitóval összegyűjti a napsugarakat, még a papírt is kiégetheti ezzel a fókusszal. „ Oculi mei semper ad Dominum, Szemem állandóan az Úrra néz." Rá összpontosít. „Ő szabadítja ki lábat a csapdából” (Zsolt 25, 15-16). Ebben a háromezer évvel ezelőtti énekben valaki ezt a lehetőséget dicséri. Meglehet, fáj az élet, húsomba harapnak a csapdafogak, nem tudok tovább lépni, elakadtam, elhagynak, egyedül vagyok - de Istenre koncentrálhatok. Tőle várok segítséget, vigasztalást. Az örökölt történetnek van második „felvonása” is: Egy orvos hívta be lelkész-barátját a rendelőbe. Az asszisztenst kiküldte, becsukta az ajtót. Azután belefogódzott a vizsgáló asztal nikkelkeretébe, homlokát a támlájához szorította és csupán ennyit suttogott: „Mondj velem egy imát, rákom van.” Az imádság után szótlanul szorítottak kezet és megölelték egymást. A lelkészt kiengedte az orvosi bejárón, majd fátyolos hangon kiszólt az ajtón: „Kérem a következő beteget!” Egy év múlva eltemették - addig azonban „kérte a következő beteget.” Csapda, amely fogva tart, nyomorúság és az összpontosítás lehetősége: elvégezendő munkára, következő feladatra, Istenre. Oculi vasárnapján élesebben látjuk: olyan az életünk, akár ez az ősi zsoltár. Itt-ott himnuszos, másutt élőbeszédhez hasonló. Szerkezete homályos, nehezen érthető és követhető, fő mondanivalója mégis a remény. Bácskai Károly Könyörgés (virrasztás) az Egyházért A sokféle változás közepette, az általános választások előtt ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten kezében van az egyház újulása! Ezért: közös imádságra - istentiszteletre hivunk mindenkit! Adjunk hálát Isten türelmes, megtartó kegyelméért. Könyörögjünk igaz bűnbánatért és bünbocsánatért! Könyörögjünk a Szentlélek megújító tüzéért, felülről való erőért, belső és külső békességért, egymás iránti türelemért és szeretetért, jó reménységért. Imádság, igeolvasás, csend, ének - könyörgés egyházunkért. Helye és ideje: Deák téri evangélikus templom, 2000. március 31. péntek 19.30. Szeretettel sok - az egyházért imádkozó - testvérrel együtt hív minden érdeklődőt: Hafenscher Károly (ifi.) a liturgiái bizottság vezetője A német Brüdergemeinde Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: Március 26. Tudom, hogy minden felvirradó nap a közellétedet hirdeti, és mindig jót tervezel velem. Ha jönnek sötét órák, kérlek, mutasd meg az utat, melyen járnom üdvös. I 27. Jézus Krisztus, hálát adok Néked minden kínodért. Dicséretet szívből mondok Sebedért, halálodért. Rettegésed, vereséged, Ezerféle nagy ínséged, Soha, soha nem tudom Meghálálni Jézusom! EÉ 201,6 Homburg E. 28. Mindenható Urunk, Istenünk, Urunk és Megmentünk, Jézus Krisztus Atyja: köszönünk Neked mindent, amiben vagyunk, amink van és amiben szenvedünk. Te őriztél és tartottál meg bennünket, hordoztál és elfogadtál. Velünk szenvedtél, és elhívtál a mai napra. Kérünk, engedd, hogy tisztességben tudjuk befejezni ezt a napot szent színed előtt. A kopt liturgiából I 29. Urunk, Istenünk, mióta megmutattad magadat Jézus Krisztusban nekünk, nem keresünk többé a világesemények rivaldafényében, amelyek nagy port vernek fel, egy napig mindenki róluk beszél, de már másnap elfelejtették őket. Mi abban a szeretetben találunk meg, amely nem hivalkodik fel, a szeretet szerény szolgálatában, amelyet más emberekben megtapasztalunk, és amelyet másoknak teszünk. Hoekendijk J. Ch. után 30. Bizodalmát Szívem terád Veti, amíg csak élek; Légy, Jézusom, vigasztalóm. Úgy haláltól sem félek. Kegyelmeddel, Szentlelkeddel Te övezz körül engem, S bár rám támad balsors, bánat, Kárt mégsem tehet bennem. EÉ 335, 3-4 Magdeburg J. Lipcse 31. Minden napnak megvan a kötelessége az életben is. Segíts, hogy ne mulasz- szam el kötelességem teljesítését ma sem. Maradj velem ezen a napon, hogy majd alkonyán szívemet és kezemet örömmel emelhessem. I .Schröder R. A. után Április 1. A keresztyén egyház reménykedő hívők közössége, amelynek sem az élettől, sem a haláltól, sem a jelentől, sem a jövőtől nem kell félnie. Niebuhr R. 7 4 ; A {
