Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-03-05 / 10. szám

2. oldal 2000. MÁRCIUS 5.

Evangélikus Élet----------- ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM

■v ISTENTISZTELETI REND

11) Sokszor felbukkanó gondolat a Szentírásban: az ÚR felé fordulni, az Ő akaratára, útmutatására figyelni. Ki nem hagyható lépés ez. Kell hozzá a magunk akarata, elhatározása is. így válik az életünk áldottá. így aztán mindazok a félelmek, gondok is, amelyek az életünket eddig megkeserítették, más perspektívába kerülnek. Nem megbénítják többé az életet, hanem azok is az Úrhoz vezérelnek.

„Légy erős kősziklám!” Zsolt 31,3 Jézus így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.” Lk 18,31

VASÁRNAP „Jézus átölelte a gyermekeket és kezét rájuk téve, megáldotta

„U: CSÜTÖRTÖK „Nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk viGesztusok, érintések - áldók, oltalmazok. Jelzik, hogy valaki emberszámba ve-/ tágasságot. ” Zsolt 36,10 (Jn 12,46; Hős 4,1-6; Mk 11,12-19)

szí a másikat. Ám annál sokkal többet is. Szelíddé, örömtelivé, nyitottabbá teszi isten vezetése teljesen világqs útmutatás. Hittel elfogadva, erre építve rájöhe- békességet teremt. S nem csak a gyermekeket, hanem bárkit. Igaz, meg kell ta- / tünk, hogy az még a logikus gondolkodással sem kell, hogy ellentétben legyen.

nulni adni is, elfogadni is. Az igazi, jézusi érintés áld, ^asztal, gyógyít, épít. Közösséget épít. /

HÉTFŐ: ” ^eVes a a halál fölött! Halál, hóig

i te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" lKor 15,54-55 (Zsolt Íj®,15.16; Lk 13,31-33: 2Álóz 33,1-23) A fullánk nélküli rovar ijesztő ugyan, dejatástalan, sokan mégis félnek tőle. A halál is félelmetes, szívet gyötrő, lelket Mnító. Ám hatalma: vesztes hatalom. Sokan mégis félnek, félünk tőle. Joggal? /élelmünk mindaddig jogos, amíg nem a kereszten meghalt Krisztusban reménykedünk. így viszont Őbenne Igsz elrejtve az életünk, s a halálunk is Őbenne fizuul életre, örök életre//

I<jröt40U*v idMtatafe,

.,Oltalmazom, mert ismeri nevemet" így szól a: ÚR. Zsolt 9LJ4 (Mt 1,21; Jn 8,21-30; 2Móz 34,1 H029-35^^^1Wi^g emfrer tudja, hogy Őhozzá lehet menekülni. Nem üres hivatkozásról, egy névveHKfmv'arázs- SZOMBAT igével való manipulálásról van itt szó. Hanem valódi segélykérésről. A mélységből való kiáltás ez. Aki az ÚR nevét, tehát az ÚR valódi lényét, lényegét, szerete- tét ismeri, azt az embert Ő megőrzi, mélyoly hatalmas csapások alatt is. Semmi más hatalom nem képes olyan oltalmat adni, amely az igazi életünket megtartaná.

„Ha megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, akkor jóra fordítja sorsodat, könyörül rajtad. ” 5Móz 30,2.3 (Mk 1,14-15; Mt 6,16-21; Mk 11,1A bölcs ember tud elfogadni, meri a j amely nem önmagában van. Az Úrban hi| ja a maga korlátáit, és ráhagyatkozik ; ra.

életét olyan támponthoz viszonyítani, i, Őbenne bízó ember látja és elfogadni életet és világosságot ajándékozóKEDD

„De ha keresni fogad ölt az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel kiesed. ” 5Móz 4,29 (Mt 7,7; Préd 7,13-14; Mk 11,20-26) „Apu, nem találom!” -jpíeresd meg, fiam!” - „Már kerestem, de nincs meg!” - „Akkor keresd tovább!” Es még tovább, teljes erővel, időt rászánva, magamat sem sajnálva, lankadatlanul keresni. Beszélünk az elrejtőzködő Isten fogalmáról. Ezt nem csak tudomásll venni kell, hanem az Elrejtőzködő váija, kéri is azt, hogy megkeressük! Erővel, ésszel, alázattal, türelemmel, kitartással.

Az ÚR előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által sze- badulást. ” lSám 14,6b (Mk 4,38b-39; Dán 5,1-30; Mk 11,27-33) Emberréllip'eléseket felülmúlva, emberi számításokat keresztülhúzva cselekszik az Isten. Ember tervez, Isten végez - szoktuk mondani. Nem baj, ha tervezünk, csak közben maradjunk nyitottak arra, hogy menet közben is az ÚR vezetésére tudjuk bízni magunkat. Gyakran a legváratlanabb módon kínálkozik a megoldás, s erre egyféleképpen érdemes válaszolni: alázattal és hálával elfogadni.

Nagy Ervin

ÖTVENED VASÁRNAPJA

Ki mit tud?

Mt 23, 23-36

Fenti, igen ismert címmel gyakran rendeznek vetélkedőket. A játék lényeges eleme, hogy ki-ki milyen mértékben tudja a zsűrit elkápráztatni. Ez különböző műfajokban és kategóriákban jelenhet meg, de az fontos, hogy a „szebbik” oldalát lássák a résztvevőnek. Ő ennek érdekében igyekszik mindent, néha érdekes dolgokat is megtenni.

A piacgazdaság által diktált versenyhelyzet sokakat kényszerít hasonló produkcióra, mint a Ki mit hídjáték a résztvevőket. Az elsőszámú szempont, hogy a zsűri ámulatba essék, és elismeréssel tekintsen a vállalkozó(ra) kedvű (élet)művészre. — Ez igen! Ezt így kell csinálni! - Az viszont nem számít, hogy mindez milyen eszközzel érhető el. A cél szentesíti az eszközt - szokták volt mondani. Nem számít, hogy a csilló-villogás mögött mekkora csalás, (netán utólagos törvénymódosítás), önzés és erőszak áll. Ez sajnos így van ma, és így volt Jézus

korában is. A farizeusok kétszínű viselkedése nem idegen számunkra. A tizedet, az adót, pontosan megfizették. Sőt odáig mentek, hogy a törvény legapróbb betűjét is kiolvasták, így terjedt ki éber figyelmük még az apró kaporra is. A bort pedig csakis leszűrve tették az oltárra, nehogy egy pici kis tisztátalan muslica kerüljön az édes nedűbe. Ezen aprólékos, tökéletesnek vélt viselkedésükkel azonban nem kerülték ki a bűn és az ítélet problémáját. A törvény sorozatos, már-már sztereotip emlegetése lepelként, vagy inkább mázsás teherként nehezedett a farizeusok szívére. Ezek a hatalmas sírkövek eltakarták valós, belső romlottságukat. A törvény kriptája alá és mögé bújva, azt az ünnepekre lemeszelve próbálták elhitetni, még magukkal is, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Pedig ezek a meszelt sírkövek valójában „feltámadásgátlóként” is működhetnek. Temetők beton és márványrengetegét látva, az ember szinte azt érzi, hogy a lélek nem képes felemelkedni a hatalmas kőtömböktől. A farizeusok által meszel- getett sírokhoz hasonló emlékek sokakra nehezedtek és talán még nehezednek ma is. A Diósd és Budapest között található kegyes „szobortemető” látványa is ilyen. Sajnos él a régi beidegződés. Ez a farizeusok idején is megvolt. Ami látszik, az számít. Az egyik kis faluban megemlékeztünk a második világháborúban, orosz fegyverek által elesett magyar kis- katonákról. Sokáig nem volt szabad róluk beszélni. Még régebben egy bátor férfi emlékükre fából, egy kettős-keresztet állított. Ma felvetődött a régi gondolat: - emeljünk tisztesebb síremléket helyette, nagyobbat és látványosat, de kőből! - Bizony sokszor igen nehéz felülemelkedni a külsőségeken és betölteni a kőbevésett írást. Nehéz, mert a „zsűri” ma is a látvány alapján ítél, s adhat jó pontokat. Ki mit tud ez alapján tenni? Kire esik majd a választás? Egyházunkban történelmi évet írunk. Nem csak a millennium kapcsán, de a felelősségteljes tisztújítás miatt is. Van, ahol ez a folyamat figyelmesebb munkát igényel, mert van több jelölt, de olyan is akad, ahol ez csak formális. Mikor választani,

ne adj Isten, ítélni kell, az ember óhatatlanul is először érzékszerveire figyel és hallgat. Igen. Ilyenkor is számít a külsőség, a látszat. Valós véleményt (ítéletet) azonban ezek alapján sem, és egyáltalán sem mondhatunk. „Szerencsénkre” ezt egyedül csak az Úr igaz igéje teheti: „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az Ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. ” (Zsid 4,12)

A mi egyetlen dolgunk megmutatni és elmondani, hogy mit tudunk Jézus Krisztusról, s róla is mint a megfeszítettről és feltámadottról! Nem a produkció, a szem- kápráztatás és az ámultba ejtés a cél, hanem a kegyelem. Isten színe előtt felesleges bármiféle porhintés és ügyeskedés, színjáték vagy sztoikus bölcselkedés. Csak az számít, elfogadtad-e az Ő szere- tetét, melyhez semmit se kívánsz hozzátenni. Mert ha nem így van, akkor nekünk is, mint a képmutató írástudóknak és farizeusoknak „hétszeresen jaj”. Böjt előtt állva, gondoljunk erre, hogy megszabadulva minden terhes külsőségtől és ránk erőltetett „Ki mit tudóktól” szabadon, s tiszta szívvel állhassunk az Úr színe elé!

Stermeczki András

A német Brüdergemeinde Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk:

Március

Budapesten, 2000. március 5.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. fél 5. (családi) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII-, Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Áprád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Áprád; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. fél 10. (családi) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de.

9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; du. 5. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifi. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifi. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de.

10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Szabó János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Szabó János; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Törökbálint (ref. templom) du. 3. Endreffy Géza; Budakeszi, de. 8. Bácskai Károly;

ÖTVENED VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jak 3;13-18; evangéliuma: Mt 23,23- 36. HETI ENEKEK: 441, 503.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. március 6-án, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálok.

A Duna TV Szegletkő című protestáns magazinja legközelebb március 5-én, vasárnap 12.30-kor jelentkezik (ismétlés március 11. szombat 6.05). A műsor bemutatja a 125 éve született Albert Schweitzer életét és munkásságát. Szerkesztő: Fabiny Tamás.

5. Gyermekeket és ifjakat szeretnénk jól nevelni. Kedvessé akarjuk tenni számukra országodat. Érezzük a feladat nagyságát és a magunk gyengeségét. Adj nekünk figyelmet és megértést az ifjúság iránt, örömöt a munkánkban, kitartást, lelkesedést és erőt az áldozathozatalhoz, hogy országod jövőjének méltó munkatársaivá lehessünk.

6. Az Úrnak akarok énekelni, amíg mozog a szájam, Istent dicsőítem, amíg a szívem dobog. Ha szegényesek is ezek a dallamok, csekélyek Isten számára, mégis életemben, halálomban Őt akarom magasztalni. Pötzsch A.

7. Jézus, boldogságom, Közeledbe vágyom! Te vagy örömöm. Lelkem üdvösségét,

Az életet, békét Neked köszönöm. Megváltóm, jó pásztorom, Nálad nagyobb, drágább kincsem Égen-földön nincsen! EÉ 357,1 Franck J.

8. Ki vagyok én? Miben vallottam kudarcot? Ilyen kérdésekre keresünk választ. Nélküled nem fogjuk megtalálni azt, Istenünk, a Te ítélő és megmentő szavad nélkül. Segíts, hogy felismerjük és elfogadjuk az igazságot, bűneink és kegyelmed valóságát.

9. Jézus, édes emlékezet, Te adsz szívünknek örömet. Se méz, se semmi nem lehet

Jelenlétednél édesebb. Ha szívünket látogatod, Az igazság felragyog ott, A hiúság elpárolog, S a mélyben szeretet lobog. EÉ 360,1.5 Clairvauxi B.

10. Uram, én nem akarom többé vizsgálgatni, hogy nőtt-e a hitem. Hallom hangodat. Beszélek hozzád. így megtalállak, és ha elvesztettelek - újra megtalállak. Az a kívánságom, hogy minden dologban azok közt az emberek közt, akikkel élek, otthon érezzem magam nálad.

11. Gyötrelmemben ha hívtalak, Ott voltál gyermekednél; Még a halál völgyéből is

Te engem kimentettél. Ó, áldlak érte szüntelen. Ti hívek, jertek mind velem: Dicsérjük Istenünket! EÉ 56,2 Schütz J.

SZOLGÁLATI UTAK

Gyalog a távoli fiókgyülekezetbe...

Vasárnap délelőtt még elvégeztem az anyagyülekezetben, Ecsenyben a szolgálatot, délután pedig a vidéki gyülekezetnek jutott az igéből. Nem a nagyasztalról megmaradt darabok, hanem a teljes ige, a törvény és az evangélium üzenete. Somodorba indultunk közel negyven évvel ezelőtt, amikor még motorom sem volt. Feleségemmel indultunk gyalog, talán egy télvégi vasárnapon. Az árok mellett mentünk egészen addig, amíg az valahol a fold alatt el nem tűnt. Nem volt járt út, ezért hepe-hupás árokpart vezetett hosszan a kislétszámú gyülekezet felé, ahol egy női gondnok gyűjtötte össze a testvéreket. Akkor még ritka volt a női tisztségviselő, különösen falun, de mivel hűségével a férfiak nem tudtak, vagy nem akartak versenyre kelni, ezért egyhangúan mellette szavaztak.

Megérkezve, a szokott helyen, egy iskolateremben tartottuk az istentiszteletet, ahol a római katolikusok is, csak más időpontban és egy bizonyos más oltártéri elhelyezéssel. Nekik egy fából készült

ún. harmonikaajtóval elzárható oltáruk volt, nekünk előtte a pedagógusok katedrája, asztala töltötte be az oltár szolgálatát, a gyertyák közötti feszülettel. Huszonnégy éven át havonta előtte hirdettem az igét, nagyünnepeken itt osztottam úrvacsorát, itt kereszteltem. Emlékezetes marad, amikor egy Győző nevű gyermeket kereszteltem. E gyermek születése előtt a házaspár életét sok minden beárnyékolta. De a ,jövevény” várásában egyre közelebb kerültek egymáshoz, ezért amikor a várva-várt fiú megérkezett, a Győző névvel nemcsak egymás iránti szeretetük erősödését, győzelmét akarták kifejezésre juttatni, hanem Isten szeretetének Krisztusban megjelent, áldozatos győzelmét lehetett megköszönni, melyben az újszülött is részesült a ke- resztségben. Ebben az értelemben beszél Pál apostol a szeretet himnuszában arról, hogy „a legnagyobb a szeretet” (lKor 13). Hittanórákat és konfirmációi előkészítéseket is tartottam itt hétköznap. Kedvesek, figyelmesek voltak a gyermekek. Egyháztörténelmi eseményeknél is próbáltak aktualizálni. Amikor megkérdeztem, hogy Luther édesapjának mi lehetett a foglalkozása, egyikük gondolkodás nélkül így válaszolt: „tsz-elnök”. A falu termelőszövetkezeti életében a gyermekek is benne éltek szüleiken keresztül és Luther apját is „bevonták”.

Visszafelé tartva, feleségem egyre nehezebben járta az egyébként sem könnyű utat, amikor első gyermekünket várva, az áldott állapot terheit ennek a szolgálati útnak terheivel együtt hordta. Útközben megbeszéltük tapasztalatainkat az istentisztelettel kapcsolatban. Feleségem kántorizált a rossz állapotban levő har- móniumon, de a kis gyülekezet lelkes éneke pótolta a néma hangokat. Minden istentisztelet után a jelenlévő testvérek elmondták gondjaikat. Volt mit imádságba foglalnunk az esti elcsendesedésben.

Jóleső fáradsággal és reménységgel érkeztünk a dombon fekvő öreg parókiára, melyben már villanyvilágítás is volt!

Szimon János

*

. i