Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-02-27 / 9. szám
4. oldal 2000. FEBRUÁR 27. Evangélikus Élet / Félévkezdés Jeremiással Mi köt össze egy mai teológust egy régen élt prófétával? Mit üzenhet ma, az évezred fordulóján Isten nekünk Jeremiáson keresztül? Ezek a kérdések gondolkodtattak el minket február 9-én, a teológusok félévkezdő csendesnapján. Pángyánszky Agnes és Krámer György jött el közénk, és hozta el Jeremiás meglepően aktuális, „újszerű” üzenetét, hogy mi is megélhessük, átéljük: „szólt hozzánk az Úr igéje” - amint egykor a prófétához is. Jeremiás fiatalként indult el Isten hívásának engedelmeskedve. Egyáltalán nem volt könnyű dolga. Lelkesedése, elkötelezettsége sokszor kemény falakba ütközött. Azonban mégis, újra és újra megerősítette őt Isten ígérete: „Ne félj tőlük, mert én veled leszek és megszentellek!” „Megerősített városként” élni mindannyiunk nagy lehetősége és feladata. Bátorító és lelkesítő ez az üzenet a szolgálatra készülésben, a szolgálatba állásban, minden élethelyzetben. Egy mondat különösen is a fülembe cseng: „Ha meg- védjük magunkat attól, hogy fiatalon beleöregedve, rutinból, átélés és gondolkodás nélkül tegyük a dolgunkat, állandóan azzal foglalkozhatunk, ami a lényeg.” Mindez bátorságot, a falakon túllátás - sőt túlugrás készségét várja tőlünk. Szükség van hiteles, felelősségteljes „szókimondásra” a gyülekezeti termek, templomok „védettségén” túl. A mindennapok perifériájára szoruló egyház kesergés helyett bátran vállalhatja az útmutató, intő és vigasztaló szavak Küldetését. Ugyan ki tenné ezt meg helyette? A lelkész nem csupán pap (az ószövetség értelmében), hanem próféta is. Ebben lehet példa előttünk Jeremiás - ez a keményen őszinte, olykor kicsit nyers modorú, sokat szenvedett „Isten embere”. Nem hallgatta el, amit el kellett mondania, de erősen hitte, hogy Isten ítéleténél az Ő kegyelme mégis nagyobb. „Álmom az Isten” - hangzott a záró úrvacsorái istentisztelet útraindító üzenete. Isten igaz álmot sző az emberről, megerősíti szeretet-szövetségét, újra újat akar kezdeni. Adyval együtt vallhatjuk egy új félév kezdetén, a tomyosodó, sokszor erőt próbáló feladatok láttán: „Vele szeretnék találkozni... s csak ennyit szólni: Isten, Isten, s újból imádkozni.” A sorsunkat tenyerébe rejtő Úr a mi álmunk is. Álom és mégis a legteljesebb Valóság is egyben. Mai Jeremiásokként bíztat most minket az Ő szava. Tudjuk: Ő velünk akarja álmodni a holnapot. Varga Gy. Iskolai ünnepély lelkipásztori áldással Egyedi módon kialakított, speciális tanterem-átadó ünnepséget rendeztek a közelmúltban az ózdi Táblai Általános Iskolában. Avatóbeszédet mondott Bicskei Edit, az Oktatási Minisztérium munkatársa. Majd Tóth Melinda ózdi evangélikus lelkész áldotta meg az új létesítményt, Isten áldását kérve mindazokra, akik ezt létrehozták. Még nem éppen gyakori, hogy egy önkormányzati iskola vezetése lelkipásztort is hívjon egy-egy iskolai ünnepélyre. Hála Istennek azonban, már erre is egyre többször van példa, melyet a mostani eset is igazol. Kerékgyártó Mihály „Együtt adjuk tovább a fényt és lásd: 59 Az 1999-es esztendő országunkban és a világ különböző tájain egyaránt sok fájdalmat és szenvedést hozott az embereknek (természeti katasztrófák, árvíz, földrengés, betegség). A zene és az ének ezeket, ha rövid időre is, de feledtetni tudja. Ezért munkálkodik Isten kegyelméből egy ifjúsági közösség: a Soli Deo Gloria. Az elmúlt esztendőben is sikerült színvonalas programokat szervezni: több helyen énekeltek felkérésre és önálló koncerteket is adtak. A legnagyobb lélegzetű programok a '99-es évben a következők voltak: Június 25-én a „9. Ménfőcsanaki Falunap ” keretében nagysikerű koncertet adtak a fiatalok a Bezerédj Kápolnában. Majd együtt táboroztak júliusban Keszthelyen, amely egyben felkészülés is volt a hévízi koncertekre. Július 11 -én három különböző gyülekezetnek - egy református, egy evangélikus és egy német evangélikus közönségnek - szolgáltak zenés műsorral. A német közönség külön örömmel fogadta a német nyelvű dalokat, amit néhányan már a fiatalokkal együtt énekeltek. Külön köszönet a helyi lelkészeknek, akik szeretettel várták és fogadták az énekkart, és mindvégig nagy segítségükre voltak. Az együtt töltött hetek és a gazdag programok tovább építették a közösséget és jó alapul szolgáltak a további munkához, erőt adtak a hétköznapokhoz. Több kórustag az elmúlt év szeptemberében kezdte meg egyetemi és főiskolai tanulmányait az ország különböző városaiban. Az új életformával járó nehézségek és a nagy távolságok ellenére hétvéboldog a világ! geken mindnyájan együtt lehettek és készültek az év végi fellépésekre. Az ősz folyamán az énekkar számos új zenészszel és énekessel gazdagodott. A Soli Deo Gloria Evangélikus Ifjúsági Ének- és Zenekar a karácsonyvárás jegyében december 11-én ádventi koncerttel ajándékozta meg a környékbeli gyülekezeteket és érdeklődőket. Külön öröm volt számukra, hogy a helyi önkormányzati és egyházi vezetők is megtisztelték az énekkart jelenlétükkel. A gyerekek - kicsik és nagyok egyaránt - nagy hittel és szeretettel készültek a koncerttel, és ez az őszinte öröm átjárta a közönség lelkét is. A műsorukban szereplő egyik karácsonyi dal néhány sorát választották koncertjük mottójául: „A jászol fényei oszlassák sötét gondjaid. A világ népei hallják a béke hangjait. Gyere énekelj most velünk, mert Fiút küldött az Úr nekünk, énekelj velünk! ’’ Meglepetésként az ének- és zenekari tagok szülei ádventi szeretetvendégség- gel készültek a koncert végén, amelyre mindenkit meghívtak. így az este beszélgetésekkel és közös dalolással folytatódhatott, amely személyesebbé tette az ádventi estét. Köszönet a sok segítségért a szülőknek és támogatóknak. December 24. idén is a zenei szolgálat jegyében telt. Ezen a napon évek óta az időseknek és betegeknek szerez örömöt a fiatalok éneke. Idős emberekhez látogattak el a fiatalok Győrben és Ménfőcsanakon. A Győri Evangélikus Szeretetház kedves lakói már várták a fiatalokat és több helyen külön kérték az általuk ismert dalokat. Az ifjúsági közösség így járult hozzá az ünnep fényéhez. „Jöjj velünk, hisz csak Vele szép a teremtett világ, és van még, aki néha nagyon egyedül érzi magát, hát együtt adjuk tovább a fényt és lásd: boldog a világ!” - énekelték a fiatalok. Az elmúlt esztendő szolgálatainak és fellépéseinek köszönhetően az ifjúság országszerte öregbítette hírnevét. A 2000. év elején újból folytatódik a munka, hogy nevükhöz méltóan eleget tudjanak tenni a különböző gyülekezetekből kapott újabb meghívásoknak a tavasz és nyár folyamán. A közösség jövő évi és még remélhetőleg sok évi munkájára mindnyájan áldást kívánunk, amit Jankovics Béla esperes így fogalmazott meg a koncert végén: „Az ének tisztít és örömöt ad. Azt kívánom ezeknek a fiataloknak, hogy még sokáig, sokáig együtt legyenek és örömmel énekeljenek. ” Nyakasné dr. Tátrai Judit Káintól a Kegyelemig „Beszélgetek” kósza gondolataimmal, mert ha történetesen borzasak, szép szóval könnyebb őket megfésülni. Mennyivel kényelmesebb volna csakis szó szerint érteni-értelmezni Kain és Ábel történetét. Föltételezve a lehetetlent: ha hiteles dokumentumok kerülnének elő arról, hogy az emberi élet első évtizedeiben egy Kain nevű földműves megölte öccsét, az Ábel nevű pásztort - az mit jelentene? Bünözéstörténelmi szenzációt. Katasztrofális cselekvési minta, mely sajnos iskolát alapított arra nézve, hogy nem oldhatók meg emberi konfliktusok - mondanák a lelet eszmei értékelői stb. Nem folytatom. Ám ha arról van szó, hogy Kain és Ábel bennem lakozik, és az én felelősségem, hogy „őrizője legyek az egyiknek s ellenőrzője a másiknak (mert mindkettő eleven lehetőség, mely mikor milyen formában megvalósulásra törekszik), az már igencsak izgalmas tényállás. Kain kopogtatás nélkül rámtörheti az ajtót, s elszántan birkóznom kell vele, át ne vehesse az irányítást, mert rombol és öl, ahogyan éppen teheti. Jobb talán öngyötrőén „ábelkedni” ami közel állhat az apránkénti önpusztíMEGHIVO Az Evangélikus Egyház Lelki Segély Szolgálata, a Tiszta Forrás Alapítvány és az EKE 2000. március 6-án 11 órától, március 11-én 12 óráig missziói hetet tart SZENVEDÉLY- ÉS LELKIBETEGEK RÉSZÉRE a Béthel Missziói Otthonban. Jelentkezni a helyszínen lehet. Cím: Béthel Missziói Otthon 2081 Piliscsaba, Széchenyi u. 8. Tel: 06/26-375-218. Várjuk szenvedélybetegek, alkoholisták, gyógyszerfüggők, neurotikusok, stb. jelentkezését, akik lelki és testi nyomorúságukból szabadulni vágynak Jézus Krisztus által. Lehetőleg mindenki hozzon magával: Bibliát, jegyzetfüzetet, tisztálkodási eszközöket és ágyhuzatot. Étkezési és szállás hozzájárulás: 5.500 Ft/fő, amit a helyszínen kell rendezni. Aki kéri és valóban rászoruló, annak mérsékelt anyagi segítséget nyújtunk. Kéijük a gyülekezetek segítségét a küldésben és az imádságban. Az anyagi támogatást a „Lelki Segély Szolgálat” megjelöléssel a 11707024-20347257-es OTP csekkszámlára várjuk. táshoz? Aligha. Ugyanis a döntő kérdés: kinek jó ez valójában? Hová vezet? A tiszteletreméltó Ábel-sors adatik. Káinnak közösségi, nemzeti, történelmi megjelenésformái is vannak. S az ősidők kőbaltáját felváltotta az atombomba. Ráadásul az egyéni és kollektív szerepek is felcserélődhetnek, ha a mindenkori „Ábel” megvadul, s akkor - disztichonba tömörítve Ábel bús fiait környékezi sanda kísértés: Kain gyermekeit irtani hősiesen. Borzongató a mérleg. Urunk, irgal- mazz! - nehogy Jónásként „Ninive” pusztulását lessük. Hogyan tehetem a legjobbat? Isten könyörülő Fia, aki naponta győzhetsz bennem Kain, sőt, ha kell, Ábel fölött is, emelj föl szereteted- del, és avass eszközöddé pára-életem viszontagságai között! Dr. Bodrog Miklós Potyautas keresztyénség! A Magyar Értelmező Kéziszótár a potyautast így definiálja: jegyváltás, fizetés nélkül utazó személy. Feltűnő, hogy a rendszerváltás óta megnőtt a templomok hajóiban a potyautasok száma. A potyautas bizonytalan a cél elérésében, hiszen bármikor lefülelhetik és leszállíthatják még a cél elérése előtt. De lehet, hogy csak azért száll fel, mert a tömeg is arra megy és így könnyen meg lehet bújni észrevétlen. Igaz, az úton nyugta nincs, mert bármikor megkérdezheti az ellenőr, hogy van-e jegye? Ez kínos helyzet, de azért vállalja a rizikót: „különben is nem vagyok egyedül potyautas, és ha valamiért mégse érne célba a hajó, legalább nincs veszteségem a jegy árát tekintve. Ha pedig célba ér, az tiszta nyereség!” Legfeljebb, ha a végállomáson jön az ellenőr, akkor az már úgysem tehet semmit, hiszen vissza úgy sem küldi. Esetleg elkéri a személyi igazolványt, hogy feljelentést tegyen, az meg úgy is hosszas herce-hurca, amivel időt lehet nyerni. A jegy meg talán utólag is megváltható, ha már kiderült, hogy jó irányba ment a hajó. Vajon mi is ilyen potyautasok vagyunk? Potyautas keresztyének? Megyünk a tömeg után, hátha ez lesz a jó irány? Hátha nem is olyan butaság a keresztyénség? De vigyázat, a keresztyénség hajóján nem lehet jegy nélkül, potyautasként utazni! A jegyet megváltani nekünk ugyan nem lehet, de el lehet azt fogadni. Az Ellenőrtől, Őt kell ismemi hozzá! Ő ismer minket, hiszen helyettünk váltotta meg a jegyet, mi pedig bujkálunk? Vagy talán nem akatjuk elfogadni a megváltott jegyet, hátha nem lesz jó az irány?! Félünk, hogy jön egy újabb rendszerváltás és kínos lesz át- szállni egy másik hajóba, mert elfogadtuk a megváltott jegyet? De a dolog nem ilyen egyszerű. A baj ott van ezzel, hogy ha nem is fogadtuk el a megváltott jegyet, csak színleltük azt, a végállomásig mindenkinek el kell mennie! És onnan nincs visszaút. Ha a megváltott jegy nem kellett, majd fizetnünk kell az egész út kényelméért. Nem a jegyért, mert azt önzetlenül, számítás nélkül megváltották számunkra, de mi talán számításból nem fogadtuk ezt el. De a végállomáson az ellenőr tudni fogja, hogy ismer-e, mint azokat, akik átvették az ajándékjegyet. Fogadjuk el beszálláskor Megváltónk jegyét, és egész úton nyugodtak lehetünk, nem kell bliccelnünk, potyautasként bujkálnunk az utasok között, mert a hajó bizton célba ér! Győri Péter Sok szeretettel hívjuk és vátjuk teológiai hallgató és lelkésznő testvéreinket 2000 március 11-én de. 9.30 órai kezdettel a Zuglói Evangélikus Gyülekezet imatermében megrendezésre kerülő: Evangélikus Lelkésznők II. Országos Találkozójára Téma: „A belső szobámba térj be Uram!” - avagy a csendteremtés művészete Lelkésznők U. Országos Találkozója 2000. március 11. 09.30 - 10.00 - Gyülekezés 10.00 - 10.30 - Áhítat: Lk 10,38-42. (Laborcziné Sztankó Gyöngyi) 10.30 - 11.00 - A csendteremtés művészete (Bevezető: Csonkáné Szabó Magda és Sárkány Ttborné) 11.00 - 12.30 - Csoportbeszélgetés 12.30- 14.00-Ebéd 14.00 - 15.30 - „Iskolapadtól a szószékig” - Együtt a teológiai hallgatónőkkel (Moderátorok: dr. Szabóné Mátrai Mariann és Varga Gyöngyi) 15.30 - 16.15 - Záró áhítat: Zsolt 62,2-6. (Deméné Smidéliusz Katalin) A találkozó idejére gondoskodunk a gyermekek megőrzéséről! Az alkalommal kapcsolatban bővebb tájékoztatás kapható egyházunk Női Misz- szió Osztályán. A részvételi szándékot is itt kell jelezni. (Brebovszkyné Pintér Márta, lelkész, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel: 317 5567/106 mellék). Rossz kedvünk tele? ,Aldó hatalmak oltalmában rejtve, csak várjuk békén mindazt, ami jő. Ha úgy véljük, hogy a tél csak megnehezíti az életet, nem hoz mást, mint rövid nappalokat, ködöt, magas fütésszámlát, közlekedési nehézségeket; s ha már a puha hóesésnek sem örülünk igazán, mert előre zavar minket a törvényszerűen bekövetkező olvadás... Akkor mozduljunk ki! Ezt tették a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészség- ügyi Szakközépiskola tanulói és néhány tanára, akik négy napos téli túrát szerveztek a szlovákiai Varinba. Kimozdulni igen! Kirándulni a hegyekbe, ahol jó érzéssel lehet harapni a szokatlanul tiszta levegőt, vidáman taposni a havat s közben kedvtelve hallgatni annak finom ropogását...! A hegyekbe, ahol kíváncsian kalandozhat tekintetünk a magas ormokon, a fenyves erdők felett és jólesően pihenhet meg egy közeli hósipkás oszlopon vagy az útra kihajló fák ágain... A hegyekbe, ahol próbára tehető az izomerő, s ahol az emelkedőt mászva, szánkóval, sítalppal küszködve heves szívdobogás közepette örömmel állapíthatjuk meg: még bírjuk...! A hegyekbe, ahol az átmeneti fedél közelebb hozhatja egymáshoz az egyébként rendkívül különböző embereket, és járhatóbbá teheti az utat lélektől-lélekig. A hegyekbe, ahol a megfáradt izmokat feledve, szellemi vetélkedők által nyerhetünk felüdülést... A hegyekbe, ahol alázattal hajolhatunk meg Isten, az általa alkotott világ, a természet és az emberek előtt. Mennyire igazak ma is Marcus Aurelius szavai: „csak a jelen pillanattól foszthatod meg magadat, mert ami még nincs, nem hiányzik”. A mindennapok számtalan apró öröm megélésére kínálnak lehetőséget. Persze nehéz megmagyarázni annak, aki nem akarja megérteni, hogy az élet szép. Pedig az. Télen is. Balikóné Németh Mírta Jubileumi Farsangi Imahét Isten kegyelméből ebben az esztendőben a csömöri gyülekezetben az ötvenedik, hagyományos Farsangi Imahetünket rendezhetjük meg. Ötven esztendő óta, minden évben a böjt előtti héten „farsangolunk” Isten Igéjére figyelve és böjtre készülve. Generációk a megmondhatói, mennyi áldás fakadt évről-évre ezekből az alkalmakból. Minden este - március 5-től (vasárnap) március 11-ig (szombat) - 6 órától terített asztalok mellett várjuk a gyülekezet tagjait és minden kedves érdeklődő, az Igére szomjazó Testvéreinket. Minden este vendégszolgálók hirdetik Istennek igéjét. Az Imahét befejező alkalma a Böjt I. vasárnapjának úrvacsorái istentisztelete. Isten iránti hálával hívjuk és várjuk minden, böjtre Isten Igéjével készülő és testvéri közösségre vágyó testvéreinket. Solymár Péter i I
