Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-12-24 / 52. szám

4. oldal 2000. DECEMBER 24. Evangélikus Élet KARÁCSONY ELSŐ ÜNNEPE Az ige elolvasása után felmerülhet a kérdés, hol van ebben a karácsony fénye, hol van a karácsonyi ragyogás? Az igé­ben benne van Ádám, a törvény, a bűn, a kegyelem és benne van Jézus. De hát ép­pen ő, Jézus a karácsonyi ragyogás, a vi­lág világossága, akinek személyiségén ragyog fel Isten dicsősége. A bűneivel viaskodó és kétségek között hányódó Luther szántára is Jézus hozott fényt, vi­lágosságot. Krisztus világosságában fe­dezi fel a bűneivel vívódó, de Krisztus­ban kegyelmet nyert ember állapotát, hogy egyszerre igaz és bűnös. Ádám Az első embernek rossz lépése az enge­detlenség. A Szentírás azt tanítja, hogy ez bűn, s ennek következményeként jön a bünhődés. Hívő életem elején gyakran méltatlankodtam az első emberpár rossz döntése miatt. De aztán rájöttem, hogy magam is hányszor voltam engedetlen Istennel szemben és hányszor hoztam rossz döntéseket. Velem sem, és egyi­KARÁCSONY 2. NAPJA Karácsony másnapja a szeretet össze­foglalását adja. Nem véletlen. Mert az el­ső nap csak csupa csillogás. Az ajándék­halmaz szinte eltakarja a lényeget, a Meg­váltó csak kisded... Bár a díszdobozok és az értékes holmik sok mindent kife­jeznek. Örömöt, hogy van valakink, akit meg lehet lepni. Hálát, hogy még együtt ünnepelhetünk. Áldozatkészséget, hogy lám egy bensőséges pillanatért mennyi mindent megteszünk. De a színes csoma­gok szólnak a lelkiismeretfurdalásról és bűntudatról is, mert év közben sokszor ISTENTISZTELETI _______REND Budapesten, 2000. december 26. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német); de. 11. (úrv., rádiós) Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10.; 11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda. III., Dévai Bíró _M. tér de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Pé­ter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé; du. 6. Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Ka­rácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz And­rás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Dechertné Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Dechertné Ferenczy Erzsébet; du. 6. Bence Imre; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Péter; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bogdányi Mária; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Erdélyi Csaba; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rá­kospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmi­hály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; du. 5. Endreffy Géza; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri Janos Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Soly­már Mónika; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi, de. fél 9. (úrv.) Bácskai Károly. KARÁCSONY 2. NAPJÁN a liturgikus szín: fehér. Az ünnep evangéliuma (oltári ige): Jn 13,34-35; epistolája (igehirdetési alapige): ÍJn 4,9-16/a. ÉNEKEK: 399,163. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán december 26-án, karácsony 2. napján de. 11.04 órakor a Bécsikapu téri templomból. Igét hirdet Balicza Iván lel­kész. t Simul iustus et peccator Róm 5,18-21 künkkel sem járt volna jobban az embe­riség, ha elsőnek teremtetünk. Rossz lé­péseinknek pedig szenvedjük a követ­kezményeit. Bár először csak azt látjuk, hogy rossz a világ, hogy nekünk kell szenvednünk mások miatt, aztán lassan, Isten közelében élve, nyilvánvalóvá vá­lik, hogy miattunk is szenvednek mások. Milyen jó, hogy Isten megszánta a küszködő, szenvedő embert, és elküldte az Úr Jézust, hogy az ő igazsága és enge­delmessége számunkra „az élet megiga- zulásává legyen.” Ádám rossz lépésével szemben Jézus engedelmessége az Atya iránt igazságos tett. így a bűnért kiróha­tó a büntetés, mely Jézust sújtja, ami ál­tal mi igazakká leszünk, igazakká alakít­tatunk át Jézus áldozata révén. Törvény Ezt olvassuk: a törvény pedig közbe­jött, és ezzel Isten sok mindent nyilván­valóvá tesz. Megvilágítja, hogy az ember Istentől való elszakadottságán nem tud változtatni. A törvény a bűn megnöveke­dését eredményezi, hiszen csak a törvény ismeretében látszik igazán, hogy milyen az ember. A törvénnyel Istennek nem csupán az a szándéka, hogy lássuk az eredményt, hogy bűnösök vagyunk, ha­nem eléri a célt, tudniillik, hogy a bűn megnövekedése láttán az ember kegyele­mért kiált. Ha az ember szívét bűnei megterhelik, és Isten elé roskad bűnbo­csánatért, ott bőségesen árad a kegye­lem. És minél nagyobbá lesz egy ember szemében saját bűne, annál inkább árad a kegyelem. Ezt fejezi ki egy másik helyen Pál apostol úgy, hogy a törvény Jézushoz vezető tanítónk lesz. Jézus Jézus Krisztus azért hagyta el a meny- nyet, és vállalta a szenvedést és a halált itt a földön, hogy az embert megszabadít­sa a bűntől és annak következményétől. Ha az ember felismeri, hogy mindenestől bűnös, a kegyelemnek olyan nagynak kell lennie, hogy az embert ellepje min­denestől. Erre utal a Római levél kereszt­Isten szeretet ÍJn 4,9-16a csődöt mondott a szeretet. Bizony a ka­rácsonyi külsőségek nagyon is beszéde­sen tanúskodnak arról az érzelemvilágról és irányultságról, ami bennünk van, bár­mi is legyen az. A másnap a vad kavalkádban, ebben az érzelemdús forgatagban egyértelműen rendet teremt. A jánosi ige kijózanító de- finíciót ad a szeretetről! Isten szeretete nem csupán apró jelekben mutatkozik meg, amiket ki kell találni, meg kell sej­teni, hanem egyetlenegy jól észrevehető eseményben összpontosul. „ Az Atya el­küldte a Fiát a világ üdvözítőjéül.” A szeretet nem csak erre a földi életre irá­nyul, hanem egy másik világot kínál. A szeretet megüresítette magát, világ Ura közénk jött, hogy nyitva legyen nekünk a menny kapuja. A szeretet áttöri a dimen­ziókat! Nincs időhöz és helyhez, alka­lomhoz kötve, mert Isten a szeretet. Sen­ki nem tudja megmutatni, hogyan kell szeretni, csak Krisztus. A valódi szeretet olyan, mint O: állandó, nem személyvá­logató, hűséges és önfeláldozó! Azért jött, hogy bűnt bocsásson, hogy magá­hoz emeljen. Az ő érkezése nem egy könnyed gesztus, akár a mi ajándékozá­sunk, hanem életáldozat. Nem számítja ki, mennyi marad az ünnep végén saját magának, hanem teljesen odaadja magát. Mi a szeretet? Az ige minden finomko­dást mellőzve, döbbenti rá olvasóit arra, hogy nem az a szeretet, ahogy mi szeret­jük egymást, vagy Istent. A szeretet az, amiről csak az tud bizonyságot tenni, aki látta és tapasztalta. Aki nem élte át, hogy lehajol hozzá Isten, Krisztus érte, az ő bűneit magára venni jött, és a Szentlélek irányítja, oltalmazza, élteti, az képeden a szeretetről hiteles módon tanúskodni. Annak a szeretet ünnepe csak színjáték, egy kényszeres erőlködés a harmóniára. Annak csak egy napja lesz, amikor tűz­szünet van - de az is látszólagos. Csak ünnepi vacsorája, de nem díszbe öltözte­tett szíve van. Mit tesz a szeretet? Nem csak szemet gyönyörködtet, nemcsak múló örömöt kínál, hanem biztonságot, Isten kezében elrejtve oltalmat. „A teljes szeretet ki­űzi a félelmet.” Abban a szívben, ahol Isten talál otthonra, ott már nem kap he­lyet aggodalom, szorongás vagy halál- félelem. A teljes szeretet tudás a boldog feltámadásról, Jézus Krisztus bűnt és gonoszt legyőző hatalmáról. Akiben ez él, az nem fél cselekedni és nem gör­ségről szóló tanítása, hogy az embernek meg kell halnia, vízbe kell fulladnia Krisztus halálával és vele feltámadni új életre. Igénk kifejezése ezért szemléletes, mert ezt írja: „bőven túlcsordult a kegye­lem.” Nem számít többé, hogy milyen naggyá lett az emberi bűn, nem számít, hogy mi mennyire vagyunk bűnösök, mert Isten kegyelme túlárad ezen. És el­kezdődik valami új az ember életében, uralkodni fog a kegyelem az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Tehát nem a bűn uralkodik fölöt­tünk, hanem a kegyelem. Maga Jézus lesz életünk Ura, s bár még magunkon hordjuk Ádám ábrázatát, de Krisztus arca is formálódik életünkön. így maradunk míg a földön élünk egyszerre igaz és bű­nös emberek, simul justus et peccator. A karácsonyi fény ragyogja be minden­kinek az életét, aki boldogan vallhatja: „már megigazultam Krisztusban”, ugyanakkor alázatosan beismeri: „még bűnös vagyok.” Bozorády Zoltán esős, hanem az apostolokkal együtt mondja: „Mi láttuk és mi teszünk bi­zonyságot.” Aki a Szeretetből, azaz Is­tenből, az Ő Leikéből kapott, az vi­szontszereti testvérét és imádkozik el­lenségéért sőt, tartozik is Neki ezzel. Az ilyen embernek minden napja lehet a szeretet ünnepe. Bárcsak egyre többen vennék észre, ki a szeretet, s látnák be így Urunk hatal­mát: életre szóló ajándékát és örök életre szóló ígéretét. IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy szere­tet vagy, nem bosszúállás, vagy harag. Kö­szönöm, hogy a Te szereteted nincs napok­hoz kötve és az én bűneim sem gátolnak Té­ged abban, hogy szeress engem. Hálát adok azért, hogy bűnbocsánatot adsz és örök éle­tet kínálsz Jézusom által. Nem érdemiem meg, hogy valaki életet adjon értem, és mélységesen megindít, hogy Te mégis meg­tetted ezt! Kérlek, töltsd meg a szívemet Lelkeddel, szereteteddel, hogy hasznos éle­tet éljek, s mindennap ünneppé lehessen nekem, szeretteimnek és a körülöttem élők­nek! Ámen Skorka Katalin ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2000. december 25. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Albrecht Friedrich; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. (úrv.) Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásme- gyer, IIL, Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Donáth László; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; de. 11. (gyermek) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (úrv.) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X„ Kápol­na u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; X„ Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (gyermek) Németh Péter; de. 11. (úrv.) Szeverényi Já­nos; du. 6. Németh Petemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyön­gye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. (úrv.) Horváth Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kis­templom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rá­kosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány 1. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László: Rá­koscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pes­ti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XV1IL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sá­muel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Gé­za; Törökbálint, (ref. templom) du. 3. (úrv.) Endreffy Géza. KARÁCSONY ÜNNEPÉN a liturgikus szín: fehér. Az ünnep evangéliuma (oltári ige): Jn 1,14-18; epistolája (igehirdetési alapige): Róm 5,18-21. ENEKEK: 151, 156. EVANGÉLIKUS KARÁCSONYI ISTEN­TISZTELETET közvetít a televízió a ml csatornáján december 25-én, karácsony 1. napján de. 11 órakor a Deák téri templom­ból. Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök. Evangélikus egyházunk tanításának summája Summa (thoelogiae) néven vonult be az egyháztörté­netbe Aquinoi Tamás (sz: 1225) legjelentősebb műve, a középkori teológia összefoglalása. A római katolikus egyház szentje (1325-től) és hivatalos tanítója (1879- től) nagy érdeme az volt, hogy a filozófia nyelvét is használva, fejezte ki a keresztény teológia mondaniva­lóját, ahogy mondani szokták, Arisztotelészt keresztel­te meg. Az értelmet és a hitet, a filozófiát és a teológiát békítette ki egymással anélkül, hogy feladta volna teo­lógus voltát. Ezért szerepel címünkben most a summa szó, amikor Nagy Gyula ny. püspök, a filozófia és teo­lógia doktora valami hasonlóra vállalkozott. Ezt evan­gélikus teológusok ritkán merik megtenni, könyvével megszólaltatta a protestáns hangot, a Fides et Ratio (Hit és értelem) enciklika korában. Aquinoi Tamás nem bevezetést írt a teológiába, mint oly sokan korunkban, hanem summát írt élete utolsó év­tizedében, Nagy Gyula is széles öleléssel foglalja össze a teológia egész mondanivalóját. Tamás annak idején tankönyvnek szánta summáját, a most megjelent könyv sem részlet-tanulmányok sora, hanem összefüggő sum­ma. A szerző szándéka: teológusokat, lelkészeket, ke­resztény értelmiségieket tanítani, tájékoztatni felekeze­ti határokon túl is, megváltozott világunkban, ősi érté­keket tolmácsolva és új gondolatokat figyelembe véve. Jól emlékszem, 1946-ban, harmadéves teológus hall­gató koromban Sopronban, amikor a dékáni hirdető- táblán megjelent a hirdetés: Nagy Gyula lelkész dokto­ri szigorlatának időpontjával és téma-megjelölésével. A két utolsó évfolyam hallgatóinak megengedték, hogy a dékáni hivatal tárgyalótermében jelen lehessünk a nem mindennapi alkalmon. Egyik professzorunk így invitált bennünket: „érdemes meghallgatni fiatal tudósunkat, mert jelöltünk mindent tud.” A imago dei (Isten képmá­sa) bonyolult problematikájáról volt szó. Lenyűgöző tá­jékozottsággal „felelt” a doktorandus, teológiai disz­kusszió tanúi lehettünk. Majd eltelt több mint 20 év, Nagy Gyula professzor Egy teológus életének koronája volt egyik opponensem doktori szigorlatomon. A szó­beli vizsga előtt már gyakran konzultáltunk disszertáci­óm anyagáról. Kiderült, hogy Nagy Gyula valóban min­dent tud, amit akkor a teológia és filozófia világából tudni lehetett. Benyomástkeltő volt tájékozottsága, kü­lönösen a német teológia terén, hasznosak megjegyzé­sei, ahogyan az idealista filozófiától elhatárolta a teoló­giát, valamint biblikus, hitvallásos, de nem elfogódot- tan szűkkeblű evangélikus beállítottsága. A református és római katolikus teológiában egyaránt járatos volt (a II. Vatikáni Zsinat alatt és közvetlen utána folytak a be­szélgetések). Ismét eltelt harminc-egynéhány esztendő és most az idős Nagy Gyula jelentkezik könyvével és kiderül: még többet tud, már a skandináv és angol nyelvű teológiai irodalmat is ismeri és feldolgozta. Nemzetközi szolgá­latait felhasználta horizontja tágítására, külföldön is teo­lógus maradt. Még a könyv megjelenése előtt kaptam meg tőle a teijedelmes kéziratot, nyomdára készen. Megjegyezte, ez még csak az első kötet. Belelapoztam, az előszót és két fejezetét részletesen végigolvastam. Egy nagyszerű esemény részese lettem: magyar nyelvű evangélikus dogmatikát kaptam aján­dékba. Masznyik Endre Pozsonyban megjelent (1888) evangélikus dogmatikája főként hitvallási irataink teo­lógiáját ismertető könyv volt. Majd Prőhle Károly 1948-ban adta ki keresztény hittanát, ez volt annak ide­jén szigorlati anyagunk, és most a harmadik evangéli­kus dogmatikát tarthatjuk kezünkben, naprakész anya­got, teológiai kincsestárat. Tankönyv ez a javából, ajándék a tálentumos és szor­galmas szerzőtől - feladat az olvasónak. Ezt a könyvet nem lehet egyszerre elolvasni, mondjuk karácsony má­sodnapján, mint valami könnyű regényt. Fejezetek stu- dírozása közben is le-le kell tenni, még akkor is, ha ol­vasmányos a stílusa és nem csupán lexikális ismeretet nyújt, hanem véleményt is nyilvánít. A szerző evangé­likus öntudata, ökumenikus nyitottsága, régi és új anyag bemutatása továbblépés egy évtizeddel ezelőtt megje­lent müvéhez képest is (1988-ban jelent meg, 70 éves születésnapjára). Az alap azonban ugyanaz maradt: az egyház igazi kincse - Isten hatalmának és szeretetének drága evangéliuma. Két fejezet ragadott meg eddig, a Szentírásról szóló (55kk) és a Teológiai antropológia (290 kk). Az előbbi­ben kiderül, hogy a megszokott alternatíva hamis: vagy fundamentalista, vagy liberális Biblia-kezelés lehetsé­ges. Van lutheri értelmezés is, ami szerint a Szentírás Krisztus-könyv, O az Ura a Szentírásnak is és mi ezt az Urat, nem a könyvet imádjuk. A másodikban leginkább Augustinus, Luther és Pascal nyomán mély emberisme­retre teszünk szert, Isten elé állva, istenellenességünk életújító hatását is megélve és hirdetve. Mindezt az em­ber származásának pszichológiai és szociológiai mai is­meretében tanítja a szerző. Ebben a keretben, ami csak „szellemi étvágygeijesztő” lehet, megemlítem a könyv formai tulajdonságai közül, hogy a törzsszöveg nagyobb betűs szedéssel a művelt ol­vasót szólítja meg, az apróbb betűs szedésű szakaszok görög, latin idézetekkel a szakemberek számára tárgyal­nak részletkérdéseket, a jegyzetek további útmutatást ad­nak a szakirodalomban tovább kutatóknak. A rövidíté­sek, névmutató, tárgymutató további segítséget jelente­nek azoknak, akik tankönyvként, kézikönyvként kezelik. Nagy Gyula karácsonyi ajándékként asztalunkra tette élete koronáját jelentő Dogmatikáját, evangélikus taní­tásunk summáját. Búcsúzáskor azt kérte, együtt kérjünk erőt a második rész megírásához, megjelentetéséhez és egyúttal bemutatta a második kötet tartalmának gazdag jegyzékét. Sok erőt kívánunk a további tanításhoz és önmagunknak a szorgalmas tanuláshoz. Egyházunk ta­nító egyház, így ismernek világszerte, névadó hitvallá­sunkban is az szerepel, hogy az evangéliumot tisztán kell tanítani, ehhez szüntelenül tanulnunk kell. Isten szent, jó papi népe holtig tanul! Dr. Hafenscher Károly J I t I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom