Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-12-24 / 52. szám

2. oldal 2000. DECEMBER 24. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! (Fii 4,4-5) VASÁRNAP „Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. ” Zsolt 33,20 (Júd 21; Lk 1,46-55; Zsolt 130,1-8; Lk 2,1-14; Zsolt 2,1- 12). Olyan emberek énekelték ezt a zsoltárt, akik megtapasztalták az Isten értük tett csodáit. Átélték, hogy bár saját erejük, bölcsességük cserbenhagyta őket, de az Isten segítő szeretete még akkor is körülölelte mindnyájukat. Vajon mi észrevesszük, hogy a mi életünkben is ilyen csodásán működik az Űr? (Ék. 328) Annak idején hitvallás»: ként zengtek ezek a mondatok a segítő és védelmező ÚrróLjtegyen nekünk is hitti»’ dennapos hálaadó énekünk, és hitvallásunk, hogy az Isteim mi egyedüli reménysé­günk. Őt hívjuk segítségül minden bajban. Őt váija a leljünk sóvárogva. H ÉTFŐ " ^n' az ^r‘ a te Btened, erősen fogom jofb kezedet, és ezt mondom ne- fed: Ne félj, én megsegítlek!” Ézs 41,iá (Lk 1,30-31.33; ijc 2,Í5-20; Zsolt 93,1-5). Az Isten elhívottainak nem ígért gondtalan, problémáktól mentes éle­tet, de azt igen, hogy velük marad, hogy nem hagyja el őket, mégha a legnagyobb veszélyben vannak is. Ezért hangzik a bátorítónge: ne félj! Lehet, szabad félelem nélkül, hittel és teljes bizalommal Istenre hagyatkozni. Ő fogja jobb kezünkét, nem hagy elesni, mégha meg is botlunk. Nincs nagyobb segítségünk és bátoritóiík az Is­tenen kívül, aki szeretettel vigyázza életünket. KEDD szétszórta Izraelt, össze is gyűjtöm őrzi. mint pásztor a nvgját■ ” Jer 31,10 (Lk 1,54-55; Mt 10.16-^TSff^^ŰÉite»*?étszór, gyűjt, megsebez, de be is kötöz, mindent értünk és a javunkra tesz. tete Jézus Krisztusban jelent meg az emberiség számára. Ő a jó pásztor, aki nem hagy eltévelyedni, elveszni a világ forgatagában, útvesztőiben. Azt akaija, hogy senki se vesszen el, hanem megtéijen és éljen. Ezért tart még ma is kegyelmének ideje. SZERDA "^n’ vaSy’°k az Úr, rajtam kívül nincs szabadító" Ézs 43,11 (Júd 25; Jn 5,31 -40; Lk 2,21 -24). Semmi és senki sem lehet nagyobb az Is­ten embert mentő szereteténél - sem bűneink, sem nyomorúságaink, sem remény­telenül kétségbeejtő helyzetünk. Az Isten nagyobb ezeknél, és csak Ő a nagyobb. Bárhol is keresünk segítséget, csak nála találhatunk, egyedül neki van hatalma megszabadítani, megmenteni - akár az örök halálból az örök életre. Bízhatsz ben­ne, mert Ö segítségedre siet. CSÜTŐRYŐÜ *^8MS Krisztus mondja: „egyetlen hajszál sem vész el afejetek- ről. ” Lk. 21,18 (Ézs 40,27; IKrón 17,15-20.23-27; Lk 2,25-35). A mindenható Isten számára mindannyian fontosak vagyunk, ezért őriz meg gondvi­selő szeretetében. Fenntartja életünket a tőle kapott földi és mennyei ajándékokkal. Semmi változás, semmi új dolog nem történik tudta nélkül, hanem csakis az Ő aka­rata szerint. Fölösleges aggódnunk élctünjffelől. Nem akárki visel gondot rólunk! Jf:s: PÉNTEK naggyá akar lenni Wzöttetek, az legyen szolgátok. Mert az Em­berfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgál­jon, és életét adja váltságul sokakért. ’’ Mk 10,43.45 (Péld 3,34; Jn 3,16-21; Lk 2,36-40). Az ember vágya mindig jgK, hogy valamiben nagyobb legyen, mint a „má­sik”, hogy túlszárnyalja őt, hogy ffrsmerést szerezzen. Ez a verseny jellemzi életün­ket. Jézus azonban arra tanít, h||y legyőzve saját magunkat, vágyainkat háttérbe helyezve, azzal a szeretettel n&pünk embertársunkra, ahogyan Ő szeretett minket: önfeláldozó szeretettel. Ezzel sfz Ő önfeláldozó szeretete nem csupán példája, ha­nem alapja is lett szeretetünldtek. . ■ M, SZOMBAT Jézus Krisztus és az Isten, aki szeretett minket, és ke­gyelméba örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott gmztalja meg amsziveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedet­ben és bSzmrnn | 2Tliessz 2,16-17 (Zsolt 28,8; ÍJn 3,1-6; Lk 2,41-52). Jót tenni, jót mondani sok embernek azt jelenti, hogy ez egy olyan eszköz, amivel el tud ér­ni valamit. Valójában mindez nem eszköz, nem is cél, hanem következmény - az Isten ajándékának, az. örök élet reménységének velejárója. A Krisztushoz tartozó, megajándékozott ember azért teszi a jót, mert ez belső késztetése. Eszlényi Ákos ADVENT 4. VASÁRNAPJA Az Istent imádd Jel 22,1-9 A mai ünnepnapunk ádventtel kezdő­dik, este pedig karácsonyt hozza el. Ád­venti koszorúnkon a negyedik gyertya után ismét az első következik a sorban, jelezve azt, hogy a kezdet és a vég, ád- vent Urának megérkezésekor, egybe­kapcsolódik. Ami elkezdődött a terem­tés hajnalán - a Teremtő és a teremtésé­nek tökéletes szeretetközössége - az éri el végső célját a teremtés estéjén. Azon a szent estén, amely után a bűntől telje­sen megtisztított új teremtés hajnala vir­rad fel. Szinte olyan helyzetben vagyunk, mint a Jelenések írója, aki ádventi vára­kozása közben nyerhetett bepillantást a mennyek országába. Mi még Jézus Krisztus emberré születésének ünneplé­sére készülünk, de közben igénk már annak a szent városnak a képét tárja elénk, melyben az egykori karácsonyi Gyermek elkészítette jövendőbeli ott­honunkat. Ez az otthon nem bérházak tömege. Nincs benne tömegközlekedés. Nincsenek benne irodaházak, intézmé­nyek és bevásárlóközpontok, de temp­lomok, kórházak és temetők sem. Isten trónusa van benne, melyből az élet vizé­nek forrása ered, hogy táplálja az élet fáját, amelyik folyamatosan termi a né­peket tápláló, éltető termését. Levelei véglegesen meggyógyítják azokat a se­beket és betegségeket, melyeket az em­beri bűnök az elmúlt földi életben okoz­tak. Ez a gyógyítás (therapeia) ápolást, gondozást jelent. Biztosítja azt a tiszta, boldog és egészséges életet, amelyben nincs sem fájdalom, sem betegség, sem halál. Sokat sejtet a képnek az a jelentése, hogy Jézus Krisztus országában lesz gyülekezet, de nem lesz templom. Isten és a Bárány Jézus dicsőségének trónusa az egyetlen központ, aminek világossága nemlétezővé teszi a sötétséget, az árnya­kat. Az emberi települések központjában a történelem során napjainkig templo­mok álltak. Ma a mammon „templomai” épülnek az egykori templomok és isko­lák helyén a városközpontokban, és bo­rítják szellemi és lelki sötétségbe a perc­életű tömegeket. Jézus Krisztus is épített templomot! Saját szent testének templo­mát, melynek kereszthalálával és feltá­madásával ítélte örök elmúlásra a sötét­ség és halál embert és természetet gyil­koló urát. Az Ő országában maga a város a templom, melyben az ádventi lilát - a bűnbánat és ünnepre készülés színét - a karácsony és húsvét fehér színe, - a tisz­ta születés és megszentelt élet ünnepi színe - váltja fel. Sem lámpákra, sem a nap fényére nem lesz szükség, „mert az Úr Isten fénylik azok fölött, akik látni fogják arcát, akiknek az ő neve lesz a homlokukon”. Uralkodásuk örökké tart, ami a földi hatalmak uralkodásával el­lentétben, nem mások megalázó kifosz­tását és nem a gyengébbek legyőzését, hanem az isteni szeretet gondoskodásá­nak mindenre odafigyelő teljességre ju­tását jelenti. Ebben az uralkodásban ré­szesülnek a mennyei lények és az üdvö­zöltek mennyei gyülekezetének tagjai. Ez a mennyei istentisztelet az Isten imá- dása. Erre figyelmezteti az angyal Já­nost, amikor az leborul előtte, hogy imádja őt: „Vigyázz, ne tedd, mert szol­gatársad vagyok... Az Istent imádd!” Ez az intés nekünk is szól. Vigyázzunk, ne­hogy túlbuzgóságunkban Isten helyett a szentjeit imádjuk, és leborulva előttük, hozzájuk könyörögjünk. Ádvent utolsó óráiban a mennyei tró­non uralkodó Bárány Jézus szavát hall­juk itt a földi gyülekezetünk istentiszte­letein: „Eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit. ” Hall­juk és tartsuk meg ezeket az igéket, hogy karácsonyi ünneplésünk Isten boldog imádása legyen! Rezessy Miklós ISTENTISZTELETI _______REND_______ Bu dapesten, 2000. december 24. I. , Bécsi kapu tér de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; II., Hű­vösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Herczog Csa­ba; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Solymár Péter Tamás; Újpest, IV., Lebstück M. ii. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Fe­renc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thalv Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Ká­polna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Erdélyi Csaba; Ke­lenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilá­gyi E. fasor 24. de. 9. Buday Barnabás; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. dr. Szabó Lajos; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Er­délyi Csaba; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákos­keresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákó­czi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; du. 5. Endreffy Géza; Pester­zsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri Já­nos Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél II. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Sza­badság út 57. de. 10. Endreffy Géza; ÁDVENT 4. VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 3,25-30; epistolája (igehirdetési alapige): Jel 22,1-9. HETI ÉNEKEK: 137, 134. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. december 31-én, va­sárnap de. 10.04 órakor a Budapest-pest- szentlőrinci evangélikus templomból. Igét hirdet Győri Gábor lelkész. KARÁCSONY ESTE Mit hozott Jézus születése nekünk, embereknek? Jel 22,16-17 ■ A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: December 24. Istent mi nem vethetjük hatalmunk alá, de várhatunk rá. Az elvárás elveszi előre, ami még nem valóságos. Ha reménységgel és türelemmel várunk, - karácsony után is -, akkor annak ereje, akire várunk, már működik bennünk, mert egészen áthat bennünket az, akire várunk. Erősebbek vagyunk, mikor várunk, mint amikor már megkaptuk, amire vártunk. (Tillich P.) 25. Gyermek és szolga lesz az, akinek minden angyal szolgál. Törvénye betöltése­ként Isten maga földre száll. Aki bűnös a földön, ne takarja el többé az arcát, aki hisz a Gyermeknek megmentetett! (Klepper J. nyomán) 26. Szégyent vall a bűn mérge már, Bárhogy támad sátán, halál, Szívünk benne békét talál, Ó, mi gondunk volna még! - Isten nékünk adja Fiát, Hálás, hívő szívvel imádd! Ő a szolgaságból kivált És a mennybe fölemel. (EÉ 138,2,3 Gerhardt P.) 27. Irgalommal nézz le ránk! Mint ígérted, légy mivelünk! Benned bízunk, jó Atyánk, Szent nevedről énekelünk. S mert reményünk csak Te vagy, Veszni minket, ó, ne hagyj! (EÉ 42,4 IV. sz-i himnusz nyomán Frantz I.) 28. Uram, Te készíted el a népek és az egyes ember útját, add, hogy egy pillanatra se felejtsem el jelenlétedet! Engedd meg kegyelmesen, hogy felfedezzem és éljem az életet, amelyet számomra elgondoltál! Engedd, hogy mások iránt tanúsított figyelmességemmel egy keveset átvegyek a Te figyelmességedből, amelyet irántunk tanúsítasz! (Quoist M.) 29. Ó, segíts mással tenni. Mit Te tettél velem És szolgálatban lenni Kész szívvel szüntelen! Elvetve önzést, érdeket, Az hajtson, ami téged, a tiszta szeretet! (EÉ 416,4 Gesenius J.) 30. Jó Atyám az Isten, Gyengeségeimben Támogat engem. Láthatok szükséget, Biztos menedéket ő ad énnekem. Megszán és mellettem áll; Bánatom úgy oszlik széjjel, Mint a füst a széllel. (EÉ 351,3 Stockmann E.) Mint a fényes Hajnalcsillag jelzi az új nap kezdetét, a megszületett Messiás jelzi, Isten újat kezd a világgal. Jézus születésével új korszak kezdődött a világban. Isten áldását és szeretetét ki­terjesztette az egész emberiség fölött, be­teljesedett, amit az ószövetségi próféták hirdettek, s amiről Zakariás így énekelt: „Meglátogatott minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékának völgyében lakoznak, hogy ráigazítsa lá­bunkat a békesség útjára. ” (Lk 1,78-79) Új korszak kezdődött Krisztussal, mert Isten már nemcsak egy néppel közölte akaratát és jelent meg közöttük hatalmá­val és irgalmával, hanem az Ábrahámnak adott ígéret: - benned áldatnak meg a föld minden nemzetségei - elindult a megva­lósulás útján. Kétezer évvel Krisztus születése után, akik ezen a karácsonyon ünnepiünk, Krisztusért részesülünk az isteni kegye­lemben és élvezői vagyunk a mindenha­tó Isten uralmának, aki kezében tartja sorsunkat. Jó látni, hogy lassan teljesül a minden népnek és nemzetnek szóló ószövetségi ígéret, hogy az apostoli küldetés: „menjetek széles e világra és tegyetek tanítvánnyá minden népet,” beteljesedett abban az értelemben, hogy minden nyelven hangzik az evangéli­um. Jézus megérkezése a világba olyan vál­tozásokat hozott, melyek pozitív irányba formálták annak arculatát. Jézus születésével lehetővé vált az egyes ember újjászületése. Jézus János evangéliumának tudósítása szerint arról beszél, hogy az embernek újjá kell szü­letnie. Amikor megszületünk, a szülé­inktől születünk meg, és részesei leszünk annak a világnak, amelyet meghatároz a múlandóság. Isten ítélete alatt vagyunk. Az újjászületés felülről történik. Istentől, a Szentlélek által, de itt lent a földön. Az újjászületés által új természet részesei leszünk és már részben hozzátartozunk Isten világához. Ha valaki élete során csak egyszer kerülne válsághelyzetbe, és úgy érzi, szinte belehal a lelki kiszára­dásba, elég meghallani Jézus szavát: aki szomjazik, jöjjön, s aki akaija, vegye az élet vizét ingyen. így az ember átélheti az újjászületés csodáját, és így már az Is­ten világához tartozik. Ez által mindig újra részesül annak áldásaiban. A megszületett Jézus új eget és földet ígér, megerősítve az ószövetségi ígéretet. Jézus születésével sem az egyes ember élete, sem a világ nem lett tökéletes. Mindegyik magán hordja a romlandóság, múlandóság jegyeit. A karácsonyt ünnep­lő keresztyénség boldog reménységgel te­kint előre az örökkévalóság felé, és várja Isten országának kiteljesedését, az új ég és új föld megvalósulását. Jó nekünk, hogy ehhez a megváltott néphez tartozha­tunk, és egyszer együtt örvendezünk majd Isten előrement győztes népével. Szép ez a földi élet, jó együtt ünnepel­ni a gyülekezettel, jó együtt ünnepelni családunkkal, de az otthonában egyedül ünneplőnek sem kell magányosnak len­ni, mert jön Jézus, a fényes Hajnalcsil­lag, hogy megújítson, megörvendeztes­sen, és megerősítse reménységünket az örök jövő felől. A megszületett Jézus akarja, hogy a ke­resztyének megteljenek Szentlélekkel és a még Jézus nélkül élő világba belekiált­sák: Jöjjetek, akik megfáradtatok, és erőtlenek vagytok! Jöjjetek Jézushoz! Bozorády Zoltán ISTENTISZTELETI _______REND_______ Bu dapesten, 2000. december 24. I., Bécsi kapu tér du. 6. (német) Andreas Wellmer; du. 4. Balicza Iván; éjfél Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé du. 4. Magassy Katalin; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér du. 4. Bálintné Varsányi Vilma; V., Deák tér 4. du. 4. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. du. 4. Szirmai Zoltán; VIII., Karácsony S. u. 31-33. du. 5. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. du. 3. Smidéliusz András; IX., Thalv Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Ká­polna u. 14. du. 4. Smidéliusz András; Ke­lenföld, XI., Bocskai út 10. du. 4. (úrv.) Dechertné Ferenczy Erzsébet; XI. Németvöl­gyi út 138. du. 3. Dechertné Ferenczy Erzsé­bet; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. du. 4. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. du. 5. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 3. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. du. 4. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér du. 5. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) du. 5. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. du. 4. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI.; Bat­thyány I. u. éjjel 11. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. du. 5. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pes­ti út 111. du. 5. Kosa László; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. du. 4. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. du. 3. Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. du. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér du. 2. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Já­ték u. 16. du. 3. Solymár Gábor; KARÁCSONY ESTE a liturgikus szín: fehér. Az ünnep evangéliuma (oltári ige): Jn 7,28-29; epistolája (igehirdetési alap­ige): Jel 22,16-17. AZ EST ÉNEKEI: 150, 154. T *

Next

/
Oldalképek
Tartalom