Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-12-17 / 51. szám

Evangélikus Élet 2000. DECEMBER 17. 5. oldal ÁDVENTI MOZAIKOK. 3 esti kép Hideg van, fuj a szél. Sötétedik. Mégis nekiindulok, hiszen közeledik a karácsony, tovább vannak nyitva az üzletek. Legfőbb ideje valami ajándék után nézni. Keresni kell valami szép, hasznos, nem túl drága holmit. Vajon hol találok ilyet? A főútvona­lak ki vannak világítva, de a mellékutcán már csak egyetlen lámpa ég, az éjjel-nap­pal nyitva tartó zöldségesé. Gyorsan megyek el mellette, épp csak egy pillanatra né­zek fel és látom meg a táblát: Mai ajánlatunk: A szeretet soha el nem fogy! Hirtelen azt érzem, hogy kezd átmelegedni a szívem, és boldogan megyek haza, mert bár nem vettem semmit, de tudom, hogy ma este én kaptam valami nagyon fontosat. *** Egy másik estén, amikor már kezdtek kialudni a város fényei, azon gondolkodtam, milyen őszinte szívvel várhatják a gyermekek a karácsonyt. Örvendező, ártatlan cso­dálkozással nézik a csillagszórót és a fenyőfa díszeit. És szerettem volna én is megint gyermekké lenni egy kicsit. Leültem hát, és fennhangon olvasni kezdtem Oscar Wilde meséit. Csak úgy. Magamnak. És egy kicsit gyerek lehettem megint, azt hiszem. *** Csend van a szobámban. Csend és sötét. Csak az ádventi koszorún égő gyertya vi­lágít. Csak ülök, nézek magam elé és lassan a lelkem is elcsendesül. Hirtelen énekel­ni támad kedvem. Kezembe veszem az énekeskönyvet és egyre csak énekelek, éne­kelek, és lassan dallammal telik meg az ádventi csönd és díszbe öltözik a szívem. Gazdag Zsuzsanna J--------------------------------------- v 10 00. év karácsonyán Esztergomban István királyt keresztény magyar királlyá koronázta Asztrik apát, II. Szilveszter római pápa küldötte. ISTVÁN MEGKORONÁZÁSA MILLENNIUMÁN pontosan 2000. év karácsonyán, december 26-án este 6 órakor a Magyarok Házában (Bp. V. Semmelweis u. 1-3.) a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület és a Magyarok Világszövetsége védnöksége alatt a 10 éves Evangélium Színház díszelőadásban mutatja be immár 50. alka­lommal SÍK SÁNDOR: ISTVÁN KIRÁLY című drámáját Udvaros Béla rendezésében. Címszerepben: Bitskey Tibor Kossuth-díjas művész. Jegyek korlátozott számban a Központi Jegyirodában (VI. Andrássy út 15.) 1000 Ft-os árban kaphatók. S .... r Tö bbek érdeklődésére közöljük, hogy 2001. januárban indul újabb kétéves vallás­patológiai szeminárium (a hitélet és a lelki zavarok, betegségek keveredésének felis­merése és kezelése), mely négyhetente kedd délután kerül megtartásra négy óra idő­tartamban a Budapest XIII. Pozsonyi út 58. szám alatt. Az első alkalom: 2001. janu­ár 16. du. 3 óra (időpont némi módosítása lehetséges). Lelkigöndozással, vallásos emberek lelki segítésével foglalkozóknak és lelki, hitbeli megközelítéssel szenve­délybetegeknek, lelki válságban lévőknek, kallódó embereknek segítséget nyújtani kívánóknak ajánlott. Orvosoknak és klinikai pszichológusoknak a módszerspecifikus képzésük elméleti fázisába beszámítható. 2001. januárjától többek igényére úgy tűnik, lehetőség nyílik lelkigondozással fog­lalkozók részére rendszeres valláspatalógiai esetmegbeszélő szeminárium szervezé­sére. A vidékiekre való tekintettel ez is 4 hetente egy alkalommal (péntek du. tűnik a legjobbnak) 3 óra időtartamban kerülne megtartásra. Érdeklődés és jelentkezés a szeminárium vezetőjénél, a volt Valláslélektani Osztály főorvosánál Sülé Ferenc dr-nál lehet. Sülé Ferenc dr. A Human Agape Alapítvány ökumenikus Műhelyének vezetője 2094 Nagykovácsi, Puskin köz 3. T/F: 06-26-389-382 KERESZTYÉN IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2000. október 21. - Petőfi Csarnok, Budapest „Valaki azt mondta, azért sikerült ilyen jól ez a nap, mert összeadtuk azt, amink van. Reformátusok, evan­gélikusok, római katolikusok... egy­más nélkül csak valamiféle torzók. De együtt egészek vagyunk, kipótol­juk egymás hiányait, és így lehetünk jellé a világban. Krisztusra mutató kiolthatatlan fénnyé.” „Értékes vagy!" címmel a katolikus, evangélikus és református egyház iíjú- sági lelkészei az Ökumenikus Ifjúsági Iroda közreműködésével Keresztény Ifjúsági Találkozót szerveztek 2000. október 21 -én a budapesti Petőfi Csar­nokban. A rendezvény iránt az érdek­lődés az előzetes várakozásoknál is na­gyobb volt, háromezernél több résztve­vő érkezett Budapestről, vidékről és a határon túli magyarlakta területekről. A délelőtti program elején a Feszti­vált kezdeményező ifjúsági lelkészek és szervezők (Gábor Miklós, a Katoli­kus Ifjúsági Mozgalom elnöke, Buday Barnabás evangélikus ifjúsági refe­rens, Tarr Zoltán református egyetemi lelkész, zsinati ifjúsági tanácsos és Várnai Péter, a Pázmány Péter Katoli­kus Egyetem lelkésze, az Esztergom- budapesti Főegyházmegye ifjúsági re­ferense) ismertették röviden a Találko­zó céljait és létrejöttének történetét. Ezután a három egyház püspökeinek köszöntője következett. Bíró László, a római katolikus Kalocsa-kecskeméti fő­egyházmegye segédpüspöke, a Központi Papnevelő Intézet rektora, dr. Mészáros István tiszáninneni református püspök és D. Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke bevezető szavai és áldása, valamint a Miatyánk közös el- imádkozása után „Ismerjük meg egy­mást! ” mottóval személyes és közösségi beszámolók hangzottak el az egyházak közötti együttműködésről, a keresztény­ség megosztottságának meghaladása felé mutató, példaértékű helyi kezdeménye­zésekről. E beszámolók sorából is ki­emelkedett a Budapest-Káposztásme- gyeri lakótelepen élő, református, katoli­kus és baptista közösségekhez tartozó fia­talok és lelkészek nagy tetszést aratott tanúságtétele. Délután párhuzamos programok zajlot­tak több helyszínen. A nagyterem szín­padán keresztény zenei együttesek mu­tatkoztak be (Ten-Sing - kiskőrösi evan­gélikus fiatalok -, Tandem, Só, Árpa d'Or, Testvérek együttes). A klubtermek­ben több program zajlott párhuzamosan: „Láthatatlan Színház” címmel bibliás- önismereti programon lehetett részt ven­ni, az evangélikus egyetemi gyülekezet tagjainak segítségével, máshol az ottmaringi (Németország) ökumenikus közösség tagjaival beszélgetni vagy dia- poráma előadást nézni, illetve a Ládafia együttes bábműsorát megtekinteni. A szabadtéri színpadon ugyancsak nagy ér­deklődés mellett táncházat tartott a Tatros együttes. Végül, a Petőfi-csamokbeli program befejezéseként, Sipos László, az Ökume­nikus Ifjúsági Iroda vezetője olvasta fel a találkozó szervezői által fogalmazott és a nap címét is adó „Értékes vagy!” témájú elmélkedést. A nap zárásaként este 7 óra körül a kb. 3000 fiatal égő fáklyákkal kezében vo­nult a Városligeten keresztül a Felvonu­lási térre, ahol az összes résztvevő ke­reszt alakban sorakozott fel a rögtön­zött színpad előtt. Itt befejező prog­ramként a Találkozó üzenetéül megfo­galmazott „hét pont” hangzott el, majd a fesztivált szervező egyházak nevében ifjúsági lelkészek (Lénárt Viktor evan­gélikus egyetemi lelkész, Tarr Zoltán, valamint Pákozdi István, a Magyar Ka­tolikus Püspöki Kar Ifjúsági Bizottsá­gának ügyvezetője, budapesti egyetemi lelkész) foglalták össze a nap monda­nivalóját. A befejező program zenei szolgálatát a Baptista Harangkórus ad­ta. A Találkozó a lelkészek áldásával és a Himnusz eléneklésével zárult. A szervezők egyértelműen sikeres­nek ítélték a Találkozót. A napnak nem volt célja, hogy teológiai, hitéleti kér­déseket boncolgasson, az egyházak egymáshoz való viszonya tekintetében „nyilvános hitvitává” váljon. Ugyan­akkor ki akarták kerülni a szervezők annak a veszélyét is, hogy az ökumené címszavával összemossák a felekeze­tek tanítását, „mindegy, miben hiszel és hová tartozol”-szerű magatartásra, véleményre hangolják a fiatalokat. E buktatókat sikerült elkerülni a nap so­rán, ugyanakkor bebizonyosodott, hogy - rácáfolva a szkeptikus és aggó­dó véleményekre - a felekezetek által még nem egységesen látott kérdések mellőzése esetén is bőven van már - különösen a fiatalok körében - elmond­ható tapasztalat, komoly előrelépés az ökumené terén Magyarországon. A hivő ifjúság körében kialakulóban van egy olyan magatartás, mely a másik felekezet sajátosságainak örömteli elfogadását és saját hitbeli szilárdságát, önazonosságát nem érzi ellenlétes követelménynek; sőt: e kettőt egymást erősítő valóságoknak éli meg. Kettős értéke a Találkozónak, hogy a szervezés során az Ökumenikus Ifjúsági Iroda körül elkezdett összeková- csolódni egy fiatalokból (lelkészekből és világi hivatást választókból egyaránt) ál­ló aktív gárda, mely a jövő remélhetőleg sokkal intenzívebb magyar öku- menéjének munkálója lehet. Készült az Ökumenikus Ifjúsági Iroda által kiadott tájékoztató felhasználásával |\önijvaj4nló Találkozás A soproni Eötvös Evangélikus Középiskola végzőseinek egy csoportja „ Őrizkedjetek azoktól, akik lekicsinylik tö­rekvéseinket! A törpék mindig így tesznek, míg az igazán nagyok azt éreztetik velünk, hogy mi is azzá válhatunk. ” Mark Twain Végzősnek lenni kétségtelenül rangot jelent. A gimnáziumok, szakközépisko­lák negyedikesei az alsóbb évesek elis­merő pillantásaitól kísérve jönnek-men- nek a folyóson. A „kicsik” irigykedve nézik a férfivá érett fiúkat, az egyre női­esebben öltözködő és viselkedő lányokat. Vágyakozva gondolnak arra a napra, ami­kor degeszre tömött hátitáskáikat az utol­só évesekhez hasonlóan dossziéra cserél­hetik fel. A felelések, dolgozatírások mel­lett szeretnének már felnőttesen tárgyal­ni tanáraikkal. Az alsósok nem is sejtik, hogy a negye­dikesek magabiztossága látszólagos. Ha­tározatlan a jövőképük, nincsenek tisztá­ban képességeikkel, sokan közülük önér­tékelési zavarokkal küzdenek. Ezt tá­masztja alá a következő - egy 16 éves fiú verséből származó részlet: „ócska ék­szerdoboz vagyok. Nincsenek bennem ékszerek. Lehet, hogy kidobnak... nem kellek senkinek Minden, értelmi képességeiket megkér­dőjelező, személyiségüket lekicsinylő megjegyzés, a vizsgákkal való fenyegető­zés ront a helyzeten. Tanárokhoz méltat­lan is. Idézzük csak fel Goethe szavait! „Ha az embert olyannak vesszük, ami­lyen, tulajdonképpen rosszabbá tesszük. De ha aszerint bánunk vele, amilyennek lennie kéne, akkor azzá tesszük, amivé le­hetne. ” A dicséret, vagy akár csak szem­villanásnyi elismerés az, ami megerősít, szárnyakat ad. A kritika letör, elkedvetle­nít, nem segít hozzá, hogy javítsunk vagy növeljük a teljesítményt. Nemcsak gyer­mek, ifjú, hanem felnőtt korban is így van ez - sajnos. (Berzsenyi Dániel költészetén sem javított az egyébként kitűnő felké­szültségű Kölcsey szigorú kritikája, ellen­ben elérte, hogy a zseniális költő egy idő­re letett a versírásról.) Mi, a soproni Eötvös József Evangéli­kus Gimnázium és Egészségügyi Szak- középiskola tanárai, arra törekszünk, hogy segítsük diákjainkat a kibontako­zásban. Igyekszünk alacsony szinten tar­tani a stresszt, hogy a befogadókészség és a képességek kiszélesedjenek. Szeret­nénk kielégíteni a diákok három alapve­tő érzelmi szükségletét: 1. A valahová tartozás érzését (Itt elfo­gadnak, szeretnek) 2. A „képes vagyok” érzését (Lehetnek eredményeim) 3. „Értékes vagyok” érzését (Mások véleményétől és saját pillanatnyi teljesít­ménytől függetlenül) Meggyőződésünk, hogy a pozitív órai légkört teremtő, képzett tanárok keze alól sikeres diákok kerülnek ki. R. Berkus szerint „egyszer elérkezik életünkben a rejtélyes találkozás, mikor valaki felismeri, kik vagyunk és kivé válhatunk, s működésbe hozzák képessé­geink áramköreit.” Ideális, - bár nem törvényszerű -, ha ez a személy egy jó tanár, a helyszíne pedig az iskola. Balikóné Németh Márta Hubert Ildikó: Sóvári Soós Kristóf (1566-1620) és müvei Budapest, Teológiai Irodalmi Egyesület, 2000. HŰÉÉRT lIMÓ W W SÓVÁRI S00S KRISTÓF (1566-1610) ÉS MÜVEI 1 "fi­-w 5g . *?■ , A A & Js. V; jlmámuL » Ú. * fjR fif. ■ ■' • i! fi. Báí Az Evangélikus Gyűj­teményi Tanács támoga­tásával megjelent kötet a 16-17. század fordulóján élt felvidéki evangélikus nemesúr életét és alkotó pályáját mutatja be. Az evangélikus író szemé­lyét, írásait eddig is szá­mon tartotta a szakma, de nevének és munkái­nak megemlítésén, Nemeskürty István és Bencze Imre kisebb lé­legzetű írásain kívül ko­molyabb elemzés nem foglalkozott vele. Mun­káinak a régi magyar irodalom vonulatába va­ló beillesztése eddig el­maradt. A hiánypótló kötetecs- ke levéltári kutatások alapján rajzolja meg a prédikációkat író világi nemesúr életútját, szel­lemi környezetét, majd különböző szempontok alapján (Források; Teo­lógiai iránya és véleménye a vallásos életről; Művei, mint történeti források; Szépírói erényei) mutatja be, tátja fel Soós Kristóf Bártfán 1598-ban és 1601- ben megjelent postillásköteteit. A prédi­kációk a mai olvasó számára is tartogat­nak meglepetéseket, mert túl erkölcsja­vító szándékukon, igen sok apró adatot tartalmaznak: emberi viselkedésről, szo­kásokról, a háború sújtotta Magyaror­szág szenvedéseiről, a 16. század kisem­beréről. S mindezt gördülékenyen, ké­pekben, szófordulatokban gazdag ma­gyar nyelven. A kötet megvásárolható az Evangéli­kus Sajtóosztály könyvesboltjában. I »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom