Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-12-03 / 49. szám
65. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 2000. DECEMBER 3. Advent 1.VASÁRNAPJA ÁRA: 48 Ft Királyotok jön! A TARTALOMBÓL 150 éve társgyülekezet Vác és Rád Lelkészbeiktatás Anya és leánya ünnepelt Az ünneplő gyülekezet Hogy legyen az Ádvent valóban „FOGALOM” és ne legyen a Karácsony csak „FORGALOM” Engem ilyenkor, - október végi, november eleji, - ünnepek után már a karácsonyi ünnepkör kezd kerülgetni. Nem a széleskörű ajándékozási gond és a vele járó öröm, nem a rokoni látogatások színes-zajos, zsivajos gondolatai kerülgetnek, hanem az ünnepre való felkészülésnek csendes öröme, a Karácsony transcendens üzenetének hangulata. .. Ezért ebben a színes időszakban, évről-évre egyre világosabban úgy kezdem látni, hogy nékem az ADVENT igazán: „fogalom" a KARÁCSONY pedig „forgalom .. Az Ádvent „FOGALOM", mert az ÁDVENT nem csak két napra szorítkozó „ALKALOM"... Mert addig, amíg újságokban, prédikációkban csak előjegyzett ígéretként szerepelt a Karácsony, addig az Ádvent most már gyertyácskáinak gyújtogatásával négy héten át el is gondolkozta- tott... Ebben az elgondolkoztatásban pedig már úgy érzem, hogy a sokat hallott karácsonyi történetben megérdemel annak a két embernek emberi magatartása is értékelést, akik 2000 évvel ezelőtt szerepeltek a történetben. A Bibliában közelebbről csak egyiknek magatartásáról olvashatunk. A másik „hallgat az Evangéliumban és róla hallgat az Evangélium ”. Pedig évente egyszer azzal a férfivel is lehetne foglalkoznunk, aki rendeletet, utasítást kívánt csak teljesíteni és akaratán kívül Örömhírt, Evangéliumot töltött be. Csak pár napos útra való élelmet és útifelszerelést vitt el magával és „csapot-papot” maga mögött hagyva, kellett menekíteni a pozícióját féltő politika elől a Megváltást. - Egy alig érthető jelzés, figyelmeztető és ismeret birtokában... Vajon gondolunk-e arra, hogy ehhez a külföldre való menekítéshez útközben milyen okosan értékes „útravalót" kapott: az arany, a tömjén és a mirha a hosszú útra kis terhet, de királyi értéket képviselt. Nem jelentett különösebb terhet az úton, de abban az időben beváltható „devizát”... Egy olyan Kis Élet menekítésében, akihez igazán semmi kapcsolat nem fűzte! Egy mai ésszel gondolkozó férfi - hasonló helyzetben - azzal a gondolattal várhatta volna be a gyermekölő katonákat, hogy - „Deus ex machina” - most oldódik meg az - állami, egyházi vezető utasítása alapján - az ő családi problémája... József vállalta a számára ismeretlen országot és nyelvet, szokásokat és szerszámos műhely nélküli új életet. Kiért?... Miért?... Ne a mai hit- tani ismereteink alapján vizsgálgassuk őt. Az ádventi idő négy hete alatt bőven van idő és lehetőség reálisan felmérnünk ezt az ezer kilométeren felüli menekítést is egy gyermekágyas asszony és egy pólyás gyermek társaságában. S erre a karácsonyesti áhítat (ahol van!) alatt, a rokoni látogatók zsivaja, színes forgataga és az ajándékozás öröme során aligha jut lehetőség. Hát ezért is „FOGALOM" számomra az Ádvent, és a díszes karácsonyfa alatt számunkra majd ne legyen csak „FORGALOM” a Karácsony. Dr. Kneffel Pál Bezin Új ökumenikus templom Újlengyelben Beiktatták a Fébé új főnökasszonyát N ovember 12-én egésznapos ünnep zajlott a váci gyülekezetben, két helyszínen. Délelőtt Vácott volt ünnepi istentisztelet, melyen templomszentelési emlékünnep is volt, délután Rádon közösen emlékeztek meg a 150 évvel ezelőtt történtekről úgy, hogy a váci gyülekezet látogatott el nagy számban a rádiakhoz. Délelőtt új gyülekezeti termet szenteltek Vácott, délután a felújított orgonát Rádon. Mindkét helyen volt ünneplés és ünnepi ajándék is. Elsőízben látogatta meg ezen az ünnepen a gyülekezetét D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke és mindkét helyen hirdette az igét. A váci istentiszteleten a vasárnap perikópája Mk 9, 14-29 alapján arról prédikált a püspök, mennyire rászorulunk Jézusra. Az epilepsziában szenvedő beteg meggyógyításánál derül ki, menynyire tehetetlen az ember. A tömeg vitatkozik, a tanítványok kudarcot élnek át, az édesapa Jézushoz megy és könyörög. Az új gyülekezeti terem felszentelése ködtető volt az óvodások műsora. A liturgiában Detre János esperes és ifj. Detre János váci lelkész segédkezett. Együtt végezték a gyülekezeti ház felszentelését is. Az azt követő közgyűlésen többen üdvözölték a gyülekezetét. Megszólalt a gyülekezet volt lelkésze, Bachát István is, aki a maga tapasztalatával erősítette meg, hogy milyen hűségesen szolgált a gyülekezet és milyen Isten gondviselő szeretete. A váci gyülekezetnek súlya van, és mint élő kövek épülnek a tagok a közösségbe. Köszönetét mondott a lelkésznek - az előd az utódnak - és ez mutatja, hogy milyen békességben él a gyülekezet. Benczúr László egyházszólaltatta meg Isten üzenetét: „ Örvendezzetek, adjatok hálát, énekeljetek! ” Ez a jubileum felfelé nézésre biztat. Boldog lehet ez a nép. 150 éves egymásba fonódott két kéz. A levert szabadságharc után, a vergődő országban a gyülekezetek itt így találtak utat. Aki nem tud hálát adni, az elégedetlen. Itt tudtak imádkozni és összefogás lett belőle. A hálaadáshoz pedig elengedhetetlenül tartozik az ének. Tudjunk énekelni, Istent dicsérni. És ehhez segíthet minket a megújított orgona is. Az orgona felszentelése után a gyülekezet boldog éneklésbe kezdett. De énekelt együtt a rádi és váci énekkar is Babinszky Zsuzsanna vezetésével és dicséretet énekelt Szebik Imréné te. Az orgonát Hörömpő Pál kántor szólaltatta meg. A közgyűlésen ifj. Detre János lelkész így kezdte beszédét: „Ezen a vasárnapon váciak és rádiak örvendezve dicsérjük és áldjuk Istenünk gondviselő szere- tetét. Hálás szívvel emlékezünk az együtt megtett másfél évszázados útra, mert jó nekünk kimondani: Mindeddig megsegített bennünket az Úr! ” Azután röviden összefoglalta a 150 év történetét. A váciak kétszer indultak. Először 1847-ben, a szabadságharc előtt, majd ennek leverése után 1850. február 24-én Czékus István lelkész - a későbbi püspök — Kecskemétre távozott. Ekkor úgy tűnt, hogy megállt az élet. 1850. április 5-én Fabó András lelkész - a Magyar Tudományos Akadémia tagja - a penci és rádi gyülekezetek képviselőivel megjelent Vácott egy levéllel. „Meggyőződve annak szüksége felől, hogy Váczon részünkről is legyen szilárd alapra fektetett állandó egyház... azon bizodalmas ajánlattal járulunk közmegegyezésből és egyetértőleg önökhöz... alapítsunk Váczon állandó egyházat, még pedig úgy, hogy a lelkész, kinek választásában mi is befolyni kívánunk, állandóan Váczon lakjék... hozzánk csak minden 4-ik vasárnap és a három sátoros ünnep másnapján jöjjön hirdetni az Isten igéjét. Mi pedig ezentúl is megelégszünk olyan tanítóval, ki egyszersmind lévita legyen..." A váciak örömmel elfogadták a felajánlást, elkészült a megállapodás, megválasztották a gyülekezet lelkészének Schimko Gusztáv Adolfot. Rádon ekkor 215 evangélikust tartottak nyilván. A penciek az egyházi adót készpénzben és borban, a rádiak készpénzben és búzában teljesítették. 1854-ben a penciek visszacsatlakoztak Csővárhoz, és azóta is annak leányegyházaként élnek. Mint érdekességet jegyzem ide: „Miért vagyunk a 150. évfordulón Rádon? Azért, mert így viszonozzuk a rádiak 150 évvel ezelőtti látogatását! Akkor ők jöttek és hozták a jó hírt. Ma pedig az anyagyülekezet látogatja meg leányát, a filiát. Eszerint a 300 éves évforduló Vácott lesz aktuális!” Ez aztán előrelátó gyülekezeti tervezés! A 150 év békességben telt el. Hol a rádiak segítették a váciakat, hol a váciak a rádiakat. Nem volt rivalizálás, de van egészséges egymásra figyelés. A 150 év „Közösség Krisztusban ” volt. A rádi közgyűlésen a jövő reményében mondott köszöntést Kovács István váci felügyelő. Megszólalt Harrach Péter szociális és családügyi miniszter is, aki ennek a körzetnek országgyűlési képviselője. Annak vagyunk tanúi, ahogy egy kis közösség életét bekapcsolja a nagy közösségbe, egészen a nemzethez tartozás közösségéig. Gazdag belső életet kívánt, mely kisugározni, megnyílni képes. Köszöntést mondott a polgármester, a katolikus plébános, a csővári lelkész és Benczúr László kerületi felügyelő, aki szerint ez a nap Isten dicsőségét szolgálta. Detre János esperes az egyházmegye vezetője - és az édesapa - arra mutatott, hogy Vác és Rád összefogása, 150 éves múltja arra mutat, hogy amikor a bajt látták, azonnal cselekedtek, megoldották, együtt az Úristennel! Szebik Imre püspök szerint a nap bizonyossága: csak együtt lehet megmaradni és kibontakozni nem a magunk javára, hanem a közösség számára. T. A rádi közgyűlés elnöksége- oltalmában megölelhetik egymást, és a 150 éves együtt szolgálatért elhangozhat a köszönet: Mindeddig megsegített bennünket az Az ember tehetetlenségénél derül ki, hogy egyedül Jézus tud segíteni. Miért nem megy a segítés? Mert csak annak lehetséges, aki hisz. Ezt tudja meg az apa, amikor kér. Csak a hit segíthet, szabad együtt imádkoznunk, Jézushoz menni és imádkozni. Az imádság segít abban, hogy erőhöz, hithez jussunk. Mert Jézus a forrás ahhoz, hogy gyógyulásunk és üdvösségünk legyen. Az istentisztelet elején szívet gyönyörAz Óvodások csoportja k i a *