Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-11-19 / 47. szám
6. oldal 2000. NOVEMBER 19. Evangélikus Élet Halandó, elmúlandó” Az életünk tele van védelmi-rendszerekkel. Védjük a tárgyakat, értékeket, melyek a birtokunkban vannak. Villogó fény jelzi sok házon a riasztót, és persze ott a sok kód: mobiltelefonon, hitelkártyán, fontos iratokat tartalmazó aktatáskán. Védjük magunkat is, saját testi épségünket is. Ennek is sokféle módja van. Sokan sportolással válnak izmosabbá, erősebbé, remélve, hogy így kevésbé lesznek védtelenek a támadásokkal szemben. Önvédelmi tanfolyam, testépítés - ezek sokat segítenek, hogy meg tudjuk magunkat védeni. Táskákban lapuló eszközök önbizalmat adnak hazafelé a sötét utcán. Mélyebben persze emberi kapcsolatainkat is védjük, ápoljuk. Természetes a félelem attól, hogy elveszíthetem a számomra kedves személy szeretetét, barátságát. Ezért fontos néha egy-egy apró ajándék, figyelmesség, virág. Egy kedves képeslap, telefonhívás, vagy személyes találkozás, mind-mind védik a kapcsolatot, hogy el ne vesszen, ne sérüljön. Életünkben azonban gyakran szembe Kézen fogva Kiket szoktak kézen fogva vezetni? Szülők vezetik aprócska gyermekeiket. Ha vak embert látunk az utcán, önkénytelenül megfogjuk a karját, és átvezetjük az úttesten. Hosszú betegség után nehéz az ágyból felkelni, jólesik egy segítő kéz az első lépések megtételénél. Sok-sok példát lehetne még sorolni mindennapi életünkből, amikor szükségünk lehet egy másik ember felénk nyújtott kezére. Vajon észrevesszük-e, hogy Isten nemcsak megfogja kezünket, hanem vezet is egy életen át, s kezünket soha nem engedi el, hacsak mi ki nem rántjuk azt onnan. Isten segítségét gyakran tévesen értelmezzük. Jól szemlélteti ezt egy profán humoros mese. „Egy ember a folyóhoz közel lakott. Hívő ember volt. Egy napon a folyó kiöntött medréből és elárasztotta a partján fekvő várost. Az ember felmászott házának tetejére. Mialatt ott üldögél, jött egy motorcsónak, s a benne ülő felajánlotta segítségét. Emberünk elutasította mondván: Isten majd megsegít. A víz közben egyre emelkedett. Még két segítséget hárított el, makacsul ragaszkodva ahhoz: Minden rendben, a jó Isten megment. Végül a viz olyan magasra emelkedett, hogy emberünk vízbe fulladt. Isten színe elé kerülve, számonkérte őt, miért nem tartotta be ígéretét? Isten így válaszolt: Három alkalommal küldtem segítséget, de te elutasítottad. Mit akartál még?” Isten mindig küld segítséget, csak az a kell néznünk a ténnyel: csak halandó, elmúlandó minden ezen a földön. Kedves tárgyainkat, értékeinket minden féltés ellenére elveszíthetjük, a kódok, védelmi rendszerek elavulnak, felmondják a szolgálatot. Sokszor minden próbálkozásunk ellenére is szembe kell néznünk azzal: nem tudjuk magunkat sem megvédeni a ránk leselkedő veszélyektől. Fontos embereket is elveszíthetünk. Hány és hány kapcsolat bomlik szét a sok törődés, a befektetett energia ellenére is! Elkísér a félelem, hogy a hozzánk legközelebb állókat is elszakítja tőlünk a halál. De sem a halál, sem élet, sem semmi más nem választhat el minket Isten sze- retetétől. Attól a szeretettől, hogy nekünk örök életet szán. Mindentől elválaszthatnak, mindent és mindenkit elvehetnek tőlünk, de az Isten szeretetét nem! És ez a legnagyobb ajándék! Mert Ő úgy szeretett téged is, hogy az Ő Fiát adta érted a kereszten, hogy így neked is örök életet adhasson. Ettől a szeretettől semmi sem választhat el. Szántó Enikő vezet az Isten kérdés, felismeijük-e annak jeleit. Nem esünk-e abba a hibába, hogy valami rendkívüli dolgot várunk, valamit, ami nem hétköznapi, hanem különleges, szinte hihetetlen, igazi csoda. Az igazi csodák kicsi, apró dolgokból tevődnek össze. Emberünk esetében igazi csoda volt, hogy hárman is a segítségére siettek, de ő nem vette észre Isten megmentő szeretetét. Tényleg, vajon mit várt? Isten embertársainkon keresztül is vezet bennünket. Vagy úgy, hogy nagy bajainkban mindig küld hozzánk valakit, de mi is lehetünk a segítségnyújtás eszközei, s ha adunk, kapunk is. Nagy kihívás számunkra, hogy életünk apró jeleiből helyes következtetésre jussunk. Ha kudarcba fullad egy tervünk, akkor is vezet az Isten, talán éppen akkor véd meg valamitől. Jézus, a jó Pásztor nem hagyja el nyájának tagjait. „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket és követnek engem. ’’ (János 10,27) Szálljon Istenhez fohászunk, s kérjük Tőle megbékélt, alázatos szívvel: „Fogd két kezem kezedbe, s vezess, Uram, A sírig majd a mennybe minduntalan, Egy lépést sem tehetnénk Te nélküled, De hol Te jársz, szeretnék menni Veled. ” (Evangéliumi Énekek 21.1948) Csaba Piroska Egy Missziói Magazin különös szolgálata A kiskőrösi országos evangélizációrá igyekeztünk a szegedi busszal. Társaságunk egyik tagja a szorgalmas lepramissziós fáslit kötögető sárosdi Kádámé Ilonka volt. Egy kis úti olvasmányként odaadtuk neki a Missziói Magazin legújabb számát. Elkezdte olvasni, de annyira mégsem olvasott, hogy ne vegye észre, hogy a mellette álló fiatalember nagy bajban van. Nem rablók ütötték le, mint a példázatbeli embert, hanem légszomj gyötörte. Először természetesen ülőhelyet kapott, majd Ilonka letörölte a verejtékező homlokot, s az összehajtott Missziói Magazinnal kezdte legyezgetni a beteget. Később a kezébe adta, hogy szükség szerint maga legyezgethesse magát. Azután részben a legyezgetés, részben egy állomáson mellettünk kinyíló ajtón bejövő levegő jóvoltából a beteg jobban lett, és tűrhető állapotban szállhatott le útjának célpontján Dunaújvárosban. Előbb természetesen visszaadta az átmenetileg „legyezővé átképzett” Missziói Magazint, hogy az tovább gyakorolhassa eredeti hivatását az evangéliumnak a nyomtatott betűn keresztül való szolgálatát. Az eset külön érdekessége, hogy a samaritánusi szolgálattal kisegített beteg néger volt. OLVASÓI LEVÉL Józsa Márton emlékére Fájó szívvel értesültünk Józsa Márton lelkész haláláról. Ilyenkor felbukkannak a régi emlékek. Ki is volt Józsa Márton? - kérdezhetik, akiknek nem volt módja ismerni Őt. Ő volt az az ember, aki az egész életét Isten kertjében töltötte, ott munkálkodott és vetette a szívekbe azt a bizonyos kis mustármagot. Személyesen először 1951. október 25-én találkoztam vele Foton, egy hitmélyítő konferencián. Zászkaliczky nagytiszteletü úrral, Rejtő Mária diakonissza testvérrel és Kiss János gondnok úrral élesztgette hitünk szunnyadozó kis parazsát, figyelmeztetve a gyorsan múló időre. A kegyelem Istene megengedte, hogy itt a Karácsony Sándor utcai Mandák Mária Szeretetotthonban újra találkozhattunk, amikor ő tartott bibliaórát. Egy alkalommal Sámson utolsó imájáról beszélt. (Bírák 16, 22-30) Azt próbálta a szívünkre helyezni, hogy amíg van időnk, térjünk meg az Úrhoz, utolsó szavunk a Hozzá szóló imádság legyen. Én már idős vagyok, idősebb Józsa Márton lelkész úrnál, de amit tőle tanultam, arra szeretnék figyelmeztetni minden testvért, minden embert, hogy éljen úgy, hogy amikor szólít Urunk, készen álljunk, mert „Ma még lehet, ma még szabad, Borulj le a kereszt alatt! ” Radák Gyuláné Farkas Mária Olimpián kívüli lángok II. 1 Kir 18,37 Az ördögöt bizonyos korokban szívesen ábrázolták lángnyelvek között. Sátáni munkáját valóban a szenvedélyes tűz, a vulkanikus lendület, a hegyeket mozgató izzás jellemzi. Ez ellen akarunk, mi keresztyének, józan és észszerű higgadtsággal küzdeni? Hideg egyháziasságunk semmiféle ellenerőt nem képvisel. Az arany középút, a mérleg-filozófia, a körülmények között lavírozó életbölcselet nem éppen jézusi gondolat. Az Úr ugyanis jól tudta, hogy tűz ellen csak tűzzel vagy vízzel lehet küzdeni, mert a langyost kiköpi, az ízetlen sót kidobja az Isten. Urunk így mutatja be földi misszióját: tüzet hoztam a földre. És valóban ennek a lángja „égette el” a Golgota hegyén. Oltárt viszonylag egyszerűen lehet rakni: könnyű összehozni áldozatos embereket. De más dolog ezen az oltáron tüzet csiholni, égő égi tűzzel felizzítani a szíveket. Márpedig az emberi szív úgy lett megteremtve, hogy áldozati ajándékként égjen el egy oltáron. Egyházunk is ezt a tüzet várja a magasból, ennek ébresztő szikráit sóhajtjuk. A pokoli tüzek bizony villognak mindenfelé, sokféle fajtái sisteregve várják ki idejüket. Jól megférnek egymás mellett, néha még kölcsönöznek is egymásnak egy kis parazsat. Ezek a sátáni tüzek égnek ma a világon mindenütt, nemcsak Szerbiában, Prágában vagy a Gázai övezetben. De vajon az illési lángnyelvek is leszállnak-e jól felépített oltárainkra? Egyáltalán, hogy kapunk égi tüzet? Figyeljük csak meg a kármel-hegyi csodát, a két oltár „olimpiai” versenyét! Baal oltára jól meg volt építve, az áldozat előírásszerűén elő volt készítve, a szertartás liturgikus rendben lezajlott, csak egy valami hiányzott: az igazi tűz. És hiába imádkoztak tüzesen a pogány papok éjt nappallá téve; ahogy Káin áldozata a kutyának se kellett, úgy az övék sem. Emberi szónoklat, zengzetesség, színészkedés és megjátszott szenvedély esség az Isten oltárát sohasem gyújtja fel. Illés oltára semmivel sem volt jobb ennél az előbbi oltárnál. Sőt még rosszabb is volt abban, hogy lelocsolták vízzel és vizesárkot húztak köréje, hogy annál lehetetlenebb legyen az öngyulladása. A próféta csak egyetlen csendes imát mondott el, és a láng lecsapott az égből. A Baal-papok megrémültek ettől a tűztől, de Illés lába egy percig sem remegett meg, mert ő már jól ismerte ezt a tüzet. Hiszen ugyanez az égető villám-erő lor // ELŐ VÍZ bogott az ő szívében és csontjaiban már régtől fogva. Az oltár lángja és Illés szívének tüze a közelgő alkonyatban pedig egyesült ott a Karmelen. De ami még ennél is szebb esemény! Illés oltárán lángra gyúlt valami, ami ezerszer rosszabb, nedvesebb oltár volt: a nép szíve. És felhangzott dörgedelmes harsogással a kiáltás „ezrek ajkán egy szívvel”: „Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!” így támadt az ördögi tüzeknél százszorta drágább és csodálatosabb tűz a hegytetőn. Kialudt oltáraink, üres templomaink fellobbantásához is tán éppen elég egy illési csendes és rövid, de szívből jövő ima. Felesleges a hókuszpókusz, épp elég, ha egy szív elég Jézus Krisztus tüzétől, mert továbbfújja ezt már azután a Lélek szele. Gabnai Sándor HAZAI ESEMÉNYEK DEÁK TÉRI ORGONAZENÉS ÁHÍTAT november 26-án, vasárnap 18 órakor. Zászkaliczky Tamás orgonái. Műsoron régi magyar mesterek, J. S. Bach és Zalánfy Aladár művei. KANTÁTAZENÉS ISTENTISZTELET november 19-én, vasárnap 11 órakor a Deák téri templomban J. S. Bach: Ich armer Mensch, ich Sündenknecht (55. kantáta). Közreműködik: Marosvári Péter. A Lutheránia Ének- és Zenekart Kamp Salamon vezényli. FERENCVÁROS J. S. Bach halálának 250. évfordulójára való emlékezéssel Trajtler Gábor lelkész, orgonaművész orgonahangversenyt tart 2000. november 19-én, vasárnap du. 4 órai kezdettel a gyülekezet templomában (IX. Thaly Kálmán u. 28.) A művek előtt ismertetés lesz. Lelkészi csendesnapot tart november 22-én, szerdán Cegléden az evangélikus parókián (Bercsényi u. 2.) a Dél-Pest megyei Egyházmegye. Téma: „Csak kegyelmedből élünk. ” (Zsolt 51,3-15 alapján) Bozorády Zoltán és Ittzés István szolgál. Jelentkezés november 21-ig Adámi Lászlónál, Nyáregyháza, telefon: 06-29/490-025. A Filadelfia Alapítvány (Nyíregyháza-Nyírszőlős, Kollégium u. 72.) köszönetét mond azoknak, akik 1999. évben támogatták munkánkat személyi jövedelemadójuk 1 %-ával. A befizetett 235.278 Ft-ot: - Ifjúsági célra - Telefonos lelkisegély szolgálatra - Gyülekezeti Házunk építésére fordítottuk. HALÁLOZÁS Aszódon 98 éves korában elhunyt Micsinay László, aki a gyülekezet és a város köztiszteletben álló tagja volt. Az elhunytban Görög Lenke tanárnő a férjét, Görög Tibor lelkész pedig a sógorát gyászolja. Koporsójánál Detre János esperes hirdette a vigasztalás igéjét. „Az én Uram, az Úr, letörli a könnyet minden arcról. ” (Ézs 25,8) A Helikon Kastélymúzeum és a Keresztény-Zsidó Társaság 2000. november 26-án, du. 14.30-tól Keszthelyen (Kastély út 1.) „ Szabadkőművesség - kereszténység - zsidóság" címmel konferenciát rendez. A KÉSZ Erzsébetvárosi Csoportja rendezésében szenvedélybetegségek elleni előadás hangzik el „Eszközeim, lehetőségeim, határaim a szenvedélybetegségek kezelésében ” címmel 2000. november 20-án, hétfőn este 7 órakor a VII. Dohány u. 88. sz. alatt. Előadók: Kály-Kullai Károly, SZIGET Alapítvány ügyvezetője és Frankó András, Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A Sylvester János Protestáns Gimnázium matematika-fizika szakos tanárt keres, a közalkalmazottinak megfelelő bérezéssel. Jelentkezés személyesen vagy telefonon dr. Bibó István igazgatónál, XIV. Pillangó park 3-5. tel: 363-2612. A Soli Deo Gloria Evangélikus Gyülekezet Közhasznú Alapítvány Kecskemét ezúton köszöni meg támogatóinak önzetlen segítségét, mellyel lehetővé tették, hogy 1998. évi adójukból 1 % felajánlásával 133.111 Ft-ot, 1999. évi adójukból 1 % felajánlásával 175.726 Ft-ot, az Alapítvány céljai szerint idősekkel való foglalkozásra, ifjúsági táborozásra, gyermekmunka eszközellátásának bővítésére felhasználjon. Rózsák terei Árpádházi Szent Erzsébet Templomban (VII. kér. Rózsák tere) 2000. november 25-én este 7 órakor Carmine Celebrat kórusa és zenekara tart előadást. Műsoron: Händel: Messiás. Szólisták: Zádori Mária, Lukin Márta, Marosvári Péter, Moldvay József. Vezényel: Zimányi István. Apróhirdetés Leinformálható középkorú nő, idős asz- szonynál bevásárolna, háztartásba besegítene, társalogna belterületen. Tel.: 314-2349 (este 6 után). TORONYÓRA- KÉSZÍTÉS,- FELÚJÍTÁS! Harangjáték-, haranglengető- és vezérlőóra- készítés. 85 év tapasztalata és világszínvonalú elektronika. Ötéves garanciával. Óragyártó üzem: Konkoly József, 1102 Budapest, Állomás u. 14. Tel./Fax.: 260-7065, 06 (30) 9-492-915. 1945 előtti könyveket, könyvtárat vennék. Tel.: 340-8016. Antik Enteriőr 2000 kiállításra kiemelkedő kvalitású festményeket, műtárgyakat, bútorokat vásárolunk készpénzért. Nemes Galéria, tel.: 302-8696. Elsanta eperpalánta eladó. Tel.: 06-35-383-042. Bádogos és tetőfedés munka, tetőtér-beépítés és templomtornyok javítása garanciával részletre is. 06-20-3333-956 vagy 400 2194. GOMBOS LAJOS aranykoszorús harangöntő mester 2162 Őrbottyán, Rákóczi út 119. Pf. 3. Telefon: 06/28-360-175 Budapesti iroda: XIII., Jász u. 60/B. Telefon: 330-6394 ELSŐ MAGYAR TORONYÓRAGYÁR KFT. 8000 Székesfehérvár, Lőcsei u. 6. Telefon: 22/302-677, 30/598-202 a legkorszerűbb toronyórák és harangvillamosítás gyártója. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: Tóth-Szöllös Mihály, E-mail: tszollos@lutheran.hu Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel/Fax: 317-5478; 317-1108 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta RT. INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Szedés, tördelés: Evangélikus Sajtóosztály, Rezessy Szabolcs E-mail: szabolcs.rezessy@lutheran.hu Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Bp. Internet: http//www.lang.hu/szikra.nyomda E-mail: szikra@lang.hu Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalban közvetlenül vagy postautalványon. Előfizetési díj belföldön: egész évre 2500 Ft. Előfizetési díj külföldön: szomszédos országokba: egész évre 10000 Ft (portóval együtt), egyéb európai országokba és a tengerentúlra: egész évre 95 DEM vagy 51 USD, (portóval együtt) Légipostával: 125 DEM vagy 75 USD. Csekkszámlaszám: 11708001-20204127 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Az Evangélikus Hittudományi Egyetem szeretettel hív minden érdeklődőt a 2000. november 23-án, csütörtökön tartandó NYÍLT NAPRA. Ezen a napon is 7.45-kor áhítattal kezdődik a program a zuglói evangélikus templomban. Az egyetem vezetősége szeretettel váija mindazokat a középiskolás tanulókat, akik már most érdeklődnek a lelkészi vagy hittantanári pálya iránt. A nyílt nap keretében tájékoztatást adunk a teológiai felvételi és továbbtanulási lehetőségekről. Előzetes bejelentkezés alapján ebédet tudunk biztosítani. Tel.: 3636451, Fax: 3637454, E-mail: teologia@lutheran.hu Cím: 1141. Budapest, Rózsavölgyi köz 3. 4 i
