Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-11-12 / 46. szám
Evangélikus Élet 2000. NOVEMBER 12. 5. oldal Játszani is Ó, Isten! Ne hagyd, hogy kihunyjon bennem a kíváncsiság,... amelynek ismereteinket köszönhetjük kis és nagy dolgokban... " (John Mason Brown) Először csak a fiúk alkottak csapatot. Czibur Lászlóné, iskolánk - a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola - történelemtanára azonban meglepve tapasztalta az érdeklődést a lányok körében is. És engedett...! Szerencsére, mert az egyébként ambiciózus fiúk az első forduló után kihullottak a rostán, s csak a lányok csapata került be a Hadijáték 2000. című verseny országos döntőjébe. Több hétig tartó elszánt edzés után október 14-én Szentendrén került sor a nagy megmérettetésre. Lányaink nagyon nehéz terepen - igazi tagyogó időben, szép természeti környezetben - három és fél órán át tartó futás révén tapasztalhatták meg kitartásukat, kötélmászáskor érezhették izmaik erejét. Szembesülhettek azzal, milyen jó mozgáskoordináció kell a dobásos feladatokhoz; mennyire erős koncentráció és nyugodt kéz szükségeltetik a céllövészethez. Sátorverés közben átélhették a közös cselekvés izgalmát, a térképészet alapjaival való ismerkedés pedig a felfedezés boldogságát adta számukra. Az átélt élmények közelebb hozták egymáshoz a csoporttagokat, kifejlesztve bennük az összetartozás érzését. A bensőséges „együttesnek” pedig a fiatalok személyiségének egészséges fejlődése szempontjából igen nagy jelentősége van. Ezen keresztül tanulják meg a társas kapcsolatok kialakításának, fenntartásának nehéz mesterségét és mérhetik fel saját lehetőségeiket. Ennek nyomán alakul ki a közös teljesítmény létrehozását biztosító szociális képesség, ami a későbbi munkatevékenység alapja. Ne feledkezzünk meg Quintilianus által kimondott igazságról sem: „Játék közben az erkölcsök is őszintébben nyilatkoznak meg”. A fentiek - úgy vélem - igazolják a játék hatalmas ismeretbővítő, cselekvést gyakorló, fantáziát működtető, gondolkodtató és érzelmekkel gazdagító szerepét. Tanulóink önszántukból vállalkoztak a megmérettetésre. A feladatokat szívesen és jó engedd... A soproni Eötvös csapata kísérőjük és felkészítő tanáruk társaságában kedvvel teljesítették - a hozzáállás egyébként alapvető szempont volt a csapatösszeállításnál - talán ennek köszönhető, hogy az úgynevezett „profi” mezőnyben megszerezték az előkelő 5. helyet. Ez a tény azonban túlmutat önmagán. Diákjaink játszottak. A játék legfontosabb eleme az öröm. A lehangolt, szorongó fiatal nem játszik, nem érdeklődik, nem tesz erőfeszítést, hogy valami újat megismerjen. így a játékban megmutatkozó kíváncsiság próbája lehet nevelési módszereinknek is... Ne felejtsünk eljátszani, örülni mi felnőttek sem! Vallási vezetők és pszichológusok egybehangzó véleménye szerint a valóban érett személyiség, ha kell, tud gyermeteg és játékos lenni. A játék mindnyájunkat vonz, átgyúr... csak azt nem, aki szándékosan ellenáll neki... Balikóné Németh Márta Tízéves az Evangélium Színház Emlékezetes volt a kezdés. 1989. október 26-án a „taxis blokád” napjaiban volt a meghirdetett kezdés, de a közlekedési nehézségek miatt majdnem elmaradt. Azért mégis megtartották. Nem volt „telt ház”, bár tudjuk, volt nagy érdeklődés a kezdet iránt. Színészek és nézők, viszontagságos utakon, metróval és főként gyalog sétálva jelentek meg a Villányi úti József Attila Gimnázium dísztermében, hogy Lessing: Bölcs Náthán című drámájának első előadásával tanúi legyenek egy új kezdeményezésnek. A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület, a Magyarok Világszövetsége és az Evangélikus és Református Egyház fogott össze és patronálta azt a társulatot, melynek megálmodója és megvalósítója Udvaros Béla rendező volt. Az idén október 24-én volt az a bemutató, melyen megemlékeztek az indulásról. Albert Gábor író az előadás előtti megnyitójában emlékezett a tízéves pályafutásról, kiemelve, hogy a cél mindig egy volt: nemes, irodalmi értékű, erkölcsöt nemesítő darabokkal ajándékozzák meg azokat, akik betértek a Duna palotába. A millennium évében Sík Sándor: István királya mellett most Tamási Áron: Énekes madár című népi játékát állították színre. A vígjáték bemutatása szinte jelképes volt. Derűs, népies elemekkel teli darabban gyakran csaltak ki nevetést és jó kedvet a nézőkből és éppen ez volt találó a jubileum alkalmára: az a színház, melynek alakulásakor komor felhők és borús hangulat telepedett rá a közönségre, lám ennyi idő után eljuthatott oda, hogy vidámsággal és nevetéssel, felszabadultan és örömmel élvezzen végig egy darabot, melynek előadásában a színészek tehetségükről és odaszánásukról méltóan tettek bizonyságot. Az előadás után „családi körben”, fogadáson mondtak köszönetét Udvaros Béla rendezőnek és az egész társulatnak önfeláldozó munkájukért dr. Harmati Béla püspök és Merétey Sándor zsinati tanácsos a két pártfogó egyház nevében. Udvaros Bélának és társulatának szívből mondunk köszönetét, és további áldásos működést kívánunk. T. Körujvajáníó Beszélgetés haldoklókkal Az ősz elmúlásra figyelmeztető időszakában, a halottak napja és az örökélet vasárnapja közötti egy hónapban hadd ajánljak egy kis olvasnivalót a hosszú estékre: A Magyar Könyvklub kiadásában nemrégiben jelent meg a Keddi beszélgetések életről és halálról című könyv. írója - Mitch Albom - sikeres médiaszakember, aki hajszolja az életet. Saját bevallása szerint több pénze van, mint amennyiről valaha is álmodott. Ez is az oka, hogy hosszú éveken át megfeledkezik egykori professzorának tett ígéretéről, miszerint örökké barátok lesznek. Amikor megpillantja a televízióban - a gyógyíthatatlan betegségében szenvedő tanár egyik nyilatkozatát, - elhatározza, hogy megkeresi és folytatják a tizenhat évvel ezelőtt abbamaradt keddi beszélgetéseket. A tananyag ezúttal egy halálára készülő ember gondolatait dolgozza fel. A diplomaosztó pedig a temetés volt. Ez a könyv nem tartozik a teológiai vagy hitmélyítő irodalom kategóriájába. Nem egy kegyes ember utolsó vallomását írja le. Csupán egy szociológus tekint vissza az életére, és mondja el gondolatait élete utolsó napjaiban. Az olvasó viszont hamar észreveheti, hogy önkéntelenül is egyfajta jézusi tanítás szólal meg a könyv lapjain. Készül a nagy utazásra, és az emberek azt várják tőle, hogy mondja meg, mit kell összepakolni hozzá. A beszélgetések során az egészséges Mitch alboM KEDDI ÉLETRŐL ÉS HALÁLRÓL diák bevallja, hogy irigyli a halálra készülő professzor idejének minőségét! Sokkal több időt szán a természet megfigyelésére, mint a tévécsatornák ostoba műsoraira. Csupa emberhez méltó tevékenységgel - beszélgetéssel, másokkal való törődéssel, - foglalja el magát, és ez csordultig kitölti az életét. A halál kapujában jön rá az ember igazán, hogy az életben nincs fontosabb, mint megtanulni szeretetet adni és szeretetet elfogadni. Csak ezt vihetjük magunkkal. Sajnos a mai társadalom kirekeszti a haldoklókat, mert ők tagadják a fogyasztói társadalom céljait! A pénz, a reklámozott termékek, a földi értelemben értékeknek nevezett dolgok elveszítik értelmüket, ha sokat beszélünk a halálról. A haldoklókhoz kellene vinni tanulni az élőket. A halál az igazság órája. Semmivé válnak azok az értékek, amik nem valósak. Egy tisztultabb, magasabb légkörből - mintegy hegycsúcsról - tekintünk vissza az életre, és helyére kerülnek a dolgok. Ha többször ott vagyunk egy haldokló mellett, más értékrend kezd kialakulni bennünk. Ezeket a gondolatokat Polcz Alaine thanatológus fogalmazta meg nekem egy négyszemközti beszélgetésünkben. Ezek után talán nem meglepő, hogy én is szeretek haldoklókkal beszélgetni. Ők már nem hazudnak, bátran lehetnek őszinték. Nem kötődnek földi értékekhez, nem zavarja őket a világ zaja. Ők valóban tisztán látják az élet értelmét. És végül álljon itt a professzor egyik gondolata a könyvből: "Rengeteg ember ténfereg a világban, akinek céltalan és értelmetlen az élete. Szakasztott, mintha alvajárók lennének, még akkor is, amikor olyasmin buzgólkodnak, amit fontosnak vélnek. Azért van ez így, mert hibás, téves dolgokat hajkurásznak. Az életünket csak úgy tölthetjük meg tartalommal, ha odaadóan szeretjük embertársainkat, ha a körülöttünk élő közösségnek szenteljük magunkat, meg annak, hogy létrehozzunk valamit, aminek célja és értelme van." (Morris Schwartz) Menyes Gyula F l ATALO KN AJK „Ismertesd meg velem - Uram - melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik a lelkem.” (Zsolt 143,8) Oly régóta foglalkoztatta a kérdés, hogy melyik az az út, amelyiken járnia kell. Minden egyes döntés előtt feltette magának ezt a kérdést, amikor úgy érezte, hogy valamilyen változás állhat be életébe. Gyermekkorában sokkal egyszerűbb volt minden, akkor olyan egyértelműnek tűntek a dolgok. Ismerte a rosszat, amiért haragudtak rá az emberek, vagy éppen büntetést kapott a szüleitől. Tudta, hogy melyek azok a dolgok, amivel viszont örömet szerezhet másoknak. Azt hallotta, hogy akkor, amikor felnőtté fog válni, akkor minden sokkal könnyebb lesz, mert az ismeret és a tudás, aminek majd a birtokosa lesz, segít majd neki eldönteni a jó és a rossz közötti különbséget. Mindig azt vallotta, hogy középút ezekben a dolgokban nem létezik. Mert ugyan el lehet vegetálni olyan módon az emberek között, hogy megpróbál mindenkinek a kedvére tenni, de ennek az a nagy veszélye, hogy lassan elveszti a saját egyéniségét. Minden cselekedete után fel kell vállalni a következményeket. S hogy mi a jó és a rossz, most már egyre kevésbé tudta megkülönböztetni. Nagyon sok mindent tanult és látott, s talán pont ezek a dolgok voltak azok, amik megnehezítették döntését. Látta, hogy vannak keresztények, akik gazdagok, de olyanok is akadtak, akik csak hónapról hónapra éltek. S nem tudta, miért is lehetséges mindez. Olyan embereket is megismert, akik teljesen istentagadók voltak. Azzal tisztában volt, hogy az embereket be lehet csapni, s hiszékenységük miatt az értékítéletük is nagyon sokszor irreális. De akkor vajon ki tudhatja biztosan, hogy mi a helyes út? Hittanórán azt tanulta, hogy Isten minden emberhez szól, nem biztos, hogy nagy csodákkal, de a lelkiismeretünk segítségével mindenképpen. Mégis olyan sokszor érezte azt, hogy senki nem figyel rá, s az Istennek feltett kérdésekre sem jön meg a válasz. Bolyongott most is az utcán, s kavarogtak a fejében a gondolatok. Döntenie kellett volna, de nem tudta rászánni magát. Mindkét oldalon rengeteg olyan érv sorakozott, amelyik azt sugallta, hogy az a helyes út. Barátai is különbözőféleképpen nyilatkoztak, családja is többféle tippet adott már. De dönteni neki kellett, s nem ment. Eszébe jutott egy régen tanult memoriter: „Ismertesd meg... melyik úton járjak...” Nem volt meg a mondat vége, de úgy érezte, ez a pár szó is segítséget adott. Hazasietett, s megkereste a Bibliából ezt a mondatot. Számára teljesen világossá vált, hogy nem tehet mást, mint hogy imádságban kéri az Atya segítségét. Nem biztos, hogy helyesen értelmezi majd a tőle kapott választ, vagy hogy ennek értelmében helyesen fog cselekedni, de azt tudhatja, hogy elindult újra egy olyan úton, ami majd segíti, hogy önmagára és elhivatottságára találjon. Mert most már tudta, hogy lelki békétlenségei abból származtak, hogy nem kereste az Ő megváltójának akaratát. Jéckel Gábor Megnyílt Zsedényi Lilla ikon-kiállítása Az Amerikai Klubban október 14-én megnyílt Zsedényi Lilla művésznőnek, a mártírsorsú Zsedényi Béla államfő leányának ikon-kiállítása. Erre a 19. alkalomra a kiállítás anyagát két és félszáz ikonból válogatta össze a művésznő, melynek megtekintése különleges élményt jelent számunkra. Különösen magával ragadó alkotás a Sárkányölő Szent György, Jézus Krisztus, a Pantokrátor, Bevonulás Jeruzsálembe, az Apostolok gyülekezete, Mihály arkangyal vagy a sajátos Istenanya, amely a görögkeleti egyházakra jellemző. A számyasoltár a hit és művészet össze- csengését jelképezi. Feledy Balázs művészeti író megnyitó beszédében kiemelte, hogy az ikonfestő a szent dolgok művésze, melynek nagy jelentősége van a keresztyén művészet kezdeteitől fogva, és különleges helyet foglal el a műtárgyak világában. Zsedényi Lilla a szent dolgok hivatott művésze, aki visszatalál a XIV. és XV. század ortodox, pravoszláv világához. A belső tűz és hit nem elegendő az alkotásnál, hanem a mű létrehozása szigorú törvények ismeretét követeli meg; a művésznő példa lehet arra, hogy miként találjuk meg a kibontakozás útját alkotó- készségének, és miként mutassunk fel különleges teljesítményt. Bár az ikonokon felismerhető Andrej Rubljov, Feofan Grek vagy Usakov ikonjainak motívumai, a kiállitott műveknek mindig van egyéni charmja, egyéni karaktere, mert ezekbe saját életérzései is beépültek. Színhasználata harmonikus, pontos, gyakran arany hátteret alkalmaz; mindig szép felületet alakít ki. Az ikonoknak az ortodox egyházban van sacrális functiója. Nagy szükség van reájuk, a vallásossággal való szoros kapcsolat miatt ma is komoly igény mutatkozik meg irántuk. Hálásak lehetünk Zsedényi Lillának, hogy gyönyörű ikonjaival kiemelt bennünket a hétköznapok szürkeségéből, a hit és művészet világába vezetett minket és kapcsolatot teremtett Istennel. (A kiállítás november 14-ig hétköznap keddtől péntekig 17-22 óráig, hétvégén 14-22 óra között tekinthető meg XII. kér. Tündér u. 1. szám alatt.) Dr. Boleratzky Lóránd A Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága az elmúlt évhez hasonlóan ebben az évben is kéri az országos közös imádkozást a nagyon nehéz helyzetben levő magyar egészségügyért. Kérjük, hogy a gyülekezetekben 2000. november 19-én, vasárnap könyörögjünk azért, hogy 1. Legyen az orvosok, nővérek, egészségügyben dolgozók szolgálata a betegek felé olyan, mintha magát Krisztust szolgálnák, és tudják az evangélium üzenetét is megosztani velük. 2. Segítsen Isten, hogy az egészségügyben a munkafeltételek, műszerezettség, a betegellátás kórházi, rendelői, otthoni feltételei meglegyenek, és azokat a lehető legjobban használjuk fel. 3. Adja meg Urunk, hogy az egészségügyben dolgozók családjában harmónia, olyan életkörülmények legyenek, hogy testi-lelki egészségben, megalkuvás nélkül, szeretettel tudják betegeiken keresztül Istent szolgálni. Jó lenne, ha ezen a napon településenként egy templomban közösen is tudnának imádkozni a hívek. Budapesten a VIII. Mikszáth Kálmán téren levő Krisztus Király plébániatemplomba tervezzük a közös imádságot háromnegyed 6 órára. Budapest, 2000. október 26. Dr. Drenyovszky Irén a KOMT elnöke >
