Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-11-05 / 45. szám

4. oldal 2000. NOVEMBER 5. Evangélikus Élet REMÉNYSÉGBEN Hálaadás Zsédenyben Ünnep a Körmendi Evangélikus Egyházközség életterületén Pőcze István lelkész nem mindennapi feladatban fáradozott, melynek jelentő­ségét már a vendégek sora is hirdette, megtisztelő szavaikon, beilleszkedő és útmutató beszédeiken kívül. D. Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházke­rület püspöke, dr. Hende Csaba, az Igaz­ságügyi Minisztérium politikai államtit­kára, dr. Radnai Endre, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke, Németh Zsolt és Bebes István országgyűlési képviselők, valamint dr. Nagy Zoltán, ezúttal mint a körmendi múzeum igazgatója - egyéb­ként a gyülekezet tagja - voltak szószó­ló részesei az alkalmaknak. A szép, de a gyülekezet méretéhez ké­pest túlságosan nagy templom földszint­jét szinte megtöltötte a gyülekezet és vendégeik. Az ünnepi istentisztelet pe­dig azonnal irányt mutatva - méltán állt az élén, a sokféle és sokfelé zajló szep­tember 24-i alkalmaknak. Ugyanis ke­reszteléssel kezdődött. A püspök beszélt a jövő felől való keresztyén reménység­ről. Tudjuk, reménység ez úgy is, ahogy egy gyermekre nézünk, de úgy is, ahogy az Isten adta segítségről van bizonyossá­gunk a keresztség által. Ezután az isten- tisztelet igehirdetésében szólalt meg a bizonyságtétel, Isten mindig velünk van. A bizakodás Lelkét adta nekünk. A re­ménység és a cél került elénk ismét, a felújított toronyóra és harangjáték meg- áldásakor; a múló élet idejét mutatják, de az örökkévaló közeledik. Az ezredforduló előtti időszakban. Is­ten iránti hálából első királyunkat ábrá­zoló, a templom külső oldalán elhelye­zett emléktáblát leplezett le Németh Zsolt képviselő. Egyebek mellett szólt ennek jövőbe mutató, tettekre sarkalló szerepéről is. Amikor pedig dr. Nagy Ár­pád főorvos, mint a gyülekezet felügye­lője, millenniumra emlékeztető zászlót vett át a megyei közgyűlés alelnökétől, azt fogadta, zászlóvivő lesz, a gyüleke­zettel együtt, mint nagyszerű elődök méltó utóda. A visszakapott szomszédos épületben, a nagy díszteremmé alakított gyülekeze­ti helyiségben természetesen nem fértek el az ünneplők. De talán a munkákban résztvevők egy fele mégis hallhatta a lel­kész elismeréssel és hálával telt köszö­netét. Bebes István képviselő tisztelettel emlékezett a gyülekezet egykori lelké­szére, Kapi Bélára, a későbbi püspökre, aki 1913-ben vette szolgálatba ezt az épületet. Kifejezte abbeli reményét, hogy az államosítás után most ismét az egyházközség gondozásába került épület gyönyörű helyisége még városi célokat is fog szolgálni. Alátámasztotta ezt dr. Nagy Zoltán igazgató előadása a helyi evangélikusság Körmend történetében betöltött szerepéről. Itt került sor a püspök köszöntésére is. A kettő helyet három kerületbe rendező­dik egyházunk. így D. Szebik Imre, mint illetékes püspök, egyik utolsó szolgálatát végezte itt, a Nyugati (Dunántúli) Egy­házkerületbe tartozó Körmenden. Ez al­kalomból Pőcze István a körmendi temp­lomot ábrázoló rézkarccal ajándékozta meg a gyülekezet nevében. A Nádasd-hegyalján elfogyasztott ebéd után Katafára már hintóval érkeztek a hi­vatalosak. A község második napja tartó millenniumi ünneplésébe evangélikus - római katolikus közös istentisztelettel kapcsolódott be hivatalosan az evangéli­kus gyülekezet. Majd külsőre „teljesnek látszott az ökumené”, miután a reformá­tus lelkész is csatlakozott az ünneplők­höz és mindhárom felekezet megáldotta az államtitkár által átadott millenniumi zászlót. Az egész Szarvaskend hosszasan to- porgott a kis térré vált funduson árválko­dó torony körül. Mellette, iff. Tóth Gyu­la gondnok lakásában Dorfinger Gábor plébánossal együtt vártam én is a hintó­val érkezőket. Az itt élők az egyre hasz­nálhatatlanabb épületet lebontották, hogy régvolt iskola és lakás helyére templomot építsenek. Az alapkő letételé­re került sor a püspök szolgálatával. „A templom építésénél nem létezik szebb, felemelőbb munka” - mondotta - „Le­gyen áldott az elhatározásotok!” Lehet szebbet remélni? Egy kicsit elszalad az ember gondolata. Ezt igyekezett helyére tenni az alapító okirat, melyből hallhat­tuk: „...a közösség megélése Istenünk­kel és testvéreinkkel méltó környezetben lehessen - és gyülekezetünk az Ige ereje által lelkileg is épülhessen.” Ez a cél. Az alapkőbe kerülő fémhengerbe az egyház, az állam és a község képviselői által alá­irt okirat mellé helyezték az Evangélikus Élet heti számát, az ünnepség meghívó­ját, egy ötvenforintos érmét és a kárpót­lási megállapodást. Ez utóbbi az elvett ingatlanért kapott pénzbeni kártalanítás­ról szól, mely az építés megkezdését le­hetővé teszi. A Hősi emlékmű előtt gyűlt össze is­tentisztelet után a falu, ahol Szabó Tibor polgármesternek az államtitkár millenni­umi zászlót adott át. „Szent István, mint jó magvető, tudta, milyen magot kell el­vetnie, hogy fáradozása kalászba szök­kenjen.” Szarvaskend első nyoma 1217- ből való. „.. a múlt kötelez”, mondotta, s „akik templomot építenek, értik ezt”. Németh Zsolt képviselő szólt arról, hogy aki templomot épít, az a jövőt építi. Az ajándékzászlóval is azt üzeni a kormány: van jövője az országnak. A két felekezet megszentelte, megáldotta a zászlót. Ezután a gyermekek és fiatalok kedves műsorát esti fényben tapsolhattuk meg. Majd vacsora következett, ahol az ökör­sütés ízletes eredményében részesedhet­tünk. Nekik szerény köszönetül, mindnyá­junknak pedig buzdításként emlékezem meg külön két testvérünkről, akik életük munkájával érdemelték ki, hogy egy község megbízottai, de példaképei is le­gyenek. Katafán Papp Gyuláné evangé­likus hitoktató, nyugdíjas pedagógus, Szarvaskenden Kovács Istvánná presbi­ter, nyugdíjas védőnő a zászlóanya. És még valami. A szarvaskendi millen­niumi ünnepség bállal zárult. Ennek a bálnak a bevételét pedig az evangélikus templom építésére szánják. Nagyon jó olyan ünnepségeknek része­se lenni, ahol nem csak kezek leporolása, sokszor rendkívüli erőfeszítések megkö- szönése, megérdemelt díjak átadása „a műsor”, hanem erőteljesen hangsúlyt kap a jövő építése, nem utolsósorban az Istenbe vetett reménység, a hozzá való igazodás, a vele való kapcsolat szerint. Ezeken a helyeken, erről a kapcsolatról minden megszólaló egybehangzóan szükségesként beszélt. Kísérje, ezután is Isten áldása a Kör­mendi Evangélikus Egyházközséget! Rác Miklós A püspöki székhely tervezője Nagy ütemben épül Győrött a Nyu­gati (Dunántúli) Evangélikus Egy­házkerület leendő püspöki székhelye. A győri önkormányzat által térítés- mentesen az evangélikus egyháznak átadott belvárosi telken, amelyen ko­rábban egy klasszikus középbejárós kétszintes polgári ház állt, most ha­talmas munkagépek dolgoznak. A püspöki székhely tervezője Ráskai Péter okleveles építészmérnök, a Comfort Tervező Kft. ügyvezetője, aki 1979-ben végzett a Műegyetem építészkarán. Milyen jelentősebb referencia-munkái voltak eddig? - kérdeztük Ráskai Péter­től. Első jelentősebb munkám a győri köz­temetőben épített Szentlélek templom volt. Ezután az evangélikus egyház fel­kérésére következett a soproni Zerge ut­cai vendégház tervezése. A győri evan­gélikus iskola bővítésében is részt vet­tem, sőt a konvent épületében lévő hasz­nálaton kívüli lakásból kialakított óvodai foglalkoztató is az én munkám. Jelenleg a püspöki székhely munkáival párhuza­mosan a megyei Kereskedelmi és Ipar­kamara épületét tervezem. Mennyiben másfajta kihívás egy egyhá­zi épület tervezése? Nekem, mint evangélikus embernek, egészen fantasztikus és különleges kihí­vás egy ilyen feladat. Minden munkám­ban a legjobbat akarom adni, de ilyen esetben az épület funkciója és tartalma miatt még fontosabbnak érzem a pontos és precíz munkát. A püspöki székhely megtervezése során milyen speciális problémákkal találta magát szembe? A kiinduló probléma az volt, hogy az egyházkerület központját olyan helyen kellett megtervezni, ahol egy helyi vé­delem alatt álló épület állt. A lakóház városképi szempontból került védelem alá. Emiatt az utcai homlokzatnak olyannak kellett maradnia, mint volt korábban. A tervezési koncepcióm alapját az a tény határozta meg, hogy egy közjogi méltóság székhelyét kell felépíteni, ami reménységünk szerint hosszú ideig fog működni, vagyis a hol­napnak kellett megtervezni. Elsőrendű szempont volt a funkcionalitás. Úgy ér­zem, hogy a körülményekhez képest a megvalósulásra kerülő terv visszafogott és takarékos. Milyen lesz a püspöki székhely? Az épület beépített alapterülete 1408 négyzetméter. A pincerészben hétállá­sos garázst alakítunk ki. A földszinten lesz a tulajdonképpeni püspöki iroda, továbbá egy gondnoki szolgálati lakás. Az első emeleten helyeztük el a püspö­ki szolgálati lakást, ami meglehetősen nagy, polgári méretű. Ezen a szinten lesz még vendégszoba, tárgyaló és egy kis kápolna. A tetőteret is beépitjük, ott a püspöki titkárnak biztosítunk egy la­kást, továbbá ott is kialakítunk egy ven­dégszobát. Az összesen négyszintes épületben mindent megpróbáltunk elhe­lyezni, ami érzésünk szerint szükséges a nyugodt és hatékony egyházkormány­zati munkához. Vannak-e kilátásban újabb feladatok? Egyházam részéről most nincs, ami ért­hető, hiszen az utóbbi időben több ko­moly és nagy volumenű munkát végez­tünk el. Ami látványos, új feladat szá­momra, az a Kereskedelmi és Iparkama­ra mellett épülő új szálloda megtervezé­se. Ezen kívül több kisebb jelentőségű munkán dolgozom. Kiss Miklós Ráskai Péter irodájában, munka közben „ ...egyet se vessetek meg e kicsinyek közül... ” Zsédeny pici falu, Vas me­gye szívében. Egykor oly gazdag egyháztörténelmi múlttal rendelkező anyagyü­lekezet, ma halódó, har­minchét fő evangélikust számláló fília. Azonban az idő vasfoga, a történelem vi­harai nem törték meg az ott élő emberek barátságát, me- legszívüségét a hozzájuk be­térő vendégek iránt. Ezt érezzük immáron második éve a gyülekezet lelkészei­ként. Hogyan is kapcsolódott össze életutunk? Valamikor 1999. januárjában kezdő­dött... Uraiújfalu, mint anyagyülekezet megkapta Sárvártól Zsédenyt - Hegy­faluval együtt - negyedik fiijaként. Vajon lesz-e ele­gendő anyagi háttere az anyagyülekezetnek a meg­növekedett szolgálatok ellá­tására? - futott át rajtunk a gondolat. „Ha az Úr mind­eddig megtartott 37 evangélikust abban a faluban, akkor gondoskodni is fog ró­luk!” -jött a megnyugtató felelet. És valóban! Két héttel később a marok­nyi evangélikusság Zsédenyben evangé­likus egyházunk egyik leggazdagabb gyülekezetévé vált - az államtól kapott örök járadékkal... Ez csupán a hivatalos kárpótlási rendelet jóváírása lett volna, jó papírrendezés dolga, szerencse kérdé­se? Nem egészen! Volt Valaki, aki sok­kal tudatosabban látta, szervezte a hát­térben az utat! Ráadásul ez a Valaki a százezrek mellé még jóindulatot, nyíltsá­got, befogadó készséget is adott a gyüle­kezet vezetőinek... És rajtuk keresztül gondoskodott az anyagyülekezetről is! Nem is akárhogyan! Felülmúlva minden emberi számítást! Nagyban segítette az Uraiúj faluban épülő hittanos táborunk vizesblokk részének kialakítását. Az Úr hűséges szeretete, gondviselő jósága mindkét gyülekezetben megmutatkozott és áldássá lett sokak számára. így érkezett el ez év szeptember 30-a ennek a kis fíliának életében. Amikor is a gyülekezet apraja és nagyja, közeliek és távoliak hálaadásra gyűltek össze a külső és belső tatarozással megújított kis templomukba. Valóban volt miért hálát adni!... Zengett az ének őszintén, hálá­val és szívünkig ért a püspök igehirdeté­se a felolvasott zsoltárról: „Magasztal­lak, Uram, teljes szívemből... Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért... ” (Zsolt 138,1-3.) Az ünnepi órák azonban csak ideig-óráig tartanak - hangzott az igehir­detésben de ne felejtsük el, hogy ha szól a harang, Istenünk hív találkozásra bennünket, hiszen szorgos angyalkezek mindig megterítik igéjének és szentségei­nek kegyelmes asztalát... Ittzés Jánosnak, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspökének ez a zsédenyi templomszentelés volt kerületében az el­ső „hivatalos” szolgálata. Az ünnepi is­tentiszteletet követő közgyűlés azonban tartogatott még meghitt pillanatokat... A gyülekezet közösségéből felállt egy répcelaki néni, aki elmondta, hogy 14 éves kislányként ő köszönthette egy rövid versikével a Zsédenybe ellátogató néhai Kapi Béla püspök urat. Azóta sem felej­tette el ezt a verset, és most is elmondaná ezt az egykori köszöntést. A megható sza­vak után Ittzés János elmondta, hogy az általa hordott püspöki keresztet valámikor éppen Kapi Béla viselte... A falu és a gyülekezet vezetői örömü­ket fejezték ki azért, hogy ilyen nagy egyházi méltóság elsőként őket látogatta meg. Szolgáljon jelül mindannyiunk szá­mára - gyülekezetnek, lelkésznek, püs­pöknek egyaránt: egy a mi Főpászto­runk, akinek a legkisebb, a legelesettebb is végtelenül fontos. Menyesné Uram Zsuzsa Millenniumi kirándulás Sok szép élményben lehetett részük azoknak, akik szeptemberben részt vettek a gö­döllői gyülekezet által szervezett millenniumi kiránduláson. Lelkészünk, Blázy Ár­pád vezetésével Pannonhalmára és Székesfehérvárra látogattunk el. Utunk első állomása a pannonhalmi apátság volt. A Szent Márton hegyére épült monostort Géza fejedelem kezdte el építtetni. Szent Benedek példáját követve, Csehor­szágból érkezett szerzeteseket telepített le a Bakony nyúlványánál (996). A domb, melyen a kolostor ma is áll, 278 m magas. A kilátás fentről lenyűgöző lát­ványt nyújt. Az apátságban jelenleg több intézmény (kolostor, szeretetotthon, gimnázi­um, levéltár és könyvtár) működik, és közel 500 fő él és tevékenykedik nap mint nap. A monostor, melyben Szent István többször vendégeskedett, látnivalókban igen bő­velkedik. A levéltárban nem kevesebb, mint 277 db Árpád-kori oklevelet őriznek. Legértékesebb és legjellegzetesebb oklevelei: az 1001-es keltezésű kiváltságlevél, valamint az - 1090 körül íródott - tihanyi apátság alapítólevele. A monostor több mint 5000 kötetet számláló, igen gazdag könyvtára sok értékes kódexet, lexikont, teo­lógiai és irodalmi müvet őriz. Az apátság megtekintését követően megcsodáltuk az altemplomot és a monostor kerengőjét. Az altemplomban található I. Stefánia belga hercegnő és férjének sírja, valamint egy márványból készül nevezetes trón. A mon­da szerint, akinek sikerül úgy ráülnie, hogy háta hozzáér a támlához és eközben lába a földet éri, az lesz Magyarország következő uralkodója... A kolostor kerengőjében láthattuk a Porta Speciosa-t, a kifelé lépcsőzetesen kitáruló román kapuzatok egyik legszebbikét, melynek gyönyörű vörösmárvány ívei öt-öt oszlopon emelkednek. Nem véletlen, hogy a pannonhalmi bencés főapátságot 1996-ban a világörökség ré­szévé nyilvánították. Utunk ezt követően Székesfehérvárra vezetett. Az evangélikus gyülekezet lelkésze, Bencze András esperes, illetve idegenvezetőnk, Budaházyné Babi néni nagy szeretet­tel fogadtak bennünket az új gyülekezeti központban. Miután megtekintettük az evangélikus templomot, az óvárosba tartottunk. Idegenvezetőnkkel végigjártuk a hangulatos belvárosi utcákat. A számos templomot és műemlék épületet hangulatos terek, szökőkutak, szépen gondozott virágágyások övezik. Láttuk a város híres órá­ját, mely színpompás virágokból van kirakva. Másodperc pontossággal mutatja az időt, és virágból kirakva napra készen a mindenkori dátumot. Székesfehérvár első­sorban romkertjéről híres, ahol az Árpád-házi és az Anjou uralkodók palotájának ma­radványai találhatók. Szabad programként megnézhettük a Babamúzeumot is, ahol sok-sok régi játék tárult a szemünk elé: hintaló, dob, huszárkard, Teddy maci, fodros szoknyájú babák, illetve harcoló ólomkatonák... Gyülekezetünk millenniumi kirándulásáról mindannyian élményekben meggazda­godva térhettünk haza otthonainkba. Tompa Katalin aszódi gimnazista A H

Next

/
Oldalképek
Tartalom