Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-10-22 / 43. szám
2000. OKTÓBER 22. 3. oldal Evangélikus Élet 1956. október 23-ra emlékezve „Fölzengfiaid csöndje majd, és földed égnél szabadabb. ’’ (Tommaso Lisi: Fölzeng a holtak csöndje majd. Ford. Horváth Elemér) Nem tudom elfelejteni azt a műsort, amelyet 1999. október 23-án láttam a magyar TV képernyőjén. Egy riportemő fiatal lányokat, fiúkat szólított meg a Széna-téren és - úgy emlékszem - a Corvin közben. Azokon a helyeken, ahol 1956. október 23-át követő napokban a „pesti srácok” életüket feláldozva harcoltak a haza szabadságáért az idegen elnyomók és kiszolgálóik ellen. A megkérdezett fiatalok napi szokásos életüket élték. Véletlenül haladtak át az említett helyeken, s váratlanul érte őket a megszólítás. A kérdés, hogy mit tudnak az 1956-os forradalomról. Tétova válaszokat adtak. Akadtak köztük olyanok, akik semmit sem hallottak róla. Emlékszem a riportemő kérdésére. Ha nem is szó szerint - de valahogy így hangzott: „Itt 1956-ban olyan fiatalok harcoltak és haltak meg, mint amilyen most Te vagy.” A válaszok döntő többsége elszomorító volt. Azért maradt meg az emlékezetemben ez a riport, mert mély megrendülést váltott ki bennem ezeknek a fiataloknak a tájékozatlansága. Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy őket kárhoztassam a látottak miatt. 1956 tőlük már messze van. Nekik: történelem. Honnan tudnának róla, ha a családjukban nem beszéltek a hős napokról? Ha az idősek nem adták át nekik a „lángot”? S ha az iskolában nem tanították nekik? Vagy csak sekélyesen? Idegen ideológia keretében? Ha elgondolom - szüleik, tanítóik azokban az években lehettek diákok, amikor a megtorlás vihara dúlt. Amikor nemzeti ünnepeink alkalmával csak este engedték haza őket az iskolából. Nehogy véletlenül lássanak, halljanak valamit. Felesleges intézkedés volt abban a némaságban. Ha nem volt a családjukban, vagy közvetlen környezetükben valaki, aki október 23-án, vagy az azt követő napokban részt vett a nemzet harcában - és ezért „bűnhődött” valamelyik börtönben - akár nem is foglalkoztatta őket ez a téma. Mit is kellene mondani 1956-ról azoknak, akik átélték a lázas napokat? S ma öregen, megrakodva az idő súlyával - a kialakuló új világban, új társadalomban - már elenyészik a szavuk? Azt kellene mondani, hogy 1956. október 23-a csoda volt. Varázslat. Egy égi angyal leszállt a magyarok közé és azt mondta nekik: fogjátok meg egymás kezét! És a magyar nép szót fogadott neki és összefogott. Lerázta bilincseit és megpróbált önálló életet élni. A magyar nép azokban a napokban felemelkedett. Hogy ez csak néhány napig sikerült neki, annak oka csupán az idegen tankok által történt letiprása volt. Mi, akik átélhettük a forradalom véres, lázas, katartikus napjait, boldogok vagyunk, hogy földi vándorlásunk rövid ideje éppen ezekre a napokra esett. 1956. november 1-jén, amikor úgy éreztük, talán remélhettük, hogy sikerülni fog nemzeti önállóságunk kivívása, a rádióban felolvasták Németh László: Emelkedő nemzet című írását, melyben így írt: „Az elmúlt hét azért volt óriási élmény számomra, mert ez a néhány nap mutatta meg, nemcsak nekem, de ez egész világnak, hogy a magyar nép erkölcsileg mekkorát emelkedett... De, hogy a nemzetgyötrésben, megaláztatásokban így összeforrtak, hogy diákok, munkások, katonák minden előzetes szervezkedés nélkül közös elszántságukban így megszerveződhettek, a vezér nélküli fölkelőknek ez a csodálatos látványa meghaladta nemcsak reményemet, de a képzeletemet is. ” Azóta eltelt 44 év. Új világ épült. Hatalmas technikai fejlődés sodrában élünk. S a világunk - amibe jutottunk - úgy érzem, egészen más, mint amit az 1956-os hősök szerettek volna megvalósítani. De a szabadságot ők vívták ki nekünk. Függetlenek vagyunk - ha meg tudjuk védeni - és ezt nekik köszönhetjük. Ők indították el a nagy óriás, a Szovjetunió összeroppanását. Ezért tisztelettel és kegyelettel emlékezünk rájuk. A megholtakra és az életben maradottakra. Akik még köztünk vannak. Ez a nap a hősök napja. A halottaké. A túlélő bebörtönzötte- ké. A megalázottaké. A megverteké. Azoké, akiknek idegenbe kellett menekülni. Tisztelet azoknak is, akik itt maradtak és végigszenvedték a nehéz éveket. Az utolsó évtizedben megadatott a lehetőség - s reméljük, ezután is megmarad - hogy emelkedő nemzet legyünk ismét. Ehhez segítenek a családok, akik nevelik az új nemzedéket. Az iskolák, mely új csodákra tanítják gyermekeinket, unokáinkat. Különösen nagy reménységgel figyeljük egyházi tanintézményeink áldásos tevékenységét e téren is. Jó lenne, ha az 1956-os forradalom eszméje tovább élne. Mert az a forradalom, bukásában is szép volt. Felemelő. Nagy költőnk, Faludv György, most ünnepli 90. születésnapját. Tiszteletére idézem befejezésül az ő gyönyörű versének egy részletét, melyet a forradalomról írt. S melynek soraiból az a hazaszeretet árad, amit én is a magaménak érzek. „Ezerkilencszázötvenhat, sem emlék, sem múltam nem vagy, sem történelem, de lényem egy kioperálhatatlan darabja, testrész, ki jöttél velem az irgalmatlan mindenségbe, hol a Semmi vize zubog a híd alatt, melynek nincs korlátja: - életemnek te adtál értelmet, vad álmokat éjjelre és kedvet a szenvedéshez meg örömet: mindig te fogtál kézen ha botladoztam, magasra emeltél s nem engedted, hogy kifulladjak vénen, ezerkilencszázötvenhat, te csillag, a nehéz út oly könnyű volt veled! Oly régesrégen sütsz fehér hajamra, ragyogj sokáig még sírom felett. ” (Faludy György: Ezerkilencszázötvenhat, te csillag) Lenhardtné Bertalan Emma Testvéri találkozás a 100 éves templomban A Tolna-Baranyai egyházmegyében nem ismeretlen kifejezés a német szó: „Heimattreffen”. A háború utáni német kitelepítések eredményeképpen egész gyülekezetek néptelenedtek el, mert csak kicsiny részük maradhatott itthon. Az elmúlt évtizedek alatt azután lecsillapodtak az indulatok, megszelídültek a gondolatok és gyakorivá váltak a „hazajövetelek”, mert nem szakadtak el a szívek, lélekben ma is ide tartozóknak vallják magukat és szívesen jönnek haza, hogy meglátogassák még itt élő rokonaikat és részt vegyenek ünneplésükben. Ilyen találkozó volt szeptember 24-én a Baranya megyei Tófűn, egy kicsiny faluban, amely szintén erre a sorsra jutott, de az itthon élők nem hagyták el a gyülekezetei, s ha nincs is helyben lelkészük, de Egyházaskozár anyagyülekezetéből gondozza őket Koskai Erzsébet lelkésznő, és arra is figyeltek, hogy most 100 éves templomukat felújítsák és a hálaadó ünnepre meghívják a rokonokat Németországból. Jöttek is. Megtelt a templom és a könnyes szemű gyülekezetben együtt adtak hálát és emlékeztek. Dr. Harmati Béla püspök látogatta meg a gyülekezetét és hirdette az igét, a gyülekezetre való figyelemmel magyarul és németül prédikált. Jób 32, 7-8 verse alapján szólt: „Azt gondoltam, beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. ” Hálaadás alkalma az is, hogy 100 éves a templom, de az is, hogy együtt vagyunk azokkal, akiket elűzött a háború utáni sorsuk. Most is két nyelven, de egy szívvel dicsérjük az Urat! Aki idősebb, többet tapasztalt, többet tud elmondani, - mondja Jób. Nekünk az a feladatunk, hogy idősebbek tegyünk arról bizonyságot a fiataloknak, ami adatott nekünk, amit átéltünk és arról, hogy megtartott minket Isten. A fiatalok valami mást, szebbet, jobbat szeretnének, mutassuk meg nekik, hogy olyan Urunk van, aki mindent megadhat. Érdemes követni. Ez a templom azért van, hogy innen menjen a Lélek útján a bizonyságtétel, az erő. Krisztusi módon tudjunk egymással élni, legyen párbeszéd és találjuk meg a közös hangot. Koskai Erzsébet lelkész számolt be arról, hogy az utóbbi években hogyan indult el a gyülekezet a templom renoválásával. Gyakorlatilag 1981 óta folyamatosan végzik a helyreállítás munkáját. Helyrehozták a tetőzetet, kicserélték az ablakokat, a torony sisakját. Villanyt vezettek be újra, a külső renováláshoz 1999-ben az országos egyháztól 1,2 milliót, az önkormányzattól fél milliót kaptak és 1 millió volt a gyülekezet teljesítése is. így összesen 2,7 millió forintból végezték el a felújítást. Segített a bajor diakónia is. Van még feladat, amit szeretnének elvégezni, az orgona helyreállítása és a harangok villamosítása. Van feladat, lelkesedjen a gyülekezet és segítsenek a most személyesen is együtt ünneplők. A templomi hálaadás után a község polgármestere hívta meg a gyülekezetei a falu ünnepére: címert és zászlót avattak a templom előtti téren. A címer kifejezi a község települését és mindazt, amit benne folytatnak. A hármas halom a község településének helyét jelzi, mert három dombon települtek. Központi mezőben egy liba képe arra mutat, hogy liba- és kacsatenyésztésből éltek az itt lakók. Keresztyénségükre utal a kehely. A parkban felállított címert és a falu zászlaját megáldotta Harmati Béla püspök. Mind a templomban, mind a falu ünnepén énekelt a kozári gyülekezet énekkara magyarul és németül. A házi ünnepség után a polgármester a községházára hívogatott, ahol megvendégelték a résztvevőket, a találkozásra újra hazaérkezett németországi rokonokat. T. A község címere és zászlaja Nagyszénás ünnepe Hálaadás a száz éves templomban Az alföldi, Békés megyei nagy gyülekezetek mellett számos kisebb gyülekezet is él és szolgál, küzd és harcol, hogy végezze a rábízott feladatot. Nagyszénás egyike azoknak a kisebb gyülekezeteknek, melyekről ritkán esik szó, de ők is a maguk módján végzik a gyülekezet ösz- szegyüjtésének, az ige hirdetésének munkáját. megköszönte szolgálatukat. Kulcsár Istvánná ny. igazgató mondta el a templomról és a gyülekezetről, hogy az orosháziak Zombáról való ideköltözésével kapcsolatos a nagyszénási település is. Onnan jöttek át 1811-ben, a mihálytelki részen telepedtek le, majd 1855-56-ban települtek át a mai helyre. Az első sártemplom 1834-ben épült ott és levitájuk Ribár János esperes, dr. Harmati Béla püspök, dr. Kelemen Péter lelkész Szeptember 16-án, szombaton dr. Harmati Béla, az egyházkerület püspöke látogatta meg a gyülekezetei, hogy öröm- ünnepükön az igével szolgáljon közöttük. Kíséretében volt Ribár János esperes és dr. Szabó Lajos egyetemünk rektora, aki a délutáni orosházi lelkészavatásra jött el a megyébe. Dr. Kelemen Péter, a gyülekezet lelkésze fogadta a vendégeket és a délelőtti istentiszteleten az esperessel együtt vettek részt a liturgiában. A püspök Lk 9,22 és következő versei alapján szólt. Kinek mondanak az emberek, kinek mondotok ti? - teszi fel a kérdést Jézus ma nekünk ebben a templomban, melyben 100 éves évfordulót ünnepelünk. Ez a templom arról is beszél, hogy sok vihar söpört végig itt a Viharsarokban, mégis mindenkor békét jelentett. További kérdéseket is feltehetünk: Hova sorolják ma az egyházat? Van-e ma hatása a keresztyénségnek? Mivel járult hozzá ez a templom, hogy jobb legyen itt az élet? Jézus eljött, a feleletet itt kell keresnünk. Az ő indulata legyen bennünk, hogy az erkölcs beépüljön életünkbe. A jövő, a megértés szívkérdés és lélekkér- dés. Jézus Megváltó és Szabadító egy személyben, követhetjük Őt és evangéliumával tudjuk elvégezni feladatunkat. Megyik Zoltán felügyelő nyitotta meg a közgyűlést és üdvözölte a vendégeket, is volt ez időben. Azután építettek itt is templomot, 1884-ben iskolát is. Anyagyülekezetté váltak és első lelkészük, Kiár Béla volt. A mai templom építése 1900-ban volt és július 1-jén szentelték fel. Két harangjukat az első világháborúban vették el, ma három harang hívogat a toronyban. Vannak még hiányaik, a templom felújítása, nincs rendben az orgonájuk, jzt is pótolni szeretnék. Az évforduló ünneplése most jó alkalom arra, hogy szem elé kerüljenek ezek a feladatok és lassan megoldáshoz is jussanak. Ribár János esperes Orosháza nevében köszöntött, kérve a gyülekezetei, hogy élő templommá legyenek, ami azt jelenti, hogy a gyülekezetben fény és iránytű, élő víz és kenyér legyen Jézus, a mi Urunk. Kondor Péter esperes korábban a gyülekezet lelkésze volt. Mint ismerősöket köszöntötte régi híveit, akikért ma is imádkozik. Buzdította a gyülekezetek hogy hálájukat a feladatok megoldására való nekifutásban mutassák meg. Dr. Szabó Lajos rektor a teológia nevében köszönte a gyülekezet szuplikációs támogatását és bíztatta őket, hogy minden repedés kijavítható és megszólalhat az orgona is. A katolikusok köszöntését Szabó Antal plébános Mk 11,17 versével adta át, az imádság házára mutatott a templom jubileuma alkalmából. T. Zsinatunk szeptemberi döntéseiről... 2000. szeptember 15-16-án tartotta Zsinatunk 12. ülésszakát. Zsinatunk a törvény- alkotás célegyenesébe ért, hiszen lejár a mandátuma. Még egy alkalommal lesz ülésszak - novemberben - amikor az eddigi módosításokkal együtt egységes szerkezetbe foglalt szöveget szeretnénk letenni egyházunk asztalára. Ezen a kétnapos tanácskozáson több fontos kérdésben született döntés. Két olyan esemény is történt, amely egyházunk közélete szempontjából jelentős. D. dr. Harmati Béla püspök tájékoztatást adott a Vatikán „Dominus Jesus” címmel kiadott nyilatkozatáról: „Evangélikus oldalról sajnáljuk, hogy az Augsburgban aláírt kölcsönös elismerés és közeledés után most ez a nyilatkozat visszalépést hozott az ökumenikus közeledésben. Ugyanakkor valljuk, hogy Jézus követőinek, egyházainak nincs más útja, mint az egység és a megbékélés keresése, a kölcsönös kiengesztelő- dés. ” A Zsinat Elnöksége meghívta a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület megválasztott Elnökségét, és felkérte őket napirend előtti szólásra. A meghívást Ittzés János püspök tudta elfogadni, aki szeptember 16-án, szombaton szólt. Köszöntőjében kiemelte azt a nehéz utat, amit a múlt terheitől való megszabadulás jelentett. Ifi. Hafenscher Károly, a Zsinat lelkészi alelnöke más egyházi tisztsége miatt - az Országos Iroda igazgatója lett - lemondott zsinati funkciójáról és tagságáról is. Ezúton is köszönjük neki eddig végzett szolgálatát és kérjük, hogy továbbra is az egyház egységén munkálkodjon új, felelős beosztásában. Utódjaként a Zsinat Smidéliusz Zoltánt választotta lelkészi alelnöknek. A Zsinat által tárgyalt törvények két csoportba oszthatók. Egyrészt az u.n. jogharmonizációs törvények, másrészt a folyamatban lévő törvénymódosítások. A jogharmonizációval a Zsinatnak az a célja, hogy az elmúlt időszakban a törvényeken végrehajtott módosításokat tartalmi és formai egységbe hozza. Bárdossy Tamás az 1. bizottság nevében terjesztette elő a szükséges módosításokat. A folyamatban lévő törvények közül két témával foglalkozott a Zsinat: A diakónus lelkészek szolgálatának egyházjogi kérdéseivel. Jelenleg az Evangélikus Teológiai Akadémia levelező szakán végzett hallgatókat, ha egy gyülekezet meghívta, a püspök a szolgálatra ordinálta. Az a kérdés, mi a teendő akkor, ha valaki gyülekezetei szeretne váltani? A másik kérdés az országos felügyelői tiszt visszaállításával, illetve újrafogalmazásával kapcsolatos vita és döntés. A Zsinat úgy döntött 2/3-os többséggel, hogy az országos felügyelői posztot - új keretek között - létre hozza és 2006-ig a jelenleg is hivatalban lévő dr. Frenkl Róbert országos felügyelő mandátumát meghosszabbítja. Laborczi Géza, a Zsinat lelkészi elnöke
