Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-10-22 / 43. szám
2. oldal 2000. OKTÓBER 22. Evangélikus Élet ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a felebarátját is.” ÍJn 4,21 VASÁRf®| ” Töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálúsunk. Ami- kor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. " 1 Kor 13,9-10 (Ám 4,13; Róm 14,17-19; Zsolt 119,25-32) Mennyi kérdésünk, küzdelmünk. félelmünk, magányunk, igazság iránti vágyunk oldódik fel Isten mélyse- ' ges, tökéletes szeretetében? Már most felcsillantja néha ezt a tökéletességet, de amikor itt lesz a teljesség ideje, akkor majd mindent megértünk. •,, Uram, szereteted az égig ér, hűséged a /elitekig. ” Zsolt 36,6 (Jel 11,17; Ef 5,15-21; 2Kor 5,1-10) Talán azért tudok ilyen mondatot énekelni én is a zsoltárossal együtt, azért látom, hogyímilyen hatalmas, erős és végtelen, mert tudom, hogy szeretete ott jár a csajomák mélyén, az aluljárók forgatagában, a hidak alatt és a sírok mélyén. Ott $1’, ahol én vagyok: a mélységek mélységében. / : floml u KEDD „ Mivel azonban kijelentést kaptak (ttomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissfa hazájukba." Mt 2,12 (Zsolt 77, 14a; Mt 5, 17,22; 2Kor 5,11-15) Olyan jó felidézni ezeket a babiloni bölcseket. Nagyon vigyáznak arra, hogy ők - Izrael psi ellenség-népéből jött hódolók - nehogy veszélybe keverjék a titokzatos ki£ királyt. Minden vágyam, hogy elkerüljem azokat az utakat, melyek bajt ho/.bakmäsokra. Mint egykor ők is, ezek a jó csillagászok. Talán megszólal Isten szava szívemberg áln^mKm vagy gondolataimban, vigyázva bajt hozó utaimra. míthatok arra, hogy így vigyáz rám? Ki vagyok én, hogy ennyire fontos vagyok neki? Mégis minden reményem ez, életem egyedüli lehetősége. Isten szempillája alatt, Isten sasszámya alatt élem az életemet. Ezt a mai napot is. Ezért tele vagyok bátorsággal. Ugyan milyen baj érhetne? „Magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. ” Zsolt 90,8 (2Kor 5,10; Jak 2,1-8; 2Kor 6,1-10) „Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk, ha...”!!! A Zsoltáros - velünk együtt - abban bízik, hogy ez nem történik meg. Mert, ha igen,jaj, nekünk! Isten azonban a háta mögé veti vétkeinket. Az ítélőszékben is, amiről a második Korinthusi levél ír, a minket végtelenül szerető Krisztus ül. Ezért bizalommal állunk elé. O pedig - ezt hisszük - nem számonkérő megtorlással, hanem befogadó szeretetéyél váf minket. PÉNTFK » Ti az Úrnak, Isteneimnek a gyermekei vagytok. " 5Móz 14,1 (ÍJn 3,1a; Mt 22,34-46; 2Kor 6,11-7,1) Márpedig a gyermekeket felemelik, letörlik könnyeiket, együtt játszanak velük és gondoskodnak róluk. Nem csupán az az érzés,magyszerü, hogy gyermeke lehetek, hanem az, hogy Isten szeretete olyan, patalmas, hogy kész arra, hogy így lehajoljon hozzám. SZOMBAT „Őrizz engem, mint szemed fényét!" Zsolt 17,8 (Jn 17,15; Mt 5,23- 26; 2Kor 5,16-21) „... rejts el szárnyaid árnyékába”. Valóban szá,,A'agy az Zsolt berendezni magunk vii • jük annak lehetőségét, és fenséges Űrként, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan. " (Kol 2,3; Jak 2,8-13; 2Kor 7,2-16) Könnyű Istent , magunk képére formálni. Ezzel azonban elveszít- igy Vele úgy találkozzunk, ahogy Ő érkezik. Hatalmas szeretetéből lett emberré, mondott le végtelen erejéről, hogy meg ne rémisszfn minket. Koczorné Heinemann Ildikó SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP Imitatio Christi Jn 15,9-14 Kempis Tamásnak van egy gazdag tartalmú írása, melynek eredeti címe: Imitatio Christi. Magyar fordításban így hangzik: Krisztus követése, amit ajánlok olvasásra minden kedves testvéremnek. Azt hiszem, testvérem, aki e sorokat olvassa, azért vette kezébe ezt a rövid vasárnapi áhítatot, hogy általa ráhangolódjon a templomi igehirdetésre, azt elmélyítse vagy éppen abból valamit pótoljon, ha betegség vagy egyéb ok miatt akadályoztatva van Isten igéjének a hallgatásában. Mindenesetre egyben egyek vagyunk, mi Krisztust tényleg szeretnénk követni. A kérdés csupán az, hogy ezt a követést jól értjük és jól éljük-e? Visszaemlékezem egy megtört tekintetű édesanyára, aki férje halála kapcsán került a lelkészi hivatalba. A beszélgetés egy félelmetes vallomás volt életükről. Az életgyónás közben volt néhány perc szünet, aztán kimondta. Nem tudom, a fiunk ott lesz-e a temetésen. Tudja, egy olyan rendszerben neveltük fel a gyermekünket, amikor nem volt szabad templomba járni. A gyermekünk tanára azt mondta, ha jót akar a fiának, ne Írassa be hitoktatásra. Nem fog tudni továbbtanulni. Mi egyet értettünk vele, fiunkat soha nem is hoztuk még a templom közelébe sem. Mindössze titokban megkereszteltettük. Ahogy szép lassan egyre nagyobb lett, biztattuk, hogy a maga lábán kell majd megállnia és mindenért meg kell küzdenie az embernek. Fiam, ne törődj mással, mindig csak a magad érdekét nézd. Úgy tűnik, ezt olyan jól megtanítottuk, hogy az utóbbi időben már ránk sincs ideje. így lehet, hogy a temetésen sem lesz ott. A férjemmel közösen elhibáztuk. Tisztelendő úr, hogyan lehetne ezt visszacsinálni, hangzott a kérdés. A leírt eset csak egy a sok közül. Hányszor látni autóbuszon, villamoson elforduló fiatalokat, amikor egy idős személy felszáll és helyet keres. Panaszkodunk: ilyen a mai fiatalság, semmi tisztelet nincs bennük. Micsoda istentelen egy világ. Néha azért jó lenne feltenni a kérdést, de ki nevelte őket ilyennek? Miért éppen ilyenek, ki adja számukra a példát? Jézus egészen más példát adott nekünk és szeretné, ha azt adnánk tovább. „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” Hogyan szeretett Jézus? Az életét adta értünk. Egy édesanya fia konfirmációjára vett Bibliájának első lapjára a következőket írta: Kicsi fiam, ez egy egész életre szóló útravaló. Lehet így is édesanyának lenni. A kicsi fia mára megnőtt s ma ő is Isten gyermeke, mert akkor, amit az édesanya gyermeke Bibliájába beleirt, az számára is útravaló volt. Imitatio egy latin szó, amely másolást, követést, életlekopírozást jelent eredetileg. Ezt a szót használta Kempis Tamás müve címében. Sajnos, a magyar szóhasználatban ez mára megfakult és imitálni valamit, számunkra azt jelenti, úgy teszünk, mintha ténylegesen tennénk, de ez csak látszat. Imitáció egyenlő látszatcselekvés. Egyházi életünk és gyakorlatunk vajon a kérdéses szó melyik fordítása életvitelünkre? Imitáljuk-e, hogy követjük Jézust, mondván az embernek azért mégiscsak kell hinnie valamiben. Eljövünk a templomba is, hogy eleget tegyünk Istennek. Meg aztán sosem lehet tudni, mi van, ha mégis igaz. Avagy szeretem Jézust, követem parancsait, mert már tudom, hogy itt e földi létben sem lehet nélküle élni. Rájöttem, amire a zsoltáros is, hogy jó az Úr és örökké tart az Ő szeretete. Ezt éljük és élték sokan, köztük Kempis Tamás is. Ezért irta könyve címéül - Krisztus követése. Tudom élete jelmondata is ez volt. Miért ne lehetne a miénk is. Imitatio Christi. Sándor Frigyes IMÁDKOZZUNK! Urunk, óvj meg attól, hogy képmutató utánzóid legyünk! Ellenben add meg, hogy' kövessünk téged, megtartva parancsolataidat. Segíts, hogy a Te szereteted hassa át látásunkat, gondolkodásunkat és cselekedeteinket egyaránt. Ámen. A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: Október í 22. Hagyd az örök Istenre Minden Te utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza. Oszlat felhőt, szelet: Napját rád is felhozza. Atyád Ő, áld, szeret. (EÉ 342,1 Gerhardt P.) II 23. Jóvoltod ízlelhetjük egyre, Megáldasz minden élőket, Napod felhozva mindenekre, Hogy így tápláld, éltesd őket. Bár sokszor megbántunk téged, Nem szűnik mégsem hűséged. (EÉ 487,3 Neumann G„ Cramer J. A.) ■ 24. Vezess Istenem, kérlek, utamon a világ hiábavalósága és zűrzavara közepette es mutasd meg világosan a neked tetsző keskeny ösvényt! Add, hogy ma mindennél, amit teszek, gondoljak az örökkévaló életre! (Daur R. nyomán) II 25. Urunk, maradj velünk sötétségünkben világosságoddal, gyengeségünkben erőddel, perlekedéseinkben, bűneinkben irgalmaddal, bánatunkban vigasztalásoddal! Mindenható Isten, így áldj és őrizz meg minket! 26. Úr Jézus, szemed vizsgálja az emberek fiait, egyedül Te mondhatod magadról: ki vádolhat engem bűnnel? Hiszen mi csak bűneink csekély részét ismerjük fel! Add, hogy megismerjük őket! Kérjük bocsánatodat, részesülhessünk benne és evangéliumodhoz méltóan élhessünk! (Octinger F.K. után) ;j; 27. Minden nap megújul rajtam, Jó Atyám, szereteted: Hogyne zengne néked ajkam Hálát és dicséretet! Csak Te vagy én boldogságom. Imádságra két kezem ím buzgón összeteszem. Későn-korán hozzád vágyom, Míg ott fenn szól énekem Megdicsöült nyelveken! (EÉ 53,7 Gerhardt P.) 28. Mind a földkerekségen Nagy és kicsiny mind dicsérnek, Néked, szent Atya 11 Isten Énekelnek minden szentek, S teljes szívből hódolnak Egyszülött szent Fiadnak. Tisztelik a Szentlelket, Hogy Ő szent tanításával Gazdagon táplál minket És mindenkor megvigasztal. Téged, örök Háromság, Dic.sér, áld mind e világ! (K 26,4,5 IV. sz-i himnusz ny. Frantz I. Dali. EÉ 42) A közös nevezőre jutás útja a A lelkészi szolgálatnak egyik alapvető tényezője, hogy a gyülekezetét összefogja, egységbe kovácsolja. Azonnal jöhet az ellenvetés: a gyülekezetei közösséggé nem az ember kovácsolja, hanem a Szentlélek tüze. Igaz, mert édesapám is csak akkor tudta a vasat formálni ko- vácsmühelyében, amikor tűzbe helyezte és a vas pirosra forrósodott. De az össze- forrasztásban eszköz volt, amit neki kellett elvégeznie. A gyülekezet összefor- rottságában eszközök vagyunk, amit Isten ránk bízott, hogy a Lélek tüzével hirdessük az igét és végezzünk minden szolgálatot. Szeretnék szólni ennek lehetőségeiről, akadályairól és megvalósulásáról. Lehetőségei adottak Jézus Krisztusban, akiről szól az ige, aki maga a testté lett Ige (Jn 1,14). Isten minden szolgálati helyemen, a templomok oltárképein is Őt állította szemem elé. Ecsenyben a megfeszített Krisztus került elém, Sopronban a gecsemánei kertben véres verejtékkel tusakodó Megváltó. Szülőfalum, Csikóstöttős templomában pedig a hatalmas jó Pásztor, vállán a megtalált báránnyal hirdette a gyülekezet számára az egyetlen és páratlan utat, amely összeforraszthat: egyedül Jézus, egyedül Ő... Akadályai is vannak a gyülekezetben a közös nevezőre jutásnak, észlelhetően. Csak azokat a tapasztalataimat tudom közreadni, melyeket átéltem. Balatonszárszón tulajdonképpen nem volt anyagyülekezet, csak „missziói kör” és a szélén helyezkedtek el a szórványgyülekezetek. A szórványközpont Szárszó volt ugyan, ahol a lelkészi hivatal működött, a lelkész lakott, és ahonnan elindult szolgálati útjaira, de mindig nehéz volt ösz- szehozni egy presbiteri ülést a nagy szétszórtság miatt. Közel két és fél évtizedes ecsenyi szolgálati időmben a gyülekezet összefor- rottságának szép jelei és tényei mellett a közös nevezőre jutást sokszor megnehezítette a kitelepítés miatt megfogyatkozott gyülekezet fájó valósága. A soproni gyülekezetét hasonlóan érintette a kitelepítés, de emellett az ország különböző helyeiről idetelepült evangélikusok beépülése, magukkal hozott kegyességükkel, szokásaikkal egyrészt gazdagították a gyülekezet életét, de többször meg is hosszabbították a közös nevezőre jutás útját. - Azonban a legnagyobb akadály, amikor eddigi hittapasztalatával a gyülekezet tagja olyan falat húz maga köré, amelyen belül úgy érzi, hogy ezzel a „birtokolt hittel” hordozni tudja a maga gondját, még a páli felhívás szerint is - „mindenki hordozza a maga terhét” -, de közben a gyülekezeti közösség lényeges ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2000. október’22. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Walter Schmidt esperes; du. 4. (szeretetvendégség) Bálint Zoltán; II., Modort u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél II. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásme- gyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőft Gyuláné; de. 11. (úrv.) dr. Johannes Friedrich püspök; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; du. 5. szeretetvendégség; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Erdélyi Csaba; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Pétemé; de. 11. (úrv.) Zelenák József; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Péter; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Karl-Heinz Ulrich igazgató; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh K. László; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh K. László; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Erdélyi Csaba; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefíy Géza; OKTÓBER 23-ÁN I., Bécsi kapu tér, du. 6. Balicza Iván, V, Deák tér 4. de. 9. Cselovszky Ferenc. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): ÍJn 3,19-24; evangéliuma (igehirdetési alapige): Jn 15,9-14. HETI ÉNEKEK: 291, 47. gyülekezetben vonásáról megfeledkezik, amiről ugyancsak Pál apostol ír: „egymás terhét hordozzátok...” (Gál 6) Megvalósulása a közösségnek örömteli tapasztalattá válik ott, ahol az igében, a szentségekben és innen fakadó cselekedetekben összeforrnak a Szentlélek műhelyében, az anyaszentegyházban. Amikor nem látjuk a magunk terhét nagyobbnak, mint a segélykérőét. Amikor egy közös test tagjaiként tudunk egymásnak örömmel szolgálni, akkor is, ha mást mond a Jog”, mást súg az „ész”, mert a krisztusi szeretet szorongat és késztet adni, mint a kút a kapott vizet... - A gyülekezet közös nevezőre jutásának szép alkalmairól is lehet szólnom, melyért Istennek legyen hála. A Balaton déli partján, Fonyódon mindig örömteli tény volt, amikor a szórványok népe egy-egy nyári vasárnapon csendesnapot tarthatott. Előttem van Kutas Elek esperes és Ottóffy Ottó felügyelő, hűséges szolgálatukkal. - Közös munkájuk gyümölcsét láthatták a testvérek a somogyi Ecsenyben, amikor az új lelkészlakás szentelésekor áldották Istent. A soproni jubileumi alkalmak (200 éves templom, 425 éves gyülekezet, templomfelújítás) pedig életjelei voltak a sok viharban megmaradt gyülekezet szolgálatának. Szimon János
