Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-10-01 / 40. szám

Evangélikus Élet 2000. OKTÓBER 1. 5. oldal w S SABOM Kedves Gyerekek! Örömmel tölt el, hogy régi, kedves rejtvényfejtő barátaim hétről hétre kül­dik a helyes megfejtéseket! Köszönöm kedves soraitokat és biztatlak a továb­bi feladatok megoldására! Egyúttal bátorítlak benneteket, hogy adjátok oda a Gyereksarokban megjelenő feladatokat hittanos, gyermekbibliakörös társai­toknak is! A mai számtól újra indulnak Zsomborral, a kukaccal a bibliai kör­utak és hamarosan a Hétpróba rejtvényei is várnak rátok! S idén mi lesz aju­talom? Természetesen már azzal is nyertek, ha megismerkedtek bibliai törté­netekkel, személyekkel. Az is lehet, hogy csak újra kell olvasni ezeket az ige­helyeket. De emellett kézzelfogható jutalmak is várnak rátok: Minden helyes megoldásért Zsombor színes képének 1-1 matricás darabkáját kapjátok. A cél az, hogy a sok kis részlet összeálljon egy teljes képpé. Próbáljátok meg minden héten beküldeni a helyes válaszokat, hogy mi­nél előbb rátok mosolyoghasson Zsombor! Ne feledjétek: ha társaitok­nak is szóltok erről a lehetőségről, az ő ismereteiket is gazdagítjátok, emellett a matricás gyűjtemény is gyarapodhat! Jó munkát, jó missziót kíván szeretettel: Pötty bohóc TANÍTVÁNY KÖRÚT Mától kéthetente ismét körutazásokat teszünk Zsomborral, a kukaccal a Biblia lap­jain! Válaszoljatok a kérdésekre és küldjétek be a következő címre: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Minden alkalommal Zsombor képének egy matricás ré­sze a jutalom. 1. Miért 12 tanítványa volt Jézusnak? 2. Ki tagadta meg háromszor Jézust? 3. Mely tanítványok voltak Jézus közelében, amikor gyötrődött a Gecsemáné kertben? 4. Melyik tanítvány neve jelenti ezt: a Mennydörgés fiai? 5. Mely tanítványok voltak Jézussal a Megdicsőülés hegyén? 6. Mennyiért árulta el Júdás Jézust? 7. Mi volt Jézus első csodatétele, ahol a tanítványok is jelen voltak? Aki indiai levelezőtársat szeretne, küldje el bemutatkozó levelét, lehetőleg an­golul, a következő cimre: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Ezeket a leveleket továbbítjuk Joó Angelikának és Andrásnak, akik Indiában fogják levelezőpartnereiteknek odaadni. Barátok, hittan-csoportok közösen is ír­hattok!!! Az indiai gyerekek nagyon váijákü! Slusszkulcsos gyerekek A már mögöttünk hagyott nyár, ahogy máskor is, leginkább a gyermekeké volt. Miután az iskolaév befejeződött, a tano­dák bezárták kapuikat, az iskolások előtt ott volt majdnem három hónapnyi sza­badidő. Az elmúlt esztendőkben ezekben a nyári hónapokban vissza-visszatérő ki­fejezés volt a „kulcsos gyerek” kifejezés. Ez a kifejezés arra a sok ezer gyermekre vonatkozott, akik a nyakukban lógó la­káskulccsal szünidőben szülői felügyelet nélkül tétlenül, dologtalanul, értelmes elfoglaltságot nem találva, haverokkal csavarogtak egész nap. Legújabban talán egy új kifejezést kell megtanulnunk. A „slusszkulcsos gyer­mek” kifejezést. Azokról a jól szituált családok gyermekeiről van szó, akiknek szülei minden létező anyagi dolgot meg­adnak csemetéiknek, csak éppen a törő­dést és szeretetet nem. Idejük nincs fog­lalkozni gyermekeikkel, mert az élet munka és rohanás. Teljesíteni kell, ered­ményeket felmutatni. Hogy gyermekük­kel mi történik, azzal már nincs idejük foglalkozni. Egy mosonmagyaróvári addiktológus szakember riasztó adatokat hozott nyil­vánosságra. Elmondta, hogy a Lajta par­ti városban tavaly tizenhárom éves volt a legfiatalabb drogos, idén az alsó korha­tár már tíz-tizenkét évre süllyedt. A drogfogyasztásban élen járnak a tehetős családok gyermekei. Ők sok esetben ha­vonta akár tízezer forintot is költenek ká­bítószerre. A csúcsot talán az a fiatal tartja, aki tizenévesen havi százezer fo­rintot csent el otthonról, hogy a bódító szert meg tudja vásárolni. A szülőknek sok esetben nemcsak gyermekük furcsa viselkedése nem tűnik fel, hanem a rend­szeresen megcsapolt családi kassza sem. Hogyan is tűnne fel, amikor a szülők szinte soha nincsenek otthon, és nem is látják gyermeküket. Hajtanak a minden­napi betevőért, a nagyobb autóért, a na­gyobb házért, a rongyrázó és hivalkodó életvitelért. Eközben pedig a magára ha­gyott „slusszkulcsos gyerek” kiszalad a kezük alól, tönkreteszi magát és elsüly- lyed. A közelmúltban volt alkalmam talál­kozni egy olyan édesanyával, akinek ki­sebbik lánya drogos lett. Az egész csa­lád élete tönkrement. Azóta ez az édes­anya már rájött, hogy hol hibázott. Töb­bet ért volna a Karibi-tengeri nyaralá­soknál, a jól fizető menedzseri állásnál, és a társadalmi elismertségnél odafi­gyelni szeretetre, meghitt beszélgeté­sekre és törődésre szomjazó lányára. A szeretet ugyanis nem forintosítható. A kérdés már csak az, miért kell erre a fel­ismerésre várni a tragédia bekövetkez­téig? Kiss Miklós HM FIATALOKNAK Dalom zengjen az Úrnak egy élten át... A Soli Deo Gloria Ének- és Zenekar tavaszi szolgálatai és nyári táborozása A Soli Deo Gloria Evangélikus Ifjúsági Ének- és Zenekar 2000. április 8-án jóté­konysági koncertet adott a győri evangéli­kus Öregtemplomban az Evangélikus Is­kola javára, hangszerek vásárlására. Hallgatóné Hajnal Judit igazgatónő e kö­szönő szavakkal búcsúzott a koncert vé­gén: „A zene szebbé teszi az életünket, az éneklő mások életét is. Tudjuk azt, hogy különböző városokban tanultok, mégis nagyszerű, hogy együtt vagytok, és örö­möt és boldogságot sugároztok mindany- nyiunk felé, így a legtisztább forrásból kaptuk a böjti időben is a csodálatos üze­netet. Énekkarunk június 3-án pün- kösdi-nyárköszöntő koncertet adott a ménfőcsanaki Bezerédj kápolnában, melynek díszvendégei Max Hamsch, a Németországi Keresztyén Ifjúsági Egye­sület (CVJM) nyugalmazott titkára és Jankovits Béla esperes voltak. A koncer­tet egy szeretetvendégség követett. A kórus ez év pünkösd vasárnapján a kajárpéci evangélikus templomban szol­gált az istentiszteleten. Idén nyáron sem maradhatott el a tábo­rozás. A fárasztó érettségi, felvételi és egyetemi vizsgaidőszak után újult erővel kezdtünk hozzá a nyári programok meg­2000. június 3-án, a Soli Deo Gloria pünkösdi koncertet adott. Díszvendég: Max Hamsch (a képen balról az első) Az énekkar 2000. április 8-án, a győri evangélikus öregtemp­lomban adott jótékonysági koncertet szervezéséhez. Fontos volt számunkra a nyugodt környezet, ahol énekelhettünk, készülhettünk a koncertekre, ahol biblia­órákat és áhítatokat tarthattunk és játsz­hattunk. Táborunk igéjét idén János evangéliumából választottuk: Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. ” (Jn 14,6) Programjainkat a zene, bibliaórák, ki­rándulások, vetélkedők és a vizitúrák mellett délutánonként kreatív kézműves­foglalkozások is színesítették. Táboraink egyik fő célja, hogy alaposan felkészül­jünk az előttünk álló koncertekre. Idén öt koncertet adtunk a kör­nyező gyülekezeteknek. Augusztus 11-én este a közelben levő Gyenes- diásra utaztunk, ahol Kapemaumban (a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház Szeretetintéz- ménye) az esti áhítat ke­retében a szeretetotthon állandó idős lakóinak, és az ott nyaraló vendégek­nek adtunk koncertet. Köszönet az otthonveze­tőnek a szeretetteljes fo­gadtatásáért és vendég­látásért. Fellépéseinket ezen a nyáron különösen ko­moly felkészülés előzte meg. Augusztus 13-án, vasárnap ugyanis négy különböző gyülekezetnek adtunk koncertet a hévízi német-magyar evangél ikus-református templomban. Délelőtt a német evangéli­kus és a magyar nyelvű református isten­tiszteleteken szolgáltunk, majd egy rövid pihenő után délután a magyar evangéli­kus, és este a német református gyüleke­zetnek énekeltünk. Műsorunkban az új magyar dalok mellett számos német nyelvű ének is szerepelt, amit a német testvérek nagy örömmel fogadtak. A bennünket hallgatók között több zenész és kórusvezető is volt, akikkel a koncert után megismerkedtünk, és akik tovább viszik és adják az örömöt, amivel az el­hangzott dalok megajándékozták őket. Németországi és svájci meghívásokat is kaptunk. A helyi lelkészek már nagy szeretettel, ismerősként fogadtak bennünket. Prédi­kációik és dalaink mondanivalója előze­tes egyeztetés nélkül is több szálon ösz- szefonódott, és ugyanarról szólt, ahogy a közönség egyik legkedvesebb dala is mondja: .....az igazságot átérzi a lelkünk, de te is tudod, hogy kimondhatatlan. ” Köszönet a hévízi lelkészeknek, gond­nokoknak, gyülekezeteknek, a Ménfő­csanaki Önkormányzatnak és a szülők­nek a sok segítségért! A kicsik és nagyok számára ez a nyolc nap nem munkát, hanem örömteli szol­gálatot jelentett. E sorok a továbbiakban is vezessék utunkat: „Aki pedig az igaz­ságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat. ” (Jn 3,21) Nyakas Judit Soli Deo Gloria Fiatalok konferenciája Gyenesdiáson Fiatalok, mégpedig „öregedő” fiata­lok találkoztak augusztus utolsó heté­ben a Balaton-parti Gyenesdiáson. „Kapernaum” sokat látott falai között hitmélyítő programokon, beszélgeté­seken, elcsendesedéseken vettünk részt. Először tavaly nyáron, Nagybörzsöny­ben jöttek össze húszon- és harmincéves fiatalok Szeverényi János lelkész vezeté­sével, hogy együtt és még inkább Isten­nel töltsenek néhány napot. Akkor még csak húszán, idén már negyvenen vágy­tak a zűrös, zajos és rohanó világunktól testileg-lelkileg megfáradtként erőt me­ríteni, hitben megújulni és a reménység békességét ismét átélni. A Keszthelyhez közeli Gyenesdiáson egyházunk egyik legszebb szociális in­tézménye működik, már közel 70 éve. A őszinteségről, a nők nehéz helyzetéről, ál­maink „tanításáról”. A reggeli áhítatokon Isten további kérdésein gondolkodtunk: „Hol van a te testvéred?" (lMóz 4,9), „Mit kellett volna még tennem a szőlőm­mel? ” (Ézs 5,4), „Mit használ az ember­nek, ha az egész világot megnyeri...?” 55 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete. 118 Zsolt 1 5} Kettős hálaadásra jött össze a Bencze és a Tóth család a Ke­lenföldi templomban aug. 5-én. Ott volt a népes család apraja nagyja és a jó barátok, hogy együtt adjanak hálát Istennek. Ket­tősjubileum volt ez a nap. A felzendülő Istent dicsérő ének után Tóth Ferenc - perkátai gyógyszerész - és Tóthné Bence Agnes - tanítónő - álltak az oltár elé, hogy házasságuk 25. évforduló­ján hálával emlékezzenek meg Istennek minden rájuk árasztott áldásáról. Az Igét ifj. Bence Imre - budavári lelkész - hirdette, azon Ige alapján, amellyel esküvőjükön a nagyapa - Ruttkay Miklián Géza bocsátotta életútjukra innen a kelenföldi oltártól. Gyermekeik, Szilvia és Péter hálaadó imádságban mondtak kö­szönetét Istennek szüléikért. A másik jubileum egy 80. születés­nap volt. Id. Bencze Imrét köszöntöttük ez alkalomból. Az istentisztelet után a gyülekezet tanácstermében folytató­dott az ünnepség terített asztalok mellett. Bencze András - fe­hérvári lelkész - köszöntötte az édesapját az egész család ne­vében. Megköszönte a szerető gondoskodást, a testi-lelki java­kat, amelyeket kaptak, a sok jó tanácsot, amellyel irányította életüket. Ezután a 12 unoka muzsikaszóval kedveskedett a nagyapónak - Bencze Gábor zenetanár irányításával. Majd még egy színdarabot is előadtak, melyben a legkisebbektől - 4-5 évesek - a legnagyobbakig - húszon évesek - mindenki szere­pet kapott. A sok jókívánság mellett elhangzott, id. Bencze Im­réhez, hogy további munkáját is Isten áldása kísérje. Mert bár nyugdíjas, a munkát nem hagyta abba. Ha szükséges helyette­síti lelkészfiait, szívesen szolgál, ahol szükséges. S a Missziói Egyesületben feleségével együtt nagyon áldásos munkát vé­geznek. Késő este mikor elköszöntünk egymástól, úgy éreztük, hogy jó volt nekünk itt együtt lenni, s Isten ajándékait számba venni. Hálánk azonban ne legyen csak ünnepi, vagy alkalomhoz köt­ve, de naponként adjunk hálát Istennek ajándékaiért. Erre figyelmeztet a 105. Zsoltár 1-3 verse: „Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét. Hirdessétek tetteit a népek között. Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki. Emlegessétek minden csodáját, Dicsőítsétek szent nevét, Szívből örüljetek, akik keresitek az Urat. ” Özv. Szabó Mihályné szép természeti környezetben fekvő komplexumban egyrészt az idősek ottho­na található, másrészt lelkészek, gyüle­kezeti tagok, egyházi munkatársak és fi­atalok számára szerveznek itt konferen­ciákat, tavasztól őszig. Az augusztus végi „öregedő ifjak konfe­renciájának” jelmondata ez volt: Adám, hol vagy? A néhány nap során a világban elfoglalt helyünket próbáltuk meghatá­rozni. A testvéri és baráti közösségben ezért beszélgettünk a munka és hivatás összefüggéseiről, a kereszthordozásról, az (Mt 16,26). A szabadidőben a Balaton habjaiban hüsöltünk, sportoltunk, kirán­dultunk. A búcsúest ezúttal is meghatóan zárult. Volt, aki saját költeményét olvasta föl, másvalaki énektudását mutatta be, míg néhányan egy vidám jelenet előadá­sára vállalkoztak. Az est a tábortűz mel­letti diavetítéses áhítattal ért véget. Ismé­telten elhatároztuk, hogy az októberi or­szágos tábortalálkozó után, télen újra ösz- szejövünk, és jövő nyáron is lesz „örege­dő fiatalok konferenciája”. Szegfű Katalin » t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom