Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-09-17 / 38. szám

Evangélikus Élet 2000. SZEPTEMBER 17. 5. oldal Kedves Gyerekek! ittfe fSswSSp* mi A múlt héten egy új sorozat indult útjára itt a Gyermeksarok hasábjain: sorra veszünk néhányat a közúti közlekedési táblák közül. Megnézzük, mit jelentenek ezek a táblák, illetve melyik bibliai történet juthat eszünkbe ró­luk. Hiszen sokszor hasonlítanak ezek az útjelzések olyan utasításokhoz, melyeket az Isten ad nekünk. Segít ezekkel jobban eligazodni az életünk­ben. A mai alkalommal egy tiltótábláról beszélgetünk: Megfordulni tilos. Vannak az utaknak olyan szakaszai, amikor nem lehet visszafordulni, csak­is tovább lehet haladni. Veszélyt jelenthet a megfordulás. Meg lehet próbál­ni ugyan, de nem marad büntetlenül. Jónás is megpróbálta: Ninive helyett Tarziszba vette az irányt. Egy darabig nem is volt semmi baj, de az Isten nem engedte ezt a „ megfordulást”. Amikor parancsot adott Jó­násnak, egyben kitette a megfordulni tilos táblát is. Azonban Jónás nem vette ezt komolyan: elindult az ellenkező irány­ba. A következmény sem maradt el: a vihar és a hal gyom­rában töltött idő megtanította őt, hogy milyen következ­ménnyel jár, ha megszegjük a szabályokat. A mi életünkben is vannak olyan időszakok, amikor ott áll a tiltó tábla: megfordulni tilos. Nem véletlenül kapjuk ezt a parancsot: ha el akarjuk kerülni a bajt, tartsuk be a szabályt, ne forduljunk vissza! FIATALOKNAK Ifjúsági zarándokok Svédországban Ha azt mondom: zarándoklás, az Olvasó eszébe jut Mekka, vagy Jeruzsálem, vagy esetleg az ókor/középkor, merthogy az akkor volt „divat”. Igazság szerint, én is így gondolkodtam egy hónappal ezelőtt. Most máshogy. Átéltem egy vándorlást és gazdagabbnak érzem magam. Svédországba indultunk el 69-en au­gusztus második napján. Már a hosszú út előtt és közben is volt arra idő, és lehető­ség, hogy az előzetes körlevelek és egy összejövetel alapján elképzeljem, talál­gassam, mit is jelenthet az ezredforduló nyarán sok tíz kilométert gyalogolni tár­saimmal együtt - 17 európai országból. Nem tudtam. Nem mindennapi élmény volt! Bizony­talan, nem pontosan körvonalazott elkép­zeléseim egyre jobban konkréttá váltak. A három nap, az 55 km, a kis tízes csopor­tokban való gyaloglás, az óránkénti meg­állások imára, rövid áhítatra, éneklésre, a természet egyszerű, lélegzetelállító szép­sége mind hozzájárult ahhoz, hogy elgon­dolkodjak, döntéseket hozzak, vagy ép­pen kérdéseket tegyek fel magamban. Örültem, ha arra gondoltam, hogy még néhány százan ugyanígy tesznek s ők is Vadstena felé tartanak. Erről szólt az egész. Az életút kicsinyített változata. Igenis, rengeteg párhuzam ötlött fel ben­nem és egy kicsit büszke voltam, ha fel­fedeztem egy újat. Mit jelent megállni rendszeresen egy imára s zsoltárolvasás­ra, rövid meditációra? Mikor és hogyan szólítom meg a mellettem elhaladót, és ő viszont engem? Szem előtt tartom-e az együttmenetelés rendjét, kezemben van- e a térkép, vagy figyelek a vezetőre? Ha templomot látok az úton, mit teszek? Adok-e a (már felmelegedett) vi­zemből vagy az ebédmaradékomból a másiknak? Van-e szemem a búzamezők aranysárga tengerét megcsodálni és az őket érlelő napot áldani? Rengeteg van még a tarsolyomban ezekből a kérdésekből. A válasz megta­lálható és nagyon sokszor bennünk van! Metjük megismerni magunkat és ne ve­gyük le közben tekintetünket az Úrról! Horváth Eszter Tegyétek helyes sorrendbe a Jónás történetével kapcsolatos képeket! Jó munkát kíván szeretettel: Pötty bohóc A gyermeksarok készítőinek elme: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Báró Podmaniczky Pál, párom szere­tett professzora, élete mintaképe volt. Sopronban az Evangélikus Teológián ta­nított férjem teológus korában. A misszió tudomány doktora volt. Na­gyon szerették a tanítványai. 1949-ben halt meg. A debreceni teológia által kül­dött koszorú-megváltás összegét meghir­dették pályázatként. „Dr. Podmaniczky Pál élete és munkássága" címen. Féljem egyedül pályázta meg a teológusok közül. Nehéz idők voltak és a bárói cím nem volt ildomos. Páromat a szeretet vezette, nem is gondolt erre. Harmadéves teológus volt akkor. Én is ott voltam már vele, mint fe­lesége. A teológus otthonban laktunk a Kar jóvoltából. Én már nem ismertem személyesen, de az a szeretet, amivel a párom szerette, átragadt rám is. Sokszor kimentünk a temetőbe a sírjá­hoz. A dolgozat megírásának rendezésé­ben én is segítettem, ahogy tudtam. így átéltem vele életét, munkásságát. Ettől kezdve minden anyagot gyűjtött, ami Podi bácsival kapcsolatban volt. (így hívták a tanítványai, és Pali bácsi­nak.) Felsőszeliben, Szlovákiában is jár­tunk első segédlelkészi helyén. Még élt abból az időből egyetlen ember, aki be­számolt azokról az időkről. A VEZETŐ KÉZ A gyűjtemény azt hiszem 860 db. Negyvenkét év alatt gyűlt össze, nagy szeretettel rendezte, 36 csomaggal lett. Párom 1991-ben hagyott itt minket, meghalt. Az édesanyjától örökölt sublót fiókjában őrizte a gyűjtött anyagot. Sok­szor eszembe jutott, mit is csináljak ve­le? De nem éreztem semmiféle indítást, még 8 évet nyugodott a sublót fiókjában. Most 50 éve, hogy a professzor úr meg­halt. Unokája, dr. Martinovitsné dr. Ku­tas Ilona telefonon felhívott engem, és érdeklődött a gyűjtemény felől. Két-három hónappal korábban egy piliscsabai konferencián voltam, és dr. Fabiny Tibor professzor érdeklődött: „Megvan-e még a Podmaniczky gyűjte­mény?” - ő megvenné a múzeum számá­ra. Én nem tudok azonnal dönteni, mindig a párom döntötte el az ilyen dolgokat. Megtanultam tőle, hogy az isteni jelzést meg kell várni. Megígértem, hogy majd fogok jelentkezni. Több mint egy hóna­pig eszembe sem jutott. Egyik éjjel, amikor felébredtem, felöt­lött bennem ez a beszélgetés. „Csodála­tosak az Isten útjai, vezetése.” Reggel azonnal mentem a sublóthoz és kihúztam a fiókot, amiben a gyűjtemény volt. A csomag tetején egy kis egér csücsült, és azt mondta nekem: „Oda kell adni, mert megeszik az egerek.” Már volt rágott is közöttük. Azután érdeklődött Martinovitsné Ilonka a gyűjtemény felől. Megkaptam Istennek a jelzését, vezeté­sét. Fel is vettem Fabiny professzor úrral a kapcsolatot. Isten útjai kikutathatatla- nok, ráfigyelve még egy kis egeret és rágcsálását is fel tudja használni az Ő akarata végrehajtására. Amikor elmeséltem a teológus uno­kámnak, nagyot nevetett. „A mamának a kis egér dönti el ezt a fontos dolgot?” Remélem, az unokám majd találkozik ta­nulmányai során Bálám szamarának tör­ténetével, eszébe fog jutni a kis egér. így találkozott a tudomány a hittel, Isten munkája, vezetésével. így került ide ez a gyűjtemény. Csak azt sajnálom, hogy párom ezt már nem érhette meg, nem tud velünk ünne­pelni. De hiszem, hogy odaát a Profesz- szor Úrral együtt dicsérik az Istent. Mi meg emlékezünk. Ez a kis írás egy egyszerű bizonyságte­vés, életünk során mindig így tapasztal­tuk meg ISTEN CSODÁLATOS VEZE­TŐ KEZÉT. Huley Alfrédné Misztótfalusi Kis Miklós 1650 - 1702 l^öníjvtfjánló Bérezi Margit: „Angéla zsoltára” Háromszázötven évvel ezelőtt - 1650- ben - született Almisztótfaluban falusi kézműves szülők gyermekeként. Alsóbb iskoláit Nagybányán végezte, majd a nagyenyedi kollégiumban bölcsészetet és református teológiát tanult. Fogarason iskolamesterként dolgozott 1677 és 1680 között. 1680-ban Hollandi­ába ment. Ott nyomtatták a magyar nyel­vű Bibliát. Ennek helyesírására ügyelt és folytatta tanulmányait. Amsterdamban művészi fokon elsajátított a betűmetszés és a könyvnyomtatás mesterségét. 1683-ban önállósitotta magát. Hamaro­san a legismertebb betűmetszők közé ke­rült. Egész Európából kapott megrende­léseket, Angliától Svédországon át a pá­pai államig. A firenzei új nyomda tőle rendelte meg a teljes betűkészletét. Vé­sett héber, görög, örmény betűket. Ő ké­szítette el az első nyomtatott grúz ábécét is. Sok pénzt keresett a betűmetszéssel. Saját keresetéből kis alakban újra nyom­tatta Károlyi Gáspár teljes Biblia-fordí­tását, Szenczi Molnár Albert Zsoltárait és az Újszövetséget. A szöveget számos helyen kijavította, helyesírási újításokat vezetett be. 1689-ben felszámolta Amsterdamban a már világhírű nyomdáját. Hazajött Er­délybe, hogy szülőföldjén szolgálja a művelődés ügyét. Önálló nyomdát akart létesíteni. Elvállalta a kolozsvári refor­mátus egyház nyomdájának vezetését, korszerűsítette, és 1693-ben kezdett dol­gozni az üzem. Tiz év alatt félszáz művet jelentetett meg igen gondos szerkesztés­sel és a legkorszerűbb nyomdai mód­szerrel. A nép kezébe olcsó és hasznos könyveket kívánt adni, hogy ne marad­jon írástudatlanságban. Készített naptá­rakat, melyeket hasznos tudnivalókkal egészített ki. Történeti műveket, verse­ket jelentett meg. Kiadta Balassi Bálint, Rimay János istenes verseit, Comenius tankönyveit, ábécés könyveket. Mindezt a saját maga költségén tette. Az ember azt gondolná, hogy mindeze­kért elismerést érdemelt és anyagi jólét övezte. Ezzel szemben az a valóság, hogy kálvinista felsőbbsége támadást in­dított ellene. Azzal vádolták, hogy a Bib­liát meghamisította a szövegjavításaival. Célja az egyházi és világi hatóság lejára­tása lett volna. A maga védelmére előbb az „Apologia”, majd a „Maga személyé­nek mentsége” című munkáiban védte meg álláspontját. Könyveiért perbe fogták. Az az ítélet született, hogy a református egyház ve­zetőit kövesse meg. Könyveit el kell égetni és állításait vissza kell vonni. Az izgalmak hatására 1699-ben agy­vérzés érte. Lélekben megtörve, testben bénán még három évig élt. Szegénység­ben halt meg Kolozsvárott 1720. márci­us 20-án. Németh László Eklézsia megkövetés címmel alatt írt drámát Misztótfalusi Kis Miklós életéről és meghurcoltatásáról. Dr. Reményi Mihály „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön... ” (Mt 6,19). Bérezi Margit: „An­géla zsoltára ” című könyvének olvasása után - többek között - ez az igevers jutott eszembe. A könyv főhőse, aki magát An­gélának nevezi, egész életében a mennyei kincsek után kutatott, Istent kereste első­sorban, a Biblia igazságtartalmát. Első olvasásra úgy tűnik, hogy a könyv egy mélyen érző, igazi írói vénával meg­áldott asszony életének olvasmányos, fordulatos leírása. Ennél azonban sokkal több. A szerző zsoltárnak nevezi művét, s talán a cím visz közel ahhoz a célhoz, melyet B. M. kitűzött maga elé. Elsősorban a ,jelek” és a „csodák” le­írásában, melyeket átél, található meg a zsoltárok hangja. Ezek az átélések szá­mára hitbizonyosságok, ezekre figyelni, írja, épp olyan fontos, mint imádkozni. Mintha a középkori misztika kelne életre abban a „hatalmas árnyban”, aki betölti a világmindenséget, s neki vigasztaló, is­teni szavakat mond, szinte révületben éli át az istenközelséget. A túlzó, oktalan bűntudata is szokatlan számunkra, pedig a zsoltárokban is található ilyen földig sújtott bűnös. De Angéla nemcsak hisz a jelekben és a csodákban, nemcsak meg­vert bűnös, hanem a zsoltárírókhoz ha­sonlóan, sőt azoknál merészebben kér­dez is. Ezekben a kérdésekben, melyek­re nincs mindig válasz a könyvben, igazi XX. századi modem ember, aki a kéte­lyek tüzében ég, s akinek sorsa megvála­szolatlan kérdései, és a legyőzhetetlen akadályok révén a senki földjére visz. Ezen a ponton kérdezzük mi, akiket el­szomorít ez a lelkészsors, vajon az eg­zisztenciális törésnek törvényszerűen be kellett-e következnie. Hiszen igehirdetői célkitűzése: „Úgy szerettem volna vezet­ni az Isten, Krisztus után vágyakozókat, hogy szavaim ne akadályozzák a kegye­lem munkáját.”, s mindaz, amit a lelké­szi munkáról, az igehirdetésekre készü­lés számunkra ismeretlen kínjáról el­mond, egy biztos alapon álló, hitében erős lélek harca a rábízottakért. Angéla sorsa azonban nemcsak a lelké- szi pálya semmihez sem hasonlítható, fe­lelősségteljes és talán teljesíthetetlen fel­adatokkal is teli hivatását példázza, ha­nem ehhez egy olyan történelmi kor tár­sult ráadásként, ami könnyen okozhatott meghasonlást azok lelkében, akik Isten szolgálatában semmiféle megalkuvásra nem voltak hajlamosak. Angéla nem tu­dott megalkudni. Olyan akadályokat kel­lett legyőznie, melyek meghaladták ere­jét. Ebben a harcban a legnehezebb aka­dályokat éppen szeretett egyháza gördí­tette elé. Életének igazi drámája akkor kezdődik, amikor el kell hagynia a „he­gyen épített várost”, s megvakítva elin­dul a kitaszítottság útján. Bűnéül róható-e fel, hogy „kővé akart válni”, és hogy el akart felejteni min­dent, a jeleket és a csodákat is... szere­tett Istenét is. Sokan megkövezik ezért. Jézus azonban azt mondta a követ eme­lőknek: „Aki nem bűnös közöttetek, az dobja rá az első követ.” A lírai elemekkel átszőtt, filozófiai mélységű írás utolsó lapját egy életét Is­tennek ajánló, s előtte leboruló alázatos lélek jelenik meg előttünk. írásommal adózni szerettem volna nagy tisztelettel a lelkésznek, a család­anyának, az emberi sorsot minden tekin­tetben megélt törékeny, de erős lelkű asszonynak. A könyv címlapját és rajzait a lelkész­nő félje, Szita István készítette. Ajánlom a könyvet egyházunk minden tagjának, de különösen is a teológusok­nak, akik Isten szolgálatára készülnek. Csaba Piroska (Kapható a Sajtóosztály könyvesboltjá­ban és a Huszár Gál könyvesboltban.) PÁLYÁZATOK Millenniumi rendezvényeinek sorában a Kőbányai Evangélikus Egyházközség és a Kápolna Színpad Alapít­vány rajzpályázatot hirdet az alábbi feltételekkel. Választható témák: 1. Árpádházi személyekről szóló monda, legenda illusztrá­ciója 2. Szózat vagy a Himnusz illusztrációja 3. Millenniumi plakátterv (különös tekintettel az államala­pítás és első királyaink idejére, az első három évszázad kul­túrtörténeti emlékeire.) 4. Önállóan tervezett és elkészített, Árpádkori szöveget tar­talmazó kódexlap. A technika szabadon választott. A müvek A3 vagy A4 mé­retben készüljenek. Elbírálás négy korcsoportban: óvodás, 7- 10, 11-14, 15-18 éves kor alapján. A pályázat jeligés. A rajz­lap hátára írják a mű címét és az alkotó életkorát, valamint a jeligét. A jeligés boríték tartalmazza a pályázó nevét, címét, telefonszámát, iskoláját, felkészítő tanárának nevét. Határ­idő: 2000. november 30. A beérkezett rajzok kiállítása és ^eredményhirdetés várhatóan 2001. január. Millenniumi rendezvényeinek sorában Vörösmarty Mi­hály születésének 200. évfordulóján a Kőbányai Evangéli­kus Egyházközség és a Kápolna Színpad Alapítvány vers­mondó versenyt hirdet. Időpont: 2000. november. Korcsoportok: középiskolás és felnőtt. Felső korhatár nincs. Kötelező vers a Szózat, ezen kí­vül kell még egy Vörösmarty verset előadni. A választható versek listáját kérésre elküldjük. Jelentkezési határidő: 2000. október 13. Millenniumi rendezvényeink keretében a Kőbányai Evangélikus Gyülekezet FOTÓPÁLYÁZATOT hirdet. Olyan képeket (A5 méretben vagy sorozatokat /max. 5 db kép levelezőlap méretben) várunk, amelyek Árpád-kori mű­emlékeket, illetve Árpádkori személyiségeknek emléket állí­tó alkotásokat örökítenek meg. - Egy pályázó három pálya­művet küldhet, korhatár nincs. Határidő: 2000. november 30. A kiállítás és az eredményhirdetés várhatóan 2001 januárjá­ban lesz. Címünk: Kőbányai Evangélikus Egyházközség, 1102 Budapest, X. Kápolna u. 14. V ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom