Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-09-17 / 38. szám

4. oldal 2000. SZEPTEMBER 17. Evangélikus Élet Készüljünk időben az Országos Protestáns Napokra Mai számunkban az Ökumenikus Tanács Elnökségének kidolgozott javaslatát adjuk közre a reformáció hetére. Ezzel kapcsolatosan kérjük a lelkészt hivatalokat, az egyházközségek elnökségét, hogy korábbi felhívásunk szerint most már igen rövid idő alatt állítsák össze az Or­szágos Protestáns Napok helyi, gyülekezeti tervezetét és azt azonnal küldjék meg az Ökumenikus Tanács Irodájának (1026 Budapest, Bimbó u. 127. Fax: 394-1210), hogy a készülő műsorfüzetbe bekerülhessenek. Határidő: 2000. szeptember 20. TEXTUSOK, LEKCIÓK ÉS ÉNEKEK Javaslat a Reformáció hetére (2000. október 24-31.) Október 24. Kedd: Zsid 13, 7-9 - 2Kir 2, 9-15; Mt 21, 33-46 Ének: Ev. 258 - Ref. 301 Isten szolgáinak élete és halála - az elmentek tanúskodása - Isten egész népét kö­zös szolgálatra indítja. így emlékezzünk a Reformációra. Október 25. Szerda: Róm 10, 4-17 - Jer 23, 23-30; Lk 12, 1-12 Ének: Ev. 261 - Ref. 380 A Reformáció ige-esemény: prédikáltak, mert küldettek. Lehet és szükséges szólni és hallani az Igét. „Lelki szemekkel lássatok...” Dr. Csepregi Zoltán és Kézdy Péter lelkészavatása a Deák téren 2000. szeptember 2-án, szombaton délután a Budapest-Deák téri gyülekezetben dr. Csepregi Zoltán teológiai tanár és Kézdy Péter végzett teológus hallgató avatására gyűltek össze roko­nok, barátok, ismerősök, teológiai hallgatók, az avatás szolgá­latában segítséget nyújtók, - dr. Reuss András professzor a Teo­lógia részéről, és az egyik avatandó testvére, Csepregi András lelkész, nyíregyházi főiskolai adjunktus - valamint idősebb és fiatalabb lelkésztársak, többek közt dr. Csepregi Zoltán édesap­ja, Csepregi Béla lelkész is. „és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt: és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hivott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, ” - hang­zott dr. Harmati Béla püspök igehirdetésében Pál apostol ma is ható intelme az efezusi levél alapján (Ef 1,17-18). Lelki szemekkel lássatok, és figyeljetek minden irányba, szó­lalt meg a kérés az új lelkészek felé. Lelki szemekkel lássatok, és nézzetek vissza a múltba, gondoljon ki-ki a maga gyüleke­zetére, - Péter a Deák térre, Zoltán Sárszentlőrincre - azokra a helyekre, ahol szeretetet, figyelmet, elhívást és megerősítést kaptak arra, hogy a lelkészi szolgálatot válasszák. Lelki szemekkel lássatok, és nézzetek előre, a jövőbe. Volt idő, amikor számtalan akadály állt a lelkészek útjában, kevés szolgálati lehetőség adatott, és sokan igyekeztek eltántorítani az egyházi szolgálatba induló fiatalokat. Ma van bőven lehető­ség és munka is. Dr. Csepregi Zoltánt a tanítás, az egyháztörté­net oktatásának szép feladata, Kézdy Pétert pedig a Budapest- Fasori gyülekezet vátja. Lelki szemekkel lássatok, és nézzetek, figyeljetek befelé és felfelé, az Isten útmutatására is. Nagyon nagy szükség van er­re ahhoz, hogy szolgálni, alkotni, szeretni tudjatok a mai kor kihívásai közepette. Mert a Teológián, a fasori gyülekezetben és mindenütt várják a jó szót, az útmutatást és a példaadást, az Istenünk kegyelméről és szeretetéről szóló örömhírt. Ezért so­ha ne feledjétek, soha ne feledjük a páli intést: Lelki szemek­kel lássatok... Gazdag Zsuzsanna Az evangélikus óvoda Tótkomlóson Október 26. Csütörtök: 2Kor 6, 1-10 - Jer 15, 15-21; Jn 12, 23-28 Ének: Ev. 266 - Ref. 395 Vállaljuk el, és vegyük ki részünket az apostolok, a reformátorok, hitvalló őseink küzdelméből és szolgálatából. A bennünket is megszólító Ige, Krisztus, aki küld, fel­hatalmaz és segít ebben bennünket. Október 27. Péntek: Gál 5,1-6 - Zsolt 43, 1-5; Jn 8, 31-36 Ének: Ev. 255 - Ref. 233 Krisztus népének és az egész világnak világossága. Őt kell hirdetnünk. Ma is Isten gyújtja a világosságot. Október 28. Szombat: Jak 1, 16-27 - És 5, 1-7; Jn 15, 1-5 Ének: Ev. 263 - Ref. 394 Fogadjátok be a beoltott igét, Krisztust, aki beoltatott a világ életébe, hogy mi bele oltathassunk. Belé oltva, és benne maradva, élhet és szolgálhat a Reformáció népe. Október 29. Vasárnap: Róm 3, 20-27-Zsolt 36, 6-11; Jn 8, 1-11 Ének: Ev. 232 - Ref. 234 Törvény nélkül jelent meg Isten igazsága és kegyelme Krisztusban teljességgel. Ez az igazság és kegyelem az eget és a földet betölti. Kegyelemből teljes bünbocsánatot nyújt, és új, megváltozott életet ad. Október 30. Hétfő: Fii 2, 12-17 - Zsolt 46, 1-8, Jn 14, 11-17 Ének: Ev. 260 - Ref. 393 Isten munkálja üdvösségünket kegyelemből. Ez a kegyelem hatalmaz fel arra, hogy vigyük azt végbe élettel való bizonyságtétellel, világítva a világban. A reformáció­ban meggyulladt a fény. Őrizni kell és tovább adni. Október 31. Kedd: 2Kor 4, 5-7 - 5Móz 4, 1-2. 9-10, Jn 1, 6-14 Ének: Ev. 254 - Ref. 390 A Reformáció azért lehetett világosság, mert Isten gyújtotta meg a fényadót Krisz­tusban. Őt hirdették a reformátorok, és vitték így tovább az apostolok szolgálatát. Változatlanul ez az egyház feladata. Ennek megvalósítására Isten adja az erőt. Évkezdési támogatás Előtérben az iskolás gyerekek A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat iskolai egységcsomagokkal támogatja négy közép-tiszai árvízkárosult település iskoláskorú gyermekeit. A füzetcsoma­gokat Tószegen, Tiszajenön, Tiszavárkonyban és Vezsenvben összesen 700 általá­nos iskolás tanuló veheti át tanévkezdés alkalmából. Az egységcsomagok összér­téke meghaladja a fél millió forintot. A Szeretetszolgálat támogatásával lehetősé­ge nyílik az árvízkárosult családoknak és az önkormányzatoknak, hogy a jelenle­gi legszükségesebb feladatokra, az újjáépítésre fordítsák szűkös erőforrásaikat. A Szeretetszolgálat a településeket már az árvíz első napjától folyamatosan támogat­ja, pillanatnyilag a megrongálódott épületek helyreállításában vesz részt. Isten jelenvalósága üzenetein és ha­tásán keresztül érzékelhető, ott lakik, ahová beengedik, ott ahol az emberek között béke van, ahol a jóság erősebb a gonosznál, ahol a gyöngéken segíte­nek, ahol a szeretet hatalmasabb a gyűlöletnél. Az Evangélikus Egyházi Óvoda 1992. augusztus 1-jén nyitotta meg kapuit a gyermekek előtt. Az ünnepélyes meg­nyitó templomi istentisztelettel kezdő­dött, majd az óvodát D. dr. Harmati Bé­la püspök szentelte fel. A munkát 75 gyermekkel, három csoportban kezdték meg az óvoda dolgozói. A vezető óvónő Viplak Lászlóné. A tevékenységközpontú, keresztyén szellemiségű óvodai nevelést a szlovák nyelv alapjainak a lerakása egészíti ki mindhárom csoportban. A Szentírás szerint a gyermek: gyü­mölcs, ékesség, vagyis Isten ajándéka. Korának, fejlődési szakaszainak megfe­lelően ember. Bármilyen kicsi is, emberi méltósága van, eszerint kell bánni vele. Az óvoda nevelési programjában olvas­hatjuk a kisgyermek szükségleteit, ame­lyek megvalósítása cél és feladat is a gyermekintézmény számára. A bizton­ságérzet, a fenntartások nélküli szeretet, a példaadó magatartás a nevelők és a szülők részéről, a nevelői tekintély, a kérdéseire adott megfelelő válaszok, a vele töltött idő, a csönd, amely a belső növekedést segíti, az elismerés, a maga­tartás formálása, az önálló hit az óvodai nevelés lényege. A valláserkölcsön alapuló nevelés er­kölcsileg, érzelmileg többletet ad. Hi­szen nem csak az értelmi képességek, hanem a lelki élet fejlesztésével is fog­lalkozik, vállalva a Biblia tanítását. A gyermekeken kívül, - akik szlovák és magyar nyelven ismerhetik meg a bibliai történeket -, az óvónők is heti egy alka­lommal bibliaórán, áhítaton vesznek részt, melyet énekekkel és egyházi ver­sekkel gazdagítanak a mindkori lelkész vezetésével. A gyermekek hittanóráit a főállású hitoktatónő vezeti. Az óvoda a feladatrendszerét az alábbi foglalkozások keretében valósítja meg: játék és tanulási tevékenység, társas és közösségi tevékenység, munkatevékeny­ség, szabadidős tevékenység. A komplex foglalkozások az anyanyelv, a matemati­ka, a természet - társadalom és az ember, valamint a művészetekhez közelálló al­kotói tevékenységekkel kapcsolatosak (mese, vers, dramatizálás, bábozás, raj­zolás, vágás, ragasztás, gyurmázás, ének, zene, énekes játék... stb.), vala­mint a mindennapos testneveléssel. Az óvodások napi életének megszervezésé­hez, a szokásrendszerek kialakításához nélkülözhetetlen az óvodapedagógusok által elkészített hetirend és a napirend, amely időben szabályozza az iskolai élet előkészítéséhez és a lelki neveléshez el­végzett foglalkozások rendszerét. Az óvodapedagógusok feladata a nevelő­munka dokumentálása is: a heti, kétheti, havi nevelési-tanulási tervek elkészítése, a heti- és napirend összeállítása, a gyer­mek fejlődésének megfigyelését szolgá­ló feljegyzések vezetése, a nevelőmunka folyamatos értékelése. Ezek fontosak a gyermekek iskolaérettségének megálla­pításánál és a nevelőmunka hatásainak elemzésénél is. A szakmai elképzelések­ben természetesen biztosítani kell a ke­resztyén nevelés lehetőségeinek, felada­tainak folyamatos jelenlétét, a keresz- tyénség egyetemes értékeinek, a szlo­vákság hagyományainak, kulturális érté­keinek folyamatos felvállalását, és a jö­vőben egy világnyelv alapszinten való oktatását is. Stírbitz Jánosné D. Katalin OLVASÓI LEVÉL .. „ Koszonto Immár 12 éve tesz eleget esperesi teendőinek Káposzta Lajos soltvadkerti evan­gélikus lelkész. S most újabb 6 év áll előtte, hiszen egyhangúlag szavaztak ismét bizalmat neki a Bács-Kiskuji megyei gyülekezetek. Azt a bizatrriat, amelyet 32 évvel ezelőtt - lelkészi szolgálata kezdetén - egy­hangúlag megkapott gyülekezetünktől is. így most gratulálunk: az Evangélikus Egyházi Óvoda Nevelőközössége, Szülő Közössége, valamint azok az „aprósá­gok”, akikkel reggelente kezet fog, és akiknek az óvodába lépésnél megsimogat­ja arcocskájukat. Valamennyien tanítványai vagyunk... Köszöntőm esperes-iktatása alkalmából a soltvadkerti evangélikus gyülekezet­ben. Abban a templomban, ahol immár 32 éve szolgál. Köszöntőm a lelkészt, akinek némi bölcsességet, s hitem megszilárdulását kö­szönhetem. Ez az a gazdagodás, amelyet senki sem vehet el tőlünk... Szeretnénk a tanítványai maradni mindvégig, s továbbadni gyermekinknek azt a keresztyén erkölcsi alapot, melyet Isten igéjében hirdetett nekünk. Hálát adunk azért, hogy munkatársai lehetünk immár 10 éve az óvodavezetés­ben, és abban az elhivatásban, amelyet ezekért a gyermekekért végzünk. Adja Isten, hogy még sokáig vezethesse a „FELNŐTT” tanítványokat a „BÖL­CSESSÉG” és a „HIT” kikövezett útján. S végül egy gondolat, a Bibliából: „Boldog az az ember, aki megtalálta a böl­csességet, és az az ember, aki értelmet kap" (Péld 3,13). Minőségfejlesztés az iskolában A minőség olyan kulcsszó nemze­tünk életében, amely meghatározza létünk, jövőnk minden összetevőjét, biz­tonságát. A minőség hatása szellemi, erkölcsi kulturális világunkban is megnyilvánul. A minőség átszövi a családi életet, az is­kolai nevelő-oktató munkát, és a munká­ban eltöltött éveket is. A kérdés csak az, hogy a minőség milyen szinten van jelen életünkben, milyen a mérhetősége, fej­leszthetősége? Tudjuk, akik hosszú időt töltöttünk el iskolában, hogy értékes és kevésbé érté­kes felkészültséggel, tulajdonsággal ren­delkező kollégák együtt éltek (élnek?!) a tantestületben. Pedig az előbbi életre szóló nyomot hagy a diákokban, az utób­bi nem eredményez az adott életkorban kívánt fejlődést. Az évek során sok vitát, érvet és ellenérvet váltott ki, hogy mér­hető-e a nevelés, a műveltség, a gondol­kodás szintje, a szemléletmód, az etikai tartás és annak mibenléte. Közben a világ halad előre, a teljesít­ményközpontú követelmény a gazdasági életben (termelői szférában) és néhány évtizedes fáziskéséssel a szellemi, szol­gáltató (ilyen az iskola is) tevékenység­ben is előtérbe került a minőség fejleszt­hetőségének konkrét, objektív mérésé­nek szükségessége. A nézetkülönbségek nagyok oktatáspolitikusok, kutatók, mé­rési irányzatok és az iskola gyakorló pe­dagógusai, vezetői között. Az elmúlt évtizedekben történt előrelé­pés a beiskolázás - bemenet szabályo­zás, és a kimenet szabályozás (érettségi, felvételi) - tudatosabbá tétele érdekében. A nevelés-oktatás folyamatának méré­sében, értékelésében nem kapunk egysé­ges képet. Míg a tanítás-tanulás közös - tanár-tanuló - eredményéről (vagy ku­darcairól) viszonylag elfogadható mérési technikák (szóbeli-írásbeli számonkérés, osztályozás, témazárások, egyes tantár­gyakból évfolyamvizsgák, középiskolák­ban érettségi vizsgák) vannak, addig a nevelési eredmények (zsákutcák) a sze­mélyiség tudatos fejlesztése, a közösségi nevelés, hogy a tudás, ismeret hogyan válik a személyiség erőforrásává, mind­erről bizonytalanok a mérések. Pedig a nevelés-oktatás folyamatának komplex mérésére, értékelésére az isko­lai életben szükség van. A különböző modellek, szabványok, rendszerek kép­viselői erre készülnek. A minőségfejlesztés érdekében egyirá­nyú információáramlás történt és törté­nik. Az oktatási miniszter, oktatáskuta­tók, mérési szakemberek előadásai igye­keztek meggyőzni az iskolák vezetőit, pedagógusait, hogy a minőség miképpen biztosítható az iskolai pedagógiai gya­korlatban. Nem csökkentve ennek jelen­tőségét, elérkezett az idő arra, hogy az iskolai műhelymunka helyzete, problé­mái tapasztalatcserék formájában kerül­M jön elemzésre, megbeszélésre az iskolán belül és az iskolák között. A minőségfejlesztés külső - méré­si, ellenőrzési, értékelési - és belső - iskolai - feladatairól A külső mérés, ellenőrzés, értékelés te­endői törvényi szinten beépültek az isko­lai rendszerbe. Az Oktatási Törvény 47., 48., 49. §-a fogalmazza meg a minőség- fejlesztés tartalmát, irányát. Az 54. §: az oktatási intézmény vezetője felel a minő­ségbiztosítás működtetéséért. A 93. § 1. pontja kimondja, hogy az oktatási mi­niszter megteremti a minőségbiztosítás feltételeit. A 95. § az Országos Közoktatási Érté­kelési és Vizsgaközpont irányítási, ellen­őrzési feladatait szabja meg. Fel kell tenni a kérdést: milyen okok, tények vezettek a változásokhoz? A választhatóság polgárjogot nyert az iskolák között, bár korlátozott módon. Többek között ez vezet el az esélyegyen­lőtlenség növekedéséhez is. Nőtt a kíná­lat iskolák között - állami, alapítványi, egyházi. - A szülők körében - gyerme­kük jövője érdekében - előtérbe került a jobb iskola választása. Határozott igény jelent meg az idegen nyelvek, számítás- technika tanítása iránt. Az oktatás-neve­lés is decentralizálódott. Saját készítésű, a helyi igények, feltételek, célok alapján saját pedagógiai program határozza meg a tanítási-nevelést. Az önkormányzatok, fenntartók tudni akarják, hogy az iskolák mire költik a pénzt. De a szülők, gyerekek közvetlenül is érdekeltek a változások irányáról, tar­talmáról, várható következményeiről. A minőségfejlesztés szándéka, tartalma a teljes folyamatra kell, hogy kiterjedjen, és mindenkire hatással legyen. Állami szintű mérések, ellenőrzés, ér­tékelés tervei, módszerei bontakoznak ki. Alapját az Iskolai pedagógiai prog­ram, Helyi tanterv (kerettanterv) képezi. Sajnos, keveset tudunk mélyebb össze­függésekről. Szükség van és lesz a korai tapasztalatok alapos elemzésére, értéke­lésére, közzétételére. A minőségfejlesztés belső, iskolai ere­detű legyen, mely nem lehet kampány, hanem folyamatos fejlesztés, jobbra tö­rekvést igénylő feladat. Mindez az isko­la érdekéből, szükségletéből kiindulva, a gyerekek érdekében történjen. Alapját az igazgató elkötelezettsége, kezdeményezése, a középvezetők (igaz­gatóhelyettesek, tagozatvezetők, munka­közösség-vezetők, hitoktatók) szemléle­te, kreativitása, az iskola nevelői csapat- szelleme adja. A megvalósítás egyik le­hetséges útja olyan minőségi körök szer­vezése, amelyek az iskolai élet kulcsfo­lyamatát vizsgálják, értékelik, és megál­lapítják a továbblépés irányát és módját. Az evangélikus oktatási-nevelési intéz­ményekben az óvodától a középiskoláig bezárólag olyan kohéziós erőként kell mű­ködnie mind a nevelésben, mind az okta­tásban, amely kölcsönösen egymásra hat a tanulók, tanárok, szülők tevékenységében. Az iskolának legyen olyan szellemi ki­sugárzása, amely a pedagógiai elmélet és gyakorlat egységének szükségességén, a csapatmunka fontosságán, a „fontolva ha­ladáson”, a nemes cél és az erős akarat nélkülözhetetlen összetartozásán alapszik. Már most is tapasztalható, hogy ver­seny folyik iskolák - egyházi, állami, alapítványi - között a gyerekekért, és ez így lesz a jövőben is. Ezekben az évek­ben - évtizedekben - az igazi értékek és eredmények alapján dől el, hogy melyek lesznek a vonzó, keresett iskolák. Az evangélikus iskolák a régmúltban és a közelmúltban bíznak a hitbeli gyara­podásban, az erkölcsi nevelésben, a klasszikus és korszerű ismeretben, mű­veltségben olyan meggyőző eredmé­nyekkel, hogy az megerősíti hitünket, bi­zakodásunkat jelenünkben és jövőnkben. A minőség, igényesség ne csak az okta­tás, műveltség fejlesztésére irányuljon. A minőség, igényesség vezérelje a lélek ápolását, gazdagítását, a tudás, értelem, gondolkodás, szemlélet kiteljesedését, az emberi együttélés, szeretet, megértés és segítés erősítését. Krug Ferenc országos szakértő ",

Next

/
Oldalképek
Tartalom