Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-09-17 / 38. szám

Evangélikus 65. ÉVFOLYAM 38. SZÁM 2000. SZEPTEMBER 17. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 13. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 48 Ft „...Isten országa nem kész lesz, hanem már készen van. Nem mi készítjük el, hanem minket készít el Isten az ő országa gyermekeivé. ” Luther r A TARTALOMBÓL Örökségül választott minket Isten Új iskolát szenteltek Szarvason Márványtáblát avattunk Hrúz Mária emlékére Készüljünk időben az Országos Protestáns Napokra N incs egy esztendeje, hogy Somogybán jártunk és az Iharosberény-vései társgyülekezetben templomfelújítások nyomán hálaadó ünnepségek ta­núi voltunk. Akkor még nem volt készen a vései templom felújítása, erre ez évben került sor. Au­gusztus utolsó vasárnapján itt gyűlt össze a környék Az ünneplő gyülekezet gyülekezeteinek népe, hogy részt vegyen a gyüleke­zet örömében, hálaadásában. Halász Sándor, a gyülekezet lelkésze elmondta, hogy ez a templom már a negyedik a faluban, a gyü­lekezet életében. A harmadikat, felépítése után azonnal „letiltották”, és csak egy év múlva vehette használatba a gyülekezet. De kivárták az időt, mert kellett a templom. A gyülekezet különben a törökök elvonulása után nagyon meggyérült. A Vései-család a közeli vidékről szlovén telepeseket hívott és tele­pített le. Egészen a múlt század közepéig tartották itt vend nyelvű istentiszteleteiket. A templom renoválása négy éve kezdődött el, az azóta elhunyt Berták Gyula felügyelő lelkes irá­nyításával. A külső, és a belső felújítás ez évben fejeződött be. Közben az Önkormányzat ajándéká­ból elkészült a külső megvilágítás is, ami falusi templomoknál elég ritka, a munkákhoz sok segít­ség érkezett, országos egyháztól, német testvér­gyülekezettől, de jelentős a 167 lélek félmillió fo­rintos áldozata is. Közel 5 millióba került ez a fel­újítás. Az egyházkerület püspöke, dr. Harmati Béla érke­zett az ünnepre, feleségével együtt. Ott volt Szemerei János esperes és az egyházmegye lelké­szei is nagy számban. A püspök igehirdetését a 33. zsoltár 12. verse alapján tartotta. „Boldog az a nem­zet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örök­ségül választott. ’’. Ezen a vasárnapon egy másik templomra emlékezik ősidőktől fogva az egyház: a jeruzsálemi templomra, annak pusztulására Kr. u. 70-ben. Az Jézusnak is temploma volt, megsiratta, amikor Jeruzsálembe érke­zett. De ma a templomért való hálaadásra, emléke­zésre és előre tekintésre jöttünk össze,, örülünk, hogy ez a templom meg­újult. Sok templom épült e földön, sok el is pusz­tult. Miért épültek? Hogy megtaláljuk a kapcsola­tot ember és Isten, gyüle­kezet és Isten, nemzet és Isten között. 1000 éve megtaláltuk Istent, a Bibliát,... boldog az a nemzet... Szív, akarat és gondolat formálódott közben és meg kell érte­nünk, hogy minden hata­lom Istentől van, Ő az el­számoltató. Örökségül választott bennünket és ezt az örökséget őriznünk kell és továbbadni. Szol­gáljon ez a templom ennek az örökségnek megis­merésére, befogadására és továbbadására. Német vendégek is jöttek a testvérgyülekezetből, Schwabachból. Hans Karl Denk lelkész, aki egy éve is elhozta a gyülekezet küldöttségét, most is el­jött köszönteni. Időközben nyugdíjba ment, de a kapcsolattartás most is fontos számára, számukra. Megújult a vései templom Szemerei János esperes, dr. Harmati Béla püspök, Halász Sándor lelkész Budai Józsefné, a gyüleke­zet felügyelője meleg szavak­kal köszöntötte a vendégeket és a gyülekezetei. Ismertették Ittzés János megválasztott püspök üdvözlő levelét, me­lyet a 288. énekünk 2. versé­vel fejezett be. Szemerei Já­nos esperes a 23. zsoltár záró versével köszöntött és dicsér­te a gyülekezet példaadását. A köszönet szavait mondta el dr. Harmati Béla püspöknek, akik a Dunántúlhoz csatlako­zó egyházmegyében talán utoljára végzett hivatalos szolgálatot. Sághy András celldömölki lelkész korábban Vésén szolgált, és a 103. zsol­tárra emlékeztetett. Suchmann Tamás, a kerület képviselője egy ősi héber ének szavaira mutatott és kérte, hogy szere­tet, megértés és éberség kísér­je a gyülekezet munkáját. Gyenessey István, a me­gyei közgyűlés elnöke kiemelte a templom szerepét ebben a két szóban: találkozás helye és otthon. Klenovics Imréné, a társgyülekezet felügyelője a testvérek együttérzését és köszöntését hozta. Har­mati püspök köszönte a gyülekezet templomszerete- tét. Azt, hogy nem hagyták romlani a templomot, hanem nagy munkával, odaadással újították, és most ezt a szép napot szerezték mindnyájunknak. Jó volt együtt ünnepelni, az örömben együtt lenni. Valóban szép lett a templom. Messziről látható, Erősítsd meg Istenünk... irányt mutató, a megújult belseje pedig hófehér fa­laival a mennyei tisztaságra mutat és figyelmeztet. A kicsiny lélekszám nem elkeserítő, legyőzheti a nehézségeket a templom igazi szeretete. Maradjon meg a szép somogyi dombok között élő evangéliku­sokban a zsoltár hálaadása: Uram, szeretem háza­dat... T. MEGHÍVÓ A Magyarországi Evangélikus Egyház újonnan megalakuló Nyugati (Dunántúli) Egyházkerülete megválasztott elnökségének, ITTZÉS JÁNOS püspöknek és DR. WELTLER JÁNOS felügyelőnek beiktatása a győri Öregtemplomban (Győr, Petőfi tér 2.) lesz 2000. szeptember 23-án (szombaton) délután 3 órakor. Az igehirdetés szolgálatát D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerült püspöke végzi. I^íBHsiEiHiiBiaa^efaiteiiaiBiiaiaiBjziiBnaHMaiaial&gaaBaaBreBaHHaicaMBBBEBgg^l ELSŐ FELHÍVÁS ORSZÁGOS EVANGÉLIZÁCIÓRA: KISKŐRÖS, OKTÓBER 14. „Örülnöd kellene... ” (Lk 15,32) Az immár hatodik országos evangélizáció- nak ezúttal a kiskőrösi gyülekezet ad ott­hont. Három év után kimozdulunk a Deák térről, abban a reményben, hogy az új hely­szín új résztvevőket is fog vonzani a már évek óta meglévő, többszáz fős, hűséges törzsgyülekezet mellé. Terveink szerint, ha Isten is úgy akarja, jövőre újra visszatérünk az ország templomába, két év múlva pedig ismét valamelyik vidéki gyülekezetünktől remélünk meghívást. A következő számban részletesebben szó­lunk az evangélizáció témaválasztásáról, programjáról. Addig is jegyezzük elő nap­tárunkba és hordozzuk imádságban is! Őrségváltás a budai várban Nem a királyi palota meg a Szentjobb-kápolna előtt, ahogy a két világháború közt szokásos látványosság volt, hanem a budapesti németajkú evangélikus gyülekezetben, amelynek a Németországi Evangéliumi Egyház ad lelkészt. Dietrich Tiggemann lelkész hatéves megbízatása lejárt. A számos pályázóból a németországi illetékesek által legalkalmasabbnak ítélt három lelkész közül a gyülekezet Andreas Wellmert választotta meg. Őt iktatta be szolgálatába au­gusztus 27-én, vasárnap a budavári egyházközség Bécsi kapu téri temploma melletti kápolnatermet megtöltő gyülekezet jelenlétében a külföldi szolgálatok illetékes német püspöke dr. Rolf Koppe és a területileg illetékes magyar püspö­künk, D. Szebik Imre. A művészi énekkel is gazdagított alkalmon a nálunk szokásosnál gazdagabb liturgiát a távozó lelkész kezdte meg, és az új lelkész fejezte be. Ebben a gyüle­kezet versenként váltakozó zsoltárolvasással, majd a nagy könyörgő imádság szakaszaira mondott „Urunk, könyörülj!” szavakkal is részt vett. A bibliai szö­vegeket pedig presbiterek (nők is) olvasták. A gyülekezet felügyelője, Georg Seitner felolvasta a lelkészmeghívó levelet, majd Koppe püspök mondott beiktató beszédet. Elmondta, milyen hatással volt rá a hannoveri magyar pavilonban Szent István napján sokakkal (németül) együtt énekelt Te Deum: „Nagy Úristen, dicsérünk...”. A nagy tapasztalatú új lelkészt a népek, nyelvek, kultúrák érintkezése „varratánál” szükséges új feladat várja. De nem valami teljesen újra van szükség, hanem továbbépítésre képessé­geink szerint és határainkhoz képest. A lelkész tiszteletben tartandó elhívása igehirdetésre és lelkigondozásra szól. Kapcsolatot kell tartania a magyar egy­házzal s az itteni német református és katolikus gyülekezettel, de a német követ­séggel, iskolával és egyéb intézményekkel. Mindehhez a Szentlélekre van szük­ségünk. Luther éneke - „Jer, kérjük Isten áldott Lelkét...” után Szebik püspök olvasott szolgálatba irányító igét, majd megkérdezte az új lelkészt és a gyülekezetei: vál- lalják-e egymást. A válaszok után kézrátétellel, közösen mondott Miatyánk után imádkozott az új lelkész szolgálatáért. Ezután igével áldotta meg a két püspök, a jelenlévő Luther-kabátos lelkészek: az előd, a budai esperes, Szeverényi János és dr. Zsigmondy Árpád, aki a német gyülekezetnek sok évig volt igehirdetője, majd a német gyülekezet presbitériumából két nő és két férfi. A beiktatás után Koppe püspök a gyülekezet segítségét kérte az új lelkész és felesége számára. Wellmer lelkész a német egyház által a vasárnapra előírt igéről (Ézs 62, 6-12) prédikált. Fő gondolatait papíron is felmutatva félaraszos betűkkel: „Itt ISTEN épít / védve / felkészítve / megjelenítve”. Isten az építtető (információt = imád­ságot vár) utat nyittat akadályok eltávolításával /és nem múzeumot, hanem ott­hont hoz létre a Lélek által; ebben munkatársa lehetek. Az istentisztelet után üdvözlő szavakat mondott Balog Zoltán, a német refor­mátus gyülekezet vezető lelkésze. A szabadságon lévő német katolikus plébá­nos helyett az egyházközség világi elnöke szólt. Ezután Szebik püspök utalt bu­dai gyülekezetünk német szolgálatának történetére. Az ünneplés az udvaron fogadáson folytatódott Balicza Iván budavári lelkész üdvözlő szavaival. Pintér Mihály esperes, várpalotai lelkész megköszönte, hogy az offertóriumot gyülekezetének óvodája részére hirdették meg. Dr. Széchey Bé­la diakónus lelkész a német Michaels-Bruderschaft üdvözletét tolmácsolta hiva­talosan. Végül Tiggemann lelkész adta át az istentiszteleti helyhez tartozó, nála felejtett kulcsokat, utalva a kulcsok hatalmának gyakorlására. Személyesen üdvözölte a beiktatott lelkészt Lazarovics Ernő, a MAZSIHISZ külügyi vezetője és a német nemzetiségi önkormányzat elnöke.-y-d

Next

/
Oldalképek
Tartalom