Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-09-03 / 36. szám
Evangélikus Élet 2000. SZEPTEMBER 3. 5. oldal I Kedves Gyerekek! FIATALOKNAK ■HRHMRHI A mai alkalommal két feladat vár rátok: Találjátok ki, hogy melyik bibliai személy van a képen! Küldjétek el és írjátok le röviden, életének melyik fontos része jut eszetekbe a képről. írásaitokat megjelentetjük itt a Gyermeksarokban!!! Nagyon várom leveleiteket! A másik teendő ennek a Kincses batyunak az elkészítése! Mivel újra elkezdődött az iskola, sok apró kincs (például radír, hegyező, stb.) halmozódik fel, aminek a tárolására ez a kis bátyus zsák kiválóan alkalmas! Elkészítése egyszerű, hozzávalónak pedig használhattok bőrt vagy textilmaradékot. A megkötéséhez fonalat vagy díszszalagot keressetek. Elkészítése: Tetszőleges kör alakot vágjatok ki. Ehhez segítségül használhattok egy kistányért vagy egy nagyobb átmérőjű bögrét. Majd vágjátok ki ollóval a kört. Ha van cikcakkollótok, attól még mutató- sabb lesz és nem rolytosodik az anyag. A szélétől kb. 5 cm-re egyforma távolságú kis lyukakat vágjatok, amibe fűzzétek bele a szalagot! És máris kész a kincses batyu! Még ajándéknak sem rossz!!! Jó munkát kívánok szeretettel: Pötty bohóc A gyermeksarok készítőinek elme: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Fekete pontot kaptam Aktív pedagógusként előszeretettel írtam nagy ötösöket az arra érdemes dolgozatokra. Gyerekeim presztízskérdést csináltak abból, melyikük kapta a nagyobbat. Ösztönözte őket. Mint felsős, fekete pontokat nem nagyon adtam. Ám én kaptam, mégpedig magamtól! Legnagyobb ötöseimet is felülmúlót! Már pályám delén jóval túl, közel a nyugdíjazásomhoz, helyettesíteni küldtek egy ismeretlen csoporthoz. Ebédeltetnem kellett. Annak rendje s módja szerint kérésemre sorakoztak. Egy szőke, göndör hajú fiú második felszólításomra sem reagált. Olvasott. Én, az észszerű rend megkövetelője, ekkor türelmetlenül kimondtam a szörnyű mondatot: „Nem hallod? Süket vagy?” A fiú csak ült és olvasott. Ahogy közeledtem felé, füle mögött megláttam nagyothalló-készülékét. Pedagógustársaim! - akik hivatássze- retetből szolgáltok ezen a pályán, Ti tudjátok csak igazán, abban a pillanatban mit érezhettem. A megszégyenülés, megbánás kínzó érzése tépett szívembe. De a jó Isten csak engem büntetett mardosó lelkiismerettel, mert a fiú semmit sem hallott belőle. Ahogy megérintettem, akkor ocsúdott fel elmélyedt olvasásából. Arcomba már csak lehajoló, bocsánatkérő szerete- temet látta. Ebédeltetés után a tanári szobában zokogtam. Mit sem használtak az eddigi elismerések „anyai szeretetemről”. Méltatlannak éreztem magam erre a pályára. Később, mint tanítvány, szorgalmával, fegyelmezett magatartásával, tiszteletemet is kiérdemelte. Összekapcsolódó mosolyunkban már csak a szeretet világított. Milyen az élet! 60. születésnapomon ezt a gyereket is ajándékul kaptam. Abban az étteremben, ahol vacsoráztunk, ő is jelen volt. S rajta keresztül talán mindazok, akiket 37 éven át tanítottam. Szép sudár termetét, rakoncátlan fürtjeit, kedves mosolyát máig szívemben őrzöm. Már valamelyik felsőfokú intézményünk padjait koptatja. Isten segítse meg választott pályáján! Kedves kollégáim! - most a tanév kezdetén azt kívánom Nektek - útra indulóknak és úton lévőknek - fekete pontok helyett egész pályátokon keresztül csak nagy-nagy ötösöket adhassatok Magatoknak! Testvéri és kartársi szeretettel: Szabó Gyuláné,Szűcs Vilma Járható út az ifjúsági misszióban II. PEPSI SZIGET 2000 - történelmi egyházak sátra Volt Kerekasztal beszélgetésünk is, sokakat érdekelt a Kereszténység a harmadik évezredben című témánk. Majdnem minden nap volt Koncertünk, sokan voltak kíváncsiak a keresztyén könnyűzenére. Hatalmas sikert arattak az angolkisasszonyok, akik hosszú órákon át fáradhatatlanul gitároztak és énekeltek a tűző napon, miközben hatalmas tömeg gyűlt köréjük. Egy punk fiú is közéjük ült gitározni, aki egyébként kívülről fújta az összes dalukat és nagyon kedvesen mutatott a sok apáca között. A Láthatatlan Színház hatalmas élmény volt sok fiatal számára és sok-sok ember írta fel a címét nekünk azért, hogyha megint ilyet szervezünk, újra jöhessenek. Ennek a színháznak az a lényege, hogy amikor elindulsz, bekötik a szemedet és egy zsineg mentén haladva különböző állomásokon, különböző dolgok történnek meg Veled. Mivel nem látsz semmit, csak a kezed tapintásával érintheted, az orroddal szagolhatod azt, ami körülötted történik, miközben a füledbe súgják, hogy éppen milyen események történnek meg Veled. A háttérben lágy, megnyugtató zene hallatszik és a látogató úgy érzi: ő most a főszereplő. Nálunk egy életutat lehetett végigjárni. Bárki átélhette a Bibliai történeteken keresztül a születés élményét, az anyaméh biztonságát, az Istentől való eltaszított- ságot, az Énekek éneke gyönyörű szép soraival a szerelmet, Mózes bőrébe bújva a halált, majd a feltámadást. Sokan voltak, akik meghatódva, könnyes szemmel jöttek ki a színházból, és azt mondták, hogy az egész valamiféle megtisztító, megdöbbentő érzés volt számukra. A Láthatatlan Színházból kilépve, sokan maradtak ott velünk beszélgetni, megosztani azt, amit átéltek, például hogy milyen érzés volt, amikor az Isten és a mammon kétfelé húzta a karjukat, hogy akkor döbbentek rá, hogy hányféle mammon van az életükben, hogy ez a mammon nem csak a pénz lehet. A katolikusok ötlete volt az, hogy a „Spielhózni” című nagysikerű előadásukat kihozzák a Szigetre, de tanácsadás formájában. Az előadót a párválasztás és a szexualitás témájában lehetett kérdezgetni. A Pax Szövetség a családtervezéssel és a magzatvédelemmel kapcsolatban adott tanácsokat a fiataloknak a mi sátrunkban, hogy meg lehessen előzni a hazánkban igen magas számú művi abortuszokat. Sokan ekkor döbbentek rá először, hogy az élet mekkora ajándék, mekkora érték. Sokan fordultak meg a sátrunkban, sokkal nagyobb volt az érdeklődést mint amit valaha is reméltünk Voltak persze, akikben csak annyi maradt meg, hogy kaptak nálunk néhány kedves szót, egy mosolyt, és elcsodálkoztak azon, hogy mégsem igaz, hogy a történelmi egyházak folyton csak acsarkodnak egymásra és nem fémek meg egymás mellett. De még több volt a kereső ember, a csalódott, a válaszra váró. Nem erőszakoltunk rájuk semmit, megvártuk, amíg ők kérdeznek. Nehéz volt a szolgálatunknak ez a része, mert sokszor csak a rövid, tömör válaszokra volt lehetőség, hiszen már fuaugusztus 30. szerda 16.30 Idegenek szent helyei a Szentföldön (Rómaiak.) szeptember 4. hétfő 14.50 Csendtől a békéig (Magyar dokumentumfilm Teréz anya életéről és szolgálatáról.) szeptember 10. vasárnap 16.10 Örömhír - az Evangélikus Egyház műsora (A műsorban - többek között - tudósítást láthatunk a budavári német gyülekezet lelkészének beiktatásáról, valamint a szarvasi evangélikus iskola megnyitásáról.) hétfőtől péntekig minden reggel 5.42-kor az ml műsorán is! Hajnali gondolatok (Reggeli elcsendesedés három percben.) szeptember 4. hétfő 9.30 Századfordító magyarok (Szilárd Leó életútja, aki egykor a Fasori Evangélikus Gimnázium tanulója volt.) szeptember 6. szerda 20.30 Századfordító magyarok (Andorka Rudolf akadémikus életútja, aki evangélikus egyházunk zsinatának világi elnöke is volt.) szeptember 4. hétfő 18.55 Családi album - Pusztába kiáltva (Az utóbbi években nőtt a fiatalkorú öngyilkosok száma. Mit tehet a család ez ellen?) szeptember 5. kedd 9.10 Milleneumi krónika (A műsor - többek között bemutatja a kalocsai püspökséget, és a Nemzeti Múzeumba is elkalauzol egy kiállításra.) szeptember 10. vasárnap 12.35 Elő forrás (Katolikus műsor.) tottak is tovább egy másik programra, vagy koncertre. De sokan jöttek vissza másnap, hogy folytassák a megkezdett beszélgetést. A hét vége felé pedig már egyre több volt az ismerős arc, akik a nap nagy részét már a mi sátrunkban töltötték. Közülük a legtöbben egyáltalán nem járnak gyülekezetbe. Megkérdezetem tőlük, miért is járnak hozzánk. Volt, aki azt mondta, hogy ő első naptól kezdve mindig más emberrel beszélgetett közülünk és mindig tartalmas beszélgetések voltak ezek számára. Volt, akinek az tetszett, hogy nálunk bármilyen témáról lehet beszélgetni, és nem erőltetjük rá senkire a mi világnézetünket. Nagyon meghatódtam, amikor az egyik fiú megkérdezte: És ti tényleg mindig ilyen szeretettel bántok mindenkivel? És a Sziget után is bármikor segítetek nekem és meghallgattok? Persze volt, akit nem sikerült meggyőznünk, de azoktól sem haraggal váltunk el. Volt viszont olyan, aki megígérte: meg fog változni, új életet szeretne kezdeni. Már a hét közepén elfogyott az összes Újszövetségünk és a Jézusról szóló kis könyvecskéket is később pótolni kellett. Utolsó nap kitettünk egy nagy kartont, hogy aki még szeretné velünk tartani a kapcsolatot, az írja fel a nevét és a címét. Már 1 -2 óra leforgása alatt több mint 10 cím sorakozott rajta. Sokan előítéletekkel fogtunk hozzá ehhez a szolgálathoz. Azt gondoltuk, sok lesz a kötözködő fiatal, és hogy nem fognak minket komolyan venni. Féltünk, hogy sok lesz a konfliktus. Az újságok is tele voltak rémhírekkel, hogy csupa drogos és alkoholista fiatal van a Szigeten. Pedig ez az általánosítás merőben túlzó volt. És különben is: nekünk azokon is kötelességünk segíteni, akik a drogokban és az ivásban keresik a megoldást! Jézus Krisztus is azokat kereste meg, akiknek a leginkább szükségük volt arra, hogy hallják az O örömhírét! Sok fiatalhoz viszont nem jut el ez az örömhír, nem mesélt neki erről senki otthon, nem volt, aki hittanórára vigye, egy baráti kéz, amely a templomba vezeti. Vagy ha be is tért a templomba, esetleg kevés fiatalt látott ott, nem értette a prédikáció „kánaáni nyelvét”. Ezeknek a fiataloknak is meg kell adnunk a lehetőséget, hogy meghallják az evangélium hívó szavát. Mi is sokat tanultunk az egy hét alatt. Leginkább azt, hogy hogyan kell a másikat elfogadni olyannak, amilyen. Hogy egy tetőtől- talpig tetovált fiú számára is lehet fontos az, hogy őt a becsületességre nevelték, és hogy egy rózsaszínre festett hajú lányt komoly kérdések foglalkoztatják legbelül. Megtapasztaltuk, hogy mennyire nem lehet első látásra ítélni. Sok támadóan indító, kötözködő fiatal nyílt meg nekünk idővel. De egymást is megtanultuk elfogadni: semmiféle konfliktus nem volt a katolikus, református és evangélikus fiatalok között. Nyitottság, elfogadás, szeretet és öku- mené... Nekünk így sikerült! Lehet, hogy érdemes lenne továbbra is ezen az úton haladni, ahhoz, hogy új lehetőségeket találjunk a fiatalok eléréséhez. Mert hatalmas igény van rá, ezt nap mint nap tapasztaltuk. Szántó Enikő, másodéves teológus (az egyik főszervező) Élménybeszámoló az első ceglédi evangélikus hittantáborról Július 31-én, kora délután nagy nyüzsgés volt az evangélikus templom előtti parkolóban. Egy vidám gyerekcsapat kíváncsisággal teli izgalommal már alig győzte kivárni az indulás pillanatát. Vajon hova mehetnek ezek a gyerekek - kérdezhette volna magában az, aki láthatott bennünket. Mi tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk, hiszen Baja mellé egy kis településre Garára készülődtünk. Végre elindultunk! Sokan, többek között én is úgy integettem ki a kisbusz ablakából, hogy életemben most voltam először táborban, először távol a szüleimtől, testvéremtől. A Gara-ház „elfoglalásával” birtokunkba vettük „új” otthonunkat. Este áhítat után tértünk nyugovóra. Másnap délelőtt megkezdődtek a csoportfoglalkozások, melyben egy bibliai történetet dolgoztunk fel. Ezeken az alkalmakon Noé történetével foglalkoztunk. A délutáni kézműves foglalkozások is ehhez kapcsolódtak, hiszen agyagból, magokból és papírokból készítettünk Noé történetének feldolgozásával többek között bárkát, állatokat, használati tárgyakat, melyekkel megajándékozhattuk szeretteinket a hazaérkezésünk után. A hét folyamán jutott idő strandolásra, sétára, gyermektánc tanulására. Megismerkedtünk a gyertyaöntés technikájával is. Az utolsó estén tábortűz mellett sütögettük vacsoránkat és szomorúan gondoltunk arra, hogy holnap el kell válnunk egymástól, hiszen az együtt töltött öt nap alatt megerősödtek a korábbi barátságok, és újak is szövődtek. Örültünk viszont annak, hogy egy év múlva újból találkozhatunk, újra együtt lehetünk. Köszönetét mondok minden résztvevő kisgyerek nevében Feri bácsinak a lelkészünknek, aki a tábort vezette, a bennünket elkísérő felnőtteknek, akik szüléink helyett szüléink voltak, így Ica néninek, Ági néninek, Csilla néninek, Márta néninek és Piroska néninek. Köszönetét mondunk szüléinknek, a gyülekezet tagjainak és mindenkinek, aki adományával lehetővé tette e csodálatos hittantábor létrejöttét. Szládek Katalin Olvasói levél ^ A Dél-Pestmegyei Egyházmegyében a tavasszal presbiteri találkozót rendeztünk, amelyen a lelkészek fizetése volt a beszélgetés tárgya. Olyan kérdéseket beszéltünk meg, mint mivégre kapja a lelkész a fizetését?; mit tartalmaz a fizetés?; sok-e vagy kevés a lelkész javadalma?; milyen a lelkész fizetése, összehasonlítva más hasonló végzettségűekkel?; hogyan rendezhető a lelkészi fizetések nagyfokú szóródása? Minden ilyen „együttgondolkodásra" invitáló alkalom után ott motoszkál a szervezők fejében: vajon lesz-e valami hatása, következménye az eseménynek, lehet-e várni, hogy változik valami? Nos, ebben az esetben olyan visszacsatolást kaphattunk, ami követendő mintaként állítható minden gyülekezet elé. Az új egyházmegyei vezetőség beiktatásához kapcsolódó közgyűlésen hangzott el a bejelentés, hogy a pilisi gyülekezet - érezve a lelkészi fizetések szóródása okozta feszültséget, s átérezve a korrigálás felelősségét - havonta 3000forintot ajánl fel a szomszédos Nyáregyháza gyülekezetének (amely az egyházmegyében a legkisebbek és legszegényebbek közé tartozik), a lelkészfizetés kiegészítésére. Azt gondolom, bármilyen jók és előremutatók voltak az iktatáson elhangzott székfoglalók, megyei tervek, ez volt az esemény legmagávalragadóbb momentuma. Olyannyira, hogy már több gyülekezet jelezte azóta: hasonló felajánlással csatlakozik az akcióhoz. Az egyházmegye, egyházkerület belső együvé tartozását az ehhez hasonló kezdeményezések, tettek tehetik leginkább szorossá és bensőségessé. Köszönettel tartozom, hogy egyházmegyém ilyen élményekkel ajándékoz meg. Bárdossy Tamás a Déi-Pestmegyei Egyházmegye felügyelője S' I I t 4
