Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-09-03 / 36. szám

Evangélikus 65. ÉVFOLYAM „ 36. SZÁM 2000. SZEPTEMBER 3. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 11. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 48 Ft .Mivel a hitünk magunknak teljesen elég, minden egye­bünk azért van, hogy vele önkéntes szerétéiből felbarátunkat szolgáljuk. ” Luther 2000 MAGYAR MILLENNIUM Az ökumenikus istentisztelet vendégei: (jobbról balra) 1. Bartholomaios pátriárka, Angelo Sodano pápai legátus, Paskai László prímás, Voitto Huotari finn evangélikus- 1000- 2000. AUGUSZTUS 20. A TARTALOMBÓL Európa főhajtása az ezeréves magyar államiság előtt Pepsi sziget 2000 - történelmi egyházak sátra Élő víz A z évről évre megismétlődő ünnep az idén a kétszeres jubileum okán ki- szélesedett. és átfogóbb lett, egyházi szempontból is. Más években csak a katolikus egyház liturgiája jelentette az egyház részvételét, Szent Jobb körmenete volt a. középpont­ja az eseményeknek. Az idén először tör­tént meg a magyar egyházak életében, hogy az ünnep bevezetése augusztus 19- én, szombaton este ökumenikus keretben volt. A budapesti Szilágyi Dezső téri re­formátus templomban tartott istentiszte­leten megjelentek a katolikus egyház ve­zetői is, élükön Paskai László bíboros­prímás, esztergom-budapesti érsekkel, számosán a Püspöki Kar tagjai közül és természetesen az Ökumenikus Tanács keretében működő valamennyi egyház vezetői és tagjai. De eljöttek mindazok vendégek is, akik az ünnepekre külföld­ről érkeztek és hozták egyházaik köszön­tését, áldáskívánását. Az istentisztelet liturgusa dr. Harmati Béla püspök volt, igehirdetője pedig dr. Bölcskei Gusztáv református püspök. Harmati püspök köszöntésében elmond­ta, hogy „ kétezer esztendő Krisztus után és ezer esztendő ünnepe Magyarorszá­gon méltó alkalom a hálaadásra. Helyi gyülekezetek, országos rendezvények, az ökumené, a lakott föld keresztyénsége közössegében most megélhetünk valamit abból, mit jelent az egyetemes hitvallások szerint a »communio sanctorum«, az »egy, szent, egyetemes és1 apostoli egy­ház« közössége. Hadd emlékeztessek különösen is egy tényre ezzel a közösséggel kapcsolatban: püspök. Ezeréves magyar történelmünk szent ereklyéje, a Korona egy görög-bizánci és egy latin-nyugati feliratos részből áll. Bizánc és Róma, Kelet és Nyugat együtt van benne, jelezve egybetartozásunkat. Voitto Huotari püspök köszöntését mond­ja, tolmácsa Korányi Adrás get, megértést munkáló békessége jegyé­ben " Igehirdetésében Bölcskei püspök közös keresztyén hitünk fundamentumára muta­tott: „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. " Az új évezrednek nincs szüksége új megváltóra, nem tudja tegnapivá tenni a názáreti Jézus Krisztust. István királyra visszatekintve elmondta, ha idegen is tőlünk, hogy’ egy halandó em­bert s emlékét vallásos-kultuszi tisztelet­ben részesítsünk, úgy tekintünk reá, mint Isten gondviselő kegyelmének választott eszközére, alakja és öröksége máig világí­tó hatással példázza, hogy személyes dön­tés, felelősségvállalás és áldozat nélkül nincs keresztyénség. 1. Bartholomaios konstantinápolyi egyetemes pátriárka köszöntésében fel­villantotta az ezer évvel ezelőtt történte­ket. Konstantinápoly küldötte ide Szent Hierotosz püspököt, aki jelentős szolgá­latot végzett, munkáján keresztül sokan ismerhették meg a keresztyénséget. Bár Szent István Róma felé orientálódott, a vendégszerető magyar nép továbbra is jól fogadta a. keletről jött térítőket, akik később kolostorok, templomok és isko­lák alapításával segítették utján a magyar kereszténységet. Joggal lehetnek büsz­kék arra, hogy Európa első népe, mely kinyilvánította a vallási toleranciát, melynek eredménye ez a mai közös is­tentiszteletünk is. Angelo Sodano bíboros, a Vatikán mi­niszterelnöke, pápai legátus a Te Deum szavaival kezdte szavait: „Dicsőség né­ked Jézus: Krisztus, aki uralkodói ma és mindörökké...” Elmondta, hogy imádsá­gával illeszkedik bele mostani ünneplé­sünkbe a pápa is és mindazok, akik kö­zösséget vállalnak a magyar néppel. A korona küldésétől mind a mai napig tart ez a kapcsolat, mely erős szál az egyház és a magyar nép között. A Lutheránus Világszövetség küldött­eként a hazánkba látogató Voitto Huotari /Mikkeli/ finn püspök e szavakkal szólt a gyülekezethez: Az európai evangélikus egyházak csak­úgy, mint világszerte egyházaink, hálát adnak Istennek a magyar néppel együtt ezen a nagy ünnepi alkalmon. Az evan­gélikusok a magyarországi egyházi tra­díció integráns részei. Ez a ragyogó ünnepi alkalom most megújulásra hív Isten akarata szerint. Amikor hátra tekintünk, megtudhatjuk, kik is vagyunk, és amikor már tudjuk, ~j---------------------------------r—j . ' A DÉLI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET Szavazatszámláló Bizottsága 2000. augusztus 23-án kihirdette a kerületi I felügyelői tisztre történt gyülekezeti szavazások eredményét. A beküldött 63 szavazatból: dr. Sólyom Jenő egyetemi tanár, akadémikus 52 szavazatot, dr. Nagy Zoltán orvosprofesszor 10 szavazatott kapott. Érvénytelen volt 1 szavazat. Az Egyházkerületi felügyelő beik­tatására 2000. október 5-én, csütörtö­kön de. 10 órakor kezdődő közgyűlé­sen kerül sor. i.. Szeretettel gratulálunk! Lj________________________LA kik vagyunk, akkor már megerősödünk ahhoz, hogy előre is tekintsünk. Bátrab­ban akarjunk erősödni keresztény közös­ségünkben annak érdekében is, hogy hi­hessen ez a világ. Thomas Wipf lelkész, a Svájci Protes­táns Szövetség Elnöke felszólalása ele­jén a Svájci Szövetségi Köztársaság me­leg üdvözletét is átadta, majd így folytat­ta: A nagy István király volt az, aki már 1000 évvel (!) ezelőtt azt tanította, hogy minden idegent szeretettel kell kezelni és úgy kell befogadni magunk közé, mint aki saját életünk gazdagodását szolgál­hatja! Ilyen látás és bölcsesség vezette az Önök országát mind a mai napig. Korunkban István király szavai újra vi­lágosságot gyújtanak az Önök mai törek­véseire, hogy ismét megerősítsék és fenntartsák azt a demokratikus társadal­mat, amelyben az egyház arra hivatott, hogy elfogadja felelősségét a béke és a különböző hátterű emberek egysége iránt az élet minden területén. Az istentiszteleten négy felekezet énekkara is szolgált, A Budavári Mátyás Folytatás a 2. oldalon MEGHÍVÓ Az Északi Evangélikus Egyházkerü­let újonnan megválasztott felügyelője, Benczúr László Ybl-díjas építészmérnök budavári presbiter ünnepélyes beik­tatása a Bécsi-kapu téri (budavári) evangélikus templomban (Budapest I. kér. Táncsics Mihály u. 28.) 2000. szeptember 9.-én, szombaton, du. 3 órakor lesz istentisztelet keretében, melyet közgyűlés követ. A felügyelő-iktatás szolgálatát D. Szebik Imre püspök végzi. Ünnepi alkalmunkra szeretettel meghívjuk. ' Az Északi Egyházkerület Elnöksége Dr. Harmati Béla evangélikus püspök beszéde 2000. augusztus 20-án este a Parlament előtt „ TESTVÉREIM, arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek. " - idézem Péter apostol leveléből (lPt 3,9). E történelmi pillanatban szabad örülnünk annak, hogy nemzeti Himnuszunk kezdő fohászának, „Isten, áldd meg a magyart... ” be­teljesedése teszi különösen is ünneppé a megemlékezést. Ezerévünk áldásaira, ajándékaira emlékezzünk most! Nemzedékek sora talált otthont és hazát a gyönyörű Kárpát-medencében. Figyelhetünk a régi igazságra, hogy akit az Isten meg akar áldani, azt emberrel áldja meg. Emlékezzünk szent­életű királyainkra, különösen is Szent Istvánra, áldozatos vezetőinkre, mártírja­inkra, tudósainkra, művészeinkre, tanítókra és papokra. Ezerévünk áldásai közé tartozik a keresztyén hit, az egyéni és közösségi életünk számára utat mutató, a Szentírásra, Bibliára alapozott erkölcsiség, az egyházi in­tézmények, kolostorok, iskolák, a reformáció egyházi megújulási mozgalma, ben­ne többek között az irodalmi nyelvünket megalapozó Károli-bibliajordítás. Két kézzel áldott meg minket az Isten! Tudjuk, nemcsak áldásról szól ezerévünk történelme! Volt erre tatár és török, la­banc és orosz, végigszenvedtünk vesztesként két világháborút Trianonnal. Sütő András kifejezése szerint mindig ott jártunk a „Nagy Romlás" szélén. Ebbe a „Romlásba" tartoznak bele a testvérharcok, a pártoskodások, a vallásháborúk, a Németh László írónk által emlegetett „morbus minoritatis”, „a kisebbségi kór", de az ellenkezője is, az öntúlbecsülő nemzeti gőg. Önpusztítás és megalázó hely­zetek, kitelepítések, vészkorszak, kuláklisták, kisebb-nagyobb magyar „gulágok", ötvenhat utáni megtorlások dacára „csakazértis" itt vagyunk. Hány nép tűnt el erről a földről szinte nyomtalanul! Áldás, hogy „csakazértis ” megmaradtunk! Az áldás természete, hogy úgy lehet megtartani, ha továbbadjuk! Legyen hát ke­vesebb az átok, mert kisebb és nagyobb közösségekben egymás számára pokollá is tudjuk tenni az életet. Az apostoli tanács: „ legyünk egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek... ” Ezer év áldásaira emlékezve, talán valamilyen tökéletes Magyarországot kelle­ne célul tűznünk magunk elé? Tudjuk, ez nem lehetséges, de jelenleginél egy ke­vésbé rosszat megvalósíthatunk! Egy-egy lépést tehetünk az áldás továbbosztoga- tása útján és a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. így legyen! Tanévkezdés 2000/2001 „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon... ” (Péld 22,6) Egyáltalán nem egyszerű válaszolni felnőtt fejjel arra a kérdésre, hogy kitől kaptam a legtöbbet érő nevelést. Irigy­lem azokat, akik ezt gyorsan és egyértel­műen r sokszor kérdezés nélkül is - megválaszolják. Ha egy kicsit több időt rászánunk a tan­évnyitási erőlködés, szervezés és ünnep­lés mellett arra, hogy elgondolkodjunk a nevelés időszerű „működési mechaniz­musán”, rengeteg hétköznapi pedagógiai kérdés kerülhet elénk. Szülők, tanárok, tanítók és óvónők számára is fontos lehet visszagondolni arra, hogy milyen széles és gazdag világból szedtük fel mindazt, ami máig tartó nevelési eredmény az éle­tünkben. Lehetetlenség csak egy sze­mélyt kiemelni. Igaztalan eljárás csupán néhány élményt idézgetni. Nem biztos, hogy a nagy tudású és szeretetet ritkán sugárzó tanár adománya volt nagyobb számunkra, mint a szerényebb képessé­gű, de a gyermekkor létfontosságú rez­düléseit azonnal érzékelő nevelőé. Egy azonban biztos: nem az életkor, hanem az életérzés, nem a nagy hangerő, hanem az őszinteség, és nem a gyors, látványos eredményesség, hanem a megosztott fe­lelősség minden aprónak tűnő jele volt az igazi motiváció életünkben. Kivel találkoznak a mai gyermekek és fiatalok? Milyen tekintet néz rájuk a tan­évkezdés óráiban, otthon, iskolában és az egyházban? Erre válaszolunk az előt­tünk álló tanév minden napján. A felké­szültség, az elszántság és az alkalmasság klasszikus pedagógusi-szülői-lelkészi értékei mellett van-e még egy aktuális negyedik? Az őszinte érdeklődésben megnyilvánuló, egészséges szeretetre gondolok. Nem teljesítményre alapozott, kötelezően gyakorlandó magatartás ez, hanem annak a kifejezése, hogy a gyer­mek nem tárgy, nem eszköz és nem is já­tékszer, hanem az életünk része, társa és formálója is. A nevelés csak akkor lehet eredményes folyamat, ha benne a köl­csönhatás is érvényesül. A 2000. év sok önkritikus gondolkodó­ja kérdezi meg, hogy a két világháború­val terhelt évszázad végén és az agresz- szivitás legkülönbözőbb megnyilvánulá­saitól szenvedő hétköznapjaink mellett van-e még esélye a felnőtt társadalom­nak a fiatal nemzedékek előtt? Ha azzal állunk eléjük, hogy hibátlan, tökéletes szereplők vagyunk, a legrosszabb utak egyikét járjuk, mert a hamis kép borzasz­tó árat követel később. Nincs más mód számunkra most sem, mint odaállni, né­ha eléjük, néha közéjük, hogy részesed­jünk egymás életének sikereiből, kudar­caiból ugyanúgy, mint élményekből és bukásokból. Elkényeztetett nemzedékek üres, kizárólag divatjelenségeket hajszo­ló jövőjétől csak a generációk őszintébb találkozása menthet meg minket. Ez pe­dig nem a következő tanévek egyikének lesz a feladata, hanem éppen a most el­kezdőddé. Igaza van a svájci pszichológusnőnek, Éva Zeltnernek, amikor nagysikerű könyvének azt a címet adja: A nevelés bátorsága. Egy a napokban vele készült riportban arra a kérdésre, hogy milyen hibát követnek el a szülők ma leggyak­rabban a nevelés terén, így összegezte feleletét: Amikor pótlékokkal helyettesí­tik a gyermekkor két nagy igényét, a sze­retetet és az időt. Pénzzel, technikával, hatalommal, tekintéllyel, vagy... Senki­től sincs messze ez a kísértés. Gondoljunk bátran az induló tanév ele­jén arra, hogy óvodákban, iskolákban, családi'otthonokban és gyülekezetekben egyaránt jusson több szeretet és idő egy­másra, hogy pótlékok helyett értékes, eredeti ízek kerüljenek az asztalra. A bibliai ige pedig minden generációnak erőt adó üzenet: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöreg­szik, akkor sem tér el attól.” (Péld 22,6) Dr. Szabó Lajos y i * ■#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom