Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-08-20 / 34. szám
Evangélikus 65. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 2000. AUGUSZTUS 20. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ÁRA: 48 Ft „...maradj meg hivatásodban, melyre Isten rendelt, s abban szolgáld Istent felebarátaidon keresztül... ” Luther A TARTALOMBÓL Köszöntjük Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnököt! 60 éves az egri templom Képtolvajok a békéscsabai nagytemplomban I dei ünnepünk az ünnepek sorában is kiemelkedő. Kevés nemzedéknek adatott meg egyszerre kettős csúcs. Ha a címben írtakat számokkal akarnám kifejezni, így szólna: 2000 -1000, és ez a kettő most egyszerre időszerű. Kétezer éves a keresztyénség. Elsőként erre emlékezhetünk most hálával. Félreértések elkerülése végett rögtön: nem a „kétezer éves keresztyénséget” ünnepeljük. Kétezer év alatt éppen elégszer vétkezett ez a nép a távolabbi és közelmúltunkban is. De arra bizony hálával emlékezhetünk, hogy kétezer évvel ezelőtt valami hallatlanul új kezdődött világunkban. Mai ünnepünk igehirdetési alapigéjével szólva: Isten egy „szőlőtőkét” ültetett földünkbe. Vele kezdődött az élet és üdvösség nagyszerű lehetősége. S ünnepelhetjük: hogyan lett ebből az „előázsiai” hitből európai meggyőződés, majd pedig világra szóló üzenet és egyház. Hogyan lett a tizenkettőből az első században mondjuk A magyar millennium és a keresztyénség jubileumának ünnepe A Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház 2000. augusztus 19-én, szombaton este 7 órakor a budapesti Szilágyi Dezső téri református templomban ünnepi istentiszteletet tart. A liturgia és az igehirdetés szolgálatát a házigazdák D. Dr. Harmati Béla és Dr. Bölcskei Gusztáv püspökök végzik. Az istentiszteleten magas rangú ökumenikus vendégek köszöntik a jubileum alkalmából népünket. Jelen lesznek: Bartholomeos ortodox pártriárka, Angelo Sodano bíboros, pápai követ, Vojtto Huotari evangélikus püspök, az Evangélikus Világszövetség nevében és Thomas Wiipf református egyházszövetségi elnök. Közreműködnek a történelmi egyházak kórusai. A Magyar Nemzeti Múzeumban „EURÓPA KÖZEPE 1000 KÖRÜL” címmel időszaki kiállítás nyílik. A kiállítás számot ad a 20-21. századi Európát jellemző egyesülési törekvésekről. Az Európa közepén élő országok az ezredforduló idején egységes kultúrkörbe való tartozásukat kívánják e tárlattal hangsúlyozni. A megnyitó a Magyar Nemzeti Múzeum első emeletén 2000. augusztus 19- én, du. 6 órakor lesz. Az érdeklődőket szeretettel hívják. Megtekinthető ez év november 26-ig. tízezres gyülekezet összességében, majd százezres a másodikban, s hogyan lett az 50-60 milliós világban 5-6 milliós egyház a negyedik századra. Ráadásul mindez kemény üldözések ellenére. S a későbbi századokban hogyan terjedt ez a hit kontinensről kontinensre, majd az „új világba” is. A kétezer éves keresztyénség története nemcsak egyháztörténet, hanem alapjában missziótörténet. Ebből az aspektusból lesz számunkra „csoda” és üzenet a mában is. A kétezer éves mérföldkő voltaképpen tehát a misszió ünnepe. Egy missziótörténetben olvastam: talán egyedül a keresztyénség mondható univerzális hitnek a világon, a többi alapjában regionális. Mert Aki „mögötte” van, „azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön”. Nem „ünnepi menetről”, győzelmi felvonulásról van itt szó. Voltak, akik életüket adták ezért az ügyért, de voltak elszakadások, tévedések és bűnök is. A kétezer éves keresztyénség története alapjában a Feltámadott „története” világunkban. Róla szól ez a kétezer év, aki nemcsak kiadta a missziói parancsot, hanem velünk is volt minden nap. S a kétezer éves ünnepen ne feledjük, hogy a keresztyén szó eredetileg „christianos”, krisztusi, Krisztust követő és Krisztust hordozó név és nép. A „keresztyénség életereje” igazából a Krisztustól kapott erő, ez pedig a naponkénti megtérésből és a hitből fakad. Ünnepeljünk hát, de ne magunkat! Őt ünnepeljük vidám, hálaadó szívvel. Aki hozzánk is eljuttatta személy szerint az evangéliumot, s Vele gondoljunk mindazokra, akik a világban társaink a hitben. Ilyen világot átfogó, kiemelkedő ünnepünk nemigen lesz még egy. Őt ünnepeljük, s így lesz a kétezer éves ünnep tartalmas és áldott. Ezeréves a magyar keresztyénség. Ez a másik nagy tartalma kiemelkedő ünnepünknek. Bizonyára sokat olvastunk és hallottunk már az idén a magyar állam és egyház megszületéséről. Talán az egészet, István küzdelmét, célját és kérését legjobban az foglalja össze, amit II. Szilveszter pápához küldött delegációja szavaiként fogalmazott meg az egykori tudósítás: „a Pannónia tájain kivirult zsenge keresztyénségnek bő áldását elküldje, az esztergomi egyházat aláírásának tekintélyével főegyházzá szentelje, és a 2000. többi püspökséget is áldásával erősítse, hogy e tisztességre támaszkodva, amit Isten kegyelméből elkezdett, még keményebbre szilárdítsa.” A korona tehát a pápától érkezett. Igaz, van egy másik tudósítás is, mely szerint: „a császár (III. Ottó) kegyéből és biztatására, Henriknek, a bajorok hercegének sógora, Vajk, országában püspökségeket állítva fel, koronát és áldást kapott.” Bizonyos tehát, hogy mind a pápa áldása, mind a császár jóindulata is a dolgok mögött volt. (Akkori „európai uniós” felvétel?). A lényeg azonban az, hogy 1000. december 25-én, vagy 1001. január 1 -jén, tehát az évezred fordulóján megtörtént a koronázás, megszületett a keresztyén magyar állam. S ez a lépés akkor életmentés volt népünk számára. Szeretném hangsúlyozni, hogy az állam és egyház együtt és egyszerre valósultak meg hazánk életében, s együtt nyitottak új utat és lehetőséget népünk számára. Sorsunk aztán hullámvonalhoz hasonlított, voltak csúcsok és voltak mélypontok is. Küldetésünk is formálódott: voltunk kelet és nyugat összekötői, nyugat védői is Közép-Európában. S e század elejétől, Trianontól mintha minden összezavarodott volna. Volt olyan szakasz is, hogy hol a magyarságunkat, hol keresztyénségünket igyekeztek feledtetni velünk. Pedig a megmaradás útja ma is: visszatérni a kezdethez, vagyis megmaradni magyarnak és megmaradni keresztyén embernek. John Lukács történelemszemléletével sok tekintetben lehet vitatkozni. De abban talán igaza van, hogy nem töltöttük be igazán a Kárpát-medencét, és nem voltunk elég „vallásosak”. Az ezeréves évforduló summásan erre emlékeztet, és egyben figyelmeztet is bennünket. Ha már előbb a „szőlőtőkére” emlékeztettem, a megtisztított és gyümölcsöző élethez az is hozzátartozik, ahogy igénk folytatódik: „maradjatok meg énbennem”. S e kettősségben egyszerre, a megmaradás sem „magyarkodás”, sem pedig „keresztyén kurzus", egyszerűen életünk forrása és lehetősége együtt. Hogy „ezeréves magyar keresz- tyénségünk” ne szólam, hanem megélt valóság legyen. S ez bizony életmentő lépés lenne ma is! MILLENNIUM S mi magyar evangélikusok? Mit szólunk mindehhez? Itt vallom be, nagy volt a kísértésem a címet így megadni írásom elején: 2000 -1000 -500. Mert igaz: nem egészen ötszáz évvel ezelőtt született mindezen belül a magyar evangélikus keresztyénség és egyház. Mi tehát jóval „fiatalabbak” vagyunk. De a mi gyökereinkhez is hozzátartozik mindaz, amiről előbb szó volt. S vállaljuk is mindazt, ami előttünk volt, a közös múltat. Együtt adunk hálát népünkkel a magyar keresztyénség kezdeteiért, és együtt köszönjük meg a kétezer esztendővel elindult krisztusi egyház és hit születését. Lutherániánk örvendező szívvel kapcsolódik az ünnepléshez. Csak most is valljuk: „a reformációra mindig szükség van”. Az ünneplés is akkor igaz, ha ezt sem feledjük el, ha nem minden ott és úgy folytatódik, ahogy volt. Ezt vallották reformátor elődeink is. S tegyük hozzá: ez akkor újra életmentő szolgálat volt népünk életében. Csak egyetlen példa és részlet erre. 1543-ban, Páduában írta Sztárai Mihály reformátorunk: „... az általam magyar nyelvre fordított vasárnapi evangéliumok és levelek is ki lesznek nyomtatva, és akkor elviszem ezeket a szegény magyarok földjére, akiket, jaj, már teljesen leigáztak a kegyetlen törökök... legalább titokban olvashassák mindezt, nehogy teljesen elfelejtsék a keresztyén hitet és legyen valami, ami a végveszélyben vigaszukra szolgál”. Igen, a török is tudta, hogy az egyház és iskola tartotta a magyarságban a lelket, írja egy akkori iskolai rektor. Talán még azt is kimondhatjuk: ekkor - a „végveszélyben” érintette meg leginkább és legmélyebben az evangélium népünket, s a nép igazán ekkor lett fogékony az evangélium meghallására. Ilyen szemmel nézve nemzeti szolgálat és életmentés volt a reformáció hazánk és népünk életében még akkor is, ha ezt nem mindenki látta és látja így. A 2000. esztendőben a Millenniumot ünnepelni nagy kiváltság, de nagy feladat és elkötelezettség is: megmaradni szívből és őszintén magyarnak és ugyanakkor krisztusi és evangéliumi keresztyénnek is. „Üti” ez a kettő egymást, vagy „hasadást” okoz? Vagy legalábbis ketté kell ezeket egymástól választani? Vagy egyiket a másikkal szembeállítani? Az nem baj, ha mindkettőt külön is látjuk, valljuk és éljük, hiszen az egyik történelmi küldetés, a másik örök elhivatás. De mindkettő együtt és egyszerre Istentől kapott ajándék és feladat. Nem „kettőség”, hanem az élet egysége és teljessége! S ez a kettő együtt és egyszerre nyitna számunkra utat és lehetőséget „életmentésként” a jövő században és évezredben is. Keveházi László A z ország területét nézve hamar észrevehetjük, hogy vannak régiók, melyekben sűrűn vannak gyülekezetek, sok evangélikus él, és vannak, ahol alig található egy-egy olyan település, melyben legalább egy, lelkészt eltartó kisebb gyülekezet látható. Ilyen terület Eszak-Magyarország nagy része, Borsod, Heves, Szabolcs-Szatmár megye vidéke. Hevesben csak a 19. század közepe táján alakult ki az a két gyülekezet, mely ma is anyagyülekezetként él, és szolgálata kisugárzik környezetére: Hatvan és Eger. Az utóbbinak volt nagy ünnepe július 30-án, amikor temploma felszentelésének 60. évfordulóját ünnepelte. Már 1860 táján éltek itt evangélikusok a feljegyzések szerint, de templomozásuk és a lelkigondozás összekötötte őket a valamivel nagyobb létszámú reformá- tussággal. A reformátusok 1930-ban templomot építettek, és ekkor nőtt meg a maroknyi evangélikusságban az öntudat is, a vágy is, hogy saját templomukban dicsérhessék Istent. 1933-ban Hatvannal kapcsolódott össze történetük és ez idő60 éves a megújult egri templom ben Sztehló Gábor gondozta Hatvanból az egrieket. Geduly Lajos püspök 1935- ben helyezte Egerbe lelkésznek Garam Lajost, aki hamarosan elérte, hogy legalább egy házat tudtak venni, melyben berendezhették imatermüket. Garam Lajos lelkész finn feleségével együtt járt északi testvéreinknél és hosz- szabb időn keresztül közöttük folytathatott gyűjtést az egri templom javára. Öt hónap alatt 90.000 finn márkát gyűjtött össze, és ezzel jött haza, hogy elkezdjék a templom építését. Közben Dunántúlon is gyűjthetett és ez újabb 5.000 pengőt jelentett a templomépítőknek. A templom megtervezését az akkor sok templomot építő, építész-professzorra, Sándy Gyulára bízták, aki a gyülekezet „méreteinek” megfelelő templomot tervezett. 1940-ben készült el az építkezés úgy, hogy mellette a parókiát is felépítették. Túróczy Zoltán püspök szentelte fel a gyülekezet épületeit egy július végi vasárnapon. A teljes építkezés kerek 50.000 pengőbe került. Most a 60 éves évfordulóra a külső felújítás történhetett meg, mintegy 4,2 millió forintos keretben. Nagy segítség volt az egrieknek a testvér Pori-Táljei finn gyülekezet 60.000 finn márkás adománya, melyhez járult az országos egyház 1.262.000 Ft segítsége. Pályázati úton is nyertek pénzt, de a kicsiny gyülekezet saját erejéből is 1 millió forintot adakozott. A gyülekezet szándéka, hogy folytatja a munkát a belső felújítással. A hálaadó istentiszteletre D. Szebik Imre püspök jött a gyülekezetbe feleségével. Igen kedves látogatók is érkeztek: a Pori-Täljei finnországi teslvérgyülekezet lelkésze, Markku Summiala és felesége Marja, valamint háromtagú küldöttség. Az oltári liturgiát a püspök mellett Summiala lelkész és Aklan Béla, a gyülekezet lelkésze végezte. Gyülekezeti énekkar is szolgált. A püspök igehirdetésének alapigéje lKor 3, 17 verse volt: „ ... az Isten temploma szent és ez a templom ti vagytok. ” Az anyag ugyanaz, mint más épületé, de az élő evangélium szenteli templommá. És mindent, ami benne van, - az új oltár- térítőt is, melyet a gyülekezet papnéja készített, Istentől kapott művészetével. Az evangélium mellett a szentségek szentelik meg: a keresztség, mely egybekapcsol felekezeteket is és lemoshatat- lan. Az úrvacsora, a kommunió, az eu- charisztia, mely Jézussal közösségbe hoz. így lesz az ember Isten temploma. Isten Jézus által belénk írta valóságát, így emel magához és felértékel bennünket, de felelőssé is tesz! Az ünnepi közgyűlést dr. Révész Tamás felügyelő nyitotta meg, és bejelentette a renoválás befejeztét. Köszönetét mondott az adakozóknak a segítségért, és a 143. zsoltár 10. versével mondott áldást. Markku Summiala lelkész üdvözlésében elmondta: ,jó a születésnap, összejönnek a családtagok, barátok. (Folytatás a harmadik oldalon)
