Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-08-13 / 33. szám
Evangélikus Élet 2000. AUGUSZTUS 13. 5. oldal SZÉLRÓZSA FIATALOKNAK „Küldöttgyűlés” Debrecenben Fülembe cseng a jól ismert nóta kezdősora: „Debrecenbe kéne menni...” Aztán a vágy egyszer csak a megvalósulás útjára lép: elindulok. Hátizsák, sátor, hálózsák, fogkefe, Biblia, törülköző. Várakozások, találkozások előöröme kísér, még nem sejtett, eljövendő történések integetnek felém. Elindulok. Persze nem a pulykakakasvétel lesz utazásom fő célja. Valami -VALAKI egészen más. Lehet, hogy első hallásra kicsit furcsán cseng a cím. Bár ugye, neked is ismerős a szó: talán valami más összefüggésből. Te is, én is elindultunk, és velünk együtt sokan mások, hogy összegyűljünk a szélrózsa minden irányából. Mert éreztük a késztetést: Debrecenbe kéne menni... Méghozzá a Nagyerdő Dorcas kempingjébe. Aztán találkoztunk és igazán örültünk egymásnak. Jó ilyen sokan együtt lenni, ugye így gondolod te is? Talán nyolcszá- zan voltunk, nem tudom pontosan. Mégis: rengeteg ismerős arc. És ugye, érezted te is, hogy az ismeretlenek is rögtön, valami csoda folytán ismerőssé váltak? Mi volt ez a csoda? Inkább úgy kérdezném: KI volt ez a csoda? Nem nehéz a válasz, kitaláltad már te is. Benne, Jézusban lettünk négy nem is teljes nap alatt közösséggé, küldöttekké: rendhagyó KÜLDÖTTGYŰLÉSsé. O elnökölt, bár egészen másképp, mint ahogy küldöttgyűléseken szokás az ilyesmi. Ahelyett, hogy szigorúan, napirendi pontok kényszerének engedve, a pulpitus magasságából rendszabályozott volna minket, inkább közénk lépett. Együtt sátorozott velünk, mellénk telepedett a fűbe, hogy osztozzon mindannyiunkkal a pillanatok varázsában, és szeretetével, önmagával ajándékozzon meg. Négy kurta nap, és mégis annyi örülnivaló! Most nem akarok, és persze nem is tudok mindent elmesélni. Jónéhány újságoldalra lenne ehhez szükségem. De talán közösen felidézhetünk egy-két felejthetetlen élményt, pillanatot. Ugye, emlékszel az első este hangulatára, a dalokra, a pantomimre? Az áhítatok mondataiból talán te is hazavitted magaddal a neked szólót, téged biztatót... És mondd, emlékszel még a kis harang kondulására a Nagy Találkozások előtt? És az erdő csöndjére a mécsesekkel szegélyezett ösvényen járva, amikor csak te voltál, az erdő, a csillagok, és a csendben ő üzent neked? Emlékszel te is a tábor igazi szamarára, amikor időnként hangos iázásba kezdett - például amikor a Jelenések könyve-beli egyik sárkány-szörny (hosszú emberlánc kartonpapír- sárkányfejjel) odatévedt a karámja közelébe? Talán Te sem felejtetted még el a Márkus színház varázslatát, akik által újra egy kicsit igazi gyerekek lehettünk. És emlékszel a játszótérre, a Nagy Játékra, a láthatatlan és csak a szivünkkel látható színházra, az esti táncokra, az idétlenkedésekre, amik spontán jöttek elő belőlünk? Talán a hely szelleme miatt... Aztán ott voltak a beszélgetések: megannyi jó előadás misszióról, szolgálatokról, magyarságról, egyházról, médiáról. Együtt tanulhattunk, gondolkodhattunk saját küldetésünkről, életünk céljáról is. És emberi életek nyiltak meg előttünk: ismert és ismeretlen embereké -akik ugyanúgy, mint mi: küldöttek ezen a világon. Az utak mindannyiunknál mások, a lényeg mégis ugyanaz. És ezt az Igazán Fontosat az a mondat foglalja össze, amit négy napon keresztül hallottunk, ízlelgettünk, megvallottunk: „ITT VAGYOK, ENGEM KÜLDJ (el)!” Ugye, a mozisátorban is jártál, meg a csendsátorban? Gondolom, az „itatósátor” közelében viszonylag sűrűbben fordultál meg a nagy meleg miatt. És mi a helyzet a zenével? A széles kínálatban biztosan sok kedvedre valót találtál! Hát nem volt semmi, igaz? Kicsit úgy éreztem, négy napig olyanok voltunk, mint a szivacsok: csak szívtuk magunkba a sok élményt, a légkört, a nekünk szóló sokféle üzenetet. És közben „küldöttgyűltünk”, Jézus lábához telepedtünk, Rá figyeltünk, hogy erőt kapjunk a holnapokhoz. És a záróistentiszteleten ugye, benned is visszhangra talált a jézusi szó: „íme, elküldelek benneteket”? Talán észrevetted azt is, hogy feltámadt a szél -lehet, hogy a Lélekjelenlét miatt is? És a borongós délelőttön az áldás mondatainál, mielőtt búcsút vettünk volna egymástól, Isten ránk mosolygott a felhők mögül előbukkanó napsugarakban. Szélrózsa - kicsit szétbontom most ezt a jelképpé vált szót. Mert valóban az! A Lélek összetartó erejére figyelmeztet, aki két hosszú, előttünk álló éven át is útitársunkká szegődik, és reménység szerint új találkozással ajándékoz meg majd minket, akik most itt voltunk - a szélrózsa minden irányából. Tisztító, erős szélként zúg; nem tudjuk, honnan jön, de érezzük, hogy elér minket, megtalál. Pünkösdi széllé, ébresztő, „lelkesítő” valósággá lesz számunkra. Aztán megnyílunk, kinyílunk, mint a rózsa, mert Isten ránk talált. És mert annyira fontosak vagyunk számára. Valaki ezt egyszer így fogalmazta meg: „A világ számára te csupán valaki vagy, de Valaki számára te vagy az egész világ. " Kinyílunk az ő virágaiként. Elindulunk az ő követeiként. Mert így, általa mi is felelőssé lehetünk a rózsáinkért, akikért itt vagyunk, akikért elküldettünk. Küldöttgyűlés. Kicsit furcsa szó. Mégis jó ízlelgetni új tartalmát, és közben nem felejteni a Nagyon Fontosat: Itt vagyok, engem küldj! Aztán felidézni a pillanatokat, amelyek most már életünk részévé váltak. Ott, a debreceni Nagyerdőben, a Szélrózsán. V.Gy. „Föl, barátim, drága Jézus zászlaja alatt...” Ez a lelkes „toborzó dal” évtizedekkel ezelőtt hangzott föl valahol, talán református testvérek ifjúságát szólítva. Hamarosan közös alkalmak is születtek a Keresztyén Ifjúsági Egyesület közösségében országszerte. Bizonyára most is vannak nyári táborok, főleg főiskolások számára közösen, de gyülekezeti szinten is. A dal írója nem arra hív föl, hogy zászlókat ragadjunk, vezényelt menetben vonuljunk föl, s alá. Jézus hívása, igéje ébreszt, vezet az Isten gyermekeihez méltó életútra. Bezibe utaztam régi ismerősökhöz. Megtudtam, hogy a gyülekezet fiatal lelkésze serdülőkkel, kerékpáron indult a Balaton mellékére. Az 1630 körül hamvába hullt Bezi gyülekezete, bár megfogyatkozott mára, de szerényebb számú ifjúságát megragadta Isten üzenete. A Szentlélek tüze és ereje minden gyülekezetünk jövőjét jelenti. - Jó lenne friss tudósítások sorát olvasni hazánk különböző tájain együtt éneklő, Bibliával a kézben együtt beszélgető gyermekekről, ifjúságról. 1943-44 nyarán Fonyód-Bélatelepen volt számomra feledhetetlen serdülő-tábor. - A háború vihara közeledtén, az egyre súlyosabb napi megélhetési gondok ellenére sokan voltunk a „magyar tenger” déli partján. Akkor még nádas, sásos mező volt a ma sűrűn beépített déli oldal települései között. A sátrakban csak pokrócokon aludtunk. Meleg napok közben zuhogó eső is érkezett. Kiöntött bennünket a sátorból, mint a mezei ürgéket. A központi épületben melegedtünk, szárítkoztunk. „Bátran, bátran, segedelme diadalmat ad...” - zengett az ének folytatása. Nem a harctereken küzdők valamelyik győzelmére célzott és buzdít az ének. Azzal vigasztalt, hogy Isten Jézusban megmutatott szeretete győzhet az esztelen gyűlöleten. A háború után, míg az „ideológiai harc” korszaka nem jött, többször találkoztunk Gyenesdiáson. Kapemaum új épületét akkor „húzták föl” lelkes fiatalok és idősek munkacsapatai. Az ország minden területéről utaztak önkéntes építők, hogy hívogató evangélizációs központ fogadja a „meghívottakat”. Sátorerdő volt a félig kész nagy épület körül. Esténként későig ültünk a tábortűz körül. - Kicsik, nagyok arcán most is, mint egykor, a szíveket megérintő élő hit fénye ragyog. (B. B.) Szeretettel hívunk és várunk az Ifjúsági vezetőképző táborba, ha már elmúltál 15 éves, és erősen foglalkoztat az a gondolat, hogy’ szeretnél valamit tenni az ifidért. Várunk a táborba- ha szíveden viseled az ifjúsági csoportod jelenét és jövőjét- ha szeretnél új játékokat tanulni ha kíváncsi vagy a közösségépítés alapjaira- ha szívesen gondolkodsz el azon, hogy milyen kreatív ötletekkel lehet feldobni az ifjúsági órákat. A tábor helye: Csákvár. Ideje: 2000. augusztus 21-től 25-ig. Költsége: 5.000 Ft, amelyhez kérheted gyülekezeted támogatását. Részvételi szándékodat augusztus 15-ig az alábbi címen jelezd: Németh Pétemé j 1114 Budapest, Bocskai út 10. Telefon: 385-0244. Műsorajánló Közszolgálati televíziók műsoraiból augusztus 13. vasárnap 16.30 (és m2 augusztus 20. vasárnap 7.05) Örömhír (Az Evangélikus Egyház műsora. Bemutatjuk a "Szélrózsa" evangélikus ifjúsági találkozó legemlékezetesebb pillanatait és megszólaltatunk számos résztvevőt.) augusztus 14. hétfő 17.30 Szentföldi szent helyek üzenete (Péter Kapemaumja és Jeruzsálemé.) augusztus 20. vasárnap 21.35 István a király (Rockopera Boldizsár Miklós Ezredforduló c. drámája alapján.) hétfőtől péntekig minden reggel 5.42-kor az ml műsorán is! Hajnali gondolatok (Reggeli elcsendesedés három percben. Augusztus 16-án, szerdán igét hirdet Balicza Iván evangélikus budavári lelkész) augusztus 16. szerda 9.00 Zenés TV színház Erkel Ferenc: Hunyadi László (Az opera TV változata.) augusztus 18. péntek 21.00 Magyarország 2000 (Munkácsy Mihály Trilógia: Krisztus Pilátus előtt, Ecce Homo, Golgota.) augusztus 14. hétfő 16.10 Családi album (A tékozló fiú. Mi történik, amikor a család szeme fénye a szülők fejére nő?) augusztus 17. csütörtök 19.30 A XX. század 100 híres fotója - A Torinói lepel (A fényképet Secondo Pia készítette a híres lepelről, amely minden bizonnyal Jézus halotti leple lehetett.) augusztus 20. vasárnap 22.15 Honfoglalás (Koltay Gábor filmje a honfoglaló magyarokról) •• Ökumenikus millenniumi istentisztelet lesz 2000. augusztus 19-én 19 órakor a Budapest - Szilágyi Dezső téri református templomban. A liturgia és az igehirdetés szolgálatát a házigazdák: D. dr. Harmati Béla és dr. Bölcskei Gusztáv püspökök végzik. Az istentiszteleten magas rangú ökumenikus vendégek köszöntik a kettős ünnepen népünket. Jelen lesz Bartholomeos pátriárka, Angelo Sodano bíboros. Voitto Huotari evangélikus püspök és Thomas Mipf református egyházszövetségi elnök. Közreműködnek a történelmi egyházak kórusai. Ágnes nővér búcsúja a gyülekezettől Marton Agnes diakonisszanővér 58 évi egyházi szolgálat után búcsúzott el a csékuti gyülekezettől, ahol 48 évig szolgált. E szolgálati helyre néhai Novák Rezső, az ajkai gyülekezet volt lelkésze hívta meg kisegítő szolgálatra. Tulajdonképpeni munkahely csak a csékuti leánygyülekezet lett volna, de az ajkai és padragi református lelkészek is nagyon hamar megismerték és igénybe vették szolgálatát, sőt az imaheteket a padragi katolikus egyházzal közösen tartották meg. Szolgálatát csodálatos igeismereten alapuló hite, nagy szeretete és hűsége alapozta meg. A szolgálatban sohasem fáradt el. Csékuton és környékén 48 évig szolgált. A vasárnapi istentiszteleteken kívül végezte a hitoktatást, előkészítette a konfirmációra az ifjúságot. Bibliaórákat tartott, és adott esetben az anyagyülekezet lelkészét helyettesítette, de ilyen szolgálatra meghívta a somlószöllősi evangélikus, valamint a padragi református lelkész is. Csékuton és a vele összeépült Padragon minden evangélikus családot otthonában is megkeresett, és ha kellett, a házi mun-kában segédkezett a betegeknek, öregeknek. Szolgálati idején tatarozták a csékuti templomot, a gyülekezeti termet és kis lakószobát építettek a templom mögött, a harangokat, az orgonát villamosították. Amikor az akkori hatóságok megtiltották a diakonisszák formaruhájának viselését, anélkül is diakonissza maradt, és mérhetetlen szeretettel szolgált. Május 21-én istentisztelet keretében elköszönt és megköszönte a szolgálati lehetőséget. Jelen volt ezen a a rögtönzött ünnepélyen Vajda Istvánj ajkai evangélikus lelkész és felesége, a padragi és ajkai református lelkészek és a padragi plébános is. (M.I.) Olvasói levél „Könnyes szemünk az ég felé tekint” Túrmezei Erzsébet versének befejező sorai fejezték ki legjobban a szekszárdi gyülekezet háláját Smidéliusz András lelkész iránt. A gyülekezet pásztorolását vállalta közel egy éven keresztül. Segédlelkészként jött közénk, de szemünkben, szívünkben, (szolgálatában) „főpapként” távozott. Hittant oktatott, az ifjúság példaképévé, a felnőtt bibliaórások igaz barátjává, az öregek vigasztalójává vált. Ami a legfőbb: kristálytisztán, mindenki számára érthetően hirdette az evangéliumot. „Csengő, tiszta hangú” - békét, testvériséget, „újuló életet” hirdető szavai sokáig megmaradnak bennünk. Köszönjük, hogy itt volt gyülekezetünkben, tanítása nyomán mondhatjuk a költőnővel együtt: „Fagyos a föld, de könnyes szemünk az ég felé tekint. " H. S. J. bibliaórás gyülekezeti tag Pótfelvétel az Evangélikus Hittudományi Egyetemre a 2000-2001-es tanévre Egyházunk lelkészeinek és hittanárainak képzése az Evangélikus Hittudományi Egyetemen folyik. Várjuk azok jelentkezését, akik Jézus Krisztusban hisznek, és elhívást éreznek, hogy az evangélikus egyházban szolgáljanak. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a képzés lehetőségei a következők: Nappali tagozaton a lelkészt szolgálatra felkészítő teológiai tanulmányok. A tanulmányi idő hat év (öt év teológiai és egy év gyakorlati képzés). A felvétel - melynek alapfeltétele a középiskolai érettségi - alkalmassági, valamint írásbeli és szóbeli vizsga alapján történik. Az EHE rektori hivatalában beszerezhető jelentkezési laphoz a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési anyakönyvi kivonat 2. érettségi bizonyítvány 3. felsőfokú iskolai végzettséget igazoló bizonyítvány (ha van) 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező felsőfokú tanulmányokra alkalmas 5. keresztelési bizonyítvány 6. legalább két évvel korábbi konfirmációt igazoló bizonyítvány 7. kézzel írott részletes önéletrajz, mely feltálja a jelentkező családi és szociális körülményeit, kapcsolatát gyülekezetével, valamint a jelentkezés indítékait 8. az elmúlt két évben végzett egyházi szolgálatairól (az illető gyülekezet lelkésze által) kiállított bizonyítvány 9. az esetleges állami (vagy azzal egyenértékű) nyelvvizsga bizonyítványa 10. a jelentkező nevére megcímzett normál méretű boríték A felvételhez szükséges annak a lelkésznek az ajánlása a jelentkező alkalmasságáról, aki az illetőnek az utóbbi időben lelkipásztora volt. Az ajánlást a lelkész a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az EHE rektorának címezve. A fentiek szerinti mellékletekkel ellátott és az Evangélikus Hittudományi Egyetem Felvételi Bizottságához címzett kérvényeknek, valamint a piros postautalványon feladott 2.000.- Ft felvételi vizsgadíjnak 2000. augusztus 23-ig kell az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rektori Hivatalába beérkeznie. (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel.: 3636-451, 3834-537) Az EHE nappali tagozatos hallgatói - amennyiben ez lehetséges - lakói a Teológus Otthonnak, ahol szállást és ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók szerény ösztöndíjban részesülhetnek. A felvételi és alkalmassági vizsgára augusztus 29-én kerül sor. Az alkalmassági vizsga területe: beszéd-, ének és kommunikáció-készség. Az ez évi rendes felvételi eljárásban részt vett és felvételt nem nyert hallgatók nem vehetnek részt a pótfelvételin. A pótfelvételi időpont módosítására nincs lehetőség. A felvételi vizsga anyaga: 1. magyar nyelv. 2. az Evangélikus Énekeskönyv páratlan számú énekverses rendjében (1,3,5,7,9,11) található énekversek éneklése könyv nélkül. 3. általános bibliaismeret (az iskolai hittankönyvek alapján). 4. Luther Márton: Kiskáté. 5. Prőhle Károly: „Az evangélium igazsága” c. és 6. Sólyom Jenő: „Hazai egyháztörténet” c. könyve. Az említett kiadványok beszerezhetők a lelkészi hivatalokban és az Evangélikus Sajtóosztályon (1085 Budapest, Üllői út 24. Tel. 3175-478, 3171-108). A felvételi kérelmek elbírálásánál figyelembe vesszük a közép- ill. felsőfokú állami nyelvvizsgát. Budapest, 2000. július 14. Dr. Szabó Lajos rektor sk.
