Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-08-13 / 33. szám

2. oldal 2000. AUGUSZTUS 13. Evangélikus Élet r ,,Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.” (Ef 5,8-9) „ Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó/ annál, aki várost hódit." Péld 16,32 (Him 6,11b,"Éf 5,8b-14; Zsolt 53,1-7). Sokkal nagyobb győzelem önmagunk legyőzése, mint bárki másé. Könnyebb uralkodni másokon, mint önmagunkon. ..Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jéziis Krisztus." lKor 3,11 (Préd 3,14; Róm/6,19-23; Mk 9,2-10)/ A gyülekezet építéséhez bölcsességre van szükség. Pál UÍadata annyi volt. hogy lete­gye az alapot, amire majd más épít. Az alap Aem lehet soha sem más a gyülekezetben, a keresztyén életben, mint Jé|üs Krisztus, „mégpedig mint megfeszített”. Őrá épül az egyház. Aki reá épíjf az biztos pontra épít. Ahogy a kisgyermekek énekelik: „Te építs házat a Krismisra!” Az a bölcs, aki éztmegcse- lekszi. Különféle nézetek jönnek és mennekJíz idők folyamán, ma vannak, hol­napra pedig eltűnnek. De „Jézus Krisztus iegnap, ma és mindörökké yfeyanaz. (Zsid. 13.8)” / / fűik. „.... ^ ! Kft*. „Az UR ezt mondta Salamonijuk: Kérj valamit, én megadom , Salamon így válaszolt: Adj szolgádnak engecflnm'dPk^ívet. ’ (Jak 1,5; Gál 6,7-10; Mk 9,11-13). Kérj bármit és megadom! - szóra" mé megmentöjéhez az aranyhal. S a hős nem tud élni a felkínált lehetőséggel, elapróz­za a nagy lehetőségét, „aprópénzre” váltja. Salamon király - uralkodása kezdetén - nem pénzt, hírnevet, nem földi gazdagságot kér Istentől, hanem engedelmes szívet. Olyan szívet, amellyel Istent szolgálhatja. A szív akkor bölcs és engedelmes, ha hallja Isten szavát. Az ember akkor látja jól a dolgok összefüggését, ha felismeri Isten akaratát. Neki ez volt a legfontosabb! Ha megszólítana téged is az Úr, mit kérnél tőle? MMtni „Ha Isteneteket, az URat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel." 2Móz 23,25a (Mt 6,31-32; Kol 1,3-11; Mk 9,14-29). Könyörgünk a mindennapi kenyérért, a megélhetésért, tetőért a fejünk fölé, egészségért, boldogságért. Mindig, mindenért aggodalmaskodunk. Az aggodal­maskodás bűn a Gondviselővel szemben. Bizalmatlanság! Pedig az Úr az övéit megáldja, kenyérrel is, és vízzel is. Mindazzal, amire szükségük van. Az övéiért sokkal többet megtett már! Még Fiát is odaadta, hogy el ne vesszenek. Akkor te miért félsz? „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! ő felruház és táplál, rád gondot ő visel! (ÉK586,1)” vvAkik hajókon a tengerre szálltak, és látták az ÚR tetteit, csodáit a mélységes tengeren, adjanak hálát az ÚRnak "szeretetéért, és az emberekkel tett csodáiért!" Zsolt 107,23.24.31 (Ef 3,20-21; Mt 7,13-21; Mk 9,30-37). Az emberek hosszú időn át félelemmel teli csodálattal szem­lélték a körülöttük levő világot. Az ismeretlen mindig félelemmel töltötte el őket. De minél jobban megismerték a világot, álnál jobban láthatták meg a mögötte álló Urat. Ezernyi veszély között a szeretet yjüőhálóját vonja fölénk. Nagy veszélyben karjára vesz, tenyerében hordoz! Kriszjífs keresztje is erre figyelmeztet mindenkor! „Szeret az ÚR, azért nincs még végűm.... (JSir. 3.22)” „Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogjjmég nincsen végünk. (Énekem az Úr 13,1)” „Egy szivet adok njjißjd nekik, és új lelket adok beléjük. "Ez 11,19 (Mk 1,8; Fii 2,14*^; Mk 9,38-41). A holt, érzéketlen köszív helyett érző hússzivet ad az Úr. Új SzívÉd alkalmas lesz a nép az új szövetségre. Isten nem­csak törvényt ad, hanem erőt ^képességet is ennek megtartására. Kell a megújulás. Kell, hogy Isten adjon ájulást A szív az élet központja, nélküle nincs élet. Ami a . szívben van, az kihat az et^sz emberre. ígéret örökösei vagyunk! Új szív! ígéret, nelyet Jézus Krisztusbaajkapjuk, kaphatjuk, s ezért nem szűnünk meg szüntelenül ni és hálát wikäMIsten, szivem neked adom ... Végy szállást az én szívem- bTnT^^MkmAhk. asm hitben tarts meg engem, vezérlő Szentlélek! (ÉK319,1.7)” Ahol Isten néi^rmwwpís igazságban él, ott lesz, ott van maga az Úr! „A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. ” Zsid 13,16 (Péld 21,3; Fii 1,6-11; Mk 9,42-50). Ha imádkozunk is, legtöbbször a magunk „siralmas” helyzetét ecsetelgetjük s magunkért emelünk szót. Ha imádkozunk, legtöbbször kérünk. S ha megnézzük a kötelező offertóriumok összegét, ha végigolvassuk a különféle célú gyűjtőívek névsorát, milyen kevesen vannak, akik nem csak magukra gondolnak. Az adakozás is hálaadás! Hálaadás az Istennek, aki mindig többet ad, mint remélnénk. Ha Ő ilyen bőségesen ad, ne legyünk mi sem szűk­markúak. Jusson eszünkbe a szegény asszony kétfillérje! Az az igazi adakozás! „Adjunk hálát az Úrnak, kegyelmes megtartónknak, az elvett ajándékért, a sok jó­téteményért, (ÉK336,1)” Mihácsi Lajos SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAP A Lélek élő reménységet ad Mt 5, 43-48 A történelem tudósai beszélnek arról, amiről a korabeli írások átolvasása után különben mi, laikusok is meggyőződhe­tünk, hogy az I. században megjelent ke- resztyénség micsoda ellentétet mutatott az általános erkölcsi züllésben leledző Római Birodalom népei számára. A ke­resztyének nem jártak színházba, nem öltözködtek hivalkodóan, hűségesek vol­tak házastársukhoz. És legalábbis ebben a kezdeti időszakban nem voltak hajlan­dók beállni a hadseregbe, hiszen ott ölni kell. (Mellékesen pedig részt kell venni a császárt istenként dicsőítő vallási szer­tartásokon.) Tulajdonképpen a mai napig van hatása ennek a magatartásnak. Mert Jézus Krisztus az övéinek ilyen parancsot adott: ne csak a barátainkat szeressük, hanem szeressük az ellenségeinket is és imádkozzunk az üldözőinkért. Azt jelen­ti mindez, hogy népét Krisztus valamifé­le aszkétaközösségnek képzelte el? Azt jelenti mindez, hogy amint sokan állít­ják, a keresztyénség egyet jelent azzal, hogy még a legenyhébb erőszaktól is tar­tózkodik az ember? Azt jelenti mindez, hogy lehetetlenséget erőszakol ránk Jé­zus? Persze, emberi erővel az Isten paran­csait lehetetlen teljesíteni, a törvény megszigorítva mégis újra kimondatott Jézus által: szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért. Mert Jézus megjelenése által az övéi szemében leg­alábbis megszűnik az emberek, a világ felosztása jókra és rosszakra, barátokra és ellenségekre. Hiszen jel volt az, hogy elküldte a világba az Isten az ő egyszü­lött Fiát. Nem azért, mint ahogyan ezt gyakran gondolják olyan sokan, hogy át­változtassa a világot és megtanítsa sze­retni az embereket. Hanem azért, hogy az erre a változásra képtelen bűnösöket megszabadítsa a bűn rabságából és üd­vösségre adjon reménységet. Különbség nélkül jóknak és rosszaknak, ahogyan az Isten ege alatt jók és rosszak egyaránt él­vezhetik a nap melegét. Krisztus által másképpen látjuk a vilá­got és benne önmagunkat is: felnyílik a szemünk. Látjuk, hogy a világban mi­csoda megcsúfolása folyik az Úristen te­remtéskor kinyilatkoztatott akaratának. Látjuk, hogy ember embernek a farkasá­vá válik. Látjuk, hogy nemcsak bűnösök, de ártatlanok is elpusztulnak a mi bűne­ink miatt. És látjuk, hogy nem vagyunk mi sem jók és tökéletesek. Krisztus által látjuk, hogy mennyire nagy fogyatkozásunk van és mennyire rá vagyunk szorulva az Isten irgalmára. Ar­ra, hogy ránk, gonoszokra és engedetle­nekre is felhozza az ő napját, és nekünk, hamisaknak is legyen részünk a felüdítö esőben. Megmutatja az ige az erőtlensé­günket, hogy nem tudunk tökéletesek lenni, mint amennyire tökéletes a mi mennyei Atyánk. Megmutatja az ige, ha valaki tükörként néz belé, hogy nemcsak a vélt vagy valós ellenségekkel, de talán még a felebarátokkal szemben is gono­szok és hálátlanok vagyunk. Ez az ige is, ahogy különben a Hegyi Beszéd egész első nagy fejezete, komoly önvizsgálatra és bűnbánatra indít, mert megmutatja, hogy milyen messze vagyunk még a tö­kéletességtől, és hogy mindig is milyen messze leszünk. De a keresztyénséget az különbözteti meg a törvényvallásoktól, hogy a töké­letlenségünkön túl is mutat reménységet az Isten, mégpedig Krisztus keresztjé­ben. Hiszen nemcsak hogy felhozza a napot a jókra és a gonoszokra egyaránt, nemcsak hogy esőt ad az igazaknak és a hamisaknak, de Megváltót küldött, hogy ő a vérével tisztítson meg minket minden tisztátalanságtól, és Lelke élő reménysé­get ad, hogy ha tökéletesek nem is va­gyunk, de azért Krisztusért készen vár minket a bocsánat. Erőt ad, hogy tovább­lépjünk, hogy új életben járjunk, megbo­csátással és szeretettel, mert utunk végén ígérete szerint az ő országa vár. Ámen. Tubán József A német Brüdergemeinde Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2000. augusztus 13. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (Millenniumi ökumenikus a Kapisztrán téren) D. Szebik Imre; du. 6. Buday Barnabás; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. féí 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Vízior­gona u. 1. de. fél 9. ; Csillaghegy III., Má­tyás kir. u. 31. de. 10. ; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Vá­rosligeti fasor 17. de. lí. (úrv.) dr. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Ker­tész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; du. 6. Schulek Má­tyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fa­sor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Buda- hegyvidék, XII., Tartsay V. u. II. de. 10. (úrv.) Madocsai Miklós; du. fél 7. dr. Koczor Miklós; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestúj­hely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zol­tán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI. , Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rá­koscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Wiszkidenszky András; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. ifj. Hafenscher Károly; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): ÍJn 5,1-3; evangéliuma (igehirdetési alapige): Mt 5, 43-48. HETI ENEKEK: 442, 238. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. augusztus 27-én, va­sárnap de. 10.04 órakor Egyházaskozárról az evangélikus templomból. Igét hirdet: Koskai Erzsébet lelkész. ISTENTISZTELETEK A BALATON PARTJÁN Magyar nyelven: Alsódörgicse: de. 11; Badacsonytomaj: de.9; Balatonakaii: du. háromnegyed 2; Balaton- aliga (Club Aliga területén) du. 6; Balaton­almádi: (Bajcsy Zs. u. 25.) du. 4; Balaton- boglár: de. 11; Balatonfenyves: du. 6; Balatonföldvár: (Városháza, házasságkötő terem) du. 2; BalatonfUred: de. 9; Balaton­szárszó: (ev. templom) du. 3.; Balatonszár­szó: (Jókai u. Ev. üdülő) de. 10; Balatonsze- mes: du. 2; Hévíz: du. fél 5; Keszthely: de. fél 11 Kővágóőrs: de. 11; Mencshely: de. 11 (úrv.); Nagyvázsony: du. 2; Révfülöp: de. 10; Siófok de. 11; Szentantalfa: de. háromnegyed 10; Veszprém: de. 10; Zánka: (úrv.) de. fél 9; Német nyelven: Hévíz: de. fél 10 és este 7; Keszthely: du. 6; Révfülöp: de. 11. Augusztus ' 13. Uram, van valaki akivel nem értjük meg egymást. A tied, Te teremtetted, olyannak hagytad meg amilyen, ha nem is ilyennek akartad látni. Istenem, ha Te hordozod őt, akkor én is hordozni akarom és elszenvedni, ahogyan Te engem hor­dozol és elviselsz. (Rahner K.) 14. Nem hagyom el Őt soha, Mindhalálig néki élek! Sorsom jó vagy mostoha, Benne hiszek és remélek. Ő se hagy el jól tudom. Nem hagyom el Jézusom! (EÉ 367,2 Keim'ann K.) 15. Jöjj, bölcsességnek Lelke, Te mutasd meg nekem Az Úrnak hogyan kedves Most imám, énekem. Szent segítségeddel, Útmutatásod által A könyörgés fel- számyal S meghallgatásra lel! (EÉ 299,3 Gehardt P.) 16. Urunk, hálát adunk neked az ételért és az italért, mindenért, ami életben tart I bennünket és hogy mindezeket örömmel vehetjük magunkhoz. Köszönetét mon­dunk velünk kötött szövetségedért és ígéretedért, hogy jelen vagy asztalunknál. 17. Hiszem s tudom, mert immár Sokszor tapasztalául, Hogy az Isten énnékem Kegyelmes jó Atyám. Ő minden esetemben Mellettem áll híven, ő pajzsom és megtartóm, Őt áldjad én szívem! (K 260,2 Dali.: Szívem szerint EÉ 414) 18. Jézust magasztald, szent nyája! Elvégeztetett munkája. Híveinek is erőt nyújt, Bennük szent buzgóságot gyújt. Végig hűséges hozzájuk, Szendéikét árasztja rájuk, Hogy szent igéjét szeressék, S a földön mindenütt hirdessék! Áldott legyen a nagy Isten! (EÉ 243,2 Schlegel J.A.) 19. Urunk, Istenünk, áraszd ránk világosságodat és igazságodat! Adj nekünk tisz­ta szívet és világosítsd meg értelmünket! Méltass arra, hogy szilárdan meg­maradjunk Evangéliumod hallgatásában, úgy, hogy ne csak hallgatói, hanem megtartói is legyünk, csak hallás és cselekvés által ismerhetünk meg téged • igazán. (Abesszíniából) Vasúti sínpáron szolgálatba indulás Sokszor vettem igénybe szolgálati időmben az elmúlt 50 évben a vasút uta­zási lehetőségeit, ma is szívesen utazom a masszív sínpárokon. Viszonylag biztonságos utazás a vasút. Mert a sínpáron olyan mozdonnyal ellá­tott kocsik haladhatnak, melyeknek útja vasból készült és kijelölt sínpáron halad. Hosszú utakat lehet megtenni rajta. Teo­lógus koromban szuplikációs útjaimat a MÁV igénybevételével tettem meg. Igaz, hogy mint gyülekezeti lelkész, a környéken fekvő gyülekezeteket alig tudtam elérni vasúton. De az egyházme­gyében tartott lelkészértekezleteket szin­te mindig sínpáron látogattam. Somogy­bán végzett 26 évi szolgálati időmben, amikor havonta tartottunk Gyenesdiáson értekezletet, mindig szívesen vettem részt ezen. Nemcsak azért, mert Isten Kapemaumban, az ifjúsági konferenciá­kon ébresztette bennem az élő hitet, ha­nem azt is éreztem, hogy a lelkészi szol­gálat végzésében szükségem van a fra- temitásra, a velem egy szolgálatban álló testvérek közösségére. Emlékszem, hogy egyszer a „kötelező témák” közül a lel­készi fratemitásról tartottam előadást Gyenesdiáson, az egyik ülésen. Soproni szolgálati időmben, - most már mint nyugdíjas - a közel 20 évben mindig vá­rakozással készültem az értekezletekre, akár Győrben, Sopronban vagy más gyü­lekezetben tartottuk. Számomra mindig a feltöltődés (igei, úrvacsorái), a tovább­képzés (előadás) és a testvéri beszélgetés alkalmai voltak. Mi köze ehhez a vasút­nak? Nemcsak a szállítóeszközt nyújtot­ta, hanem sínpárjával figyelmeztetett: csak így párhuzamosan, egymás mellett lehet célhoz vezetni, célba jutni. Ha lel­készek nem húznak szét, mert különben kisiklik az „egyház vonata”. Gyülekeze­tek károsodnak, ha nincs meg a „párhu­zam”. Nyugodt utazást jelent számomra a vasút. A mellettem ülő ismeretlen meg­szólítható és ismeretség szövődhet még Isten dolgaival kapcsolatban is. Lehet nyugodtan kitekinteni az ablakon és gyönyörködni az ismeretlen tájban, nem kell az útra figyelni a volán mellett, mint vezető vagy utas. Nem előz meg senki, és nem kell kikerülnöm senkit. Ol­vashatok, bepótolhatok egy-két dolgot, amire otthon nem volt időm. Visszalapozok a „nyugdíjalapot” képe­ző öt évtizedben, amit vasúton töltöttem abból. Átolvashattam az értekezletre ké­szült dolgozatot, úrvacsorái vagy igei előkészítő szolgálatot, olvashattam a Lelkipásztort, vagy szépirodalmi köny­vet. Előfordult, hogy előkészültem a va­sárnapi igehirdetésre, vagy bibliaórára. Zsinati tagként a Sopronból Budapestre induló gyorsvonaton olvastam át a meg­küldött zsinati anyagot, amit az egyes üléseken tárgyaltunk. Sőt visszafelé a fá­rasztó ülések után, még arra is lehetősé­gem volt, hogy nyugodtan aludjak egy- egy órát. Élmény volt külföldi utakat megtenni vasúton. Emlékezetes marad, amikor fe­leségemmel Lappföldről Helsinkiig megtettük vasúton a szép finn tájakat át­szelő utakat, vagy Sopronból Brassóig és vissza, élveztük az erdélyi havasokat. De egyről nem feledkezhettem meg soha, aki mindig kiszámítottam az utolsó per­ceket: elkésnem nem lehet, mert a vonat nem vár! Mindez arra is emlékeztet, hogy nekünk kell várni, nemcsak a bizto­san érkező vonatra, hanem a mindennél bizonyosabban érkező Úrra, aki igéjében szól: „Bizony, hamar eljövök. Amen. Jöjj, Uram Jézus. ” (Jel 22, 20) Szimon János < 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom