Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-06-18 / 25. szám

2. oldal 2000. JÚNIUS 18. Evangélikus Élet ÚJ NAP - UJ KEGYELEM Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! Ézs 6,3 VASÁRNAP ”^e n^Pem nem hallgatott szavamra. Ezért hagytam, hogy szivük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát." Zsolt 81,12.13 (Jn 18,37; Róm 11,33-36; Zsolt 145,1-21) Életünk sok baját és nyomorú­ságát saját magunknak köszönhetjük. Önfejűségünkben semmibe vesszük Isten ve­zetését. Amikor pedig szakadékba zuhannak terveink, károraló kétkedéssel vizslat­juk az eget. Pedig az Úr mindig a legjobbat tervezi számunkra! Minél inkább átad­juk neki akaratunkat, annál inkább kiderül, hogy az Ő ú(jánál nincs jobb út. gyan várhatunk Urunktól bocsánatot, ha még mindig nem tudunk bocsánatot aján­dékozni az ellenünk vétkezőknek. Vessük ki szívünkből a neheztelés csíráját is, -hogy a mi bocsánatkérésünk előtt be ne záruljon Isten ajtaja. CSÜTÖRTÖK HÉTFŐ „Mint utolsó ellenség, töröltetik el a 4Móz 6,22-27; lKor 11,28-34) Ravat; hfál." lKor 15,26 (Ez 37,14; 1. Őrt álló fekete kandeláberek és a csöndet felvérző zokogás. Tested, mint elnyű|j ruha, levetve hever a koporsó­ban. Úgy elszaladt az élet és a búcsúzáskor még nem tudtam, hogy utoljára tartalak a karomban. De mindig szeretni foglak, mert örökké velem leszel. Azután pedig be­telik az idő „és a halál sem lesz többé, sem gyjÉz, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,4) KEDD „Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha há­laadással élnek vele." lTim 4i4.(lMóz 1,31a; Péld 1,20-28; lKor 12,1- 11) Minden dologban áldás rejtőzik, ha azt Isten kegyelmes kézéből fogadjuk el. Az örömteli percek vagy a próbás időszakok egyaránt javunkat szolgálják. Tanulj meg testvérem mindennel hálaadással élni, hogy az Úr áldássá tegye minden lépésedet. SZERDA „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. ” Mt 6,12 (4Móz 14,20; Ef 4,1-6; lKor 12,22-26) A ha­rag, a gyűlölet és a bosszúvágy életünket fölfaló méreg. De nem csak önmagunk­nak ártunk vele, hanem szavainkon keresztül mérgezzük embertársainkat is. Ho­„ Kérdezősködj etek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járj átok,'akkor nyugalmat találtok telketeknek. ” Jer 6,16 (Zsid 11,1-2; Ézs 44,21-23; lKor liZj2'7-3la) Modem életfelfogásunkkal nem össze­egyeztethető az engedelmesség és a tiszteletadás. Nem kellenek már a jól bevált módszerek, minden téren vonzóbbak az új utak. Talán azért van ez így, mert az en­gedelmesség áldozatokkal jár, és a mai ember nem tud semmiről sem lemondani. Pedig a békesség ősi ösvényei alázattal vannak kikövezve! PÉNTEK "Odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr el­len és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! - És imádkozott Mózes a népért. ” 4Móz 21,7 (1 Tim 2,5-6; Ef 1,3-14; 1 Kor 12,31 b - 13,7) Mivel fejezed ki a háládat és szereteted azok iránt, testvérem, akik lel-. kileg gondoznak és az Úr útján tanácsolnak? Nem vagy túl hálátlan, amikor csak kri­tikáidat fogalmazod meg velük szemben, de dicsérő bátorításoddal nem segíted szol­gálatukat? Pedig Isten vár köpönetedre, szolgáin keresztül neki adsz dicsőséget. g SZOMBAT Léten által élünk, akkor éljünk is a Létek szerint. " Gál 5,25 (Hág 2,5; ApCsel 19,1-7; lKor 13,8-13) Madame Tussaud világhí­res panoptikumának népszerű figurái óriási csalódást okozhatnak a kíváncsiskodó turistáknak. Erzsébet angol királynő, a Beatles, Reagen amerikai exelnök és a töb­biek, életnagyságban megformálva láthatók, de valami mégis hiányzik belőlük. A Lélek lehelete, az élet. A viaszbábú csak mímeli a valóságot. Mint az olyan keresz­tyén ember, aki nem a Szentlélek szerint jár. Szókéné Bakav Beatrix SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE A teológia és a filozófia évezredek óta küzd, hogy megoldja a világ létezésének nagy rejtélyét. Még ennél is nehezebb kérdésnek tűnik, hogy valamit mondjon az emberi értelem Isten létéről és lényé­ről. A létező világból sok mindent lá­tunk, de Istent sem nem látjuk, sem nem vehetjük kezünkbe. Istenről az embernek csupán sejtelmes gondolatai lehetnek, vagy felőle való vágyait vetítheti és ábrá­zolhatja ki. Valójában Istenről csak any- nyit tudhatunk, amennyit ő maga jelent ki magáról nékünk. A zsidók éppen ezért várták a Messiást, mert hitték, „amikor eljön, kijelent nékünk mindent” (Jn 4,25). A mai vasárnapon a mi Istenünk titok­zatos voltáról emlékezünk, a Szenthá­romság egy igaz Istenről. A Biblia kije­lentett Istene, egy Istenben három sze­mély, önmagában is felülmúlja értelmün­ket. Azt hiszem, ha Istent akár ésszel, akár kézzel megragadhatnánk, nem is volna Isten. „ Övé egyedül a halhatatlan­ság, aki megközelíthetetlen világosság­ban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat" (lTim 6,16). Jézus Krisztusban mégis lehajolt hoz­zánk, emberré lett, hogy szemlélhessük földi valóságban is az Ő Lényét. Jézus Krisztus Istennek felénk fordított arca. Őt szemlélve, láthatjuk az Istent, Jézus szentséges tekintetén. ., O gyújtott világosságot szívünkben, hogy felra­gyogjon előttünk Isten dicsőségének is­Isten ismerete Jn 17,1-10 merete a Krisztus arcán ” (2Kor 4,6). Mai igénk is erről az ismeretről beszél, mégpedig nem valami közömbös tudás­ként, hanem bennünket személyes lé­tünkben érintő ismeretként. Jézus főpapi imája az emberi szem számára látható, egyik legszentebb pillanat, amikor a Fiú Atyjával beszéli meg megváltásunk tit­kait. „Az pedig az örök élet, hogy ismer­nek téged"! Vajon elmondhatjuk-e, hogy a mi isme­retünk elég az örök életre? Úgy tűnik, hogy végül mégis csak azok fognak üd­vözölni, akik életük során kellő mennyi­ségű ismeretet felhalmoztak Istenről? Tökéletesen félreértenénk Krisztus kije­lentését, ha a megismerést tudományos értelemben értenénk. Jézus itt a gyermek ismeretét érti, aki ismeri az édesanyját, akit teljes szeretető vei szeret, mert belő­le él, kicsi szíve tudja, hogy nélküle nem élhetne, számára az anyja maga a védett­ség, az elrejtettség, a szeretet és az öröm forrása. „Kijelentettem a te nevedet az embereknek. ” Mi Atyánk! Akit meg lehet szólítani, és figyel gyermekének hangjára, akinek tudta nélkül egy verebecske sem esik le a földre. Amint a gyermek az édesanyját a vele való életközösségben ismeri meg, az ember számára is csak így lehetséges. Fülöp a tanítványok nevében kéri Jézust, mutassa meg nekik az Atyát, és Jézus szomorúan visszakérdez: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg en­gem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát" (Jn 14,9). Döbbenetes kijelentés, de kiderül, hogy milyen nehezen fogja fel az emberi szív Jézus valódi lényét. Egy kisbaba sokkal hamarabb megisme­ri az édesanyját. Az Isten megismerésé­hez mindenképpen szükségünk van a Szentlélek megvilágosító és hitet ébresz­tő munkájára. Itt bezárul a kör és láthat­juk, hogy Istent csak mint a Szenthárom­ságot tudjuk igazán megismerni. A Fiú, aki kijelenti az Atya nevét és a Szentlé­lek, aki elvezet Jézushoz, és közösséget teremt Vele. Jézus egész élete, tanítása és cselekede­tei Isten lényéről beszélnek nekünk. Ha­talmáról, a feltámadott halottakban, a le­csendesített tengerben, a megszaporított kenyérben, a megnyílt szemekben. Jósá­gáról, igazságáról, szentségéről, és végül a keresztáldozatában végtelen szereteté- ről és bűnbocsátó irgalmáról. „Atyám eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat. ” A keresztáldozat órája többet mond el nekünk az Atyáról és a Fiúról, mint azon kívül minden más. A dicsőség órája? Az emberi gondolkodás, a kudarc, a vereség, a gyalázat helyének látja a ke­resztet. Amikor egy emberi szív megérti a kereszt titkát, akkor látja, hogy a világtörténelem legszentebb és legdicső­ségesebb helye, az örök életünk forrása. Isten dicsősége, hogy szeretett egyetlen Fia képes volt az Atya szeretetéért a ha­lálba menni. Jézust nem a főpapok gyű­lölete, nem a római katonák fegyvere, nem a kezébe vert szögek, hanem az Atya szeretete kötözte a keresztre. Jézus megértette az atyai szív vágyódását a megbocsátás lehetőségéért. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta ”! Isten dicsősége a kegyelem, a Jézus véréért adott bűnbocsánat. A megváltás nagyon sokba került az Atyá­nak és a Fiúnak. A kereszt az ember gyalázata és a meg­váltottak dicsősége. Gyalázata, mert le­leplezi az ember gonoszságát. Dicsősé­ge, hogy ennyire szeret az Isten! Kibe- szélhetetlen drága az életed, hiszen Isten Fiát adta érted. Mered-e ezután azt mon­dani, semmit nem ér már az én életem? Aki megismerte az Istent, soha többé, még a legnagyobb nyomorúságban sem lesz képes ezt mondani. Hiszen már tud­juk, mennyit ér! Az Isten legdrágább áron vásárolt vissza magának. Az övé vagy. A Krisztus már akkor könyörgött érted az Atyánál, mikor még nem is éltél, most pedig az Atya jobbján esdekel, hogy te is egészen megismerd őt, akinek minden név fölött való név adatott, hogy a te térdeid is meghajoljanak előtte, és elnyerd az örök életet. Ittzés István ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2000. június 18. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics And­rás; Pesthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Ví­ziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Orosz Gábor Viktor; Új­pest, IV., Leibstiick M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Város­ligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Göllner Pál; Ke­lenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Ferenczy Erzsébet; XI. Német­völgyi út 138. de. 9. Ferenczy Erzsébet; Bu- dagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv., családi) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. zenés áhítat; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Holecska Anikó; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Holecska Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., tanévzáró) Tamásy Ta- másné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Göllner Pál; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Miija Vuoristo (finn); Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII,, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú: Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefíy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPÉN a litur­gikus szín: fehér. Az ünnep epistolája (oltá- ri ige): Ef 3,8-12; evangéliuma (igehirdeté­si alapige); Jn 17,1-10. HETI ÉNEKEK: 40, 250. ÖRÖM VAGY KÜZDELEM címmel június 18-án vasárnap az m2 Tv 9.05-kor megismétli a dr. Sülé Ferenc valláspatoló- gussal készült beszélgetést. A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: Június SZOLGALATI UTAK Lovaskocsival a szolgálati utakon Falvaink családjai a hatvanas években még erőteljesebben foglalkoztak állattar­tással. Egyrészt, mert a termelőszövetke­zetekben kapott természetbeni keresetü­ket, juttatást erre forditották, másrészt így tudták növelni megélhetésüket, hogy szerződés útján egyszerre juthattak az ál­lathizlalás révén nagyobb összeghez. így kaptak helyet a gazdaságban a lovak is, melyekkel nemcsak munkavégzés tör­ténhetett, hanem hosszabb utak megtéte­le is, különösen ott, ahol még nem épült ki a kövesút. Első szolgálati helyemen, ahol mint megválasztott gyülekezeti lelkész közel negyedszázadot szolgáltam, nem egy­szer vittek lovaskocsin. Megválasztásom után, amikor vonaton megérkeztem Ka­posvár felől Felsőmocsoládra és autó- buszjárat sem volt még, egy presbiter jött elém az állomásra saját fogatán. Mindin­kább megtapasztaltam, amit már a szülői házban is átéltem, hogy az állatok hűsé­gére jobban lehet alapozni, mint a tech­nikára. A motorizált közlekedés korláto­zott az időjárás viszontagságai miatt, amikor lezúdul az őszi hetes eső, vagy a havazás megbénítja a járatokat, de a lo­vakat akkor is befogják, és lehet közle­kedni kocsin avagy szánon. így volt ez az ecsenyi gyülekezet te­rületén is. Vidéki kazuáliák végzésekor díjlevélben is biztosított volt a fuvar. Temetés vagy esketés alkalmával jöttek elém, és végeztével visszaszállítottak, mert ez volt a legbiztosabb közlekedés abban az időben, kövesút nélküli falva­ink megközelítésére. Talán a legemlé­kezetesebb szolgálati utam lovaskocsi­val az volt, amikor 1957 tavaszán fele­ségem, mint menyasszonyom mutatko­zott be nemcsak az anyagyülekezetben, hanem Polány fíliában is, egy templo­mi szolgálat keretében végzett harmo­nium játékával, vezetve a gyülekezet énekét. Odaállt Jusztusz Jakab az ecsenyi pap­iak udvarába és beszálltunk a kényel­mesre bélelt kocsiba a menyasszonyom­mal, hogy Polányba kocsikázzunk. Ment is minden szépen, amíg a kövesút tartott. De amikor a földesútra tértünk, melyet az előző napok kitartó esője sártengerré változtatott, bizony aggodalom szállta meg nemcsak az ifjú jegyesek szívét, ha­nem elsősorban a kocsisét. Ugyanis a lo­vak szügyig dagasztották a sarat és a sár a kocsi tengelyéig ért. Leszállni nem le­hetett, mert elmerültünk volna. Jakab egyre azt sóhajtotta: Jaj, csak föl ne bo­ruljunk, mert akkor nem mehetek vissza a faluba, állandóan ezt fogják a kenye­remre kenni, hogy a tisztelendőt meny­asszonyostul felborítottam. Abban a sártengerben, miközben a je­gyespár szíve a vészhelyzetben még erő­sebben dobogott, megtanulhattuk, hogy nem szabad elengedni egymás kezét. Ki­tartani egymás mellett imádságos kérés­ben, mert Isten a sártengemek is Ura, mint ahogyan Jézus a viharzó tengeren is megmutatta mentő szeretetét. A másik, amit megtanulhattunk: az állatok hűsé­gére lehet építeni. A jó gazda, aki az ál­latait hűségesen gondozza, számíthat ar­ra, hogy vészhelyzetben sem hagyják cserben gazdájukat. A prófétai ige jutott eszembe: az állat ismeri gazdáját, de né­pem nem ismeri Urát! - Volt miért hálát adnunk Urunknak, megérkezve a polányi templomba! Szimon János (A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokon folytatjuk az év elején megkezdett sorozatot.) 18. Urunk, Te elénk tárod Szavadat és megismerteted tetteidet. Nyisd meg szívün­ket és fülünket! Szedd össze gondolatainkat és küldd el Szentlelkedet, aki megtanít hallani és engedelmeskedni! (Rommel K. után) 19. A halál sötét árnyékot vet a világra, de a te fényed felderíti a sötétséget. Élet­adó lehelleted megmozgatja a halottak földjét. Mily nagy titokban lesz majd részünk! Mikor színről-színre fogunk látni, a szenvedés, kiáltás, fájdalom el fog tűnni! (Gottschick A. M. után) 20. Köszönetét mondunk neked Istenünk: Te termékennyé tetted a földet. Örömöt okoz a szemnek, ami rajta nő és csillapítja éhségünket, szomjúságunkat. Ké­rünk téged: áldj meg minket, tégy minket szavaid jó talajává, amelyen learat­hatod, amit bele vetettél. Segíts megőrizni mindazt, amit ránk bíztál és helye­sen gazdálkodni azzal, amivel megajándékoztál. 21. Az ember sohasem olyan szép, mint amikor bocsánatot kér, vagy amikor maga megbocsát. (Paul J.) 22. Régi időkből zengve száll az ősök vallomása: Hogy rendületlenül megáll, Ki üdvét tőled vátja. - Ki igédre hittel felel Nem csügged semmiképpen, Ha rád figyel, benned remél S nem önmagának, másnak él, A Megváltót követve. (EÉ 270,2a,3 Dóka Z.) 23. Úr Jézus Krisztus, Te vagy az én igazságom, én pedig a Te bűnöd. Te magadra vetted azt, ami az enyém és nekem adtad, ami tied. Dicséretet és köszönetét mondok neked ezért a cseréért! (Luther M.) 24. Jöjj Szentlélek, gyújtsd meg szívünkben isteni szereteted tüzét! Ahol Te vagy, ott élet támad: a bűnösök szabadok lesznek, a félénkek bátrak, a gyengék erő­sek, a szomorúak megvigasztalódnak. Jöjj Szentlélek, vezess igazságra a té­vedésből és a lényegeshez a semmiségek helyett! (Württemberg 1809) J 4 l X

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom