Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-06-11 / 24. szám
2. oldal 2000. JÚNIUS 11. Evangélikus Élet ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM A ISTENTISZTELETI REND „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!” mondja a Seregek Ura. (Zak 4,6) VASÁRNAP "Aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Is-,1 ten szeretete. ” ÍJn 2,5a (5Móz 10,12; ApCsel 2,l-8;Zsolt 100.1- 5) Jogos a világ kritikája: a mi keresztyénségünk legtöbbször amolyan „beszéd ke- resztyénség”. Nem akarjuk az igét komolyan venni! JobbanfSzeretjük az elandalí- tóan szép prédikációkat, mint azokat, amelyek megpiszkáljak a lelkiismeretünket' Pedig az életmentő szeretet harcba küld, cselekvésre híyf’Ha hallom szavát; nefn maradhatok közömbös. HÉTFŐ ..Fáradozzatok annak a városnak a békességén, ahová fogságba vittelek benneteket, és imádkozzatok érte azúrhoz. " Jer 29,7 (1 Tim 2,3-4; lKor 12,4-11; Zsolt 150,1-6) Életkörülményeink|flegtöbbször nem választhatjuk meg. Akartunktól független, hogy melyik orszájfban és milyen családban születtünk meg. Nem mindig szimpatikus emberek vjjíznek körül bennünket -á munkahelyen vagy a társasházban. Próbáljunk mégis njínden körülményt Istenteryeként értékelni az életünkben. Imára kulcsolt kézze|Áégezni a ránkbízottak,aít, s így' belesimulni Isten akaratába. / j,pp.p. ..Józsué arccal a Jöldre borult előtte^ és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? " ApCsel 2,22-23 ,32-33; 36-39; lKor 10,1-13) Éjfél is elmúlt már, de nem bírok e ban lázasan zakatol az elmúlt nap minden átélt eseménye: hétköznapi csodák és földhözragadt sérelmek megannyi benyomása. Rád van szükségem Uram, hogy minden szépen a helyére kerüljön! Csönd van, letérdelek... fáraszt a szó... Te beszélj Atyám, én hallgatlak. SZERDA ,,Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon. ” Kol 3,16 (Jer 22,29; ApCsel 10,34a; 36-43; lKor 10,14-22) Kifogások, ködösítés, hízelgés, elhallgatás és erőltetett mosolyok. A tudósok szerint az átlagember naponta kettőszázszor hazudik. Micsoda álarcosbál: az elhitetés ravasz játéka! De közeledben, Megterem, lemállik rólam minden álarcom. Te tudod, ki vagyok és mennyit érek Gazdagíts meg a Te igazságod kendőzetlen beszédével! C'U ITCíRTAk „Szabadságra vagytok elhiva, ezáltal szeretetben szolgáljatok egymásnak. ' Gál 5,13 (Zsolt 142,8a; ApCsel 4,8-21; lKor 10,23-11,1) Deszkaszorította ösvényen jársz? Valami bilincsbe veri életedet és nem engedi felszínre tömi benned a jót? Ösztőt|gid és szenvedélyeid megbéklyózott foglya vagy? Nézz körül, hol tehetnéd hasznossá magad! Miközben felebarátodért buz- golkodsz, gúzsba kötött kezeidről leoldódik a zsineg. PFNTFK „Egyedül te ismered m0aen embernek a szívét. ” 1 Kir 8,39 (1 Kor 4,5; Gál 3,1-5; lKor 11,2-16) A londoni Szent Pál Székesegyházban van egy lenyűgöző festmény. William Hólman Hunt képére gondolok. Alaptónusa a homály. Egy méltóságteljes alak, fénvíö lámpással a kezében egy vad indákkal átszőtt, rozsdás szögekkel borított ajtón kopog, amelyen kívülről nincs kilincs. Ez a visszataszító ajtó az emberi szívet ábrá^ja; sötét és tisztátalan az természeténél fogva! A töviskoronás Krisztus mégis midiig zörget rajta. Nem tör be rajta erőszakkal, csak te nyithatod ki szíved ajtaját, hogy beengedd rajta a gyógyító világosságot! SZOMBAT „Őrizd meg. fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását!” 6,20 (Ef 6,1.4; ApCsel 8,14-25; lKor 11,17-27) Miért g csak későn kapcsolunk? Miért mindig a saját kárunkon tanulunk? Elkerülhető volna megannyi csalódás és fájdalom, ha megbecsülnénk a bölcs őszt és több időt szakítanánk végighallgatni az előttünk járó nemzedék tanácsait. Ha nem felejtenénk el megcsókolni hálásan drága jó szüléink kezét, akiket menedékhelyül és világítótoronyként adott nekünk az Úr, hiszen önzetlen, gondviselő szereteteket megköszönni egy élet is kevés. Szókéné Bakay Beatrix PÜNKÖSD ÜNNEPE Pünkösd és az imádság Lk 11,9-13 Ősi pünkösdi énekünkben, kérjük, hívjuk Isten drága Szendéikét. Vajon menynyire van benne a szívünk, amikor ezt énekeljük? „Jövel, Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven, Mennyei ajándékoddal, Szívbéli szent biégósággal. ” (229. ének) Talán a dallam szépsége, a szöveg ismerős csengése ragad magával minket, vagy a szívünk őszinte vágyakozását formáljuk énekes imádsággá? Bár ez utóbbi volna a gyakorlatunk, hiszen éppen ilyen belső szomjúság keltette életre énekünket annak idején. Az ünnep igéjében az Úr Jézus egy fontos összefüggést tár fel előttünk, az imádság és pünkösd között. Mindnyájan tudjuk, hogy Isten nem valami emberi manipuláció okán adja nekünk Szentleikét. Ő annak adja, akinek akarja. Mégis kérni kell! Az Úr elmond egy kis példázatot, az éjfélkor kenyérért zörgető barátról, aki végül nem is azért kapja meg, amit kér, mert barátja annak, akinek ajtaján zörget, hanem a tolakodásért, felkel, „és megadja néki, amire szüksége van.” „Én is azt mondom néktek: kérjetek és adatik, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. ” (Lk 11,9) Jézus úgy mutatja be nekünk az Atyát, mint a zsémbes barátot, akinél tolakodni, szemtelenkedni kell, hogy felkeljen és adjon? Semmiképpen! Hiszen Ő már akkor tudja, mire van szükségünk, mikor még nem is kértük. A megértés kulcsa: megadja néki, amire szüksége van. Isten pontosan ezt várja, hogy szükséged legyen Őreá, amikor tudatára ébredsz Rászorultságodnak. Egy lelki vezető az új érdeklődőknek nem adott soha egy teljes Bibliát, hanem csak egy-egy lapot, aztán várta, hogy az illetőben Isten igéje felébressze a szomjúságot, és amikor visszajöttek és kérték a folytatást, és ismételten újra jöttek, akkor boldogan adta nekik, ingyen a teljes Szentírást. Jézus, így kiáltott a templomban: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyékl... Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni. ” (Jn 7,37.39.) Isten nem „szolgáltatja ki Magát” a langymeleg, közömbös, jóllakott embernek, aki csak csemegékre vágyik, akinek nem az életet adó Kenyér kell. Sokan, csak lelki élvezeteket, élményeket, vagy éppen egészséget, sikert keresnek. Isten pedig azokat hívja, és várja, akik Őt magát keresik. Akik addig nem nyugszanak, amíg Krisztusban, Isten Atyai sze- retetében meg nem találják békességüket. Akiket a szükség kényszere hajt, azok kémek, keresnek és zörgetnek Isten kegyelmének ajtaján. Vajon minket, milyen szükségek hajtanak? Annyira áthatotta a gondolkodásunkat a kor szelleme, hogy szinte már kívánni sem tudunk mást, mint amit a reklámok által, a világ kirakatában kínálnak nekünk. Félelmetes a mesterségesen felkorbácsolt kívánságaink testet, lelket hajszoló kényszere. A „kell”, ami nem is szükséges! „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre” - mondta Jézus ennek a betániai asszonynak. Jézus éppen azért figyelmeztet, mert tudja, hogy rohanásunk elfordít bennünket az „Egy Szükségestől”, az egyetlen „Jó Ajándéktól”. „Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek”, az egészen kicsik, akinek semmi más nem kell, csak az édesanyjuk. Sírnak, ordítanak, toporzékolnak, mert nekik kell az édesanyjuk. Mert kicsi létük teljes szükségében keresi az anyát, aki védi, hordozza, szereti, élteti. Ahogy a földi anyát, apát megragadja gyermeke szüksége, „mennyivel inkább” a mennyei Atya szívét gyermekei rászorult zörgetése. De mi már felnőttünk, minket már „elválasztottak”. Mi már úgy vagyunk, ahogy Fichte mondja: „A gyermek imádkozik, a férfi akar”. Igen, akar, de mit? Most meg kellene csendesen állnunk, és átgondolnunk vágyainkat, akaratunkat Jézus szavai alapján, és akkor lehet, hogy rájönnénk, mennyi minden ártalmast kívánunk és akarunk, kígyót és skorpiót markolunk. „Ha tehát ti gonosz létetekre”! Mi gonoszok? A gyermekeiknek jót adó emberek? Nem sértő, s talán valótlan is, amit Jézus felőlünk állít? Jézusnak sajnos igaza van, ebben áll a szükség, a roppant hiány, Pál így vall: „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó (Róm 7,18) Pünkösd csodája éppen az, hogy lakhat. Az Úr kipótolja hiányunkat, és feltámad bennünk a vágy a jó, az egyetlen Jó iránt. „Ha ismernéd az Isten Ajándékát”! Akkor kéméi, akkor imádkoznál, újra kisgyermekké válnál. Akkor szívből tudnád énekelni a pünkösdi éneket: „Legdrágább ajándékodért könyörgök Istenem, vigasztaló Szentlelkedért. 0, add meg énnekem!” (241. ének) „Mert mindaz, aki kér, kap: aki keres, talál: és aki zörget, annak megnyittatik. " Ittzés István Budapesten, 2000. június 11. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Herczog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 7. (Máté passió) dr. Harmati Béla; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Gazdag Zsuzsanna; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thalv Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (gyermek) Németh Pétemé; du. 6. Missura Tibor; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Péter; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegvvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 10. (úrv., rádiós) dr. Szabó Lajos; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifi. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifi. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., konf.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.,konf.) Veperdi Zoltán: Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány 1. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László: Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Szabó János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Szabó János; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrvfi Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., beák tér de. fél 11. (úrv.) Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Törökbálint (ref. templom) du. 3. (úrv.) Endreffy Géza. PÜNKÖSD ÜNNEPÉN a liturgikus szín: piros. Az ünnep epistolája (oltári ige): ApCsel 2,36-41; evangéliuma (igehirdetési alapige): Lk 11,9-13. ENEKEK: 234, 239. PÜNKÖSDI ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. június U-én, vasárnap de. 10.04 órakor a Budahegyvidéki Gyülekezet kápolnájából. Igét hirdet dr. Szabó Lajos, a hittudományi egyetem rektora. PÜNKÖSD HÉTFŐ Az Úr Jézus, búcsúbeszédeiben, megígéri tanítványainak, hogy elküldi az Atya Lelkét, a Pártfogót, a Vigasztalót. Ennek az ígéretnek a beteljesülését ünnepeljük. Sajnos ez az ünnepünk nem számít olyan „nagy ünnepnek”, mint amilyen nagy eseményre emlékezünk. „Rangon aluli” helyzete talán arra vezethető vissza, hogy kevesen értik, mi is történt az első pünkösdön. Pünkösdkor a Szentháromság Isten harmadik személye érkezett meg, és amíg Jézus Krisztus vissza nem jön, Ő itt van velünk. A Szentlélek megvalósítja, az Atyával és a Fiúval való közösséget. Az Úr Jézus így mondja: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igéimet: azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. ” (Jn 14,23) Akinek az életében megvalósult ez a közösség, az Isten országának polgárává lett. Ennek gyakorlati megvalósulásáról beszél a mai igénk. Jézus -kijelenti az Atya szándékát, hogy ő Jézus kicsi nyájának ígéri ezt az országot. Milyen országról is van szó? Egy modem ígéret földjéről? Ahol végre megvalósulhat az igazságosság, az egyenlőség, a testvériség, a szabadság, a jólét, a védettség, a szeretet? Nem, Isten mást ígér. Bár éppen napjainkban láthatjuk, hogy az ember szinte megátalkodottságig optimista, a saját lehetőségeit tekintve. Ennyi történelmi kudarc után újra reménykedik, egy egyesült Európában, Örök értékek ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2000. június 12. Lk 12, 32-34 vagy egy globális világban. Bergyajev azt mondja: „A történelem a szellem kudarca, mert nem valósult meg benne az Isten országa.” Jézus pedig egy mennyei országról, egy szellemi birodalomról beszél: „az én országom, nem e világból való”. Tehát egy belső, láthatatlan országról van szó, amelyiknek természetesen megvan a külső vetü- lete is, a megszentelt élet. Mégis csak egy birodalom, egy hatalmi szféra. Az Atya ezt kínálja fel. Ez úgy hangzik, mint egy politikai ígéret, amivel kihív ebből a világból. Ezzel mintegy szembeállítja e két hatalmi területet. Mégsem valami világméretű ellenségeskedésre buzdít, nem valamiféle forradalmi lázadásra, vagy társadalmi reformok megvalósítására, hanem a személyes belső világ, a gondolkodásmód hatalomváltására késztet. „Adjátok el a vagyonotokat, és adjátok alamizsnául. " Nektek adja az országot, amid van, azt meg add el? Jézus tudja, mit beszél. Ő ismeri a dolgok belső mozgatóit. Vagy az egyik birodalomhoz kötődik a szíved, vagy a másikhoz. Vagy itt gyűjtőd és halmozod fel a kincseket, vagy abban a másik birodalomban. A kettő kizárja egymást. Itt élünk és rendelkezünk e világ eszközeivel. Szóljunk el mindent? Nem, az Úr Jézus nem így gondolja, hanem, ami eddig cél volt az életemben, az legyen eszközzé. A világi gondolkozás szerint cél: a pénz, a gazdagság, a siker, a gyönyör és így tovább. Mindehhez eszköz pedig az embertárs és sajnos még az Isten is. Hiszen őt is azért „tartjuk”, hogy biztosítsa az életünket, egészségünket és sikerünket. Láthatjuk, itt két ellentétes gondolkodásmódról és életvitelről van szó. Egyik esetben én tartok mindent a kezemben, még az Istent is. A másik esetben, hittel és bizalommal, mindent kiszolgáltatok Neki, és rábízom, hogy rendelkezzék javaim felett. Hát bizony ez olyan rendszerváltás, amitől fél az ember, és ha elméletben el is fogadná, gyakorlattá tenni, akkor sem meri. Ezért mondja Jézus, mert ismeri a hívők szivét: Ne félj, te kicsiny nyáj\ Ne félj a rendszerváltástól, merd megtenni ezt a döntő lépést, hiszen a ti Atyátoknak ez tetszik. Hidd el, ez a legjobban megtérülő vállalkozás. Add el, illetve váltsd át a mulandót, el nem avuló, örök értékű, kifogyhatatlan valutára. Jézus átválthatónak mondja a vagyont, ha a szeretet-szolgálat eszközévé teszem. Jézus nem arra bíztat, hogy semmi pénzed, vagy anyagi dolgod ne legyen, hanem azt mondja, légy ezektől teljesen független, ne szorongasd a kezedben görcsösen, hanem metj teljes szabadságban bánni velük, a szeretet és a szolgálat törvényei szerint. Nagy lehetőséget kínál neked az Isten, vágj bele ebbe a vállalkozásba, ne félj: „Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.” Rendkívüli lehetőség a „pünkösd”. Ittzés István L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. (vesperás) Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, 11., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Óbuda, 111., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V„ Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andomé; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngve, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Buda- hegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifi. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. Muntag Andor; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Muntag Andor; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Szabó János; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi de. fél 9. Kőszeghy Tamás. PÜNKÖSD 2. NAPJÁN a liturgikus szín: piros. Az ünnep epistolája (oltári ige): ApCsel 2,42-47; evangéliuma (igehirdetési alapige): Lk 12,32-34. ÉNEK: 231.
