Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-05-28 / 22. szám

4. oldal 2000. MÁJUS 28. Evangélikus Élet „Nemcsak ép testben.. Csodákra emlékezni jó! Az egészség fogalma és értéke, egész­ség és betegség, ép és kóros ellentéte állt az Európai Protestáns Magyar Szabad- egyetem idei akadémiai napjának a kö­zéppontjában. A Tatai Olimpiai Edzőtáborban került sor az ötnapos eseményre 189 fő nyugat­európai, Kárpát-medencei és anyaor­szágbeli résztvevővel. Első ízben ren­dezte együtt az eseményt a bázeli szék­helyű, harminc éves múltra visszatekintő szervezet és magyarországi, 1994-ben alakult egyesülete. Örvendetes volt a be­jelentés, hogy ez év áprilisában Erdély­ben is megalakult a szabadegyetemi kör és jövőre éppen ott. Ilyefalván rendezik meg majd a konferenciát. Alig vitatható, hogy a magyarság mai talán legjelentősebb sorskérdése a népes­ségfogyás, melyben a csökkenő születés­szám mellett meghatározó szerepe van a magas halálozásnak, amely különösen a 35-60 év közötti férfi korosztályokat sújtja. Nem valamely misztikus sorscsapás áll a háttérben, hanem nagyon is konkrét okok, az egészségtelen életmódban rejlő kockázati tényezők, a szenvedélybeteg­ségek, az alkoholizmus, a dohányzás, a kábítószerek terjedése, a testi-lelki reny- heség, az elhízás, a nem megfelelő táp­lálkozás. A gondok mélyén a lelki egészség za­vara húzódik meg. A szerény terhelés­tűrés, a konfliktuskezelő, probléma- megoldó képesség alacsony színvonala, a sodródás, a kapaszkodók hiánya. Az egészség nem egyszerűen a betegség hi­ánya, hanem - Egészségügyi Világszer­vezet megfogalmazása szerint - testi, lelki, szociális jólét. A kívánatos, öröm­mel fogadott demokratikus társadalmi átalakulás gondokkal is jár, jelentős tár­sadalmi csoportok létbizonytalansága növekedett. Az egészség alkalmazkodó képességet, szilárd belső egyensúlyt is jelent. A kedvezőtlen adatok objektív hátte­rét jelzi, hogy a főváros kerületei, illet­ve az országrészek között jelentőssek a különbségek. Azonban hiba lenne egy­szerűen az életszínvonalbeli differenci­ákkal magyarázni az adatokat, meghatá­rozónak látszik a mentálhigiéné, a lelki egészség zavara, az értéktorzulás, a pénzzel el nem érhető erkölcsi, érzelmi, hitbeli értékek devalválódása a közgon­dolkodásban. Mert - ezt is bizonyította a kiváló or- vos-demográfús Józan Péter előadása - gazdasági fejlettségünk alapján jobb po­zíciót kellene elfoglalnunk, a kedvezőt­len helyzetben döntő a lelki egyensúly, a lelki kultúra, a tág értelmű egészségkul­túra szerény szintje. „Nemcsak ép testben... ” volt a konfe­rencia címe. mely eleve a lelki tényezők fontosságát sugallta. De ezen túlmenően a középpontba került a különböző fogya­tékkal élő embertársak, közte a gyere­kek, a fiatalok minőségi életének kérdé­se. „Esélyegyenlőség - illúzió vagy való­ság ” címen tartott erről az érzékeny kér­désről nagysikerű előadást Szekeres Pál, az Ifjúsági és Sportminisztérium helyet­tes államtitkára, aki balesete előtt és mozgássérültként olimpiai, illetve paraolimpiai érmes vívóbajnok, egyben a téma egyik legjobb hazai szakértője, főleg a fogyatékos sport területén. A konferencia egyik csúcspontját je­lentette az a pódiumbeszélgetés - Topolánszky Ákos református lelkész, helyettes államtitkár vezette -, melyben a drog rabságából szabadult férfiak, egyikük még a rehabilitációs program résztvevője, vallottak életükről. Egy másik beszélgetés résztvevői az egyházak, egyházi szervezetek lehetősé­geit tárgyalták a diakóniai munka terén. Dizseri Tamás, a Bethesda Kórház igazgatója, Iványi Gábor metodista lel­kész, Erdős Eszter református lelkész, drogrehabilitációs intézet vezetője és Vecsey Miklós, a Máltai Szeretetszolgá­lat munkatársa az egyházi erőfeszítések, a társadalmi fogadóképesség nem kielé­gítő voltát, ugyanakkor a tevékenység kiemelt fontosságát hangsúlyozták. Talán - legalábbis globális értelemben - még súlyosabb gondokkal szembesítet­tek a kiváló ökológiai szakértők - Bolyki János teológiai professzor, Endreffy Zol­tán filozófus és Lányi András ökológus -, elemezve azt a kárt, amit a gazdasági növekedés okoz földünkön. Balogh Zoltán lelkész tartotta a teoló­giai alapvetést nyújtó, a bibliai antropo­lógia álláspontját tükröző előadást, „Ki­csoda az ember?” címen az Isten-ember relációban elemezve a globális problé­mákat. Magam azt a feladatot kaptam, hogy „Mentálhigiéné és társadalom” címen próbáljam megvilágítani az egészséggel összefüggő gondok gyökerét és ebben a társadalmi folyamatok szerepét, vala­mint azt, hogy mit tehet a javításért egyén és közösség, társadalom és benne az egy­ház. Hiszen az egyház is felelősséget hordoz a testi-lelki egészségért, klasszi­kus igehelyek szólnak erről: „...változ­zatok meg értelmetek megújulásával. ” (Róma 12,2). Szebben aligha lehet meg­határozni a lelki egészség, a gondolko­........................ .................................................................................^ « D iakóniai Evangélizációs Konferenciát tartunk 2000. június 19-23-ig Gyenesdiás Kapernaumban. A konferencia hétfőn este 18 órakor vacsorával kezdődik és 23-án ebéddel ér véget. Konferenciánkra hívjuk a gyülekezetekben szolgáló munkatársakat, valamint intézményeink munkatársait. (Jó lenne, ha intézményeink 1-1 munkatársa részt venne együttlétünkön!) A konferencia költsége 4.500 Ft/fő + ágynemű használati díj. Jelentkezni lehet: ifj. Kendeh György diák. ügyvivő lelkésznél 1134 Budapest, Kassák u. 22. május 31-ig. A jelentkezés után részletes programot küldünk! Műsorajánló Közszolgálati televíziók műsoraiból május 29. hétfő 17.30 Szentföldi szenthelyek üzenete. (Siratófal - Jeruzsálem) május 31. szerda 16.30 A hit derűjével... (Pátkai Róbert portré. Az angliában élő evangélikus püspök 70 éves) június 1. péntek 20.10 Valahol Európában. (Magyar játékfilm a háború utáni állapotokról.) május 30. kedd 20.30 Beszélgetések a pszicho­analízisről. (Sorozat. A pszichoanalízis és a mai társadalom) június 1. csütörtök 20.30 Kvartett. (A visegrádi országok műso­ra családról, kultúráról, művészetről, tudományról...) június 1. vasárnap 8.05 A görgetegi plébános. '(54 éve szolgál a Somogy megyei faluban Varga Lajos kanonok) \%V ft\ movia'jSc május 29. hétfő 20.55 Tükör. Baár-Madas és társai (Pedagógusnap kapcsán az egyházi iskolák újraindí­tásáról) május 31. szerda 20.45 Fórum (Stúdióbeszélgetés Trianon­ról) Június 4. vasárnap 12.25 Szegletkő Protestáns műsor Április 12-én igen nagy részvét mellett vettünk búcsút Szabó Györgytől, a Győri Tanítóképző Főiskola nyugalmazott docensétől, a győri gyü­lekezet presbiterétől a győr-nádorvárosi temető­ben. Az egyházi szertartás mellett búcsúzott a fő­iskola főigazgatója, méltatva az elhunyt munkás­ságát, és búcsúztunk mi, a második világháború­ban lebombázott, és azóta jogilag is megszűnt volt Soproni Evangélikus Tanítóképző öregdiák­jai. Az iskolatársak nevében búcsúztunk Szabó Györgytől, mindnyájunk szeretett és nagyon tisz­telt Gyurkájától. Egyre fogyó kis csapatunk - mert a tanítóképzés 1958-as átszervezése óta utánpótlása nincs - összetartóját veszítette el őbenne, aki minden év tavaszán és őszén összegyűjtött bennünket itt, Győrött, hogy a barátság melegénél emlékezzék a földdel egyenlővé tett öreg iskolára, az abban kapott útravalóra, az ott belénk oltott pedagógushiva­tásra, az évek múlásával sem csökkenő barátság, összetartozás tudatával gondoljon a soproni diákévekre. Egy koporsó mellett elmondott rövid nekrológ nem ad lehe­tőséget arra, hogy az elhunyt életpályáját, munkásságát, csalá­di, baráti kapcsolatait mélyebben, részletesebben méltassuk. Hogy felidézzük az ifjúság küzdelmes éveit, a korán megözve­gyült édesanya embert próbáló harcát gyermekei taníttatásáért, a gyermekek helytállását, a tanulmányok szakaszait az elemi iskolától a tanítóképzőn át a szegedi polgári iskolai tanárképző főiskola elvégzéséig. A pályakezdés örömeit, nehézségeit, az édesanyától, húgától való elszakadás fájdalmát, a családalapí­tás örömteli reményeit, a feleség helytállását, akivel 52 éves házasságuk alatt megosztották minden örömüket, hogy az meg­osztva megkettőződjék, de megosztották fájdalmukat is, hogy az megosztva megfeleződjék; a gyermekek nevelését, a családi élet örömei mellett is mindenkor meglévő aggódást, felelőssé­get. Egy teljes élet - mert Szabó György élete teljes élet volt a szó legnemesebb értelmében - sokszínűségének, értelmének, eredményeinek, napsugaras és néha talán borongós szakaszai­nak felidézésére nincs lehetőség. Búcsúzni mindig nehéz, akkor is, ha tudjuk, hogy a hosszabb időre távozót bizonyosan viszontlátjuk. A végső búcsú azon­ban kegyetlenül fájdalmas. A koporsó mellett állás a búcsúzás pillanata. Ar búcsúzásé, amely ismét csak hiányos, kiragadott mozzanatokra terjedhet ki. Ilyen értelemben búcsúztunk tőled, kedves Gyurka! Búcsúztunk attól a diáktárstól, akit tanárai példaként állítot­tak az iskola tanulóifjúsága elé, akire az időseb­bek is megbecsüléssel néztek, s akit a fiatalabbak - csendes, szerény személyisége, példaadó köte­lességtudata alapján - tiszteltek, becsültek. Búcsúztunk a komoly, szerény és mégis tekin­télyt kivívó diákvezetőtől, aki cserkészként, őrs­vezetőként, csapatsegédtisztként parancsnokunk jobb keze volt, aki egymásért felelős baráti kö­zösséggé formált bennünket a 62-es Pálfy József cserkészcsapatban. Én személyemben is búcsúztam attól a baráttól, akivel barátságunk nem a tanitóképző iskolapad­jában kezdődött, hanem a korán elhunyt édesapa szülőfalujá­ban, szülőfalumban, Malomsokon, ahová özvegy édesanyjával és húgával nyaranként ellátogattak az apai rokonokhoz, tartván a kapcsolatot a gyökerekkel, s akik velük is szoros kapcsolat­ban voltak, s akik ott álltak koporsója mellett. A gyökerek má­sik ágát elvágta a tragikus trianoni békeszerződés, lévén édes­apja szülőföldje Erdély. Búcsúztunk a gyémántdiplomás pedagógus kollégától, aki az emberré, emberségre nevelést tekintette hivatásának, akár 10- 14 éves gyermekeket tanított matematikára, fizikára az általá­nos iskolában, akár 18-24 éves ifjakat készített fel hivatásukra a tanítóképző főiskolán. Nemcsak itthoni tanítványai tisztelték, becsülték, szerették, hanem a hazalátogató külföldre szakadtak sem mulasztották el soha, hogy meg ne keressék Gyurka bácsi­jukat. Pályájára érvényesek Ady Endre szavai: Gyújtatott lel­kek víg mécsesének... Búcsúztunk az embertől, a szilárd személyiségtől, aki a leg­nehezebb időkben is megőrizte tartását, függetlenségét, ember­ségét, hitét, hűségét evangélikus egyházunkhoz, presbiterként a győri gyülekezethez. Búcsúzott a család, a feleség, a gyermekek, a menyei, az uno­kák, a dédunoka; búcsúztak rokonok, a kollégák, a barátok, az ismerősök, akik ragaszkodtak hozzá, akikben a végső távozás nagy űrt hagy maga után. Szabó György most már azok közé sorolt, akik előre mentek, s akikhez előbb vagy utóbb mindnyá­jan besorolunk. Isten előre nem látható, kiszámíthatatlan aka­rata úgy hozta, hogy az esedékes tavaszi győri találkozóra még ő küldte ki az értesítéseket, s amikor összegyűlt a még itt ma­radt kis csapat, már nem ő tájékoztatott bennünket, hanem mi emlékeztünk rá, megdöbbent, megrendült, szomorú szívvel! Emléke köztünk marad! Nyugodjék békében! Dr. Hunyadi Zoltán dás egészségének a lényegét. - „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak sem­minek a rabjává. ” (lKor 6,12). A keresz­tyén ember szabadságáról szóló igevers, egyben a függőség, a szenvedélybetegsé­gek elleni küzdelem megalapozója. - „ Testetek a bennetek lévő Szentlélek temploma." (lKor 6,19) a testi élettel kapcsolatos felelősség, a testi egészség értékének gyönyörű megfogalmazása. És a hegyi beszédben elhangzó arany- szabály: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedj étek velük. " (Máté 4,12) A reggeli áhítatok egyikét Gadó Pál, a piliscsabai Siló Otthon vezetője tartotta, hitelesen szólva a befogadó közösség gyógyító erejéről. A hagyományos esti kulturális esemé­nyek között kimagasló sikere volt a Ka­láka-együttesnek, a Gryllus-fivéreknek. De szeretettel fogadta a Szabadegyetem a nagyváradi müvészpárt, Kistöreki Ildi­kót és Varga Vilmost, millenniumi prog­ramjuk átívelte az ezeréves magyar tör­ténelmet. Igazi öröm és meglepetés volt a mind­össze három éves múltra visszatekintő, ifj. Bibó István vezette ökumenikus Sylvester János Gimnázium diákjainak műsora. A megnyitón Márkus Mihály reformá­tus, a záró alkalmon Szebik Imre evangé­likus püspök köszöntötte a konferenciát. - Ez is egyfajta frontáttörést jelentett, hi­szen az EPMSZ jellemzően civil szerve­ződés, nem tart formális kapcsolatot az úgymond hivatalos egyházakkal, de ép­pen ez is volt a konferencia egyik üzene­te, hogy fokozni kell az állami, társadal­mi, egyházi erőfeszítéseket - ebben igen jelentős a civil szféra szerepe, - a nép egészsége, a kedvezőtlen helyzet javítá­sa érdekében. A megnövekedett életesé­lyek csak így vezethetnek valóban gaz­dag, tartalmas, egészséges, Istennek tet­sző élethez. A konferencia pozitív választ adott az EPMSZ és a magyar egyesület jövőjére vonatkozó kérdésre. Továbbra is szükség van a'nyitott, sokszínű, befogadó, Isten­re figyelő szellemiségre a hazai társada­lomban és egyházban. Frenkl Róbert „Határkőnél hittel megállni, Határköveknél visszanézni, Hálás szívvel múltat idézni: Csodákra emlékezni jó! " Túrmezei Erzsébet szép versét idézve emlékeztünk április 29-én, szombaton a miskolci Baptista Imaházban közel szá­zan a különböző felekezetekből, akik a XX. Ökumenikus Női Talál­kozóra összejöttünk. Mire emlékeztünk és miért voltunk hálásak Istennek en­nél a fontos határkőnél? Még a rendszerváltozás előtt indult el hazánkban elő­ször az egyházak történelmé­ben, hogy különböző felekezetek asszo­nyait közös alkalomra hívtuk össze egy­más jobb megismerésére. A kapunyitás még 1980-ban, Debrecenben volt. Majd megalakult az Ökumenikus Tanács Női Bizottsága, és ettől kezdve szervezett formában folyt már az egyházak közötti női munka. Tíz éven át voltam ennek a bizottságnak az elnöke, metodista, bap­tista, református és evangélikus munka­társaimmal terveztük és valósítottuk meg az ország különböző pontjain az ökumenikus női találkozókat. Mindig más felekezetű gyülekezet vállalta a há­zigazda szerepét és hívogatta a helyi és a környékbeli gyülekezetek asszonyait. A nap programja egy-egy téma köré rende­ződött, amelyet azután áhítat, előadás és csoportos megbeszélések során bontot­tunk ki, beszéltük meg, majd együttlé- tünk befejezéséül az úrvacsora közössé­gében részesültünk. Az első találkozót a miskolci reformá­tus gyülekezet rendezte, s a XX-ra ugyancsak Miskolcon, ezúttal baptista testvéreinknél került sor. Az alkalomra meghívtuk az Európai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának egyik elnöknő­jét: Inge Schintlmeistert, aki örömmel vett részt ünnepi alkalmunkon. Lendüle­tes nyitó áhítatával megadta találkozónk alaphangját. KAPCSOLATAINK volt a nap témája. Embervoltunk talán legfontosabb meg­határozói a különböző kapcsolatok, ame­lyekben élünk! „Nem jó az embernek egyedül... ”! - ez teremtésbeli adottságunk! Vágyódunk az igazi, szép, tartalmas kapcsolatokra csa­ládban, a különböző közös­ségekben, s az egyházban is! Napjainkban azonban egyre több az elmagányosodott, meg­romlott, kusza kapcsolatban élő ember! Őszintén beszélgettünk kapcsolataink terheiről és áldásairól, az életünket ösz- szekuszáló bűn erejéről. A gyógyulás út­ja: „rendbe jönni” önmagunkkal, egy­mással, beleépülni a lelki közösségbe, az egyházba. És: mindezeknek a kapcsola­toknak alapja és kiteljesedése az Istennel való kapcsolatunk. Az úrvacsora közös­ségének biztató üzenete volt, hogy kap­csolataink megújítója az élő Jézus Krisz­tus. Meleg, szeretetteljes légkör vett körül bennünket a vendéglátó gyülekezetben, a közelről és távolról érkezők a Krisztus egyházának kapcsolatépítő erejét tapasz­talhatták meg, ezt köszönjük is. A hálás emlékezés és múltat idézés közben már terveztünk, már előre tekin­tettünk: hol lesz a következő találkozó, hol várnak bennünket? Mert az Útmuta­tó reggeli igéjében ezt a biztatást kaptuk: „A ti munkátok nem hiábavaló az Úr­ban!" Keveháziné Czégényi Klára Az országos középiskolai tanulmányi verseny helyezettjei az evangélikus gimnáziumokból: MAGYAR IRODALOM 2. Tóth Réka (11. o.) Sopron, Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium. MATEMATIKA 11. 5. Bohák András (11. o.) Budapest. Budapesti Evangélikus Gimnázium. 8. Zalán Péter (11. o.) Budapest, Budapesti Evangélikus Gimnázium. FIZIKA III. 8. Jung János (12. o.) Bonyhád, Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium. A helyezésekért gratulálunk. Búcsú egy gyémántdiplomás tanártól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom