Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-05-21 / 21. szám

Evangélikus Élet 2000. MÁJUS 21. 3. oldal AZ ELMÚLT ÉVTIZED EGYHÁZI EREDMÉNYEI A SZÁMOK TÜKRÉBEN Új templomok, kápolnák, imaházak: 20 gyülekezet Siófok, Piliscsaba, Telekgerendás, Varga-bokor (Nyíregyháza), Szederkény (evangélikus-reformá­tus), Sopron (ökumenikus kórházkápolna), Bagoly­irtás, Zomba, Balatonszárszó, Dunaújváros, Kisfa­lud, Sopronnémeti, Budapest-Szilágyi Erzsébet fa­sor, Nagycserkesz, Porrog, Nagymányok, Hévíz (evangélikus-református), Baracska (ökumenikus börtönkápolna), Újlengyel (evangélikus-reformá­tus), Budapest-Ferihegy 2 (repülőtéri ökumenikus kápolna), Balatonboglár, Balatonfured, Izsákfa (Al­sóság). Új templomtornyok, harangok : 14 gyülekezet Nemespátró, Szarvas, Őrimagyarósd, Domony, Acsád, Surd, Debrecen, Győr-Nádorváros, Kecske­mét, Porrogszentkirály, Enese, Budapest-Fasor, Révfülöp, Szepetnek. Új gyülekezeti termek: 30 gyülekezet Budapest-Rákoskeresztúr, Rád, Békéscsaba, Pilis, Sárvár, Esztergom, Érd, Mérges, Szügy, Nógrád, Terény, Siófok, Egyházasdengeleg, Homokbödöge, Nyíregyháza, Várpalota, Pestszentlőrinc, Székesfe­hérvár, Vanyarc, Iklad, Kaposvár, Rétság, Balassa­gyarmat, Szepetnek, Csömör, Domony, Nemespátró, Oroszlány, Budapest-Pesthidegkút, Veszprém. Új parókiák: 16 gyülekezet Budapest-Rákoskeresztúr, Nógrád, Budapest-Bu- dafok, Siófok, Lajoskomárom, Pestszentlőrinc, Bu- dapest-Rákospalota, Salgótarján, Székesfehérvár, Nagyveleg, Veszprém, Lébény, Dunaújváros, Ka­posvár, Domony, Nagykanizsa. Új orgonák: 13 gyülekezet Gyenesdiás-Kapemaum, Várpalota, Budapest- Deák tér, Fót-Kántorképző Intézet, Somogydöröcs- ke, Budapest-Kispest, Budapest-Rákospalota, Gyé­kényes, Siófok, Csurgó, Dunaújváros, Budapest- Zugló (Gyarmat utca), Győrújfalu. Újraindult gimnáziumok: 10 gimnázium Budapest-Fasor, Sopron (Berzsenyi Dániel), Nyíregyháza, Budapest-Deák tér, Bonyhád, Bé­késcsaba, Sopron (Eötvös József), Aszód, Győr, Orosháza. Új általános iskolák: 6 iskola Alberti, Orosháza, Sopron, Győr, Nyíregyháza, Szarvas. Új diákotthonok, kollégiumok: 5 kollégium Budapest-Rózsák tere, Budapest-Luther Otthon, Sopron (Hetvényi L.), Nyíregyháza, Bonyhád. Új óvodák: 13 gyülekezet Soltvadkert, Tótkomlós, Várpalota, Orosháza, Nagytarcsa, Győr, Celldömölk, Alberti, Irsa, Szarvas-Ótemplom, Szarvas-Újtemplom, Vác, Budapest-Deák tér. Új és bővített szeretetotthonok: 22 otthon Alberti (Káldy Z.), Kerepestarcsa, Lajoskomárom, Nyíregyháza (Emmaus), Békéscsaba, Kondoros, Szarvas-Ótemplom, Tótkomlós, Kecskemét, Kiskő­rös (Jó Pásztor), Piliscsaba (Siló), Nyíregyháza (Joób O.), Nyíregyháza (ÉLIM), Balassagyarmat, Budapest (Nyugdíjas Lelkészek), Budapest (Mandák M.), Gyenesdiás (Kapemaum), Győr, Mezőberény II., Pécs (Baldauf G.), Szarvas-Újtem­plom (Bethánia), Szarvas-Újtemplom (Immanuel). Egyházi központok, intézmények Budapest-Rákospalota: Menekültügyi Vendégház, Budapest-Zugló: a Teológia, Hittudományi Egye­tem új épülete és megújított Teológus Otthona, Piliscsaba: Béthel Missziói Központ, Sopron: Zerge utcai vendégház, Budapest-Szilágyi Erzsébet fasor: Északi Kerület Központja, Budapest-Cinkota: Missziói Központ, Révfülöp, Oktatási Központ. Lelkészavatások: 1990-2000. között az Északi és Déli Kerületben összesen 165 lelkészt avattak a püspökök. Ezekből szolgálatban áll 155 lelkész. A volt egyházi államosított ingatlanok visszaadása Az 1991. évi 32. törvény szerint egyházunk 488 ingatlanra nyújtotta be igényét és ezen igények visszaigazolást kaptak. Három módja van az igé­nyek kielégítésének: a./ természetben kapják vissza az ingatlant; b./ pénzbeli kártalanítást kérhetünk az ingatlan értékének megfelelően; c./ évi járadékot kap a korábbi tulajdonos az ingatlan értékének meg­felelően. Az első két esetben a rendezés határideje 2011. Iskoláink, több diakóniai intézményünk és új gyülekezeti termeink visszakapott ingatlanokban nyertek elhelyezést. Testvéregyházi kapcsolat a Bajor Evangélikus Egyházzal 1992-től először 3 évre, majd 5 évre kötött testvér­egyházi szerződést egyházunk a bajorokkal. Ez év­ben a szerződés újabb öt éves megújítására kerül sor. E kapcsolat jelentőségére utalnak a következő szá­mok: 8 év alatt több, mint 400 egyéni és csoportos lá­togatásra, tapasztalatcserére, ösztöndíjas útra kerül­hetett sor. Egyházunk a nyolc év alatt bajor segítség­ként más támogatás mellett kereken 200 gépkocsit kapott a szórványlelkészi szolgálatok ellátására. SOLI DEO GLORIA A régmúlt üzenetét nem lehet eltörölni Budapest peremén található a rákoskeresztúri gyülekezet. Úgy is szokták nevezni: a Rákosok. A XVII. kerületben négy község egyesült kerületté: Rákoskeresztúr, Rákoscsaba, Rákosliget és Rákoshegy. Mind a négy helyen áll a templomuk, - gazdag gyülekezet! Most a legnagyobb helyre, Rá­koskeresztúrra hívott a meghívó, emlékezésre ápri­lis 30-án. Az ősi templomot 1800 húsvétján szentel­ték fel. 1945-ben azonban lebontották (lerombol­ták) és csak pár évvel később épülhetett fel az az új, nagyobb és igen szép, gondozott templom, melyben az ünneplő gyülekezet most összegyűlhetett. A régi templomot el lehet törölni, de a „régmúlt üzenetét nem lehet eltörölni” - hangzott a bizony­ságtétel dr. Léránt István felügyelő beszédében, melyben a gyülekezet történetét ismertette, 1945- ben Rákoskeresztúron a zord idő, majd a szanálás igyekezett eltörölni a régmúlt üzenetét, de mi ma mégis emlékezünk! A község első nyomait a történelemben IV. Béla korában fedezhetjük fel 1245-ben. Átélték a török időket, a községi bírók, szolgabírák a helyükön ma­radtak, az élet ment tovább. Az evangélikusok ma­gyarok voltak, Buda visszafoglalása után elnéptele­nedett a falu, lerombolták a templomot is. Az 1800- ban felépült templom a második volt. Szlovák, majd német telepesek (Salzburg környékéről, Ausztriából) szaporították a gyülekezetei, 1756-tól háromnyelvű volt az egyházközség. Újabb betele­pülés Steyermarkból, Karinthiából (az Enns völ­gyéből) történt, s az így megerősödött gyülekezet 1807-ig a Cinkotai Egyházközséghez tartozott, ez­után lettek önálló gyülekezetté. Egy áldott emlékű földesúmő, báró Bojanovszky Sándor özvegye, Podmaniczky Erzsébet szíve meg­esett jobbágyain, akiknek Cinkotára kellett átgyalo­golniuk templomba. Saját költségén templomot épí­tett nekik. „Társadalmi munkában” hordták a követ és az építési anyagokat és így készült el a templom 1800 húsvétjára. És ezt a templomot rombolták le 1945-ben. Az újat csak 1947-ben szentelték fel. Akik a Budapest-Miskolci vasútvonalon utaznak és A régi templom képe elrobognak a keresztúri állomás mellett, bizonyára nem gondolnak arra, hogy a kis állomás épülete a lerombolt templom megszentelt köveiből épült fel! Erre az emlékezésre adott alkalmat a 200 éve fel­szentelt templom, mely akkor is drága, ha csak em­léke van már a gyülekezetben, - de nem felejtették el! Az emlékező istentiszteletre meghívták dr. Har­mati Béla püspököt és Szirmai Zoltán esperest. A püspök lPt 1,3 verse alapján elmondta, hogy ma hála Istennek, számos templomot építünk és szente­lünk fel, de itt most azzal állunk szemben, hogy az emberi akarat és a háború rombol is. Két üzenet hangzott ki az igehirdetésből. Az egyik Isten áldá­sáról szólt. A millennium évében az áldásért való hálaadás nemcsak a 200 évre néz vissza, de a Jézus születésének 2000 és a magyar keresztyénség 1000 évébe is bekapcsol. Amolyan kapaszkodó pont ez: áldásos évtizedek vannak mögöttünk. Falakat aránylag könnyű építeni, de nehéz gyülekeze­tei építeni, megtartani embertől emberig, egy családba. - A lelki összetartozás épít bele. A másik üzenet az, hogy Isten újjászült ben­nünket. Van regeneráció! Mindenféle változás után Jézus nevében újjá lehet szülemi. Hol tartunk ma? Az az indulat legyen bennünk, mely a Krisztus Jézusban is volt. A régiekre emlékezve kell regenerálódnunk lelkiekben! A templomban kiállították azt a festményt, mely mutatta a régi templom külső képét és azt az oltárképet, mely egy feszülettel együtt megmaradt a régiből. Szirmai Zoltán esperes a gyülekezetei azzal köszöntötte, hogy rámutatott az ősök bizalmá­ra, mellyel az előző templomot is, a mait is ér­téknek tartják és biztatott arra, hogy a drága kincset őrizzék és adják tovább az utódoknak. Zárszavában a püspök a gyülekezet hűségét említet­te meg. Nem tudták szétverni még a városrendezés során sem. Összetartanak és minden nyelven dicsérik Istenüket. Kása László lelkész a vendégeknek és a gyüleke­zetnek egyaránt köszönetét mondott, hogy ezt az emlékezést együtt tették ünneppé és mindnyájan gazdagodhattunk. T. A megmaradt oltárkép és feszület Az egyház évtizede A z utókor számára izgalmas, sokat ta­nulmányozott lesz az 1989/90-es rendszerváltozást követő évtized, a ki­lencvenes évek történelme. Sok minden köti a múlthoz, a megelőző fél évszázad­hoz, a világháborús évekhez, az ezt kö­vető rövid, reményt hordozó periódus­hoz, majd a kemény és a puha diktatúrá­hoz, köztük a forradalomhoz, mellyel a magyar nép súlyos véráldozatot hozva járult hozzá a világtörténelem meneté­nek a megváltoztatásához. És sok min­den kapcsolja a mögöttünk lévő évtize­det a jövőhöz, a nemzeti függetlenség visszanyert birtokában ekkor alakult ki a demokratikus intézményrendszer, való­sult meg a jogállam. Nehéz és szép az át­meneti korszak, többek között azért is, mert számos olyan kezdeményezés in­dult ebben az évtizedben, amelynek ha­szonélvezői a következő nemzedékek, tágabb értelemben a magyar nemzet lesz. Ez a tudat erőt kell adjon mai gondok idején. Merésznek, talán furcsának is tűnhet az állítás, az utókor az egyház évtizedének is minősítheti majd a kilencvenes éveket, természetesen sok egyéb jellemző mel­lett. 1989 derekán szűnt meg az Állami Egyházügyi Hivatal, változott meg szin­te villámcsapásszerűen az egyházak helyzete a hazában, váltak újra első osz­tályú állampolgárrá. Sokak számára ak­kor éppen az egyházak korlátozásának a megszűnte tette hitelessé, hogy valódi a változás, véget ért a négy évtizedes dik­tatúra korszaka. Az egyház évtizede. A hazai keresz­tény egyháztörténelem ezeréves kontinui­tása állt helyre 1989/90-ben. Sőt az 1990-es IV. törvény először történel­münkben, deklarálta a teljes lelkiismere­ti és vallásszabadságot, választotta szét az államot és az egyházat. Ez a teljes sza­badság száznyolcvan fokos fordulatot je­lentett a korábbi időszakhoz képest és valamennyire természetesen felkészület­lenül érte az egyházakat, akárcsak a tár­sadalmat. De szemben a társadalommal, - ahol létre kellett hozni a demokratikus intézményrendszert, kiépíteni a jogálla­mot, tartalommal megtölteni a pluralista többpárti demokráciát, megvalósítani az önkormányzatiság elvét, megteremtve mindennek a törvényi kereteit, - az egy­háznak voltak bár fogyatékos, de műkö­dőképes törvényei, volt megújítható in­tézményrendszere, a hangsúly azonnal a tartalmi kérdésekre kerülhetett. Természetes érzésünk az elégedetlen­ség, tíz évvel ezelőtt talán úgy véltük: egy évtized alatt messzebbre is eljutha­tunk az egyház megújulásának az útján. Ugyanakkor Isten iránti hálával kell átte­kintenünk az eredményeket, melyek ala­pot adnak az egyház évtizede minősítés­re. Az Magyarországi Evangélikus Egy­ház püspökei a jelzett évtizedben 165 lel­készt avattak, közülük 155 egyházi szol­gálatban áll. Más értelmiségi pályákon lényegesen rosszabb az arány. Nem hiszem, hogy csak elfogultságom miatt érzem az évtized középponti ese­ményének, eredményének az egyházi oktatási rendszer újjáépítését. Tizenhá­rom óvodával, hat általános iskolával, tíz gimnáziummal és öt kollégiummal vesz részt egyházunk a hazai közoktatás mun­kájában, felébresztve a lutheranizmus nemes tradícióit a magyar művelődéstör­ténetben, sok száz pedagógust foglalkoz­tatva, sok ezer család életét megváltoz­tatva a minőségi neveléssel, oktatással. Az állam és egyház együttműködésének a társadalom érdekében, szolgálatában az oktatás egyik legszebb, mind a társa­dalom, mind az egyház jövője szempont­jából legperspektivikusabb területe. Hasonló mondható el a folyamatosan bővülő szeretetmunkáról. Összesen hu­szonkét megújuló régi és új szeretetin- tézmény vesz részt az egészségügyi és szociális ellátás feladataiban. További gyülekezetek tervezik új intézmények lé­tesítését, többek között a 2011-ig tartó ingatlanrendezés ingatlanok visszaadása lehetőségeivel élve. De talán még fonto­sabb a gyülekezeti diakónia éledése, a gyülekezetek odafigyelő szeretete a ma­gányosok, a testileg-lelkileg segítségre szorulók iránt. Természetes törekvés a megújuló gyü­lekezetekben a templomok renoválása, szépítése és természetesen újak építése. Húsz gyülekezet épített templomot, harminc új gyülekezeti termet, tizenhat parókiát az elmúlt évtizedben. Igaztalan lenne azt állítani, hogy mind­ezek az eredmények a visszanyert sza­badságból szinte automatikusan követ­keztek. Sokaknak - gyülekezetektől az országos egyházig -, lelkészeknek, espe­reseknek, püspököknek, híveknek, pres­bitereknek, gondnokoknak, felügyelők­nek - sokat kellett dolgozni, tenni azért, hogy a lehetőségek valósággá váljanak. A mérlegkészítéskor az eredmények nem fedhetik el a gondokat, enyhítik, de nem eliminálják a kudarcok okozta kese­rűséget. Éppen a lényeget, a lelki meg­újulást illetően van hiányérzetünk. So­kan tértek vissza a rendszerváltozást kö­vetően az egyházhoz, nőtt a keresztelé­sek, konfirmációk, egyházi esküvők, te­metések száma, élénkebb, kiterjedtebb a gyermek- és ifjúsági munka, de elmarad a reményektől és a lehetőségektől. Örül­nünk kell annak, amit elértünk, de lát­nunk kell - és ez nemcsak a Magyaror­szági Evangélikus Egyházra, hanem az egész magyar kereszténységre vonatko­zik hogy a krisztusi értékrendet nem tudtuk, nem tudjuk elég hatékonyan köz­vetíteni a társadalomban, nem elég erő­teljes a misszió, ami hozzájárul a szekták társadalmi feszültségeket is gerjesztő be­folyásának a növekedéséhez. Lehet, el­sősorban nem az egyházak feladata - magam azt hiszem, hogy igen - a társa­dalom erkölcsi helyzetét javítani, olyan minimális morális konszenzusokon munkálkodni, amelyeket különböző po­litikai és ideológiai állásponton lévők is magukévá tudnak tenni. Ez szolgálhatna alapul a további keresztény üzenet, az evangélium hiteles tolmácsolásához. Ehhez az is szükséges, hogy egy évti­zed után az egyház belső megújulása szerkezeti, szervezeti, személyi tekintet­ben is következetesen végbemenjen. Kapjanak teret az új nemzedékek, akik­nél a hangsúly még inkább a jövőre irá­nyul, akik már nem kell hordozzák a ko­rábbi évtizedek kényszerű megalkuvásá­nak a terheit. A 2000. év egyházunkban is vízválasztó strukturális és - reméljük - tartalmi tekintetben is. A búcsúzó nem­zedékek számára szívet melengető lehet az isteni kegyelem, melynek révén meg­élhették az egyház szabadságát - mely­ben emberileg korábban nem remény­kedhettek - és jelentős eredményeket el­érve, szolgálhattak a kilencvenes évek­ben, az egyház évtizedében. Frenkl Róbert J Diakóniai Evangélizációs Konferenciát tartunk 2000. június 19-23-ig Gyenesdiás Kapernaumban. A konferencia hétfőn este 18 órakor vacsorával kezdődik és 23-án ebéddel ér véget. Konferenciánkra hívjuk a gyülekezetekben szolgáló munkatársakat, valamint intézményeink munkatársait. (Jó lenne, ha intézményeink 1-1 munkatársa részt venne együttlétünköii!) A konferencia költsége 4.500 Ft/fő + ágynemű használati díj. Jelentkezni lehet: ifj. Kendeh György diák. ügyvivő lelkésznél 1134 Budapest, Kassák u. 22. május 31-ig. A jelentkezés után részletes programot küldünk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom