Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-05-07 / 19. szám

Evangélikus Élet 2000. MÁJUS 7. 5. oldal 3 S) „ Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen. ” (27. zsoltár, ii) Bevallom, van egy fájdalmam: a gyerekek többsége azt vallja, hogy nem szeret tanulni. Mindig szomor- kodva hallgatom, amikor a panaszsza­vak áradnak a beszélgetések során: hogy milyen unalmas az iskola, mi­lyen lököttek a tanárok és milyen utáL nivalók a dolgozatok. De vajon meny­nyire vagyunk ilyenkor őszinték és igazságosak? És ami a legfontosabb: mi mit teszünk azért, hogy egy kicsit „feldobjuk” az iskolai életet? Persze itt most nem a diákcsínyekre gondo­lok (amik azért nagyon fontosak), ha­nem arra, mi mennyire készülünk fel az órákra, milyen sokat járunk könyv­tárba, hogy utánaolvassunk a tanult földrajz-, fizika-, vagy történelem lec­kének? Elgondolkodtatok-e már azon, hogy például a sok tudós, aki a kémia rejtelmeit eddig felfedezte, vajon mit látott olyan izgalmasnak? Kipróbáltá­tok-e már, hogy a történelem tanulása során ne csak azt nézzétek, hány ol­dalnyi a lecke, hanem próbáljátok meg átélni beleképzelve magatokat az adott eseményekbe. Biztos vagyok benne, imádnátok a történelmet! Azt is tudom, hogy a tanártól is sok függ. Nagyon sokféle tanár van. Én most a jó tanár típusát emelném ki. És ez vajon milyen? Olyan, aki felké­szült, jól tanít, számon kér, de igazsá­gos. Még sokáig sorolhatnánk. Isten is ilyen - a jó tanár típusába tartozik. Ol­vassuk el ismét, hogy mit ír a zsoltá- ros? „Uram, taníts utadra, vezess a helyes ösvényen!’’ Tudja, hogy Isten, mint jó tanár, csak a helyeset tanítja. Nincs benne hiba- bátran lehet követ­ni őt. S ami legalább ennyire fontos: itt áll előttünk egy ember, aki akar is tanulni! Aki vállalja, hogy diák lesz, aki tudja, hogy keveset tud, akinek szüksége van vezetésre, tanításra. Ez egyáltalán ne szégyen! Sőt! Az ember soha nem elég idős ahhoz, hogy tanul­jon. Istentől pedig főleg nem. Ő éle­tünk utolsó percében is a helyes útra akar minket vezetni. De a legfonto­sabb, hogy akarjuk mi is ezt a tanítást elfogadni. Mindig és mindenkor! Szívből kívánom, hogy mindannyi­an legyünk így ezzel! Boda Zsuzsa r Kedves Gyerekek! Zsomborral ma az egyik bibliai könyvet utazzuk be! Jónás történetéhez kapcsolódik a hét kérdés, amikre a válaszokat a következő címre küldjétek: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Ül­lői út 24. Ne feledjétek, a helyes válaszok cipőt érnek Zsom­bor lábán! Szeretettel: Pötty bohóc JONAS- KÖRÚT 1. Hova küldte Isten Jónást? 2. Hányszor szólt a küldő szó Jónáshoz? 3. Miért bocsátott Isten vihart a tengerre? 4. Hány napot adott az Úr a város lakóinak? 5. Mit csináltak bűnbánatuk jeleként? 6. Mit akart Isten példázni Jónásnak a bokorral? 7. Elpusztultak-e Ninive lakói? Miért? Előző NÖVÉNY- KÖRÚT megfejtései: 1. A harmadik (lMóz 1, 11-13) 2. Olajfaág (lMóz 8, 10-11) 3. Szőlőt (lMóz 9,20) 4. Fügefát (Máté 21, 18-22) 5. Sás (2Móz 2,3) 6. Árpát (Ruth 2, 17) 7. Fák ágait (Máté 21, 1-11) Egy missziós óra Élimben Nagyon sokszor fürkészem az arcokat, vajon milyen lelket rejtenek maguk mö­gött. Megdöbbentő, hogy mennyi min­den leolvasható egy tekintetből, egy arc­rándulásból, annak ellenére, hogy mi igyekszünk palástolni szívünk valódi ál­lapotát, zaklatottságát, békétlenségét, nyugtalan örömtelenségét. Szinte, mint sivatagban az oázis, olyan azokra az emberekre nézni, akiknek sza­vak és színjáték nélkül valami olyan su­gárzik arcukról, ami olyan kívánatossá válik számunkra. Mi a titkuk ezeknek az embereknek? Talán nincs gondjuk, bánatuk, fájdal­muk, szorongásuk és szorongattatásuk? Dehogynem! Ezekről legtöbbet ők tud­nának mondani, mégis arcuk megma­gyarázhatatlan békét, derűt, belső örö­met árasztanak. A titok csak annyi, hogy életük minden nehézségében és örömé­ben Jézusra tekintenek fel. Milyen cso­dálatos, szavak nélküli prédikációk ezek az arcok számunkra, akik sokszor a ma­gunk erejéből akarjuk hordozni nehézsé­geinket, és hiányzik belőlünk a teljes bi­zalom és Jézusra való hagyatkozás. Ilyen élményem volt legutóbb Nyír­Az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) 2000. évi nyári programjai: június 19-24. június 25-július 1. július 10-15. július 24-29. július 31-aug. 5. Gyerekhét Gyerekhét Ifjúsági hét Felnőtt-családoshét Felnőtt-családoshét Ösagárd Szend Péliföldszentkereszt Piliscsaba Piliscsaba Alberti Piliscsaba július 31-aug. 5. Ifjúsági hitmélyítő hét aug. 21-26. Felnőtthét Heteinkre szeretettel várunk minden érdeklődőt. Jelentkezni és bővebb infor­mációt kapni az EKE Evangéliumi Alapítványnál lehet a következő címen: 1068 Budapest, Szondi u. 95.1/1. Tel/fax: 1 332 7063, e-mail: evkoev@freemail.c3.hu Kutas Elek 1912-2000 A közelmúltban elhunyt Kutas Elek nyugdíjas lelkészre emlékezünk azok­kal a gondolatokkal, amelyek kopor­sója mellett is elhangzottak 2000 már­cius 16-án a Farkasréti temető ravata­lozójában: Jézus Krisztus, a halált Győző és életet ajándékozó Úr előtt álunk meg, hogy Kutas Elek testvérünket a feltámadás re­ményében utolsó földi útjára elkísérjük. Meghalt, akit szerettünk, és most sírunk, mert a veszteségek teherként nehezednek szívünkre. Mégis - a könnyek között is hálát adva köszönjük meg Istennek, amit az elköltözöttben nekünk adott. Kutas Elek 1912 májusában kapta éle­tét teremtőjétől Kutas József és Berták Anna gyermekeként Sandon. A lankás dombok - a zalai táj egész életét megha­tározták. A teológia elvégzése után 1935 novemberétől egy hónapig szülőfalujá­ban volt segédlelkész, majd missziói se­gédlelkészként a barlahidai gyülekezet­ben kapott szolgálatot. 1938. februárjá­tól Celldömölkön segédlelkészkedett egy évig, majd a zalaistvándi gyülekezet választotta meg parókus lelkésszé. Negyven éven keresztül volt a gyüleke­zet pásztora. Életét Pintér Zsófiával kö­tötte össze, s házasságukból három gyer­meke született. A család közös szolgála­ta volt a gyülekezet, hisz felesége a gyü­lekezet kántoraként is helytállt. Ki tudja elmondani, hogy mennyi áldás volt és van a 40 év alatt elmondott igehirdeté­sekben. Milyen lelki kincseket nyertek kicsik és nagyok, egymás után felnövek­vő generációk. Miként határozta meg a szolgálata, és a szeretete a község és a közösség arculatát. Most, amikor 40 éves zalaistvándi szolgálatáról is megemléke­zünk, az Isten előtti csendben köszönhe­tik meg a kegyelem evangéliumának hir­detését és tanítását mindazok, akik az igehirdetéseit hallották, s akik szavára fi­gyelhettek. Nehéz történelmi időben vál­lalta a Somogy-Zalai egyházmegye espe- rességét is. Élete és családja élete összefo­nódott a gyülekezettel. Gyermekei tanítta­tásáért is mindent megtett a nehéz idők­ben. 1979-ben vonult nyugdíjba, de Isten és egyháza iránti elkötelezettségét nem tudta letenni. 10 éven keresztül fáradozott még a Budai Szeretetotthonban. így könnyebb volt elviselnie, hogy a festői zalai tájak után Budapesten telepedett le. Ekkor lett igehallgató is több budai gyüle­kezetben, de leginkább a budavári temp­lomban. Sok keresztet kellett hordoznia - hisz az Isten ügyének szolgálata mindig kereszthordözás is. Egyik lánya 1988-ban bekövetkezett halála megtörte. Igaz örö­mét lelte családjában, három unokájában. Boldogság volt a lelkének, hogy veje és egyik unokája felvállalta a lelkészi szol­gálatot, s imádságos szeretettel hordozta a családját, s egyházát is. Ereje az elmúlt években fokozatosan fogyott. Szerettei odaadó segítőkészséggel tettek meg érte mindent gyengeségében is. A kegyelem FIATALOKNAK Múltunk a millenniumi év jegyében Tudósítás a Budapesti Evangélikus Kollégium eseményeiről egyházán, az Élimben rendezett misszi­ós órán, ahol Füle Lajos költő, Ybl-díjas mérnök szolgált. Egyszerűen, világosan szólt saját életén keresztül a Jézussal va­lójárás öröméről. Ahogy teltek a percek, egyre jobban valóságossá vált számom­ra, hogy szívében „napsugár valóban Jé­zus” úgy, ahogy az óra kezdetén énekel­tük együtt. Mindazt, amit mondott, te­kintete, arca hitelesítette. Köszönjük ezt az alkalmat mindazoknak, akik megszer­vezték és a szokásos, szeretetteljes fi­gyelmességgel gondoskodtak lelki-testi táplálékunkról! Krisztus Urunk szolgájá­nak bizonyságtévő életét pedig kísérje gazdag áldás! Tóthné Demcsák Anikó NAGYOKAT KÉREK Én ISTENEM, nagyokat kérek, hogy hálával áldozzam Néked, és ne fertőzzön meg soha a hálátlanság vírusa. TÁBLÁK VAGYUNK Táblák vagyunk, útjelző táblák, mutatjuk a helyes utat, hogyha rendelt helyünkön állván életünk JÉZUSRA mutat. A földet, ahol élünk, sokszor felforgat­ták, határait átszabták. Egyszer harcko­csi, másszor eke. A föld egyaránt elnye­li az elesett katonát, a díszesen eltemetett halottat. így rétegződnek egymásra a tör­ténelmi korok, méterekben fejezve ki az eltelt időt. Akárhogyan is fejlődik az em­ber, ösztönös törekvése, hogy akit szere­tett, azt a legteljesebb pompájában te­messe el; ezért fognak utódaink diófa koporsót és benne egy öltönyös, kosztü­mös halottat látni. így volt ez bármelyek néppel, az avarokkal is. Ez a nép 560 tá­ján érkezett a Kaukázus környékéről, a hun törzsekkel egyesülve, Bizánc kapui­hoz. Itt két különböző kultúra a várfal te­tejéről és a lovak hátáról figyelte egy­mást. Az avarok kaftánt hordtak, díszes bőrövvel átfogva és derékig érő befont hajat viseltek. Oldalukon csörgő díszes fegyvereik Kárpát-medencei be­nyomulásuk után a föld alatt hallgattak, várva, míg újból napvilágra kerülnek. Erről a népről tartott előadást dr. Trughly Sándor komárnói régész az evangélikus kollégiumban. Az avarokról mindennél többet mondanak a feltárt ne­mesfém leletek, főként a gazdagabb har­cosok mellé temetett kardok, lószer­számok, melyeket ő diaképen mutatott be. Ezek ezüstből, aranyból vagy vala­milyen ötvözetből készült remekművek, a mindennapi életből (vadászat) vagy a messzi vidékekről és mély gyökerekből származó hitvilágukból (griffek) ihletve. Ugyanazon a hétvégén utaztunk Szé­kesfehérvárra. Őseink ezeréves Kárpát­medencei történelmének megannyi jeles eseménye, kimagasló alakja kapcsolódik e városhoz, amelynek művészi értékei csupán töredékei a hajdani gazdagság­nak. Megérkeztünk a város egyetlen evangélikus templomához, ahol a lelkész a városról, az evangélikus gyülekezetről és a nemrég átadott gyülekezeti teremről beszélt. A belül egyszerűen berendezett templom kőkeresztjére egy zölden vilá­gító neon töviskoszorút tettek. Ilyenen az ember először meglepődik, de nem azért mert új, vagy újítás, hanem mert mű. Nem mű-alkotás, hanem műanyag. A belváros földrajzi helyzetét Géza fe­jedelemnek köszönheti (972 körül), aki a kereskedelmi utak kereszteződésénél ki­alakult római város helyett itt építette fel lakhelyét, így az a Bazilikával és Szent István palotájával hazánk első városává vált. István uralkodásától a tatárjárásig terjedő időszak és a majdani Mária Teré­zia alatt épült a belváros műemlékeinek többsége. Némelyek a város csatározá­sokkal sűrű történelme során eltűntek, de a megmaradtakat a gondviselés meg­mentette az értelmetlen pusztítástól. A Szent István székesegyházat, vagy a Szent Anna kápolnát, az egyetlen épség­ben maradt középkori épületet mindig volt, ki újjáépítse. A városban tett sétánkat részletesen nem írom le, inkább próbálom felkelteni a kedvet a valódi tapasztaláshoz. Meg kell nézni! A barokk, a biedermayer stílusú házakat, a Székesegyházat, az országal­mát, a római keretet és a múzeumnak ki­alakított Budenz házat. A ház barokk vas­korlátos függőfolyosója mögötti, eredeti bútorokkal berendezett szobákban Szé­kely Bertalan, Rippl Rónai József, Csók István, Lotz Károly és más XX. századi festők müvei, Ferenczy Béni, Bech Ö. Fülöp érmei és kisplasztikái láthatóak. Míg jártuk a régi városrész ódon utcá­it, senkinek sem jutottak eszébe az em­berektől teljesen idegen lakótelepek, pa­nelházak. Természetesnek vettük az érté­ket, a szépet, a kultúrált környezetet. De jó is lenne mindig ilyen szép helyen jár­ni, élni! Schneller Gábor kollégista 11. o. (fasori diák) Népbírósági tárgyalások Nyíregyházán 1945-ben Istenében bízva adta vissza lelkét Terem­tőjének, 2000. március 8-án. Osztozunk az érte gyászolók fájdalmá­ban: házastársa és gyermekei, vejei, uno­kái és unokái családjának, dédunokájá­nak gyászában. Testvérei családja gyá­szában, sógornője és a közeli és távoli hozzátartozók gyászában. Egyházkerüle­tünk püspöke külföldi útjáról gondol a gyászolókra. S most a feltámadás re­ménységével kísérjük el azokkal együtt, akik között a feltámadás evangéliumát hirdette, szeretett gyülekezetének tagjai­val és lelkésztársaival gyászolva, figyel­tünk a vigasztalást adó Isten szavára. Koporsója mellett Bence Imre és Balicza Iván budavári lelkészek valamint Havasi Kálmán lelkész - a zalaistvándi szolgálatban utódja - szolgált. „Mostan bocsátód el Uram a te szolgá­dat beszéded szerint, békességgel, mert látták az én szemeim üdvösségedet. ” (Lk. 2.29.30) Az igehirdetés rámutatott, hogy Kutas Elek is ezt az üdvösséget ke­reste, találta meg és hirdette, s ennek az üdvösségnek az ereje segítette a szolgá­latában. És akkor is, amikor el kellett válnia mindazoktól, akik öt e földi élet­ben szerették, akkor is tudta, hogy egyva­lakitől még a halál sem választhatja el Őt: s ez az egyvalaki az a Jézus, aki az utolsó pillanatában sem engedte el a ke­zét, aki a halál sötét völgyében is vezette őt az örök otthon felé. Bence Imre Ötvenöt évvel ezelőtt 1945 márciusá­ban még folytak a harcok az ország nyu­gati részében. Nyíregyházán ekkor már felállították a népbíróságot. Az akkor lé­tező öt párt egy-egy laikust küldött a tes­tületbe. A tárgyalást egy képzett bíró ve­zette. 1945. április 3-án zajlott le Máczay Lajos vallástanárom és cserkészparancs­nokom tárgyalása, akit halálra ítéltek, de kegyelmet kapott. 1945. június 22-én került sor az osz­tályfőnököm, dr. Belohorszky Ferenc népbírósági tárgyalására a nyíregyházi városházán. 1905. január 1-jén -Újvidé­ken született. Nagyapja Újvidéken ügy­véd volt. Édesanyja Homyánszky Mária, akinek apja nyomdával rendelkezett Bu­dapesten az Aradi utcában. Édesapja ko­rán meghalt. A hatalomváltás miatt visz- szaköltöztek Magyarországra. Veszp­rémben a piaristáknál érettségizett. Bu­dapesten gyógyszersegédi képesítést szerzett. A patikában ismerkedett meg Kosztolányival, aki egy gazdag gyáros­nál beajánlotta házitanítónak. így szer­zettjövedelméből elvégezte Budapesten a magyar-német tanári szakot. 1930-ban került az Evangélikus Kos­suth Lajos Gimnáziumba Nyíregyházán. 1931-ben diákjaival kiadta Bessenyei ki­sebb költeményeit. Vezette az önképző­kört. 1936-ban megindította a Kossuth diák című iskolalapot. A városban mű­ködő Bessenyei Társaságban tevékeny­kedett, melynek utóbb főtitkára lett. 1939-ben résztvett a zeneiskola alapítá­sában, 1940-ben Bessenyei hamvainak Nyíregyházára szállításában. 1941-ben átvette a diákotthon és 1944 szeptembe­rében a gimnázium igazgatását. A népbírósági tárgyalásra 1945. június 22-én került sor, amelyen személyesen résztvettem. Jobboldalisággal vádolva 10 évi fegyházbüntetésre ítélték, amely­ből 17 hónap lett. Gyógyszerészsegéd­ként dolgozott ezután. 86 éves korában 1991-ben halt meg. Könyvtárát a Kos­suth Gimnáziumra hagyományozta. Ta­nítványai emléktáblát helyeztek el az is­kola folyosóján. Három nap múlva - 1945. június 25-én- következett Turóczy Zoltán püspök népbírósági tárgyalása, szintén a nyír­egyházi városháza dísztermében. Ezen a tárgyaláson is személyesen jelen voltam. Szem- és fültanúja vagyok az esemé­nyeknek. 1 Turóczy Zoltán 1893. október 23-án született Amóton. Édesapja Turóczy Pál főésperes, édesanyja Czékus Erzsébet, Czékus István tiszai evangélikus püspök lánya. Dédapja Bauhoffer György, a bu­dai evangélikus egyházközség első lel­késze volt 150 évvel ezelőtt. Rozsnyón érettségizett, Pozsonyban szerzett lelké­szi oklevelet 1915-ben. Komáromi se- gédlelkészkedés után Amóton, Ózdon és Győrött volt lelkész. Nyíregyházára 1939. május 16-án került. Ekkor iktatta be a tiszai egyházkerületi püspöki tiszté­be Kapi Béla dunántúli püspök, az eddi­gi győri munkatárs. A népbírósági tárgyalásra 1945. június 25-én került sor. A népbíróság 10 évi fegyházbüntetésre ítélte a püspöki körle­velekben való megnyilatkozásai alapján, amelyeket a háború alatt tett. Ezek rész­ben a szovjet-finn és a német-szovjet há­ború alatt történetek. A nyíregyházi börtönben töltött 10 hó­nap után 1946. március 1-jén szabadon bocsátották. A következmények alól csak 1948 májusában oldották fel. 1948 decemberében Győrött iktatta be Szabó József püspök a dunántúli egyházkerület püspöki székébe, ahonnan 1952-ben tá­voznia kellett. 1957 februárjában a buda­vári templomban Ordass Lajos püspök iktatta be az északi kerület püspöki szé­kébe, ahonnan 1957 decemberében távo­lították el. Ezután Győrött élt, ahol 78 éves korá­ban 1971. november 22-én halt meg. A nyíregyházi evangélikus gyülekezet 1999. október 10-én emléktáblával jelöl­te meg a jelenlegi lelkészi hivatal, az egykori püspöki hivatal falát. A rézdom­borítású emléken a püspök arcképe is látható. O az egyetlen a magyar protes­táns egyháztörténelemben, akit három­szor iktattak be a püspöki székbe. Dr. Reményi Mihály t á V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom