Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-04-30 / 18. szám

2. oldal 2000. ÁPRILIS 30. Evangélikus Élet ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM „Mint újszülött csecsemők.” lPt 2,2 „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá­szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.” 1 Pt 1,3. „ Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van j hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze. ” 2Tim 1,12 (2Sám 22,19; lPt 1,3-9; Zsolt 122,1-9; Jn 5,24-25) A drág^. legnagyobb kincs, amely Timóteusra, Pálra, sőt miránk is bízatott: az üdvösség®! szóló kijelentés. Az üdvbizonyosság nekünk is adatott, melyről napról-napra el kéll számolnunk, melyet napról-napra meg kell élnünk. De nekünk is tudnunk.Tcell Timóteussal, Pállal együtt, hogy csakis az Úr segítségével maradhatunk meg* e hitben - e drága bizo­nyosságban. O segít e kincs megőrzésében. „ Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg egyről sem az Isten. Ne féljetek, ti sokSerébnél értékesebbek vagytok'." Lk 12,6.7b (Zsolt 121,3; Kol 2,12-15; lPt 2,W-W) Van, hogy olykor úgy érezzük, egyedül maradtunk, megfeledkeztek rólunk, még az Isten is. „Magányunk” lehető­ség a gondolkodásra, odafigyelésre, az Istenhez fordulásra. A jó lustáyá, elbizako- dottá tesz. Kell, hogy érezzük a hiányt is, d</ez csak érzés és nem tf Valóság, mert az Úr sosem hagy magunkra minket, tudja^nogy mikor van szükségünk rá. KEDD -Számotfognak adni annak, aki és holtakat. •' lPt 4^5 i®Sil® (Péld 14,34; Róm 13,12-14; lPt 2,18-25) Szeretjük ezt a többes szám 3. személyű megfogalmazást. Az ítélet eléri őket - mondjuk sokat sejtetően, magún-* kát mentve, pedig a számadás minket is utolér. S erről nem elég „majd akkor” gon­dolkodni! Készülnünk kell nekünk is, és ezzel a készüléssel bíztatni, „fenyegetni”, a többes szám 3. személyüeket is! SZERDA Jézus Krisztus mondja: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én vá­lasztottalak ki. és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümöl­csöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon. " Jn 15,16 (5Móz 7,6, ÍJn 2,12-17; 1 Pt 3,1-7) Kiválasztottak vagyunk, ami mérhetetlen ajándék és nagy feladat is egy­ben: Felszólít, küld és cselekvésre, eredményre buzdít mindnyájunkat Jézus. A kivá­lasztottság, a tanitványság nem édes lustaság, hanem aktív tenni akarást kér és jelent. (-»QyyÄp-rAiz .. Vigasztaljon meg engem szereteted, ahogyan megígérted szol- '' gádnak." Zsolt 119,76 (2Kor 7,4; ÍJn 5,4-10a: lPt 3,8-12) A szeretet a legnagyobb erő, amely képes ékjét, békét, vigasztalást adni. Nem erőt, nem új lehetőséget, nem megbocsátást kér« zsoltáros, hanem az Úr szeretetét, mert az mindent magába foglal. PÉNTEK Pál írja: „ Elküldtük Timájíust, a mi testvérünket és a Krisztus evangé­liumának hirdetésében ßten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben, hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatá­sokban. ” IThessz, 3,2-3a (2Krón l.#9a; Jel 7,9-17; lPt 3,13-17) Testvéreink, mun­katársaink Krisztus nevében, ma is áegítik mindennapjainkat, bátorítanak, vezetnek, hogy lássuk, érezzük, nem: vagytpk egyedül. Isten ilyen módon is segít bennünket, hogy embereket, Istenhez hü embereket küld, hogy ők - is - segítsenek. De vigyáz­zunk, mert tévtanítók is jámnkközöttünk, akik tévútra vezetnek. Isten munkatársai a Krisztus evangéliumának hirdetői, akiket gyümölcseikről ismerhetünk fel. SZOMBAT „Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Az én nevemért, .............. nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így ve letek “TV 20,44 (Ézs 25,8-9; 1 Pt 3,18-22) Micsoda vigasztalás, hogy Isten hatal­mát a kegyelemben matatja meg. A hűtleneknek megbocsát, és az ő neve dicsősé­géért békét ad. Kollerné Loós Zsuzsanna HUSVET UTÁNI 1. VASARNAP 99 Üjjászült gyermekek bölcsői ringnak...” Jn 5,24-25 Quasi modo geniti, mint az újszülött csecsemők: A húsvét utáni vasárnap alapgondolata ez a mondat. Ha egy újszülött kisbabát látunk, öröm tölti el a szívünket. A csecsemő szép, szeretetreméltó, aranyos, ezen kívül még gondoskodnak is róla. Milyen jó neki is, a szüleinek is. A szülők örülnek, a baba pedig mindent megkap, amire csak szük­sége van. A helyzetük azonban mégsem ilyen egyszerű. A.gy érmékre sok veszély leselkedik, és az életében kezdettől fog­va nem csak az öröm, de a szenvedés is jelen van. Ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön, meg kell kapnia mindent, ami­re szüksége van, és el is kell, hogy mind­ezt fogadja. Vannak, akik azt gondolják, a hívő em­bernek könnyű, hiszen az Isten gondosko­dik róla, megad neki mindent, amire szük­sége van. Ez ugyan igaz, de a minden­napok harcát, a kísértéseket mi sem kerül­hetjük ki. Istenre, az O ajándékaira, az O kegyelmére állandóan szükségünk van, és ezt újra és újra el is kell fogadnunk. Igen, a keresztyén ember élete sem csu­pa vasárnap, hanem számtalan hétközna­pi gond, kereszt, betegség, aggódás, hán­tás, bűn, félelem veszi körül, mint bárki mást. A terhek hordozása közben gyak­ran elbizonytalanodunk: jól csinálom-e, jó helyen vagyok?1 Az ember böjt idején különösen gyakran megvizsgálja a szi­vét, és az ott talált tisztátalan dolgokat látva, sokszor kétségbeesve hajtja le a fe­jét: Istenem, nem tudom jól csinálni, nem vagyok képes tisztán, szentül, mél­tóan járni a Te utadon! Máskor meg talán jó szándékkal mond­tunk, tettünk valamit, és rosszul „sült el”, úgy tűnik többet ártott, mint használt. Milyen szolga vagyok én?! - gondoljuk ilyenkor - szégyent hoztam az én Uram nevére! A böjtben volt időnk elgondolkodni ezeken a kérdéseken, és ha komolyan vettük az önvizsgálatot, több bűnünket is felfedezhettük. Nagy kérdés, hogy mit kezdünk mindazzal, amire rájöttünk. El­keseredhetünk, kétségbeeshetünk, mint ahogyan azt az előbb már említettem. Előfordulhat, hogy mindez depressziót vált ki bennünk. Máskor pedig legyintünk könnyelmű­en, mondván, bűnei másnak is vannak, még több is mint nekünk. Mindenkit úgysem pusztít el az Úr Isten. Nekünk még így is több az esélyünk, mint az em­berek nagy részének. Saját magunk ál­landó felmentése sem mehet a végtelen­ségig. Sokszor ez csak elodázza a szem­besülést tetteink következményeivel, és később egyszerre nehezedik ránk sok­sok bűnünk nagy terhe. Valaki ezt a szembesülést sikeresen kikerüli egész földi életében, Isten ítélőszéke előtt azonban már nem tudja megtenni. A böj­ti igék és prédikációk önvizsgálatra, bűn­bánatra buzdítottak bennünket, de figyel­münket egyben nagypéntekre és húsvét- ra is irányították. Mert az Úrtól jövő bűnbánat közelebb visz Istenhez ben­nünket. Vannak bűneink. Bűneinknek vannak következményei, és ezeken sok­szor nem is tudunk változtatni, de Jézus Krisztus elszenvedte bűneik büntetését. Megszabadított bennünket bűneink ter­hétől és feltámadásával legyőzte a sátán hatalmát. A húsvét örömünnep, a keresztyénség legnagyobb ünnepe. A nagy tehertől megszabadulva, szabadon, örömben él­hetünk. Nem csak húsvétkor, utána is. Ahhoz, hogy igazi öröm, igazi szabadság legyen a szívünkben az ünnepek után is, szükségünk van az Úrra, igéjének útmu­tatására. A szívünket sokféle hazugsággal akar­ja megtölteni a sátán, csak hogy ne le­gyünk képesek Megváltónk szeretetében örömmel járni. Jó most újra, nagypéntek és húsvét után az ige fölött elgondolkod­ni, az alapokon. Nem máson, csak azon, hogy Jézus mondta: aki hisz őbenne, an­nak örök élete van, és nem megy ítéletre, mert átment a halálból az életbe. Ilyen egyszerűen szól az Isten: hiszed-e, hogy Jézus az életét adta a bűneid váltságaként és Őérte Isten elfogadott téged gyermeké- nek. Ha még nem, akkor bizony hiába a jó szándék, szép tettek, mind kevés az élet­hez. Nem elég a bánkódás és a vezeklés a bűneinkért. Hív az Úr, lépj most arra az útra, amit O mutatott. így lesz Jézus oldai Ián egy új kezdet a tiéd. Ha pedig igen a válasz? Akkor kegyelemben. Isten család­jában vagy, és Ő tisztogatja a szívedet, használni fog, (ha látod, ha nem), és meg­láttatja veled és általad is az Ő nagy dicső­ségét! Örömmel töltheti el ez a szívedet. Igazi örömmel és szabadsággal. Erre az örömre nagy szükségünk van. Keressük sokfelé, de nem találjuk. Ke­ressük a vagyonban, a pozícióban, a szó­QUASI MODO GENITI Pár hete csak, hogy istentiszteletünkön egy már totyogós kisgyerek kiszabadult szülei, keresztszülei védőőrizetéből. Önállósította magát, elindult a kereszte­lőmedence mellett álló lelkész felé és félreérthetetlenül jelezte, hogy szívesen menne hozzá. A lelkész meleg ember­séggel „vette a lapot”. így a csöppség a következő pillanatban már a lelkész kar­ján élvezte a helyzet magaslatát és ra­gyogó szemmel mosolygott vissza szülei­re és a gyülekezetre. Ez a pár pillanatnyi szokatlan közjáték olyan derűvel árasz­tott el valamennyiünket, amit leírni nem lehet, csak átélni. Fölért egy prédikáció­val. Sokáig emlékezni fogunk a bizalom­mal totyogó kicsire, a lelkész felölelő mozdulatára és a ragyogó szemek örö­mére. Amikor most felidézem ezt a derűs litur­gián belüli privát liturgiát, szinte a vasár­nap zsoltárának a tükröződését látom ben­ne. Ha a zsoltár keretverse a frissen, vagy már régen megkereszteltek felé fordul, akkor a zsoltár maga a keresztség szentsé­gének derűs, örömtől viruló vallomása a felénk nyúló, katjára vevő, felemelő, sze­Szeretlek, Uram! Zsolt 116,1.8.9 retetet sugárzó és hallatlan távlatokat ajándékozó Jézus Krisztusról. De szeretném örökölni annak a kicsiny gyermeknek a ragyogó szemét, önfeledt bizalmát, derűs örömét: jó helyen vagyok. De mindezt már ‘felnőtt fejjel, sőt az élet leszálló ágában is jó lenne megőriz­nünk. Felszabadulni erre a csodálatos vallomásra: „Szeretlek, Uram!” Tegyük félre a visszahúzódó tartózkodást: a zsol­tár nem szenvelgő emberek csöpögős lí­ráját örökítette meg és hagyta ránk, ha­nem a megélt jóság örömét tükrözi. Ha kicsit bizonytalankodva is, félszegen is, merjük a zsoltárral mondani: szeretlek, Uram! Tudom, mi inkább a hitet szoktuk emlegetni, ha emlegetjük. Be is szűkítet­tük. Miért ne tehetnénk, hogy a Krisztus iránti bizalmunkat néhanapján ezzel a minden ízünket átjáró ragaszkodással fe­jezhessük ki. Szeretem az Urat, mert meghallgat. Szíve és füle van hozzám. Tud és akar segíteni. Miért ne lehetne ebből a pozícióból kö­rülnézni, amikor bennünk és körülöttünk minden azt akarja belénk sulykolni, hogy kicsi, jelentéktelen, érdektelen, te­rakozásban, keressük úgy, hogy bűne­inkkel megpróbálunk nem szembenézni. Az igazi örömöt, a teljes szabadságot azonban ezek nem tudják megadni. So­kat fáradozunk hiába, az Úr megoldása pedig igen egyszerű. Higgy Jézus Krisz­tusban, és abban, aki Őt elküldte, higgy abban, hogy Isten a Krisztusért megbo­csátja bűneidet, és életed lesz. Ha idáig nem volt élet az életed: ha bűneid terhe rád nehezedett, és nem tudtál tőle szaba­dulni, vagy ha könnyelműen megpróbál­tad lerázni magadról, és más, hiábavaló dolgokba menekültél, amik nem jelentet­tek tartós megoldást, halld meg az igén keresztül az Úr hangját. Higgy Jézusban, fogadd el a kegyelmet, amit kínál, és éle­ted lesz itt a földön, és odaát a menny­ben. Hála legyen Neki ezért! Menjünk hát tovább ebben a megújult reménységben járva, feltámadt, újjászü­letett hittel, tisztázott alapokkal, biza­ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2000. április 30. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) konfirmáció Bence Imre; du. 6. Herczog Csaba; II., Mo- dori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor: Békás­megyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillag­hegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, TV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy La­jos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) dr. Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) dr. Muntag Ándomé; du. 6. (ifjú­sági) Gazdag Zsuzsanna; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Sza­bó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Pétemé; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; Bu- dagyöngye,(XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv., konfirmáció) Bácskai Károly; du. fél 7. Lukovits Eszter; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Holecska Anikó; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Holecska Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út 74. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rá­kosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyá­ny I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyás­föld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. dr. Harmati Béla; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX. , Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győ­ri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Já­ték u. 16. de. ÍO. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; HÚSVÉT UTÁNI 1. (QUASI MODO GENITI) VASÁRNAPON a liturgikus szin: fehér. A vasárnap epistolája (oltári ige): 2Kor 4,10-14; evangéliuma (igehirde­tési alapige): Jn 5,24-25. HETI ENEKEK: 388, 214. JÓ REGGELT ADJ ISTENEM! címmel evangélikus ifjúsági műsort láthat­nak április 29-én szombaton reggel 8 órakor az MTVl-en. A műsorban az Evangélikus Országos Múzeumot mutatja be Kinczler Irén. A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: r Április 30. Oltalmazom és parancsolom, bármi történik velem, esik vagy vihar tornyosul, légy Te az én kősziklám, hogy se szerencse, se szükség soha ne tántorítson el tőled. Kérlek, segíts Istenem, hogy nálad maradjak örökké! (Comenius A. J.) Május heteden senkik vagyunk, akik kiszolgál­tatottan hányódunk a sors hullámain. Nem a hullám taraján, vagy mélyében vagyunk, hanem Krisztus karján, Aki ne­vemen szólított! Magát adta értünk, ál­dozatos szeretete keresztség vizében, asztala kenyerében és borában újra és új­ra utolér. Ezért hát: „Szeretlek, Uram!” Ebből a pozícióból, amit nem én vere­kedtem ki, hanem Ő ajándékoz, minden máshogyan fest. Még a halál is. Legyő­zött múlttá öregül, pedig még előttem van. és bizony ijesztget. Ki nem kerülhe­tem, nem ugorhatom át síromat vagy ur­nahelyemet, de a karjára vett és innen mutatja az élők földjét. A jövőmet. Bele­vont a halálába, belevon életébe is. Köz­ben pedig megélhetem a 84. zsoltár pró­féciáját: átmenve a siralom völgyén, for­rássá, az élet és felüdülés helyévé tehe­tem azt, ha csak karnyújtásnyi hatókör­ben is. Jó lenne örökölni annak a csöppségnek a bizalmát, derűjét és önfeledt-tudatosan vallani: Szeretlek, Uram, életemben és halálomban. Fehér Károly 1. Isten vezérelte lépteidet, őrizte utadat, teletöltötte mindig poharadat és nem fu­karkodott kegyelmével. Most hát ne légy félős, gyáva és bágyadt, merj előre menni lépéstől-lépésre! Isten mindeddig elkísért, veled megy a jövendőben is! (Böhme W. nyomán) 2. Add, lehessen újulásom , Ó Atyám, ez új napon Engedj bűnbánattal járnom Földi vándorutamon! Ne legyen okom félni, Mikor eljössz ítélni! (EÉ 96,4 Albert H.) 3. Urunk Istenünk! Te gyermekeiddé tettél minket szent Fiadban, Jézus Krisztus­ban, a mi Urunkban. Köszönjük ezt neked és kérünk: adj nekünk benned és igazságodban való igaz, őszinte és tevékeny hitet! Add ezt egészségeseknek és betegeknek, foglyoknak és azoknak, akik szabadnak tartják magukat, öre­geknek és fiataloknak, melankolikusoknak és könnyelműeknek! Nincs senki, akinek Isten meg ne ígérte volna, hogy szabad hinnie. (Barth K.) .4. Tűrd kereszted mindhalálig, Mert veled van Jézusod, Hogyha szemed könnyben ázik, Vagy ha rád nap mosolyog. Ha nehéz az élet terhe, Ő tanít, hogy nézz a mennyre, Véle nyertes lesz szíved S boldogít majd szent hited. (EÉ 434,1 Kempis T.) 5. A keresztyén embernek szüksége van egy másik keresztyén emberre, aki neki Isten igéjéről beszél. Mindig újra szükségünk van egymásra, mikor bizonyta­lanok és csüggedtek vagyunk. így világos minden keresztyén közösség célja: egymás számára az üdvösség hírhozói vagyunk! Isten ajándéka, hogy mint ilyenek találkozhatunk és részesülhetünk a közösség áldásában. Isten nagy kegyelme, hogy még ma is keresztyén testvérek közösségében élhetünk. (Bonhoeffer D.) 6. Isten szent szerelmét Jézus hozta hozzánk. Hogyne zengne mindig Róla csak szívünk, szánk! O mi nagy dicsőség, Jézus a mi éltünk, O, csudálja föld s ég: Isten szenved értünk. D.: Zengjen hálaének)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom