Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-04-23 / 17. szám

6. oldal 2000. ÁPRILIS 23. Evangélikus Élets ÍC JUHOK w eq w jjjj «! „Hiszek Jézus Krisztusban... szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra. Harmadnapon feltámadott a halottak közül... ” Nem tudom, ismerősek-e Nektek ezek a mondatok? Aki konfirmációra készül, annak biztosan, hiszen ez a „Hiszek­egy” hitvallásunk néhány sora. Ezt minden istentiszteleten közösen mondja a gyülekezet megvallva hitét az Atya, Fiú és a Szentlélek mellett. A fent idézett mondatok a hitvallás középső és egyben leghosszabb részéből valók. Ez a rész Jézus Krisztusról szól röviden, néhány szóban elmondva a Nagyhét eseményei közül a nagypénteki eseménytől Hús- vétig tartó néhány napot. Ha elolvassátok, ugye milyen egyszerűnek tűnik: szenvedett, megfeszítették, maghalt, el­temették, majd feltámadt. Ha emlékeztek, a múlt alkalom­mal, Virágvasámap kapcsán megpróbáltuk a jeruzsálemi bevonulást Jézus életének filmjeként elképzelni. Rá kellett jönnünk, hogy nem is olyan egyszerű. Azt hiszem, ennek a néhány napnak az eseményeire különösen is igaz ez. Gon­doljátok el, mi mindent kellett Jézusnak átélnie: „szenve­dett”. Nekünk még egy fül- vagy hajhúzás is milyen rossz. Akkor milyen lehet, amikor korbáccsal, teljes erőből meg­vernek? „Megfeszítették”. Nekünk még az is fáj, ha egy tű megszúrja az ujjunk. Hát akkor hogyan fájhatott Jézusnak a szögek helye? „Meghalt”. Ezt senki sem kerülheti el, egy­szer mindenkinek itt kell hagynia ezt a földi létet, a szeret­teit, földi kincseit. Jézus még ezt az emberi dolgot, a halált, is vállalta értünk. De harmadnapon feltámadt. Talán ez a legérthetetlenebb a számunkra. Ez hogyan lehetséges? Egyet jegyezzetek meg: Jézusnak minden lehetséges!!! Jé­zus nem azért tette ezt, hogy minket elkápráztasson, mégc- sak nem is azért, hogy mi mindenáron megértsük. A szere- tetet nem lehet megérteni. Az ajándékokat nem kell magya­rázni. Mert a feltámadása és ezzel a mi megváltásunk aján­dék. Olyan, ami a legdrágább még akkor is, ha mi most nem is érezzük ezt, ha nem is értjük. Ami a legfontosabb: Jézus értünk halt meg, hogy megváltson a bűneinktől. Nincs ennél nagyobb ajándék! És ez nemcsak húsvétkor igaz, hanem éltünk minden percében. Boda Zsuzsa Kedves Gyerekek! A mai Hétpróbás feladatok a Nagyhét eseményeihez kapcsolódnak. Ha megoldottátok a keresztrejtvényt és válaszoltatok a kérdésekre, küldjétek el a következő címre: Györgyi Ildikó, 5900 Orosháza, Bajnok u. 14/b 1/4. Jó munkát kívánok szeretettel: Pötty bohóc HÉTPRÓBA 1. Kert, ahol Jézus tanítványaival imádkozott. 2. Hajnalban jelző madár. 3. A Koponya-hegy. 4. Jézus a szegények... 5. Szenvedéstörténet idegen szóval. 6. ö tagadta meg háromszor Jézust. 7. A kereszten ezzel szúrták meg Jézust 8. Római helytartó. 9. Arimátiai .....ő temette el Jézust. 10 . Ő törölte meg kendőjével Jézus arcát a hagyomány szerint. Kérdések: 1. Miért ítélték halálra Jézust? 2. Ki volt az áruló, és hogyan jelzett? 3. Mit írtak a keresztfájára Jézusnak? 4. Sorolj fel legalább öt stációt! 5. Milyen természeti jelenség volt ezen a napon? :F1 AT A L O K. N A Ki Biblia- és vallásismereti verseny Monoron 2000. március 9-én délután került meg­rendezésre a verseny döntője, melyen hét csapat mérte össze tudását a monori Művelődési Központban. Ennek az új­szerű ötletnek a kezdeményezője és szervezője Magócsi László volt. Mivel sok csapat jelentkezett, ezért szükséges­sé vált a selejtező, melyet levelező for­dulóval oldottak meg. Ebbe 14 csapat kapcsolódott be (Monorról, Üllőről, Albertirsáról, és Ceglédről), a baptista, evangélikus, katolikus és református fe­lekezetekből. A döntőbe két csapat ke­rült be, őket köszöntötte a szervező ezen a csütörtöki délutánon, majd megnyitot­ta a versenyt egy rövid bevezetővel és imádsággal. Ezután kezdődött a megmé­rettetés a villámkérdésekkel. Ezek a liszt, kő, vér, ricinusolaj szerepét firtat­ták a bibliai szövegekben. Érdekes volt az „ígéret földje” (diavetítéses-felisme- rő) játék. A diaképek alapján kellett megmondaniuk, vajon hol járunk. Foko­zatosan csökkenő pontokért kis segítsé­get is kaptak a csapatok. Nagy volt a kockázat, hiszen, ha rosszat mondtak, ugyanazt a pontot mínuszban kaphatták meg. A nézők számára is érdekes és meglepő volt a templomi mennyezetka­zettákra utaló kérdések sora. Nem csu­pán művelődéstörténeti szempontból voltak hasznosak, hanem millenniu­munk ismeretanyagához is hozzájárul­tak. A csapatok végigkísérhették a ver­seny alakulását, hiszen minden forduló után a zsűri elnöke a táblára felírta a pontszámokat. A következő feladatban újszövetségi eseményeket kellett kitalál­ni ábrák alapján, ami nem volt olyan egyszerű, mint elsőre gondolnánk. Az utolsó feladat betűk kikeresése volt a Bibliából, megadott szempontok alap­ján. A csapatoknak kartonra kellett felra­gasztaniuk a betűket, és az asztaluk elé állítani. Nehéz volt, hiszen értelmetlen szótöredékek jöttek csak ki. Amikor mindenki elkészült, a nézők már tudták, hogy kinek jó a megoldása, hiszen ösz- szeolvasva a következőt kellett volna látni: „Nagyon tiszta a te beszéded; sze­resd felebarátodat, mint magadat!" A jó hangulatú, szoros és izgalmas verseny azt igazolta, hogy a 13-16 éves korosz­tály szívesen foglalkozik ezzel a témá­val. A verseny eredménye: Első lett a monori evangélikus csapat (Vitális Judit, Vitális Vera, Viczkó István és Kovács Tamás; Selmeczi Lajos Péter lelkész felkészítésével). Második az ül­lői reformátusok csapata, a harmadik pe­dig a monori baptisták csapata lett. A 4- 7. helyen: a monori József Attila Gimná­zium, a monori Ökumenikus Iskola, az albertirsai Magyarok Nagyasszonya, il­letve a monori Kossuth Lajos Általános Iskola római katolikus csapatai végez­tek. Ez a szép vetélkedő (naptár és könyv- jutalmakkal) a monori egyházközségek anyagi segítségével valósult meg. Selmecziné Fazekas Andrea F eltámadhatnak-e Hitvallásaink szerint valljuk, sőt várjuk a halottak feltámadását. De vajon hisz- szük-e, hogy halódó» süt szinte már a kli­nikai halál állapotába került gyülekeze­teink is újra éledhetnek, felébredhetnek a halálos álomból? Éppen a feltámadás ünnepe megnyithatja a szemünket, hogy ilyen összefüggésben is „a kő el van hengerítve", létezik visszaút a halálból az életre. Egyházunkban örömmel láthatunk már néhány bátorító példát a gyülekezet újra­élesztésre, ha úgy tetszik, gyülekezet fel- támasztásra. Az Evangélikus Élet és a Missziói Magazin hasábjain már beszá­moltunk a biztató kisvárdai kísérletről, ahol ötéves missziói program keretében folyik az egyszer már szinte szanálásra ítélt gyülekezet újraszervezése. Egy másik modellértékű kezdeménye­zés Sárszentlőrincen indult el. Ez a nagy múltú falú és gyülekezet kívülről nézve, csak az emberi logikát követve, „leszál­ló ágba” került. Fogy az őslakosság és a falú egyetlen gyülekezete, az evangéli­kus gyülekezet is. A betelepült cigányla­kosság nyomasztó munkanélküliséggel küzd. Úgy tűnik, nincs kiút, nincs re­mény. De a gyülekezet lelkipásztora, Csepregi Erzsébet nem a meghátrálás embere. Töretlen hittel, leleményes fan­táziával és remek szervezőkészséggel keresi a kitörési pontokat. Pár éve példá­ul népfőiskolát alapítottak, hogy ezzel is munkalehetőséget teremtsenek... A sárszentlőrinci falu- és gyülekezet­mentő erőfeszítések újabb fejezete ez év tavaszától íródik. Márciussal Kocsis Ist­ván személyében olyan munkatárs vál­lalt szolgálatot, aki korábbi, biztos meg­élhetést nyújtó, világi munkahelyét fel­adva, missziói és szociális munkára kö­telezte el magát. A korábban már refor­mátus diakónusképzőt végzett fiatalem­ber jelenleg a Munkaügyi Központ tanfo­lyamán készül arra, hogy minél hatéko­nyabb és konkrétabb segítséget tudjon adni a sárszentlőrincieknek, hogy tartós munkát, emberhez méltó megélhetést ta­lálhassanak a faluban. István felesége korábban a gyülekezetben hitoktatói szolgálatot töltött be, jelenleg, éppen ka­rácsonykor született Máté kisfiúk boldog édesanyjaként otthon van. A Munkaügyi Központ mellett Kocsis István munkáját anyagilag támogatja az Országos Egyház és az Evangélikus Missziói Központ is. A több évre terve­zett missziói projekt munkatervét elol­vashatjuk a Missziói Magazin legutóbbi gyülekezeteink? Kocsis István számában. Május 13-án, a Missziói Köz­pont szervezésében missziói napot tar­tunk a sárszentlőrinci kultúrházban, is­kolában és templomban. Reméljük, hogy sikerül megmozdítani erre a napra az egész falut. Erről az eseményről, és a lő­rinci „kísérlet” további alakulásáról majd rendszeresen igyekszünk tájékoz­tatni az Evangélikus Élet olvasóit is. Ad­dig is hordozzuk imádságban azok re­ményteli szolgálatát, akik Sárszent­lőrincen is szeretnék „továbbími” a hús­véti történetet... Gáncs Péter Pályázat számítógép beszerzésére Az Országos Közgyűlés által elfogadott 2000. évi költségvetés alapján pályázatot írunk ki az egyházközségek számára, szol­gálati számitógép beszerzés céljából. A pályázatokat 2000. május 15-ig kérjük írásban benyújtani a következő cimem: „Számítógép pályázat”, Országos Egyházi Iroda 1085 Budapest, Üllői út 24. A pályázat célja azoknak az egyházközségeknek számítógéppel történő felszerelése, akik saját számítógéppel nem rendel­keznek, vagy gépük elavult, gyülekezet anyagi erejéből nem telik gépbeszerzésre. Számítógéppel már rendelkezők pontosan adják meg a jelenlegi gépük és a telepített szoftverek adatait. A pályázat tartalma egy nyomtatóval, CD-olvasóval és modemmel rendelkező korszerű számítógép, mely képes a gyüleke­zeti adminisztratív teendők (nyilvántartási feladatok, szövegszerkesztés) elvégzésére, valamint alkalmas elektronikus levele­zés (e-mail) használatára is. A pályázatba beletartozik az operációs rendszer (Windows 95) beszerzése, de nem tartozik bele drága szoftverek beszerzése (pl. Microsoft Office csomag), ezek helyett hasonló képességű, ingyenes termékeket (pl. Star Office) részesítünk előnyben. Fontos a pályázat során a rendelkezésre álló számítógépes szaktudás igazolása. Elvárás vagy a pályázó gyülekezeti lelkész hozzáértése, vagy pedig olyan helyi hozzáértő gyülekezeti tag (számítógépes szakember) megjelölése, aki vállalja a folyamatos segítségnyújtást (telepítés, konfiguráció, oktatás). Sikeres pályázat esetén a számítógép beszerzése központilag történik. A pályázatot elnyerők teljesen előkészített számítógépet kapnak, telepített szoftverekkel, beállított e-mail kapcsolattal és a lelkész munkáját segítő anyagokat tartalmazó CD-ROM-okkal. Abban az esetben, ha a pályázó használt gép helyett újat kap, a régit kéijük az Országos Egyházi Irodának átadni, ahonnan a gé­peket javítás, bővítés, felújítás után más, rászoruló gyülekezeteknek adjuk tovább. Kérdések esetén szívesen nyújt segítséget az Internet Munkacsoport (Bogdányi Gábor, 1121 Budapest, Mártonhegyi út 22/D., tel 395-5321, e-mail: Gabor.Bogdanyi@luther­an.hu). Dr. Sólyom Jenő a gazdasági bizottság elnöke /*' Jelentkezés az I. Országos Evangélikus Gyermeknapra! Mindazokat, akik szeremének részt venni az alkalmon, kéijük, hogy jelezzék 2000. április 26-ig a Gyermekbizottságnak. (Csak azoknak tudunk ebédet biztosítani, akik jelentkeznek.) Cim: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 429-2037, Galgóczi Mariann koordinátor. K önnyű kis olvasmány - a szó szoros értelmében. Bodrog Miklós Lépcsőfokok című sorozata négy egész kicsi füzetecskét jelent. Olyan méretüt, ami nem hogy egy táskába, de egy zsebbe is belefér. S hogy mért lenne jó zsebben tartani? Azért, mert ha buszon-vona- ton-metrón vagy bárhol várakozva előveszi az ember, akkor nemcsak elütötte az utazás vagy várakozás üres perceit valamivel, hanem szembetalálkozik az Isten szeretetét elénk táró evangélium felszabadító, üdítő, jó­kedvre derítő levegőjével. Bibliai történetek, személyek, üzenetek szólítanak meg a színes füzetek lapjain. Az első lépcsőfokon Zákeus áll. A róla szóló füzet Az öröm érkezése címet viseli. Szá­momra ez a legkedvesebb a négytagú sorozatból. Elárul­ja, hogy szerzője a lélek ismerője, aki imponálóan mozog a világirodalomban, és közelről látja korunk emberét. Küzdelmeit, örömeit, azt a kifinomult technikát, amivel örömre vadászva elrabolja magától az örömöt. Akinek örömei vannak, de nincs öröme. Akire rátapadt aranyál­arca. Aki csak kapni akar, adni nem. Akiben - mert irgal­mas Istenünk van - az öröm mégis szállást keres. A szerző ismeri ezt a magunkfajta embert, látja csap­dáit, maga is vívja küzdelmeit. Elsősorban azonban minden egyéb ismeretét fölülmúlóan teológus. Nem épp eszébe jutó gondolatokat oszt meg velünk egy bib­liai történet kapcsán, hanem megtalálja az ige közép­pontját. Megbízható kortörténeti ismerete, magával ra­gadó stílusa elröpít a ,júdeai Rózsadombra”, Jerikóba. Biztos kézzel mutat rá a látnivalókra, és kalauzol a ko­rabeli szokások között. Mindezt azonban azért teszi, hogy visszaérkezzen hozzánk, ma élő emberekhez, és Lépcsőfokok most már nekünk mondja el, amit Zákeus üzen. Meg kell hallanunk a hangját, mert hiteles, mert biztos isme­ret talajáról úgy szólít meg az evangéliummal, hogy ko­molyan kell vennem. Hagyom, hogy megmutassa, mi a „kis jövő” és mi a „nagy jövő”. Keresztyén hitünk leg­féltettebb kincseit adja át a mai olvasónak olyan formá­ban, hogy ráébreszt: ez vonzó és időtálló kincs, ma is, számomra is értékes. A harmadik füzet mutat még be hasonló stílussal és megközelítéssel egy teljes bibliai történetet, a tékozló fiú történetét. A jelzőt azonban többes számba teszi, hisz nemcsak a fiatalabb fiúra, hanem a bátyjára is igaz. Sőt egy másik értelemben az apára, sőt a mennyei Atyára is, aki minden gyermekére pazarolja, „tékozolja” szeretetét. A második és negyedik füzet nem összefüggő törté­netet tár elénk, hanem küzdelmeinkhez (Belső harca­ink), a bennünk felkerekedő viharok megszelídítéséhez kínál bibliai segítséget, miután feltárta, s a lélek kérdé­seiben járatlanabbaknak is megmutatta, mifélék ezek a viharok és küzdelmek. Pusztaságaink, szavaink, ősse­bünk - próbálja megértetni velünk, mi is rejlik abban, ami bennünk nem látható. Extra tudománynak nevezi - és mennyire igaza van! - a Pál apostoli bölcsességet: tu­dok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Gyógyítani próbálja tipikus mai betegségünket, amelyben a „nincs” olykor teljesen eltakarja szemünk elől azt, ami van. Ke­nyeret kínál és élő vizet, ami hol a patak tiszta vize, hol hidegzuhany, amivel Atyánk ébreszt lelki alvásunkból. De azzal is próbálkozik ez a füzet, hogy belső zűrza­varunkban („Ábeli zűrzavar") eligazítson. Hogy ne ke­verjük össze a komolyságot a komorsággal, a rendet a szigorral. Hogy ne engedjünk magunkra elhordozhatat- lan terheket rakni, még akkor sem, ha ezzel tekintélyes, komoly, vallásos emberek próbálkoznak. Olyanok, akiknek mindennapi imádságukban ilyen kérés is szere­pel: „Mindennapi felháborodásunkat add meg nekünk ma”. Amolyan „vallási játékvezetők”, akik másoknak osztogatják a sárga meg piros lapokat. Nyilvánvaló, hogy Bodrog Miklós úgy kalauzol saját lelkünk és az evangélium megismerésének útján, hogy közben hu­morérzékünkre is számít. Segít, hogy úgy ismerjünk rá hibáinkra, hogy látásuktól ne összeroppanjunk, hanem kedvünk legyen szakítani velük. Könnyű kis olvasmány - mondtam. S láthatjuk: éle­tünk súlyos, nagy kérdéseit és nagy lehetőségeit hor­dozza. Talán ez is a varázsa. Úgy fed föl titkokat, hogy beavat. Úgy leplez le bűnöket, hogy fel akar szabadíta­ni alóluk. Úgy tanít, hogy nem a tudatlanságunkra pirít rá. Emberbarát, jó hírt mondó, felemelő füzeteket adott ki evangélikus lelkész szerző tollából a Szent Gellért Kiadó. Néhány írást ismerhetnek közülük az Evangéli­kus Élet olvasói, de nem mindegyiket. Jó szívvel aján­lom mindenkinek, aki szeret a szó szoros és átvitt értel­mében is gazdagító, olvasható, frissítő füzeteket tartani a zsebében. Köszönet érte a szerzőnek és a kiadónak. A Lépcsőfokok természetesen Sajtóosztályunkon is meg­vásárolhatók, illetve megrendelhető a Szent Gellért Kiadónál. (1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 1.) Szabóné Mátrai Marianna y « »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom