Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-04-11 / 15. szám

4. oldal 1999. ÁPRILIS 11. Evangélikus Élet TEMPLOM, EGYHÁZ, GYÜLEKEZET A rról gondolkodunk együtt, hogy mi a templom, egyház, gyülekezet ere­dete, oka, értelme, célja. Találkoztam olyan hívő emberrel, aki azt képviselte, hogy nincs szükség temp­lomra, de még arra sem, hogy a keresz­tyének csoportosan találkozzanak, mert a hit személyesen terjed embertől emberig. Az apostolok is így éltek. Sőt az első há­rom évszázadban nem is volt temploma a keresztyéneknek. A templom „emberi” találmány. Valóban belegondoltunk-e már, hogy Jézus akart-e templomokat? Egyáltalán Jézus mit szólna jelenlegi egyházi életünkhöz? Mit mondana a gyülekezet szolgálatáról, céljáról? Ha megjelenne közöttünk, mit mondana ne­künk, pl. egy presbiteri ülésen. Hogyan szavaznánk „indítványairól”? Szentlélek által ma is szói hozzánk, ki­jelenteni akaratát. De halljuk-e? A soltvadkerti evangélikus énekkar im­már két éve működik újra, töretlen lelke­sedéssel. A fiatalokból, valamint fiatalos idősebbekből álló 40 fős dalárdáról már olvashattunk az Evangélikus Élet hasáb­jain. Műsorainkat a sokoldalúság jellem­zi: a vallásos tárgyú repertoár mellett több nyelven énekelnek könnyedebb hangvételű műveket is, így madrigálokat és régi slágerzenét is - mikor mi szüksé­ges... A télen meghívás jött Gémes Istvántól és feleségétől, Réka nénitől, akik a Stutt- gart-környéki magyar protestánsokat gondozzák. „Március 15-én titeket aka­runk hallani” - állt a levélben. És az énekkar, komolyan véve a meghívást, lá­zasan készülni kezdett. „De hova is me­gyünk?” - kérdezgették egymástól. Amellett, hogy Stuttgartról nagyon sok embernek a német ipar egyik fellegvára jut eszébe (Mercedes-Benz!), azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rengeteg ha­zánkfia él ott. A Magyarországgal hol gyengébb, hol erősebb gazdasági-kultu­rális kapcsolatban levő Baden- Württemberg tartomány sok menekült­nek és kivándorlónak adott és ad ma is otthont. A vallásos magyarok amellett, hogy „papíron” esetleg a lakóhelyük szerinti egyházközség tagjai, anyanyel­vükön is hallgathatják az igét a magyar A templom a bűneset következménye. Ádámnak nem volt szüksége templomra, mert élő, személyes kapcsolatban, beszé­lő viszonyban volt Istennel. Adám nem járt bibliaórára. Nem kellett keresnie Is­tent, mert ismerte Őt. Adám (=föld porából való ember) és Éva (=élők anyja) története nem mese és nem helyszíni riport, hanem kinyilatkoz­tatás az emberi élet eredetéről egyszerű megfogalmazásban. Tehát a törés, a sza­kadás, a távolság, a bűneset miatt van ar­ra szüksége az embernek, hogy keresse Istent. Káin és Abel már oltárt épít kövekből az Úrnak, ahol az első gyilkosság is történt. Később is gyakran építettek ol­tárt. Pl. Noé és családja, miután a krízis, római katolikus vagy az evangélikus lel­késztől. Gémes István „hívei” egy olyan körben helyezkednek el, melynek sugara mintegy 100 km. A lelkigondozás ma­gyar nyelvű istentiszteletek, közös éne­keskönyv, az Útitárs című saját kis lap, családlátogatás és sok egyéb formában történik. A magyar fiataloknak saját tánccsoportjuk és cserkészcsapatuk van. Őket láthattuk együtt a március 15-i ökumenikus istentiszteleten Stuttgart Bad Cannstadt nevű városrészében. A közös úrvacsorát és áldozást ünnepi fo­gadás követte, ahol a Csöbörcsök tánc- együttes roppant technikás tánca után a soltvadkerti énekkar adta elő ünnepi mű­sorát. Ez nemcsak énekszámokból, ha­nem a forradalomra és szabadságharcra emlékező szövegrészekből is állt. Az ün­nepi beszédet Jókai Anna írónő mondta, párhuzamot vonva 1848 és 1956 között, a jelen helyzetet is értékelve. A több száz fős vendégsereg nem zajongott és nem ment haza. Csendben itták a szót a sok esetben viharvert sorsú emberek. Volt kinek elmondani a gondolatokat, találtak a szavak és belül tovább dolgoztak. Az estet a székely himnusz eléneklésével zártuk, de ez nem a „vendéglátóipari székely himnusz” volt, hanem az a szív­ből jövő fajta... Ifj. Káposzta Lajos az ítélet után kilépve a bárkából, hálát adtak megmenekülésükért. Mózesnek sem lett volna szüksége a szent sátorra, frigyládára, mert Mózes beszélő viszonyban volt Istennel. A nép viszont tévelygett. Össze kellett őket gyűjteni valahol, ki kellett hirdetni a tör­vényt, Isten akaratát, az aktuális igét. Később Salamon megépítette az ókori kelet csodáját, a jeruzsálemi templomot. Ismerjük Salamon király templomszen­telési imáját, amelyben ezt mondja: „De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhat­nak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!” (lKir 8,27) Hová és mibe akarjuk beszorítani az Is­tent? Ostyába, Bibliába, teológiai rend­szerekbe? O minden elképzelésünknél nagyobb. Amikor Jézus megjelenik a templom­ban, megdöbbentő módon viselkedik először. Ostorral felforgatja a kultuszt. A templomot imádság házának, tehát az Is­tennel való egység lehetőségének mond­ja. Nem a templom és a templombaj ár ás a cél. A mennyiség se jelzi mindenkor a minőséget. Szoktuk mondogatni, hogy bizonyos ünnepeken milyen sokan is voltak a templomban. De ki az, aki telje­síti az Isten akaratát? Tehát a templom nem cél, hanem drága eszköz. Pál apostol azt tanítja: „Isten templo­ma vagyok. ” (lKor 3,16) Valóban az a tapasztalatunk, hogy az Istennel való kapcsolathoz nem mindig van szükség a templomra. Táborokban, konferenciákon is számtalanszor átéltük Isten jelenlétét a Tisza partján, sátor mélyén, erdőben, bárhol. Isten szava hitelesen, erővel han­gozhat bárhol. Az ígéret nem kövekről szólt, hanem a személyes találkozásról: „ Ha ketten vagy hárman az én nevemben együtt lesznek, ott leszek velük én is. " Az Ural menti németeknek évtizedeken át nem volt templomuk, bibliájuk, lelké­szük, mégis megmaradtak a hitben. A Jelenések könyvében olvassuk (21. fejezet), hogy a jövendő világban sem lesz templom, mert Isten lesz minden mindenekben. Akkor tehát mire jó a templomi Egy­részt praktikus oka van. Az időjárás vi­szontagságaitól védve találkozhatnak az Istent kereső emberek. Másrészt, nézzük csak mit mond Salamon imájában a templom „hasznáról”? Pl. ha valaki vét­kezik felebarátja ellen, akkor a templom­ban Isten bizonyítsa rá vétkét. Vagy, ha bezárul az ég, nincs eső és éhínség, a gyülekezet könyörög Istenhez: „...ha va­laki elismeri, hogy miatta van a csa­pás... ” Isten bocsássa meg a vétket. Gon- doltunk-e már ilyen összefüggésben a XX. századi történésekre? Az egyház ke­mény üldöztetést szenvedett, de van-e, aki Pállal együtt mondaná: a bűnösök között az első én vagyok. Ézsaiás tud olyanról, amikor Isten ma­ga vonja el a terméketlen szőlő mellől a kerítést, hogy lelegeljék a vadak. Amikor némelyek revansra vágynak, gondolnunk kell arra is, hogy az egyház részben íté­letet élt át, amikor szabadon garázdál­kodtak a „vadak”. Újra nem szabad en­gedni a „vallásos gőg” kísértésének. A célja mindennek, hogy felépüljön a „lelki templom, élő kövekből". Kik az élő kövek? Akik Istennel élő, személyes kapcsolatban élnek, akik reprezentálják, bemutatják Isten országát a földön. A Lé­lektől újjászületettek, akik az egész vi­lágban az élő Isten temploma, függetle­nül tértől, időtől, felekezettől, politikai, társadalmi viszonyoktól, akiken keresz­tül közel jön az Isten országa. Sokan megbotránkoznak az egyház, a gyülekezet feszültségein. Bizonyára számtalan emberi esendőség is megtalál­ható az egyházban, de a feszültség, az élet jele is. Itt konfrontálódik a fény a sötétséggel, az igazság a hazugsággal. Hogyne lenné­nek feszültségek, krízisek. A 25. Zsoltár­ban azt olvassuk, hogy az Úr megtalálja a vétkesekhez az utat. Ezen van a hang­súly. Folyamatosan hirdettetik a törvény és az evangélium, hogy folyamatosan térhessenek meg az emberek. Jézus je­lenléte provokatív. Csak a temetőben van csend. Ahol közömbösek, alszanak, ott nem is történik semmi. A gonosz csak az élőket támadja, potenciális ellenfeleit, így érthető Jakab bíztatása: „teljes öröm­nek tartsátok, ha különféle kísértésekbe estek”. Azért örüljetek, mert éltek. Ne a kísértés tényének örüljetek, hanem an­nak, hogy éltek... Az egyház egyszerre isteni és emberi, sőt ördögi is. Jézus reálisan látta a gyüle­kezet állapotát. A templomosokat egy­szer úgy szólította meg, hogy ti az ördög atya gyermekei vagytok. (Jn 8.). Ez bi­zony feszültséget jelent. Az egyház vég­telenül emberi, esendő, de benne mégis Isten ereje van. Jézus is tanított erről, a konkoly együtt nő a búzával és nem a je­len feladata a válogatás. Jézus egyháza, „népegyház”. Meghív mindenkit. Ez öröm is, de a gondok, nehézségek is eb­ből fakadnak. Ezt tudomásul kell ven­nünk. Nem a mi dolgunk előrehozni az ítéletet. A világ végéig megmarad az egyház. Két okunk is van ezt gondolni. Először is az egyházat Isten alapította. Másodszor, mert Isten garanciát vállalt ezért. De mi nem az egyházban hiszünk, hanem az élő Istenben. Ezért nem csalódunk. Az egy­házat szeretjük, mint édesanyánkat (anyaszentegyház), akkor is, ha néha gondok vannak vele. Lélekben el kell és lehet jutni a templom nélküli állapotra, amiről a Jelenések könyvében olvasunk. Amikor Isten határozza meg életemet. Egész életem egzisztenciám lesz isten- tiszteletté, keresztséggé, úrvacsorává, igehirdetésé, szereteté. A templom, a gyülekezet szolgálati területté válik és nem céllá. A prófécia szerint „mindnyá­jan Istentől tanítottak lesznek”. Szeverényi János (Elhangzott Kelenföldön, templomszentelési emlékünnepen.) A legszórványabb szórvány Osztálytalálkozó volt a soltvadkerti evangélikus elemi iskola egykori diákjai számára 1999. március 6-án. Nagy örömmel készültünk a találkozóra, hogy közelről-távol- ról érkezve, együtt emlékezzünk. Számomra az örömbe izga­lom is vegyült, hiszen osztálytársaim legtöbbjét gyermekko­rom óta nem láttam. Hogy ismerem majd meg őket?!... De kár volt izgulnom. Hamarosan megismertük egymást, és örültünk, örültünk a találkozásnak. A bevezető áhítatot Káposzta Lajos esperes tartotta Prédiká­torok Könyve 5, 18-19 alapján. „Ha pedig Isten valakinek gaz­dagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt él­vezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredmé­nyének: ez Isten ajándéka. Az ilyen nem sokat gondol élete mú­lásával. mert Isten megengedi, hogy szívből örvendezzen. ” Is­ten megajándékozott minket. Örüljünk szívből ajándékainak! Aztán Szakács László, egykori kedves tanítónk emlékezett meg iskolánkról, tanulásunkról, az együtt eltöltött időkről. Hadd emlékezzem egy kicsit én is: 1937/38-as tanév kezdete. Új tanító bácsi érkezett Soltvadkertre, hogy átvegye osztályun­kat. Fiatal, gyermekbarát, telve tervekkel, elhatározásokkal. Mi, apró népe, 7-8 évesek, egy-kettőre megszerettük Laci bá­csit. Öröm és játék volt nála tanulni. Első óránk mindig hittan volt. Mintha csak jelezni akarta volna: „Minden tekintetben Is­ten legyen az első”. Laci bácsi úgyszólván kézen fogott minket, úgy vezetett Jézushoz. Meghitt légkörben repült az idő. Megnéztük az evangélikus óvodát, ahol a Jézusban való hit első kis bimbói fakadnak, hogy majd idővel gyümölcsözzenek Isten dicsőségére. Bemen­tünk a templomba, ahol egykor a keresztség és a konfirmáció áldásában részesültünk. Az épülő „találkozás házát” is felke­restük. Ezután utunk a temetőbe vitt, ahol koszorút helyeztünk el Sikter András esperes lelkészünk és három tanítónk sírjára. Közben este lett. Egy étteremben közös vacsorával fejeztük be vidám együttlétünket. Számomra mégsem ez volt a befejezés. Másnap, vasárnap délelőtt megszólaltak csengve-bongva azok a régi harangok. Kedves hangjuk a szívemig hatolt, az istentisztelet áldása pe­dig elkísért. Távol vagyok újra, és mégis közelebb. Közelebb maradnak a kedves helyek, a kedves arcok. Emlékezésem imádsággá lesz: „Istenem, áldd meg, áldd meg őket!” Stenczel Klára Missziói Pályázat 1999. Egyházunk Missziói, Ifjúsági és Gyermekbizottsága missziói pályázatot hirdetett gyülekezetek, egyházmegyék missziói munkájának támogatására. A felhívásra 87 pályázat érkezett. Az igényelt támogatások összege 7,927,800 forint volt. Ezzel szemben az Elbíráló Bizottságnak 2,200,000 forint odaítélésére volt lehetősége. Az 1999. március 9- én tartott elbírálás során született határozat értelmében a következő gyülekezetek és egyházmegyék részesülnek támogatásában. Isten áldása legyen a pályázati célok megvalósulásán! Pályázók Támogatás (forint) Alberti Evangélikus Egyház 30 000 Alsósági Evangélikus Egyházközség 15 000 Bács-Kiskun Egyházmegye Esperesi Hivatal 20 000 Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye TV Misszió 20 000 Bakonyszentlászlói Evangélikus Egyházközség 30 000 Béri Evangélikus Egyházközség 30 000 Bokori Evangélikus Egyházközség 20 000 Bp.-Zuglói Evangélikus Gyülekezet 30 000 Budahegyvidéki Ifjúsági Ének- és Zenekar 20 000 Budai Evangélikus Egyházmegye 50 000 Budapest-Kelenföld Evangélikus Gyülekezet 30 000 Büki Evangélikus Egyházközség 30 000 Csanádapácai Evangélikus Egyházközség 20 000 Csepeli Evangélikus Egyház 30 000 Csővári Evangélikus Egyházközség 20 000 Dombóvári Evangélikus Egyházközség 20 000 Dunaharaszti Evangélikus Gyülekezet 40 000 Dunaújváros-Kisapostag Társult Evangélikus Egyházközség 30 000 Felsőpetényi Evangélikus Egyházközség 30 000 Fóti Evangélikus Egyházközség 30 000 Gerendás-Csorvási Társult Evangélikus Egyházközség 30 000 Gödöllői Evangélikus Egyházközség 20 000 Gyóni Evangélikus Egyházközség 20 000 Gyünk és Környéke Evangélikus Egyházközség 30 000 Győrújbaráti Evangélikus Egyházközség 30 000 Harkai Evangélikus Gyülekezet 20 000 Hatvani Evangélikus Egyházközség 30 000 Kaposvári Evangélikus Egyházközség 30 000 Komáromi Evangélikus Egyházközség 20 000 Kondorosi Evangélikus Egyházközség 30 000 Kőbányai Evangélikus Egyházközség 30 000 Körmendi Evangélikus Egyházközség 30 000 Középhalmi Evangélikus Misszió 20 000 Lébényi Evangélikus Gyülekezet 20 000 Lovászpatona - Vanyolai Evangélikus Társult Egyházközség 20 000 Lőrinci „SÁMUEL-CSOPORT” és Lőrinci Ifjúság 30 000 Medgyesegyházi Evangélikus Egyházközség 30 000 Mezőberény I. kerület Evangélikus Egyházközség 30 000 Miskolci Evangélikus Egyházközség 30 000 Monor-Bénye-Káva Társult Evangélikus Egyházközség 30 000 Mustármag Egyesület 50 000 Nagykanizsai - Szepetneki Evangélikus Társegyházközség 30 000 Nagyszénási Evangélikus Gyülekezet 20 000 •Nagytarcsai Evangélikus Egyházközség 20 000 Nemeskoltai Evangélikus Egyházközség 30 000 Nógrádi Evangélikus Esperesség 50 000 Nyírszőlősi Evangélikus Gyülekezet 40 000 Óbudai Evangélikus Egyházközség 30 000 Orosházi Evangélikus Egyházközség 30 000 Ostffyasszonyfai Evangélikus Egyházközség 30 000 Ózdi Evangélikus Gyülekezet 30 000 Őrimagyarósdi Evangélikus Egyházközség Ifjúsága 30 000 Pápai Evangélikus Egyházközség 30 000 Pécsi Evangélikus Egyház 30 000 Pesterzsébeti Gyermekbibliaórás Kör 20 000 Pilisi Evangélikus Egyházközség 30 000 Répcelak - Csánigi Evangélikus Ifjúság 30 000 Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség 40 000 Sikátori Evangélikus Gyülekezet 20 000 Somlószőlősi Evangélikus Egyházközség 20 000 Somogy - Zalai Egyházmegye 50 000 Szákszendi Evangélikus Egyházközség 30 000 Szarvas Ótemplomi Evangélikus Gyülekezet 30 000 Szarvasi Újtemplomi Evangélikus Egyház 30 000 Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség 30 000 Szentgotthárd - Őriszentpéteri Egyházközség 30 000 Tengelici Evangélikus Egyházközség 30 000 Újpesti Evangélikus Gyülekezet Ifjúsága 30 000 Uraiújfalui Evangélikus Egyházközség 40 000 Vanyarci Evangélikus Egyházközség 30 000 Várpalotai Evangélikus Egyházközség 30 000 Vasi Evangélikus Egyházmegye 40 000 Vasi Evangélikus Egyházmegye Ifjúsága 7 000 Vecsési Evangélikus Missziói Egyházközség 10 000 Veszprémi Evangélikus Egyházközség 20 000 Veszprémi Evangélikus Egyházmegye Esperesi Hivatala 50 000 Zalaistvándi Evangélikus Egyházközség 30 000

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom