Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-08-15 / 33. szám
1999. AUGUSZTUS 15. 3. oldal Evangélikus Élet 48 éves szolgálat után ... búcsúzás Szügy, 1999. június 27. vasárnap Felhőtlen reggel, ragyogó napsugaras reggel köszönt ránk. 10 óra, beharangoznak a délelőtti isten- tiszteletre. A felső és az alsó végről, valamint a templommal szembeni utcákból sorakoznak az emberek. A gyülekezeti teremből jönnek a hittanosok, élükön tisztelendő nénivel (hitoktatójukkal), fehér blúzban, sötét szoknyában, nadrágban - az alkalomhoz illően. Ma rendhagyó istentisztelet lesz, az iskolás fiatalok tanévzárója, és búcsúzik lelkészünk, Záborszky Csaba, aki 48 év szolgálat után nyugalomba vonul. Hangzik az igehirdetés az Útmutató igéje, Jn 20,21 alapján. Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. ” Küldetés! Ez a foMajd a felnőttekhez is volt szava: „Isten mondja: elég! - nem lehorgasztott, de felemelt fejjel megyünk el. Megöregedtünk, távozunk. 28 évig itt szolgáltunk. Most eszembe jut egy kis eset: Kicsi óvodások közeledtek sétálva a templom felé. Óvónénijük szólt hozzájuk »gyerekek énekeljetek« s a gyerekek rázendítettek, - »ne aggodalmaskodjál...« - a templom és a parókia közelsége, ahová vasárnaponként bibliaórára jártak, erre az énekre ihlette a kicsiket.” Az elvegalom határozta meg az aznapi prédikációt, a küldetés-tudat végigvonul szolgálatba lépésétől egészen a mai napig, s reméljük, hogy még ezentúl is mindvégig, míg egészségen, életben tartja az Úr lelkészünket. Mint teológiai hallgató egyedül állt a világban. Szüleit korán eltemette. 14 éves volt, amikor édesanyját veszítette el, s 20 éves korában édesapját temette. Kegyelem, Isten megszólítja, és orvosi pálya helyett a lel- készi pályát választja. Állomáshelyei: Eszter- gom-dorogi s. lelkész, majd az ózdi gyülekezetben szolgál. Innen kerül Felsőpeténybe, ahol 18 éven át pásztorolja a gyülekezetét. 1971. március 5-én Szügy és fíliái hívják meg és választják lelkészükké Fábry Mihály lelkész utódjaként. Szügyben való beiktatására választott igéje: 1 Kor 4,1-2: „Mint Krisztus szolgája és Isten titkainak sáfára” szolgálta egyházát, de nemcsak lelkileg, hanem a fizikaiakból is kijutott bőségesen az itt eltöltött 28 év alatt. Isten kegyelméből még a „nehéz időkben” renovált, újat épített. Szügyben gyönyörű nagy templomunk belső festése, Csesztve (fília) új templom, Patvarc új imaház, Mohorán tető és harangláb felújítás - hogy csak a jelentőseket soroljuk. „Hálás szívvel álltam mindég a szószéken. Hitvallással el tudom mondani: mindeddig megsegített az Úr” - hangzik lelkészünk ajkáról. „Szolgálatomat csak Isten ítélheti meg. Nem éreztem magam alkalmasnak, én is mondtam: ifjú vagyok. - de hallottam a küldő belső hangot, »ne félj, menj!«, azután fejet hajtva könyörögtem, hadd legyek mindvégig hűséges tanítványod, Uram.” Tisztelendő asszony köszöntötte a hit- tanos ifjúságot a tanévzáró alkalmából. Kérte őket, hogy amiket tanultak, azt jól szívükbe véssék. Szeressék és olvassák a Bibliát, mert abból az életben mindenre feletetet kapnak. Hiszem, hogy a hittanórák nem voltak hiábavalók. tett mag csírája ez a kis epizód. A növekedés és termés az Isten dolga. A gyermekek verssel és imádsággal köszöntöttek. rl' Majd Becsjanszki János felügyelő lépett az oltár elé. Igével és meleg szavakkal köszönte meg a lelkész-házaspár szolgálatát s átadta a gyülekezet ajándékát. Lelkészünk könnyezve ölelte át fiatal felügyelőnket. A község polgármestere, Markó Antal, méltatta a munkálkodást, mely az egyház és a község életében békességben, egymást megbecsülve folyt. „Mert nem mindegy, hogy a lelkész milyen kihatással van a község lakosságára.” Köszöntését ajándékátadással fejezte be. Csadó György fiatal édesapa két kisfiával gitárkísérettel énekkel köszöntöttek. A gyülekezet énekkara több énekszámmal szolgált. Végül iß. Záborszky Csaba mondta el mély átérzéssel Reményik Sándor: „Mi mindég búcsúzunk" című versét. Záróénekkel ért véget istentiszteletünk. Lelkészünk a templomajtóban külön- külön mindannyiunkkal egy-két kedves mondattal kezet fogva köszönt el. Kérjük Isten áldását további életu- tukra! Egészségben, szeretetben töltsék nyugdíjas idejüket, amíg itt a földi életben tart az út. „Isten velünk, viszontlátásra” Kaposvári Ilona Detre János esperes köszöntése ~\ Szombat délután hívogatott a harangszó Aszódon a templomba istentiszteletre. A hálaadó istentisztelet családi és gyülekezeti alkalom volt egyszerre: a gyülekezet lelkésze, Detre János esperes 60. születésnapját tartották hálaadással. Vendégek, szolgatársak és barátok is megjelentek a gyülekezet soraiban. Hatvan évből 35 évet Aszódon töltött tíz ünnepelt, aki az ünneplést Isten szeretetére hárította. A liturgiát három fiatal lelkész végezte, akik az aszódi gyülekezetből indultak: iß. Detre János, az esperes fia, Kustra Csaba tápiószentmártoni lelkész és Fischl Vilmos alberti segédlelkész. Az igehirdetést dr. Harmati Béla püspök Zsolt 27,4 alapján tartotta: „ Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem, hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam milyen jóságos az Úr és gyönyörködhessem templomában. ” Ez az ige meghatározta az egész köszöntést. Isten színe előtti hálaadás volt a gyülekezetért, a templomért, a gimnáziumért, a szolgálatért. Az istentisztelet után a gimnázium aulájában folytatódott a köszöntés. Harmati Béla püspök, Baranyai Tamás espereshelyettes, Roncz Béla, a gimnázium igazgatója mellett a város polgármestere, a református gyülekezet lelkésze, Káposzta Lajos esperes, mint évfolyamtárs és sokan mások szóltak és örültek együtt a családdal és a gyülekezettel. Detre János szolgálatának megbecsülése csendült ki a szavakból. ______________________________y A ku lisszák mögött Magyar Rádió „Vasárnapi Újság” műsora Lakatos Pál főszerkesztő úrnak Tisztelt Főszerkesztő Úr! A „ Vasárnapi Újság ” pünkösdi (05.23.) műsorában szó esett arról, hogy a Hit Gyülekezete egy olyan oktatási intézményt működtet, melyet Bornemiszáról neveztek el. A közlés megdöbbentett. Az egyébként is szívszorító riportnak ez az apró részlete felfedi ennek a közösségnek erkölcsi színvonalát. A nemcsak a családdal, hanem a történelmi egyházakkal is szembeforduló társaság az emberek megtévesztésének mindenféle eszközét felhasználja. Az 1535-1584 között élt Bornemisza Péter evangélikus lelkészként és püspökként a hazai reformáció lutheri ágának egyik legkiválóbb munkása volt. Posztillás köteteivel, - közöttük a maga korában hatalmas vihart kiváltó „Ördögi kísértések”-kel, - vagy éppen a „Magyar Elektrá"-val olyan vallásos és nemzeti érdekeket alkotott, amelyeket még azok is tiszteletben tartanak, akik hitét, vallásos buzgalmát kívülről szemlélik. A magát „kereszténynek" valló közösség ezzel a névadással azt a látszatot kelti, mintha a Hit Gyülekezetének a püspök tisztes személyéhez, illetve az Evangélikus Egyházhoz köze lenne. A hitnek és a vallásos irányzatoknak ilyen ravasz összemosása ellen tiltakoznunk kell! Egyben fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az effajta névadás nélkülöz minden morális alapot, s ellentétben áll a 7. („Ne lopj!") és a 8. („Ne tanúskodj hamisan! ") parancsolat tilalmával. A tisztesség minimuma az volna, ha az iskolát Németh Sándorról, vagy a Hit Gyülekezete más vezetőjéről neveznék el. Kérem, hogy tiltakozásomat és helyre- igazításomat - amennyiben lehetséges - közölni szíveskedjenek, v. Őszinte tisztelettel: 'vi Id. Magassy Sándor ny. evangélikus lelkész Tisztelt Országos Felügyelő Úr! A „ Vasárnapi Újság" tegnapi (05.23.) (Egy talán közérdekű levelezés) 602. számában riport hangzott el a Hit Gyülekezetének romboló tevékenységéről. Ennek keretében szó esett Bornemisza nevével fémjelzett iskoláról is. Keresztnév hiányában elképzelhető ugyan, hogy a névadó akár a Gárdonyi regényalak Bornemissza Gergely volna, bár már a vezetéknév más írásmódja azért eligazít. Ennyi kockázatot a gyors reagálás érdekében vállalnom kellett. Csatolom a főszerkesztőnek („felelős szerkesztőnek") írott levelem egy-egy másolati példányát. Tájékoztatásul megjegyzem, hogy - emlékezetem szerint - pár évvel ezelőtt Győrött a helyi tévében kísérletezett a Hit Gyülekezete önmagának, mint „új evangélikus közösségnek" reklámozásával, amit azonban lttzés Gábor akkori igazgató lelkésznek az illetéktelen és megtévesztő névhasználatára vonatkozó tiltakozása alapján vissza kellett vonnia. Mivel a megtévesztő névhasználat a Rádió nagy nyilvánossága előtt hangzott el, ezért - állásom feltüntetésével - megkísérelem a nyilvános korrekciót. Úgy gondolom azonban, hogy Egyházunk vezetőinek hivatalos tiltakozása -túl a morális elkötelezettségen - nagyobb súllyal jelennék meg a közéletben, mintha erről csupán egy nyugalmazott lelkész ír. Csak látszólag „perifériális” kérdés, hogy a Hit Gyülekezete tisztes személyeket, illetve intézményeket használ fel a maga tisztességtelen törekvéseinek álcázására. Testvéri köszöntéssel: Sikátor, 1999. 05. 24. Id. Magassy Sándor ny. ev. lelkész id. Magassy Sándor 8439 Sikátor Kedves Sándor! Köszönettel köszöntelek, amiért volt erőd és bölcsességed a Vasárnapi Újságnál tiltakozni, illetve tömör információt adni Bornemisza Péter ügyében, nem tudom közölték-e, nyilvánosságot kapott-e. Ha igen, akkor a sajtóetika szerint az ügyet lezártnak kell tekinteni. Ha nem, akkor lehetséges, hogy kvázi teljesen hivatalosan, az egyházi elnökség kérjen helyreigazítást. Magam azonban, bármelyik esetben is fontosnak tartanám, hogy saját sajtónkban tájékoztassunk az ügyről. Volna ehhez kedved, vagy inkább rám bíznád, felhatalmazva, hogy közöljük az Ev. Életben az Vasárnapi Újsághoz írt leveledet. Talán tudod, hogy Fasor ügyben volt konfliktusunk a Vasárnapi Újsággal, nem részletezem, de megdöbbentett magatartásuk, amitől elhatárolódtunk és törekedtünk a lezárásra. Ezért is volt nagyon jó, hogy Te azonnal cselekedtél, mert bármilyen furcsa, a mi mozgásterünk korlátozott volt. Egyébként is - ezzel magam is egyetértek — a közéletben olykor nagyobb súlya van a személyes szónak, mint a hivatalosnak. Ezért választom én is többnyire a személyes megszólítást, mint a hivatallal alátámasztottat. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem kellene olykor hivatalosan is állást foglalni. Hálás lennék, ha tájékoztatnál a fejleményekről, és aszerint járnék el. Szeretettel Dr. Frenkl Róbert Budapest, 1999. június 14. Kedves Róbert! Köszönöm leveledet. Örülök pozitív hozzáállásodnak. Azért késtem ennyit a válasszal, mert néhány hetet ki akartam várni, hogy a Vasárnapi Újság levélben, vagy - ami igazán kívánatos lett volna - egyik következő adásában reagál-e felszólamlásomra. Semmi nem történt. Rövid írásom leközlését örömmel fogadnám. Az is jó volna, ha Te esetleg kiegészítéseket tennél az ügyhöz. Nekem eszembe jutott Scholz Lászlónak egy evangélizációs (?) írása, mely Júdás levélét magyarázza és „ Viaskodásunk fehér ördögökkel" címet kapta. Erre persze nem akartam utalni, de mint ötletet, szeretettel és bizalommal felajánlom esetleges használatra. Testvéri szívvel köszöntelek. Sikátor, 1999. július 7. Sándor Eddig a levelek. Többfajta okulásunkra. Frenkl Róbert „Elfogyott a regimentje...” Százötven évvel ezelőtt - 1849 július 28-án - vonult át Nyíregyházán seregével Görgey Artúr. Tokajból Rakamaznál lépett Szabolcs földjére és Nyíregyházán, Nagykállón keresztül Nyír- adonynál hagyta el a megyét és Aradra tartott. A dicsőséges tavaszi hadjáratot Görgey azzal koronázta meg, hogy visszafoglalta május 21 -én Budavárát. Az osztrák ka- marilla már áprilisban a harcmezőn akarta döntésre vinni a győzelmét. Ez azonban nem sikerült. I. Miklós orosz cárhoz fordultak segítségért, aki május 9-én megígérte a beavatkozást. Az osztrák seregek hadvezére Haynau lett, aki meglepetésszerűen a Dunántúlon termett. Görgey Komáromnál vívta a legvéresebb csatáját július 2-án, ahol maga is megsebesült. Mégsem tudta feltartóztatni az osztrákokat. Klapka július 11-én járt sikertelenül. A kormány Debrecenből június elején visszaköltözött Pestre, de július 2-án ismét menekülnie kellett Szeged, Temesvár, majd Arad irányába. Görgeynek nem volt más lehetősége, mint Nyíregyházán át Aradra vonulni. Az oroszok Erdélyt özönlötték el. Bem igyekezett feltartani a túlerőt. Július 25- én csatlakozott hozzá Petőfi Sándor. Visszakapta őrnagyi rangját, de se lova, se egyenruhája nem volt. Július 31-én Segesvár mellett Fehéregyháza és Héjasfalva között a 2600 magyar honvéd a tízezres túlerővel vette fel a harcot. Délutánra eldőlt az ütközet és Petőfi Sándort itt látták utoljára menekülni. Az osztrákok és oroszok egyesülésének már nem volt akadálya. Bem a Temesvárra húzódott csapatokat átvette Dembinszkitől. Augusztus 9-én csatát kezdeményezett, de vesztett. Kossuthnak nem maradt már más hátra, mint a teljhatalmat augusztus 11-én átadni Görgeynek, aki augusztus 13-án lette a fegyvert az oroszok előtt. Az utóvédharcok még tartottak. Október 2-án Klapka is feladta Komáromot. Következtek a megtorlások október 6-án Aradon, Pesten és az országban mindenütt. Kossuth Orsovánál elhagyta az országot és Bulgáriába, Vidinbe érkezett. Szemere Bertalan miniszterelnök a Szent Koronát Orsovánál földbe rejtette. Akik itthon maradtak, évtizedeken át énekelték: „Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje. ” Ápolták emlékét, szobrokat állítottak neki, intézményeket neveztek el róla. Petőfi Sándor születésének 150. esztendejében - 1973 augusztusában - szabolcsi fiatalok járták Erdély útjait. Felkeresték Segesvár mellett Fehéregyháza és Héjasfalva között az elhunyt költő emlékoszlopát. A Petőfi szavalóverseny kategóriagyőztese Papp Jenő ipari tanuló Petőfi verset szavalt ott, ahol a költő elesett. Felkészítője Nagy Ilona tanárnő volt. Dr. Reményi Mihály Hétfő: Csendben Isten előtt Munkaév-kezdő elcsendesedés Révfülöpön 1999. augusztus 30-31. Kedd: 13,00 Közös ebéd 14,00 Nyitó áhítat (Gáncs Péter) 15,00 Megtervezem a gyülekezet évi munkáját (Dr. Hafenscher Károly) 16,30 Az előadás megbeszélése 18,00 Vacsora 20,00 Hogyan kapcsoljuk össze a fiatalok szolgálatát a gyülekezet többi munkájával (Némethné Balog Eszter) 21,30 Esti áhítat (Gáncs Péter) 8,00 Reggeli 9,00 Reggeli áhítat (Gáncs Péter) 9,30 Tanuljuk és tanítjuk az istentiszteletet (Hafenscher Károly ifj.) 10,30 Az előadás megbeszélése 12,00 Ebéd 15,00 Együtt munkatársaimmal (Szabó Vilmos) Az előadás megbeszélése 17,00 Záró áhítat úrvacsora ünnepléssel (Gáncs Péter) 18,00 Vacsora (Ez a találkozás egyben a Püspöki körlevélben szeptemberre meghirdetett csendesnapot is magába foglalja.) Részvételi díj: 2800 Ft. Kérjük gyülekezeteinket, hogy ezzel támogassák a résztvevőket. Jelentkezés: Evangélikus Oktatási Központ, 8253 Révfülöp, Füredi út 1. Pf. 31. Tel/Fax: 87/464-107
