Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-11-21 / 47. szám

2. oldal 1999. NOVEMBER 21. ■Evangélikus Élet r UJ NAP ÚJ KEGYELEM ISTENTISZTELETI REND VASÁRNAP ..Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. " Lk 12,35 (Jer 21,14; Mt 7,1; Mt 25,1-13; Zsolt 126,1-6) Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján Jézus Krisztus visszajövetelére gondolunk. Isten nép­ének állandó készenlétben kell állnia és így várnia dicsőségben visszatérő Urát. Ké­szen kell állnia a számadásra, az ítéletre. Ez a várakozás azonban nem félelemmel, hanem bizalommal teli. Hiszen kegyelmes Urunk van, aki az ítéletkor a mi földi életünk mellé az ő áldozatát is odatéve ítél. Ez hitünk tartalma, és reményteli vára7 kozásunk záloga. HÉTFŐ ” Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tydná kiismerni?! Éti, az ÚR vagyok a szívek vizsgálója, a lelkek megíttlője, mindenkivel úgy bánok, ahogyan megérdemli" Jer 17,9-10 (Gál 6,9; Lk 12p5-40; Mt 24,45-54) A mindenható. Isten előtt nincs olyan dolog, amit el lehetiy rejteni, pontosan ismeri minden gondolatunkat és tettünket, még a szívünk elrejjltt titkait is. S eljön a náp, amikor mindezt számon is kéri tőlünk. Jó lenne, ha estinkbe jutna ez, amikor ése- lekszünk, amikor közönyösek vagyunk mások sorsafiránt, amikor békédének; va­gyunk, vagy képtelenek a megbocsátásra. Jó lenne^na együtt tudnánk imádkozni a zsoltárossal: „Tiszta szívet teremts bennem Isteni / . - L V l^cnn „Kegyelemből van üdvösségetek a Kit által, és ez nem tőleték'vanj Isten rVCUU ajándéka ez. ” Ef 2,8 (Ézs 54,8; /.síd 12,12-17; Mt 25,1-130 Reförmáto- ri örökségünk, evangélikus hitünk összefoglalása, drága kincsünk ez a mondat Pál apostoltól. Isten kegyelmes szeretetének tjidata nélkül csak félelemmel és rettegés­sel várnánk Urunk visszajövételét. Tudva viszont, hogy üdvösségünk záloga Isten kegyelme, bátorsággal és örvendező reménységgel várjuk őt, és állunk maid meg előtte. A kegyelem a koldus üres keze; mi semmit sem adhatunk, Isten viszont a leg-' nagyobbat, egyszülött Fiát adta, hogy nekünk üdvösségünk legyen. Úr mégsem hagyta teljesen magára, hiszen akik teljes szívvel keresik őt, azok meg­találhatják. Megtalálhatják az Igében, ízlelhetik az úrvacsorában, beszélhetnek vele imádságban. S reménységünk van arra, hogy egykor újra színről-színre láthatjuk őt. SZERDA , Boldogok; akik befogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt. ” Zsolt 19,2 (ApCsel 6,2; Zsid 12,22-29; Mt 25,14-30) Az ember élete egé­szét Isten keresésével tölti el. Áhítozik a vele való közösségre. Sóhajtozik az aka­dályok miatt, amelyek elválasztják tőle. Isten azért teremtette az embert, hogy szo­ros szeretetközösségben éljen vele. A bűneset vont válaszfalat kettejük közé. De az CSÜTÖRTÖK "AmU Pec*‘8 szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevé­ben tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. ” Kol 3,17 : (ISám 10,7; Hz.43,l-7a; Mt 25,31-46) Az apostoli intés szerint tehát nem csupán fi gyülekezeti alkalmát, istentiszteletet, áhítatot kezdhetünk az ő nevében, hanem minden tettünk, szavunk ő az dicsőségére szolgáljon. Ennek következtében úgy kell élnünk, szólnunk, hogy miattünk az ő nevét ne érje gyalázat. Keresztény felelőssé­günk is ez, hiszen életünknek magáriák kell igehirdetéssé válnia. Urunk hiteles kép­viselőivé kell lennünk a világ számára. IPÉNTIIBI ■■ Borulj le Istenednek, az Úrnak színe előtt. Azután örvendezz mind­annak a jónak, amit Istened, az ÚR ad neked és házad népének. " 2Móz 26,10. 11 (Kol 3,15b; lPt 4,12-19; Júd 1-16) A megfáradt, depressziós em­ber egyik orvossága lehet, ha megpfiloáljuk vele megtaláltatni élete pozitívumait. Mert ha őszintén végiggondoljuk, nincs olyan élet, amelyben nem fedezhetjük fel a örömöket, az Isten ajándékait. Hitéletünk egyik veszélye az, hogy imádságainkban elfelejtünk hálát adni, csak a kívánságainkat soroljuk. Nem lehet okunk panaszra, hiszen még él az egyházunk, élrifk a gyülekezeteink, átvészeltek nehéz időket. Van okunk viszont az örömre és hálaadásra, mert az Úr mindezt csodálatosan cseleked­te velünk. m „ m SZOMBAT ”^z ón Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok szá­ját, úgyhdgy nem bántottak engem. ” Dán 6,23 (ApCsel 5,18-19; 2Pét 3,3-13: Jód 17-25) Egy életmentő csodáról ad hírt Dániel próféta. Ha nem is ilyenek, de életmentocsodákma is vannak még, amelyekben emberek az Isten esz­közei. Sokan hitüket is ilyen életmentő csodának köszönhetik. A bűneiben elveszett ember számára az életmentő csodát a golgotái kereszt botránya jelenti. A mi felada­tunk pedig az, hogy erről a csodáról, Isten mentő szeretetéről hírt adjunk, bizony­ságot tegyünk azoknak, akik még rettegnek. Holecska Anikó V SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ (ÖRÖKÉLET) VASÁRNAPJA Nem vég, hanem öröklét 2Pt 3, 8-14 Egyre inkább amolyan „világvége” hangulatban zajlik az életünk. Katasztró­fa-filmek büvöltében, s ugyanakkor va­lódi természeti katasztrófák okozta ré­mületben telnek napjaink. Telnek, még­pedig egyre sebesebben. A visszaszámlá­lás már régen elkezdődött, sőt lassan a végére is ér. Az pedig, hogy még egy hó­nap, vagy plusz még egy év eltelte hozza meg a valódi ezredfordulót, szinte mellé­kesnek is látszik. A figyelem a hozzáfű­ződő jóslatokon van. Még egy hónap, vagy még egy év és elpusztul a világmin­denség! - sugallják prófétainak tűnő, de inkább démoninak mondható emberi bölcselkedések. Amelyek kétségtelenül rímelnek Jónás próféta ismert szavaira: „Még negyven nap és elpusztul Ninive!” Csakhogy Ninive története egészen más volt. A felénk hangzó isteni üzenetben nem szerepelnek számok és dátumok. Is­ten időszámítása más, mint az embereké. Ha tévtanítók ezt nem is tudják, mi ke­resztyén emberek nem feledkezhetünk meg erről. Krisztus eljövetelének idő­pontját sem az első keresztyének, sem az utánuk következő nemzedékek nem álla­píthatták és nem is állapíthatják meg. Az a nap várat még magára. Azért nem jött még el - pedig már előfordultak ezred és századfordulók -, mert az Isten irgalmas és türelmes. Időt hagy és időt ad minden­kinek a megtéréshez, mert azt akarja, hogy a bűnösök megtérjenek és örök éle­tet nyerjenek. Péter apostol nem ítélet napjának, hanem az Úr napjának nevezi azt a napot, amikor Krisztus visszajön. Mert nem az ítélettartás ténye, hanem Krisztus Úr volta áll majd a középpont­ban. Az Úr napja nem a világ végét, ha­nem az Úr dicsőségét és az ő igazságos ítéletét hozza majd a földre. Az Úr napja teljes megújulást hoz a világra. Nem a kozmosz válik semmivé, hanem a meg­romlott, régi világ helyére lesz új ég és új föld, amelyben nem lesz többé bűn, csak igazság. Mert az Úr napját nem az ember hozza létre, nem az ember okozza téve­déseivel vagy gonosztetteivel. Az Úr napját, s annak idejét az Úr maga szerzi. Csakúgy, ahogyan O maga szerezte meg örömünk és reménységünk tárgyát: az örök életet, és O szabja meg annak felté­telét is. Jézus mondja: Aki hisz abban, nkt éngem elküldött, annak örök élete van. Ennek az örök életnek pedig már itt a földön kell elkezdődnie. Azaz úgy kell élnünk, mint akiknek örök életük van. Bizodalommal és reménységgel. Akiben pedig ez megvan, az nem számolgat és nem taktikázik. Az nem horoszkópokra és jóslatokra épít. Az nem fél és mások­ban sem kelt félelmet. Az az ember az újabb és újabb dátumok helyett Jézus lábanyomát kutatja. Az 0 tanításának és példájának igyekezik megfelelni. Állandó készenlétben van. Pontosan azért, mert nem tudja, hogy az Úr napjáig mennyi van még hátra és azt sem, hogy ő maga meddig él. Eveink számítását őseink már jó ideje Krisztus születéséhez igazítot­ták. Időszerű lenne már végre életünk fo­lyását és „ama nap” várását is Őhozzá igazítani, Őbenne megmaradni. Refor­mátorunk mondja: „Aki keresztyén, an­nak szervesen a szőlőtőből, Krisztusból kell születnie és sarjadnia. Mikor megke­resztelnek, vagy az evangélium megtérít, akkor a Szentlélek vesz a kezébe, mint anyagot, és új teremtményt gyúr belőlem. Megújul és megváltozik szívem alapja és talaja, úgyhogy új hajtássá leszek, mert Krisztusba vagyok ültetve, s belőle növök ki. ” Félelmek és aggodalmak helyett a tőle kapott küldetés kell, hogy betöltse életünket. Nem tudhatjuk, Isten mikor látja jónak, hogy szavával véget vessen az első te­remtésnek és elküldje közénk az új te­remtés áldott országát. De addig is úgy kell élnünk, mint ennek az eljövendő or­szágnak a polgárai: engedelmességben és reménységben. Örömmel és teljes bi­zodalommal várva az időt, amikor átköl­tözhetünk a mennyei Jeruzsálembe. Lászlóné Házi Magdolna Budapesten, 1999. november 21. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Széchey Béla; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgo­na u. 1. de. fél 9., Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10.; Dévai Bíró M. tér de. 10. (csa­ládi) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos;. V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Pé­ter; de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly; du. 6. ifj. Pintér Károly; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 5. szeretetvendégség; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Pétemé; de. 11. (úrv.) Rezessy Miklós; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Ferenczy Erzsébet; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Vá­ri Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Temp­lom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalo­ta, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVL, Batthyány I. u. de. 11. Blatniczky János; Mátyásföld XVI. Prodám u. 24. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv) Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákos­keresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Szabó János; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszent- lőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Soly­már Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ UTOLSÓ VASÁRNAPJÁN (ÖRÖKÉLET VASÁR­NAP) a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 24,37-51; az epistolája (igehirdetési alapigéje): 2Pt 3,8- 14. HETI ÉNEKEK: 493, 454. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. november 28-án, ád- vent 1. vasárnapján de. 10.05 órakor Pilis­ről, az evangélikus templomból. Igét hirdet Krámer György lelkész. Óbuda, III., József, az értelmiségi I. Mózes 45, 4-5: József ezt mondta' testvéreinek: „Jöjjetek közelebb hoz­zám!” Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: „Én vagyok József, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok és ne kesereg­jetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előtte­tek, hogy életben maradjatok” József már ifjú legény korában tipikus értelmiségi vonásokat mutatott. Csak bojtár volt a nyájnál, féltestvérei mellett, de ezt az alacsony státuszát kompenzál­ta: rossz híreket, hangulatjelentéseket hordott róluk apjuknak. Tájékoztatott, benfenteskedett, dörgölődzött a hatalom­hoz... Megtehette, mert ő volt a kedvenc, a tarkaruhás. Gyűlölték is őt bátyái, a pásztorok, a „vidékiek”. Álmokat látott. Volt fantáziája és meg­érezte a jövőt: tehetséges volt. De álmai „elites” álmok: mindig ő a középpont, ő uralkodik, a család pedig leborul előtte. Nagy önhittségére jellemző, hogy még el is dicsekedett álmaival. Ez még Já­kobnak is sok volt. Bátyái pedig, az ál­latokkal bajlódó pásztorok, annyira meggyűlölték, hogy meg akarták őt öl­ni. Aztán a kétségbeesés, a halálfélelem vermében megtért, szíve megfordult, gondolkodása megváltozott. Öntudatát megőrizte, de fennhéjázását önfegyelem és bölcsesség váltotta fel. Mint rabszolga sem alacsonyodon le, nem lett úrnője mohóságát kiszolgáló jóltartott hímmé, inkább vállalta a börtönt. Mert hitt elhi- vatásában. Egyszer aztán eljött az ő napja. A fáraó elé állították. Nemcsak megfejti az ál­mot, hanem azt is megmondja, hogy mit kell tennie az uralkodónak. Fantázia, jó fellépés és vezetői képesség. A fáraónak kell ez az értelmes idegen rabszolga. Tel­jesen megbízik benne, és teljhatalommal ruházza fel. József „befutott”. Nem tár­sadalmi státusza, származása, vagyona, összeköttetése tette őt naggyá, egyedül kiváló képességei. És mit tett József, amikor megérkez­nek testvérei az éhség pusztájából? íme, eljött a bosszú lehetősége, a pillanat, amikor végre a családja is leborul előtte. De neki első percben megindul a szíve. Nem tudja megtagadni családját, nemze­tét, nem felejtette el, hogy honnan jött. Megőrizte izraelita öntudatát az idegen birodalom főkormányzójaként is. - Pél­da ő minden értelmiséginek: nem felej­tette el, honnan származik, kikhez tarto­zik. De mégsem öleli rögtön a szívére őket. Uralkodik saját érzelmein. Mert kölcsö­nös megbocsátást akar, olyat, ami tény­leg helyreállítja a békét. Ehhez pedig a bűnösöknek szembesülniük kell az igaz­sággal, el kell jutniuk a lelkifurdalásra, a kétségbeesésre. Ismerjük a történetet: lo­pásba keveri, majd kémkedéssel gyanú­sítja testvéreit, és kiköveteli Benjámin kiszolgáltatását. És amikor testvérei összeomlanak, megismerteti magát velük. Enged érzel­meinek, sír, zokog... Megbocsát, és vi­gasztalja őket. - Most már ne bánkódja­tok és ne keseregjetek amiatt, hogy en­gem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben ma­radjatok -Azért adott nekem, az értelmi­séginek előrelátást és hatalmat Atyáink Istene, hogy gondoskodjam rólatok, az éhezőkről és megbocsássak nektek, bű­nösöknek. Hogy ti, a rámbízott nép, él­hessetek. Kenyér és igazság, bocsánat és vigasz­talás: ezeket mutatja meg József nekünk, a család, a társadalmi és egyházi közös­ségek vezetőinek, mint hivatásunkat és szolgálatunk útját. Mert bizony nincs diakónia, és keserű az alamizsna-kenyér az igazság szolgálata nélkül; és nem jó a törvény bocsánat nélkül; és nincs hasz­nára a közösségeknek az olyan hatalom, amely nem tudja magát felelősnek a rábí­zottakért és nem tekinti küldetésének a kiszolgáltatottak vigasztalását. Mi pedig minderről bőséges tanítást kaptunk a Megváltó Jézusban, akinek Jó­zsef előképe. Mert Jézus a kenyér, és ke­nyérré tesz minket is, mások kenyerévé. Ő az igazság, és világosságul rendelt minket is. Ő az Isten bocsánata és vi­gasztalása, és ezt várja tőlünk is. O vál­lalta sorsát: emberré lett értünk. Minket is megerősít Leikével, hogy betölthessük hivatásunkat, szolgáljuk a ránkbízot- takat. Thurnay Béla Áhítat igehirdetése az evangélikus értelmisé­giek konferenciáján, Révfülöpön, 1999. 10.16. Keresztyén gondolatok Isten jelenlétéről, adományairól Isten... Kell, hogy legyen valaki, aki az embert az embernél jobban megérti. (Karinthy Frigyes) Nehéz bebizonyítani Isten létét, de lehetetlen tagadni. Aki sokat siránkozik a világ felett, az tulajdonképpen Isten felett siránkozik. Akié a világ. A szobrász érdeklődéssel szemlél egy levágott fatörzset. A fa tetszett meg neki? Nem! Képzeletében már látja, hogy mit fog belőle faragni. így néz Isten is reánk, emberekre. (Agustinus) Isten akarata volt az, amit a testvérek tettek Józseffel. O lökte előre Egyiptomba, hogy megmentse az ínségtől a családot. Közli: Görög Zoltán f* í 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom