Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-01-24 / 4. szám

2.oldal 1999. JANUÁR 24. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM „Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és az asztal­hoz telepednek az Isten országában.” (Lk 13,29) „Akkor”: készen vár ránk, mi is várhatjuk azt a vendégséget, amit Istenünk, az Úr készített számunkra. Van ország, ahol Isten uralkodik: van vendégsereg, akiket Ő hívott meg; most még nem láthatjuk, de „akkor”, a közeli jövőben igen, mert Van. 14; lMóz 14,17-24. A történetben Jézus ült, az asszony közeledett. De biztos, hogy igazából is Jézus a passzív, és az asszony a mozgékony? Az egész történetben Jé- ZUS cselekvő szavának - az Igének - csodálatos munkáját láthatjuk. A samáriai asz- szony is, mi is csak hallgatók, elfogadók, passzívak lehetünk - Isten munkálkodik. / VASÁRNAP „A százados ezt mondta Jézusnak: Mert énjs hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak katonáim. Mondom az egyik­nek: Menj el! - és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! - és idejöw" (Mt 8,9) Józs 28,28;-' 3Jn 11; Mt 8,5-13; Zsolt 63,1-12. Jó lenne Isten Országát úgy látnunk, mint egy vendégséget, és úgy fogadni hatalmát, ahogyan a katonák a parancsokat. A4 Úrnak van ereje és van hatalma elkészíteni a vendégséget, ók összegyűjteni a meghívott vendégeket. Mindnyájunkat hív, akik várjuk az Ő hatalmának kibontakozását. HÉTFŐ ”^a csaPŐssal Mjtfa « az Űr Egyiptomot, de meg is gyógyítja. Meg- ■.j mmm (éffjgk 02 úrhoz q pedig meghallgatja és meggyógyítja ékét'” (Ézs 19,22) Zsoltár 133,1-3; Róma 12,4-5; Ézs 19.19-25; lMóz 13,1-18. Isten távoli ter­vébe pillanthatunk most. Már a büntetés pillanatában szeme előtt vart a távoli jövő is. Lenyűgöző az a nyugodt biztonság, ahogyan az Ige beszél a jövendőről. Megtér­nek az Úrhoz - olvassuk. A súlyos csapás nem akadály, hanem út, amin az. Úrhoz térhetünk, út, amin az Úr visszatérít minket önmagához. CSÜTÖRTÖK KEDD „Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tettei­det. ” (Zsolt 145,4) Jel 19,5;ApCsel 10,21-35; lMóz 14,1-16. Fenséges látni Istenünk munkáját, ahogyan népet gyűjt magának. Nemcsak távoli országok­ban gyűjt népet magának, hanem a mi hazánkban is, nemcsak ismeretleneket tesz testvérekké, hanem a mi családunkban is, újra és újra, nemzedékről nemzedékre. <t7PRn& „Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál. Egy samáriai asz- szonyjött vizet meríteni. ’’ (Jn 4,6-7). 1 Móz 31,42; Lk 1,46-48; Jn 4,5­„Jézus szavának sokkal többen hittek..." (Jn 4,41) 2Krón 14,10b; Róma 8,31; Jn 4,27-42; lMóz 15,1-21. Egy ember is, sokan is hitre juthatnak - nincsenek merev szabályok. Fontos az, hogy úgy hallgassuk és olvassuk az Igét, mint nem emberi, hanem isteni szót. Be­lőle az élő Jézus lép hozzánk, aki szavával átölel, fölemel, betakar, megerősít - hit­re juttat. 1 PÉNTEK -Mindenki megtelt haraggal, felkeltek, kiűzték őt a városból..., de Jé­zus átment köztük, és eltávozott. ” (Lk 4,28-30) 1 Mózes 37,14; Fii 2,4; Lk 4,22-30; 1 Mózes 16,1 -16. Igénk megdöbbentő valóságot tájplénk. Jézus követőket gyűjt magához, de azok száma is nő, akik gyűlölik Őt. Mégis igaz: tervezhetnek bármit - nem sikerülhet ne­kik. Az ember 2000 év óta sem yáltozott, mi is találkoztunk már haraggal, gyűlö­lettel. Jézus a maga csöndes hatalmával széttörte a gyűlölet falát, bennünket is el- , áraszt erejével, hogy mi is győzünk a harag fölött. S7DMRAT - - Jézus Krisztus mondja: Mindaz, aki kér, kap: aki keres, talál; és aki zörget annak megnyittatik;" (Lk 11,10) Zsoltár 9,11; Ézs 45,18-25; 1 Mózes 17,1-TÍ. Készen vár bennünket mindaz a szép és nemes, amit ember csak kereshet, ami után vágyakozunk, amit megszerezni nem tudunk, csak kérhetünk. Mindezeket nem egy meghatározott helyen és előírt módszerrel, hanem egyedül, egy személyben, Jézus Krisztusnál találhatjuk meg. Nála, a Benne való hitben, a Vele való kapcso­latban kapjuk meg mindazt, ami remélünk, sőt reményeinken felül is. Magassy Zoltán Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap NEM MENDEMONDA 2Pt 1,16-21 „ Mi a különbség a mítosz és Jézus evangéliuma között? A mítoszból vallás lesz, ami annyit tesz, hogy az ember szól az isteniről, megpróbál Istenhez fölemelkedni és olyan esz­merendszert kiépíteni, melyben ké­pes Istenről beszélni. S ha megtehetné, beleavatkozna Is­ten munkájába is, azért, hogy saját kívánságait és szükségleteit kielégít­hesse. És Jézus evangéliuma? Megmutat­ja. Isten művét, azt, amit értünk tett és tesz, Isten szavára mutat, amely megszólít bennünket és az O közös­ségébe hív. ” (Adolf Schlatter) Üdvösségetek nem mendemondán alapul - üzeni a mai vasárnap igéjén keresztül Péter apostol hanem megtörtént eseményeken, aminek Péter szemtanúja volt. Hallotta a mennyből jött szózatot: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörkö­döm ”, s mint e szavak fultanúja, hi­telesnek és beigazolódottnak tartja az ószövetségi próféciákat, melyek a hajnalcsillag feltűnéséről szóltak. Ezek a próféciák még ma is fényfor­rásként ragyognak a sötétben, így hívják fel magukra a mindenkori ember figyelmét, hogy szívükben - személyiségük centrumában - fel­kelhessen a hajnalcsillag, átlépjenek egy jobb korszakba, azaz eljussanak Jézus Krisztus ismeretére. De ho­gyan? Isten jól beszél Jézusról. A karácso­nyi ünnepkörben sokat hallhattunk az Ige testtélételéről, az incamatio csodájáról, de az inscripturatioról, arról, hogy az Ige Szentírássá lett, keveset. Pedig Isten munkájának alapvető eszköze az emberi nyelv, a szó. Mert az evangéliumot hirdető Isten az ige leplébe takarva jön fe­lénk, hogy az O megszólítottjai le­hessünk, hogy kapcsolatba kerüljünk vele. Isten csodálatos munkája ez: élő igéjével új létbe hív, bátorít, vi­gasztal, buzdít, erősít minket és a bennünk lakó Szentlélek által sze­mélyesnek, igaznak, hitelesnek érez­zük mindezt. Isten jól beszél Isten­ről. Üdvözítőnkről szóló próféciák nem mendemondák, így üzenetének tar­talma sem az. Óriási vigasz és bátorítás ez akkor, amikor a transzcendencia-árusok globalizált piacán azt akarják elhitet­ni velünk, hogy amire feltettük éle­tünket, az egy a sok fabula, mítosz és szóbeszéd között. Orosz Gábor Viktor ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. január 24. wJ™ I-, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) É Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békás- megver, III., Víziorgona u. 1. . de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillag­hegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Báíintné Varsányi Vilma, Új­pest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Vá­rosligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. imahét záró; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél lí. dr. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8 Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Orosz Gábor Viktqr; de. 11. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; du. 6. (ifj.) Joób Máté; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; du. 6. (vespera) Bencze Imre; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly du.fél 7. (imahét záró); XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pest­újhely, XV., Templom tér de. 10. ifj. Kendeh György; Rákospalota, XV., Juhos út. 28. (Kistemplom) de. 10. Szabó István; Rákos­szentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Szebik Károly; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákos­liget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Szebik Károly; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefly Géza; VÍZKERESZT UTÁNI UTOLSÓ VASÁR­NAPON a liturgikus szín: fehér. A vasárnap evangéliuma (oltári igéje): Mt 17,1-9; az igehirdetés alapigéje (epistola): 2Pt 1,16-21. HETI ÉNEKEK: 280, 338. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” EVAN­GÉLIKUS FÉLÓRÁT közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. január 25-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor. A Mester nyomában menni kell... Fogadjuk el Krisztus szolgálatát! Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám (Jn 13,8) ...hangzott a fel­szólítás a Lepra­misszió beszámoló csendesnapj án Riskóné Fazekas Márta igehirdetésé­ből. Szépen megtöltöt­ték a munkatársak az Alagi téri imater­met, amikor vezetőnk, dr. Dobos Károly köszöntötte meleg szavakkal azokat a hűségesen szolgáló testvéreket, akik hét- ről-hétre végzik az előkészítés, csoma­golás, postázás és adminisztráció sok fi­gyelmet igénylő munkáját. De örömmel köszöntöttük vendégein­ket is: a szlovákiai Komárom és az erdé­lyi Tenke lepramisszióval foglalkozó munkatársait. Az igehirdetés Jézus szaváról szólt: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kö­vessen engem. ” (Mk 8,34) Elgondolkoz­tató mondatai közül egyet emelek ki. Jé­zus nem azt várja, hogy valamit tagad­junk meg magunktól, hanem nehezebbet kíván: tagadjuk meg magunkat! Ne azt emlegessük: „Én már csak ilyen vagyok!, hanem saját énünket kordában tartva, kövessük a Mestert.” Az ezt követő beszámolók csendes, de folyamatos munkáról tanúskodtak. Hatá­rainkon túli testvéreink a romániai lepra­telepet, az ukrajnai és a tallini (Észtor­szági) kórházakat segítik. Nagy János lelkipásztor pedig az orosz lepratelepe­ket látogatta meg és vitte a magyar és kárpátaljai testvérek adományát a rászo­rulóknak. Ezt a segítséget is a Világnap országos gyűjtése alapozta meg, ezenkí­vül hagyatékokból és egyéni adomá­nyokból jött össze az a pénz, amelyből nigériai felhasználásra 4000 dollárt tud­tunk elküldeni. A csomagok feladásához szükséges postaköltséget is ezekből az adományokból fedezzük. Isten mindig gondoskodott arról, hogy munkánk fo­lyamatos lehessen, hogy ki ne fogyjunk az anyagból. - A babafonal ára is megkö­zelíti a 4 ezer forintot kilogrammonként. Sok helyen várják segítségünket. Idén az indiai Keralába juttattunk el ezer fás- lit, lepedőt és törölközőt. Sajnos, vannak helyek, ahova a polgárháborús helyzet miatt nem érdemes csomagot küldeni, mert vagy visszajön, vagy egyszerűen nem kapják meg. Pedig talán itt van a legnagyobb szükség a segítésre! Az adakozókkal való kapcsolat ápolá­sát kezdettől fogva fontosnak tartotta ve­zetőnk. Az adományokat minden esetben megköszönjük és hírlevelet is csatolunk a köszönet mellé, hogy az adakozó tájé­kozódjon a lepramisszió legújabb ese­ményeiről, híreiről. Nagy feladat a nap­rakész fordítás, nyomtatás és sokszorosí­tás. Hitmélyítésre, ébresztésre használjuk fel azokat az alkalmakat, amikor egy-egy gyülekezeti közösséggel találkozhatunk. Az elmúlt évben 9 evangélikus gyüleke­zet hívott meg bennünket, és összesen 26 alkalommal szolgáltunk vetítettképes előadással, ismertettük a Nemzetközi Lepramisszió munkáját. A munkatársi gárda hűségét, állhatatos munkáját emelte ki lelkipásztorunk, dr. Dobos Károly is, hangsúlyozva, hogy minden feladat fontos és egymásba kap­csolódik. A sok kis egyszerű munka ösz- szessége teszi a „nagy egésze”-et, a segí­tés és szolgálat sokrétű feladatát. Hálát adtunk Istennek 96 éves vezetőn­kért, és mindazokért, akik részt vesznek ebben a Jézus által parancsolt munká­ban: „Leprásokat tisztítsatok!” A januári Világnap alkalmából újra ki­küldjük minden protestáns gyülekezetbe körlevelünket, kérjük, fogadják szeretet­tel. A központi ünnepséget Budapesten ez évben a Nagyvárad téri református temp­lomban rendezzük 1999. január 31-én, vasárnap du. 4 órakor. Igét hirdet: Gáncs Péter evangélikus missziói lelkész, elő­adást tart a 125 éves Nemzetközi Ke­resztyén Lepramisszióról: Riskó Jánosné református lelkipásztor, vetített képekkel emlékezünk a 100 éves burmai leprakór­házra. (Rozgonyiné A. Piroska). Az ünnepségen a rákosszentmihályi baptista harangkórus szolgál. Szeretettel várunk minden érdeklődőt és támogató testvéreinket dr. Dobos Károly, a Lepra­misszió vezetője nevében is: Bencze Imréné Milyen nehezen fogadjuk el egymás szolgálatát. Megszoktuk, hogy járni tu­dunk. Egy rossz lépés és a kórházban kö­tünk ki. Nehéz elfogadni a mankót, az ágytálat. Aki eddig másnak segített, ne­hezen fogadja mindezt. Sok mindent le kell küzdeni, amíg eljutunk tehetetlensé­günk elfogadására. De a döntő, hogy az orvos és az ápoló szolgálatában lássam meg Istennek raj­tam segíteni akaró szeretetét. Lehet, hogy fájdalmak súlya alatt saját hibáink, ügyetlenségünk, vétkünk is ránk neheze­dik. De ne felejtsük el, hogy a megoldás ez a bizalom: „Ha nem mint győztes já­rulhatok hozzád, A vereségem mégis el­viszem, S lehajol szánva a megsebzett szívhez, A te irgalmad, Jézus szelíden. ” Nehéz volt nagypéntek és húsvét előtt a tanítványoknak Jézus szolgálatát elfo­gadni. De a lábmosásban is bizonyította a mindvégig kitartó szeretetét. Ezt nem értette Péter, de a mai tanítványok sem. Ezt a rabszolgamunkát nem lehet a Mes­tertől elfogadni. Életünk egyik legfontosabb leckéjét, mint „lelki gyógyszert” kapjuk Jézustól, ha ő nem mos meg, semmi közünk sin­csen hozzá. Aki nem fogadja el Jézus szolgálatát, annak nincsen kapcsolata vele. Sokszor halljuk az illetékesség kérdé­sével kapcsolatban az elutasító monda­tot: Mi közöd hozzá?! Saját betegsé­günkhöz kétségtelenül kétféleképpen is közünk van: mi hordjuk és nekünk kell aláírni műtét esetén gyógyulási szándékunknak ilyen módon végbemenő kinyilvánítását. Mi köze mindehhez Jézusnak és nekünk milyen közünk lehet hozzá? Úgy feküdhetünk betegágyon és műtőasztalon, hogy Krisztustól elfogad­tuk a bűnbocsánatot, amit vérének tisztí­tó erejével ajándékoz. Akinek Jézus így szolgál és aki ezt Tő­le elfogadja, életet nyer, mert az O sebe­ivel gyógyul és feltámadásának fényei átjárják, mint a testet a röntgensugarak. Fogadják el kedves Testvérek bizalom­mal a szükséges szolgálatot a kórházban is testi egészségük érdekében. Lelki erőtlenségükben vegyék hittel Krisztus értük való szenvedésének, halálának és feltámadásának áldásait, mint az „örök tavasz”, az üdvösség első hírnökeit! Szimon János MISSZIÓI PALYAZAT 1999. A Magyarországi Evangélikus Egyház Missziói, — Gyermek és Ifjúsági Bizottsága hasonlóan az elmúlt évhez, összevont pályázatot ir ki a magyarországi evangéli­kus egyházmegyék és gyülekezetek támogatására. Pályázni lehet programok, ki­adványok, eszközök, illetve eszközök készítésének támogatására. A benyújtott pá­lyázatokat a fent említett bizottságok delegált tagjai bírálják el. A támogatottakat levélben értesítjük, valamint a támogatottak listája az Evangélikus Életben is megjelenik. A pályázat összege: 1,9 millió forint A pályázat beérkezési határideje: 1999. március 2. Az elbírálás időpontja: 1999. március 9. A kifizetés határideje: 1999. április 9. Az elszámolás határideje: 1999. november 15. A pályázathoz csatolni kell a pályázó 1999. évi missziói munkatervét, valamint kiadványra kért támogatás esetében laptervet, vagy referenciaszámot. Pályázni csak hiánytalanul kitöltött hivatalos űrlapon lehet, amelyet az Ifjúsági Osztályon lehet kérni telefonon, vagy levélben. Budapest, 1085 Üllői u. 24. Tel.: 06-1-429-20-37 Azok a pályázatok, amelyek nem érkeznek meg határidőre, nem kerülnek elbírá­lás alá. Abban az esetben, ha a pályázó a kapott összegről nem számol el a meg­adott határidőn belül, egy évre kizárja magát a pályázási lehetőségből. A pályázatot gyülekezeti pályamunka esetén a gyülekezeti elnökségnek, egyház- megyei pályamunka esetén az egyházmegyei elnökségnek kell aláírni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom