Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-08-29 / 35. szám

4. oldal 1999. AUGUSZTUS 29. Evangélikus Elet E gyszer egy faluban megjelent Illés próféta. A falu bírái megkérdezték tőle, hogy a kereskedők bejuthatnak-e a mennyek országába? „Nem” - válaszol­ta Isten szigorú hírnöke. - Történt ez­után, hogy két ember érkezett a faluba, mutatványosok voltak. Mutatványaikkal úgy elkápráztatták az embereket, hogy azok hosszú idő után ismét szívből ne­vetni tudtak. „No, látjátok - mondta Illés próféta a bíráknak - ezek bejutnak a mennyek országába, mivel megvidámí- tották az embereket és megtanították őket örülni.” Ez az anekdota jutott az eszembe a rév­fülöpi konferenciára visszagondolva, amelyet Brebovszkyné Pintér Márta szervezett július 24-31. között a gyerme­ket egyedül nevelő édesanyák részére. A társadalomban igen súlyos terheket hor­dozó, de eléggé észre nem vett emberek­re gondolt, amikor második alkalommal próbálta összegyűjteni sok problémával küszködő édesanyákat. Hívása vissz­hangra talált, mert jöttek az ország min­den részéről: 23 édesanya, 27 gyermek­kel. A megérkezés utáni első együttléten mindenki idegenkedve, feszülten ült egymás mellett. „Pihenni jöttem és sze­retnék itt erőt gyűjteni” - volt a legtöbb válasz arra a kérdésre, miért jöttök Rév­fülöpre? Ezek az azonos válaszok súlyos elvárást fejeztek ki. A „kicsinyek és gyengék” jöttek össze nagy várakozással és ez nagy kihívást jelentett. Belső koncentrálás kezdődött, embe­rekre lebontva minden felelős szolgáló­ban és segítőben. „Uramisten, segíts, Egy légy Te itt közöttünk!” - ez a kérés volt a szívek mélyén. A lelki mozgás lassan megindult. A feszültség oldódott, az egy­más iránti érdeklődés, a szeretet tapint- hatóvá vált, egyre nagyobb megértéssel és törődéssel tekintett mindenki a másik­ra. A konferencia résztvevői nagy család­dá formálódtak. Ez nem emberi produk­tum volt. A Konferenciai Központ vezetősége és az ott dolgozók is szívesen fogadták a csoportot. Az épület szépsége, a kényel­mes elhelyezés is oldotta a görcsöket. A program is „emberi” volt. Délelőtt Jób könyve volt a közös meditálás témá­ja (Kinczler Irén), majd utána minden nap aktuális kérdésekről előadás hang­zott el. A NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) mozgalom fiatal kép­viselője beszélt a nők és gyermekek ellen elkövetett erőszak széles skálájáról a ma­gyar társadalomban is, és vázolta az erő­feszítéseket, amelyekkel ezt a problémát enyhíteni igyekeznek. Dr. Szalay Mária pszichológus az önismeret és önmagunk vállalása témában adott belső távlatot és segítő szempontokat nagy érdeklődéssel fogadott előadásában. Hasznos volt a szekta-kérdéssel való foglalkozás is, amelyet előző este filmvetítés előzött meg. „Hogyan neveljem hitben gyerme­keimet?” - volt a következő délelőtti té­ma. Utóbbi mindkét előadást Pintér Ká­roly lelkész tartotta. Felejthetetlen emlé­ket hagyott - föleg a gyermekekben - a balatonboglári közös kirándulás a verő­Melanchthon Fülöp Nemzetközi Vándorkiállítás a Szépművészeti Múzeumban 1999. szeptember 23-án nyílik. A kiállítás anyagában a Melanchthonra vonatkozó magyar emlékeket is bemutatják. Nyitva október 31-ig. „Szolgáló élet... 99 1996. május 12-én költözött a kistarcsai Evangélikus Papnék Otthonába Komoly Sámuelné, Irma néni. Férje Komoly Sámuel Kisapostagon, majd Makón szolgált gyülekezeti lelkészként. Irma néni hűséges társ volt a nehéz időkben és szolgálatok­ban. Kisapostagon a gyülekezeti tagok látogatását végezte. Makóra költözésük után a szolgálati lehetőség bővült, szeretetvendégségeket szervezett, házi bibliaórákon vett részt, a kert virágait gondozta, ahonnan minden vasárnap az oltárra kerültek a legszebbek. Korán elhunyt férje után a makói gyülekezetben a gondnoki és pénztárosi teendő­ket végezte éveken keresztül, majd Hódmezővásárhelyre költözött Tamás fiáékhoz, ahol három unoka várta a nagymamát. Az unokák felcseperedtek, amikor Budapes­ten élő Sámuel fiánál várták a segítő kezeket ugyancsak az unokákhoz. Orvos fia, or­vos menye elfoglaltságuk miatt nagyon örültek a nagymama érkezésének. Szűkös la­kásukban azonban nem tudták elhelyezni, így Irma néni a kistarcsai otthonba költö­zött, ahonnan két éven át mindennap bejárt az unokákhoz, alkalomszerűen pedig mind a mai napig. Otthonunk kertjében szorgoskodik már kora reggel: öntöz, ültet, metsz, száraz le­veleket gyűjt. Oltárunkat egész nyáron át - késő őszig - az általa nevelt, gondozott virágok díszítik. Irma néni tevékeny részese az áhítatok tartásának és az úrvacsora osztásnál is segít. A FÉBÉ Diakonissza Egyesület tagja, ahová minden hónap első szombatján megy és az általuk rendezett konferenciákon is mindig részt vesz. Komoly Sámuelné egész élete Istennek elkötelezett szolgáló élet családban és gyü­lekezetben egyaránt. Hálát adunk érte, hogy Otthonunk lakója. B.M. csöpp mennyország... fényes szép időben. A délutánokat a szü­lők igazi nyaralásként a gyermekeikkel töltötték. Az esti áhítatok során bizony­ságtevések hangzottak el arról, ki milyen nehéz életszakaszban tapasztalta meg Is­ten megtartó erejét. Megrendítő volt „Krisztina története”, amikor a lelkész­édesanya (Balogh Andrásné) vallott a idén bekövetkezett haláláig izomsorva­dásban szenvedett kislánya életéről, hité­ről. Az uraiújfalui lelkész-házaspár (Me­nyes Gyula és Uram Zsuzsa) átélte a ha­lál közelségét és a visszakapott élet lehe­tőségének boldogságát. Láttunk filmet Kenyáról, az ottani nép küzdelmes életé­ről. Áhítaton szolgált Szabó Vilmos igazgató-lelkész és Marton Tamás igaz­gatóhelyettes is. Frissítőleg hatott Túri Krisztina negyedéves teológus igehirde­tése. A felnőttek, de a gyerekek is össze- kovácsolódtak. Jó volt látni, ahogy a gyerekek bánni tudtak egymással, elfo­gadták egymás korlátáit. A gyermekek programját Isó Dorottya veszprémi lel­kész, két kisfiú édesanyja dolgozta ki és ő foglalkozott végig a gyerekekkel. A gyerekek is megtanulták Jób történetét és dramatizálva elő is adták a felnőtteknek. - A búcsúalkalom mindenki számára em­lékezetes marad. Kitűnt, hány tehetség bújt meg a sorok között. Saját verssel, énekkel, jelenetekkel, művészi papírké­zimunkákkal tették hangulatossá a kicsi­nyek ezt az alkalmat. Az elutazás napján közös úrvacsoravétel volt a templomban, amelyen Szabóné Piri Zsuzsanna szol­gált. Az egyik édesanya így búcsúzott: „ Eddig azt hittem, színtelen a világ, de mától látom a színeket. ” Bekukkantottunk a mennyországba. A mennyország fényei ott tünedeznek fel, ahol az emberek örülni tudnak, ahol az emberszívekben megszületik az egymás iránti szeretet és bizalom, ahol minden gyász, csalódás, szomorúság ellenére vállalni tudják az életet és jövőt. Az Élet Ura - Jézus - is ezt akarja. KJ. A Rozsnyói Evangélikus Kereskedelmi Középiskola növendékeinek és tanárainak 55 éves érettségi találkozója A magyar-szlovák tárgyalásokat követő I. Bécsi Döntés alap­ján 1938 novemberében visszatért 12000 km2 -nyi, 82 %-ban magyar lakosságú területen néhány egyházi középiskolát szer­veztek újjá bizonyos módosításokkal. Rimaszombaton így ala­kult közös protestáns gimnázium, Rozsnyón pedig a premont­rei gimnázium mellett nem még egy gimnázium, hanem keres­kedelmi középiskola létrehozására kérték föl az evangélikus egyházat. Túróczy Zoltán püspök és Margócsy Emil nyíregyhá­zi kereskedelmi iskolai igazgató a tízéves kereskedelmi-üzem­vezetői és ötéves tanári gyakorlattal rendelkező dr Kárpáti Edében találták meg azt a kiválóan szervezni és nevelni tudó igazgatót, akinek vezetésével 1939. szeptemberében 1-1 fiú és leányosztállyal, valamint internátussal megkezdte működését az ország egyetlen egyházi vezetésű kereskedelmi középisko­lája. Az 1942 szeptemberéig kétszer négyosztályossá fejlődő intézetcsoport (iskola, fiú- és leányinternátus) munkájának el­ismert eredményét és szellemét jellemzi, hogy az eleinte kicsi - 20 körüli - létszámú leányosztályokba az utolsó két évben már 38 majd 50 növendék jelentkezett, az 5 tanéven át műkö­dő iskola volt növendékei és tanárai pedig 1963 nyara óta rend­szeresen tartanak érettségi találkozókat Rozsnyón, gyakori ösz- szejöveteleket ezeken felül Pesten. 1998 és 1999 nyarán is két osztály, az 1943-ban és 1944-ben érettségizettek maradéka tudott 55 éves találkozót tartani. A múlt nyáron bár 4 napra, de csak kis létszám gyűlt össze, 1999 július 2-án és 3-án azonban 41 a mai Magyarországból, Szlo­vákiából és más országokból megjelentek száma, ui. az iskolát csak 1-2-3 évig látogatni tudók közül is számosán vettek részt. Három, még élő tanár: Urbán Erzsébet, Kosztra Pál és Vargáné Markó Edit is részesülhetett a találkozás örömében. A rendezés fő érdeme az egykor volt gimnazista Labancz István ny. rozs- nyói múzeum igazgatóé és ny. tanárnő feleségéé, Szekeres Ka­talin egykori „keristáé.” A határon inneni „lányokat dr. Sári Iza, dél-komáromi ügyvéd, a „fiúkat” a budapesti Káldosi Ru­dolf mozgósította többek közreműködésével. A magyar-szlovák megbékélés örvendetes megindulását jelzi, hogy Rozsnyó város polgármestere, Kardos Ferenc testvérvá­rosi kapcsolatot létesített Budapest V. kerületével, az ezzel kap­csolatos tárgyalások során 1999. július 2-re a rozsnyói Ovárosháza dísztermébe meghívta és helyettesével, valamint felségével, egykori iskolánk épületbeli utódának helyettesével ünnepi találkozáson fogadta a Rozsnyóra érkezett öregdiákokat és tanáraikat. A következő napi „osztályfőnöki órákon” a meg­jelentek előtt Urbán Erzsébet hosszú élete számos tapasztalatá­val újból bizonyságot tett arról az evangéliumi hitről, ami az is­kola egyik alappillére volt. Ehhez az általa nevelt „lányok” mellett „fiúk” is bizonyságtevőn nyilatkoztak, megemlékezve az elhunyt példamutató Rejtő Mária tanárnőről. A fiúosztály közelmúltban elvesztett főnöke, Bándi Géza helyett az osztályt szintén tanító-nevelő Kosztra Pál azt hangsúlyozta, hogy az is­kola másik összetartó alappillére az a népi írók szellemén ne­velődött demokratikus magyar szellem volt, ami az iskola ma­gyar diákjai mellett a szlovák- és német-nemzetiségűeket, a protestánsok mellett a kb. 1/3-nyi katolikust is tartós testvéri közösségbe tömörítette. Jellemző erre, hogy a találkozók szer­vezésében evangélikusok, reformátusok és katolikusok, „anya­országiak” és a határokon kívülre kerültek felváltva játszottak szerepet. A találkozónak a régi épületben örökösként helyet adó általá­nos iskola szlovák igazgatónője üdvözlő és méltató szavaiban saját növendékei számára is példamutatónak találta azt a ra­gaszkodást, ami 55 év után az egykori tanárokat és növendéke­ket arra ösztönözte, hogy ilyen tekintélyes számban gyűljenek össze - többen hozzátartozóik részvételével. Megható jelenet volt, amikor a rendező Labanczné Szekeres Kati unokája, a je­lenlegi iskola kis növendéke üdvözölte nagyanyja egykori ta­nárait és iskolatársait. Az j 998-as találkozó Németországból hazatért rendezője, az ez alkalommal megjelenni nem tudó, Fábry Imre újságíró, az iskola épületében az 5 éven át működő magyar kereskedelmi iskolára emlékező kétnyelvű márványtábla elhelyezését kezde­ményezte az épületen. E visszautasított terv megújítandó kéré­sének indoka legyen az a történelmi tény, hogy ezzel a kezde­ményezők a reformáció kora és 1918 között működő, magya­rokat, szlovákokat és németeket egyaránt nevelő evangélikus intézmény jogutód (volt)- növendékeiként kívánnak a múltra emlékezni. Mindkét találkozón (1998-ban és 1999-ben) egyetértéssel fo­gadták és tárgyalták a Szlovákiából és Magyarországról nagy­jából egyenlő számban megjelentek Kosztra Pál tanár „Szlo­vák-magyar megbékélés” című 20 oldalas sokszorosított kéz­iratát, amelynek ihletője éppen az az egyetértés, amellyel az is­kolára emlékezők évek óta összegyűlnek. Az említett emlék­tábla éppen a megbékélés egyik kézzelfogható kifejezője lehet­ne. K.P. Nekünk is van Goethénk, Schillerünk Kettőszázötven évvel ezelőtt - 1749. augusztus 28-án született a Majna mel­letti Frankfurtban Johann Wolfgang Goethe, a német irodalom legnagyobbja, aki a világirodalomban is mint költőfeje­delem ismeretes. Dédapja még kovács, nagyapja szabómester , de az édesapja már jogot végzett városi jogtanácsos volt. O maga is jogot tanult Lipcsében és Strassburgban. Tanulmányait 1771-ben fejezte be. Wetzlarba utazott, hogy jogi gyakorlatra tegyen szert. Már ifjú korában írt verse­ket és színdarabokat, amelyek egész.Né- metországban ismertté tették a nevét. A wetzlari időszakban reménytelenül sze­relmes volt és megírta Az ifjú Werther keserveit, amely egy csapásra világhírt biztosított számára. Visszatért szülőváro­sába és svájci utazásra indult. Már meg­írta a Faust első változatát. 1775-ben az ifjú Károly Ágost herceg meghívására Weimarba utazott. Itt meg­kezdte a rendkívüli munkát, mint író, tu­dós, miniszter. A kis ország vezetésére és igazgatására alakult legkülönfélébb bi­zottságok irányítója. Utazást tett Svájc­ban, Olaszországban, Franciaországban, Németországban. Gyógyítana magát Karlsbadban, Marienbadban. Ezeket az utakat leszámítva, egész életét Weimarban töltötte. Ott is halt meg 82 éves korában, 1832. március 22-én. Ez az egész időszak, amelyet Goethe a maga viharos ifjúságában, több tehetsé­ges német ifjakkal és másokkal szoros barátságban töltött el, a német irodalom­ban, mint Sturm und Drang korszak sze­repel. Ő a német klasszika legnagyobb alakja. Nagyszerű munkássága gigászi méretű. Goethe életműve abban áll, hogy Luther óta elsőként emelte a magasba a német nyelvet, gazdagította, hozzájárult a nemzeti öntudat gyors kialakulásához. Halálának 100. évfordulóján Albert Schweitzer teológus, orvosmisszio­nárius, orgonaművész tartotta a megem­lékezést, aki ugyanazon a strassburgi egyetemen tanult, mint egykor Goethe. Kortársa és a német irdalom másik óriása Friedrich Schiller 10 évvel volt fi­atalabb nála. 1759. november 10-én szü­letett a württembergi Marbachban. Szü­lei teológusnak szánták. Herceg támoga­tója jogi és orvosi tanulmányaiban segí­tette. Hercegét katonaorvosként szolgál­ta Stuttgartban. Szabadságszeretete és költői vonzalma miatt kilépett a katonai kötelékből. Kitűnő költő volt, de tehetsé­ge a színpadi müveiben teljesedett ki. 1785-ben írt Az örömhöz című verse Beethoven kilencedik szimfóniájának a szeretet, a testvériség magasztos ódája. Barátja volt Goethének, akinek támo­gatásával 1789-ben a jénai egyetem tör­ténelem professzora lett. Szorosabb ba­rátsága Goethével 1794-ben alakult ki. 1799-ben Weimarba költözött. Életének ez a jénai-weimari korszaka a legjelentő­sebb. Fiatalon 1805. május 9-én tüdőbaj­ban halt meg. Goethe és Schiller barátsá­ga a német klasszika megteremtését is jelentette. Mi, magyarok, amikor a két német köl­tő barátságára emlékezünk, egyikük 250., másikuk 240. születésének évfor­dulóján, büszkén gondolunk arra, hogy nekünk is van Goethénk és Schillerünk. Petőfi Sándor halálának 150. évforduló­ján Petőfi Sándor és Arany János barát­ságára is gondolunk. Dr. Reményi Mihály Híradás egy „ökumenikus” imaház szentelésről Évtizedek óta vágyakozott a Ságújfaluban élő kis evangélikus szórvány gyülekezet arra, hogy végre legyen saját imaháza és a maroknyi hívő áldozatos munkával épít­kezésbe fogott. Megvették a feleslegessé vált zöldséges boltot és felépítették belőle Isten házát. Ahogy a meghívott helyi esperes plébános mondta: Előbb testi, ezután lelki táplálé­kot lehet itt kapni. Elérkezett a várva várt nap, a szentelés napja, május 26-án. Megérkezett Kalácska esperes Deme Károly lelkésszel és több lelkésztársukkal, hogy a szentelést, illetve istentiszteletet megtartsák. Ekkorra olyan heves zivatar tört ki, hogy lehetetlen volt az udvaron maradni. Ekkor nyújtott segítő kezet Gruber Géza, helyi esperes, kitárva a kis imaháztól pár méterre álló katolikus templom ajtaját, ahol a vihar elől menedéket talált az ünneplő gyüle­kezet, és ott tartották az ünnepi igehirdetést és az építkezés ismertetését. Az orgoná­nál a Salgótarjánból kilátogató kántort szolgált. Az istentisztelet végére a zivatar is elvonult. Gyönyörű napsütésben végezték a szentelést a szolgálattevők mindnyájunk örömére. Felemelő ünnep volt ez a nap! Köszönöm Istennek, hogy én mint sok éve onnan elkerült, de ma is szeretettel visz- szagondoló tag, részt vehettem az istentiszteleten. Köszöntőm az ott élőket Kolossé 3,16 versével: „A Krisztus beszéde lakjék benne­tek gazdagon... hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. ” Legyen áldás a gyülekezeten, az imaházból ne fogyjon el az Istent kereső hívő, és egyre többen imádhassák Urukat az O hajlékában! Ezt kívánom testvéri szeretettel: Réti Lajosné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom