Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-04-04 / 14. szám

2. oldal 1999. ÁPRILIS 4. Evangélikus Elet ÚJ NAP UJ KEGYELEM Húsvét vasárnap HOGYAN ÜNNEPELJÜNK HÉTFŐ „Krisztus mondja: Halott voltam, de íme élek örökkön örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jel 1,18) VASÁRNAP ’1 Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezze- szemeMi Mert meglesz szenvedéseidnek jutalma - így szól az Úr. " Jer 31,16 (2Kor 4,17-18; Zsolt 118,14- 24; Mt 28,1-10) Igen, hagyd abba a sírást, mert Isten rád virrasztot- ta húsvét hajnalát! Ne sírj, mert nem tragikus végállomás lett a ke­reszt, nem döbbenetes pont egy szépen induló mondat végén. Nem nagypéntek jajszava, nagyszombat riadt csendje végzi be Isten és ember Jézus Krisztus általi megbékélését. rn a hajnalon győztes felkiáltójel adatott nekünk: Krisztus feltámadt, valóban feltámadt! Ne sírj, adj hálát Jézusnak érte! / /y'0j „Aki a másikat szeretiábetöltötte a törvényt. " Róm 13,8 (Ám 5,24; Zso# 118,25-29; Mt 28, jí-20) Le­het-e fogalmunk a szeretet erejére#* ha nem a keresztre felnézve ke­ressük a titkát? Lehet-e fogalmufík róla, ha csak egymásta nézjünk? Aligha jutunk a közelébe. Tudják: a törvény - a világi nem! - nem tesz különbséget ember és eglber között. Isten azt mondja: szeresd a másikat, mi pedig hozzávesszük: legfeljebb egyiket-rnásikat. Jé­zus nem méricskélt, nem Válogatott. Mindnyájunkért vállalta a ke­reszthalált. Úgy tekintsünk ma mindenkire, akivel találkozunk, hogy bizony, ő is egy imásik”... IŐlMT "wfWFäi'-üf-iiidlett. és amikor hallották, hogy Jé- mmiWll zus ana meg felkiáltottak: Uram. Dávid, Fia. könyö­rülj rajtunk!" Mt 20,30 (Zsolt 30,3; lKor 5,7-8; Róm 12,1-2) Le­het, hogy nagyon gyenge a szemed, vagy éppen az ellenkező irány­ba nézel, de a füleddel akkor is meghallhatod Őt. Vagy talán a hal­lásod nem az igazi, eltompította az örökös lárma, de a hangod még erős, segítségül hívhatod Jézust. Ő nem bújócskázik veled, itt van, köztünk jár. Csak ülsz az út szélén, gondjaidba, kudarcaidba, gyá­szodba temetkezve - miért hagyod, hogy Jézus elmenjen melletted? SZEFÄM "^a va^a^' Pereskedni akar veled, és el akarja ven- ni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is. Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni, attól ne fordulj el. ” Mt 5,40.42 (Zsolt 34,15; 2Tim 2,8-13; Róm 12,3-8) Nem is tudom, mi­kor mondhatjuk rá egy emberre, hogy „ennek a szerencsétlennek aztán tényleg semmije sincs...” Ha egy gyors leltárt készítenénk, meglepő eredménnyel zárulna. Több van a birtokunkban, mint hin­nénk. Mi a fájó hiányosságainkon kesergünk, Jézus pedig arról be­szél, hogy mindig van egy „felső ruhánk”, amit odaadhatunk. A fi­gyelmünk, a szeretetünk, az együttérzésünk, az erőnk, a hitünk... Hosszú a sor, amiből adhatnánk a kérőnek. itARTÍSk Akire sokat bíztak, attól többet kérnek szá- u ui vmiu mon „ Lk 12>4g (1Móz 1>28. )Kor 15]9_2g. Róm 12,9-21) A mondat első felét még csak jó néven vesszük, hi­szen kimondottan hízelgő, ha sokat bíznak ránk. Személyünk, munkánk elismerése a még nagyobb bizalom, az előléptetés, ami növeli presztízsünket, és nem utolsó sorban anyagilag is kifizető­dő. De hogy a számonkérés is egyenes aránybají jár vele? Erről szí­vesen lemondunk. Húsvét hetében járva a ..nagy elszámolás” egy­szeri, végleges és maradéktalan megtörtént# ünnepeljük. Innen az erőnk, hogy helytálljunk azon a kicsi, talpalatnyi helyen, ahová Is­ten rendelt minket. PÉNTFK ••Fezedben van sorsom. " Zsolt 31,16 (Róm 14,8; 1 Kor 15,35-49; Róm 13,1 -7) Miért van, hogy sokan csak végveszélyben, egy tragédia árnyékában érkeznek el ide, eh­hez a hitvalláshoz, és csak akkor fogalmazzák meg, hogy Isten ke­zében van életük-halálukí: A békék nyugalommal csordogáló min­dennapok során természetesen nem szakad ki ilyen elementáris erővel belőlünk ez a möndatjöe ha ebből élünk, akkor ott van, a , Jjgf indulunk mélyére rejtve, mint sziklaszilárd bizonyosság. Ami felől nincs kétségünk. A hit „iskolájában” vajon elérkeztünk-e már eh­hez a „tananyaghoz?? SZOMBAT N „Az Úr elküldi majd angyalát veled, és szeren­cséssé teszi utadat. " lMóz 24,40 (ApCsel 21,5; lKor 15,50-58; Róm 13,8-14) Isten messzebb lát, mint mi, Ő a „ka­nyaron” túl ^belátja az utat, amelyen haladunk, s tudja, hogy ho­va futnak ki a „főútról” leágazó, hívogató ösvények. Ismeri a kiin­dulópontot és a célt is. Nem magányos „maratoni futó”- sorsra ren­delte az embert, de nem is örökös körbejárásra. Szabad kérni, hogy vezessen, hogy vigyázzon ránk, hogy megóvjon az úttalan utak ve­szélyétől. Kőháti Dorottya Húsvét hétfő ÁLDJUK A MINDENSÉG URÁT! ApCsel 10,34-43 Az elmúlt napokban gondolatban vé­gigjártuk Jézus keresztútját. Az evangé­lium megszólalt a Mester szavaiban, cse­lekedeteiben, s mindabban, ami vele tör­tént. Tanúi lehettünk Isten kegyelmének. Erősödhetett bennünk a meggyőződés: az üdvösség részesei lettünk. Ez az él­mény, amit évről évre újra átélünk, nem hagyhat bennünket érintetlenül! Húsvét ünnepe új kezdetet jelent az emberiség történelmében: a keresztyénség boldog útjának kezdetét. Mégis minden évben megfogalmazó­dik bennem a kérdés: valóban jelent-e változást a feltámadás örömhíre az éle­temben? Valóban boldog kezdetet jelent-e nekem és keresztyén hittestvéreimnek? Az egyházat jellemzi-e a húsvéti üzenet­ből való táplálkozás lendülete? Bizony­ságtételre indít-e a szabadulás megta­pasztalása? Meglátszik-e az egyház ar­cán húsvét érintése? ... Péter apostol elszántan és teljes oda­adással követte Jézust. Figyelte szavait, mozdulatait. Mindig vele akart maradni. Úgy érezte, mindent tud róla, mindent megértett, teljesen rá tudja magát bízni. Mégis még neki is szüksége volt néhány év távlatára, hogy - visszatekintve az együtt töltött évekre -, ő is gondolatban végigjárja Jézus útját. A feltámadás felől nézve minden vilá­gossá válik! Ami eddig értelmetlennek tűnt, most értelmet nyer; ami eddig tra­gédiának tűnt, most Isten diadalát hirde­ti. Péter sorra veszi Jézus életének ki­emelkedő eseményeit, és ezeket húsvét fényébe állítja:- amikor János megkeresztelte, Isten kente fel Őt Szentlélekkel és hatalom­mal;- amikor az emberek között járt, taní­tott és gyógyított, világossá lett, hogy Is­ten volt vele;- amikor meghalt és feltámadt, Isten mutatta meg hatalmát a halál felett... Mindaz tehát, ami történt, Isten tervé­nek megvalósulása volt. Ez a terv pedig értünk készült: azokért, akiknek szüksé­ge van az Úr hatalmas jelenlétére. Jézus által velünk van az Isten. Hajla­mos arra a keresztyénség, hogy úgy gon­dolja, Jézusnak azért kellett eljönnie a világba, hogy - emberré születve - vé­gigszenvedje sorsunkat, gyötrelmeivel és kereszthalálával bűnhődjön bűnein­kért, és így engesztelje ki a teremtmé­nyeire jogosan haragvó Atya Istent. Jé­zus jelenléte, egész földi útja azonban egészen más irányba mutat. Amikor elő­ször hangzott el róla az angyali szó: „Im­mánuel - Velünk az Isten ” - mindenki tudta: ez öröm, békesség és szabadulás. Jézus nem bűnbaknak jött közénk, ha­nem mint Isten ajándéka. Aki ajándékot kap, nem kérdezi, miért, hanem hálával fogadja, akár méltó rá, akár méltatlan. Nincs kivételezés! - döbben rá Péter, amikor azzal a helyzettel kerül szembe, hogy a pogány Koméliusz hitre jut, és meg akar keresztelkedni. A Jézus által kötött új szövetség egészen új viszonyt alakít ki Isten és ember között. Nincs többé zsidó és görög, férfi és nő... Mennyei Atyánk ugyanazzal a szeretet­tel, ugyanazzal a kegyelemmel közelít mindannyiunk felé. Senki és semmi sem tudja keresztül húzni az égés? világot megmenteni akaró tervét. Hányszor akarták a Mestert elfogni, börtönbe csuk­ni, halálra kövezni! - Ő azonban csak keresztülment a dühöngő tömegen, és el­tűnt a szemük elől. Végül mégis embe­rek kezére adatott, hogy váltságot sze­rezzen mindnyájunkért. Hatalmának tel­jessége pedig abban mutatkozott meg a világ előtt, hogy nem maradt a sírban. Ellenségei nem tudták végleg elhallgat­tatni. Isteni hatalma és dicsősége legyőz- hetetlennek bizonyult! Miért boldog a keresztyén ember élete? Azért, mert olyan Ura van, aki számára semmi sem lehetetlen. Ereje hegyeket mozdíthat meg, szava betegeket gyógyít­hat, halottakat támaszthat fel, keze elve­Budapesten, 1999. április 5. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Modori u. 6. jlWIPBj de. fél 10. Sztojanovics András; , Xm* Pesthidegkút, II., Ördögárok L ........i. u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Cs illaghegy III., Mátyás kir. ’LL u. 31. de. 10. Bozóky Éva: Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Lénárt Viktor; Új­pest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Fe­renc; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Város­ligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé; du. 6. Bolla Árpád; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Orosz Gábor Viktor; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Orosz Gábor Viktor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. szett embereket emelhet föl a kegyelem­be. Rajtunk is akar, rajtunk is tud segíte­ni. Pedig hányszor érezzük szánalmas­nak, reménytelennek, zsákutcába futott­nak az életünket! Felismert és ránk pirí­tott bűneink terhe nehezedik a vállunkra. A húsvéti üzenet azonban éppen az ilyen tehetetlenségben és reménytelenségben élő embernek tud igazi vigasztalást és bátorítást adni! Ez táplálja hitünket és re­ménységünket! Az alapige utolsó mon­data foglalja össze Jézus szolgálatának jelentőségét minden kor embere számá­ra: .....aki hisz őbenne, az ő neve' által bü nbocsánatot nyer. ” Áldjuk a mindenség Urát! Nem is tehe­tünk mást, miután elfogadjuk az Úr cso­dálatos ajándékát. Nem maradhatunk né­mák, nem hagyhatjuk szó nélkül Isten­nek ezt a jóságát! Nemcsak egy-két ta­nítvány, apostol feladata, hogy Jézusról beszéljenek. Iránta érzett hálánk termé­szetes velejárója a Róla szóló bizonyság- tétel. - Amikor a mai napon az élet kü­lönböző jeleit látjuk és láttatjuk magunk körül (húsvéti nyúl, tojás, csibe, barka, locsolkodás, stb.), ne feledkezzünk el ar­ról, hogy az élet igazi jele és ígérete Krisztus üres keresztje, amely hirdeti a halál fölött győzedelmes Úr diadalát. Áldjuk nevét mindörökké! Ámen Vető István (úrv.) Marossy Attila; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestúj­hely, XV., Templom tér de. 10. ; Rákospalo­ta, XV., Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Szabó István; Rákosszentmihály XVI. , Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Szebik Károly; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Szebik Károly; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kos­suth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszent- imre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. (úrv.) Solymár Gá­bor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi, de. 8. Bácskai Károly; HÚSVÉT 2. NAPJÁN a liturgikus szín: fehér. Az ünnep evangéliuma (oltári ige): Lk 24,13-35; epistolája (igehirdetés alapigéje): ApCsel 10,34-43. ENEKEK: 221, 258. * ISTENTISZTELETI REND lKor 5,6-8 Ünnepelünk. Jézus valóban feltámadt! Meghalt végleg minden halál, s a szél­ben az élet győzelem-éneke száll. A sűrű homály kitisztult, a reggel fényben für­dik. Az élet ünnepel. Tisztán, igazán, erőben, örömben. Hús vét ősi ünnep. Több ezer év óta, esztendőről esztendőre ünnepi ik a zsidó­ságban a „Peszah”-ot, emlékezve és em­lékeztetve az Egyiptomból való szaba­dulásra, Isten csodás szeretetére. Niszán hónap 13-án este az asztalra minden év­ben kovásztalan kenyér és páskabárány kerül, úgy, mint akkor, réges rég. Azon a hajdan volt estén a bárány vérével meg­jelölt ajtófélfák védték ki a halál támadá­sát. Menekültek azon az éjszakán. A nagy sietségben nem volt idő arra sem, hogy a kovász megkelessze a kenyér­tésztát. Indulni kellett - az ismeretlenbe, a bizonytalanba, sietős léptekkel, félve, de mégis bizakodó szívvel, hogy aztán egyszer, a vándorút végén elérjék a meg­ígért országot. Zsidó testvéreink ünne­pelnek. Az a legfontosabb most, ezen az estén, hogy mindenki úgy érezze magát, mintha ő maga szabadult volna ki Egyip­tomból. Az asztalukon a páskabárány; az életért való áldozat, és a kovásztalan, egyszerű kenyér. Mi is ünnepelünk. Emlékezünk egy kétezer év előtti péntek délutánra. A ke­reszten elvérző Isten bárányára, a halál támadására, a sötétségre, a néma sírra. De emlékezni csak a múltra lehet. Hús­vét azonban sokkal többet jelent: a je­lent! A győzelmet vett Feltámadottat, aki él és uralkodik örökké. Jézust, aki szaba- dítónk, életet hozó, Életre mentő Urunk és testvérünk. Akiben eljött közénk a megígért ország, és nem nekünk kell hosszú, erőltetett menetben vándorol­nunk, míg a határához érkezünk. Aki itt, most, ezen a húsvét vasárnapon is az Élet ünnepére hív - Életre szóló meghí­vóval, életfogytiglani szabadságra... Hogyan ünnepeljünk? - kérdezzük. Szeretnénk ezen a napon tisztán és iga­zán átélni húsvét örömét: a felszabadító, halálon győztes Szeretet diadalát. Olyan megszokottá, kopottá vált ez az ünnep is az egyházi esztendő szüntelen körforgá­sában! Olyan fáradt hangon énekeljük, lassú, kimért gyászinduló ritmusában: „Győzelmet vettél, Ó, Feltámadott!” Olyan sokszor hallottuk már, és talán nem mond semmi újat, nem éri el szí­vünket: Krisztus feltámadt, valóban fel­támadt! Kicsit mintha nagypéntek és nagyszombat folytatódna húsvét vasár­nap is - csupán az oltárterítő színe válto­zott fehérre a fekete után. Talán nem merjük elhinni, hogy O él? Vagy elvileg elfogadjuk ugyan ezt, de kívülre rekeszt­jük Jézust az életünkből és az ünneplé­sünkből? De miért? És miért nem tudjuk végre örömre tárni egykedvűen dobogó szívünket, hogy elérjen, megragadjon, magával sodorjon, görcseinkből oldjon a Feltámadott? Hogyan ünnepeljünk? A válasz már vár ránk. O mondja ki, aki minden kérdésün­ket számon tartja, és biztat is a kérdezés­re, kérésre, a Vele való beszélgetésre. Húsvét a tisztaság és igazság ünnepe. A zsidó háztartásokban az ünnep előtt ala­pos takarítást végeznek. Gondosan elkü­lönítik a gabona-, ecet- és kovásztartal­mú ételeket, sőt, el is adják, vagy oda­ajándékozzák azokat nem zsidó szom­szédaiknak. így elmondhatják, hogy az ünnep ideje alatt - ez nyolc napot jelent - nincs birtokukban semmiféle kovászos étel, megtisztult a ház a romlandótól, er- jedőtől. Húsvét a tisztaság; igazság üzenetével érkezik hozzánk is. A Bárány már meg- áldoztatott! Ezért „kovásztalan”, nem er­jedő és nem erjesztő szóra, tettre, életve­zetésre van szükség. Ez persze önma­gunktól nem megy. Saját erőnkből leg­feljebb erőlködésre telik, mindenáron való megfelelni akarás lesz belőle, ^ke­resztyéni” élmunkás-mentalitás. A Bárányt feláldozta az Atya szeretete. Ez azonban nem a vége, hanem igazából csak a kezdete ennek a Szeretésnek! Ezért lehet húsvétnak igazi életformáló, életújító, Életre indító szerepe. Ezért hát „ne a régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, ha­nem a tisztaság és igazság kovásztalan- ságával!” A Feltámadott tanít meg ünnepelni, O mutatja az utat. Ott van húsvétunkban, ünneplésünkben, és kopott, szürke hét­köznapjainkban, hogy segítsen húsvét- ból, húsvétba élni, örülni. Megtisztít szeretetével, felöltöztet igazságába, lelkesíti, Leikével betölti szívünk kongó ürességét. Új éneket ad szánkba, hogy. daloljuk végre húsvét örömét: „Bánatunk messze elszaladt, friss haj­nal kél az ég alatt, remény fakad, sírboltok sötét rejtekén eláraszt mindent már a fény: a soha nem látott, gyönyörű, égi fény. Illattal terhes szél dalol, világok titkán áthatol, hozzánk hajol, s így biztat: nincs mit félni már! Meghalt végleg minden halál, s a szélben az élet győzelem-éneke száll. ” Varga Gyöngyi ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. április 4. ...1... I., Bécsi kapu tér hajnal 5 (f eltámadási) Balicza Iván- Bence Imre; de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann: de. II. (úrv.) D. 1 ——• ‘ Szebik Imre; du. 6. Bence Imre; 11., Modori u. 6. de. fél 10. ||j! Sztojanovics András; Pcst­pM*§5 hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békás­megyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Thumay Béla; Csillaghegy IIL, Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstiick M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; de. 11. (gyermek) Cselovszky Ferenc; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII. , Városligeti fasor 17. hajnal 5. Gazdag Zsuzsanna; de. fél 10. (csal.,úrv.) Bolla Árpád; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Muntag Andorné; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII. , Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X„ Kápolna u. 14. hajnali fél 6. dr. Fabiny Tamás; de. fél 11. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; X„ Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (gyermek) Orosz Gábor Viktor; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. (úrv.) ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) ; Rákospalota, XV., Régifóti út 73. (Nagytemplom) cfe. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; du. 6. (vespera) Veperdi Zoltán; Rákosszent­mihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Szebik Károly; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Szebik Károly; Pestszent­lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVHI., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. (úrv.) Győri Gábor: Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., De­ák tér de. fél 11. (úrv.) Lehoczky Endre; Bu­dafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. (úrv.) Soly­már Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. (úrv.) Endreffy Géza; Törökbálint, (ref. tem­plom) du. 3. (úrv.) Endreffy Géza; HÚSVÉT ÜNNEPÉN a liturgikus szín: fehér. Az ünnep evangéliuma (oltári ige): Mk 16,1-8; az epistola (igehirdetés alap­igéje): lKor 5,6-8. ÉNEKEK: 215, 216.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom