Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-02-07 / 6. szám
Evangélikus Elet 1999. FEBRUAR 7. 7,oldal m SAMUM % 9 s w Kedves Gyerekek! Kedves Gyerekek! Egy új sorozat indult: gyöngyfűzéssel készítünk el a Noé bárkáján levő állatok közül néhányat. A múlt alkalommal sünit fűztünk. A mostani alkalommal pókot készítünk. A munkát két gyönggyel kezdjük, és hogy ne csússzon le a szem középről, átfűzéssel rögzítjük. Vagyis a szemet felfűzzük az egyik szálra, míg a másik szálat szemből átbújtatjuk. Ha ezt mind a két oldalról meghúzzuk, egyben rögzítjük a szemet. Ezt cicabajusznak is szokták hívni, mert mielőtt meghúzzuk két oldalról, olyan, mint a cica bajsza. Hozzávalók: 1,5 dkg barna (B) vagy fekete gyöngy, 19 db sárga (S) és 2db nagyobb szemű gyöngy (N). 70 cm da- mil. Fűzés: 1. 2B 2. JN 1B IN 3. 2B 4. 2Bo2xll 5. 2B o 2x11 6. 2B o 2x11 7. 2B o 2x11 8. 2B IS 2B 9. 6B 3B IS 1B IS 2B IS 3B IS 10 3B 11. 7B 12 2B 13. 7B 14. 1B 5S 1B 15. 5B 16. 2B 1S2B 17. 3B 2B Amíg az izraeli nép Egyiptom földjén élt, bizony sokat kellett szenvednie. A fáraó utasítására hatalmas épületeket, temetkezési helyeket, piramisokat kellett fáradságos munkával építenie. Most építsünk mi is egy kis piramist számokból! Alulról fölfelé haladva töltsétek ki az építőköveket jelképező négyzeteket a következő szabály szerint: Bármely két egymás melletti szám összege mindig a fölötte számot adja. A legtetején levő szám pedig kiadja a Biblia szerinti életkorát Áronnak, amikor a fáraóval beszélt. Segítségül megadok néhány hiányzó számot, természetesen rejtvény formájában. Ha kitöltöttétek a piramist, a kivágott helyes megoldást küldjétek el nekem jutalom fejében! Jó szórakozást: Pötty bohóc Ennyi nap járták körbe Jerikó falait, mire leomlott József testvéreinek a száma Jézus tanítványainak a száma az Újszövetség könyveinek a száma \ Páratlan sorok: hasa Páros sorok: háta Az 1. ábra szerint megfűzzük az egyik, majd a másik szálra a lábakat. Felfűzünk 10 db barna és 1 db sárga gyöngyöt, majd az utolsó szemet kihagyva visszafűzzük ugyanazt a szálat a barna szemeken. A másik oldalon is így kell eljárni. Ha az A ábra alapján dolgozunk, akkor egyenes, a B ábra szerint haladva középen maghajló lábakat kapunk. Humorzsák KÖNYVSZEMLE Veöreös Imre: „Arany homokon, nomád felhők alatt” Veöreös Imre Kecskeméti Naplója (1953-1958) erősen összecseng Koren Emil kárpátaljai emlékeivel. Kél fiatal lelkész szülőföldjétől távol eső, és attól mindenben különböző szórványvidékre kerül, megbirkózik a helyzet és környezet minden nehézségével, hogy aztán, amikor néhány év múltán máshová szólítja a kötelesség, örökös honvággyal emlékezzék a felejthetetlen „száműzetésre”. Az indulás azonban eltérő: Koren Emilt a minden fiatal lelkészre váró tapasztalatszerzés végett küldi oda püspöke, ő pedig gyönyörűséggel járja a Kárpátok ős-rengetegét, mert rajong az erdőért; Veöreös Imre viszont már meglett ember, közel a 40 évhez, háromgyermekes családapa, akit tekintélyes közegyházi funkciókból (az Új-Harangszó, a Lelkipásztor szerkesztője, a Diakonissza anyaház, majd a Lelkésznevelő Intézet igazgatója) helyez ki az Állami Egyházügyi Hivatal parancsa, mert népszerűségét megsokallta a Hivatal, csöndes ellenállását még inkább. Ami tehát Koren Emilnek tanulmányút volt 15 évvel korábban, az őneki valóságos száműzetés. Méghozzá üldözéses időkben, 1953-ban. Kicsit ugyan enyhült már ekkor a szo- rongattatás, de még mindig sok olyan hívő akadt, aki inkább a Szabad Európa Rádió hallgatásával élt hitéletet, semhogy részt vegyen a gyülekezet közösségében. És hát a szórvány, az szórvány. Veöreös Imre ráérez: olyan, mintha az első század gyülekezetei lettek volna az „arche típusai”, az előképei. A lelkésznek pedig mennie kell, néhány lélek kedvéért olykor kilométereken áthaladva, a homoktengerben szétszórt tanyavilágban, mikor milyen járművel, többnyire az „apostolok lován”. Aztán az anyagiak! A gyülekezet maga a templom egere. Kecskeméten a kálvini reformáció terjedt el, az evangélikus gyülekezet sosem volt nagy, de gazdag igen: szép temploma, házai, földjei, tanyái - ezekből csak a templom maradt meg, és a kuláklistára tett, padlássöpörte hívek áldozatkészsége. A győri születésű, és ott felnőtt lelkész úgy indult a fútóhomok fenyegető világába - ahogy írja - mint Ábrahám, amikor az Úr parancsára Háránból elindult, és mit sem látott a sűrű ködön át: „Kiméne, nem tudván, hová megy.” Ám a ködben vezette Valaki. A gyülekezet életrekelt, a szórvány is. Jöttek a gyerekek, a konfirmandusok, jöttek a felnőttek, útközben lemaradt róluk a félelem köpönyege: megtelt a templom, lehetett újra csendesnapokat, evangélizá- ciót tartani, táborozni, kirándulni, vendégelőadókat hívni, „hitből-hitbe” átadni az örömhír üzenetét. A kecskeméti napló gazdag tartalma sokféle szálból szőtt színes szőttes: érdekes, mint a közelmúlt egyháztörténetének egy része; de úgy is, mint Kecskemét régmúltjának és négy évtizeddel ezelőtti szociográfiájának feldolgozása; tanulságos a lelkészi munka módszertanát figyelő papi utánpótlás nemzedékének; de szintúgy mindazoknak, akik a szépen formált prédikációkat (mert bizony irodalmi műfaj is az igehirdetés, ki ne olvasná ma is szívesen a legnagyobbakét, és az evangéliumok is prédikációk voltak eredetileg!), tehát nemcsak naplót tartunk a kezünkben, de a Kecskeméten végzett munka sokféle mintáját is. Okulás és tanításképpen fiataloknak, vigaszul és gyönyörségül az öregeknek. (Kiadta a Kecskeméti Evangélikus Gyülekezet, 104. old. 500.- Ft.) Bozóky Éva Kopogtatnak a mennyország ajtaján. Szent Péter kiszól. o Mi az? o Nem mi az, hanem: ki az, fiacskám! o Te jó ég! - sóhajt fel Szent Péter. - Újabb tanárnő érkezett. o Gyere, Pistike, megmosom a nyakadat, különben nem visz el apa magával a meccsre. o Na és ha nem kap jegyet, akkor mit csinálok a tiszta nyakammal? A nagyapa unos-untalan a fiatalkoráról mesél az unokájának. o Hát azt elmeséltem már, amikor négy álarcos rabló támadt rám... o Igen, de a múltkor még csak két rabló szerepelt a történetben... o Hát ide figyelj, kedves unokám! Te akkor még túl kicsi voltál ahhoz, hogy megtudd a teljes igazságot. o Te egyszerűen csak elolvastad a csodás halfogásról szóló részt a Bibliából, és hittél benne? A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Olvasónaplómból Mark Twaint, a neves amerikai írót, felkereste egyszer, egy 17 éves ifjú, és így panaszkodott apjára: — Képtelen vagyok megértetni magam vele, olyan ósdi, maradi a gondolkodása. Semmi érzése a mához, ahhoz, ami modern. Mark Twain így válaszolt: Fiatal barátom! Tökéletesen megértem. Amikor 17 éves voltam, az én apám is ilyen lehetetlen volt. Alig lehetett elviselni. Legyen türelemmel az öregekkel: ők lassabban érnek. Mire 27 éves lettem, apám olyan sokat fejlődött, hogy egészen jól tudtunk diskurálni. Akár hiszi, akár nem: most, hogy 37 éves vagyok és ha nem tudom, mitévő legyek, öreg apámhoz fordulok jótanácsért. így megtudnak változni! Csak türelem! (Közli: Ferenczy Zoltán) Nyelvőrség Nagyszerű ajándékot kaptam, „Magyar nyelvvédő könyv” a címe. Bevezetőjében írja: „Ez a könyv az élet számára készült. Tanácsokat ad a magyar nyelvhelyesség kérdéseiben az iskolák, hivatalok, tudomány, irodalom, napisajtó és a művelt közönség használatára.” Kiemelt hangsúlyt kap benne „a hibás kifejezések és idegen szavak romboló munkája”. „Irtsuk az idegen szavakat!” írja és befejezésül egy 174 oldalas szótárat közöl, melyben a gyakran használt idegen szavak, kifejezések magyar megfelelőit gyűjti ösz- sze (a latinokét is), az abnormálistól a zsűriig. Bevallom, meglepett az ágál, bumliz, cella, cenzor, citadella, ciklus, csór, csekk, daxli, demagóg, demokrá- cia(l), demonstráció, detektív, deviza, direkt (a d betű úgy látszik igen bűnös), emigráció, epigon, extázis, fanatikus, fázis, fiaskó, fizika (!), forma és fotel, gála, gárda, gázsi, grafika, hangár, hibrid, horizont, huligán, humusz, idill, illúzió, influenza (=náthaláz), kabala, kánikula, karambol, karfiol, kaviár, kórus, kurír, láger, lavina, lojális - hogy csak az 1-ig idézzek néhányat. Hisz ezeket a szavakat annyira megszoktuk már, hogy nem is tűnnek idegennek az olyan fejbevágóan nyilvánvaló bűnökhöz képest, mint például a shop meg a center! A könyv első kiadása 25 ezer példányban néhány hónap alatt elkelt. A hírlapok és folyóiratok csaknem 80 cikkben ismertették, elismerő szavakkal - amit a kezemben tartok ezek következménye, a 2. kiadás. Gyanús? Hát igen. Megjelent 1938- ban. („Közrebocsátotta Pintér Jenő és munkatársai”, valamennyien tanárok.) Lehet, hogy hiába küzdünk? Mégsem. Mert a felsorolt szavak egy része (elsősorban a német eredetűek) azóta eltűntek nyelvünkből. Remélhetjük-e, hogy az amerikai divat egy része is így jár majd? Talán igen - ha mi is kiadunk ilyen könyveket, ilyen példányszámban és 80 cikk fogja lelkesen ismertetni... Kovács Mária FIATALOKNAK Milyenek a törvényeink? Ha ezt a szót halljuk, hogy törvény, törvénykezés, mindenkinek, valamiféle nagyon rideg dolog jut az eszébe. Hisz megvannak a magunk törvényei és nem szeretjük, ha ezen felül még valamiféle más szabályokat kell figyelembe vennünk. Már egészen korán, a születésünk után nem sokkal, kialakulnak bennünk bizonyos dolgok, amit ugyan nem nevezünk tudatosan törvénynek, mégis megtanuljuk, hogy eszerint érdemes leélnünk az életünket. Nem kell itt valami nagyon bonyolult dologra gondolnunk, egész mindennapi dolgokra célzok, ilyen az, hogy megtanuljuk, hogy ne érjünk a meleg kályhához, hogy bizonyos dolgokat nem tehetünk meg, mert különben szüléink rosszallását vonjuk magunkra. De ha továbbgondoljuk az életünket, a következő állomás, ahol már egy kicsit másféle szabályok is vannak, az óvoda, majd később az általános iskola, ahol már nem csak a közvetlen környezetünk által meghatározott dolgokra kell figyelnünk, hanem ennél sokkal többre. Hisz minden embernek vannak olyan dolgai, amiket szeret, amivel kapcsolatban elvárja, hogy azt tiszteletbe tartsák mások. Persze nem lehet nagyon sok esetben, mindenki igényét figyelembe venni, így kompromisszumokra kényszerülünk nagyon sokszor. így az is előfordulhat, hogy pont a mi dolgainkat, vágyainkat kell feladni, egy közösség érdekében. Emiatt már nagyon korán kialakul a gyermekekben ez a megmagyarázatlan és egy kicsit ösztönszerű félelem a törvényektől. Sajnos nagyon sok fiatal gondolkodik úgy, hogy éppen elég a világ dolgaiban igazodni másokhoz, ezért nekik nem kell az Isten. Hisz úgy gondolják, hogy ez egy plusz teher a számukra, hogy megfeleljenek az Isten törvényeinek. Nekünk Zsolt 1,2-3. vers keresztyén embereknek azt kell meglá- tatnunk másokkal, hogy ezek a törvények nem elsősorban csak elvárásokból, feladatokból állnak: meg kell értetnünk a minket körülvevőkkel, hogy ezek a törvények, parancsolatok nem azért vannak, hogy a mi életünket megnehezítse, hanem pontosan az ellenkezőjére szolgálnak. Hisz akik megtartják ezeket a parancsolatokat, azoknak sokkal köny- nyebb lesz bizonyos dolgokban tisztán látniuk. Hisz a törvény nem csak fegyelmez, hanem segít is, hogy szembesüljünk a bűneinkkel, és egy helyes irányba mutat. Aki ezt az útmutatást elfogadja, az életében több gyümölcsöt teremhet, mint aki nem. Persze ahhoz, hogy az életünk termő legyen, nem elég pusztán a törvény szava, ahhoz kell még az evangélium felismerése, amit röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy Jézus értünk is meghalt a golgotái kereszten, ezzel nekünk is szerzett bűnbocsánatot. Ez persze nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kellene hagynunk a világi törvényeket. Ezt a két dolgot kell megtanulni ötvözni valamilyen formában, úgy, hogy közben fenntartsuk az egészséges egyensúlyt a kettő között. Én hiszem azt, hogy ha ezt megtudjuk tenni, akkor mi is vallhatjuk azt, amit az egyik énekszerzőnk: „ ...O, Jézus, terhed nem nehéz, És gyönyörű a te igád, Míg boldog szemünk téged lát. És csak a te nyomodra néz... " Jéckel Gábor „Nem halok meg” - mondta a nagymama 1944 őszén történt, a Felvidék egyik kis falujában. - Egy napon akna csapódott be egy kis házba, és a nagymama egyik lába súlyosan megsérült. Orvos, gyógykezelés akkor nemigen volt. A sérült nagymama ágyba került, sokat szenvedett, lázas lett. Közel járt hozzá a halál. A legközelebbi hozzátartozókon kívül más rokonok, barátok is mellette voltak, de ő beszélni alig tudott. Ágya körül forgolódott három kis unokája. A ház nyugalma fel volt dúlva. Beesteledett. Az unokák sírtak, hogy a nagymama beteg, és lefekvésük előtt nem mesél nekik. A gyermekek édesanyja akkor már nem élt. Az özvegy édesapjának hirtelenül egy gondolata támadt és a három gyereket behívta a szomszéd szobába. A nagymama helyett ő kezdett el mesélni nekik. Erre a gyerekek megnyugodtak. Ezt követően imára kulcsolták össze kis kezeiket, és édesapjukkal együtt kérték a jó Istent, hogy gyógyítsa meg a nagymamát. Édesapjuk, mélyreható imája közben, hirtelenül zokogásban tört ki. Eszébe jutott elvesztett felesége és az, hogy elveszíthetik a nagymamát is, és mi lesz akkor a gyermekeivel? A mély hitből fakadó ima meghallgatásra talált. Az apa szívét valami enyhülés, megkönnyebbülés hatotta át. Ima után három gyermekét a nagymama ágyához vezette. A lázas, addig szótlan beteg akkor megszólalt: „nem halok meg, gyermekeim, még közietek maradok”. E szavak hallatán mindannyian megkönnyebbültek és meghatódtak. Az Istenbe vetett hit és a szívből jövő ima csodát tett. A nagybeteg hamarosan felgyógyult. A család még tizenhat éven át élt együtt a nagymamával, boldogan és nagy szeretetben. Petrovich István
