Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-06-13 / 24. szám
64. ÉVFOLYAM 24. SZÁM 1999. JÚNIUS 13. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI MÁSODIK VASÁRNAP ÁRA: 48 Ft „Istent csak > Istent szeretetével szerethetjük. ” Luther A TARTALOMBÓL Rázga Pál a vértanú lelkész Egyházi konferencia a balkáni válságról Levél hat teológusnak Erős vár - Balatonbogláron Újabb templom a Balaton partján. A rendszerváltás óta tervszerűen épült meg a siófoki templom, azután Balatonszárszón, most pedig Balatonbogláron volt templomszentelés. Régi vágy és a gyülekezet növekedése adta a feladatot: kell a templom ebben a korábban csak szórványként számon- tartott városban, mely időközben egyre csak gyarapodott. A század végének „népvándorlása” növelte a várost, Észak-Somogyból és a megye közeKészülünk a II. Országos Evangélikus Találkozóra, Csömör, 1999. július 2-4. A főtémáról: Nyitott egyház - nyitott társadalom Nyitott egyház - nyitott társadalom. Ez a témája az 1999. év Országos Evangélikus Találkozójának. Miért nyitott az egyház? Nyitott elsősorban a jövő felé. Nyitott a mai világ problémái felé. Az egyház nem zárt közösség szeretne lenni, evangélikus egyházunk krisztusi, reformációs hagyományaiból indulóan nyitott egyház szeretne lenni, azaz a templomajtónak, a szívünk ajtajának nyitva kell lenni más emberek problémái, a világ problémái felé. Ki kell tárnunk gondolatban is egyházunk ajtaját, mert sok a segítségre szoruló, irány- mutatást kereső ember. A társadalom is nyitott, hiszen nem olyan régen, 10 évvel ezelőtt még egy olyan egyirányú társadalom voltunk, ahol tulajdonképpen ideológiailag egy fő irány határozta meg az egész életet. Ma az úgynevezett pluralista, többoldalú társadalomban sok minden nyitottá vált, sok lehetőség van előttünk. Ezek a lehetőségek azonban magukban hordják a döntés kényszerét is, és a sokféle út között úgy érzi az ember, hogy elvesztette a tájékozódást. Mindenképpen szeretnénk az evangéliumi tradíciót nyitott szívvel ajánlani, mint tájékozódást. Jézus van előttünk, az O alakja, tanítása, élete az, amit hirdetünk, és azt, ahogy az apostol mondja: az az indulat, az az érzés, az a magatartás legyen bennetek, ami Jézusban is volt. Keresztyén, azaz krisztusi, azt jelenti, hogy Krisztus-szerűen élni. És ez annyi: egy- egy keresztúton, egy-egy döntésnél ha a lelkiismeretem megszólal, mi az, amit szóltam vagy tettem, vagy mit kellene szólnom és tennem, akkor ne egyszerűen arra figyeljek, hogy mi a hasznos, mi az, amit a többiek csinálnak, a divat, a korszellem, hanem a tájékozódási pont annyi: hát Jézus mit szól hozzá? Mit mond az az erkölcsi követelmény, az az erkölcsi alap, ami a Bibliában megtalálható, egyáltalán a mai világ nyitott kérdései számára ad-e választ a kétezer éves keresz- tyénség. Szeretnénk ezen a találkozón megbeszélni sok kérdést, hogy majd menjen tovább a megbeszélés a gyülekezetekben, a szívekben, legyen kérdés újra: Mit szól hozzá Jézus? Mi az, amit tennem, szólnom kell? Mi az, amit a többiekkel együtt tehetek, meddig mehetek családdal, munkahelyen, helyi vagy nagyobb összefüggésben a politikai életben, mit kell tennem, hogy körülöttem a világ jobbá legyen, hasznosabbá legyen. Tudjuk, hogy nem tudunk mindent megváltoztatni. Tudjuk, hogy nem tudunk tökéletes világot magunk körül kialakítani, ezt nem is ígérte sehol sem Jézus, vagy az apostolok csapata. Viszont, a meglévőnél, a mostani világnál lehet egy kevéssé rosszabbat, azaz egy lépést lehet tenni. Ez azt jelenti, hogy tehetek egy lépést Isten elé, tehetek egy lépést a másik ember elé, nyitottsággal, bűnvallással, segítőkészséggel. Tudniillik ott van a gond ma, hogy pokollá viszont lehetséges egymás életét változtatni. Nem is olyan messze van tőlünk a pokol. Néhány száz kilométer: Koszovó, más háborús helyek. És vajon hány helyen dúl közöttünk, családokban, településeken helyi háború? Pokollá tudjuk változtatni az életet egy- SJS más számára. Hogy ne pokol legyen az élet, hanem egymás javára, szeretet és békesség vonalán tudjunk élni, nyitva kell tartani az ajtókat. Jöjjenek kérdésekkel ahhoz a Jézushoz, aki elmondta: „Jöjjetek én- hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok... " Társadalmunk igyekszik nyitottá lenni minden új kezdeményezés számára, örömmel látjuk, hogy egyházi kezdeményezések számára is nyitva a társadalom. Soha nem volt még talán annyi lehetőségünk, hogy tanítsunk, hogy munkát végezzünk, hogy bizonyságot tegyünk hitünkről. Nyitva a társadalom. Kérdés, nyitottak vagyunk-e az emberek kérdéseire, tudunk-e válaszolni rá. Az volna a jó, ha ez a találkozó Csömörön majd folytatódna a kérdések megbeszélésével, találkozással kisebb és nagyobb körben, hiszen bizonyos vagyok abban, hogy az országnak szüksége van Jézus szavára, nekünk embereknek szükségünk van egymásra, szükségünk van a megértésre, az Isten békességére. Úgy jöhetünk össze ezen a találkozón, hogy majd a nyitott kapuból visszafelé haza, nyitott gyülekezetek és nyitott szívű emberek legyünk. Dr. Harmati Béla péről egyre többen költöztek fel a falvak lakosaiból a Balaton partjára, ahol új megélhetést, munkaalkalmakat találhattak. Ez volt az egyik ok, hogy a korábban Somogyvámos központtal és anyagyülekezettel működő egyházközség központja Boglárra tevődött át. A másik ok kétségtelenül az idegenforgalom. A nyári, üdülési szezonban a Balatonnak ezen a részén is számos külföldi - német, svájci, finn, francia - turista telepedik le hosszabb-rövi- debb időre és keresi a templomot, a gyülekezetét. Erre az igényre kell nekünk felelnünk úgy, hogy helyet és a magyar mellett idegen nyelvű istentiszteleti alkalmat is biztosítunk. A déli parton most bezárult a sor, a nyugati végen Balatonboglár új temploma mindenképpen alkalmas lesz arra, hogy benne a vendégek is otthonra találjanak. „E vidék kövei összeálltak templommá... Erős vár, menedék és oltalom épült e gyönyörű helyen, hív a harang, hogy templommá épüljön Boglár népe is... ” - mondta igehirdetése elején dr. Harmati Béla püspök a templomszentelő istentiszteleten, pünkösd szombatján. A gyönyörű hely pedig egy hegyoldal, melyből henger alakú torony emelkedik ki, mint egy „fárosz”, világítótorony a tenger partján. Tiszta időben az északi partról, a szemben lévő Révfülöpről jól látható a hívogató torony. Egyházunk két új létesítménye így utal egymásra, így köti össze a két part híveit. Az istentiszteleten a püspök mellett Smidéliusz Zoltán esperes és a templomépítő - most már nyugdíjas - lelkész, Madarász István lelkész szolgált. Az igehirdetés alapigéje Ef 2,19- 22 versei voltak. A kövek itt sem homokra épültek, hanem a Krisztus-sarokkőre, azért, hogy jelezze, életünk háza se épüljön homokra! Krisztusra és egyházára, az ezeréves örökségre ma különösen figyelünk, nem lehet élnünk a kincsek nélkül, melyek ezer éven át ide épültek. Most az ezredforduló idején épült ez a templom, folytatva azt az örökséget, melynek köszönhető, hogy ma Krisztus egyházában élhetünk és azt adjuk tovább a fiataloknak. Itt van egy gyönyörű hely, ahol le lehet borulni Isten színe előtt, lehet igét, gyülekezetét találni és itt épülhetnek „lelki házzá a Lélek által” mindazok, akik ide betérnek. „Jövel Szentlélek Úristen, szenteld meg világunkat" - fejezte be igehirdetését a püspök. Költségvetési támogatás a millenniumra tekintettel Az 1999. évi költségvetés két tételben tartalmaz előirányzatot egyházi épületek, kulturális örökségek és műemlékek felújítására. Az egyik keretben 1,7 milliárd forintot adnak egyházi kulturális örökségek rekonstrukciójára, a másikban 1,1 milliárdot műemlékek felújítására. A felekezetek saját forrásaikból 1,1 milliárd forinttal járulnak hozzá, így ez évben 4 milliárd forint jut erre a célra. Sajtótájékoztatón jelentette be ezeket az adatokat dr. Hámori József kulturális miniszter, kézbe adva annak részletezését is, miként oszlik meg az összeg az egyházak között. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatallal egyeztetve, ez tulajdonképpen 143 ingatlan felújítását jelenti. A költségvetési támogatásra korábban pályázhattak az egyházak és most történt ennek elbírálása. Több nagy katolikus és református közismert ingatlan mellett egyházunk az első pályázatból a budapesti két gimnázium (Fasor és Deák tér) felújítására kap összesen 67 millió forintot. A második pályázatból műemléki felújítás végezhető. Ebből a Budapest-budavári és Deák téri gyülekezeti épületekre, Maglód templomtatarozásra, Nemescsó templomtető cseréjére, Mezőberény és Pilis templomának rekonstrukciójára kapott összesen 76 millió forintot. Valamennyi esetben az is kitűzött cél volt, hogy a támogatás következtében az épületek ne maradjanak félbe, ne legyenek torzók, hanem felújításuk vagy rekonstrukciójuk jusson el a kész állapotig. A sajtótájékoztatón azt is bejelentették, hogy a kormányzat ötven millióval segíti erdélyi templomok rekonstrukcióját is. Ezek a támogatások a millenniumra való tekintettel jutnak szétosztásra és nem érintik az egyházaknak amúgy is megszavazott és megállapodásban rögzített támogatását. Templom épült hát Bogláron, gyülekezeti teremmel és lelkészi hivatallal együtt. A harmadik ütem még hátra van. Fel kell épülnie a lelkészlakásnak is. Emlékező szavakkal kezdte beszámolóját Madarász István, amikor utalt korábbi lelkészükre, Sághy Jenőre és a harmincas évek végén kiadott könyvére: „Szétszórt juhok között”. Van már a szétszórt juhoknak karámja, hajléka! Ezek a falak prédikálnak. Dombon, hegyen épült, kimagaslik a tornya, benne 2 harang hívogat. A kisebbik az erdélyi Gerényesről került ide egy unitárius templomból, a másikat a gyülekezet öntette. Az ünnepi istentisztelet előtt harangszentelés is volt! A templom kupolája körben üveg ablakokkal a beáradó világosságot mutatja. A falak erős várra emlékeztetnek, az oltár és a szószék a gyülekezettel egy szinten van, nem fölülről beszélünk. Először 1988-ban fogalmazódott meg-a templomépítés ügye. 1992-ben az önkormányzat több telekre adott felajánlást, akkor választották ezt a helyet. Alapítványt állítottak', hogy ott gyűjtsék az építéshez valót. Pályáztatás során Nagy Tamás Ybl-dí- jas tervező munkáját fogadták el és tervei alapján 1995-ben indult a munka. Ebben az évben volt az alapkőletétel is. A bekerülés összege több mint 94 millió forint lett. Ehhez nagymértékben járult hozzá az Országos Egyház, közel 65 millióval, de segített az önkormányzat is több millióval, jelentős összeggel (közel 10 millióval) a GAS szervezete is. Szép kísérő jelenségei voltak az ünnepi istentiszteletnek és közgyűlésnek. A gyülekezetei jelenleg gondozó Aradi György segédlelkész vezetésével új presbitereket és felügyelőt iktattak be szolgálatukba. A gyülekezet jövőjére mutatott rá az, amikor a püspök 12 idei konfirmandusnak adott át ajándék Bibliát. És az is ide tartozik, hogy Ottófy Attila, a gyülekezet másodfelügyelője köszöntötte Madarász Istvánt, aki éppen négy nappal azelőtt töltötte be 70. életévét. Megbecsülést érdemel az, aki ebben a korban nem áll le, hanem végigvisz egy olyan építkezést, mely az ünneplő gyülekezet szeme előtt mutatkozott. De legyen köszönet azoknak is, akik zenei szolgálatra voltak készek. A Lajoskomáromi Egyházközség fúvóskara Johann Gyula vezetésével és a Hittudományi Egyetem énekkara Csorba István karnagy vezetésével már az istentisztelet előtt is és a liturgiában is segítette áhítatunkat. A számos köszöntés elején Nagy Tamás tervező építész mondta el, hogy az épület megtervezésénél két szempont vezette: fejezze ki az oltalmat az épület, de ugyanakkor nyitottságról tegyen bizonyságot. Erős kőfalak, de nem bezárt hely, hanem - ezt jelképezik a kupola ablakai is - nyitott a környező világ, a természet felé. Smidéliusz Zoltán esperes a kimagasló épületet tájékozódási pontnak nevezte, dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő Salamon templomszentelő imádságát idézte: „ott lesz az én nevem!” Nagybocskai Tamás egyházmegyei felügyelő szerint „csoda ez a nap” - és folytatódjon a csoda. Szabó Levente református lelkész és Szöllősi Ferenc esperes plébános egy-egy zsoltárverssel köszöntötte az ünnepet. Soós Zoltán polgármester köszönte, hogy a balatoni táj szépségébe most a művészetet és kultúrát is elhozták az épülettel. Herényi Károly országgyűlési képviselő úgy látta, hogy ezzel a templommal is erősödik e helyen a keresztyén hit és erkölcsiség. A felszentelt templomban az első istentiszteletet pünkösd ünnepén tartotta a gyülekezet. Bárcsak pünkösdöt jelentene az egész gyülekezet és a vidék számára és valóban épülnének lelki házzá a Lélek által. T. I 4
