Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-01-10 / 2. szám

Evangélikus Élet 1999. JANUAR 10. 3.oldal Az elhívás - visszavonhatatlan Lelkészavatás a Fasorban Családias és ünnepélyes alkalomra gyülekeztek a decemberi szombat délutánján a hozzátartozók, barátok, érdeklődők a fa­sori templomban. A Móron született és Bakonycsemyén nevel­kedett Szabó Juliannát avatta lelkésszé D. dr. Harmati Béla püspök, aki teológiai tanulmányait évekkel ezelőtt jeles ered­ménnyel fejezte be, utána az Eötvös Lóránt Tudományegyete­men a hebraisztikai tanszéken folytatta tanulmányait, majd a Szabó Ervin Könyvtárban és a holland biztosítónál dolgozott. Három éve, már családosán, két leánygyermekkel, a Lónyay Református Gimnáziumban vállalt hitoktatói szolgálatot, vala­mennyi osztály evangélikus diákját tanítja. Lelkészi szolgálat­ra való elhivatásának tudata mostanra erősödött meg, férje, szülei örömmel fogadták elhatározását, így kerülhetett sor a lelkészavatásra. A püspök Róm 11,29 alapján hirdette az igét: „Az Isten aján­dékai és elhívása visszavonhatatlanok! ” - Gyermekkora óta Is­tennek sok ajándékát ismerhette meg, családjában, gyülekezeté­ben, élete küzdelmei közepette. Isten ajándéka egyéni képessé­geink és szolgálatra való elhivatásunk is. Ezek visszavonhatat­lanok, ezekkel élnünk kell. Ezt tapasztalhatta meg a hit átadásá­nak örömében, a gimnazista diákok és a tanártársak szereteté- ben is. Ezután még több és teljesebb szolgálatra lesz lehetőség. Záró hálaadó imádságában a felavatott lelkész hálát adott Is­ten türelmes szeretetéért, a kitérők után is megmaradó elhiva- tás bizalmáért, családjáért, régi és jelenlegi gyülekezetéért. A püspöki szolgálatban dr. Muntag Andor teológiai tanár és Szirmai Zoltán esperes, helyi lelkész segédkezett. A Bakony- csemyéről érkezett népes küldöttség mellett jelen volt a gyüle­kezet két korábbi lelkésze, Zászkaliczky Péter és Bencéné Sza­bó Márta is, akik az új lelkészt és családját lelkipásztori szere­tettel kísérték hosszú éveken át és most, az ünnepi órában. A volt évfolyamtársak és jó barátok örömmel vették körül a fel­avatott lelkészt és a szomszédos gimnáziumban fehér asztalok mellett folytatódott a beszélgetés. Isten áldja meg új lelkészünk további életét és szolgálatát! Szirmai Zoltán Az aratni való sok... Sokan esnek bele a számok csapdájába, úgy vélve, hogy 1999-ben az évszázad, illetve az évezred utolsó esztendejét él­jük. Valójában természetesen a 2000. év­vel zárul majd az emberiség történetében a legtöbb eseményt hozó, sok mindent lezáró és sok mindent megkezdő húsza­dik század és fejeződik be a Jézus Krisz­tus születését követő második évezred. 2001-ben kezdődik meg a 21. század, il­letve a harmadik évezred. A Magyarországi Evangélikus Egyház legújabb kori történelme érdekesen kap­csolódik ezekhez az évekhez. A korábbi Zsinat a 2001. esztendőt je­lölte meg, mint amelyikben az egyház új szervezetének és működési modelljének meg kell kezdenie a tevékenységét. Bár az 1998-ban összeült Zsinat csak a tör­vénykönyv finomítását, az óhatatlan hi­bák kiküszöbölését tűzhette ki célul, be­következett, amitől többen tartottunk, a Zsinat érdemben is hozzányúlt hatályos törvényekhez. Természetesen erre nem­csak lehetősége, hanem joga is van, de a jelenlegi sajátos, átmeneti helyzetben ez nem kedvező, hiszen most már a végre­hajtásra kellene koncentrálni, hogy 2001 -ben valóban zökkenőmentesen tér­hessünk át az új struktúrára. Ezt szorgalmazta a budafoki zsinati fó­rum is, ahol a résztvevők aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy nem elég gyors és meggyőző az új törvények bevezetése. Ugyanakkor a legutóbbi zsinati ülésszak ismét módosított a struktúrán, úgy formál­va a 2001-től működő három kerületes rendszert, hogy a jelenlegi Déli és Északi Kerület középső és keleti része nem válto­zik, a két kerülethez tartozó dunántúli egy­házmegyékből alakul meg majd a harma­dik, a Dunántúli Egyházkerület. 1999 áll még rendelkezésre, ha szükség van még módosításokra. Ennél lényege­sebbnek látszik, hogy folyamatos kon­zultáció, dialógus indult meg a zsinati és az egyházi elnökség között. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ez lehet annak a szüksé­ges, egészséges konszenzusnak az útja, amely nemcsak az új törvények betűjé­nek, hanem szellemének megfelelően alakítja a holnap egyházának életét. Érdekesnek ígérkezik a 2000. év. Az ál­lamalapításnak, az ezeréves magyar ke- resztyénségnek az ünnepi éve. Ezért is véltem úgy, hogy talán nem igazán sze­rencsés, hogy a mi új választási törvé­nyünk ezt az esztendőt nyilvánítja az első választási évnek, ekkor kerül sor tisztújí­tásra a gyülekezetektől az országos egy­házig minden szinten. De beláttam, hogy hiba lenne a további késlekedés. Helye­sebb a szükségből erényt kovácsolni. Amellett, hogy a magyar evangélikus- ság méltóképpen kell részt vegyen a mil- leneumi ünnepségeken, többek között megemlékezve arról, hogyan szolgálták eleink a magyar művelődéstörténetet, a tisztújítás módot kínál arra, hogy a múlt értékeinek a talaján a jövő felé fordul­junk. Kidolgozzuk, meghirdessük azt a programot, amelynek révén a következő évszázadban szolgálatunkat végezhetjük. Istené a dicsőség. O őrizte meg a ma­gyar népet a történelem viharában és tet­te mind nemzeti, mind vallási tekintet­ben befogadóvá, toleránssá. Egyszerre lenni magyarnak és európainak - ez a ma és a holnap leckéje ugyanezt jelenti. Legyen bármilyen sok érték a múltban, visszafelé nem vezet út. Csak mai szol­gálatunk hitelesítheti küldetésünket. És az aratnivaló ma is sok. A harmadik év­ezred olyan sorsfordulót jelez, mint an­nak idején Mózes kőtáblái, amelyekre vésett parancsolatok nélkül ma sincs em­beri együttélés, nem lehetett volna hu­mán történelem. Majd Jézus Krisztus evangéliuma, az Újszövetség két nagy parancsolata, amely a további két évez­red meghatározó eszmerendszerét ala­pozta meg. Újabb válaszúihoz érkezett a világ, amely immár - igazolva a Szentírás apo­kaliptikus látomásait is - képes önmaga elpusztítására. A globális problémák és az egyének és családok napi gondjai, konfliktusai ugyanarról üzennek. Az aratnivaló sok. Isten embereire vár a fel­adat, a sokszor nehezen elmondható pró­fétai szó, az igazság vállalása és az Isten szeretetének, kegyelmének a hirdetése. Az egyház felelőssége ez. Egykor, évti­zedekkel ezelőtt egy keresztyén világ­gyűlés fogalmazta meg, hogy „a laiku­sok az egyház reprezentánsai a világ­ban.” Azóta még inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az egyház társadalmi szolgála­tát lelkészek és nem lelkészek együtt kell megvalósítsák. Csak így nyer értelmet a mi struktúraváltásunk is, amely azt cé­lozza, hogy többen bekapcsolódhassanak a szolgálatba, többek között az új, fiatal nemzedékek. Laikusok az egyház reprezentánsai a világban. És tegyük hozzá: az egyház az Isten reprezentánsa a világban. Újra meg újra szembesülünk a hihetetlennel. Az Úristen ránk, alkalmatlan emberekre, al­kalmatlan egyházra bízta az evangélium ügyét. Nem tehetünk mást. Vállalnunk kell a kilencvenes években újra megnyílt lehetőségeket követően ránkszakadt ter­heket. Csak így lehetünk egyház. Csak így van remény. Arra is, hogy nem saját belső gondjaink, szervezeti, személyi ügyeink emésztik fel energiánkat, hanem a szolgálat mozgósítja az erőket. Hiszen erről szól elhívásunk. A harmadik évez­redben is. Frenkl Róbert Épül egy ház Révfülöpön Egy ház. ahol helye van a töprengő, tit­kokat kereső, az élet végső kérdéseit ku­tató, őszinte embereknek... Egyház, ahol helye van a gondjainkat csak az éjszaka - sok mindent rejtő - leple alatt felvetni tudó, vagy merő embereknek... Egy ház, ahol gondolkodni lehet és szabad, hogy előbbre lépjünk... Egy ház, ahol vannak és születnek apró ötletek és életre szóló megoldások - akkor is, ha nem mindig a várt formában... Egy ház. ahol lehet ta­lálkozni a Názáreti Jézussal... így foglalta össze egy barátom azt, hogy mit vár ettől az intézménytől, amely több éve épül és mára megkapta hivatalos nevét: Evangélikus Oktatási Központ. Az olvasó joggal teszi fel a kérdést, hogyan találkozik az előszóban említett és az oktatási funkció? Talán ott, hogy e két terület, vagyis a lelkigyakor- latos elcsendesülés, és a lelkészek és nem lelkészek képzése és továbbképzé­se, melyet egyházunkban eddig kevésbé preferáltunk, összetartozik. Mindehhez hozzájön még az eredeti elképzelés sze­rint az országos ifjúsági konferenciák megrendezése. És, hogy az intézményt idővel rentábilissá tudjuk tenni, időnként helyet kell adni külföldi, nemzetközi, vagy nem egyházi konferenciáknak is. És talán a legfontosabb, hogy várjuk gyülekezeteinket, és minden egyházi programot, amihez igyekeztünk megfe­lelő árat kialakítani. Az épület - maximum - 100 fos konfe­renciák megrendezésére alkalmas. A kü­lönböző komfortfokozatú szobák területi elhelyezése megengedi több független alkalom párhuzamosan való megtartását. A szobák többsége önálló vagy két szo­ba közös fürdőszobával rendelkezik, de vannak négy ágyas közös fürdőszobás szobák is. Minden szobacsoporthoz ter­veztünk egy-két íróasztallal ellátott ún. vezetői szobát. Elvileg minden szobába lehet telefont tenni, de a lépcsőházban kártyás telefon is lesz. A több mint 120 adagos konyhán minden elkészíthető, de az étterem a teljes létszámot csak két tur­nusban tudja fogadni. A hivatalos étke­zéseken túl a büfében lehet üdítőt, kávét, desszertet kapni. A 120 fos konferen­ciatermet és a szekciótermeket igyek­szünk a korszerű oktatástechnikai beren­dezésekkel felszerelni, és a berendezést is úgy kialakítani, hogy a felmerülő igé­nyeket ki tudja elégíteni. Az épület eme­leti részén készült egy kisebb kápolna, de a telken levő templom is nyitva van a vendégek számára. A földszinten négy kétágyas szobát speciálisan mozgássé­rültek számára alakítottak ki, de a többi földszinti szoba is használható, illetve a földszinten minden helység megközelít­hető tolószékkel is. Az intézmény igazgató tanácsát az Or­szágos Presbitérium megválasztotta és első ülését 1999. januárjában fogja tarta­ni. Az intézmény által szervezendő konk­rét képzési és lelkigyakorlatos programo­kat ezután fogjuk megjelentetni. A környék egyedülálló természeti és történelmi értékei egész évben gazdag kikapcsolódásra és pihenésre adnak le­hetőséget. A házat ajánljuk gyülekezete­inknek kirándulásokra, konfirmandusok­nak, presbitereknek közös felkészülésre. Várjuk iskoláink diákjait erdei iskolába és a pedagógusokat konferenciára. Az intézmény leendő lelkészével igény sze­rint segítünk a programok megszervezé­sében, lebonyolításában. 1999-ben az egyházunk, gyülekezete­ink szervezésében tartott konferenciák ára 2000.- Ft egy napra teljes ellátással, gyermekek számára 14 éves korig 1000.- és három éves korig ingyenes. Várjuk minden testvérünk jelentkezé­sét és érdeklődését, jelezve, hogy ez a ház mindannyiunk háza, a békességé, kérdéseké és a szereteté. Címünk: Evangélikus Oktatási Köz­pont Révfülöp: Pf.: 31., Tel: 87/464-107. Marton Tamás /’/ViCCU‘ U 1 ‘ -J XjJA \C.Ji Jiő 1JJJ1 i ' ' 1 Orgonaavatas - hangversennyel 1998 szeptember 20, 19 óra. A péteri evangélikus templomban „telt ház” a földszinten, a karzaton gyermekek kíváncsiskodnak, zúg­nak, nyomkodnak az orgona körül. Hangverseny kezdődik. Az orgona- padon Trajtler Gábor orgonamű­vész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyházzenei tanszékének vezetője, egyházzenei igazgató. Mellette hűséges felesége, segítője. Türelemmel csitítja a gyermekeket, majd kottát lapoz, segít regisztrálni. Régi mesterek és Bach művei sze­repelnek a repertoárban. Olyanok persze, amelyek a péteri orgonán egyáltalán előadhatók... Nagyszerű a környezet. Az az 1822-30 között épült, Zittebarth Mátyás által tervezett evangélikus templom, (a klasszicizmus idősza­kában Pollack Mihály után a máso­dik legjelentősebb építőmester volt Magyarországon) melynek építését Esztergály Mihály lelkész, későbbi főesperes szervezte, aki Petőfi Sán­dor közvetlen barátja, kollégiumi szobatársa volt az aszódi evangéli­kus gimnáziumban. Szakértők szerint az orgona régeb­bi a templomnál. A 18. század má­sodik felében készülhetett. Minden bizonnyal ajándékként kaphatta a templomépítését éppen befejező gyülekezet valakitől, még inkább valakiktől. Sem méretében, sem stí­lusában, nem illik a péteri templom belső terébe. De hangjában és hang­jával mindenképpen! - Eredetileg hátsó játszóasztalos, mechanikus, egymanuálos, alul törtakkordos, pe­dálműves kis hangszer volt. 1904- ben Országh Sándor „császári és királyi orgonagyáros” átalakította. A hátsó játszóasztalt az orgona elé helyezte, és több regiszterrel bőví­tette. Ezt követően 1951-ben Zalánfy Aladár orgonaművész ve­zetésével Szőnyi István javította. 1977-ben elektromos fújtatással lát­ták el. A templom 1992-ben végzett bel­ső renoválása, és némi rongálás következtében jócskán elgyön­gült az orgona állapota. A gyüle­kezet elhatározta a felújítását. Gyűjteni kezdett rá, és keresni egy olyan megbízható szakem­bert, aki tisztes módon elvégzi e munkát. Özv. Szende Ernőné (aki több mint negyven esztendeje kántora a péteri gyülekezetnek) és családja kezdte az adakozást, majd többen csatlakoztak kisebb- nagyobb összeggel az ügy támo­gatásához. A ma érthetően lassan növekvő anyagi erő mellett, több éven keresztül jelentett vissza­esést a reménységünkben az, hogy a javításra kért árajánlatok messze fölötte álltak az általunk előteremthető forrásoknak. Végülis idén, hat évi gyűjtés ered­ményeként, és megtalálva Bordács István gyömrői hangszerkészítő mestert, megvalósulhatott a régi álom. „Saját erőből”, és az ő precíz, mesteri, nagyon színvonalas és becsületes munkájával újra „koncertképessé” lett templo­munkban a „hangszerek király­nője”. Talán az Úristen időrit­musa, hogy mintegy félszáz esz­tendőnként adatik Péterinek, hogy egyetlen orgonája meg­újultan végezhesse felemelő szolgálatát a gyülekezetben és a községben... A kitűnő akusztikájú templomi térben csodálatos volt hallani és újra felfedezni, hogy e szerény kis orgona mi mindent tud az ősi, hitvalló zeneszerzők üzene­tét közvetítve Trajtler Gábor ér­tő, művészi interpretátor szolgá­latával. Érdemes volt gyűjteni, vár­ni - és most, a műszaki átvételt kö­vető koncerten résztvenni. Dr. Foltin Brúnó „Az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét” (Jn 1,14) Jézus Krisztus testében vállalta betegségemet Földünkön hatalmas változások mentek végbe közel 2000 év alatt, a betegségek fajai is változtak, de változatlan életünk ki szolgáltatottsága a különféle betegségek kapuin besurranó halálnak. Egyetlen örömteli változatlan tény van: A Krisztusban megjelent szeretet. Testet öltött. Az örök Ige jelent meg testben. Nemcsak magára öltötte, mint egy ruhát, hanem egészen emberré lett. Magában hordozta a gyermekkor gyengeségét, a szülői melegség szükségességét, a testi éhség és szomjúság igényét, a fájdalom kikerü­lési-vágyát („ha lehetséges múljék el tőlem e keserű pohár”), a teljes elhagyatottság pillanatát (Istenem, miért hagytál el?). Jé­zus testté léteiével testvérünkké lett. Testünket hordozta, de jászolbölcsője felett a keresztgerenda már keresztjét jelezte. A ke­reszthordozásban is testünkké és vérünkké lett, vagyis testvérünkké. Testi erőtlenségünkben, kórház betegágyán lehet imádkoz­ni: Köszönöm Jézusom, hogy testté lettél és hordozod, ma is hordozod betegségemet és szíveden viseled gyógyulásomat. Add, hogy mindig érző szívvel tudjak betegtársaim felé és otthon családtagjaim felé fordulni, mert a kőszívnek nincsenek érzései. Közöttünk élt. Azt mondják: lakva lehet megismerni egymást. Jézus nem párhetes turizmusra jött ide, hanem itt született, itt élt 33 évet, itt halt meg kínos halállal, és nem hagyta faképnél még menekülő tanítványait sem: „Veletek vagyok a világ vé­géig.” Isten Fia, aki nemcsak az ételt és italt ízlelte, hanem a kereszten „kiitta” a halál keserű poharát, velünk van! Ebben a bizonyosságban olvashatjuk ezeket a sorokat betegszobánkban és élhetünk otthon is, hogy Jézus nemcsak „élt közöttünk”, ha­nem küzdelmemben ma sem hagy el minket. Láttuk az O dicsőségét. Isten dicsőségének látása a prófétából félelmet váltott ki: Jaj nekem, elvesztem. A pásztorokban a betlehemi fények, az Úr dicsősége kiváltották a félelmet (Lk 2,9). Az angyali híradás eloszlatta ezt, lábra állította őket, hogy személyesen megláthassák a jászolágy gyermekében az Üdvözítőt. Betegágyon szívünkkel csak Krisztusban láthatjuk meg a szeretet Istenét! - Egy kisfiú a kertben madárfiókát látott a fa alatt. Visszavitte a fészekbe, de a többi madárka meglátva a fiú fejét, ijedten röpködtek ki a fészekből és a macska elragadta őket. Síró gyermeküknek a szülők ezt mondták: Madárrá kelle­ne lenned, hogy madarakon segíthess! - Isten dicsősége az emberré lett Krisztusban transzformálódott. Istenünk testté lett Jé­zus Krisztusban, hogy rajtunk, embereken segítsen, bűnből szabadítson és megmentsen a kárhozat „karmaiból” örök örömre! Szimon János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom