Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-03-07 / 10. szám

1999. MÁRCIUS 7. 3. oldal Evangélikus Élet HITTUDOMÁNYI EGYETEMÜNK UJ DOCENSE: Dr. Csepregi Zoltán A tudós emberek szeré­nyek. Csepregi Zoltán sem verte dobra, hogy még 1998. június 19-én „summa cum laude” mi­nősítéssel védte meg dok­tori disszertációját a sze­gedi József Attila Tudo­mányegyetem Bölcsészeti Karán. Az általam vezetett Egyháztörténeti Tanszéken már évek óta mint kinevezett tanársegéd vezetett sze­mináriumokat, oktatott klasszikus nyel­veket, majd előadásokat is tartott az egyetemes egyháztörténet köréből. Eközben pedig három éven át levelező doktoranduszként részt vett a JATE Iro­dalomtudományi Programjában. A sokoldalú fiatal, 35 éves tudóst akkor értékeljük csak igazán, ha életéről és ko­rábbi pályafutásáról többet is megtu­dunk. Édesapját, Csepregi Béla sárszentlőrinci lelkészt nem kell bemu­tatnunk Olvasóinknak, hiszen igehirde­tésein számosán jutottak hitre a negyve­nes évek lelki ébredésének során és az­óta is áldással olvashatjuk Élő Vizet nyújtó írásait. Édesanyja, Medgyaszay Piroska, kilenc (!) gyermeknek adott éle­tet. Az ötvenes évek elején Budapestről egyházpolitikai okokból a Tolna megyei faluba kényszerült lelkész-család ragyo­gó példát mutatott az élő hit elhivatottsá­gának: zúgolódás nélkül felnevelt gyer­mekeik mind diplomások lettek és ma­gas szinten vesznek részt hazánk szelle­mi, lelki, kulturális életében. Egyete­münk új docense kitűnő eredménnyel érettségizett. Az ELTE Bölcsészettudo­mányi Karán történelmet, latint és ógö­rög szakot hallgatott. Egy szemesztert töltött a Helsinki Egyete­men, ahol latin metrikával foglalkozott, majd felsőfo­kú finn nyelvvizsgát is tett. Egyetemi évei alatt több első - olykor kiemelt - díjat nyert tudományos diákköri dolgozataival. Latin-ógörög szakos ál­lamvizsgája során Felső­fokú Tanulmányi Érdem­érmet kapott. A Fasori Gimnázium újraindulásakor átmenetileg félretette a tudományos ku­tatómunkát, tanári állást vállalt és meg­szervezte az iskola cserkészcsapatát. Közben két szemesztert hallgatott az erlangeni egyetemen, majd abszolvált a Teológiai Akadémiánkon is. Tagja az Ókortudományi Társaságnak, a Magyar Tudományos Akadémia Egyháztörténeti Albizottságának és a Lelkipásztor szer­kesztőbizottságának. Ezek után bizonyára érdekli Olvasóin­kat, hogy mit választott sokoldalú tanár­társam doktori értekezésének témájául. Örömmel közölhetem a címet: „Adalé­kok a Dunántúli pietizmus történetéhez (1700-1756) Tanulmány és forrásgyűjte­mény”. Kutatásának eredményei na­gyobbrészt a Franckesche Stiftungen hallei levéltára eddig feltáratlan anyagá­nak köszönhetők. Fiatal doktorunk ünne­pélyes felavatására február 27-én került sor Szegeden. Amikor őt szívből köszöntőm, még megemlítem, hogy feleségével, a Páz­mány Péter Katolikus Egyetem Germa­nisztikai Tanszékén tanító Gombocz Eszterrel együtt boldog szülei kilenc hó­napos kislányuknak. Dr. Fabiny Tibor Bóra Katalinra emlékeznek hazájában Wittenberg. Ünnepélyes aktussal emlékeztek meg a politika és az egyház kép­viselői Sachsen-Anhalt-ban Bóra Katalinról, (1499-1552) 500. születésnapja al­kalmából Wittenbergben. Luther Márton feleségé öntudatos személyiség volt, aki, még ma is példaképként szolgál, hangsúlyozta’’« tartományi-női'miniszterasz-^i szony, Gerlinde Kuppe (SPD). Tetterővel, szQtgalonjLtnáf és bölcsességgel vezet­te sikerre a férje által kidolgozott modellt, a „szellemi házastársi háztartást.” Bóra Katalin már öt évszázaddal ezelőtt megélte a mai törekvést, Európa egy­ségét, amikor házát megnyitotta a nemzetközi vendégek előtt - hangsúlyozta a magdeburgi evangélikus püspök, Axel Noack a 250 nemzetközi vendég előtt, akik az egyházat és a politikát képviselték. A Luther által többször kifejezett felszólí­tással kapcsolatban is példát mutatott, amennyiben a gyerekeket az imádsághoz vezette. A hithez való kötődés hiánya manapság veszteség - fűzte hozzá Noack. Az 1999-es Bóra Katalin év alkalmából az egész Szövetségi Köztársaságban összesen több, mint 200 rendezvényt tartanak. Október 31-én, a reformáció nap­ján Wittenbergben emlékművet állítanak neki. Luther templomában, a wittenber­gi városi templomban kiállítást nyitottak vele kapcsolatban. (ÖTK) Testi és lelki böjt az ortodox hagyományban A test bizonyos ételektől-italoktól való megtartóztatásának többféle célja lehet. Vannak, akik orvosi előírásra, valami­lyen betegségből való gyógyulásuk érde­kében tartanak diétát. Mások viszont tes­tük „megtisztítására” az év során az em­beri szervezetben fölöslegesen felhalmo­zódott anyagoktól. Ismét mások egy jobb sporteredmény elérése érdekében fogják magukat szigorú aszkézisre. Vé­gül vannak olyanok, akik azért választ­ják a testi önmegtartóztatás legkemé­nyebb formáját, az „éhségsztrájkot”, mert ezzel valamilyen speciális egyéni vagy közösségi célt kívánnak elérni, ki­kényszeríteni. Fontos tehát, hogy világosan megért­sük, mi is a keresztyén böjt lényege. Mi­ben különbözik alapvetően az előbb fel­sorolt céloktól? Ha erre csak egy mondatban lenne sza­bad válaszolnom, egy beszélgetés szűkre szabott időkeretei miatt, akkor én ezt a mondatot választanám: A „régi Ádám” engedett a Sátán csábí­tásának, nem tudta magát megtartóztatni, megszegte a böjti parancsot és elbukott (lMóz 3,6); az „Új Ádám”, az Úr Jézus Krisztus, Istennek Fia ezzel szemben el­lenállt a Kísértének, megtartotta a negy­ven napos böjtöt, legyőzte a Sátánt (Lk 4,1-13), és ezzel előlegezte végső győ­zelmét az emberiségen uralkodó bűn és halál felett. A böjtről szóló tanítás és gyakorlat már az ószövetségi hitnek is igen régi alkotó­eleme volt. (5Móz 9,18; Ézs 58,4-10; Jóéi 2,15; Jón 3,5-7). Mózesnél például egyrészről az Isten­nel való lelki találkozás és imádság elen­gedhetetlen, megtisztító előkészületének számított: „Amikor fölmentem a hegyre, hogy át­vegyem a kőtáblákat, annak a szövetség­nek a tábláit, amelyet az Úr kötött vele­tek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, és vizet nem ittam.” (5Móz 9,9) ■Másrészről viszont a saját, vagy a nép. bűnéért való vezeklésének is eszköze, mint számos más esetben az Ószövetség­ben: „Azután odaborultam az Úr elé, és ugyanúgy, mint először, negyven nap és negyven éjjel nem ettem kenyeret, és nem ittam vizet, mindama vétketek mi­att, amelyet elkövettek, és azt tettétek, amit rossznak tart az Úr, hogy bosszant­sátok őt.” (9,18) Már az Ószövetségben is komoly hang­súlyt kap az a tanítás, hogy a testi böjt, ha nem párosul lelki böjttel - az isteni törvények szerinti erkölcsös élettel, az ir­galmasság gyakorlásával - csak formális és nem igazi, szívből jövő áldozat, ezért végső soron nem Istennek tetsző: „Miért böjtölünk - mondják -, ha te nem látod meg, miért gyötörjük magun­kat, ha nem akarsz tudni róla? De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedv­teléseteket, mert robotosaitokat hajszol­játok. Hiszen pörölve és veszekedve böj­töltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban. Ilyen az a böjt, amely ne­kem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákba öltözik, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek, és az Úr kedves napjának? Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen felrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátód az elnyo­mottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha me­zítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!... akkor felragyog a sötét­ben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.” (Ézs 58,3-10) A húsvéti Nagyböjt kezdetét, Tiszta Hétfőt megelőző utolsó vasárnap a Vaj­hagyó Vasárnap, amelyet, különösen a szláv egyházakban, a megbocsátás va­sárnapjának is neveznek. Az erre a napra előírt evangéliumi olvasmány is a testi és a lelki böjtnek egymástól való elválaszt- hatatlanságára emlékeztet bennünket: „ Mert ha az embernek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátótok meg az embereknek. Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Amikor pedig böjtöl­tök, ne nézzetek komoran, mint a képmu­tatók. akik eltorzítják arcukat, hogy lás­sák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fe­jedet, és mosd meg az arcodat, hogy böj- töjépgdet ne az ^tpbgfqkfássák, hqp@P}n Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami htokban történik, megfizet neked. MP gyűjtsetek magatoknak kincseket a föl­dön, ahol a moly és a rozsda megemész­ti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolva­jok sem ássák ki, és nem lopják el..." (Mt 6,14-21) Jézus szavain keresztül az Egyház taní­tása és a böjtről alkotott felfogása jut el hozzánk: egyrészt, a paradicsomi bukás­Nemcsak a test, - a lélek is gyógyul Beszélgetés Görög Aliz gyógytornásszal ra emlékezve, meg kell tartani a böjtöt, meg kell szabadulni az anyag könyörte­len uralmától a lélek felett, vissza kell szerezni az elvesztett halhatatlanságot. Méghozzá eleve lemondva minden em­beri elismerésről, dicsőségvágyról. Más­részt, e bukás következményeként fellé­pő emberi meghasonulásra és vádasko­dásra is emlékezve, meg kell bocsátani szívből egymásnak. Végül pedig a lelki, mennyei kincsek gyűjtésére kell minden figyelmünket fordítanunk. Az Ortodox Egyházban, a szerdai és pénteki napok mellett, négy hosszabb böjti időszak létezik: a Húsvétot megelő­ző Nagyböjt, a Péter-Pál böjt, a Nagy boldogasszony böjt és a Karácso­nyi böjt. Ezek közül a Nagyböjt és a Nagyboldogasszony böjt a legszigorúbb. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor nemcsak mindenfajta állati eredetű ételtől tartóz­kodunk - a többi böjti időszakhoz hason­lóan - hanem lehetőség szerint a hagyo­mányosan „böjtösnek” tekintett haltól is. De Egyházunk nemcsak böjtölni, hanem örülni, ünnepelni is tanítani akarja híve­it. Ezért, a Húsvétot és Pünkösdöt köve­tő héten, valamint a Karácsonytól Vízke­resztig terjedő ünnepi időszakban, és az év során még két kivételes héten, a szer­dai és pénteki böjt is fel van oldva. Sőt, van olyan kolostori hagyomány, hogy a szerzeteseknek, akik egyébként soha sem esznek húst, Húsvétkor „kötelező” a húsevés. Nyilvánvalóan azért, nehogy másoknál magasabb rendűeknek érezzék magukat, és emlékezzenek az Apostol szavaira: „Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt.” (Róm 14,3) A böjt alapja azonban változatlanul test és lélek egysége, egymást segítő harmó­niája. A Nagyböjt első hetének szerdá­ján, az esti Liturgiáján szó szerint is el­hangzik a testi-lelki böjtre való figyel­meztetés, nyilvánvaló utalással Ézsaiás próféta szavaira: J01. Uitx ^ ,n,M „Testileg böjtölve, óh testvérek, lelki­leg is böjtöljünkTo Időzzük fel az igazta- lanság minden kötelékét, minden igazta­lan írást tépjünk szét, adjunk kenyeret az éhezőknek, és a hajléktalan szegényeket vezessük be a házunkba.” Ezt egészíti ki és erősíti meg a második hét szerdájának első esti himnusza: „Vállalva a lelki böjtöt, óh testvérek, ne szóljatok nyelvetekkel álnokságot, se megütközést ne okozzatok, megbotrán­kozásul a testvéreknek...” Lehetne-e jobb és szebb kívánságunk annál, hogy saját magunkért, keresztyén testvéreinkért és a világért vállalt testi­lelki böjtünk őszinte, képmutatás nélküli szeretettel való közelségbe, valódi egy­ségbe hozzon bennünket egymással? Amikor az ember „tornáról” hall, azonnal fárasztó és unalmas tornaórák jutnak az eszünkbe, amiknek alig vár­tuk a végét. Ott a testi edzettség, az erőnlétünk megőrzése volt a fontos, s legfeljebb a „verseny”, - a „lelkűnkkel” nem sokat törődtek. Amiről most beszél­getünk, valami egészen más „torna”, hisz már a neve is elárulja, hogy gyógyí­tani akar, - gyógyítani a teljes embert. Alizka, - talán szabad ilyen bizalma­san szólítanom több évi egyiittmunkál- kodás okán, - hosszabb egyházi külszol­gálat után tért vissza egyházunk Szere­tetszolgálatába. Munkaterü­lete két budapesti otthonunk,- a Sarepta és az Üllői úti Szeretetotthon. - Első kérdé­sem csak ennyi lenne: mond­jon valamit azokról, akiket „tornáztat”, milyennek látja őket? Szeilemileg-testileg sérült gyermekek és megfáradt, idős emberek között dolgozom. Valójában két külön világ, de szolgálatom szempontjából alapvetően közös vonásaik is vannak. Az egyik a mozgás­igény: fogyatékos gyermeke­ink közül nem egy ágyban- fekvő, - berozsdásodott Ízüle­tekkel, petyhüdt izmokkal; 70 év felett, - az idős emberek között is - ugyanez a helyzet. Aki idős korában keveset mo­zog, előbb, vagy utóbb ágynak esik! A másik alapvető vonása mindkét csopor­tunknak a közösség öröme utáni éhség: fogyatékos gyermekeink közül kevés, aki a környezete, s a világ felé nyitott, - nagy veszély, hogy bezárkózó, „befelé­forduló” emberekké váljanak. - Az idő­seknél a „depresszió” réme valami egé­szen hasonlót jelent: kedvetlenné, szót- lanná, „vackába húzódóvá” .válik az em­ber. S ezen igazából nem az „orvosság” segít, - tornával gyógyítjuk őket! Ezzel most el is érkeztünk a következő kérdésemhez: milyen is hát az a gyógyí­tó torna, ami a reánkbízottaknak ezt a két - nem kis igényét - próbálja kielégí­teni? Rengeteget tudnék mesélni róla, de itt csak néhány alapvető irányát mondanám el munkánknak, s egy-két konkrét foglal­kozási formát mutatnék be gazdag anya­gunkból. -Az eddigiekből is következik, hogy az egyik nagyon fontos feladata en­nek a tornának: az izmoknak, Ízületeknek szakszerű, kíméletes „üzembentartása”, esetleg használatának javítása. Sokat mozogni - de lehetőség szerint mindig annyit, amit a gyermek, vagy az idős még elbír, amit szívesen csinál. - A má­sik feladata a gyógytornának: a gyakor­latok során megtanulunk sokat kacagni, együtt örülni! - A csoportos játék az a foglalkozásunk, amit most egy kicsit részletesebben is elmesélnénk: ilyenkor mindig körém ülnek a gyermekek, meg az idős nénik. Azután tapsolunk, elkiált­juk annak a nevét, akihez röpül a lufi - majd következik a dobás-kapás és újra taps. Közben fergeteges a kacagás, ha eltévesztjük a ne­vet, vagy valaki mellékap a labdának. - Tartunk „lufi-röp­labda meccseket” is, - a re­kord, - talán mondhatjuk, hogy országos rekord: 1025-ször re­pült egyik kézről a másikhoz a labda leesés nélkül! - A másik nagyszerű, új lehetőségünk a gyermekek között: a lovas­gyógytorna. Itt szinte csodákat él át az ember: a ló puha, meleg tapintásától, s attól, hogy a gyermek kezébe kerül a gyep­lő, „délceg” lesz a „tartás”, s boldog, örömre-fényesedett a tekintet. Ott a „nyeregben éli át”, a fo­gyatékos, hogy ő is ember, Valaki! Már csak egy utolsó kérdésem volna: Alizka! Megéri ez a nagy erőfeszítés, ez a nagy erő-befektetés, - hiszen máshol talán több sikert, nagyobb eredménye­ket érhetne el, mint itt a fogyatékosok és az idősek között? Erre a kérdésre „Masa” szavaival vála­szolhatnék, amikor egyszer hozzám búj­va ezt súgta: „olyan jó, hogy te vagy ne­künk”. De az igazság az, hogy „én jártam jól” - ha visszagondolok a köztük eltelt hónapokra, évekre. Valóban sok időt, fá­radtságot, törődést kell adnunk a „gyó­gyító tornához”, de igazából a megaján­dékozott mindig én vagyok, - hiszen lát­hatom a „tornászaim” felegyenesedő, boldog tekintetét. Köszönöm a beszélgetést, s egyben hí­vogatunk is mindenkit, közelebbről megismerni ezt az „öröm-tornát”! Csizmazia Sándor Imrényi Tibor A Vatikán érdekelt a megigazulás-tan egyesítésében A Lutheránus Világszövetség elnöke, Christian Krause, „nagy érdeklődést” ta­pasztalt, a római katolikus egyház részéről, hogy a megigazulás-tant közös nyilatko­zatban végre lezárják. Az LWB és a Vati­kán között annak idején nagyon intenzív megbeszélések folytak, - mondta a braun- schweigi püspök Wolfenbüttelben. Reméli, hogy eredmény születik november 12-ig. Ezen a napon kezdődik Genfben, Krause vezetése mellett az LWB Végrehajtó Bi­zottsága ülése. A lutheránus megigazulás-tan szerint az emberek az üdvösséget egyedül a hit által, kegyelemből kapják meg és nem az érde­mek alapján. Az egyház-szakadás teológiai kiinduló pontja ez volt a 16. században. A közös nyilatkozatot a lutheránus és katoli­kus teológusok 30 évig tartó párbeszédben dolgozták ki. Az LWB június 16-án egyet­értett ezzel. A Vatikán általános egyetérté­se június 25-én a lutheránusok körében számos, tartózkodónak ítélt nyilatkozat miatt csalódást keltett és az aláírást kérdé­sessé tette. Krause szavai szerint most „rról van szó, hogy a Vatikán hangsúlyozza, hogy a tren- tói zsinat elutasításai már nem aktuálisak. Krause értékelése szerint az irritációkat új dokumentumok nélkül is ki lehet küszö­bölni. Megfelelő, kétoldalú magyarázatok „szinkronban” történjenek. Ha idáig jutná­nak, az aláírás immár csak időpont kérdése lenne. (ÖTK)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom